Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-08 / 34. szám
1990. május 8., kedd aj Dunántúlt napló 3 Btogyein IcsNcst |>calIéroaeni ím tö*i®€is«|i*i©*iyt1? Értelmiségi attitűdök és a piac G. "J. Stigler Nobel-di- jos köigazdási egyik cikke az értelmiségiek piac- gazdasággal kapcsolatos attitűdjeit vizsgálja. A szerző az értelmiségiek piacellenes hangulatát, viselkedését elemzi, a problémakört térben és időben egyaránt végiggondolva. Egyetérthetünk vele, hogy már az „értelmiség” definíciója is problematikus. Például az ókorban. Periklész demokráciájában, amelyet minden korban csodáltak, minden 1500 emberre jutott 1 értelmiségi. A görög tudósok, filozófusok, gondolkodók csupán egy szűk elit gondolkodásmódját tükrözték. A tömegek igazából kimaradtak ebből. Az értelmiségiek elég sokba kerülnek, a magánvállalkozáson alapuló gazdasági rend megszületése előtt egyetlen társadalom sem engedhette meg magának, hogy sok értelmiségije legyen. A piacgazdaság eredményeire van szükség a nagyobb létszámú értelmiségiek eltartásához, és a szóban forgó gazdasági rend vezéralakjainak (egyszersmind értelmiségiek) személy szerinti lelkes pártfogására; különösen az egyetemeken dolgozó értelmiségiek esetében. A kutatás szabadságát sohasem védelmezheti a politikai szféra, hiszen e terület sehol sem bővelkedik mások nézetei iránt megértést, az olcsó népszerűség kísértéseivel szemben pedig közönyt tanúsító emberekben. Az üzleti élet sikeres egyéniségei nem tanúsíthatAjándék a bűnmegelőzésért Pécsett a Garancia Szállító és Szolgáltató Ipari Szövetkezet tegnap délelőtt a Megyeri úti telephelyén a kertvárosi 4. számú rendőr- állomás számára egy Lada 1500-as típusú személygépkocsit ajándékozott, Komáromi István igazgató Saz István őrnagynak adta át az autót. A szövetkezet a gépkocsihiánnyal küszködő rendőrségnek a fokozottabb ellenőrzésben kíván segítséget nyújtani, amelyben maga is érdekelt, hiszen telephelyükön közel 100 millió forintnyi értéket tárolnak. nak viszont türelmet egyetlen dolog iránt sem, amely középszerű! Stigler szerint az Egyesült Államokban most legalább egymillió értelmiségi él, azaz minden 200 lakosra jut egy értelmiségi. Ez a változás jelzi azt is, hogy a kultúra egyre több ember „kezében" van, a szélesebb tömegek is részesülnek a kultúra áldásos javaiból. Mit jelent ellenben a piac? Eladható javak és szolgáltatások, amelyek kielégítik a fogyasztók igényeit. Motiváló tényező a profit, amely értelmiségi körökben a piacgazdasággal szembeni ellenállás alapja. A magyar gazdaság (is) számtalan ízléstelen, értéktelen terméket állít elő, amelyet mégis kénytelenek vagyunk (mi értelmiségiek is) megvásárolni. Ez sok esetben olyan megalkuvásokhoz vezet, amelyet sokszor már magunk sem veszünk észre. Mint utaltunk 'rá az előzőekben, o társadalmak többségét a kulturális arisztokráciájának tevékenysége alapján 'ítéljük meg. Jelenünk népgazdaságát a tömegek ízlése alakítja, formálja olyanná, amilyen, s ez még sohasem nyomta rá a bélyegét o gyártott termékre annyira, mint napjainkban. Most a másik oldalról közelítve a problémát: mi, értelmiségiek hogyan tehetnénk pal- lérozottabbá ezt a tömegigényt? A színházak, kamarc- zenekaro'k, művelődési házak, kiállítótermek finonszírozását ki vállalja? Hogyan és milyen szférából szabadítsunk fel ösz- szegeket az olyannyira mostohán kezelt kultúra, ill. ennek intézményei számára? Hisz igazi piacgazdaság csak alulról építkezhet. Gazdasági mutatókkal, munkatervekkel, államilag koordinálva piacgazdaság nem jöhet létre. 8ér és ár, kínálat és kereslet összhangja jellemzi az igazi piaci mechanizmusokat (amire kiasz- szikus példa lehet a nyugati tőkés országok gazdasági eredménye). Szükségünk van a tömegekre az igazi piaci szabályozók bevezetésekor, ugyanakkor ennek lényeges elemét, a profitot mi értelmiségiek arisztokratikus fölénynyel visszautasítjuk. Tényleg etikátlan? Esetleg nem fordíthatnánk a profitból fennmaradó összeget a halódó kulturális élet céljaira? Vajon ki járna jól, ha elfogadnánk az egyetemeken a piacgazdaság nyitottságát, amelynek legnagyobb ellensége a középszintű, konzervatív egyetemi oktatás és Oktató? Hisz ésszerűbben gazdálkodhatnánk „intézményen belül" is szellemi javainkkal. Ha felháborítónak találjuk a tömegek igénytelenségét, abban, ha akarjuk, ha nem, mi is benne foglaltatunk. Az arisztokratikus magatartás elszigetelődéshez vezethet. Mi történne, ha a saját „termelői szféránkban", az oktatásban hoznánk létre ilyen szabad piacot? Szelektálnánk azt, ami értéktelen, hasznavehetetlen, s preferálnánk a magunk és a társadalom számára objektiven hasznos dolgokat. A sóját „termelői szféránk" jelentheti jelen esetben alkotó- és munkakedvünket is. Minden egyes egyetemi kurzus, amely haszontalanul lepörög a diákról, csupán költségráfordítás. Saját erő, idő, munkakedv — diáké, tanáré — vész kárba. A szabadpiacon az ilyen „termék” eladhatatlannak minősül. Ellenben mi történik a mi csöndes, biztonságos „termelői szféránkban", ahol mereven elutasítjuk a szabadversenyt és a profitot - minden marad a régiben. A magánvállalkozás eszméjén nyugvó gazdasági rend valójában önkéntes szerződések rendszere. A csalás, a kényszer nem egyeztethető össze a piacgazdaság etikájával. A gazdaság szereplőinek versengése biztosítja, hogy minden vásárló és eladó elegendő alternatíva közül választhasson. Az értelmiségiek világa szintén a döntési szabadság eszméjén nyugszik, a gondolkodás szabadságáról itt a tudósok és az eszmék szabad versengése gondoskodik. A két világ - az értelmiségi és az üzleti - legfontosabb szervezőelvei megegyeznek. Az értelmiségiek sohasem tápláltak gyengéd érzelmeket a piac iránt, pedig a piac szabadíthatja csak fel az elméleteket, a „mindent úgy hagy, ahogy van" módszereket. Szidjuk a piacot és a „tömegembert", anélkül, hogy a magunk házatáján néznénk körbe. Stigler a fent említett cikkét a következőképpen kommentálja: „A jelen esszét azért írtam, mert fiatal értelmiségieket szerettem volna meggyőzni arról, hogy fölül kellene vizsgálnunk hagyományosan piacellenes nézeteinket. Azt hiszem, nem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy - eredeti célkitűzésem megvalósítása helyett - az üzletembereket sikerült megerősítenem régi hitükben. Ez persze tökéletesen rendben van így, ám ha valaki előadást tart a kannibalizmus ellen, akkor a vegetáriánusok tapsót minden bizonnyal ékesszólása kétes értékű bizonyítékának fogja tartani". Hegyi Ildikó— Kurucz Zsuzsanna JPTE TK Végkielégítés, kamatmentes áttelepülési kölcsön Többlettámogatás a kritikus körzetekben Pécs 140 milliót kap Minisztertanácsi határozat szerint jelentős többlettámogatás használható fel - meghatározott munkahelyszám megszűnése esetén - a kritikussá nyilvánított foglalkoztatási körzetekben. Ezekben a térségekben igényelhető az állami végkielégítés, a kamatmentes áttelepülési kölcsön, a korengedményes nyugdíjazás általánosnál kedvezőbb formája. Megtérítik a munka nélkül maradókat foglalkoztató másik vállalatnál - bizonyos ideig a - társadalombiztosítási költségeket, illetve a különféle vállalkozásokba kezdőknek 200 ezer forintos értékig műhelyt, gépet adhatnak. A Foglalkoztatási Alapból mintegy 700 millió forint különíthető el ezekre a célokra Egercsehi, Recsk, Bátonytere- nye, Ózd és Pécs térségében. Ez a lehetőség 26 településnél vehető igénybe Egercsehi és Recsk esetében, 16 településnél Bótonyterenye, 28 településnél Ózd, s 96 településnél Pécs térségében. Az előirányzott összegek településenként: Egercsehi 70 millió, Recsk 40 millió, Bótonyterenye 310 millió. Ózd 130 millió és, Pécs 140 millió forint. A helyi elosztásnál a térségek érdekegyeztető fórumai döntenek. Az igénybevétel feltételei a termelés tartós szüneteltetésének elrendelése a Recski Ércbánya Vállalatnál, Bátonyterenyénél pedig a bányászati tevékenység teljes megszüntetése. A keretek teljes egészében akkor használhatók fel, ha a körzetenként külön meghatározott munkáltatóknál, az idén Egercsehi térségében legkevesebb 860, Recsk térségében 140, Bátony- terenye térségében 3 ezer, Ózd térségében 2 ezer, Pécs térségében - az 1989-ben elbocsátottak közül többlettámogatásra jogosultak számát is figyelembe véve - 500 munkahely szűnik meg. Amennyiben a tényleges létszámleépítés mértéke ennél kisebb, csökkentett összeg használható fel, ha viszont a kritikus térségekben további jelentős létszámleépítésre kerül sor, a Minisztertanács újabb többlettámogatási keretet határoz meg.-----------------------Például— „ Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Anna örök Választmányi ülést tartott vasárnap a Magyarországi Szociáldemokrata Párt. A párt legmagasabb funkciót betöltő testületé 58 szavazattal, 14 tartózkodás mellett újra Petrasovits Annának szavazott bizalmat. Ezek után láthattuk a tévéhíradóban, vasárnap este, bizonyos Schiller Mária, volt MSZDP választmányi tag nyilatkozatát, amelyben kiféjezés- re juttatta a döntéssel kapcsolatos ellenérzéseit —, hogy finoman fogalmazzunk. Megkérdeztük az újabb, mások által botrányszagúnak minősített ügyről Nyitray Bélának, a szoedemek megyei titkárának véleményét:- Magom részéről provokációnak minősíthetném legszívesebben az elhangzott szavakat. Ügy vélem, tudomásul kell vennünk akár azt is, ha a többség olyan vezetőt választ akivel esetleg valaki személy szerint nem szimpatizál. Az ilyen hangnemben nyilatkozó embereket nem is tartom szo- ciáldemókratánok, csak tudja, ilyen esetekben nekünk egyetlen szankció áll rendelkezésünkre, a kizárás. Az pedig kevés, főként, ha — gondolom a kívülállóknak is tűnhetett úgy — személyes indulatokról is szó van. A választmányi ülés résztvevőjeként, még el kell mondanom: szó sincs arról, hogy a szoedem pórt nem egységes, úgy vélem inkább, bogy több, mint tízezer tagunk közül 30— 40 hangadó kelt pánikot. 200 dollár Jugoszlávia a közelmúltban bevezetett rendelet szerint 200 dollár beváltásához köti a Ke- let-Európából érkező turisták fogadását. A — Magyarországon legalábbis - nagy visz- hangot kiváltó diszkrimináció a jugoszláv idegenforgalomnak is kárára van, ezért a belgrádi adminisztráció, úgy tűnik, rövid időn belül változtatni fog e döntésen. Egyes információk szerint a kötelezően beváltandó 200 dollárt az országból való kilépéskor visszaválthatják az erre igényt tartók, de belgrádi körök azt sem tartják kizártnak, hogy a magyarokra és a csehszlovákokra vonatkozóan rövidesen visszavonják, illetve érvénytelenítik az egész rendelkezést. Telefonon hívtuk fel az udvari határátkelő-helyet, Schmidt Adóm válaszolt kérdéseinkre :- A 200 dolláros rendelet visszavonásáról egyelőre nincs iniormációnk, jugoszláv kollégáink sem említették, hogy tudnának róla. Ami <j rendelet bevezetése óta eltelt időszakot jellemzi: a korábbi napi 200—400-ról 20 és 60 közötti létszámra esett vissza a Jugoszláviába utazó és a határt Udvarnál átlépő magyarok száma. A másik oldalról továbbra is ugyanannyian jönnek, tehát munkánk azért van elég. A Magyar Hírlap hétfői száma szerint a KGST-piacokon az alábbi árak jellemzőek ezekben a napokban: Román zokni 20-50 forint, gyermekholmik 50-150 forint, „Brazil" kávé 350 Ft/kilogramm, nagy lepedő 100 forint, női vállkendők 150 forint. A devizapiacon nem emelkedtek az árak, a dollárt továbbra is meg lehet kapni 95-100 forintért, az NSZK-márka 53-58 forintba, míg a schilling 8-9 forintba kerül. Információink szerint a boranyai árfolyam hasonlóképpen alakút iqoz itt némileg olcsóbb a valuta mint a fővárosban. Kínálatban nincs hiány, nyugatnémet márkát a szerencsésebbek már 50-51 forintért is vehetnek, a schilling általában 8 forint, mig a dollár a tóvárosi árral megegyező összegért kapható 95-100 forintért. Erdély, az ősi román föld Iliescu úr, a románioi Ideiglenes Nemzeti Egységtanács elnöke a legutóbbi közvéleménykutatás szerint 79 százalékra számíthat a köz- társasági elnökválasztáson. A román politika jelenlegi, s várhatóan jövőbeni első számú embere (Petre Roman a hírek szerint lemondani készül a miniszterelnökségről) nem véletlenül a legnépszerűbb emberek egyike Romániában, meg kell hagyni, tesz is érte, nem is keveset. Választási kampányának részeként az elmúlt hét végén interjút adott a Szabad Európa Rádiónak, melyben többek között kijelentette: ,,Az Erdéllyel kapcsolatos vitáknak nincs történelmi alapjuk, mivel Erdély az a hely, ahol a román nép született 2000 évvel ezelőtt, s történelme során az erdélyi lakosság többsége mindig román volt". Szov- jet-Moldáviáról szólva kijelentette, hogy ugyanolyan románok élnek ott, mint a Prut folyó másik oldalán, Romániában. Nagy történelmi igazságtalanságot követtek el a román nép ellen 1812-ben, majd 1940-ben, amikor a területet először Oroszországhoz, később a Szovjetunióhoz csatolták. Iliescu szerint azonban ezt a kérdést nem Romániának kell felvetnie. Kérdésünk: az erdélyi magyarság vajon nem ugyanolyan magyarság-e, mint a moldáviai románokkal egy- ivású románság? Egyébként a vita valóban nem helyénvaló. Meg kéne békélni végre. Hammer bízik Gorbacsovban Armand Hammer, a gazdag szovjet tapasztalatokkal rendelkező amerikai vállalkozó bízik Mihail Gorbacsovban és leleményességében. Erről a Reuternek szombaton adott interjúban beszélt a 91 esztendős üzletember. Az Occidental Petroleum Co. elnöke - aki Lenintől Gorbacsovig valamennyi első számú szovjet vezetőt személyesen ismert - úgy véli, hogy Gorbacsov öt év leforgása alatt független államok szövetségévé fogja átalakítani a Szovjetuniót, s ebben a szövetségben a szocializmus és a kapitalizmuí jegyeit egyaránt magán hordozó vegyesgazdaság lesz a jellemző. „Hiszek Gorbacsovban. Hiszek abban, hogy az ő találékonysága minden problémára megleli majd a választ" —' mondta Hammer. A közeli időszak választ ad arra, igaza volt-e Hammer úrnak, akinek a nevét Kalapácsnak fordíthatjuk magyarra. Feketepiac
