Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-07 / 33. szám

1990. május 7., hétfő aj Dunántúli napló 3 Eletueszelyes fenyegetések Nyíltabbá vált a zsidóellenesség Eszközként használták a választási hadjáratban Interjú Zolnai János szociológussal „ A Pomjoty nevű orosz szer­vezet az elmúlt szombatra pogromot hirdetett. Raj Tamás rabbit, az SZDSZ egyik or­szággyűlési képviselőjét élet- veszélyesen megfenyegették, csakúgy, mint Tamás Gáspár Miklóst, akit azóta a rendőr­ség védelme alá helyeztek. Terjedőben az antiszemitizmus, vagy csak - a demokrácia ve­lejárójaként — többet beszé­lünk róla? Zolnai János (30) szocioló­gus a közelmúltban a pécsi Értelmiségi Klubban az ,,Anti­szemitizmus a belpolitika tük­rében" címmel tartott elő­adást. Ezt követően kértük fel beszélgetésre. , — Az antiszemitizmus, mint gyűjtőfogalom és a politikai antiszemitizmus között, mint említette, különbséget kell ten­ni. Beszéljünk hát az utóbbi­ról ! — Ha az antiszemitizmust va­lamely politikai csoport poli­tikai ellenfeleivel szemben használja fel, a fejlettebb de­mokráciában akár fel is osz­lathatja önmagát. Érdekes módon, nálunk a Kádár-éra ’63—64-es konszolidációja után egészen 1988-ig, tehát a rend­szer bukásának kezdetéig a politikában szintén nem lehe­tett téma a zsidóellenesség. A hatalom ebben az időszak­ban olyan alkut kötött az ér­telmiség különböző rétegeivel, melyben az is szerepelt, hogy - legalábbis a nyilvánosság előtt - antiszemita pártfrakció egyszerűen nem létezik . . . — . . . holott a vezetésben komoly erőt képviselt a zsidó értelmiség. Hallani olyan vé­leményt is, mely szerint az antiszemitizmus „szőnyeg alá söprésének" ez az igazi oka. — Tény, hogy a zsidó értel­miség egy része a kommuniz­must vélte annak a társadal­mi formációnak, melyben az antiszemitizmus is megszűnik, s az is tény, hogy a kádári hctalmf elit nem tűrte el a zsidók es nem zsidók frakciói­nak harcot. A nyilvánosság előtt legalábbis nem. Termé­szetesen, ezzel együtt is léte­zett egy burkolt, soha ki nem mondott fenyegetés, mellyel a hatalom a zsidó értelmiséget sakkban tudta tartani. A fe­nyegetés lényege: vigyázzatok, csak mi védünk meg benne­teket az amúgy „fasiszta" ma­gyar nép ilyen-olyan érzelmi kitöréseitől.- A rendszer bomlásának kezdetén, tehát 1988-ban,ami­kor az ellenzék a nyilvános­ság előtt is megjelenhetett, újra előtérbe került az anti­szemitizmus, hiszen még létre sem jött az MDF, máris rá­fogták: zsidóellenes tömörülés.- Igen, a hatalom az „oszd meg és uralkodj” elve alap­ján próbálta lehetetlenné ten­ni a konkurenciát. Az ellen­zékben számos zsidó értelmi­ségi is képviseltette magát. A taktika azonban nem jött be, s ez jelentős tényezője lett annak, hogy elindulhatott a demokratizálódási folyamat.- Ami az MSZMP-nek nem sikerült, sikerült magának a folyamatnak, hiszen az MDF- SZDSZ-ellentét kapcsán azóta nemegyszer szóba került az antiszemitizmus felerősödése.- Szeretném leszögezni: sze­rintem nem erősödött meg, csupán előtérbe került. Egyéb­iránt az MDF a tavaly őszi népszavazás alkalmával való­ban identitászavarba kerüit, hiszen, az MSZMP, majd az MSZP helyett (amellett, hogy értelmét vesztette a Pozsgay- szárnnyal való együttműködés) az SZDSZ lett a potenciális partner — avagy inkább el­lenfél. Ekkor - bár az MDF- en belül kisebbséget alkot - egyik napról a másikra az ún. populista, általában Csurka István nevével fémjelzett szárny ideológiája az egész párt vá­lasztási ideológiájává vált. Et­től kezdve a Magyar Fórum (Csurka István a főszerkesztő — a szerk.) című félhivatalos MDF-orgánum propagandájá­nak antiszemita áthallási po­litikai eszközzé váltak.- Vagyis az MDF, látva az SZDSZ látványos előretörését, elővette a régi ütőkártyát, az antiszemitizmust - s ezzel meg is nyerte a választásokat?- Azt nem hiszem, hogy ez­zel nyerte volna meg, de, hogy eszközként felhasználta, az bizonyítható. Hogy a zsi­dóellenes propagandára meny­nyien voltak vevők, nem tud­ni — én úgy gondolom, -nem sokan. Ennék eldöntése per­sze a hatásvizsgálatokra vár. de mivel mindkét fordulóban több mint egymillió ember szavazott a szabaddemokra­tákra, s több százezren a Fl- DESZ-re (melyet szintén erő­sen lezsidóztak), úgy vélem, széles rétegek kategorikusan elutasították az antiszemitiz­must, mint a politizálás mód­ját. Ebhez persze hozzá kell tennem: akik az MDF-re .sza­vaztak, nyilván nem emiatt szavaztak rá. — Feltéve, de meg nem en­gedve, hogy az MDF-en belül valóban működik egy antisze­mita szárny: várható-e az MDF részéről a folytatása? — Remélhetőleg nem. Re­mélhetőleg, mint hivatalos pártpropaganda, elveszti je­lentőségét, hiszen az MDF hatalomra került. — A politikától kissé elvo­natkoztatva: az antiszemiták úgy gondolják, a zsidók ösz- szetdrtósuk révén bizonyos szakmákban egyeduralomra tettek szert, s az utánpótlást is saját köreikből próbálják megoldani, ön hogy véli: tény ez, vagy csupán hiedelem? — Előrebocsátom, úgy ta­pasztaltam, ilyesmiről nincs szó, mindenesetre tény, hogy bizonyos szakmákat, úgy, mint a tévét, rádiót, sajtót, a poli­tika bizonyos köreit, az ügy­védeket és az orvosokat, va­lamint a színházi és filmes vi­lágot gyakran vádolják ezzel. Annak, hogy ezéken a pályá­kon világszerte nagyon sok zsidó ténykedik, természetesen megvannak a társadalomtörté­neti okai. — Hallani, olvasni itt-ott olyan véleményt, hogy a ha­zai zsidóság a nemzetközi pénzvilággal és sajtóval meg­lévő jó viszonya révén sakk­ban tartja a magyar politikai életet. Elképzelhetőnek tartja ezt? — Erre csak Kis Jánosnak, az SZDSZ elnökének a véle­ményét tudom idézni: részben zsidók vezette politikai erők soha nem használták fel be­folyásukat Magyarország ellen — sőt. . Az SZDSZ-röl szól­1940 Jókó Csaba rajza a Hócipőből va, az elnök azt mondja, va­lóban erős párt, de annyira azért nem, hogy a nemzetközi sajtót és pénzügyi köröket dróton rángathatná . .. Ez csu­pán manipuláció, amiből egy szó sem igaz. Hogy megerősödik-e hazánk­ban az antiszemitizmus, vagy sem, nyilván csak később de­rül ki, korai lenne még véle­ményt mondani. Azt viszont leszögezhetjük: olyan légkört kell teremteni, melyben a zsi­dóellenesség (s egyáltalán: bármilyen kisebbséggel szem­beni előítélet) hangoztatása nem előnyére, sokkal inkább hátrányára válik annak, aki ilyen nézetet képvisel. Nem, mert állítólag Európában va­gyunk, hanem mert az alap­vető emberiesség így kívánja. Pauska Zsolt ...................................... . . -..........mm . ................................... / d esrlton boniríuán Yághelyi Gábor meg a legjobban. Kedvelem a város hangulatát, s termé­szetesen jól érzem magam a társulatban, örülök a szerepek­nek. Ezért nem bánom az in­— Vérpezsdítő kirándulás ez a feladat a számomra, de nem tudom, vállalok-e még bonvi- ván szerepet a pályafutásom alatt - rázza meg nevetve a fejét Vághelyi Gábor opera­énekes, akit A víg Özvegy ki­tűnő Danilójaként láthatunk néhány hete a Pécsi Nemzeti Színházban.- Mégsem tetszik az új sze­repkör? — Tetszeni tetszik, de én azért elsősorban operaénekes vagyok, s baritonistaként nem is lenne olyan sok lehetőség a számomra. Azonkívül már ki is öregszem a bonviván-korból — tárja szét a karját a fiata­los megjelenésű Vághelyi Gá­bor — negyvenhatévesen még épphogy beférek a kategóriá­ba, de aztán?- Néhány hét múlva tartja a pécsi színház az Otelló pre­mierjét, melyben ön Jógát énekli. Ehhez a szerephez mi­lyen érzelmek lűzik? — Jó, hogy érzelmeket, és nem véleményt mondott. Én ugyanis a pályám kezdetén Szegeden már énekeltem Jó­gát. Akkor hármas szereposz­tásban próbáltunk, én voltam a harmadik. A két kollégám viszont megbetegedett a be­mutatóra, s így nekem kellett belépnem. A nagy izgalmak után a szívemhez nőtt a sze­rep, s mindig emlékezetes él­mény marad a számomra. Most kicsit nosztalgikus érzések is kerülgetnek. Érdekesség, hogy akkor Szegeden, és most Pé csen is, Otelló alakítója Ju­hász József (m. v.) érdemes művész. — Erről az m. v.-ről jut eszembe, hogy tulajdonképpen az ön neve után is ki kellene tenni a ,,mint vendég" megje­lölést, hiszen nem a pécsi szinház, hanem az Operaház társulatának állandó tagja. — Az Operaházban 1979 óta énekelek, s két éve vagyok ott főállásban. A pécsi szín­házban 1981 óta fordulok elő, voltam másodállásban is, s je­lenleg vendégművészként dol­gozom itt. — Miért vállalja a pécsi szerepléseket, hiszen általában a lorditott helyzet szokott elő- lordulni. A vidéken dolgozó művészek pesti szereplésekre várnak, s vidékről ingáznak a lővárosba. — Az országban már sokfe­lé énekeltem, például Szege­den, Debrecenben, Győrben, de mind közül Pécs tetszett gázást. A családommal együtt pesti állandó lakos vagyok, de azért én pécsinek is tartom magam.- Budapesten mely operák­ban énekel? — A Köpenyben, a Pillangó- kisasszonyban, a Szerelmi báj italban. Szeretem a változatos feladatokat, s ezért igen nag" a száma azoknak a műveknek is, szerepeknek is, amelyeket szívesen vállalok et.- A nyárra mik a tervei? — A nyár a családomé és a teljes ellazításé. Idén eluta­zunk Görögországba, s azon­kívül a fiammal rengeteget járunk strandra. A feleségem, mint dolgozó nő, ez utóbbi­ban csak hétvégeken tud részt venni.- Nyaranta nem is gyakorol otthon? — Augusztusban már igen, de előtte két hónapig ki sem nyitom a számat éneklésre. Nekem is kell a kikapcsoló­dás, és gondolom, ezt otthon sem bánják ... B. A.----------Például— S zerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt VÍZÉRT ARANYAT? Vízért aranyat cimmel Bencsik Gábornak a Magyar Újságirók Országos Szövetsége főtitkárának levelét közli a Népszabad­ság szombati száma, ebből idézünk. Egyetlen megjegyzést tennénk hozzá a kiragadott részlethez: kívánjuk, hogy a saj­tószabadság ellen a cikkrészletben szereplő feltételezés esetle­ges megvalósulásánál súlyosabb kihívás soha ne legyen. A Magyar Újságírók Orszá­gos Szövetsége vezetői előtt sem volt kétséges, hogy a vi­déki újságírók — nem csupán a napilapnál dolgozók — fo­lyamatos egzisztenciális fenye­getettség légkörében élnek. Egyszerre fenyegeti őket a gaz­dasági ellehetetlenülés és az, hogy éppen csak kivívott füg­getlenségüket, alkotó szabadsá­gukat az új hatalom emberei fogják megcsorbítani vagy akár föl is számolni. Ez nem túlzott félelem, hanem reális veszély. Különösen a megyei napilapok ügyét hagyta a tu­lajdonos - a MÚOSZ folya­matos figyelemfelhívásai elle­nére — elmérgesedni, a „húzd meg, ereszd meg" gyakorlat­tal végsőkig fokozva a feszült­séget. Ilyen helyzetben teljesen ért­hető, hogy kollégáink élnek az alkalommal, ha olyan cég szárnyai alá vonulhatnak, amely gazdaságilag stabil, és külföldi lévén megvéd a helyi politikai csatározásoktól. On­nan nézve a dolgot, az Axel Springer maga volt a mentő­angyal, még ha naivitás vol­na is azt képzelni, hogy ennek a kiadónak nincs politikai irá­nyultsága és céljai. Az újságíró szövetség azon­ban nemcsak a tagok, hanem a sajtónyilvánosság érdekeinek védelmére is hivatott. Márpe­dig napnál világosabb, hogy ha egy cég - legyen hazai vagy külföldi, jobb- vagy bal­oldali - ■ monopóliumot szerez nyolcmillió magyar informálá­sára, az súlyos kihívás a saj­tószabadság ellen, s olyan gazdasági és politikai hatal­mat ad a tulajdonosnak, amellyel döntően befolyásol­hatja az ország jövőjét. Ha tehát nem történt volna meg az az elképesztő eset, hogy a Springer, kihasználva a ma­gyar jogrendszer súlyos hiá­nyosságait, és az MSZP-nek legalábbis végletes tehetet­lenségét, gyakorlatilag ingyen szerezte meg a nemzeti va­gyon egy részét, a MÚOSZ akkor is tiltakozni lett volna köteles. KÉT BARANYAI MINISZTER? Megkezdődtek a koalíciós tárgyalások. Többen találgat­nak, kik lesznek a miniszterek. A kormány még ebben a hó­napban megalakul. Ismere­teink szerint két baranyai em­ber is tárcavezető lesz, egyi­kük MDF-es, másikuk pedig ikisgazda. Megpróbáltuk elér­ni őket telefonon, sajnos, még nem jártunk sikerrel. Egy Békésben megjelenő, független hetilap (a Dél-Ke­let) szerint a kormányban a AZTÁN következő politikusok kapnak helyet: Horváth Balázsi MDF, belügy), Jeszenszky Géza (kül- ügy, MDF), Rallay Ernő (MDF, hadügy). Nagy Ferenc (FKgP. mezőgazdasági miniszter, ba­ranyai képviselő), dr. András- lalvy Bertalan (MDF, kulturá­lis miniszter, baranyai képvi­selő). A többi tárca tulajdo­nosát egyelőre nem tudja megnevezni a Békés megyei lop. Persze, hogy hiteles in­formációkat közvetítünk-e, ab­ban egyelőre magunk sem vagyunk biztosak. Igen, öt tanítási nap. Ot nap a fölény mosolyával, hogy’ „mit. tudjátok itt valamennyien lelépünk", mint ahogy ti is egy, két, három évvel ezután. öt nap tétovaság még a középiskolában, a jövő ígéretének rajtunk múló semmisége. Az ígéretes jövő semmis felelőssége - rajtunk, öt nap még és néhány perc a ballagáskor. Leko­nyuló szegfűk, nyiladozó remények. Megszokott rokoni gratulá­ciók és, igen és, a mi ismeretlen, eddig megismerhetetlen ké­pességeink. öt nap, aztán a többi ... Az érettségi bizonyos bizonytalan­sága: nem számít semmit, de mégiscsak ciki lenne, ha... Aztán a felvételi, amin múlik egyelőre minden. öt nap, aztán a hozzátartozók: fiam, lányom, előtted az élet. Az ÉLET. A visszakérdezések: milyen élet, melyik élet és hol. A visszaemlékezések, a kémia, fizika vagy magyar órák­ra. Az oroszórák nyikto nye atszusztvujet-je. öt nap és kiderülhet később, ki hiányzik közülünk. (b) VONATTAL, BUSSZAL MUNKÁBA Kedvező pénzügyminiszteri rendelet jelent meg 8/1990. (IV. 25.) dátummal a munká­ba járással kapcsolatos költ­ségtérítésekről. A rendelet szerint g térítés napi munkábajárás és a hét végi beutazás esetén illeti meg a dolgozót. Konkrétan te­hát: ha a közigazgatási ha­táron kívüfről vonattal érkezik, akkor a teljes árú menetjegy vagy a bérlet 86 százalékát a vállalat fizeti, ha helyi vagy távolsági autóbusszal teszi meg az utat, 80 százaléknyi kedvezmény illeti meg. A ren­delkezést február elsejétől le­hetett alkalmazni. Kíváncsiak vagyunk, hány vállalat él a lehetőséggel?! HA ,,A kommunizmus vége valószínű­leg Magyarországon kezdődött ta­valy nyáron, amikor Nagy Imrét, az 1956-os felkelés balsorsú minisz­terelnökét és társait újratemették. Nagy Imre kivégzése bűn volt. Ugyancsak az volt a 277 magyar munTás kivégzése, akiket agyon­lőttek vagy felakasztottak, mert részt vettek a forradalomban Bu- hc.rin, Slansky, Rajk kivégzése, és ama kevésbé neves millióké, akiket eltüntettek a sztálini és közvetlenül Sztálin utáni években. Hivatalosan minden bűnt elismertek és meg­bántak áz elmúlt három évben. És ki bűnhődik értük? Senki. Egy demokratikus rendnek, amely zsarnokságot vált fel, képesnek kell lennie finomabb különbségtételekre. A politikai bűnösök felmentése va­lóban megvédheti a belső bizton­ságot, de a megdöntött vezetők bíróság elé állítása sokkal fonto­sabbat jelez: elkötelezettséget az emberi jogokon és felelős kormány­záson alapuló politika mellett. Nicolae és Elena Ceausescu gyors kivégzése e dilemmából adódott: egy igazi tárgyalás felfedett volna olyan tényeket, amelyek végzete­sen ártottak volna a román forra­dalomnak; a Ceausescuéknak adott amnesztia vagy száműzetésbe en­gedésük is kompromittálta volna egy új vezetést. A forradalmi ta­nács, mivel nem volt képes fel­oldani e dilemmát, egyfajta lincs- törvényhez folyamodott. A sztálini korszak ügyészei, fog- lárai és kivégzöi szép, napfényes öregkort élveznek. Mivel nincsenek eszközök a totalitárius bűntettek megítélésére, az áldozatoknak nincs lehetőségük kártérítésre. Egész Ke- let-Európát az áldozatok gyermekei lakják. Többségük nem akar pénz­beli kártérítést, de az igazság va­lamilyen kimondását igen. A történelem újraírása az új de­mokrácia által nagyon helyes, de az áldozatok számára ez saját élet­rajzuk kiigazításának kérdése. Amint a kelet-európai demokra­tikus választásokat már mind meg­vívták és megnyerték, majd az új kormányoknak meg kell próbálniuk birtokba venni a kommunista párt és a rendőrség archívumait. Itt, a poros iratok között vannak azok a titkok, amelyek egy nap vád­emelési anyagként szolgálhatnak majd. Ha más nem történik is, e do­kumentumok tájékoztathatják a tör­ténészeket a tankönyvek átírása idején; ez is az igazságszolgálta­tás egy formája. Akkor Nagy Imre végre békében nyugodhat majd sír­jában. (Idézet a The Times című tekin­télyes lap egyik áprilisi számából.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents