Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-12 / 38. szám

1990. május 12., szombat Űi Dunántúli napló Tranzitút Nyugat- és Dél- Európa között Nőtt a fuvar­engedélyek száma A közelmúltban befeje­ződött tárgyalássorozat eredményeként a magyar közúti fuvarozók a tava­lyinál lényegesen több Nyugat-Európába érvényes fuvarengedélyt kaptak — mondotta Bánhalmi Pál, a nemzetközi és tájékoztatá­si főosztály vezetője az MTI munkatársának a Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium­ban. Az utóbbi időben erő­teljesen megnőtt a ma­gyar fuvarozó vállalatok és magánvállalkozók igé­nye a közúti árufuvarozás iránt. Mint ismeretes, ko­moly gondot okoz az en­gedélyelosztás magyar- országi rendszere; a kis­iparosok hiányolják az esélyegyenlőséget. A kis­iparosok plusz engedélye­ket kaptak, és ez az idén enyhíti a feszültségeket. A minisztérium hosszú tá­vú koncepciója szerint — közölték az illetékesek — az állam kivonul az el­osztásból, s csupán a fu­varszerzésre korlátozza te­vékenységét e területen. A közlekedési tárca tár­gyalásain, amelyeket az érintett országok társmi­nisztériumaival folytat, ezentúl részt vesz a kis­iparosok érdekvédelmi szervezetének képviselő­je is. További 50Q0 enge­délyre lenne még szükség ahhoz, hogy az áruszál- litmányok zökkenőmente­sen eljuthassanak a meg­rendelőkhöz. A közlekedési tárca szakemberei úgy vélik: az igazi megoldás — hosszú távon - az lenne, ha mi­hamarabb sikerülne elér­ni a kölcsönös engedély­mentességet Magyar­ország és a többi nyu­gat-európai ország között. Ennek érdekében két éve folynak megbeszélések a Közös Piac brüsszeli bi­zottságában, annak közle­kedési főigazgatóságával. A magyar fél felajánlotta az engedélymentességet Magyarország útjaira, cse­rébe hasonló kedvezményt kért. Mint ismeretes, ha­zánk jelentős tranzitútvo­nal Nyugat- és Dél-Euró- pa között. A tárgyalások egyelőre nem vezettek eredményre, ehhez ugyan­is több feltételnek eleget kell tennünk. A magyar úthálózat korszerűtlen, a gépkocsipark egy része nem felel meg a nemzet­közi normáknak. A kor­szerűsítésről, a fejlesztési lehetőségekről Jugoszlá­via, Ausztria, Olaszország bevonásával négyoldalú tárgyalások folynak. Tényező-e a zsebtolvaj a bankszakmában? A hitelkártyák gyermekkora Ha nem figyel, fizet a pénztáros Személyes^ jellegűnek tűnhet a megjegyzésem: nem va­gyok igazán otthonos a bankügyletekben. Ennek nemcsak számomra tulajdonképpen szükségtelen volta az oka, sokkal inkább az, hogy komoly összegeket eleddig nem volt sze­rencsém bármelyik pénzintézeten keresztül „megjáratni”. Mindenesetre a különböző műholdas tévéreklámok során némi irigységgel és maliciával figyeltem a buzdítást: akár a hitelkártyámmal is fizethetek. Illetve fizethetnék - ha lenne. Éppenséggel lehetne. — Az emberek nagy része azt hiszi - mondja Nagy Livia, a Dunabank Rt. ügyfélszolgá­lati előadója —, hogy a hitel­kártya a multimilliomosok pri­vilégiuma . . . A Dunabank Rt. november­től hozta forgalomba hitelkár­tyáit. Újabban már rendsze­resen olvasható a Magyar Hír­lapban a pénzintézet közlemé­nye a letiltott Duna-kártyákról. A tizenhat jegyű számok egy része előtt „L", a másik ré­sze előtt „Z" betűvel. Az előb­bi lopott, az utóbbi a fede­zethiány miatt zárolt kártyát jelöl. Hogy valakinek egyáltalá­ban lehessen, különösebb fel­tételeknek nem kell megfelel­nie. — Alsó határa a betett ösz- szegnek az indulótőke 5490 forint. Ez tényleg nem sok, de nem is ez jelenti azt a bank számára, hogy a kártyát nyitó ügyfél valóban megbízható. Ezt a rendszeres, biztos havi nettó jövedelme igazolja. Egyébként a kártyán szerep­lő összeg két részből áll: az ügyfél által befizetett pénzből, másrészt a bank által megál­lapított hitelkeretből. Felvető­dik természetesen a kérdés: a rendszer működtetéséhez rendelkezésre áll-e a megfe­lelően gyors és pontos infor­mációhálózat? Tudniillik, elő­fordulhat — és meg is történt —, hogy valaki fedezet hiá­nyában használja a Duna-hi- telkártyáját. Erre válaszolta Nagy Lívia: — Szó, mi szó, mi valóban nem vagyunk annyira fejlet­tek, mint mondjuk az Ameri­can Express. Ha ugyanis va­laki náluk a kártyájáról fede­zet nélkül fizet, a meghitele­zett összeg után a 'barik csak három hét múlva kezdi meg ízelítő a hitelkártyák választé­kából, amelyeket hazánkban elfogadnak a kamat felszámítását, termé­szetesen amennyiben ügyfelük ez idő alatt nem rendezte tar­tozását. A Dunabank Rt. azon­nal megterheli kamattal a fe­dezet nélküli kifizetést. Ami pedig a gyors információkat illeti: csak arra van módunk, hogy rendszeresen közöljük a Magyar Hírlapban a letiltott hitelkártyák számát. Előfordulhat azonban, hogy valakinek a reggeli órákban ellopják a Duna-kártyáját, s csak másnap olvasható a köz­lemény. A közben eltelő idő ugyancsak veszélyes léhet a kártyatulajdonos anyagi hely­zetére . . . — Bankunk minden egyes elfogadóhelynek előfizette a Magyar Hírlapot, jelenleg mintegy 2200-ról van szó, töb- >bek között benzirikutakról, Centrum Áruházakról. Fontos ezt megnézniük, mert ha le­tiltott kártyáról fogadnak el kifizetést, a veszteség őket terheli. Becsaptak már így például benzinkutast. Van persze — könnyen le­het! — ennél fejlettebb bizto­sítékrendszere a hitelkártyák­nak. A VISA esetében az ily módon károsult pénztárost nem terheli a megtérítési kötelezett­ség, kifizeti helyette a bizto­sító. Térjünk azonban vissza az „L"-betűs letiltott kártyákhoz, vagyis a lopottakhoz. Vélhe­tően pánikba esik jogos tu­lajdonosa, ha reggel hiába kotorászik a zsebében, táská­jában, s rohan a telefonhoz, hogy jelezze a Dunabank Rt.- nek: más „kezeli" a pénzét.- Viszonylag nehéz a hitel­kártyával szabadon garázdál­kodni! — nyugtatja ügyfelei­ket Nagy Lívia. — Megfelelő biztosítékok vannak erre, pél­dául a személyi igazolvány, vagy -más olyan okmány, ame­lyik -igazolja, hogy a kártyá­val fizető egyben a tulajdo­nos, vagy azt jogosan haszná­ló ember. Kétezer forintos ki­fizetés esetén például az el­fogadóhelyen -már el kell kér­ni ezt az okmányt. A hitelkártya egyébként ka­matozik, bár a 14 százalékos kamatlábhoz Nagy Lívia hoz­záteszi : nem egetverő . . . Ma­gyarázatul azonban hozzáfűzi: a kártyák pillanatok alatt ürülnek, s telnek ismét, a bank és az ügyfél szempont­jából se túl nagy jelentőségű — legalábbis az esetek nagy részében — a kamat. Így elő­nyét a „fiadzó befektetésben" aligha kereshetjük. Mégis, aránylag gyorsan terjed az or­szágban, ma már lassan 10 000 felé halad a Duna-hi- telkártya-tulajdonosok száma. Ugyan a szóban forgó bank­ban ezt nem hallottam, de egyebek mellett feltételezhe­tően köszönheti ezt a pénzin­tézet — a zsebtolvajoknak is. Legalábbis Nagy Livia, ami­kor a hitelkártyának az ügy­fél oldalán jelentkező előnyé­ről érdeklődtem: Így érvelt: — Lopták el már a maga pénztárcáját? Az enyémet két­szer is, természetesen éppen akkor, amikor „nagybevásár­lásra" indultam ... A hitelkár­tyámat hiába emelik el! Én erre kapom a fizetésem is, mindig csak annyit „csipek fel” róla, amennyire éppen szükségem van, a többi ka­matozik — ha keveset is. És ha -hiszi, ha nem, amióta hi­telkártyám van, sokkal jobban tudom -figyelemmel kisérni, ho­gyan állok anyagilag. Mit is mondhatna mást Nagy Lívia? De hinnünk neki már csak azért is kell, mert előbb- utóbb mindenképpen bevett fizetési eszköz lesz nálunk is a hitelkártya. Nyilvánvalóan -nemcsak a zsebtolvajok miatt, ámbár mintha nőne azok szá­ma is .. . Mészáros Attila Szeméttelep magánkézben A Magyar Állami Föld­tani Intézet által kiadott szakvélemény szerint Har­kány környékén egyetlen olyan szeméttelep sincs, amely megfelelne a környe­zetvédelmi előírásoknak. Mi­vel a hulladékelhelyezést a községeknek kell megolda­niuk, a környékbeli taná­csok úgy döntöttek, hogy központi telepre lenne szük­ség. A döntés megszületése I után azonban már csak a problémák halmozódtak, több lépés nem történt ez m irányban. Ezért újabb határozatként a harkányi tanács ideiglenesen ugyan, de továbbra is hasz­nálja a 20 éve állandóan kigyulladó, nem megfelelően őrzött telepet, ám ezúttal másként: a mohácsi példán felbuzdulva magánkézbe ad­ták át a lerakóhelyet. A beérkező 8 pályázatból négyet talált értékelhetőnek a Baranya Megyei Tanács, a Dél-dunántúli Környezetvédel­mi Igazgatóság, a Köjál és a harkányi tanács képviselői­ből álló bizottság. A további elbirólásnál figyelembe vették a pályázó szakmai hozzáérté­sét, a személyi feltételek meg­teremtését, gépek, eszközök beszerzését, a szakszerű üze­meltetést és természetesen az elfogadható árajánlatot. Ezek alapján végül is 3 évre Sági István bányamester nyerte el a harkányi szeméttelep keze­lési jogát és a 350 000 forin­tos támogatást a tanácstól. Egyed György, a harkányi tanács műszaki csoportveze­tője elmondta, hogy a vállal­kozó a közületektől beérkező hulladék elhelyezéséért 50 Ft/ köbméter díjat kérhet. Tilos azonban veszélyes hulladékot lerakni a területen. Tilos a guberálás is. A telepre ára­mot vezetnek, kutat fúrnak az esetleges oltás segítésére és 100 ezer forintos költséggel kerítés épül. Ha a vállalkozó az előzetes feltételeket be­tartja, a tanács folyamatos támogatást hajlandó fizetni a további korszerűsítés érdeké­ben. Ez harkány esetében valóban fontos, hiszen üdülő- terület, bár a lakóknak azon­kívül, hogy nem lesz büdös, nem sok változást jelent. De hát ez éppen elég! A harkányi tanács pedig nem állt meg itt, a jövőre vo­natkozólag ugyanis már to­vábbi kész terveik vannak. To­vábbra is szorgalmazzák a magánvállalkozásokat, ezért várhatóan a piac takarítását és a rendszeres szemétszáHÍ- tást is magánkézbe adják. Megéri, feleannyiba kerül és a vállalkozó is, meg a lakos ság is jobban jár. Mint ahogy jól járt a mo­hácsi tanács is, ahol 600 000 forintért vette át a vállalkozó a szeméttelepet. Itt ugyancsak egy évre adták próbaképp bérbe a területet, de ha be­válik, véglegesítik a szerző dést. Pataki Veronika Például Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt A Nagy Lehetőség Tegnapi számunk négyes oldalán „Pályázati felhívás munka- vállalásra, az NSZK-ba" címmel jelent meg az Országos Mun­kaerőpiaci Központ közleménye. A Megyei Munkaügyi Szol­gáltató Iroda főelőadóját, Takács Jánost hívtuk fel telefonon:- Pénteken reggel jelent meg a közlemény, s most délben 15 jelentkezőn már túl vagyunk. Eddig jobbára vendéglátósok és elektronikai szakemberek vittek a jelentkezési lapból, kiknek döntő többsége munkaviszonyban áll, de az NSZK-ban szeret­né továbbképezni magát. Jelentkezni jövő péntekig lehet, a nyelvismeret fokát pedig szakemberek ellenőrzik majd. A nyel­vi kontrollt még itt Baranyában végezzük el, s aki megfelel, annak a lapját felküldjük Budapestre, döntési jogunk tehát nincs, a munkalehetőség felajánlása a nyugatnémet partnertől függ. Előreláthatólag 70-80 baranyainak lesz lehetősége az NSZK-beli munkavállalásra. Miután Baranyából felkerülnek a jóváhagyott jelentkezési lapok, a kiválasztottakat Budapesten is meghallgatják, szeretném tehát hangsúlyozni, mi csupán közvetítő feladatot látunk el. Az előzetes megállapodás alap­ján a munkavállalók nem kaphatnak a nyugatnémet minimál­bérnél kevesebb órabétt az NSZK-ban, tehát kb. 12 márkás órabérre lehet számítani. A kint tartózkodás költségei a mun­kavállalót terhelik. Az akciónak egyetlen feladata van: a ki- válsztott szakemberek szakmai továbbképzése. A munkaválla­lási engedély maximum 18 hónapra szól, de azt, hogy ki me­lyik városba és milyen céghez kerül, a németek döntik el. (A Megyei Munkaügyi Szolgáltató Iroda cime: Pécs, Szé­chenyi tér 9., II. emelet, 215 szoba, ügyfélfogadás: 8-16 óra között). (p) Kilépni, de mikor? A legutóbbi parlamenti ülésszakon az SZDSZ előter­jesztésében elhangzott javas­lat szerint hazánknak azonna­li hatállyal ki kellene lépnie a Varsói Szerződésből. Tikos Lászlót, a HM szóvivőjének helyettesét telefonon értük utói:- Az SZDSZ előterejsztéssel kapcsolatban Kárpáti minisz­ter úr véleményét tudom csak idézni: ,,A VSZ megreformá­lása, amely már tavaly elkez­dődött, de mindeddig lassan haladt, most felgyorsul. Az Lakás-tanács Tegnapi számunkban közöltük Sol­ti Dezső mb. osztályvezető vála­szát ,,Újra panel” című írásunkkal kapcsolatban. Az osztályvezető úr azért tartotta szükségesnek megírni kiegészítését, mert úgy érezte, ki­emelésünk félreérthető. Leveléből idézünk: ..... szükségesnek tartjuk a tisztelt Olvasókat tájékoztatni ar­ról a többszörösen módosított 32/ 1969. (IX. 30.) Korm. sz. rendelet 3. paragrafusa szerint, amennyiben a nyugdíjas, illetve tanácsi bérlakásra jogosult bérlő a vásár­lási jogával nem él, a bérlemény senki részére nem adható el.” Nem azért, hogy igazunkat bi­zonygassuk, csupán az érintettek ér­dekében idézzük a Pécs Megyei Város .Tanácsa 1989. évi 5. sz. rendeletének ide vonatkozó pontja­it : 5. paragrafus (5) bekezdés: ,,Ha az (1) — (4) bekezdésben említettek nem éltek a vásárlási, illetőleg elő­vásárlási jogukkal, a házingatlant az arra jogosult bármely más sze­mély (továbbiakban kívülálló) meg­vásárolhatja.” 3. paragrafus (4) bekezdés: ,,Ha az 5. paragrafus (1) —(4) bekezdé­sében említettek nem éltek vásár­lási, illetve elővásárlási jogukkal, az elidegenítéssel megbízott szerv köteles a kijelölt házingatlant el­idegenítésre nyilvánosan meghirdet­ni. És akkor nézzük az 5. § pont­jait: (1) Az elidegenítésre kerülő ház­ingatlan megvásárlására — a (4) bekezdésben említett eset kivételé­vel — elsősorban a bentlakók jo­gosultok a következő sorrend sze­rint : 4l-es 5l-es Május 9-én a Például ro­vatban egy olvasó kérésére felhívták a figyelmet a 41-es busz túlzsúfoltságára és ugyanakkor arra is, hogy az 51-es járat üresen közlekedik. Sajnos, naponta tapasztalom magam is, a sokszor ember­telen körülményeket a reggel fél óránként, majd napközben óránként közlekedő 41-es já­raton. (Délután és este ugyanez a helyzet). Azt pedig végképpen nem értik a postavölgyi utasok és a szellemvárosi lakosok, hogy miből van a vállalatnak arra pénze, hogy az 51-es csuklós buszt üresen járassa a Pos- tavögyi út és a 3-as végállo­egyoldalú kilépés politikai szempontból nem lenne elő­nyös. A most kormányt alkotó miniszterelnök szerint egyéb­ként arra kell törekednünk, hogy minden szomszédunkkal jó viszonyban legyünk. Úgy látom, hogy ebben a kérdés­ben komoly vita lesz." Nos, a miniszter úr véleménye a HM szakembereinek véleményével megegyező. A Varsói Szerző­dés tagállamainak katonai szakértői még nem reaqáItak az SZDSZ iavaslatra, vélhető­en rövid időn belül erre is sor kerül. a) a bérlő, bérlőtárs, társbérlő, a lakásban lakó haszonélvező és a lakásban jogcím nélkül lakó olyan jóhiszemű személy, aki korábban bérlő volt (a továbbiakban együtt: bérlő) ; b) a bérlő leszármazottja, vagy örökbefogadott gyermeke, továbbá szülője; c) a bérlő élettársa, feltéve, hogy az eladási ajánlat megtételét megelőző egy év óta a bérlővel állandó jelleggel együtt lakik. (2) A házingatlant az (1) be kezdésben említettek együttesen is megvásárolhatják. A házingatlant a bérlő vagy élettársa a leszárma­zottja, vagy örökbefogadott gyerme­ke, továbbá szülője részére is megvásárolhatja. (3) Ha az (1) bekezdésben em­lítettek a .házingatlan megvásárlá­sára vonatkozó jogukkal (további­akban: a vásárlási jog) nem él­tek, az elővásárlási jog vegyes tu­lajdonban álló házingatlanban lé­vő állami tulajdonú hányad elide­genítése esetében a vásárlásra jo­gosult tulajdonostársat, illetőleg a lakásban nem lakó haszonélvezőt il­leti meg. (4) Tonyaépület és a körülötte lévő föld elidegenítése esetében a vásárlási, illetőleg elővásárlási jog azt a mezőgazdasági termelőszövet­kezetet illeti meg, amelyiknek a területén a tanya feksz»ik. (Tanácsi lakásuk megvásárlásá­nak gondolatával foglalkozó olva­sóink számára tán segítséget nyújt kivonatunk ahhoz, hogy körültekintő döntést hozhassanak.) mása között. Még csak logi- kája sincs, hiszen miért is utazna bárki is a Postavölgyi út és a 3-as végállomása kö­zött. Sokkal értelmesebb és ész­szerűbb megoldás lenne, ha az 51-es busz sűrítené a 41- es vonalát, vagy bemenne a főpályaudvarig, ahonnan számtalan másik járattal le­hetne tovóbbutazni. Az újságíróval együtt mi érintettek is, reméljük, hogy a problémára minél előbb megoldást találnak az illeté­kesek. Takács József, nyugd. könyvtár-igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents