Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-31 / 57. szám
IO aj Dunántúli napió T990. május 3t., csütörtök Tiltakozás a tiltakozásért? Helybenjárás - suttogó parancsra Tulojdonképpen o jelenség érdemel figyelmet. Adott egy gyár — o Beremendi Cement- és Mészipari Rt. amelynek klinkerégető kemencéi szinte kínáfják magukat a különböző veszélyes hulladékok megsemmisítésére. Adottak természetesen ezek az egyre nagyobb mértékben felhalmozódó anyagok, amelyekkel előbb-utóbb mindenképpen csinálni kell valamit, mert különben „elöntik" nemcsak Baranyát, de az egész országot, Adott egy új eljárás, technológia, amelyek alkalmazásával - négyszeres túlbiztosítással - tökéletesen kizárva - a veszélyforrásokat - a Beremendre szállított halogéntartalmú gyógyszergyári oldószermaradékokat fűtőanyagként hasznosítva czertonnaszám lehetne megtakarítani a drága olajat. Adott az a lehetőség, hogy az üzemszerű égetés üzleti hasznából előnyhöz jusson a helyi 'lakosság is. Adottak az eljárás megkezdéséhez a különböző hatóságoktól szükséges engedélyek, szak- vélemények, egy sikeres -kísérfetsoroza-t minden tapasztalata. A mindezekkel szemben számolni keit egy megyei tanácsi határozattal, talán másfél ezer tiltakozó aláírással, amely aláírások azonban e cikk írásának napjaiban egy szekrényben porosodnak, arra várva, hogy a szóhoz jutás eszközeként a kellő időben esetleg „ringbe dobják", illetve számolni kell egy rendkívül óvatos Beremendi Cement- és Mészipari Rt.-vel. Voltaképpen tehát az a kérdés: ha különböző akadályok miatt — és ezeket most nem faj'súlyozzuik olyan szempontból, hogy mennyire valósak, mennyire „csináltak”, mennyire lecsapódásai a helyi társadalmi-szakmai villongásoknak — a következő lépést megtenni nem lehet, akkor az egyhelyben topor- gás-e a megfelelő megoldás? Teljes nyíltság mellett Azt minden túlzás nélkül leszögezhetjük: ma Magyarországon a környezetvédelmi beruházások döntő többségét holdudvarként lebegi körbe a társadalmi gyanakvás. Van ennek oka, s van —, hogy pátriánkhoz közelebb jöjjünk — Berémenden is. Por- és zajártalommal évek óta agyonterhelt vidék ez, ahol néhány éve botrányként robbant az ismert ügy: a PCB-vel szennyezett olajszármazékok elégetése. Oberritter Miklós, az Rt. elnök-igazgatója :- A PCB-égetés miatta annak idején 25 millió forintos környezetvédelmi bírságot szabtak ki -ránk. Ezt megfellebbeztük. Érveink között számos olyan tényt soroltunk fel, omélyék azt bizonyították, hogy a különböző veszélyes h u fi a d é ko k me g se m m i s it é s é re igenis alkalmasak a beremendi klinkerégető kemencék. A gyár tehát - miközben védekezett - tulojdonképpen egyszer s mindenkorra a végére járt egy kérdésnek, hogy tudniillik a rendkívüli környezeti terhelést okozó veszélyes hűl la dákok á rta l-ma f Ion ítá sá - ban számíthat-e az ország - és elsősorban Baranya — az itt használt berendezésekre. A válasz igenlő volt. Elhatároztak azonban még valamit okkor a BCM-ben: saját kezdeményezésre a továbbiakban -ilyen munkára nem vállalkoznak, elsősorban a lakosság ellenőrzéseire figyelemmel. Ez valóban nagyon fontos szempont, ám ehhez hozzá -kell tenni: a „saját kezdeményezésre” legkevesebb gumifogalomnak tekintendő, amennyiben viszont minden külső kezdeményezést lehetővé tesz, s ez bárhonnan jön, a BCM nem zárkózik el a megbízástól, jóllehet természetesen megfelelő környezetvédelmi körültekintés mellett. S az ilyen nem saját kezdeményezés hamarosan meg is érkezett. — A Környezetvédélmi és V í z gazdáik od á si Minisztériumtól kaptuk az értesítést: a korábban már egyértelműen sikeres lábatlani -kísérlet után vállalkozzunk a gyógyszergyári oldószeres hulladékok elégetésére. Ehhez a kívánsághoz csatlakozott a megyei tanács is, hozzátéve: és o baranyai veszélyes hulladékok megsemmisítésére - mondja az elnökigazgató. A KVM rövid időn belül szakmai tanácskozást szervezett Beremenden, ahol a BCM megismételte feltételeit: csak ha nem megy más rovására a megbízás, illetve teljes nyíltság mellett folynak az előkészületek, a szükséges kísérleti szakasz, az ellenőrzés, az üzemszerű égetés. S -mert a lakosság ellenőrzését valóban nagyon fontos számba venni, a cég azt is megígérte, hogy már a különböző engedélyek birtokában falugyűlést tartanak, amelyen létrehoznak egy helybeliekből választott társadalmi ellenőrző bizottságot.- Ez a testület alapos munkát végzett... — mondja Oberritter Miklós. - Vagy huszonötször visszaadták a különböző anyagainkat, újabb és újabb kiegészítéseket kértek, mindebben, amiben csak lelhetett, -kételkedtek. Más oldalról viszont az elfogulatlan, a független szakmai véleményekre hallgattak. Természetesen a KÖVIZIG -is - mint hatóság - erőteljesen ellenőrzött, teljes szakmai súlyával állandóa-n jelen volt, mégpedig - emeli ki az elnök-igazgató — nem eleve 'kialakított ellenérzések, hanem koncepció alapján: ami jó, az jó, ami nem, az tilos. Az Akadémia nem számít?- Nekünk a kft. azért tetszett, mert kifejezetten a szürkeállomány működtei: egyetemiről jött szakemberek, kutatók, oktatók. így mutatja be Oberritter Miklós a Környezetvédelmi Kft.-t, ezt a rendkívül -kis létszámmal dolgozó, de máris európai hírű budapesti céget. A központi vezérlőben már elhelyezték az új rendszer számitógépes irányitópultját Läufer László felvételei * Elnöke, dr. Kálmán János azt mondja:- Egyik programunk célja a halogéntartalmú veszélyes hulladékok égetéssel történő megsemmisítése. Amihez természetesen kidolgoztak egy olyan eljárást, s egy olyan technológiát, amely előtt elismeréssel adóznak az európai szakemberek. Mindenesetre ez a magyarázata annak, hogy az említett KVMám csak 25 000-et megfelelő -körülmények között, a dorogi- égetőműben. Vagyis 130 000 tonna sorsa vagy ismeretlen, vagy valahol egyszerűen „alá- gyújta-na-k”, elképesztő felelőtlenséggel okozva súlyos -környezetszennyezést. Az említett társadalmi ellenőrző bizottság 1988 novemberében alakult meg. A következő év márciusában az Akadémiai Bizottság is megUzembe helyezésre vár( a kemence égőfejének speciális fú vókája értesítést követően miért jelent meg „a képben” a Környezetvédelmi Kft. Nagyobb összefüggésekben a cég létének, munkájának szükségességét indokolja az, hogy egy-egy esztendőben Magyarországon 200 000 tonna égethető veszélyes hulladék keletkezik, ebből 60-70 000 tonnányit semmisítenek meg, tárgyalta a gyógyszergyári oldószerek égetésének kérdését, s a javasolt eljárást alkalmasnak, teljesen veszélytelennek minősítette. Úgy -tűnik azonban, hogy ez sem bizonyult elégnek a társadalmi gyanú eloszlatásához. Az égetés ellen Beremenden és környékén aláírásgyűjtési akció indult. A dorogi századrészéért Kálmán doktor először a BCM udvarán elkerített, frissen elkészült tárolótérhez vezet. A földszint alá süllyesztve két jókora fémtartály, műszerek, szelepek, csapok, szivattyúk sokasága, s elmagyarázza: mi hogyan működik, mi a feladata, melyek azok a pontok, ahol az érkező — speciális teherautók hoznák a kft. tárolóbázisóról a veszélyes hulladékot Beremendre—, áramló anyag legkisebb „fél- -rélépése” is többszörösen kizárt, s az automatikák az emberi hibát is azonnal semlegesítik. Ez a négyszeres túlbiztosítás végigkíséri a veszélyes hulladékot a rendszerben, egészen a kemencéig, ahova — mint dr. Kálmán János mondja — ha egyszer már bejutott, többé nem kell tőle félni. Az anyagot a tárolótértől .szállító légvezeték hegesztésén csak olyanok dolgozhattak, akiknek -nemzetközi minősítésük van. Ha valaki a tartály közelében meggyújt egy szál gyufát, két percen belül az egész tárolóteret elborítja a hob. Ha túlmelegedne a levegő a nyári forróságban a csőben, megfelelő biztosítórendszer gondoskodik a nyomás csökkentéséről. Ha a gépkocsivezető akkor próbálná a tartályba engedni a veszélyes hulladékot, amikor abban nincsen elegendő -hely, automata zárja el a nyílásokat. Ha meg akarják kezdeni az égetést, sokadik gomb megnyomása, csap elfordítósa, műszer ellenőrzése, figyelmeztető szirénahang után kezdődhet a folyamat, mert az automatiko „szeme" mindenen rajta van. És folytathatnánk . ..-Mindez 20 millió forintért, a kft. által kifejlesztett szabadalmak felhasználásával. Ez a 20 millió rendkívül figyelemre méltó: a kft. által beruházott összeg révén a beremendi klinkerégető kemencékben évente 18 000 tonna veszélyes hulladékot lehet megsemmisíteni. Az országos hálózatnak tervezett, de abból egyedül csak Dorogon megvalósult égetőmű 2,5 milliárdba került, kapacitása pedig mindössze évi 7000 tonnával több. Két és fél milliárd helyett húszmillió, tökéletes biztonság — nem csoda, hogy a Világbank környezetvédelmi, vagy az európai piacon a kft. konkurensének számitó francia cég Beremendre látogató szakemberei - akik pedig ugyanA gyógyszertári hulladékok, maradékok tárolója az üzemben csak alaposan megnéztek mindent — fenntartás nélkül ismerték el az eljárás, a technológia, a berendezések kivitelezésének hibátlanságát. — Referencia-létesítménynek tekintjük a beremendit — mondja a kft. elnöke. — Ha működni fog, bárhonnan, bárkit nyugodtan idehívhatunk, mert ezt a világ bármely pontján elfogadnák. Tegyünk még annyit hozzá: az évente itt elégethető 18 000 tonna veszélyes hulladék révén 12 000 tonna fűtőolajat válthat ki a BCM -Rt. Ez önmagában is komoly érv. De vajon fog-e működni? Mert a BCM Rt. álláspontja: csak akkor, ho az az április végi megyei tanácsi határozat, amelyik szerint Baranyán kívülről származó veszélyes hulladékot nem szabad a megyébe behozni, nem teszi semmissé a KÖVIZIG korábban kelt, a környezetvédelem szempontjából kifogástalannak minősített égetést engedélyező határozatát. Szathmáry Magdolna, a KÖVIZIG igazgatóhelyettese: — Mi a megyei tanácsi határozatot a napokban ikaptu'k meg, az engedélyünk egy hónappal korábbi. Ez most is érvényes. Ha a szakmai feltételek biztosítottak - márpedig az égetési efjárós sokoldalú és folyamatos vizsgálatok szerint teljességgel veszélytelen -, a próbaégetést a BCM-nél elkezdhetik. Mi mindenféle ellenőrző mérésre felkészültünk, egész idő alatt a helyszínen leszünk műszereinkkel - de más intézmények is. Marad tehát a megyei tanácsi határozat, amit nehéz lenne körültekintőnek minősíteni. Mert például reagálhat erre néhány másik megye úgy, hogy az eddig náluk megsemmisített, ártalmatlanított baranyai veszélyes hulladékokat visszaküldik a nyakunkra: ha ti így, okkor mi is... A lényeg azonban: a Kö- VIZIG-nek a próbaégetést engedélyező határozata változatlanul érvényes. És itt vannak - a beremen- di körzeti orvosnő szekrényében — a tiltakozó aláírások. Dr. Ludányi Margit: — Nem vagyok kifejezetten a szervezője ennek az akciónak ... Az utcákban voltak a kezdeményezők, nálam letették az aláírt íveket. — És most mi van ezekkel? — Most semmi sem mozog. Valami olyan határozatról hallottak az emberek, hogy nem lehet égetni . . . Ezért az akció leállt. Megbeszéljük majd a többiekkel, mi legyen az aláírások sorsa. — Ez mikor dől el? — A próbaégetés után. — Ezek szerint a próbaégetést nem ellenzik? — Nem, s ha a nemzetközi szabványoknak megfelel az eljárás, az hitelessé teszi a szemünkben az égetés veszélytelenségét. Akkor már csak ezeknek kellene utánanézni... S talán ezt is megbeszélni „a többiekkel”. Nehogy véletlenül az a gyanú merüljön fel: kellő tájékozódás hiányában, talán nem is 'környezetféltő okokból, s pusztán a tiltakozás, a szóhoz jutás kedvéért indult ez az akció — még így is egyelőre sehova . . . Ha csak oda nem vezet, hogy egy nemzetközi elismertséget szerzett magyar szabadalomegyüttes és eljárás alap nélküli elutasítása lelett csodálkoznak majd az európai szakértők. Dr. Zsifkovics István, Bere- mend másik körzeti orvosa, a társadalmi ellenőrző bizottság tagja: — Engem meggyőztek a tudósok. Az érveik objektívek voltak. Eredetileg én sem az égetés ellen, sem mellette nem voltam — kellő információk -hiánya miatt. Márpedig pusztán érzelmi alapon ilyen ügyekben nem léhet dönteni. Dr. Kálmán János: — Van itt még egy dolog, ami felett csak csodálkozni tudok. A beremendiek pillanatnyilag nem tudják, hogy mi megy ki a BCM kéményeiből .. . Jóllehet, itt nagyon hatékony filterek működnek, de az emberek ettől még érezhetnek veszélyt. Ám a gyógyszer- gyári oldószerek égetése elválaszthatatlanul együtt jár egy többoldalú, nagyon alapos, rendszeres ellenőrzéssel. Ennek révén tehát nem csak azt tudhatnák meg, hogy _ valóban csak vízgőz és széndioxid kerül a levegőbe a mi eljárásunk, technológiánk alkalmazása mellett a kéményekből — természetesen keveredve más anyagokkal, de messze a nemzetközi szabványok meghatározta értékek alatt —, hanem azt is: eddig mitől féltek, joggal vagy alap nélkül . . . Valóban különös: ha valami végre jó — akkor miért nem jó? Tudják-e a beremendiek, mi ellen tiltakoztak? — A legtöbbjének fogalma sincsen róla — mondja Theisz István Beremenden, Vorosilov utcai háza kertjében. — Egyszerűen az orruk alá dugták az íveket: Mari -néni, félti-e az unokája egészségét? Akkor itt írja alá... Elmehe-ttek volna a nyílt napokra, amikor a BCM-ben mindenkinek meg akarták mutatni: miről van szó, hogyan működik, miért megbízható. Kérdezze meg a gyáriakat: hányán voltak! — Az egyik kezemen megtudom számolni ... — mondja Oberritter Miklós. Mészáros Attila A közvélemény van-e a szekrényben?
