Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-05 / 31. szám

1990. május 5., szombat aj Dunántúlt napló 11 Pravoszlávok - unitusok A ténynek, hogy a ke­resztény kultúra megtalál­ja helyét a sajtóban, mindannyian örülünk. Eu­rópai kultúrq nincs ke­resztény és antik kultúra nélkül. Sajnálatos tény vi­szont, hogy némely új­ságírónak a témához va­ló kapcsolata felületes. Mert ha nem, akkor tud­ná, hogy az evangélikusok nem mondanak misét. Meg azt is, hogy a pápa jó barátja, a katolikus fő­pap, nem lehet „tisztele- tes", csak tisztelendő, sőt jelen esetben „főtiszte­lendő” cím is megilleti. A „tiszteletes" elnevezés 'protestáns, de a tisztelen­dő náíu'k is előfordul, a tiszteletes a katolikusok­nál nem. Azt tudni kell, hogy a rigómezei csatavesztés után a szerbek nagyobb tömege lépte át déli ha­tárainkat és a Duna men­tén vándorolt felfelé. Ezek vallásilag ortodoxok, szlávul „pravoszlávok” (itt a „szlava” szóról beszé­lünk), ui. a pravoszláv igazihitűt jelent és tükör- fordítása az ortodoxnak. Magyarul, hivatalosan, a nem éppen szerencsés gö­rögkeleti elnevezés a használatos. északról a XIII. század­tól, elsősorban Korjatovics Teodor podóliai fejede­lemmel ruszinok, ukrá­nok vándorolnak be, ak­kor még szintén ortodox­ok, illetve pravoszlávok, majd az ungári unióban, (1646) visszatérnek az egyház egységébe, ezek az ón. unitusok (és nem uniátusok), azaz görög- katolikusok. Egy'háztörté- nészek szerint a keleti rí­tust használó görögkato- likusok Szt. István korától léteznek hazánkban, de a délre húzódó ruszinok közül is sokan elmagyaro- sodtak. A munkácsi és eperjesi görögkatolikus egyházmegyék túlnyomó többségben ruszin hívek­kel rendelkeztek. A ma­gyar anyanyelvű hívek számára alakult a hajdú- dorogi egyházmegye > (székhelye: Nyíregyháza). Itt élnek, illetve éltek az észak-keleti megyékben az 1950-es évekig a gö­rögkatolikusok, akik közül sokan iKomíó építésekor és más munkahelyi lehe­tőség miatt a szegénység elől eltávozva Baranyába is áttelepültek. így ala­kult meg a pécsi püspök által adományozott Xavér templom központtal, a pé­csi görögkatolikus egyház- község, paródhia. Az elmondottakból ta­lán nyilvánvaló, hogy a Duna-mentén, így Duna- földváron is görögkeletiek éltek, görög'katolikusok ott sóha nem voltak. Ugyan­ez vonatkozik Mohácsra, a Tolna megyei Grábócra, vagy Ráckevére és Szent­endrére. Az is nyilvánvaló tehát, hogy az újságokban „uk­rán katolikusoknak” neve­zették azok a görögkato­likusok, akiket Sztálin sze­mélyes rendelkezésére 1946-ban Galíciában, és 1949-ben Kárpátalján erő­szakkal óhajtottak vissza­vinni a pravoszláv egy­házba. Mint a tények iga­zolják, sikertelenül. Eb­ben a ténykedésében a szovjet államnak sajnos, maga a pravoszláv egy­ház, illetve annak képvi­selői is segédkeztek. Szlavistának azt is illik tudnia, hogyan alakult a g-h az egyes szláv nyel­vekben. Az oroszban és szerbben G.: grad, gorod, a cséhben és szlovákban H.: brad, Korod. Éppen ezért ilyen morva helyi­ség, vagy Velegrad nincs, csak Velehrad, ahol a pá­pa misét pontifikáit. Vastogh Zoltán Bálvány a homokban Tito halálának 10. évfordulója Jugoszláviában május 4-én 15 óra 5 perckor az idén is megszólaltak a szirénák, ha­jó- és mozdonykürtök, jelezvén azt a pillanatot, amikor 10 évvel ezelőtt meghalt Joszip Broz Tito. Az évfordulón a po­litikai és a társadalmi vezető testületek, valamint a fegyve­res erők képviselői a belgrádi virágházban csokrokat helyez­tek el a néhai elnök sírján. Ezen a napon a rádió- és tv- óllömások különműsort sugá­roztak, az újságok évfordulós írásokat közöltek róla. Minden bizonnyal ez volt az utolsó ilyen megemlékezés. Mert halála után éppen egy évtizeddel Szlovéniában és Horvátországban lezajlottak az első szabad demokratikus vá­lasztások, amelyekkel immár vége a Kommunista Szövetség egyeduralmának, a titói szo­cialista önigazgatású pártál­lamnak. Szlovéniában és Horvátor­szágban azonban ez a „te­metés" csendben történik. Ti- tót, a marsallt, a pórtfőtitkárt, a köztársasági elnököt, vagy egyszerűen csak az „öreget" nem kötik a szégyenoszlop­hoz, nem állítják pellengérre. Szerbiában viszont, ahol még mindig a Kommunista Szövet­ség az egyeduralkodó párt, már évek óta támadják sze­mélyét és tevékenységét. Halála évfordulója előtt a Politika Eszpresz, a Szerb Nép­front napilapja feltette a kér­dést: vajon az idén is jelzik-e majd a szirénák azt a pilla­natot, amikor egy évtizeddel ezelőtt meghalt Tito? És Így válaszolta meg: ma már a Tito-kultusz legkitartóbb vé­delmezői előtt is világos, hogy a szirénák hangja iránti álta­lános érdektelenség csupán kórt okozhat e kultusznak. Meg kell tehát szüntetni ezt a „szocreal rituálét”. Nemrég a Szerb Megújho­dás Pártja nevű új ellenzéki szervezet a Titóról folytatott heves szópárbajjal nyitotta meg zászlóbontó közgyűlését, amelyet addig nem tudtak megkezdeni, amíg a terem faláról el nem távolították a néhai elnök arcképét. A szerb köztársasági képviselőhöz leg­utóbbi ülésén Milica Rajics küldött határozati javaslatot terjesztett elő arról, hogy a parlament épületéből tóvolít- sanak el minden Tito-képet, földi maradványait pedig a belgrádi virágházból szállítsák el szülőfalujába, Kumrovecbe. A javaslatot végül szótöbbség­gel elvetették. A Joszip Broz Tito szemé­lyisége és munkássága elle­ni szerbiai támadások 1988- ban a belgrádi Tudományos és Művészeti Akadémia tag­jai egy csoportjának „memo- randumá"-val kezdődtek. Ez a legfőbb vádat úgy fogalmaz­ta meg, hogy Tito „jóvoltá­ból" Szerbia 1945 után, a bé­ke évtizedeiben elvesztette mindazt, amit a háborúban megnyert. Azt állította továb­bá, hogy következetesen szerb­ellenes politikát folytatott. Ezt tükrözi — úgymond — az 1974- es jugoszláv alkotmány (amit 1988 novemberében módosí­tottak), amely olyan széles kö­rű autonómiát biztosított Ko­szovó és Vajdaság tartomány­nak, hogy a Szerb Köztársa­ság elvesztette államiságát, koldusbotra jutott, Koszovóban pedig az albán nacionalisták kerültek hatalomra. Szerb akadémikusok, írók és költők - köztük Dobrica Cso- szics, Gojko Djoko és má­sok —, közéleti emberek a néhai pártfőtitkár és köztársa­sági elnök szemére vetik, hogy az országban politikai kon­cepciós pereket rendeztek (köztük a ljubljanai, úgyneve­zett dachaui per a legismer­tebb: 1948 áprilisában 37 személyt, háború előtti kom­munistákat és spanyolországi harcosokat, Dachau és Bu­chenwald volt foglyait alap­talanul azzal vádolták, hogy a Gestapo besúgói' voltak, a háború után kémek, kártevők és szabotőrök lettek. A bíró­ság 11 halálos ítéletet hozott, amelyeket végre is hajtottak). Ilyen körülmények között ér­kezett el halálának 10. évfor­dulója. Tito nem szorul védelemre. Ha élne, felsorakoztathatná maga mellett az SS és a Wehrmacht néhány tábornoká­tól kezdve Churchillen, Eisen- howeren, De Gaulle-on, Per­tinin, Nehrun, Willi Brandton, Kreiskyn, Richard Burtonon, Lollobrigidán keresztül a ju­goszláv Kocsa Popovicsig, vagy Miroszlav Krlezsáig meg­annyi államférfi, politikus, közéleti ember, író, művész, tudós rég papírra vetett véle­ményét ... A mai nemzedék pedig emlékezetébe idézheti azt, hogy temetésére 1980. májusában 124 állam- vagy kormányfő érkezett Belgrádba, a külföldi küldöttségek szá­ma pedig meghaladta a 200-at. Joszip Broz Tito arcképeit le lehet szedni a jugoszláviai középületek homlokzatáról, a színház-, mozi- és kultúrter­mek, a vállalati irodák falá­ról. Nincs szükség a dicshim­nuszokra sem. Nyilván köve­tett el hibákat, s voltak em­beri gyengeségei. Ezek nem képezhetnek tabutémát. A po­litikai koncepciós perekben játszott szerepet gondosan ki kell vizsgálni. Munkássága és életműve egészének megítélé­se azonban a történelemre tartozik. Mert olyan dátumok és események kötődnek a ne­véhez, amelyekkel nemzedékek fognak találkozni a lexikonok­ban és a történelemkönyvek­ben: 1937 — a Jugoszláv Kom­munista Párt újjászervezése. 1941 - a német megszállók elleni jugoszláv fegyveres par­tizánharc megindítása. 1943 - a neretevai csata, 1944-1945 — Jugoszlávia felszabadulása. 1945 — a Jugoszláv Köztár­saság kikiáltása, a nemzeti­nemzetiségi egyenjogúság ve­zérelvként való meghirdetése. 1948 — a sztálini ultimátum és diktátum elutasítása. 1952- a jugoszláv önigazgatási rendszer bevezetése, az or­szág határainak megnyitása. 1955 - Hruscsov belgrádi „Canossa-járása” és bocsá­natkérése. 1961 - az el nem kötelezett mozgalom létreho­zása stb. összességében: Tito 43 évig állt az autentikus Ju­goszláv Kommunista Pórt és 35 évig a jugoszláv állam élén. Vajon Jugoszlávia 72 esztendős történelme fel tud-e mutatni karizmatikusabb poli­tikust? Halála előtt azt mondta, szeretné, ha szülőfalujában te­metnék el. Lehet, hogy a vi­rágházból nemsokára tényleg Kumrovecbe kerül. Életútját, tevékenységét azonban végér­vényesen csak a történelem értékelheti. Márkus Gyula Az ezredforduló nagy vállalkozása Öriästäwcsö a világűrben! A csillagászat előtt fantasztikus távlatokat nyitó új berende­zés indult a világűrbe: a Hubble óriásteleszkópot a Discovery amerikai űrrepülőgép vitte magával. Az esemény jelentőségét a szakemberek a Galilei által a XVII. század elején feltalált el­ső távcső fontosságához hasonlítják. Reményeik szerint a kü­lönleges műszer segítségével hamarosan közelebb juthatunk a Világegyetemet létrehozó Nagy Robbanás (Big Bang) titkainak megfejtéséhez. « A földi légkörön kívülre jut­tatott csillagászati műszerek már évek óta nem számítanak ritkaságnak. A földi teleszkó­pok lehetőségei végesek: mé­reteiket már nemigen lehet to­vább növelni, s hatásfokukat jelentősen csökkenti az atmo­szféra zavaró hatása. Ezért az elmúlt 10-15 évben -több kü­lönleges asztronómiai beren­dezés végzett kutatásokat földkörüli pályán. A röntgen- csillagászat fejlődését a nyu­gat-európai Exosat műhold és a szovjet Mir űrállomás Kvant- moduljának műszerei segítet­ték, az ibolyántúli jelenségek megfigyelésében az amerikai— nyugat-európai együttműködés­ben létrehozott IUE és a szovjet Asztron, az infravörös csillagászatban pedig az ame- rikai—brit—holland építésű IRAS ért el jelentős eredmé­nyeket — a Hubble azonban az űrkutatás történetében el­sőként a látható fény tarto­mányában működik. Az amerikai Országos Űr­kutatási és Űrhajózási Hivatal (NASA) 1972-ben kezdte el a Hubble-programot; a terve­zésben és a kivitelezésben 350 amerikai és külföldi tudo­mányos intézmény és iparvál­lalat vett részt. Az óriáste­leszkóp létrehozása és felbo­csátása másfél milliárd dollár­ba került, a földi kiszolgáló létesítmények megteremtése pedia úiabb több mint fél - milliárdot emésztett fel. Az űrteleszkóp a hozzá tar­tozó berendezésekkel együtt lényegében egy nagyméretű, henger alakú mesterséges holdnak tekinthető, tömege mintegy 11,5 tonna, hossza 12,8 méter, legnagyobb át­mérője 4,3 méter — megköze­líti a szovjet Mir űrállomás közoonti egységének méreteit. A berendezés „lelke” egy 2.4 méter átmérőjű főtükör, amely­nek számítógéppel vezérelt csiszolása több mint két évig tartott. Mivel nem env darab­ból áll, hanem méhseit-szer- kezetű. súlvnt sikerült 3 ton- nőről 900 kilogrammra csök­kenteni. Bár a Földön vannak jóval nagyobb teleszkópok’is — köz­tük a kaukázusi hatméteres és a' Palomar-hegyi ötméteres tü­körátmérőjű berendezés —, a Hubble lehetőségeit az atmo­szféra zavaró hatásának hiá­nya óriási mértékben megnö­veli. Alkalmas olyan égitestek megfigyelésére, amelyek 50- 100-szor kisebb fényerejűek, mint a legjobb földi távcsö­vekkel észrevehető csillagok. Előzetes számítások szerint 5-10 000 milliárd’ csillag fel­fedezésére képes - szabad szemmel a földfelszínről alig hatezret tudunk megkülönböz­tetni -, „látótávolsága" pedig 14 milliárd fényév, szemben a földi óriásteleszkópok kétmilli­árd fényéves hatósugarával. A fő teleszkópot egy 31 centiméteres seqédtükör egé­szíti ki, s a főtükör mögött további műszereket helyeztek el: egy nagylátószögű kame­rát, amely tévéképeket közve­tít az égbolt feltérképezése során, egy másik, ,a rendkívül halvány obiektümok fényképe­zésére alkalmas kamerát, egy színképelemző berendezést, két színképmérőt és egy infra­vörös fotométert. Működését saiát fedélzeti számítógépe vezéreli, a meafelelő hőmér­sékletet hőszabólyozó rend­szer biztosítja, s mindehhez az elektromos áramot két nagy­méretű, 33 négyzetméter felü­letű napelemtábla szolgáltat­ja. A megfigyelések során ösz- szegyűlő adatokat nagyteliesit- ménvű telemetrikus antenna továbbítja szükség szerint köz­vetlenül a Földre, vagy egy közvetítő mesterséges holdra. A NASA tervei szerint hórom- négyévenként űrexpedíciót in­dítanak a Hubble-lhoz a szük­séges javító és karbanta.rtő munkák elvégzésére, az egyes műszerek kicserélésére. így a műhold aktiv élettartama leg­alább 10-15 év lesz. Az űrteleszkóp üzemelteté­se, a kutatási program össze­állítása akkora feladatot je­lent, hooy egy külön intézetet hoztak létre erre a célra. Az Űrtávcső Tudományos Kutató- intézethez már több mint 3500 csillagász nyújtott be kutatási tervet - a világ összes csil­lagászainak 35 százaléka! -, s ezek közül 21 ország tudó­sainak 162 javaslatát mór el­fogadták. A tervek többsége a bolyqók, a csillagok, a nap­rendszerek, végső soron a Vi­lágegyetem keletkezésének titkait fürkészi — ez a leg­méltóbb feladat az űrtelesz­kóp névadójához, Edwin Hubble amerikai csillagász­hoz, aki a húszas években meaalkotta o Viláqegyetem tágulásának elméletét. Fazekas Judit A Tatra 613-as gépkocsik mindegyikében öt-öt mesterlövész ült Rosszízű tréfa volt, vagy ko­moly fenyegetés? Máig nem tudni. A pápa látogatása előt­ti napon a csehszlovák bizton­sági szervek névtelen levelet kaptak, amely azzal fenyege­tőzött: irányított páncéltörő ra­kétával támadást terveznek a katolikus egyházfő ellen. A tény még inkább érthetővé te­szi azt a csehszlovák rendőr­ség történetében példátlan ké­szültséget, amelyet az április 21—22-i pápai látogatást már jóval megelőzően életbe lép­tettek. Az óvintézkedéseket he­tekkel korábban megkezdték, s a szövetségi belügyminiszté­rium operatív csoportjának a tagjai az utolsó napokban szinte megállás nélkül gyako­rolták a lehetséges terrorista akciók és merényletek elhárí­tásának modellhelyzeteit. Szak­mai tanácsadóként két brit szakember, Thatcher asszony testőrségének a tagjai, vala­mint a Scotland Yard terroriz­musellenes osztályának a ve­zetője működött közre, az ope­ratív csoport parancsnoka pe­dig Andrej Samel, a közelmúlt­Kommandósok új szerepben ban kinevezett szövetségi bel­ügyminiszter-helyettes volt. A csehszlovák lakosság bi­zonyára meglepve értesült a sajtóból, hogy az operatív csoport azokból az egykori kommandósokból állt, akiknek egyes alakulatait anno'k ide­jén az ellenzéki megmozdulá­sokkal szemben is bevetették. Ez alkalommal azonban jó ügyet szolgáltak és a nyugati mércével is megbízható szín­vonalon gondoskodtak a pá­pa, a többi egyházi személyi­ség, illetve Vaclav Havel ál­lamfő, a kormány tagjai és más vezetők védelméről — együttműködve Havel és a pápa testőreivel. Ezek a ke­ményfiúk ültek azokban a fe­kete Tatra 613-as gépkocsik­ban, amelyek valósággal gyű­rűbe fogták II. János Pál kü­lönleges Mercedesét. Mind­egyikben öt-öt mesterlövész ült, akiknek specialitása a ka­pásból való tüzelés. Köztük volt az a testőr, aki a pápai látogatás előtt nem sokkal a terroristaellenes egységek tag­jai számára Belgiumiban ren­dezett nemzetközi lövészverse­nyen az első helyen végzett. A prágai Letna felvonulási téren, amikor a pápa misét pontifi­káit, az operatív csoport tag­jainak egy része az oltár előtt foglalt helyet, mások mögötte, speciális technikával felszerelt üldöző gépkocsijaikban ültek beavatkozásra készen, a kör­nyező házak tetejéről pedig mesterlövészek figyelték az ese­ményeket. f Hasonló biztonsági intézkedésekre Csehszlovákiá­ban, de talán Közép-Európá- ban nem volt még példa, csak Prágáiban tizenkétezren, túl­nyomórészt katonák, határőrök álltak készültségben és hat­van volt rohamosztagos, töké­letesen kiképzett profik, akik között nem egy az élsportoló. búvár, sportlövész, robbantási szakértő. A csehszlovák biztonsági szervek szerint a velehródi za­rándokhelyen volt legforróbb a helyzet. Mindenekelőtt azért, mert egy terrorista támadás­ihoz ideális feltételek kínálkoz­tak: több lakóház az oltárral szemben és közelében, a tér enyhén lejtő völgy formájú, ami kedvező lehetőségeket nyújthat az orvlövészeknek. Itt a biztonsági intézkedések rendkívül alaposak voltak, so­kak szerint egyenesen túlszer­vezték a védelmet. A pápá­hoz legközelebb a vatikáni testőrség tagjai, mögöttük a korrímandósok, majd a kor- mánytestőrség és végül a helyi rendőrség tagjai alkottak több­szörös kordont, és a védelem minden láncszemének ponto­san kijelölt feladatköre volt. 'Pozsonyban a szlovák bel­ügyminisztérium és a helyi rendőrfőnökség vette át az irá­nyítást, munkájukat olyan ala­posan végezték, hogy még a rohamosztagosoknak is új sze­mélyazonosító kártyát állítottak ki, miután ellenőrizték őket. A pápai mise színhelyének, Vaj- nory repülőterének a környé­kén lezártak és lepecsételtek minden csatornát, pirotechni­kai ellenőrzések sorozatát vé­gezték el. Nem csoda, hogy Robert Tucci atya, aki a pá­pa biztonságáért volt felelős, külön megkérte Richard Sacher szövetségi belügyminisztert, mondjon meleg köszönetét a biztonsági egységeknek a töké­letesen végzett munkáért. Sa- cher egy héttel a pópa láto­gatása után a prágai televí­zió esti fő híradásában tett eleget ennek a kérésnek. Azt hangoztatta, a pápai látoga­tás biztosítása a legjobb pró­bája volt a belügyi alakula­toknak. Meggyőződése, aho­gyan a biztonsági apparátus felelősséggel óvta II. János Pál életét, ugyanilyen felelősséggel gondoskodik majd a csehszlo­vák állampolgárok biítonsá- góról is. Láng Judit

Next

/
Thumbnails
Contents