Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)
1990-05-12 / 38. szám
6 aj Dunäntmt napló 1990. május 12., szombat Vádak pro és kontra, tanúk, dokumentumok a POFOSZ-iigyben Május 9-e, délután 4 óra. Pécs utcáin csúcsforgalom, munkából hazaigyekvő emberek. A Móricz Zsiamond utca környéke mégis nyugodt. Vidám iskolások lökdösődnek, a padokon randevúzó tizenévesek. — Meddig tarthat a türelmünk? Meddig várunk még? — töri meg egy pillanatra békéjüket a közeli villából kiszűrődő ingerült hang. D>. Vargha Dezsővel a kapu előtt futunk össze, együtt lépünk be az épületbe. A villa valószínűleg legnagyobb termében ekkor már tucatnyi POFOSZ-os. Tizenkét dühös ember. Vádbeszédek hatását keltő hozzászólások gyors egymásutánja. A téma: rendteremtés a Politikai Foglyok Szövetsége Baranya Megyei Szervezetének soraiban. A fő célpont a megbízott elnök, Kiszely Kornél személye. — nogy állhat a politikai üldözöttek, az ötvenhatban meghurcoltak képviseletét ellátó szervezet élén olyan ember, aki 1957 elején az egyik legügybuzgóbb karhatalmista volt, aki azokat gumibotozta, akiket most képviselni akar — kezdte Varga Kálmán nyugdíjas rendőr őrnagy, aki Kiszely Kornéllal egy időben szolgált karhatalmistaként Kaposváron. (Ezt megelőzően a jelenlévők fénymásolt okiratokat adtak kézről kézre, melyek a megbízott POFOSZ-elnök börtönéveibe, köztörvényes (?) ügyeibe engedtek betekintést nyújtani.) — Januárban szerelt fel nálunk, s elmondhatom, hogy munkáját nagyon „aktívan" végezte. Ha éjszakánként — amikor bent volt — előállítottak az alegység körzetébe valakit, abban a pillanatban fogta a gumibotját és rohant az éppen behozott személynek. Úgy kellett leállítanunk. — Mindegy volt neki, hogy volt-e rá ok, a lényeg az volt, hogy üthessen. Júniusban aztán pestiek érkeztek és házkutatást tartottak göllei lakásán — nyilván az ötvenhatos szerepe miatt -, ahol géppisztolyt, lőszert és gumibotot találtak. Beültették 'az autójukba és én tavaly augusztusig semmit sem tudtam Kiszely Kornélról. Akkor került a kezembe a DN Panorámában Vihar Kiszely Kornél köri il E z a téma olyan, mint maga az élet. Közhelyszerűen bonyolult. Kiszely Kornélnak, a Politikai Foglyok Országos Szövetsége megyei megbízott elnökének mostani és korábbi dolgai legfeljebb tényszerűen mozaikokkal közelithetők. Tényszerű és nem kényszerű összeállítással, a teljességre nem törekvő szeletkékkel. Ez a téma aranybánya: olyan terület, melyhez minél mélyebben kíván közelíteni valaki, annál több értékes dolgot talál. Minél mélyebbre ás, annál szerteágazóbbak a dolgok. Találhatnánk publicisztikus hevületet is és jó néhány elírást is végrehajthatnánk, mint például a tegnapi Magyar Hírlap, de maradunk a tényszerűségnél. Hivatalos néven, Magyar Politikai Foglyok Szövetségeként 1989. február 19-én alakult meg, a POFOSZ rövidítéssel ismert szervezet. Február 23-án a cégbíróság bejegyezte, a megbízott elnök akkor Göncz Árpád volt. Érdekes adaléknak tűnhet, hogy Kiszely Kornél nem tudott az akkori mégbízott elnök személyéről, ugyanakkor elmondta, hogy Göncz Árpádnak 1956 után cellatársa volt, vagyis ugyanabban a börtönben szolgáltak, vagyis ... A POFOSZ-nak, amely Kiszely úr szerint is rengeteg szójátékra ad lehetőséget, meg kellene változtatni a rövidítését. Nem a nevét, a rövidítését kellene megváltoztatni egy olyan szervezetnek, amelynek több ezer tagja elsősorban 1956 „környékén" elkövetett cselekményeiért volt börtönben. A POFOSZ-nak ezenkívül vannak pártoló tagjai is. A pártoló tag nem ült börtönben, de felkérték valamire vagy egyszerűen csak szimpatizált a szervezet törekvéseivel. A POFOSZ - nál ma bajok vannak. Beteg és sokak bizalmát elveszteni látszik Fónay Jenő, az országos elnök, aki mint sokan mások, az 1963-as amnesztiával szabadult. Aki könyvet jelentetett meg Kiáltás címmel, saját megpróbáltatásairól, könyvet, melynek utolsó mondataihoz Illyés Gyulát kérte segítségül: „Nincs közel még a szél, de már ebfülként föáll a nyárfa csúcsán egy levél..." A szemlélő úgy érzi, hogy a POFOSZ csúcsán és megyei vezetésében is fel fognak néhányon állni hamarosan. Tények és ellentények fényében áll össze a kép, de ez a kép is torz. Torz, mert az egymással szöges ellentétben álló véleményekét hangoztatok is seregnyi dokumentumot tesznek az ember elé. Az ember pedig esendő, nehezen dönt. Nagyon nehezen. A szemlélőnek, mielőtt elkezdett beszélgetni egyáltalán Kiszely Kornéllal, az jutott először eszébe, amit sokan mondtak: „Mennyi mindent hallottam erről az emberről". Jót és rosszat Jót és rosszat, mint mindenkiről, de itt egy politikai vezetőről van szó, a reflektorfény vakít de sok mindent megvilágít. róla írt cikk, majd később hallottam, hogy a POFOSZ me- f”'ei elnöke lett. . . Kezdetben úay gondoltam, hogy az elnököt támadók és pártolók csoportja csap össze ezen a délutánon. Gyorsan kiderült, hogy ebben a körben pártját nem fogja már senki. Székelyhidy Géza, a POFOSZ Tolna megyei szervezetének elnöke megdöbbenéssel hallgatja a történeteket. Csendben, szó nélkül jegyzetelt. Neki eddig csak sejtései voltak. Mindez igaz? Vagy Kiszely Kornél csak a politikai rendőrség akkori, eléggé el nem ítélhető módszereinek, állandó zaklatásainak, kreált köztörvényes pereinek áldozata? A vádak a Móricz Zsigmond utcai villában mindenesetre elég hitelesnek tűnnek. Tanúk és papírok. No és persze több bizonytalan, egyelőre alá nem támasztható feltételezés. — A román segélyszállítmányok útbaindításának idejére tehető a konfliktusok kezdete — magyarázza Meder Ferenc. Kiszely Kornél mindenhova el Annyi mindent hallottunk Kiszely Kornélról, hogy féltünk a találkozástól. Kedves, mosolygós, nyugodt emberként fogadott minket a volt MSZMP-székház egyik földszinti termében. Kiszely Kornél szívesen beszélt, mintha mi sem történt volna, mintha éppen csak adatokat kérnénk tőle, amely munkáját igazolja. Egymásra nézünk, a bizalom kölcsönös, ö biztos a dolgában, az újságíró feladata pedig az örök kételkedés, a tények feltárásának széles mezeje. Kiszely úr minden, személye ellen felhozott vádat cáfol. „Börtönéveim politikai üldöztetéssel, több esetben izgatás vádjával voltak kapcsolatosak" — mondja. Cáfolata, hol konokul határozott, hol árnyaló. Valóban volt Kaposváron, de nem ütött. Tanúként kér olyan jelentkezőket, akik ezt bizonyítani tudják vagy az ellenkezőjét állítják. Valóban egyszer elítélték sikkasztásért folytatja, de annak is megvan a története. A súlyos testi sértés is megtörtént, de nem ütött, csak lökött. A magánlaksértés pedig egyszerűen nem igaz, halljuk, hiszen volt kulcsa élettársa, lakásához. Sorakoznak az érvek, előkerülnek a dokumentumok. Nézegetjük Kiszely Kornél kezében a viszontvádakat és közben új- jára téved tekintetünk. 1931, olvasható ujjanként egy-egy szám, aztán kérésünkre ingét is felemeli, látjuk teljes mellszélességben a Turulmadarat, címerrel, igényes tetoválással. Felelevenítjük aztán a Panorámában megjelent mondatát is: „Mindig, mindenkor azt mondtam: én mindenkor megmaradtam kommunistának. Még ha szíjat hasítanak a hátamból, akkor is" -, mondta, augusztusi lapunkban. Most is hallgatjuk: „Gyáva ember, az, aki börtönben ült sokáig, aztán hősként kivan tetszelegni. Tudniillik, akik engem támadnak, azok többsége kommunista volt... Az elvhűséget és a ... szóval a kommunizmust inkább szocializmusnak fogalmaznám. ^ A kommunizmus lényegében az ősközösségben alakult, közösséget jelentett, de az elv nem a mondott elv, sokan csak belekerültek, hozta a sors nekik... Annak idején mi sem mertük hangoztatni, hogy a magyar szabadságért harcolunk, mert elverték volna rajtunk a port, mint ahogy rajtam is. Mert, mit csinált a kommunista párt? A saját embereit, a saját legjobb embereit nyírta ki; akik ellenszegültek az ő propagandájuknak, annak vége lett, tiporták őket. Körülnézhettünk az irodában. Dokumentumok tömkelegé bizonyítja; ide jártak és járnak emberek. Dossziékban, külön- külön megannyi ember élete, fehér papiron, fekete betűkkel. Mindja is Kiszely úr, megfenyegették már, hogy felgyújtják a dokumentációját. Most fél. Ő ezért fél egyedül. Amúgy nyugodt. Minden vádat aljas rágalomnak nevez, amelyeket, mint mondja, olyan emberek találtak ki. akik elsősorban pénzt vártak korábban a POFOSZ-tól, munkájukért. „Az alaptalan Ítéletek is alaptalanok voltak”, halljuk. Többórás- beszélgetések után elbúcsúzunk. Kiszely úr sajnálja, hogy vitapartnerei nem vállalkoztak a találkozásra, a mi társaságunkban. 1 — Hogy úgy mondjam, önmagamat >• szeretem, de mindenkit embernek nézek ... Három embertípus van. Egyik a csiga, a másik az agyogember. Az utábbibál kettő van, az egyik a képlékeny, a másik az égetett agyag, ami keményebb, a harmadik embertípus pedig a szikla. — Szikla? — Akkor visszamegyek. A csiga toknyos és gerinctelen, ő mindenre hajlandó. A tömegtípus, az az agyag, odamegy mindig, ahová kenik. Van a másik, az agyagon belől, az égetett, tehát a gondolkodó ember lénye. Gondolkodik, még nem ugrott bele semmibe, még várja a végét, illetve gondolkodom, hogy kinek is tesz Itt majd igaza. Kiállók és gondolkodom . .. — Tehát ez az ember az agyagtipus. Nemcsak gondolkodik, meg is csinálja. Az emberi arculatnak, egy igazi típusa. Tehát élőlény . .. Tehát a tömeg, az o tömeg, amit nem lehet mindenkor csak úgy orránál fogva vezetni. Es a szikla; elvéhez, meggyőződéséhez mindenkor ragaszkodik. — On túrva 'sorolja magát? — Tartozék az égetett agyagba, az elejétől, most pedig tartozék a sziklához. akarta juttatni a szállítmányt, csak éppen oda nem, ahova a hatóságok szerették volna. „Én már mindent megbeszéltem a belügyminiszterrel és Németh M kiássál is tárgyaltam” — mondta akkor. Meg hogy őt Romániában magasrangú tisztek várják. Aztán az ellenszegülőket agyonlövéssel fenyegette. Többek között a Vargha Dezsőt. Ekkor kezdődött a Dezső boszorkányüldözése. Olyan üldözötté vált most, 1990-ben, mint mi ötvenhat után. Természetes, hogy a Dezső kénytelen volt védekezni. — Egyre jobban elbizonytalanodtunk — veszi át a szót ismét Méder Ferenc. - Én magam 31 hazugságát jegyeztem fel egyhuzamban. Mindez azt bizonyítja, hogy ez az ember istentelen messze van az igazságtól. Jött hozzám a Bó- dis János, akkori alelnök: „Feri, itt baj van . . ." Aztán a Szili Ernő, az akkori gazdasági vezető: „Képtelenség vele gazdálkodni. Már 60—70 ezer forinttal nem tud elszámolni." Nálam akkor telt be a pohár, amikor megtudtam, hogy a POFOSZ pénzén egy Toyotával hordatja fel magát a fővárosba hetente többször is. És hogy ki volt az a szőke nő, a sofőr. (?) Az én Skodám neki már nem felelt volna meg.- Nekünk, sem volt mindegy, amikor a rendőrségen folytatott munkamegbeszélé- lésünk során azt kérdezték, hogy „Mit keres a Politikai Foglyok Szövetségének élén- tartozásokról, a helyi elnök vezetési módszereiről, a pénz- üqyi dolgok rendezetlenségéről több ízben is tájékoztatták o POFOSZ fővárosi vezetőit.- A Szlama Árpád „fémjelezte” etikai bizottsághoz fordultunk, ám a vizsgálatra Pécsre érkezett személyek felületes, szabálytalan ellenőrzést folytattak, a bizonylatok áttekintése nélkül. Kiszelyt bűntelennek, a pénzügyi fegyelmet pedig megfelelőnek találták. Mindemiatt komoly felelősség terheli a Fónay Jé- nőéket. — Jól dolgozott a Kiszely Kornél, abban hiba nem volt — jegyezte meg az „ellenzékiek" ülése végén Klercz Tibor. — Ezt mondta róla egy közvetlen munkatársa, akivel a Mecseki Szénbányáknál dolgozott a hatvanas évek elején. Amikor az 56-os szerepe miatti elzárásból szabadult, kezdetben félrehúzódó, csöndes, halk ember volt. Még sajnálták is. De ahogy megmelegedett az új helyen, egyre többet beszélt. És akkor úgy vették észre, hogy ez az ember fantáziái, történeteket talál ki. A Móricz Zsigmond utca 8. szám alatt május 9-én zajlott ülés végére sűrű cigarettafüst gomolygott a villa legnagyobb termében. Az egybegyűlt — zömmel idős férfiak - ekkor már arról beszélgettek, hogy miként lehetne megmenteni a Pofosz becsületét. * Szóljon az egyik volt POFOSZ-pártolótag is. Dr. Vargha Dezső szerint elegendő bizonyíték áll rendelkezésre Kiszely Kornél személye ellen. Kutatásai során olyan személyeikkel beszélt, és írásbeli dokumentumokhoz is jutott általuk, amelyek egyértelművé tették azt a tényt, hogy a múltban csalás, sikkasztás, lopás, súlyos testi sértés (bűntettében is (bűnösnek találták, és több alkalommal börtönbüntetéssel sújtották Ki- szely.t. Ezen — ítéletek alól mára már mentesült ugyan, de az utóbbi években elkövetett egy- rencfbéli súlyos és könnyű testi sértés, magánlaksértés és becsületsértés bűntette, illetve vétsége alól még nem. Már ezék a tények is tanúsítják, hogy nem fedhetetlen előéletű és nem méltó ilyen társadalmi tisztség betöltésére. Ezen felül azonban az 1970-es évektől napjainkig ' — tehát már a jelen tisztségbe kerülése alatt is — több százezer forint értékben állami, szövetkezeti és magánszemélyeket lkárosított meg: Ellene számtalan alkalommal indult végrehajtási eljárás, -de ezek nem vezettek eredményre, mivel kevés nyugdíja volt, valamint lefoglalható lingó és ingatlan vagyonnal nem rendelkezett, nagy számú hitelezőinek 'kielégítésére. Számtalan megkárosított személy elmondása alapján tudomására jutott az is, 'hogy ezen összegeket kezdeti megnyerő, nyáijas modorának köszönhette, amely a későbbiék folyamán, a visszafizetés esedékességekor agresszivitásba, durva, sokszor életveszélyes fenyegetésekbe, fizikai erőszakba torkollott. így járt például Rofloy János, Kocsis Imre, Borbély Mihály és számtalan, vele kapcsolatba került, nála dolgozott személy. Borbély Mihály kétszer is kezességet vállalt nagyösszegű kölcsönök felvételénél, mindkét esetben a több százezer forint értékű összeg visszafizetésénél tisztázatlanságok merültek föl. Mivel ezek utón felvetődött a gyanú, hogy Kiszely Kornél a társadalmi tisztségében is hasonló magatartást követ, fordult előbb a vezetőséghez, majd az Etikai Bizottsághoz, végül pedig Fónay Jenő országos elnökhöz, de a közölt bizonyítékait nem vizsgálták ki, a tanúkat nem Hallgatták meg, sőt őt zárták ki első fokon a szervezetből, mint pái- toló tagot! * A POFOSZ felett egyre tornyosuló viharfelhők talán a baranyai szervezet mai közgyűlésén oszladozni kezdenek. A vihar azonban már kitört. A villámok ártatlanokat is megsebezhettek, a lelkeket megkeserítette a több hónapja tartó ború és félelem. Kiszely Kornél abbéli érdemeit, melyeket a baranyai szervezet létrehozásával szerzett — s azt a szorgalmat, mellyel a múltrendszerben meghurcoltakat fogadta, bíztatta, bátorította - talán senki sem, vitathatja el. Nem elképzelhetetlen, hogy szándékai a szervezet létrehozásával, működtetésével valóban nemesek voltak. Hogy hol és miben hibázott, s hogy hibázott-e egyáltalán, azt az újságíró nem döntheti el. Elfogulatlanul talán még az olvasó sem. A történtek értékelése a Politikai Foglyok Szövetségének, a döntés a baranyai POFOSZ-tagoknak a joga, Hogy rendezni tudják soraikat, arra garanciának látszik az a több ezer, több tízezer tisztességes ember, akiket a múltban valóban meghurcoltak, fizikailaa lelkileg megtiportak, de akik már másnak álmodják a iövőt . . . Irta és összeállította: Balogh Nándor és Bozsik László egy közbüntényes csavargó?" - szól közbe Viktor Károly. Ekkor tártam az országos elnök, Fónay Jenő elé a Kiszely dolgait és beolvastam neki is. Hogy láttam, amint a tagdíjakból begyűjtött kétszázhúsz forintokat a zsebébe gyűri, hogy elűz maga mellől mindenkit és olyanokkal dolgozik együtt, akiknek már tényleg nem ott lenne a helyük. — Körülbelül egymillió forint folyt be a baranyai szervezethez — egészíti ki pénzügyekről szóló információkat Szekeres Zoltánná Dick Gyöngyi, aki irodavezetői funkciója mellett áprilisig a pénztárosi funkciókat is ellátta. — Ebben persze voltak eszközök is, mint például a 160 000 forintos fénymásoló. Én akkor lepődtem meg igazán, amikor kiderült, hogy Pesten csak 120 forintot kérnek a belépőktől, nem pedig 220-at. A Kiszely Kornél, amíg Füzes dűlői lakhelyén szervezte a Pofoszt, minden bizonylat nélkül vette át a taqdíjakat. Novembertől már adott nyugtát a 220 forintokról, de szerintem Pestre csak a 120 forintot küldte fel, mert rákérdeztek volna, hoay miért 220-at szed. Azt mondta, hogy ebben az összegben a könyvek ára is benne van. Az bizonyos, hogy a pécsi POFOSZ-osok nem akartak nyilvános botrányt, belső ügyeik kiteregetése nem volt szándékuk. A vélt, vagy valós köztörvényes ügyekről, a bizonyított, vagy feltételezett - állítólag több százezer forintos r L A volt Politikai Foglyok Világszövetsége elhatárolja magát a magyarországi Politikai Foglyok Szövetsége jelenlegi vezetőjének tevékenységétől. Úgy látjuk, hogy a magyarországi Politikai Foglyok Szövetsége megakadályozza a tagság soraiban tömörülő hiteles erők megnyilvánulásait, egy sajátos „személyi kultuszon" belül a szövetség látszattevékenységet folytat, „megfeledkezve" a politikai üldözöttek történelmi igazságtételének kötelezettségeiről. A választási kudarc egyértelműen Fónay Jenő elnök felelősségét jelenti, a Keresztény Nemzeti Unió pártjaival együtt a Politikai Foglyok Szövetsége a leghitelesebb nemzeti- tényezővé válhatott volna ma Magyarországon. A volt Politikai Foglyok Világszövetsége mint kizárólagos jogutód felelős minden magyarországi, illetőleg kárpát-medencei magyar politikai üldözött sorsáért, támogatja a szerveződési formákat, de csak olyan szövetséget ismer el társaként, amelyik valódi érdek- képviseletet jelent az uralkodó hatalommal szemben. Bízunk abban, hogy az összmagyarság sorskérdései harcostársaként a magyarországi Politikai Foglyok Szövetsége legkiválóbb választmányi tagjai megtisztítják szervezetüket a kompromittált emberektől. A volt Politikai Foglyok Világszövetsége továbbra is követeli a politikai perek törlését 1944—1990. között, követeli a peranyagok kiadását és illetékes kezekbe juttatását — kivéve azokat a pereket, amelyeknél emberiesség elleni vétség állt fenn. Heítz Tibor, Szőts Pál, a Világszövetség elnöke a Világszövetség társelnöke (Idézet a Szent Korona című újság április negyedik! számából.)
