Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-09 / 35. szám
8 üj Dunántúli napló 1990. május 9., szerda Baranyai építészdelegáció szakmai tanulmányútján Nyíltság és kedély éhhez nagyon jó minőségűek a fém és fa zsaluzóanyagaik. ,,'lgy könnyű" - mondja némi élccel egyik építésvezető a csoportunkból. így valóban könnyű. De ők se így kezdték. Lucccrban, az iparkamara székhelyéül szolgáló Bernardi- ni-patotó'ban díszebédet kapunk. A végén a helyi specialitásként kínált luccai szivar megtette hatását: nem sok kellett ahhoz, hogy a nikotinmérgezés végezzen velünk. Már a dohányosokkal, akik úgy érezték, hogy nem illik visszautasítani a házigazdákat. Mi sem jellemzőbb, hogy Pisában, a Szent Miklós székesegyházban bontakozott ki köztünk szakmai vita. A lényege: ha időt és pénzt nem sajnál a megbízó, hát bizony, még a ma mesterembere is sok csodára képes. Ez hihető. De hol van manapság - idehaza - elegendő pénz? Főként évtizedeken át?! Amikor az infláció nap mint nap értékteleníti az amúgy sem bőkezűen mért forintjainkat! Mivel pénzünk (és időnk) nincs, Így miért ne higgyem építészeink megállapítását: ilyet mi is tudnánk épiteni oltárostól, gyóntatószékestől. Elhittem mindezt, mór csak azért is, mert laikus vagyok, és különben sem dőlt ránk a székes- egyház mögötti világhíresség, a pisai ferde torony. De visszakanyarodva az ezernyi látnivalóra, amivel olaszhon fogadott minket, nem árt megemlíteni egy-két általánosítható tapasztalatot, laikus építész szemmel. (Mert hiszen az építészethez is ugyanúgy ért a magyar, akár a focihoz.) Új épületeket szemügyre véve, feltűnő, hogy mennyire kedvelik a monolitbeton vázszerkezetet. Viszont az is az igazsághoz tartozik, hogy - akárcsak idehaza — békésen megférnek egymás mellett a gondozott külsejű épületek az elhanyagolttal, a - lekoszlottal, Velencétől egészen Rómáig, itáliai barangolásaink legdélibb pontjáig. Csak nehogy idehaza azt higgyük, hogy ez a követendő út, és ebben már utolértük a nálunk tehetősebb taljánokat. Murányi László A pisai ferde torony (A szerző felvételei) tégláik ... Szóval, az enyhe kifejezés, hogy van még mit behoznunk, helyesebben utolérnünk. A majdani postai elosztóközponttal szemben is egy hatalmas épület bontakozik ki, körös-körül darukkal övezve. Itt is jól kivehető, ami szerte Olaszországban jellemzi a ma építészetét: kedvelik a monolitbetonos szerkezeteket. Igaz, A tenger királynője, Velence felett jó ideje ímegkondi- tották a vészharangot. Ez a világon egyedülálló város a maga 550 kim2-ével, szűk sikátoraival, kanyargó csatornáival, nrujsfél száz víziutcácská- íjával, Hl7 szigetecskéjével és majd 400 karcsú hidjával ki tudja, meddig képes (fpég állni az időt, a tengert, az egyre csak szennyeződő víz romboló '.hatását? A megszámlálhatatlan cölöpön nyugvó, csodaszép város az őt először megcsodálónak igyekszik ünnepi arcát mutatni, ám talmi e csillogás. íMegszépített és iekoszlott vakolaté épületek váltják egymást, s a vízibusz- mely a Szent Márk tér felé visz - utasai közül a velenceiek unott képpel csak azt vánják, mikor köt ki a lélekvesztő a ringó mólón. Mi, magyarok, akik a Baranya Megyei Építőipari Egyesülés és az Express szervezésében olaszországi szakmai tanulmányúton veszünk részt, és többségünkben először hajóká- zunk a lagúnákban, nem győzzük kapkodni e fejünket, már-már beleszédülünk a sok látnivalóba. Még elgondolni is lehetetlen, mekkora erdőket irthattak ki a városalapító elődök, hogy Velence megvethesse milliónyi cölöplábát a lagúnákban. S e- ma már ingataggá vált - iábak tartják fenn az épületeket, a sikátorokat. Hiába, az emberi szándék és ész, mely kemény munkával, évszázadok alatt szülte meg ezt az ékszerdobozt a természet ellenében, a természet fellázadt, és fokról fokra követeli vissza a magáét, léptünk alatt ring a Dozse-palota márvány padozata, itt-ott már szemmel láthatóan hepehupás a Szent Márt székesegyház márványpadlója. Az évszázados-évezredes cölöplábakat már végérvényesen kikezdte az idő? Velence megmentéséért Az olasz kormány által Velence megmentése érdekében életre keltett konzorcium motoros jachtján hajókázunk ki másnap a lagúnákba, s köziben annyi mindent megtudunk e leselkedő veszélyről, mely a tenger királynőjét egyre csak szorongatja ... A dagály időnként elárasztja a várost, növekszik a tengerszint (a múlt századhoz képest már 23 centivel magasabb a vízállás), időnként megnövekszik az Adria víznyomása is, süllyed a szárazföld, a viz egyre szeny- nyezettébb ... Megannyi cö- löplábromboló tényező. A motoros jachtból jól látjuk az •kedő vagy süllyedő,- egybefüggő zárószerkezet állja útját a várost romboló tengerárnak. Olaszország nem akarja hagyni a biztos pusztulásnak a várost, s ebben a világ is az olaszok mellé állt. Csak reménykedhetünk: unokáink, talán déd-, ük- és szépunokáink is gyönyörködhetnek Velence évezredeket idéző, mással össze nem hasonlítható, egyedi szépségével, az emberi szakértelem, művészet és kultúra ezernyi, sehol másutt fellelhető alkotásával. Élet a velencei nagy csatornán egyik kísérleti megoldást, egy hatalmas szerkezetet, mely négy óriás lábon állva uralja a nyílt vizet. Ha ez beválik, ilyenből 80 áll majd a tengert a lagúnákkal összekötő részen, s a belőlük felemelgan mondta: „Madzsarok? A! Puszkász, Kocsisz, Csibor. . ." És sorolta a hajdanvolt aranycsapatunkat. De régen is volt az! A foci szerte Itáliát egyébként is lázban tartja, hisz közeleg a labdarúgó vb, melynek az azzurik a házigazdái. Igaz, találkoztunk másmilyen olasszal is, egy szállodatulajdonossal, aki - ki tudja, miért? - a hivatalos szállodamegrendelésünk ellenére sem engedte be a csoportunkat, s így két nappal rövidítette meg kinttartózkodásunkat. Ez is jellemző? Remélhetően nem. Mint ahogy az sem, hogy a tumultust kihasználva, előszeretettel dolgoznak a zse'besek. 'E téren szerencsések voltunk, egyikőnktől sem lopták el a kevéske pénzét, az útlevelét, a kézitáskáját. (Talán, mert jóelöre felhívta erre a figyelmünket a csoportvezetőnk, és nagyon is vigyáztunk mindenünkre?) Montecatini Terme nemzetközi 'hírű fürdőhely, ilyen téren talán Harkányihoz lehetne hasonlítani. De e két település között nemcsak az a különbség, hogy ott zöld-febér- piros, idehaza meg piros-fe- hér-zöld a nemzetiszín. üzlet üzlet hátán, éjfél után rs úgy lüktet az élet az utcákon, mint Harkányban még csúcsidőben, fényes nappal sem. Megállás nélkül hömpölyög az au- tó(motor- és biciklijáradat, a szűk járdácskákon, a főutca tájékán ember emberbe ütközik. És szálloda szállodát ér. A miénkben, az Arnolfóban az egyik vacsoránál (az előétel természetesen makaróni vagy spagetti) külön pénzre bort kérünk. A literes, szalmabevonatú, hasas üvegben lévő vörös 4000 lira, ugyanaz a márka másfél literes üvegben már 8000. Ezt sehogy sem értjük, ám a cserfes szájú, csinos felszolgálónő meg a mi érvelésünket képtelen elfogadni, miszerint ha egy liter 4, akkor másfél liter csak 6000 De vajon érdemes-e csakis a múlt — a rég- és a közelmúlt - látnivalóin pihentetni csodálkozva a szemet? Érdemes épp a múlt által egy kicsit betekinteni a mába, a mai olasz valóságba. A pa- davai automata WC megjelenésében jól simul a történelmet idéző környezetébe, s a megkönnyebbülésre vágyó 200 líráért benne túl is eshet fe- szengető érzésein. A padovai Szent Antal katedrális — akár a többi, melyben csoportunk később megfordult - oszlopai mentén ott állnak az 500 líráért (kb. 25 forint) olaszul, angolul, németül és franciául a látnivalókról mindent elmondó automaták, de látni ugyancsak pénzbedobós ellenében diaképeket vetítő és azokat magyarázó berendezéséket is. A belváros szűk, történelmi utcácskáiban békésen megférnek egymással a személyautók, a motorosok, a biciklisek és a gyalogosok. Csak elvétve hallani ideges dudaszót, úgy látszik, belenőttek ébbe az örökös közlekedési szűkösségbe. Milyenek valójában az olaszok? Néhány napos út után csak általánosítani lehet, és az, tudjuk, nem adhat 'hiteles képet. Ha azt mondom — személyes tapasztalataim alapján —, hogy nyíltak, kedélyesek, temperamentumosak, segítőkészek, bizonyára közel járok az egyik igazsághoz. De csak az egyikhez. Sorsunkban annyi — de annyi a közös vonás. Rómában, az egyik leporellóárus, megtudván, hogy magyarok vagyunk, azonnal 500 lírás árengedményt adott, és boldoVatikán, Szt. Péter bazilika líra lehet. A patthelyzetet végül rs nem tudjuk feloldani. Hiába, más világ, más észjárással. Monolitbetonos építkezés A toscanai építő vállalkozás (hasonló szervezet, mint a A velencei Szt. Márk tér baranyai) főigazgatója rövid tájékoztatójában kifejti, hogy mi vagyunk az első kelet-európai szakmai vendégcsoport, s örömmel venné, ha cégeink gyümölcsöző kapcsolatot alakítanának, alakíthatnának ki. Ö is tudja - mert hiszen napra készen tájékozott a mi hazai dolgainkról —, hogy még túl sok az egymásra találást nehezítő megkötöttség, és még sokat kell tennünk a piaci viszonyok serkentéséért. Elkalauzolnak egy építkezésre Luccó- bo, ahol postai elosztáköz- pontot építenek. Vasbetoncö- vekeken nyugszik a kétszintes, vasvázas létesítmény. A felvonulási területen egységrakatokban a lyukacsos téglák, a cement. A fóliacsomagolás alatt is jól kivehető, hogy a Itáliai barangolások
