Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-20 / 46. szám
Daloló cigánykerék SIKER Nem ajánlott a túl sok napozás, de végképpen nem az éjszakai mulatozás, viszont hurut ellen alkalmazható a Gregor-módszer: amíg az ember gyomra bírja, egymás után gyűrje le az erős paprikákat. A kúra után jöhet a nagyária: nem lesz rekedt, tompa a hang, Za/ay Lídiától, a Pécsi Nemzeti Színház magánénekesétől hallottam eme jótanácsókát a színház büféjében. A dohányfüst ugyan nem tesz jót a hangszálaknak, az énekhangnak, de beletörődünk, hogy a büfében rajtunk kívül mindenki a cigarettázás káros szenvedélyének hódol. Za- lay Lídia két évvel ezelőtt szerződött Pécsre, volt például o Varázsfuvola Éj királynője, de a Bécsi vér Francija is, s A víg özvegyben két szerepet is ajakit: Hannát és a tűzről pattant Valenciát. Zalay Lídia azt mondja, koloratur szoprán hangjának jobban megfelel Hanna, mozgékonyságának, tánc szeretetének pedig Valencia. Ez utóbbi megformóló- jaként Lídia még jelesre osztályozható cigánykerekeket is hány a színpadon. — örülök az ilyen szerepeknek is, legalább látom, nem hiába balettoztam gyerekkoromban hat évig. Igaz, először balerina akartam lenni, de amikor hatéves koromban felvettek a Magyar Rádió gyermekkórusába, már eldöntöttem, hogy én énekelni fogok. Énekeltem is mindenütt, buszon, vilamoson. Édesanyám győzött csitítgatni, hogy majd otthon kidalolhatom magam. Daloltam is egyre többet, mert az Operaház gyermekkórusának is tagja lettem. Az volt csak az igaz csoda a számomra! A színpad! Lehetett játszani, mozogni. Hát így kezdődött — Lídia azóta is rajong a színpadért. Van egy sajátos illata, magyarázza, talán a faanyagtól, talán a színpompás remények lecsapódásától. Egy illat, melyet minden színpad áraszt magából, és sehol másutt nem érezhető. A művészélet nem ismeretlen Zalay Lídia családjában. Édesapja magyarnóta énekes volt, férje pedig az Operaház klarinétművésze. ötéves kisfiúnk előszeretettel énekelgeti, amit tőlem hall. Látott már színpadon is többször, és meg volt velem elégedve! A víg özvegy próbái alatt elhoztam ide Pécsre - mert Pesten lakunk -, s itt járt óvodába. Egyébként amikor én Pécsen vagyok, a férjem és a drága édesanyám látják el a gyereket. Ilyenkor nagyon hiányoznak, de Pesten meg áhítozom a munka után. Megpróbálom azért ösz- szeegyeztetni a két hivatásomat, az anyait és az opera- operetténekesit. — Lídia pályája kezdetén Budapesten tanított egy zeneiskolában, majd a Népszínház operatársulatához szerződött, de nem érezte, hogy ott elénekelheti álmai szerepeit. Pécsen jól érzi magát, az opera és az operett kiegészíti egymást, s ezek mellett fellép koncert előadásokban, ahol azokból a művekből is előadhat, melyeket a színház nem tűz műsorára. Vendégművészként többször énekelt már az Operaházban. A szerepekben színészi képességeit is megvillantja. A természetességet kedveli, ellenzi a hagyományos teátrális opera-beállásokat és az operett csicsergő változatát. Szereti egyébként az operettet, mert összetett, komoly munkát kínál, ha a rendező hagyja a műfajt kibontakozni. Természetesség - Zalay Lídia is póz nélküli, természetes modorú fiatal nő, aki szabadidejében szívesen utazgat a családjával, olvas és énektanárhoz jár. Ez a nyár kissé zsúfoltabb lesz, mert elfogadta a Nebáncsvirág főszerepét a Pécsi Nyári Színház programjában. B. A. Svájci képzőművészek Pécsett A két, madzaggal szögre akasztott, hűséges szerszám nem a munkát csúfolja meg. Nem is az érvényüket vesztett hiteket. Most csak egy ironikus, akár bóknak is felfogható fricska az ideológiák múlandóságáról, ahogyan a pécsi MÉV-munkásszálló egyik emeleti szobájának ajtaján csüng, neki-neki koccanva a nyíló-csukódó ajtó üvegablakának. Az ironikus toposz ezúttal nem a pécsi Pinczehelyi Sándoré. Valamelyik fiatal svájci képzőművészé azok közül, akik ezekben a napokban szállták meg az emeleti szintet. — Huszonketten - elsősorban festők - Zürich kertvárosából, Lensburgból jöttünk - mondja Emil Swarz, a csoport vezetője, amint a fóliával fedett, sok helyütt már képekkel megtelő szobákban kalauzol.- Hét évig a Farbe und Forma elnevezésű zürichi szabadiskola egyik vezetője és oktatója voltam, foglalkoztam filmezéssel is. Három éve alakult meg ez a most idelátogató lensburgi szabadiskola már az én elképzeléseim szerint. A művész véleményem szerint nem sztár, a gazdaság, a mindennapok része, ebben az értelemben közéleti és filozofikus, amit csinál - de semmiképpen sem ideologikus.- Ez a képekről Ítélve avantgárd műhely miért választotta célpontul Magyarországot?- Korábban Olasz-Svájc- ban, tavaly Toscanában jártunk, és célunk, hogy 2000-ig minden évben egy új országot látogassunk meg, új és új benyomást szerezzünk. Mi nagy örömmel fogadtuk a kelet-európai nyitást, de különösmód, mintha Svájc jóléti társadalma elkényelmesedett, bezárkózott volna! Ráférne, hogy friss, fölkavaró szelek járják át - jövőre lesz 700 éves! A legjobb művészek elhagyták Svájcot, mert másutt nyitottabbnak, szabadabbnak érzik magukat, o mi utazásunk egy kicsit ezt a vérfrissítést is szolgálja. Mintha túl sok pénz volna a művészetben is!- Bárcsak mi mondhatnánk ezt... s hát Lensburg is Svájcban vanl- A mi csoportunk nemcsak sokféle stílus, kifejezésmód, de többféle náció gyűjtőhelye is. Van köztünk cseh, olasz, mo- gyar, jómagam német vagyok. A magyar Radá László a budapesti, jó értelemben akadémikus ismereteit ötvözte a mi szabadabb szellemünkkel, erős egyéniség Verena Bont, aki egy festői, rajzos irányból indult és kötött ki a performance-nál és a land art-nál, Brigitte Fries a grafikus kifejezésmódoktól jutott el egy nagyon expresszív világig, és Katherine Danilo képei is tetszeni fognak a pécsieknek, hiszen a tervek szerint július végén a Művészetek Házában lesz kiállításunk. Meghívásunkat és május 26-ig tartó látogatásunkat Bendik Istvánnak, a MÉV szervezőmérnökének köszönhetjük. Itt, most, Pécsett szeretnénk valami egészen új koncepció szerint dolgozni, s ehhez a bennünket övező szeretet és figyelmesség máris lendületet ad. B. R. Csak Trianon átka? Raffay Ernő . a magyar-román kapcsolatokról A VAJDASÁGOKTÓL A BIRODALOMIG Az új lutri Romáala története Nemrégiben jelent meg Raffay Ernő történész, országgyűlési képviselő könyve a modern Románia kialakulásáról. Ennek apropóján érdeklődtem tőle: mennyire ismerjük mi valójában Romániát, mennyire hamis a mi Románia-képünk? — A történet voltaképp 1916- ban kezdődött, előtte a magyarok általában nem foglalkoztak a románokkal. Akkor a román betörés rögtön megadta a rossz alaphangot, „természetszerűleg” románellenes hangulatot keltve, amiből aztán már nem volt nehéz egy torz románságszemléletet, románságképet kialakítani. Hisz mindig is az volt a baj, hogy a román politikát összemosták a román néppel, holott a kettőt nem lehet egy napon em- lítenL Trianon újból csak nem segítette a közeledést, s bár a két világháború között a felszínen katonai szövetségesek voltunk, súlyos ellentétek húzódtak meg a mélyben. Az emberek fejében mindkét oldalról mesterségesen alakították a másik nép megítélését, és ebben mindig is a politika játszotta a főszerepet. A román kormányoknak szinte kivétel nélkül a homogén Románia megteremtése volt a nagy célja, ami nem is csupán a nemzetiségek beolvasztását jelentette, hanem a szétszórtan, korábban nyolc különféle országban élő román csoportok összekovácsolását. Mindez aztán magával hozta az irredenta mozgalmakat, politikai mozgalmakat — ilyen volt a Kultur Liga —, és a területi követeléseket. Nálunk, ugye, a kapcsolatok eszményi ápolójaként Petru Grozát szokás emlegetni, azonban teljesen világos, hogy nagyrészt Azt mondják a nagymarosiak és a visegrádiak — ezúttal a rádió riporternőjének -, hogy annak idején nem múlt el nap, hogy népes vagy kevésbé népes tüntetők ne szállták volna meg az említett településeket zászlókkal, jelszavakkal felszerelkedve, nagy- nagy szónoklatok megrendezésével. Természetesen ezeket a rendszeres demonstrációkat hűen figyelemmel kísérte az ország tömegtájékoztató hálózata, ám napjainkban csendesült a „vihar", úgy tűnik - mondják -, mór nem téma a vízierőmű. Pedig ... „Pedig nekünk sok mindent megígértek annak idején. Ivóvízhálózat kiépítését, szennyvízelvezetést, sőt még vagy 30 hektárnyi üdülőterület létesítését is, az idegenforgalom fellendítése érdekében és az ebből származó jövödelem hasznosítására .. - mesélik a nagymarosi, illetve visegrádi tanácsi vezetők. Amúgy is van gondjuk elég, hiszen mindkét helyen két-háromszáz fő a munkanélküliek száma, ami a télekszámhoz viszonyítva bizony nagyon sok. Igaz, persze, hogy az említett beruházásokat nem a Németh- vagy Grósz-kormányzat ígérte, hanem a korábbi, amelyik egyáltalán az egész vízierőmű programját megszülte. Abból a bizonyos „nagykalapból" jutott volna egy kis töredék a nagymarosiak, visegrádiak részére - mézesmadzagnak .. . Ám ezt a mai, illetve holnapi kormányzattól most számonkérni feltétlenül reménytelen dolog. Erről persze nem beszéltek a műsorban még a jelenlévő magasszintű „vizes" szakemberek sem. A riporternő ezután örömmel fordult az MDF meghívott képviselőjéhez, hátha valami vigasztalót mondana tanácsi vezetőknek, illetve hát a lakosságnak. Ezt mondta: „A vízierőmű a diktatúra szimbóluma volt! Sokan még nem tettek le az erőmű építéséről, inkább hatalom- átmentésre spekulálnak.. Ennyi volt a véleménye az MDF képviselőjének. Nem sok. Legföljebb annyi, hogy „minden-áron-bele - a politikát" alapon, emlékeztetett engem a semmitmondó funkcionárius! demagógiára. Pedig oldottabb és igazabb választ is adhatott volna: mondjuk, nincs ró pénz egyelőre. Vagy: nem is lesz. Vagy: nem tudom, de majd megkérdezem az új kormányt vagy a parlamentet 'vagy magát az Úristent és visszatérünk az ügyre. Ha már annyira megtagadunk mindent, ami a „múltat” jelentette, ne őrizzük meg a semmitmondását sem. Mert abból valóban elég volt. A rádió is - a lapokkal egyetemben - közölte a héten a miniszterjelöltek névsorát, a koalíciós pártok, illetve függetlenek közötti megoszlásban. Pénteken reggel a rádió lapszemléjéből kiderült, hogy valamelyik lap már megtalálta a maga kifogásolnivalóját. Azt írja egyik újságíró: az MDF azért adott néhány tárcát a függetleneknek, hogy ezzel ugyan a demokratizmus szellemét viszi a kormányalakításba, ám ha nem állják meg helyüket a tárcák élén, még mindig lecserélheti őket saját embereivel. Egy másik cikkíró viszont a kormányból hiányolja azokat a volt és neves ellenzékieket, akik már eddig is gyakran szerepeltek a közvélemény előtt. Hát itt tartunk most. A miniszterek még csak jelöltek, még a parlamenti bemutatás és elfogadás ezután zajlik majd le, de már egyesek előkapják a fullánkot. Az új kormány még nem is működik, de már többen kétkedésüknek adnak hangot. Ez a játék nem tisztességes. Az új kormány bizalmat vár. És időt. Ezt olyan nehéz megérteni? Bizalom es idő azért volt magyarbarát (megünnepelte március 15-ét, csángó iskolát nyitott, magyar iga zság szó Iga Itató st vezettetett be), hogy Románia számára jobb pozícióikat teremtsen a párizsi béketárgyalósokon. Különben a román külpolitika mindig is ügyesebb volt a magyarnál, hisz évtizedeken keresztül be tudta csapni a Nyugatot. Groza távoztával, 1948-tól úgy 67-ig aztán jött a megint csak mesterségesen kiagyalt kommunista testvériség és internacionalizmus korszaka, ami csak látszatbarátságot jelentett, majd 1973 után, mikor Ceausescu bevezette az 1923 -24-es Angelescu-iféle oktatási törvényt, később meghirdette a falurombolást, ez is szinte megszűnt, bár hivatalosan egészen az utóbbi két évig a magyar kormány nem tiltakozott. összefoglalva: természetesen vannak megoldásra váró kérdések, de talán a legnagyobb tehertétel a mindkét népbe belenevelt torz tudót.- Mégis, mi várható?- Mikor tavaly december 22-én kitört a forradalom, szinte előre lehetett tudni, hogy két szakasza lesz. Az elsőben az országban élő ;,- zenhét nemzetiség érdekazonosságra jut, hogy elsöpörje a diktátort, a másodikban viszont ez az érdekazonosság megszűnik, és előtérbe kerülnek mindazok az ellentétek, amiket a Ceausescu-rezsim nem engedett a felszínre törni. A hét végi választások három nagy esélyese, a Nemzeti Liberális Párt, a Parasztpárt és a Megmentési Front közül szerintem az első fog győzni. A magyarság helyzetével kapcsolatban eléggé pesz- szimista vagyok, meggyőződésem, hogy az igazi ellentétek csak a választások utón fognak előbújni, sőt azt hiszem, hogy az eddigi spontán magyaréi lenességet a két világháború közti időszakhoz hasonlóan szervezett magyarelle- nesség fogja fölváltani. Talán elég annyi történelmi háttér, hogy a Nemzeti Liberális Párt elődjének képviseletében Brationu irta aló 1920-ban a trianoni békét.- Azt azonban ígérhetem, hogy az új magyar kormány a nemzetközi fórumokon keményen képviselni fogja a magyarság érdekeit, oda fog figyelni, hogy mi történik, de mindig is a realitások figyelembevételével fog cselekedni. Méhes Károly Éles anyanyelvűnk 1. A békaperspektíva azonos a gólya szemszögével. 2. Lehet, hogy az agyat mossák, de a gondolatot facsarják. 3. A szegénység úgy hat- ványozódik, hogy a betevőt nem tudjuk megkeresni. 4. Nem attól van napfogyatkozás, mert annyian lopják. 5. A pártok mozgásait taglejtések kísérik. 6. A nagyság és a kiskapu előtt mindenkinek meg kell hajolnia. 7. Vasmaroknak nem teljesítményért szól a vastaps. 8. Könnyebb tiszteletkört futni, mint benne állni. 9. Az ökör is nyomtat, ha nem kötik be a száját. 10. Ha nem tudsz másokat elviselni, hordd el magad. Kerekes László CL vasárnapi
