Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-05 / 31. szám
1990. május 5., szombat aj Dunántúli napló 9 Gyöngyszemek egy gyűjteményből Petőfi-kéziratok a Papensia relikviái között Évszázadok történelmének- szellemi évgyűrűit kutatva szívesen mazsolázik az ember a nagy gyűjtemények becses tárgyai, dokumentumai között: Különösen akkor, amikor olyan gazdag és tudományosan is rendszerezett kincstárban 'ka- lauzoltatja magát, mint a pápai református gyűjtemény. Tanulmányok, hivatkozások sora igazolja, hogy az 1531-es születésű pápai református iskolára alapozott, majd a református kollégiummal tekintélyes fává terebélyesedett pápai szellemi központ - néha méltatlan körülmények között is — bő forrása az egyháztörténeti, kulturális, tudományos kutatóknak. Kövy Zsolt, a gyűjtemény mai igazgatója a megmondhatója, hogy egykori diákok, ma történészek, irodalmárok, művé- 'szek, milyen mohó áhítattal forgatják a féltve őrzött könyveket, kéziratokat. A képzőtársaság műhelyében Egy tanév nemhogy egy iskola, de még egy ember életében is pusztán szeletkéje az egésznek. A pápai kollégium történetének mégis van egy olyan éve, amelynek dokumentumaiért érdemes idezarándokolni. Hiszen 1841- 42-ben az akkor már messze földön ismert intérmény falai között volt „első éves tanuló” Petrovics Sándor és másodéves Jókai Mór. Egymást ösztönző barátságuk, bontakozó tehetségük sok-sok jele található a gyűjtemény iratanyagában. önmagában keveset mond egy könyvtári bejegyzés, de például Petőfinél jelzi fiatalkori érdeklődését, hogy a beiratkozási könyv tanúsága szerint leggyakrabban a fran. cia irodalom történetét forgatta, s hogy kedvtelve olvasgatta Horatius, Heine, Schiller verseit, a magyarok közül pedig Garay és Vörösmarty munkáit. Érdemes belelapozni a Képzőtársaság „Érdem könyvébe" is, amelyben több, még Petrovics Sándor néven jegyzett verset találunk, mint a „Tűnődés”, az „Ideál”, vagy a „Vándordalok" saját kezűleg rótt sorait, illetve a „Tolvaj huszár" című románcot, ahol először használja a Petőfi Sándor nevet. Ugyanez a kötet tartalmazza Jókai „Mi az?” című versét és az „Istenítélet” című elbeszélését. Már 1845- öt írtak, amikor Petőfinek egy kis afférja támadt a Képzőtársasággal, éppen az aláírások miatt. A társaság, ugyanis a megelőző évek legjobb irodalmi munkáit „Tavasz" címmel megjelentette, nem teljesen követve a költő eredeti, illetve álneveit, mint A3, vagy Homonnai. „Barátimhoz” Elképzelnünk is nehéz, hogy o költő lobbanékony, érzékeny természete hogyan fért össze a református kollégium hagyományosan szigorú, kora 'hajnaltól késő estig termékeny elfoglaltságot előíró rendjével. Ebben talán baráti köre, a diákönkormányzat, és tanárai játszhattak szerepet. Nem utolsósorban az is, hogy Petőfi és Jókai bár az iskola diákjai voltak, nem laktak a kollégiumban. Persze, nem lehetett azért annyira elviselhetetlen az az élet. Ezt bizonyítja, hogy Petőfi rövidesen még kétszer visszatér - ha rö. vid időre is - kedvenc tanuló- társai és tanárai közé. Először 1842 őszén, mielőtt színészetre adná fejét, majd'talán ebbéli kudarcát is felejteni 1843 tavaszán, amikor megírja Barátimhoz című versét. A szövetség, melynek szála Minket összefont, All, amíg csak vért bír a szív És velőt a csont Aki ilyen szoros baráti kötődéssel ragaszkodik egykori iskolájához, az valószínűleg inkább a szellemi gazdagodást, mint a töviseket vitte magával az intézményből. Juhász Ferenc Todor Isivkov másfél millió leva honoráriumot kapott soksok. kötetből álló Válogatott Műveiért. (Egy leva' 16,70 forintot ér — a szerk.) De ebből 600 ezer leva adót kellett fizetnie, így „mindössze" 800-900 ezer levája maradt. A Művek felelős szerkesztője, egyébként volt KB-titkár, az adó levonása után körülbelül 60 000 levát kapott. Bulgáriában vannak más több kötetes kiadványok, s ezeknek is vannak szerzőik, ők azonban jóval kevesebbért dolgoznak. Az ok: a különleges szerzői díjszabás, de minden erre vonatkozó dokumentumon ott a jelzés: „Bizalmas!” 'Kezdjük az elején! Valamikor 1981 táján a politikai műveket megjelentető Partizdat- ban (Pártkiadó - a ford.) különleges szerkesztőség alakult, amely „A vezetők művei” elnevezést kapta, és nem tartozott a kiadó vezetőségének hatáskörébe. (Mellesleg ez o különleges szerkesztőség ma is létezik.) Ide érkezik minden zseniális mű, amelyért külön titkos díjtételek alapján fizetik a tiszteletdíjat. A volt főtitkárnak egy szerzői ívért 600 leva járt, a politikai bizottság tagjai és a volt központi bizottság titkárai 250 levát kaptak. Van még egy plusz díjtétel: „'különleges eredményekért”. Ez 400 leva ívenként, de ezzel csak Ljudmila Zsivkova írásait honorálták. A főtitkári művek kötetein kívül azonban van még egy mű, amelynek a szerzőit annak idején szintén úgy értékelték, mintha főtitkárok lennének. Ez a könyv nem más, mint a Todor Zsivkov Életrajzi vázlat címet viselő dolgozat. Magát a könyvet szerzőként a Bolgár Kommunista Párt Párttörténeti Intézete jegyzi. Az intézet egyik szigorúan titkos levele, melyet a Partizdat akkori vezérigazgatójához intézett, fellebbenti a névtelenség fátylát. A levélből megtudhatjuk, ki írta az egyes fejezeteket, ki állította össze a kötetet, és ki a felelős szerkesztő. S azt is megtudhatjuk, ki és mennyit kapott az összesen 16 ezer leva összegű honoráriumból, amelyet 1981. december 1-jén engedélyezett a KB illetékes titkára. Egyszerű számolás, s nyomban kitűnik, hogy a honorárium kifizetésének alapja a „főtitkár” rubrika, minthogy az ivenkénti összeg 600 leva körül jár. A Partizdat régi iratai között található a Népének fia, korának fia című album pénzügyi dokumentációja. Ebben a luxuskivitelű albumban, amely a volt főtitkár születésnapjára jelent meg, színes és feketefehér fotók találhatók, alattuk szöveg helyett idézetek Todor Zsivkov műveiből. A kiadvány egyik szerzője tehát maga az ünnepelt. A kötetet egy ismert költő, Dimitar Metodiev állította össze, ő írta az életrajzi vázlatot is. A tiszteletdíjak: Todor Zsivkov 2184 levát, Di- mltar Metodiev 1481 levát kapott. Ne folytassuk. így is világos, hogy az elv, amelyet Todor Zsivkov dolgozott ki, a következő: „Sok kötetből lesz a millió”. Végre, valamit tőlünk is tanulhatnak az amerikaiak. Danka Vaszileva (A cikk az Otecsesztven Front című bolgár lapban jelent meg.) Holcflosi József fi lázadó R agyogó fényár vette körül, amikor felébredt. Nem látott semmit, csak a sugarak melengető becézé- sét érezte a testén. Hosszas töprengés után rájött, hogy a mennyországban van, csak az angyalok hiányoznak vagy azok közül valaki, akik itthagyták a telepet. Egy éve, tíz éve, száz éve, nem tudta már, mikor. Létező volt számára a hajnal, amikor kiült a kunyhója elé, az esti evés, az asszony, aki a faluból hetente egyszer ide biciklizett, és letette az ajtaja elé a kosarat, amiben kenyér, krumpli, bab, borsó, liszt volt, és zsír kicsike csuporban. Először még kiment elé, később már csak kiszólt neki, hogy él, de egy idő múlva elfelejtette a szavakat, pedig az asszony mintha kérdezett is volna valamiket, amikre csak morrantott. Aztán már ezt sem kellett, mikor hallotta, hogy az megjött, zörgött valamivel. Most mégis örült, hogy felötlött benne a mennyország képe, és vele a szó, de a Nap megijedve a kiszáradt öreg testtől, mint serdülő lány, akit tiltott játékon kaptak, riadtan visszahúzta a sugarait, és magasra szökkent az égen. ö pedig rádöbbent, hogy kunyhójában, a fából összetákolt priccsen, nyomorúságos rongyaiban fekszik. Nem sokáig kellett a mennyországnak, szomorko- dott. Megrémült ezektől az érzésektől, hiszen mór elfelejtette, hogy mi az öröm, a szomorúság. Ki is menekült a kunyhója elé, ahol csak az üldögélés van, a maga elé nézés, nincs ég, nincs Nap, nincsenek madarak, csak O van az idő megbocsájtó türelmeként. Zúgást hallott, a hang irányába fordította a fejét, fájdalom hasított belé a mozdulattól. Egy motoros száguldott felé, nagy féknyikorgással megállt előtte. Kopasz, fiatal fiú volt az, fekete bőrdzseki, bőrnadrág volt rajta, ugyanolyan csizma a lábán. Elégedettséggel töltötte el, hogy meg tudja nevezni magában ezeket a dolgokat. Az, ami a fiú derekára volt kötve, ismerős volt néki, de oly hosszú ideig élt a szavak nélküli világban, hogy nem sikerült felidéznie, mi az. Ennek ellenére jókedve lett, szeretett volna beszélgetni vele. Először is megkérdezni, hogy milyen évet írnak, melyik hónap és nap van, aztán megtudni, hogy mi történt szegénnyel, hogy ilyen fiatalon kihullott a haja. De szavak helyett cspk hörgés tört fel belőle. Erezte, hogy folynak a könnyek az arcán ... A fiú meg csak ordítozik, leveszi a derekáról azt a valamit, azzal hadonászik, de mit mond? Oöeeiáooieöee — ezeket a hangokat hallotta először, meg is jegyezte gyorsan. Aztán a többi hangot is felfogta: Bdsttvscgnykmtmdmgdgltk! — ha az előzőekhez hozzárakja, megtudja, hogy miért olyan dühös ez a kopasz fiú. Kapaszkodót keresett: az iskola, a tanító, ahogy olvasni tanította őket! Bűd ... tét. . . ci... ok .. . min ... let. . . egyetlen értelmes szótag felismeréséig sem jutott el, mór- már feladta, amikor a kopasz visítozni kezdett, és ez a hang, mint egy hurok, jelentéssel bíró szavakká rántotta össze az addig roncsaiban heverő mondatot: Büdöstetvesci- gányokmostmindmegdög letek! — boldogan nevetett, igen, most már érti, csak beszélni nem tud.- Hol vannak a többiek? - üvöltötte a kopasz. A romokra mutatott, és intett, hogy elmentek. Szerette volna magához ölelni ezt a fiút, oki most már biztosra vette, hogy angyal, a mennyországból küldték hozzá, hogy segítsen rajta, elvégre nem mehet úgy oda, hogy nem érti, mit mondanak neki, még azt is megéri, hogy újra beszélni is tud.- Akkor te vagy az utolsó!- nevetett a másik. - Mielőtt megdöglesz, megtáncoltatlak egy kicsit! Gyerünk, vetkőzz meztelenre. Hányszor kellett már az életében parancsra meztelenre vetkőznie: először, mikor nyilas suhancok törtek rájuk, és a jéghideg vízbe hajtották őket, aztán Auschwitzban. Az anyja, apja és a húga gázkamrában végezte, ő megúszta, de nem tudta kitörölni a borzalmakat az emlékezetéből, ezért meg sem nősült, aztán az ötvenes években az ávósok, aranyakat kerestek rajtuk, amik eltűntek a faluból. Mindig úgy érezte, hogy meztelenre vetkőztetik a megbélyegző szavakkal, ezért is mondott nemet a többieknek, mikor hívták, hogy menjen velük új életet kezdeni a városba. Itt legalább nyugalomban élhet, nincs becsmérlő csúfolás, lekicsinylő szó. s most idejött ez a kopasz fiúangyal a mennyországból, ott sincs igazság? Düh rázta meg a testét. A kő a markában elfért, kitapogatta az ujjaival, éles volt!- Mi lesz mór?l Ne kívánd, hogy én vetkőztesselek le! A fejét célozta meg, az vérző koponyával lezuhant a motorról, de felállt, és elindult felé. Most már tudta, hogy amit a kezében ütésre emel, azt régen bikacsöknek mondták, aztán gumibotnak, de ennek vas van a végén . . .- Te szemét! - bukott ki belőle, és leköpte az előtte állót. Az eget látta, ami kék volt, színes tollú madarak repültek a vörös színűvé izzó Nap felé. i KRÓNIKA l I . . ----------i-------—................... • .........................................— A Medve utcai polgári. A [• Megyei Könyvtár Pannónia Könyvek sorozata, amely új kötetek kiadása mellett annyi régi, immár klasszikusnak mondható, de könyvesbolti "forgalomiban már nem kapható művet adott újra kezünkbe - Hamvas Bélától Thienemann Tivadaron át Weöres Sándorig -, a közelmúltban Németh László A Medve utcai polgári című tanulmányát adta ki újra, az 1963-as megjelenés hasonmását. A könyvecske a magyar pedagógiai szakirodalom egyik alapvető műve, és a szociográfiával foglalkozók is úgy tekinthetnék rá, mint példára a tudományos pontosság, az igényesség, a tények tisztelete és az írói megformálás színvonalát illetően. Németh László doktorrá avatása után, 1926-ban iskola- orvosi és tanári állást vállalt a nagy 'hírű budai Toldy Ferenc reálgimnáziumban, 1931-ben pedig a Medve utcai polgáriban. Rendet és egészségtant tanított egykori iskolájában. Csábította a lehetőség, hogy megismerje ezt a sajátos iskolatípust, amely 6-tól 14, sőt egy időben 16, 18 éves korukig fogadta a gyerekeket, és módja volt betekinteni annak a társadalmi rétegnek az életébe, amely a polgáriba küldte fiait: közszolgálati alkalmazottak, önálló kisiparosok, ipari segédmunkások, tehetősebb napszámosok, cselédek. Akik nem érik be az elemi iskolával, de az érettségit nem tudják megadni gyerekeiknek — vagy elérhetetlennek és szükségtelennek tartják a társadalmi előmenetel szempontjából. Másrészt Németh László aznapi robot után alkotó munkára vágyik — „orvosi képzettséggel hivatalnok", mint írja —, s megtalálja a nagy lehetőséget az egészség-tanár és az iskolaorvos kivételes helyzetében: együtt látja a kamaszkorbon a test és a lélek fejlődését. S mert „szabadon jár be a szülővilágba is”, pontos képet tud rajzolni. Beszédes számsorok, megrendítő emberi történetek és „a minőség” iránti szenvedélyesen elkötelezett író szava teszi vonzóvá a könyvet. Mert A Medve utcai polgári Németh Lászlónak nagyszerű és egy időben sokat vitatott — elméletéhez kapcsolódik: a minőség forradalmához. A Medve utca . . . azért is izgalmas olvasmány, mert talán sohasem volt olyan aktuális az emberi-társadalmi minőség feltárása, kibontakoztatása és védelme, mint manapság, amikor „a munkához méltó bér mellé emberhez méltó munkát" is kell adni. G. T. In time. Kelet-Európábán o hetvenes—nyolcvanas években a rockzenekaroknak drága nyugati berendezések nélkül semmi esélyük nem volt a későbbi karrierre. Az akkori szemlélet szerint minél nagyobb elektronikus arzenált állított ki valaki, annál jobbnak mondhatta magát. Tény, 'hogy jó hangszerek (és hangszeresek) nélkül nincs jó zene. de bogy a jó zenéhez nem kell feltétlenül milliókat befektetni, azt éppen az amatőr rockzenekarok erőteljes megjelenése bizonyította. Nem kis kajánsággat veszem észre, hogy az amatőr zenészek — sokszor maguk által készített berendezésekkel - sokkal kidolgozottabb, változatosabb produkciókat hoznak létre, mint profi társaik.. Ilyenformán zenei életünknek legalább akkora szüksége van az amatőrizmusra, annak vérátöm- lesztő, megtermékenyítő hatására, mint sportéletünknek a profizmusra. Természetesen az amatőr zenekarok - mivel nincs pénzük - nem nélkülözhetik a szubvenciót. Korábban többnyire a KISZ támogatta őket, hihetetlen károkat okozva azzal, hogy sokszor nem tudták, kiket is támogat, így az együttesek élettartama a minimumra csökkent. Az In time találkozót a múlt héten a pécsi DOZSO-ban két korszak határán rendezték; amikor a központi támogatós rendszere már megszűnt, de még nem alakúit ki a szponzorok és alapítványok által nyújtott támogatás rendszere. Feltétlenül meg kell említeni a Garancia Kisszövetkezet, az IBUSZ és az Echo gmk segítségét, ugyanakkor jellemző, hogy a pécsi zenekarok ingyen játszottak. A találkozó szervezői mindent elkövettek, hogy a közönség változatos képet 'kapjon a hazai amatőrökről, a rendezés azonban több kívánnivalót hagyott maga után, hogy finoman fogalmazzak. A kezdést este hétre hirdették, de általában két órával később kezdtek, mivel a zenekarok nem tudtak beállni. A türelmetlen közönség viszont addigra igencsak „beállt", emiatt a DOZSO kára gondolom, ötjegyű számokban fejezhető ki. A szervező Pécsi Egyetemi Klub különböző kvalitású együtteseket hívott meg. Hallhattunk kiforratlan (Agatha Christie, Aranyláz. Kosewoly), reménytkeltő (Rés, Klán), kifejezetten ígéretes (Gruppensex) és nagyon dekadens (Legát-Gát) zenekarokat. Valóban eredeti zenét csak a Sexepil, valamint a Kís- pól és a Borz produkált. Egyébként az együtteseket nehéz volt minősíteni, elsősorban a hangzás egysíkúsága miatt. Tizenkilenc éve járok rendszeresen koncertekre, de eny- nyire dilettáns hangosítást most tapasztaltam először. A hangmérnök (?) például valószínűleg nem tudott különbséget tenni az énekHang és a basszushang között. Erre abszolút demokratikusan úgy döntött, hogy egyiket sem hangosítja ki. Említhetem még a dinamikai tagoltság totális hiányát, vagy azt, hogy a szöveget egy csapatnál sem lehet érteni, és így tovább. Az érintett zenékaroknak azt tudom javasolni, hogy zenekaruk teljes jogú tagjaként foglalkoztassanak egy zenei rendezőt. .Megéri. W. K. Palyazat. a Partium Irodalmi Társaság (4002 Debrecen, pf. 118.) pályázatot hirdet pályakezdő írók és költők részére vers- és novellakategóriában, tematikai megkötés nélkül. A pályázatot két gépelt példányban, rövid, elsősorban szakmai jellegű életrajzvázlattal (antológiaszereplések, publikációk felsorolása) kérjük társaságunk címére 1990. június 15-ig beküldeni. Javasolt terjedelem: 15 vers, illetve 3 novella, elbeszélés. Pályadíj — mindkét műfajban — 8, 6 és 4 ezer forint. A pályadíjas és kiemelkedő alkotásokból társaságunk még folyó évben antológiát jelentet meg Új hangok címmel. Társaságunk nem titkolt cél'ja a népi-nemzeti irodalmi hagyományok megújítva folytatása, s várjuk a szerzőkegy részének társaságunkhoz való csatlakozását is. A pályázat esetében azonban a teljesítmény, a minőség az elsődleges szempont; semmilyen elfogultságnak nem kívánjuk alárendelni az egyetemes magyar irodalom alapvető érdekeit. Eredményhirdetés 1990. szeptember 22-én, a magyar kultúra napján. PARTIUM IRODALMI TARSASAG Kelle Sándor: Balaton Tudor Zsivkov, a milliomos író Különleges szerzői díjszabás
