Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-30 / 56. szám

1990. május 30., szerda ui Dunántúli napló 3 Interjú Tardos Mártonnal az ország gazdasági helyzetéről, jövőnkről Á rendszerváltás gazdaságpolitikája ’90 címmel rendezett két­napos tanácskozást a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya Megyei Szer­vezete, melyen a nyitó előadást „Siker- és vállalkozásorientált gazdaságpolitika” té­mában Tardos Márton, az SZDSZ vezető gaz­daságpolitikusa, az Országgyűlés gazda­sági bizottságának al- elnöke tartotta. Tardos Márton (62) lapunk­nak adott interjúja elején tisz­tázta: „Én elsősorban közgaz­dásznak és magyar állampol­gárnak tartom magam és a régi kormánnyal szembeni el­lenzéki szerepem is program­javító szándékú ellenzéki sze­rep volt. Ma a teljesen meg­változott körülmények között, remélem, hogy egy olyan prog­ram bírálatával segíthetek, amellyel alapvetően egyet fo­gok érteni." — ön az előadásában többször is hangoztatta: nem szereti a megalapozat­lan, - fogalmazhatnék úgy is- és a felelőtlen Ígéreteket.- Félek az ígérgetésektől, félek az olyan állításoktól, amelyek nem vetik fel q ne­hézségek mélységét és nagy­ságát, csak azt fogalmazzák meg, amire vágyunk, amit kö­zeli megvalósítható tényként remélünk . . . Ezzel szemben a magyar gazdaság helyzete na­gyon nehéz, a magyar állam­polgárok zöme még nem is ér­tette meg, milyen nagy nehéz­ségekkel kell szembenéznie. A kormánynak arról kell meg­győznie a lakosságot, hogy egy bátor fölemelkedés! prog­ram nem nélkülözhet olyan lé­péseket, amelyek kedvezőtle­nek és kellemetlenek, és csak akkor védi meg sikeresen a társadalom, a magyar nemzet érdekeit, ha ezeket vállalja.- ön most is ellenzéki. Fogja-e bírálni az új kor­mány programját?- Remélem, hogy olyan programmal lesz dolgunk, amely bátorságot fog mutatni ezekben a kérdésekben. Ha bírálni fogom ezt a programot, akkpr elsősorban azt bírálha­tom vagy támadhatom, ha nem fog minden területen elég bátran, hozzányúlni ezekhez a kérdésekhez. Mert azt minden­képpen kimondják, hogy fáj­dalmas intézkedésekre van szükség, és hogy meg fogják védeni a társadalom zömét a legkirívóbb kellemetlenségek­Vállalkozás és siker! tői. Ilyen általános szinten, azt gondolom, hogy a kormány és az ellenzék között nincs és nem lesz nézeteltérés. A dol­gok a konkrétumokon fognak eldőlni.- Mire gondol?- Hogy vállalja-e a kormány azt, hogy megnöveli a pénz szerepét, hogy a legkevésbé hatékony vállalatokat gyors át­alakításra kényszeríti, hogy a sikeres és sikertelen állami vállalatok magánkézbe adá­sával merész lépéseket tesz. Ha ez megvalósul, akkor az átmenet mai kormánya —, amelynek én az ellenzékébe tartozom —, megérdemli, hogy az ellenzékétől támogatást kapjon ezekben a lépésekben.- Tehát továbbra is áldo­zatot kérnek és várnak el tőlünk, mint ahogy jó ideje ezt teszik. Szükséges lépés-e vajon az újabb áldozatvál­lalás?- Sajnos, az. Az életszín­vonal hosszú idő óta stagnál és csökken, egyes rétegek szá­mára egyértelmű ez a csökke­nés. A helyzet azonban olyan rossz, hogy -, elfogadva azt, hogy mindenki elégedetlen a kialakult életszínvonallal -, mégis úgy gondolom: nincs remény arra, hogy sikerrel megvalósítsunk egy átalakítást és a gyerekeink számára egy stabil, nyugodt, a nyugati vi­lághoz felzárkózó magyar gazdaságot és társadalmat tudjunk teremteni anélkül, hogy további áldozatokat vál­laljunk. A jelen korosztály már lehet, hogy sokat áldozott, de az élet arra készteti és kényszeríti, hogy további áldo­zatokat vállaljon. Ha ezt nem teszi, akkor nagyobb bajba kerül maga is, mert nagy bi­zonytalanságban hagyja az utódait, de maga sem számít­hat orra, hogy nyugodt körül­mények között élhet.- Távoli célunk, hogy be­log juk, legalábbis megkö­zelítsük a lejlett Nyugatot. De vajon: kellünk-e mi egy­általán a Nyugatnak?- Valójában nem is az a kérdés, hogy kellünk-e nekik, hanem az, hogy mi tudunk-e olyan feltételeket biztosítani itt, a Duna—Tisza táján, ame­lyek a nyugati, a számunkra kívánatosnak tekintett körülmé­nyekhez jobban hasonlítanak, mint a tegnapiak. A mi ér­dekünk az, hogy mi itt tud­junk valamilyen nyugati viszo­nyokat biztosítani, nem pedig az a kérdés, hogy az angol, amerikai vagy német állam­polgárok mit szólnak ahhoz. Ezt csak egy másik vonatko­zásban lehet felvetni, hogy a német, francia, angol állam­polgárok vállalnok-e áldozatot azért, hogy nekünk sikerüljön ezt a fordulatot létrehoznunk. E téren nincs okunk túlzott op­timizmusra. Talán még az sem megalapozatlan, hogy annyi áldozatot sem foqnak vállalni, ami a nyugati tőke szempont­jából előnyös lenne, hogy a maqyarországi befektetéseiket, a Magyarországra kihelyezett hiteleiket nagyobb biztonság­ban tudják felhasználni.- Már közhelyszámba megy a nyugati politikusok és vezető gazdasági szak­emberek állítása rólunk: nem értik, miért vagyunk ilyen pesszimisták. — Előadásomban hangsú­lyoztam, hogy a kádári politi­kai struktúrának egyik, saját szempontjából nagy eredmé­nye, hogy a szocializmus gaz­daságilag károsnak és társa­dalmilag nem kívánatosnak mutatkozó struktúráját úgy tud­ta megvalósítani, hogy köz­ben az életfeltételek, ha nem is javultak annyira, mint Auszt­riában, de javultak. Ennek kö­vetkeztében az igazi kedvezőt­len hatásokat a Kádár-rend­szert követő új, demokratikus parlamentarizmusnak kell el­viselnie. Ha ezt tekintjük pesz- szimizmusnak, hogy nem ja­vulhat még az életszínvonal, akkor ez megalapozott. Ha viszont azt tekintjük pesszimiz­musnak, hogy megkérdőjelezik azt, lehet-e Magyarország­nak virágzó társadalmi viszo­nyokat és gazdaságot terem­teni, akkor indokolatlan pesz- szimistának lennünk. De az optimizmus előfeltétele. hogy ilyen áldozatokat a társadalom kéoes legyen elviselni. És ez még egv nyitott kérdés . . . Nyi­tott az is. hogy a oolitika vál­lalja-e, hogy rákényszerítse, rávezesse, meggyőzze a társa­dalmat ennek elviselésének szükségességére, vagy pedig ha­sonló politikát folytat, mint amit a Kádár-korszak is folytatott, amelynek az volt a célja, hogy mindig éljünk a legjobban az adott viszonyok között, és ne törődjünk a holnappal.- Az MDF állitja, hogy az SZDSZ által javasolt gyors utat nem lehet megcsi­nálni, mert az észveszejtő ál­dozatokkal jár... Én, mint magyar állampolgár, azt mondom: most már olyan jó volna végre élni!- Ez érthető kívánság. Jó, de hát a vágyaink és a le­hetőségeink nem azonosak. Én hatvankét éves vagyok. Lehet­séges, ha most arra koncent­rálok, hogy hogyan tudok több reáljövedelemhez jutni és azt elkölteni az életemben, akkor az a gyermekeim számára a legkedvezőbb gazdaságpolitika vállalását jelenti. Azt gondo­lom, hogy a társadalom zöme fiatalabb, mint én, ezért szá­mukra is közvetlen érdek az, hogy a jövőjükről gondoskod­janak és ne a jelenükkel tö- rődjének csak. Nekünk, idő­sebbeknek is komoly érdekeink fűződnek ahhoz, hogy a gyer­mekeinknek és az országunk­nak a biztonságot megteremt­sük. Azok az áldozatok, amiket feltétlenül vállalni kell, azért nem elviselhetetlenek, és ezért ezt a politikát nem tartom ke- resztülvihetetlennek vagy meg­alapozatlannak.- ön tehát lényegében optimista?- Az vagyok.- És mi is lehetünk azok?- Igen. Murányi László .................. 1 1 1 .v '.y.-.::-:-: K épernyő előft Gyerekek, állati! Gyerekek, gyerekek, jöjjetek ki a Városligetbe, aki mégis otthon marad, de szereti a banánt, az telefonáljon! Van banán dögivei, aki rossz gye­rek, az nem érdemli meg, plá­ne ha még telefonja sincs. Nincs, nincs, mit irigykedsz, kapsz egy pofont. Szia öcsi, unalmas már nézni, hogy bú­jik be a halacska a hálóba, gyere ki a szoborparkba, Első Emelet, csápolás, énekesek, toplista, Pesten süt a nap, meg minden, hagyjuk a ba­nánt. Ki a jobb? A Madon­na, a Bros, o Big Fun, a Technotonic? Nem mindegy? A gokartra figyelj! Jó, hát elébe állt az a bácsi, el­mondja a magáét, aztán majd eláll onnan, úgyis most mór a matricás játék jön. Jön a nagysikerű lutraalbum sorsolás, cédulák az őzetetőben. Ez már valamit sejtet. A játék lénye­ge a meglepetés. Hatvannégy- ezer-hatszázegy cédula. Amíg a sorsot húzó apuka átveszi a felajánlott Lutra-trikót, láto­gassunk el a modenai matri­cagyárba, hű mennyi matri­ca. Vékony kislány áll a gyá­ri mázsára -, a súlyának megfelelő mennyiségű matricát hozhat haza, de ki gondol­ná, hogy ez ilyen sok? Ha va­laki mást küldünk ki, súlyo­sabb egyéniségeket állítunk arra a mérlegre -, szólal meg bennünk az új idők szelétől fölhorgadó külkereskedelmi szakértelem -, akkor egy egész kamion koalamacis mat­ricát hozhattunk volna haza Modenából. Hanem, nini, itt a Pampa- líni, hátra dőlhetünk végre. Végre egy rajzfilm, ölembe gömbölyödik a kisebbik lá­nyom. Mégis Hipp-Hopp, a kenguru lesz. Vagy a Va­kond? Az se baj. De ez meg már a Vük, majd a Kukori Kotkoda. Nehéz dönteni, a műsorkészítők sem tudnak. Las­san rájövünk, hogy nem is fognak, hanem egy rajzfilmes szerzőnek tesznek fel egy mű­helytitkokat fürkésző kérdést. Mi a trükkje, hogy az állat­nak emberi tulajdonságai vonnak? Ami igaz, igaz, ál­latnak emberi tekintetet raj­zolni Lavater óta elég nagy merészségnek számít. Tiltakoz­nak is a derék állatok, nem beszélve az állatvédőkről, ami­kor például egy őz balett-tán­cosként vagy egy medve rend­őröltönyben megjelenik. Csak- hát, kedves gyerekek, amióta tudjuk, hogy néhányunknak ak­kora a szive, akár egy lóé, és hogy a veréb is ember -, azóta a kérdés okkult, nem is kérdés már. Aktuálisabb gond, hogy még nem épült ki az országos Lutra-hálózat, nehéz a sok coalás matricát másra cserélni. Ráadásul a medve­tulajdonosok is óvatosak, pél­dául Nagy Kati se a barna- maciját, se Zitát, a párducot nem hozta el a stúdióba, csak egy kis majmot és egy kígyót. Ez utóbbit is csak azért, hogy nyúlszívünkhöz kapjunk, amikor holtra vált riporter a papír­dobozban felfedezi. A majom viszont nem vált be, nem az adminisztrációból jött, megle­hetősen idegenül mozgott az őzetetőben, a. sorshúzásra vj- ró lévelek tetején. Flamingót, kakadut, óriáskígyót, oroszlánt sajnos csak közepes minőségű archív felvételen láthattunk, amiért a Zsarókahegyi Lármás Lencsivel vagy az albínó kor­mos békával való találkozás csak kevéssé kárpótolt. A sorshúzás mégsem múl­hatott el szenzáció nélkül. Mi­után a színfalak mögött több órás vitát követően eldőlt, hogy a Lutra mégiscsak Vidra, és a telefonos játék gilisztája mégiscsak inkább hernyó, és miután a gyerekek meggyőződ­hettek arról, hogy színészeink közül többen is szeretik az ál­latokat —, akkor öttusa világ­bajnokaink egyike a lovával, a nagyon szép Mesemondóval járult a borítékokhoz. Kiderült, hogy a stúdióban lehet . köz­lekedni lóval is. Bóka Róbert Ismét két önálló ülést tart az Országgyűlés Ismét két önálló ülést tart az Országgyűlés: szerdán - folytatva az elmúlt héten fel­függesztett ülést - három, az állami, a szövetkezeti és az egyházi vagyon védelmét szor­galmazó, sürgősséggel be­nyújtott önálló indítványt, ilJ letve törvénymódosító javasla­tot tárgyal meg. Napirendjén szerepel továbbá a felszámo­lási eljárásról szóló törvény- erejű rendelet módosítása és egy országgyűlési határozat- tervezet megvitatása a Nem­zeti Gyermek- és Ifjúsági Ala­pítvány felülvizsgálatáról. Csü­törtökön új, önálló ülésen ter­vezik a nemzeti és nyelvi ki­sebbségek országgyűlési kép­viseletéről szóló törvény mó­dosítását, valamint az alkot­mánymódosítás általános vitá­ját. Ez a vita azonban tovább folytatódik majd, nem zárul le csütörtökön. Bizottsági üléseken, folyosói beszélgetések során mind gyakrabban háborognak a képviselők: tervezhetetlen a munkájuk, sokszor azt sem tud­ják — vagy mert nem értesítik őket, vagy mert már követhe­tetlen a tárgyalási rend hogy milyen témák megvita­tását várják tőlük. Holott megfogalmazódott és plenáris ülésen is elhangzott egy ja­vaslat a parlament tanácsko­zási rendjére. Ez országgyűlé­si határozattervezet formájá­ban elfogadásra vár. A kép­viselők pedig válaszra: mi­kor dolgozhatnak végre ész­szerűen, tervezhetően, lehető­séget kapva a döntések át­gondolt előkészítésére. Annál is inkább, mert vannak, akik úgy vélik: az Országgyűlés egész bizottsági munkája amúgy is alapvetően elhibá­zott, a szakmai bizottságként életre hívott testületekben po­litikai szócsaták zajlanak, s a döntések érdemi vita, érvek nélkül születnek. A pécsi iroda a legjobb az országban ül Vari munkák diákoknak Nagy érdeklődés, jó, kereseti lehetőség A tanítás, vizsgák, érettsé­gik végeztével ismét beköszönt a nyári munkavállalások idő­szaka. Ki-ki igénye szerint vál­lalatoknál, maszeknál, a vá­rosban vagy a Balatonon ke­res pór hónapos éjjel-nappa­li vagy kevésbé megerőltető munkát. Tavaly óta Pécsett erre szer­vezett formában is lehetősé­gük van a főiskolásoknak, egyetemistáknak és a közép­iskolásoknak. Az országban az elsők között alakult meg ugyanis a Meló-diák kisszö­vetkezet, éppen a diákok nyá­ri és évközbeni munkaválla­lásának összefogására, szer­vezésére és segítésére. A pél­dán felbuzdulva később egy­re több városban jött létre ilyen iroda, így országos há­lózat épülhetett ki. Ez amel­lett, hogy újabb segítség a más városban tanulóknak, le­hetővé teszi az egész ország­ra kiterjedő, közös munkák elvállalását is, mint például a most tervbe vett országos szaknévsor összeállítása, amely­ben minden gazdálkodó szer­vezet szerepelhet. A Budapesten tartott orszá­gos tájékoztatón kiderült, hogy a pécsiek az országban egyik legjobban működő szer­vezet, akik nemcsak hogy el­érték eddig a kitűzött céljai­kat, de jócskán túl is teljesí­tették. Köszönhető ez annak, hogy mindkét Tél - a munka­vállaló és a munkát biztosító- számára is előnyös feltéte­leket szabnak. Megbízhatóak, rugalmasak, azonnalra és hó­napokra előre is képesek.mun­kát szervezni, a diákoknak pe­dig védelmet biztosítanak az esetleges becsapások, kihasz­nálások ellen. Még ebben a hónapban pedig egyszerűsíte­ni tudják az adminisztrációs munkát a Műszertechnikától kapott számítógép segítségé­vel, amivel az is lehetővé vá­lik, hogy még hamarabb ki­utalják a diákoknak a kere­setüket. Úgy tapasztalták, Pécsett el­sősorban a hallgatók szakmai jellegű munkájára van szük­ség, de a nyár közeledtével ismét nagyon keresettek lesz­nek az 50-től akár 80 forin­tos órabérig is díjazott fizikai munkák. Az érdeklődésre jel­lemző, hogy a vizsgaidőszak kellős közepére felajánlott üdü- lőtakaritás pillanatok alatt be­telt, de igen kelendőek a tol­mácsolás, vagy a fordításos feladatok is. Az ellenpélda azonban az ügynöki munka, ezt a pécsiek — más városok tanulóival ellentétben - nem szívesen végzik. Az évközbeni és a nyári munkák azonban nemcsak a főiskolásokat, egye­temistákat várják, a középis­kolások ugyanúgy részt vehet­nek bennük. A nyárra még folyamatosan szerveződő mun­kákra tehát a 11-433/260 te­lefonon az ő jelentkezésüket is várják. Pataki V. Rendszerváltást a gyermekvédelemben is Országos tanácskozás Veszprémben A gyermekvédelemben is elengedhetetlen a rendszervál­tás — hangsúlyozták kedden Veszprémben a gyermekvéde­lemmel foglalkozó önszervező­dő csoportok és az állami gyermekvédelem képviselőinek találkozóján. Az eszmecserét a Társadalmi Gyermekvédelem Szervezeteinek Országos Mun­kaközössége szervezte. A részt­vevők között teljes volt az egyetértés .abban, hogy visz- sza kell állítani o társadalmi szervezetek, az önkormányza­tok és az állam hazánkban egyszer már kialakult gyer­mekvédelmi együttműködését. Ezt, mint ismeretes, az 1950- es években szüntették meg az­zal, hogy a gyermekvédelmet ki­zárólag állami feladatként deklaróllák. Az eredmény ugyancsak közismert: az álla­mi nevelőotthonok ontották a nehezen beilleszkedő, gyakron deviáns ifjakat. A tanácskozás résztvevői megállapodtak abban is: kö­zösen segítik majd, hogy a kialakuló önkormányzatok meg­felelő információk birtokában » válla Ihassanak szerepet a gyermek- és ifjúságvédelem­ben is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents