Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-05 / 3. szám

1990. április 5-, csütörtök aj Dunántúli napló 3 ü mciSiOcSiic fordulóban irBcluIrscsif: DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN, MDF, 1. sz. vk. — — ­A fórum jövője a fórumok sokasága — Például — Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Sok kiihö... Akik látták a tévéhíradó kedd esti adását, fejcsóválva ve­hették tudomásul: újra ott tartunk, ahonnan elindultunk. Egy (kettő, három?...) párt érdekében az újságírók beleadtak apait­anyait. Kollégáikra való tekintet nélkül. Érdekes volt nézni a Springer sajtótájékoztatójáról szóló összeállítást Fővárosi kollégáinkat - a bejátszás szerint - kevés választotta el attól, hogy sértegetni kezdjék Bayer Józsefet, az Axel Springer Budapest Kft vezetőjét Valami nem tetszhetett nekik. Vagy azoknak, akiktől előmenetelüket várják. Sajnálom, persze, nagyon sajnálom a tévéseket, hiszen őket semmi nem védi meg a hatalom várományosaitól. Ha élni akar­nak, már most meg kell kezdeniük a helyezkedést. Egyet viszont tudomásul kellene venniük. De nemcsak ne­kik, azoknak is, akik „fűtik” őket. Mi, vidéken dolgozó újságírók, csakúgy, mint minden ma­gyar állampolgár, ott vállalunk munkát ahol jónak látjuk. Sze­mélyünk sem az előző, sem a következő hatalmi elit tulajdona nem volt és nem lesz, bárki bármit képzeljen is. Eddig, ha a szakmában akartunk maradni, behatároltak voltak lehetősége­ink, a helyzet viszont megváltozott - ezen a téren is. Törvény adta jogunkkal élve csatlakoztunk egy újonnan ala­pított laphoz. Tessék végre beletörődni ebbe, bármilyen nehezen megy is ... (P) Két évvel ezelőtt Lakitelken mozgalom indult a vélemények bátor kialakítására, és Ikimon­dására, nyugodt és szilárd képviseletére. Azt a helyet, ahol a régiek megvitatták a köz ügyeit, nevezték fórumnak. •Alapítói nem azt mondták, hogy ők mindent tudnak, min­dent mernek és mindent meg­tesznek, hanem felszólítottak és megkérdeztek mindenkit, hogy mondja ki ő is a véle­ményét sorsunk kérdéseiről és a maga .szaktudása alapján mondja el azt is, milyen kive­zető utat javasol. Akik hoz­zánk mertek állni, azok közt volt az ország szí ne-java: tu­dósok, írók, művészek, mérnö­kök, orvosok, munkások, mező- gazdasági dolgozók, tanárok, közgazdászaik és jogászok. Ki­sebb körökben és országos fó­rumokon vitatták meg a leg­fontosabb kérdéseket, és e hosszú, fáradságos viták alap­ján született meg a legrészle­tesebb, a legátfogóbb hazai Választáskor (illetve a múlt rendszerben tartott szavazások napjaiban) mindig apómra gondolok. Az édesapámra, aki­től elvették a házát, elvették a földjét, üzletét, és aki en­nek ellenére mindig az elsők között volt a szavazásnál. Nem azért, mert a bukott rendszert szerette, nem — félte. Félt az éjszakai rendőrségi zaklatá­soktól, a megbélyegzéstől, a megszégyenítéstől, és félt, hogy a szavazáhelyiségiben ta­lálkozik bolond fiával, aki ké­pes bemenni a fülkébe, és még a függönyt is 'behúzza maga után. 1971-ben halt meg. Nagyon szerettem. Többé-kevéslbé majd mind­annyiunkat megnyomorított a bolsevista rendszer. Anyagi ja­vainkban, de ami ennél fá­politikai program. Ezt a prog­ramot fogadta el az ország többsége március 25-én leadott szavazataival. Mi ezt a politi­kai programot merjük vállalni lel ki ismerettel és valósítjuk meg az országgyűlésben, ha a választópolgárok a Demok­rata Fórum jelöltjeire szavaz­nák. És ezután hogyan tovább? A jó törvények ugyan elen­gedhetetlen feltételei az ország felépítésének, a társadalom és a gazdaság átalakításának, de mit sem érnek, ha az embe­rek nem élnek a törvényadta lehetőségekkel. A vélemények nyílt kimondása után most lesz szükség a tettek fórumára. Sok-sok fórumra a munkahe­lyeken, a hivatalokban, az is­kolákban, ahol azok, akik is­merik munkatársaikat és fel­adataikat, most közös akarat­tal megválasztják azokat a vezetőket, okikre az átalakítást rá lehet bízni. Ki keli alakita­jóbb: Jólekben is. A 'hajdani Kovács, Schneider urat 'bácsi­vá, fiat-unokáját — legalább­is megszólításban — elvtárssá nyomorította. Újjá kell születni! Kell! Ki­egyenesíteni a hajlott gerin­cet és fölemelni a .földet né­ző szemet. 'Múlt nélkül nincs ijelen és a múlt bűneinek jó­vátétele nélkül tisztességes, stabil jövőt sem lehet építeni. Igazságot kell szolgáltatni a csókát, a független szakszerve­zeteket, iskolaszékeket, mert az érdekeltek, azon a munkahe­lyen dolgozók tudják csak meg­mondani, ki a becsületes, ráter­mett, Okos 'munkatárs, ki a naplopó, az érdemtelenül ki­nevezett, a megvesztegethető, a hatalommal visszaélő, feles­leges ember. Csak ők tudják, miként lehet egyszerűsíteni az adminisztrációt, 'jobban meg­szervezni a munkát, igazságo­san elosztani a béreket, meg­védeni a dolgozók érdekeit úgy, hogy az egybeessen a vállolat, az üzem érdekeivel, hogy az minél több embernek adhasson munkát, minél nyere­ségesebben termelhessen. A 'helyhatósági választásokra már ki kell választani azokat az embereket, akiket a többség alkalmasnak ítél a polgármes­teri és más elöljárói tisztségre. Minden attól függ, hogy lesz­nek-e mindenütt bátor embe­rek, nemcsak kis vállalkozók, hanem olyan munkások, tiszt­Kováos uraknak. Még .porladó csontjaiknak is, mert nekik volt igazuk, nem az Irigységgel és gyűlölettel teli bolsevista világmegváltók íróasztalánál kitalált elméleteinek. Azért lettem tagja a Függet­len Kisgazdapártnak — az új­jászületett kisgazdapártnak —, mert ezt akarja és a hogyant is tudja. Tudja annak ellenére, viselők, tanárok, akik felvál­lalják saját 'és munkatársaik érdekeit. Az ország jövője attól függ, hányán fognak így politizálni, mert politizálni nem jelent mást, mint a köz, az ember­társak szolgálatát. Szabadsá­got és tulajdont — mindenki­nek! Azt akarjuk, hogy ne csak két-három tulajdonos le­gyen, hanem 'kapjon tulajdon- részt a munkás, a mezőgazda- sági dolgozó is, nemcsak azok, akiknek volt, hanem azok is, akik hosszú évek verejtékes munkájával szereztek jogot ar­ra, hogy tulajdonos polgárai legyenek ennek az országnak. Büszkén vállaljuk nemzeti ha­gyományainkat és keresztény lelkiismerettel a legelesetteb­bekkel is a szolidaritást az el­következő nehéz időben. Mind­nyájan együtt akarunk boldo­gulni és elérkezni Európába — vissza! mert újjászületni mindig nehe­zebb, mint megszületni. Az új­jászületés problémái ellenére tudom, hogy a SZOGDEMEK nélkül nincs igazi munkásvé- delem, úgy nincs a Kisgazda- párt nélkül igazi gazdatudat, a gyarapodó tulajdon nyújtot­ta életöröm. őszintén remélem, hogy a szavazófülkékben április 8-án azt a választópolgár is átérzi! Lottűi A lottó egy szerencsejáték, amelyben sok-sok számból né­hányat el kell találni. A lottó­ban sokan tévednek, de remé­nyeiket nem vesztik, mert a következő héten is vesznek szelvényt. Sokáig úgy gondoltam, hogy a lottószelvény ,mai ma­gyar mindennapjaink jelképe. Sajnos, nem tévedtem. Magam is szeretnék lottószelvény lenni. Kívánnám, hogy valaki(k) ki­jelölhesse, hogy rajtam mi is a legjobb. Kívánnám, hogy megállapítsa, hogy kilencven- ből csők öt. Elcsodálkoznék, hogy túlnyomó többségben té­vedett. Mostanában, ahogy hallom, nincs telitalálat. így megnőtt a nyereményalap, és jó ma­gyar szokás szerint, elfogyott a lottószelvény. Emberek sza­ladgálnak ide-oda, szerte a váróiban, megyében, hogy hol juthatnak hozzá egyáltalán annak a lehetőségéhez, hogy nyerhessenek. Mindenki saját felelősségé­re lottózik. Senki sem kénysze­ríti semmire, ezért is furcsa, hogy sokszor megfosztják saját elhatározásának kipróbálásá­tól is. A lottón állítólag egy vala­ki biztos, hogy nyer. Ennek az egy valakinek lenne a felada­ta, hogy elegendő számú lehe­tőséghez, megfelelő számú szelvényt bocsásson ki azok­nak, akik többnyire nem nyer­nek, de megpróbálják ... A lottó nemcsak Magyaroi- szógon működő szerencsejáték, de hazánkban többféle létezik belőle. A tévélottó például több csatornás, a hatos lottó több számos. Megkülönbözteti őket egymástól, hogy milyenek az esélyek, összeköti őket vi­szont az, hogy partnerre ta­láltak. A lottó is addig találhat népszerűséget, amíg van, ki megvegye. Ha a lottó megszű­nik, megszokjuk és imás lottót találunk ki. A lottó tehát egy olyan sze­rencsejáték, amelyben semmit sem lehet kiszámítani, legfel­jebb azt, hogy nyerünk-e rajta vagy sem. Ha nem vásárolhatunk meg­felelő számú lottószelvényt, akkor egyrészt szégyelljük ma­gunkat, mert nem a megfele­lő időpontban jutott eszünkbe a lottószelvény vásárlása, más­részt ne nyomdai problémákra gondoljunk. Harmadrészt pe­dig. .. Harmadrészt, vegyünk más­kor is lottót, ha kapurtk. (b) hogy az újjászületés kínjait éli, DR. VONYÓ JÓZSEF, Szocialista Párt, 3. vk. ni a vállalati és munkástaná­GALBÁTS ANDRÁS, FKgP, 1. számú vk. Nehezebb újjászületni, mint megszületni Bodicsek Let’s go to the U.S.H.! Nézem a világbajnokságot. A jégkorongozók harmadik vona­láét (C csoport). A színvonal messze van az A csoportétól, de ugyanolyan (szabályos) test­tel ütközéséket, palánkhoz szo­rításokat (BODICSEK) és durva bottal akasztásokat is látni, mint a legjöbbak között. Akár­csak a választási kampányban. A hokit juttatták eszembe jelölttársam minapi érvei is. Szerinte az ellenfél támadása (átragasztása, lejáratása, ne­tán sértegetése), a kemény üt­közések minden demokráciában szükséges részei a választási harcnak. Igaza van - akár az NSZK-ra, akár Svédországra (stb.) gondol. Joggal ad neki igazat ön is, Tisztelt Olvasó! De gondolt-e arra, milyen különbségek vannak e tekintet­ben is pl. az NSZK és a mai Magyarország között? Amikor a CDU és az SPD jelöltjei támadják egymást, olyan választók kegyeiért ver­sengenek, akik többségükben anyagi és jogi biztonságuk tu­datában, a politikai demokrá­cia stabil intézményeinek kere­tei közül szemlélik az esemé­nyeket. Racionálisan és nem indulatosan. Egyetértenek-szim- patizálnak vagy ellenvéleményt- ellenérzést nyilvánítanak — de nem gyűlölködnek. E civil tár­sadalom stabilitásához igazod­nak a pártok is. Nálunk az ilyen, gazdasági­lag független, szuverén állam­polgár még kisebbségben van. (Szilárd intézményrendszer sem védi.) Annál többen élnek bi­zonytalanságban, s számíthat­nak helyzetük további romlá­sára. Sokan viselnek (még be nem gyógyult) sebeket. Az ő indulataikat felhasználva épít magának bázist néhány párt, hogy nagyobb erővel ütközhes­sen riválisaival. Nem számolva azzal, hogy az oktalan türel­metlenség tömegeket fordíthat egymás ellen, az ő jövőjüket is veszélyeztetve ezzel. Képletesen szólva: a svédek vagy németek A csoportos szin­ten űzik (mindkét) játékot - 20-25 cm vastag jégen. Mi magyarok a C csoportban, 4-5 centi vastagságún, a Balato­non, mely épp csak elbírja a csapatokat. A bodicsekek nyo­mán elesők alatt beszakad — véget vetve az egész játéknak. Ráadásul a pólyát övező jég változó vastagsága és nagy hőingadozásai miatt a rianás­veszély sem múlt el. A Szocialista Párt és jelölt­jei ezért sem bodicsekeltek másokat (s — ha lehetett — tértek ki mások ütközési szán­dékai elől). Azért, mert tudjuk, előbb még a jeget kell hizlal­ni ahhoz, hogy biztonsággal ütközhessünk rajta — az egész mérkőzés veszélyeztetése nél­kül. Az sem baj, ha hokizni is megtanulunk — A csoportos szinten. Mindannyian! Dr. Vonyó József 3. sz. választókerület ,,A bölcsészkari oktatás reformjá­nak fellendítése érdekében hétfőn — úgynevezett előszerződés formá­jában — együttműködési megálla­podást írt olá Glatz Ferenc a Mű­velődési Minisztérium és Vásárhelyi Miklós o Soros Alapítvány képvi­seletében." Megtudtuk, hogy az alapítványból a pécsi JPTE is részesedik, bővebb információért Aknai Tamás rektor- helyettest hívtuk fel: — Mi egy nemzetközi, de dön­tően amerikai felsőoktatási infor­mációs központot szeretnénk létre­hozni, s pályázatunkkal el is nyer­tük a Soros Alapítvány támogatását. Ez a minisztériumtól okkor még tel­jesen független ügy volt, gondo­lom, ők utólag szálltak be . . . El­sődleges célunk, hogy végzős kö­zépiskolásokat segítsünk abban, hogy Amerikában folytathassák ta­nulmányaikat, központunk — mely előreláthatólag június elsején kezdi munkáját —• ebben tud majd segít­séget nyújtani. Jelenleg 1700 ame­rikai egyetem aktuális programjai­val rendelkezünk, tehát a tanrend­től, az oktatók személyén át egé­szen a felvételi létszámig minden információval segíteni tudjuk a kö­zépiskolásokat. Hozzá tartozik még feladatainkhoz a Test of English as Foreign Longuage, vagyis a nemzet­közileg elfogadott nyelvvizsga lebo­nyolítása, amit eddig csak az ame­rikai nagykövetségen lehetett leten­ni évente két alkalommal. Ezzel a papírral a világ minden egyetemé­re bejuthatnak a magyarok is. Fgy-két gyakorlati tanács az Ame­rikában továbbtanulni szándékozók­nak. Először is be kell jönniük hozzánk, megnézzük mindenkinél mit oloar tanulni, mennyi ideig, és képes-e a nyelvvizsga letételére? Ezután kiderítjük, milyen alapítvány­hoz fordulhat támogatási kérelem­mel, s ennek mi a módja. Jelent­kezni tehát rojtunk keresztül lehet, az alapfeltétel a nyelvvizsga, mely mindenkinek úgy 50 dollárjába ke­rül. Aki most júniusban jelentkezik, s a feltételeknek megfelel, jövő szeptembertől nagy valószínűséggel már egy omerikai egyetemen foly­tathatja tanulmányait. Nem semmi . . . BRETTER ZOLTÁN, SZDSZ, 3. vk. Az utolsó szó jogán Lassan a végére érünk. Még néhány rövid nap, melyet kur­tít az éjszaka, és búcsút in­tünk egy korszaknak, mely fö­lött sokáig-sokáig fogunk még töprengeni, tépelődni, hogy miként történt, és mi minden történhetett. Túl leszünk egy többpárti parlamenti választá­son, ezzel pedig ott csetlünk- botlunk Európa küszöbénél, le­poroljuk a ránk rakódott port, és talán új élet vár reánk. Nyugalomra fogunk vágyni, unalmas demokratikus hétköz­napokra, pedig pedig sok fel­adat tornyosul még előttünk, sok-sok munka, és ki tudja hol a vége. Nyugalmas évek kelle­nének,'hogy talpra álljunk. Eu­rópa küszöbén ne csak topo­rogjunk, hanem be is bocsát­tassunk és ne hessentsenek el bennünket a kapuból. Lehető­ségek nem is látszó csokrát hozzuk, szorongatjuk, vajon mi válik valóra mindabból, amire ez a nép, nagy nekibuzdulás­sal, fogcsikorgatva és konokul most végre vállalkozott, mert vállalkozhatott és mert volt ereje és mersze? Hol fogunk kikötni a következő évezred­ben? Milyen szerepet szán ne­künk a sors és milyet küzdünk ki mi magunk a sorstól és a sors ellenében, vajon ki tudja? Lepusztult történelmünk romjai között piszmogunk, keressük kopottas, de megbízható ha­gyományainkat, vajon mennyit és mit találhatunk és mit vihe­tünk magunkkal és mi az, ami örökre elkallódott és mit nem kell sajnálnunk, hogy elveszett? Egyetlen biztos pont, egyet­len bizonyosság — ha minden más kérdésessé és kétségessé válna is — marad. Az az em­ber, aki által és akiért Ma­gyarország az lesz, aminek lennie kell. Ö ott lesz, amikor mi már nem leszünk ott. Bir­tokba fogja venni az én jövő- met és a Te jövődet. És talán ő az új rendszer elsőszülöttje is, akit kevésbé magasztosan, de súllyal és eddig sohasem­volt komolysággal most válasz­tópolgárnak nevezünk. Ő az, aki szerényen, de határozottan, kis cetlivel kezében közöttünk megjelent és utat szabott. Hét­köznapi jelenség — megingat­hatatlan döntnök. Várjuk ítéle­tét. (Folytatás az 5. oldalon.) Választás előtt •»A pillanatnyi helyzetről eszembe jut egy régi bölcsesség: könnyebb a másikat szapulni, mint önmagunkban keresni a hibát. Pedig de szép is volna. Természetesen a választások körüli pártviszályokra, vetélkedésekre gon­dolok. Elérkezett az az idő, amikor az emberre, a hétköznapi, dolgozó emberre kellene figyelni, az ő bizalmát kell ugyanis elnyerni minden, még versenyben lévő pártnak. (ízléstelen mindaz, ami a sajtóban, rádióban, televízióban történik nap mint nap politika címén.) Azt gondolom, ez nem vezet eredményre. Az emberek elvesztik a hitüket, bizalmukat választott pártjuk iránt, s egymást is szúrósabb szemmel méregetik. Miközben a nem­zeti egység fontosságáról beszélünk, elérjük, hogy egyre nagyobb szakadék tátongjon a társadalom különböző rétegei között. Emberek és pártok nem hidakat vernek egymás közé, hanem szigetekké teszik egymást. Ideje lenne elásni a csatabárdot. Foglalkozzék minden párt saját programjának népszerűsítésével, mégha ez nehezebb is, az esélylatolgatást meg bízzák másra. Valakinek végre abba kellene hagyni a sárdobálást. Elnémítani más módon is lehet az ellenfelet: éppen erre való a közöny. Bőszit mindenkit, ha nem vesznek róla tudomást, s így üvöltenie kell, mint a fába szorult féreg. Az pedig fárasztó munka. A cáfolat cáfolatot szül, s tort ez a végtelenségig a tájé­kozódni kívánó, békességet óhajtó állampolgár rovására. Azt hiszem, most már elég . . .1 Nyírfalvi Károly, Pécs, Kossuth L. u. 1.*'

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents