Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-26 / 52. szám

1990. május 26., szombat aj Dunántúli napió mm :sak átmeneti megoldás egyelőre Több hónapon keresztül számos információt, híreket hallhattunk a leendő pécsi né­met konzulátus helyével és megnyitásának időpontjával kapcsolatban, de az utóbbi időben a téma mintha leke­rült volna a napirendről. Az interjúból, melyet Theodor Zens konzultól kértünk, kide­rül, hogy fontos események történtek, történnek napjaink­ban is. A konzul úr névjegykártyá­jára bemutatásképpen annyit jegyeznénk fel, hogy 47 éves, több mint két évtizede lé­pett diplomáciai szolgálatba, és Aden, Kamerun, Francia- ország, Belgium és Irán vol­tak pályafutásának jelentős állomásai. Hazánkba 1988- ban érkezett, és tavaly már­cius óta tevékenykedik Pé­csett. Legfontosabb feladata éppen a konzulátus létrehozá­sának szervezése. Napjaink­ban is rendszeresen sportol - evez és teniszezik -, talán ezért is mondhatom el róla, hogy beszélgetésünk során, szakmájához illően energikus, figyelmes és pontos volt. — Konzul Úr! Kérem, tájé­koztassa lapunk olvasóit a konzulátus létrehozásával kap­csolatos aktuális események­ről!- Mint már ismeretes, a ví­zumkényszer eltörlésével mó- dosúltak az épület nagyságá­val kapcsolatos elképzelé­seink, hiszen lényegesen ki­sebb ügyfélforgalmat kell majd lebonyolítanunk. így, az ének­iskola, amely alkalmasnak tűnt, ma már túl nagy lenne, ezért megszerzéséről lemond­tunk. Az is eldőlt, hogy a konzulátus épületigényének végleges megoldásáig - ez évekig eltarthat — átmeneti­leg egy másik helyen kezdjük meg a működésünket. Néhány hete írtuk alá a szerződést a Bázis Vállalattal arról, hogy székházuk egy részében három szintet a számunkra átalakí­tanak. Az átadási határidő ez év október 23-a.- Kik és hányán lógnak Pécsre érkezni külügyi szolgá­latra?- A világ minden részéből érkeznek munkatársak. Egy főkonzul, egy konzul, egy kon­zulhelyettes, igazgatási veze­tő, tolmácsí gépírónők, gép­kocsivezető és más segéderők fogják alkotni a személyi állo­mányt, összesen 14-18 fő.- Meglehetősen keveset tudni arról, hogy egy konzu­látus milyen leiadatcsoporto­kat vállalhat lel. önök mii terveznek?- Ami o gazdaságot illeti, itt kapcsolatok közvetítésére vállalkozunk, például, a né­met érdeklődőknek tanácsok it adunk, megfelelő társakhoz irányítjuk őket. Tehetünk a Gazdasági Kamarának ;s ajánlásokat vagy szervezhe­tünk előadásokat. Segítjük a városok, falvak, tartományok közötti kapcsolatokat. Már most érzékeljük Bajorország és Baden-Württemberg erőteljes érdeklődését. A feladatok ská­lája tehát nagyon széles, az illetékességi területünk Bara­nya, Tolna, Somogy, Zala megyékre és Bács-Kiskun déli részére terjed ki. Kulturális té­ren nagyon fontosak az egye­temekkel, főiskolákkal és más oktatási intézményekkel tar­tott kapcsolataink, örvendete­sen növekszik a német nyel­vet tanulók száma, és mi se­gíteni kívánjuk az oktatásnak ezt a területét. Itt van a Lenau-ház, amely jelentős nemzetiségi művelődési cent­rum, de szeretnénk, ha- a fal­vakban is alakulnának kultu­rális intézmények. Természete­sen a konzulátusnak továbbra is kell majd vízumokat kiadnia itt tartózkodó, nem magyar állampolgároknak és azoknak, akik három hónapnál tovább kívánnak Németországban tar­tózkodni. Felmerülnek különfé­le jogi kérdések, és egyes embereknek a háborúval, il­letve annak következményei vei kapcsolatban is vannak problémáik.- Végezetül, látva a konzu­látus leiadatainak nagyságát és fontosságát is, nem akarom elhallgatni: úgy tűnik, a megfelelő épület kiválasztása vaay felépítése indokolatlanul elhúzódik.- Abból indulok ki, hogy minden országban mások az adottságok, a feltételek, és ezeket tudomásul vesszük. Bí­zunk benne, hogy a végleges és jó megoldás hamarosan megszületik. Bozsó Béla I hadapródiskola Pécs egyik legszebb épületegyüttese volt Zrínyi Miklós szobra az egykori hadapródiskola (ma POTE) előtt (archív felvétel) Zríiyi­emlékpark lesz a POTE-n Ma már csak fényképről csodálható meg Pécs egyik hajdanvolt legszebb középüle­te, az 1898-ban, Fülöp Lipót által tervezett M. Kir. Honvéd Hadapród Iskola épületegyüt­tese. A diszes kerítés és kapu mögött az épület főbejárata előtti diszkért közepén állt tardosi mészkő posztamensen (talapzaton) Zsolnay-pirográ- nitból készült Zrínyi Miklós mellszobor, emléket állítva a szigetvári hősnek, az iskola névadójának. A magas tetős épülettömböt gazdagon díszí­tették a Zsolnay-pirogránit homlokzatdíszek és szobrok. Lovas László elkeseredve beszél az épület megcsúfolá­sáról, s oly lelkesen szól arról a maroknyi lelkes, ügyért- küzdő emberről, akik most a hajdani pompából legalább egy kis emlékeztetőt, egy Zrí­nyi-parkot szeretnének kialakí­tani. Miért? Hogy azzal is tiszteleghessenek a hadapród­iskolának az I. világháborúban hősi halált halt 146 növendé­ke, a szigetvári hős Zrínyi Miklós emléke előtt és „jóvá­tétellel" szolgáljanak az épü­let „modernizálásáért”. Az épület, amely a POTE elméleti tömbjeként megfosz- tatott minden hajdanvolt dí­szétől. ékétől, szépséges pom­pájától, s most jellegtelen kockaformájával, a külső meg­jelenésében egy napon nem említhető a hajdanvolt had­apródiskola küllemével. Sorsa egyezett a politikai széljárással. Megszűnt hadap­ródiskolaként, majd az új rendszerben falai közé költö­zött a Dózsa Tisztiiskola, ké­sőbb lett kezelője és hasz­nálója a hajdani uránbánya, s volt gazdátlan időszaka is. Közben gazdátlansága révén egyre csak kopott, rongáló­dott, tünedeztek el és mentek tönkre díszei. Az intézet Dó­zsára történt átkeresztelésével Zrínyi-szobra talapzatostul át­került az épület bal szárnya elé, hogy a helyébe Dózsa György bronz mellszobra ke­rüljön. S aztán megkezdődött a Zrínyi-szobor lepusztitása, majd eltűnt és kalandos úton a pécsi határőrparancsnokság udvarára került a szobor, ahol azóta is nagy becsben tart­ják. Dr. Virágh István, a haj­danvolt hadapródiskola nö­vendéke, majd tanára meg­kezdte az .intézmény történe- .. tének feldolgozását és kezde­ményezte a Zrínyi-szobor ere­deti állapotába való helyreál­lítását. Az ügy mellé állt la­punk munkatársa, Hársfai Ist­ván is, aki Pécs műemlékei­nek elkötelezett védelmezője, írásai nyomán karolta fel az ügyet a Pécsi Városvédő Egye­sület. Ezzel felgyorsultak az események. Elkészült a mell­szobor másolata a . Zsolnay gyárban, a volt hadapródosok anyagi hozzájárulásával meg­született a megállapodás a POTE vezetésével is, hogy . nagyrészt az ő anyagi támo­gatásukkal — remélhetően az egyetemi tanács is így dönt — a városvédőkkel közös munká­ban Zrínyi-emlékparkot létesí­tenek a POTE elméleti tömb­je előtt levő posztamens és díszpark kialakításával. Ha minden igaz, a Zrínyi- emlékparkot szeptemberben avatják.- murányi ­Tűnődés a uezetőualtasrol Elitesére, de van-e csereelit? Az elmúlt másfél-két év személyi változásainak tanulságai fölött tűnődve megválaszolhatónak látszik az a kérdés, hogy kik fogják vezetni - „Európa felé...” - az országot a ki­lencvenes években. Elegendő talán megnézni az új Ország- gyűlés - négyszáz főre tehető csapatának összetételét, s máris szembetűnő az a jelenség, amit úgy hívnak, hogy: ELITCSERE. Talán nincs más olyan kifejező erejű eszközünk a változások megmérésére, mint az 1985-ös és az 1990-es parlamenti összetétel vizsgálata. Minderről éppen eleget írt már a sajtó; a lényeget azonban érdemes felidézni. A jelenlegi képviselők el­söprő többsége a humán értelmiséghez tartozik. Mint­egy száz fő szűkén vett fog­lalkozását tekintve is az, to­vábbi másfélszázan pedig jogászok, közgazdászok és orvosok. A korosztály szerinti össze­tétel vizsgálata még egyér­telműbben mutatja ki azt, hogy alapvető változás tör­tént. A többség ugyanis ah­hoz a — sokáig fiatalként kezelt - derékhadhoz tarto­zik (a 35-45 közöttiekhez), akiknek eddig nemhogy po­litikai vezetőszerep, de való­ságos közéleti cselekvési tér sem nagyon jutott. Úgy lát­szik, hogy végképp elvesztet­te befolyását az a pártelit, amelyik 1956 után fokozato­san vált hatalomgyakorlóvá, 5 egészen a legutóbbi hó­napokig meghatározta nem­csak az országos, de a he­lyi politika alakulását is. Hi lesz a helyhatósági választásokon? S ez az a pont, ahol a magyar vidék politikai sor­sának távolabbi jövője szem­szögéből is érdemes tóvább- gpndolnunk az eddig el­mondottakat. A kérdést úgy is föltehetjük, hogy a parla­menti összetétel megváltozá­sa azt mutatja-e, amit majd a helyhatósóqi választásokon is várhatunk? Kétségtelenül kockázatos dolog jövőbeni politikai események következ­ményeit találgatni, de téte­lezzük fel azt, hogy a tava­szi változások ősszel is ha­sonló feltételek, adottsáaok mellett folytatódnak a hely­hatósági választások során. Az orszáq majd másfél­száz városában polgármeste­reket, új vezetői testületeket választanak, miként a né- hányezer kisebb településen is. S ezek eredményeként könnyen jósolható alapvető személyi változások lesznek a közigazgatás által fel­ügyelt, s maidon az önkor­mányzatok által fenntartott oktatási, egészségügyi, oaz- dasági. kulturális s eayéb intézmények élén is. Mindez azt jelenti, hogy tízezres nagyságrendeket elérő veze­tőcserélődésre kell felkészül­nünk — egyetlen éven belül. Erre gondolva nem túlzás azt mondani, hogy az igazi rendszerváltás majd ezzel kezdődik, s a képviselővá­lasztás csak a nyitánya volt e folyamatnak. A pártok maguk is érzik ezt, s egyre-másra jelennek meg a különböző önkor­mányzati, helyhatósági el­képzelések a pártlapokban. Remélhető azonban, hogy maga a lakosság is tuda­tában lesz az óriási tétnek, s e nagyarányú vezetőcsere nem reked meg a pártok je­löltállításának szintjén. Bi­zonyára kemény küzdelmek között alakul majd ki a he­lyi jelöltek névsora, s nagy kérdés az, hogy a föntebb vázolt tendencia - vagyis a 35-45 közötti értelmiségiek előretörése - folytatódik-e tovább? Vezető­szerepben az új nemzedék Úgy tűnik, hogy erre min­den esélyünk megvan, éppen ezért érdemes legalább kör­vonalaiban szemügyre venni e — várhatóan domináns — társadalmi típus néhány jel­lemzőjét. Alapvetően az 1945 után, de 1956 előtt született kor­osztályról van szó. Tanul­mányaik, pályakezdésük a hetvenes évekhez kötődik. Ekkor még a rendszer ele­mi gondjairól nyíltan és nyilvánosan nemigen lehet beszélni, de magántársaság­ban és kisebb szakmai kö­zösségeken belül már igen. A gondolkodóbb fajta ember előtt fiatalon is nyilvánvaló az, hogy e sehova nem ve­zető rendszerperspektíva nem mutat a végtelenség irányá­ba. Ezért ez a típus már nem lelkes, hanem nagyon is óvatos és igyekszik minél távolabb kerülni a hatalmi­politikai szervezetek csábítá­sától. Ehelyett inkább a szak­mai és az anyagi érvényesü­lés útjait keresi - s a ha­nyatlásnak induló Kádár­korszak ekkor már eléggé puha ahhoz, hogy e — ,,de- politizált" érvényesülés elé túl nagy akadályokat tudjon állítani. A hetvenes évek látszat­növekedése még éppen ah­hoz elég, hogy ez a korosz­tály - ha szülői segítséggel is, de - be tudta fejezni a kínos-keserves pályakezdő- családalapító évtizedet. Van lakás, kocsi, utazhatott is néha, a gyerek tanulhat, a szakmát érti (a világot már kevésbé), a rendszert nem szereti, de nem is lép föl ellene; többre tartja szőkébb baráti, lakóhelyi, szakmai környezete elismerését q po­litikai előléptetésnél. így éri el ezt az értelmi­ségi típust a nyolcvanas évek második felének mind­inkább kibontakozó gazdasá­gi, politikai, szellemi, erköl­csi válsága. Először azt ve­szi észre, hogy egyre többet kell dolgoznia ugyanazon életszínvonaláért (a nyolcva­nas évek legeleje). Azután azt is észreveszi, hogy a dol­gok nyilvánvalóan megfenek­lettek, mégis ugyanazok ve­zetik az országot, meg a vállalatot, iskolát, hivatalt a saját településén (nyolcva­nas évek dereka). Végül ész­reveszi azt, hogy mindezt a kollégái is tudják és látják. Elkezdenek összejárni vezető- képzés, ilyen-olyan mozga­lom, egyletszervezés ürügyén. Hétről hétre megvitatják mindazt, amiről nem szól a tévé és nem ír az újság. Most már tudják, hogy „ezek" hazudnak, s azt is, hogy „azok" készülődnek va­lahol valamire. Véletlenül elkapott féllegális kiadvá­nyok (vagy csak a hírük), botrányos hírű előadók és előadások a helyi művelő­dési házban — észre sem veszi, hogy akarata, szándé­ka ellenére: politizál. Véle­ményt formál. Nemcsak a magáét, a másokét is. Egyre többet kérdezik tőle az ut­cán, boltban, megállóban: doktor úr (tanár úr, mérnök úr stb. ..), mit szól hozzá? (Nyolcvanas évek második fele.) Ezért, amikor 1988-89- ben sorra alakulnak az ad­dig ellenzékinek tartott szer­vezetek helyi csoportjai, ak­kor ő is ott van az MDF vagy SZDSZ csoportban. (Vagy valamelyik másikban, ami épp ott, náluk erős.) Belesodródott a rendszer- váltásba. Környezete képvi­selőjelöltnek, polgármester­nek, helyi pártvezetőnek, vagy valami más — de min­denképpen mások képvisele­tét ellátni képes embernek tartja. Belőlük lesz az új Magyarország új politikai elitje. Vannak-e elegen? Akad-e minden városban, nagyobb faluban elég jelölt belőlük? Ki mernek-e majd elegen állni, vállalják-e a választási versenyek (sokszor alpári) piszkoskodásait? Hiszik-e azt, hogy jelenle­gi agitálóik segítenek a megválasztásuk utón is? Hi- hetik-e ezt? Kibírja-e a csa­lád a közéleti vezetővé vá­lasztással járó anyagi vesz­teségeket? S végül, ha mind elmennek tanácstagnak, pártvezetőnek, polgármester­nek, akkor lesz-e elegendő helyettesük, aki ugyanúgy gyógyít, tanít, ismeri az ál­latokat s a fél város baját... Á rendszer­váltás még előttünk áll E kérdéseket ezrek és ez­rek fogják maguknak fel­tenni a következő hónapok­ban. Megnyugtató válaszo­kat pedig mindenki csak magának adhat majd. A rendszerváltás: kockázat. Mindenkinek az. Aki vezetni fog, azoknak meg duplán, vagy sokszorosan az. A ma­gyar értelmiség érintett ré­sze - százezres csoportja - újkori történelmünk egyik legnagyobb vizsgája előtt áll. Pedig nem is erre a vizsgára készült. Se értelmi­ségi, sem pedig igazi szak­emberi alapjait nem rakhat­ta le a gyönge, erőtlen és kisszerű felsőoktatásban. A közéleti szerepek alapjait pedig végképp nem volt al­kalma eltanulni. Amit tud, mindazt az elmúlt évtized válsága során egymástól ta­nulta el. Nemsokára elválik, hogy ez mire elegendő. De jobb előre felkészülni a min­den vezetést elvállalónak ar­ra, hogy ez az ismeret na­gyon szerény. Csak a rend­szer döntöqetésére volt al­kalmas, ami nem olyan nagy tett, hisz a rendszer mór ko­rábban elkorhadt, kívül-belül régóta recsegett. A rendszerváltás — maga mint feladat — még előttünk áll. Egyelőre politikai elő­feltételei teremtődnek meg — igaz, hogy szívósan és na­ponta. Európa felé terelgetni egy nem Európához nevelt és szoktatott népet: óriási fel­adat lesz. Mindenütt. Iskolá­ban, üzemben, hivatalban egyaránt merőben új vezetői képességeket, ismereteket igényel majd az új elittől. Tanuló vezetők lesznek tehát mindahányon, mindahány- ezren — ezt nem szégyen be­vallani. S ha nem lesz ele­gendő mersz, erkölcsi erő, szándék és képesség, akkor — ki tudja hányadszor már? — belesimulnak a készen ka­pott vezető rutinokba, szere­pekbe: kapcsolatokat épít­getve, lakásokat, privilégiu­mokat osztogatva, ígérgetve és mindenről elfeledkezve marad az erőszak a „hálát­lan nép" fölött, amikor el­játszanak egy újabb - talán utolsó — történelmi lehető­séget. Kár lenne, értünk is, ér­tük is; jobb tehát nagyon pontosan, becsületesen és nyilvánosan fölkészülni e he­lyi választásokra. Nem meg­elégedve a célszerű paktum­kötések pillanatnyi haszná­val. A vidéki értelmiségnek ennél többre kell tartania magát. Kéri László Konzulátus októbertől

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents