Új Dunántúli Napló, 1990. május (1. évfolyam, 28-57. szám)

1990-05-02 / 28. szám

1990. május 2., szerda uj Dunántúli napló 11 Miről ír az Ujj Dunántúli Hlaplo Panorama? Király Béla, a somogyi képviselő Te» vagy«* enwgiévai, tok» vagyok rounkafeetíwei .nlwjutaban. (4-5. ekfctí) Út AH ■«nnrl^ii'ikin Wl nWWMHRw | ami orr léjftt JJÁTÉKUNK 11 imlHb íiums-mfi t te. Minden út , M.aa^ JralL «3 a- símM ^pp %rjrmt*oro«» • *;£jfB|BgB 0<M3 MM» j ? oie®OKKH^a»(o*aBi* Soja-vtta 4 Magyar tetei Bank Itt FŐNYEREMÉNY: 100 000 j USTÉTTjíSy A pilóta követte el a végzetes hibát A gép a Jakabhegynek ütközött •un ■«, am«,«»# Ri*óai» (B»a«c«B na^awáo. ssu**« A fegyvereket ceeropéwtk ugye? «ösaíívat ki- M az ANT-boUéRyfőf, ammk « um m$*$ feMKItftr vetet»* rn mai) Sajnos, csak a hónap »égére tudtunk elkészülni és meg­jelenni az Új Dunántúli Napló Panorámával. Olvasóink elnézését kérjük, egyben szives figyelmükbe ajánljuk köz­életi magazinunk legújabb számának olvasmányait, me­lyekből izelitöt adunk. Tavaszra várva Az elmúlt esztendő februárjában jelent meg először a DN Panoráma, most pedig az Új DN Panoráma első szá­mát kínáljuk több tízezernyi olvasónknak tisztelettel azt re­mélve, hogy az elmúlt esztendőben megkedvelték lapun­kat. A célunk 1989 januárjában egyértelmű volt: megkí­séreljük, hogy az MSZMP-vel jogi, anyagi és irányítási függőségben levő szerkesztőségünkben egy szabadelvű, bul- várjellegű, érdekes, olvasmányos, de mindenképpen tisz­tességes hangvételű lapot szerkesszünk! A dátum 1989 ja­nuárja! Hűséges olvasóink - a kezdeti 30 ezres példány­számot a legutóbbi időkig tartani tudtuk - talán elisme­rik, hogy az említett céljainkat elértük, ennek némi bizo­nyítékát láttuk abban is, hogy 1989 júliusában meghívtak bennünket a Szabad Magyar Sajtó tudományos ülésére - Szabolcs-Szat mórba. Akkoriban talán csak tucatnyi lap felelt meg a rende­zők elveinek, követelményeinek: nevezetesen a politikai dik­tatórikus rendszerek elleni harc, szociális érzékenységű piacgazdaság megteremtése, sajtó- és véleményszabadság, az elmúlt évtizedekben emberi jogaikban sértett emberek véleménynyilvánításának szabadsága. A DN Panoráma elis­mert résztvevője volt a találkozónak, a rendezvénysorozatról kiadott könyvekhez az Utunk Európába kiemelt helyen fog­lalkozik akkori hitvallásunkkal. S most ismét új lapot indítunk: április 2-től az Axel Springer-Budapest Kft. az új DN lapok, így az Új DN Pa­noráma kiadója is. A Springer konszern az európai földrész legnagyobb és legjelentősebb ,,médiaház"-ainak egyike, ahol újságok és folyóiratok (regionális és határokat átlépő) jelennek meg igen nagy számban, különös tekintettel a rádió és tele­vízió programújságjaira. Az itt dolgozó szerkesztők és új­ságírók száma majd 1600, őket a következő mottó vezérli munkájukban: A mi árunk az élő szó. Az Axel Springer ajánlata és filozófiája csaknem egybe­esik régi-új törekvéseinkkel, az Új DN Panoráma a régi lap gyökereiben találhatja meg jövőjét. Ügy érzem, sem nekem, sem a lap, sem a kiadó egyetlen munkatársának sem kell majd pironkodva iparkodnia az új lap nehéz kö­vetelményeinek teljesítése közben. A jövőben azonban, jól tudjuk, az 1989 januárjában megfogalmazott célokkal olvasóink érdeklődését nem tart­hatjuk fenn, hiszen olyan mértékű társadalmi változások zajlottak, zajlanak hazánkban, amelyek új szerkesztési el­veket követelnek. Tartalomban, formában, hirdetőink szín­vonalasabb kiszolgálásában megkíséreljük olvasóinkat meg­tartani, újakat szerezni. Lehetséges, hogy ez sem techni­kailag, sem milliónyi tennivalónk közepette következő szá­munkban még kevésbé lesz érzékelhető, törekvéseink szel­lemében sziszifuszi munkával kívánjuk a jövőben egyetlen törekvésünk, olvasóink elismerését megtartani, megsze­rezni. Lombosi Jenő Menetrendszerű MASZOVLET-járat 1949-ben A jakabhegyi repülőgép­szerencsétlenség A pilóta követte el a végzetes hibát A magyar légiforgalom háború utáni első repülőgép szeren­csétlensége. Az akkori eseményeket idézi meg cikkünk szerzője, dr. Pagáts Pál, a pécsi repülés nagy ismerője és szerelmese, nyugalmazott banktisztviselő. A fagyott földbe télen nem lehetett temetni Lányok a Szovjetunió lágereiben A levegő hirtelen hűlt le estére. Itt, ebben a dél-bara­nyai faluban, a történelmi borvidéken lakik W. Celeszti- na - lánykori nevén azok is­merik csak, akik tudják róla, hogy 1944-45 telén Orosz­országba vitték munkára d sváb asszonyokkal-lányokkal, s ma hosszas vívódás után föl­vállalta, hogy megosztja ke­serű emlékeit. A tisztaszobában beszélge­tünk, kettesben: még a csa­lád is kirekesztve. Közös is­merősünk révén találtam rá: pécsi egyetemi barátom hívta föl rá a figyelmem. Talán először mondja el, hogy is volt akkor. . . Elsimítja a kötényét: — Akkor töltöttem be a ti­zennyolcadik évemet, negyven­négy decemberében . . . A papot jól ismerték: a szomszédban lakott. Késő este kopogtatott be, s suttogta a hírt. Látta a listát: az oroszok összeszedik a lányokat, asszo­nyokat, s viszik valahová mun­kára. Úgy hírlik, a Bácskába kukoricát törni, de az se ki­zárt, hogy messzebbre. Ce- lesztina is rajta van. Célesztinát a nagyanyja ne­velte: szüleit korán elveszítet­te. — Nagyanyám sírt, én fél­tem . . . Másnap már a hivatalos ér­tesítés is megérkezett. Dél­után bevagonírozták őket, az­tán Villányon át Pécsre érkez­tek rengeteg környékbelivel együtt. Akadt köztük lány, fia­tal házas, gyermektelen, s olyan is, aki több gyermeket is hagyott otthon. — Néhányukat az őrök ha­zaengedték ... Volt, aki tes­tével fizetett érte ... így mene­kült meg egy széparcú v-i asszony meg egy m-i lány. Az asszony azt mondta: ne ves­setek meg érte, de beteg kis­fiam van otthon, a férjemről pedig három éve nem tudok semmit. A frontra vitték. . . Az asszonyok hallgattak. Nem tudtak semmit tenni. Tettéért nem ítélték el, nem is mentették föl. Csak nézték, amint felajánlkozik a parancs­noknak, s az vigyorogva meg­tapogatja. December vége, kegyetlen hideg. A szerelvény éjjel ér­kezett a Dunához, ott kirúg- dosták a vagonból a lányo­kat: a töltésen bukfenceztek le. Sokan a motyájukat is el­vesztették a sötétben. Celesz- tina dunyhát vitt, némi ruha­neműt, meg ennivalót. A Dunán tutajokon keltek át. Aztán ismét a vagon. Fok- sány felé, majd ismét átpá- kolás: hetven-hetvenöt ember egy kocsiban. Akkorra már az élelem fogyóban, vízhez alig jutottak. A tenyérnyi vagonablakon sűrű drótfonat. Kilátni sem le­hetett. Mire megérkeztek Szta linóba, többen megfagy­tak, meghaltak. Celesztina elhallgat. Talán erőt merítve fölnéz a tiszta­szoba szemközti falán lévő Krisztus képre. Több, mint negyven éve hordozza magá­ban a keserű emlékeket, s nem tud megszabadulni tőlük. Ezeket az idő sem tudja meg­szépíteni .... Megpróbálom kérdezni: — A tábor?- Barakkok, fegyelem, éhség és szomorúság .. , Eleinte bányába jártak, a szénfalat kaparták. Ahogy ki­tavaszodott, engedett a fagy, a földekre jártak ki, ültettek 'krumplit, káposztát, céklát. Beleszoktak, beletörődtek a dolgokba. A körülményekhez igazították álmaikat: időnként tréfálkozásra, mosolyra is tel­lett. A fájdalom több volt . . (Részlet Kozma Ferencnek az Új DN Panorámában meg­jelent Jrásából.) A szerző az elmúlt évben az Eötvös Ala­pítvány támogatásával hosz- szabb időt az NSZK-ban töl­tött, hogy riportkönyvet Írjon a kitelepitettekről. Az írás ebből való.) Minden út Rómába vezet... Kezdődik a turistaidény ha­marosan, és ismét felkerekedik az ország, illetve aki teheti. Nos, aki Rómába látogat és elsősorban a Vatikánvárosra kíváncsi, az ő számára itt van­nak a legfontosabb gyakorlati tanácsok! Annál is inkább fontos, hogy ismerjük őket, mert a ki­adott idegenvezetői kalauzok immár anakronisztikussá váltak és sajnos egyre kevesebb haszonnal lehet forgatni azo­kat. Vonaton - érkezőknek: leg­jobb ha a vasúti jegyet oda- vissza váltja meg Magyaror­szágon! Olaszországban meg­váltani a visszautat akadá­lyokba ütközik. Először is: a legtöbb pályaudvaron csak a magyar—jugoszláv határig, Siófokig, vagy Budapestig tud- já'k a menetjegyet kiadni. Természetesen vannak vasút­állomások, ahol nem jelent akadályt a jegy kiadása a magyarországi célállomásig, de a tapasztalatom szerint ez elég ritka. A másik gond ott van, hogy a jegyet gyékényesi és nem murakeresztúri belépéssel szá­molják, márpedig a vonat legtöbb esetben Murakereszt- úrnál lépi át az országhatárt. Ez annyit jelent, hogy Jugo­szlávia területén Zágráb, Va- razsd, Csáktornya érintésével közlekedik, így az olaszok ál­tal kalkuláltnál hosszabb utat tesz meg Jugoszláviában. Ezt a jugoszláv és az olasz ál­lamvasutaknak végre rendez­nie kéne, azonban a problé­ma évek óta megvan, tehát az olaszok rosszul adják ki a je­gyet és a jugoszlávok büntet, nek, az utasok pedig a két vasút hibájából örökösen fi­zetnek ! (Hasznos tanácsok az Olaszországba utazóknak.) Budapestről startolt 1949. november 14-én, reggel 9 óra 35 perckor a MASZOVLET LI-2-es HA-LIK lajstromjelű utasszállító gépe menetrend- szerű járatban Pécsre. A gép fedélzetén öt fő személyzet, egy utas és egy ÁVH bizton­sági ember tartózkodott. Az egész országban, így Pécsett is az időjárási körülmények kedvezőtlenek voltak, látás alig. Ezért a gép, amikor Pécs fölé ért, az előírásoknak megfelelően 800 méter maga­san átrepülte a MÁV pécsi üzletvezetőség tetején elhelye­zett irányadó rádióállomást (pellengátort). Eközben a pé­csi repülőtérrel létesített rá­diókapcsolat révén a gép 10.02 perckor megkapta a he­lyi időjárási adatokat, mely szerint borult idő volt, vízszin­tes látás 12 kilométer, felhő alsó határa 280 méter, és a környező hegyek felhőben. Ezt követően a gép — ugyancsak a szabályok szerint — a repülést tovább folytatta délnyugati irányba, mintegy 6 percen át, majd egy 180 fokos balforduló utón meg­kezdte a felhőáttörést. A pi­lóta megpillantotta a földet, s a rádiókapcsolat is folya­matos volt, újabb forduló után leszálláshoz készülődtek, de ezekben a kritikus pilla­natokban a látási viszonyok rohamosan romlottak, ráadásul 3 percre megszűnt a rádió­kapcsolat is, mert a repülő­téri rádiótávirász az irányadót kapcsolta, feltételezve azt, hogy a gép látja a földet, a leszállás néhány másodpercen belül megtörténik. Ezen rövid idő alatt a* gép ismét felhő­be került, a vezető pilóta nem tudott megfelelően tájé­kozódni. Miv^l közvetlenül a leszállás előtt ismét eltűnt a szemük elől a föld, a gép­parancsnok úgy döntött, visz- szatér Budapestre. És ekkor, ki nem deríthető okból a pilóta elkövette azt a végzetes hibát, hogy az előírt balrafordulás helyett (kelet—nyugati irányba repül­tek) jobbra, a közeli hegyek irányába fordult, a vakrepü­lésben eltévedt, és 10 óra 32 perckor Kővágószőlős község határában, 350 méter magas­ságban a hegyoldalnak ütkö­zött és elégett. A szerencsét­lenség következtében Molnár Béla gépparancsnok, első pi­lóta, Bartos József másod­pilóta, Újvári János rádiós, Minár György szerelő, Tardosi István szerelőgyakornok és Reiter Endre utas életét vesz­tette. A gép hátsó részében tartózkodó Kálmán István biztonsági ember megsérült, de életben maradt. Az utasszállító 1948-ban a Szovjetunióban készült, ame­rikai licenc alapján. Repült ideje 225 óra volt, és a zu­hanásig 142 leszállást teljesí­tett. Új, műszaki szempontból kifogástalan gép volt. Dr. Szabó Lajos így emlék­szik vissza a balesetre:- 1949. november 14-én, a mentőszolgálatnál dolgozva éppen munkába indultam, amikor az Országos Mentő- szolgálat pécsi állomásának garázsmestere, Varga Antal keresett meg. Tartalék gép­kocsival jött értem, mondván, a többi kocsi már mind kint volt, amikor jött az értesí­tés, hogy egy repülőgép le­zuhant Kővágószőlősnél. így ketten mentünk a helyszínre. Akkor még a pécs-szentlőrih- ci útról a faluba csak föld­út vezetett be. Útközben a talaj mentén ködfoszlányok voltak, ami a közúti közleke­désben a látást kevésbé za­varta. Viszont a 10-20 mé­teres magasságtól felfelé sű­rűbb köd takarta a vidéket. Kővágószőlősre érve, a temp­lomnál vártak minket és bal­ra, a falu északi szélén álló házhoz vezettek. Ez a lakóház a falu feletti kereszt alatt volt. Itt találtuk meg a bal­eset egyetlen túlélőjét, akit a helyszínre siető falubeliek találtak meg és kísértek le. A balesetes ballonkabátban volt és a kisebb karcolásoktól és zúzódásoktól eltekintve a legnagyobb sérülése az volt, hogy a nyelvét elharapta. Emiatt az erősen duzzadt és nehezen tudott beszélni. Kérdéseinkre elmondta, hogy ő a gépet kísérő ÁVH-s, aki a gépben hátul, az utolsó ülésben ült. Miután a köd miatt Pécsett nem tudtak le- szállni, visszairányították őket Pestre. (A bírósági jegyző­könyvben a pilóta döntése volt ez!) Állítása szerint a gép a ködben az erdő fái­nak ütközött, amikor is a gép alja felszakadt, ő a fa­lombokra esett és onnan a földre csúszott. Ekkor szenved­te el kisebb sérüléseit. El­mondta még, érzése szerint a pilóták ekkor a gépet igye­keztek „felemelni", utána már csak egy nagy csattanást hal­lott. (Részlet) Az Új DN Panorámában ismét középen keresse a szerencséjét! Új játékunk egészségesebb, olcsóbb táplálkozás == Soja-Vita Takarékos életvitel a Magyar Hitelbank Rt. pécsi igazgatóságával FŐNYEREMÉNY: 100000 forint értékű LETÉTI JEGY Elválunk csendben Csendben? Az átlagot jóval megha­ladó jövedelmű férfinak egy stabil szeretője volt a mun­kahelyén. A feleség tudo­mást szerzett a dologról, amit úgy, ahogy elfogadott. Ám féltékenységét alig tud­ta leplezni, a nagyjelene­tek mindennapossá váltak otthonukban, a ház békés csendjét szüntelen perpat­varok kavarták föl. A bé­kétlenség odáig fajult, hogy a férfi szeretett volna el­válni, mondván, öntsenek tiszta vizet a pohárba. Az idősödő asszony azonban er­ről hallani sem akart, hi­szen több alkalommal hang­súlyozta, ő erre a férfira • • • „tette fel az életét”. A bí­rósági gyakorlatban szinte példátlan eset fordult elő: a férj bizonyította, s ehhez szép számú tanút is felso­rakoztatott, hogy neki igen­is, szeretője van, azért kéri a házasság felbontását. Az asszony megszokott egzisz­tenciáját féltve, ragaszko­dott hűtlen hitveséhez. A férje minden anyagi követe­lését teljesítette, és ő min­dig újabbakkal állt elő. A 'kisvárosban csak az nem tudott erről a válásról, aki nem akart, hiszen a felek jóvoltából a „darab” nem a színfalak mögött zajlott. (Történetek a válásról — Roszprim Nándor írása az Új DN Panorámában.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents