Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-29 / 26. szám
1990. április 29., vasárnap uj Dunántúli napló 13 A lakóhelyi közösség önkormányzat leköt Rendszerváltás a közigazgatásban is ■Ha valaki tudományos karrierbe kezd, harmincéves korára kicsit megmelengeti maga alatt a karosszéket, megírja első recenzióit, megmutatja magát a szakmának: uraim, én is itt volnék. Nem így dr. Kiss László, aki ekkor mór kész volt kandidátusi dolgozatával, és csakhamar meg is védte. A témája a helyi és önkormányzati jogalkotás volt. Ez a meredeken ívelő, tudományos karrier szinte példa nélküli voít akkor a pécsi jog- tudományi kar életében, és hasonló jelzőkkel illethető, hoigy interjúalanyom most, negyvenévesen a nagydoktori dolgozat benyújtására készül. Mikor önkormányzat? Az önkormányzat, mint jelszó, számtalanszor feltűnt választási plakátokon, de va- lószinűsithetö, hogy a tájékozatlanság néha elképesztő e kérdéskörben. Mit nevezhetünk valójában önkormányzatnak? — Van egyrészt a testületi önkormányzat, amikor a dolgozók vagy a tanulók a munkahelyen és iskolában megválasztják a maguk képviselőit, vezetőit, a kollektíva dönt saját ügyeiben, rendelkezik anyagi eszközei fölött, a döntések lehetőségét nem viszik el egy távoli központba. A területi önkormányzat esetében a közösség — lakóhelyi közösség — szabadon, korlátozásmentesen, demokratikusan választja meg képviselő testületét, amely jogi személyiséggel is rendelkezik, azaz kiléphet a „piacra”, ott például megállapodásokat köthet. Elengedhetetlen még az, hogy azt a hatáskört, amit e testület a törvényben kapott, szabadon gyakorolhassa, azt senki se vonhassa el, ne korlátozzák a gazdasági önállóságát, vagyis a gazdálkodási rendelkezési jogát, ön- óllóon dönthessen a terület- és településfejlesztés kérdéseiben, legyen önálló helyi jogalkotási hatalma. Ha ezek teljesülnek, elmondható, az adott közösség „önkormónyoz", azaz önkormányzatot alkot. Itt kell megjegyeznem, az önkormányzatokban ma sokan gyógyírt látrak, de az csak a zavarmentes működés esetén hozhat fejlettebb, tökéletesebb működést. Vagyon és kreativitás — Jó. De akkor — maradva beszélgetésünk során a területi önkormányzatoknál - lássuk e zartlrmentesebb működés részletesebb feltételeit! Közelítsünk talán a gazdaság oldaláról, nézzük például azt a sokat emlegetett önkormányzati vagyont! — Azzal, hogy mi legyen az önkormányzati vagyon tárgya — vizek, föld, épületek, kötvények stb. -, nem nagyon foglalkoznék, így vagy úgy eldől majd ez. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy mindezt hogy tudják majd az önkormányzati testületek és á szakapparátusok* működőképes állopotba hozni. Mennyire lesznek kreativok, találékonyak, mozgékonyak, mernek-e majd kockázatot vállalni? Tud- nak-e jelentős pénzforrásokat bevonni a területükön működő gazdasági egységektől, piacbarát környezet kialakításával, jó feltételek megteremtésével, helyi adóztatási kedvezményekkel, infrastruktúrával odacsal- jáik-e a vállalkozásokat, amivel közvetett módon szolgálhatják a településfejlesztés céli jóit. A helyi apparátusoknak tisztítaniuk kell az utat a vállalkozások előtt. Persze, jól tudom, hogy az igazgatást a központ egy végrehajtói típusú működésre dresszirozta, az önálló alkotó kezdeményezéseket nehezen tűrte, csupán le- küldte az ukázt. Nem vállalták sokan a konfrontációt, az igazgatási-rendszer belülről is ellenál't a tehetséges és törekvő szakemberek kiútkeresőDr. Kiss László seivel szemben. Ettől a szemlélettől szabadulni kell, és ez csak átképzésékkel és az érdekeltség megteremtésével lesz lehetséges. Ezt azért is nyomatékosan hangsúlyozni kell, mert ma túlságosan „ihtéz- ménycentrrkusan” gondolkozunk, s jóval kevesebbet szólunk azokról, akiknek a rendszerváltást ténylegesen véghez kell vinniük. Itt a minőség forradalmáról is szó van, ami az egyes „alkotóelemek", az emberek nélkül aligha megy. Helyi adók és szolgáltatás — A másik bevételi forrás, gondolom, az adózás, de a rendszer mostani formájában az elvont jövedelmek túlnyomó részét centralizálja, miközben az is nyilvánvaló, hogy a mainál többet nem lehet elvenni a lakosságtól. Mi lehet a megoldás? — Természetesen nem maradhat érintetlenül az adózás sem. Sokkal kevesebb adófajta kell, és a központi elvonásnak csak egy bizonyos sávot szabad meghagyni, hogy maradjon az önkormányzatoknak is. Szorosan ide tartozik az elosztás, amelyben elsőbbséget élvezett a főváros, utána a vidéki városók, és ez párosult azzal az elosztási módszerrel is, minden csomóponton újra és újra osztogattak, míg végül a falvaknak nem maradt. Az egész rendszer önkormányzat-ellenesen működik ma is, mert ilyen módon felülről vezérelt, holott az önkormányzatiság éppen aluliról, a valós társadalmi közösségekből indul, építkezik. — £ megváltozott gazdasági feltételrendszernek és szemléletnek érezhetően egy egészen más arculatú önkormányzatiságot kell szolgálnia . . . — A hatósági szemüvegen keresztül szemlélődő, beavatkozó közigazgatásnak át kell alakulni szolgáltató, szükség- let-kielégitő, feladatmegoldó, menedzselő közigazgatássá. Sokkal több szociális feladat vár rá — gondoljunk csak a munkanélküliség fenyegetésére —, a demokratizmust, mint funkciót, is fel kell vállalni, és nem utolsósorban a közigazgatásnak depalitizálttó kell válnia. — Vajon ehhez mit szólnak a pártok? — Különbséget kell tenni az állami mechanizmus és a pártstruktúrák, a pártpolitika és az önkormányzati politiko között. Ho a kettő megint egybecsúszik, akkor már ismert jelenségekkel fogunk találkozni. A pártpolitika felülről vezérelt, az önkormányzati működés alulról épül, ezek szembefutnok. Nem lehet ilyen alapon álló, szoros, többpárti irányítása az önkormányzati rendszernek. Hogy mi történjen az adott településen, azt a lakosság mondja meg, ebben a pártok csak közvetíthetnek. A nyugati szakirodalom egyértelműen jelzi, hogy a pártok indokolatlan és közvetlen beavatkozásúikkal eltérítik eredeti célkitűzéseiktől az önkormányzatokat. Ennek a reális veszélyét Magyarországon is érzem! A postakocsi feledve — A lentiek hallatán nyilvánvaló, hogy a központi akarathoz való viszony is gyökeres változáson esik keresztül. — Valóban, és ennek egyik legfontosabb vonatkozása a jogszabályalkotás. A jogforrási hierarchiának két pólusra kell épülni, a törvényekre és a helyi rendeletekre. Ernyőként csak a törvények és az alkotmány borulhat az önkormányzatok fölé, csak ezek adhatnak jogot és kötelességet — ezzel párhuzamosan természetesen a helyi jog jelentősége felértékelődik. Itt egy félreértést persze tisztárni keli. A hatósági, igazgatási vonaaiulról felépülő hatalom az, hogy a valós és természetes emberi közösségek kezében van sorsuk irányítása — megmarad, és még nagyon so- •káig élni fog. Fokozatos átmenet — Egy csapásra mindez nem fog megvalósulni. Talán még az elején részletezett feltételeknek megfelelő önkormányzatokat sem sikerül majd megalakítani sok helyen. — Egy fokozatos átmenetre van szükség, amelyben természetesen minden településnek meg kell adni a jogi lehetőséget az önkormányzat alapítására, és a lehető legnagyobb segítséget ahhoz, hogy a hiányzó, sok-sok feltétel meglegyen. Baranyában 270 település van, és 78 tanács. Nem lenne jó, ha a helyhatósági választások után mind a kétszázhetvenben önkormányzat alakulna, mert a bekövetkező kudarcok elkerülhetetlenül lejáratnák az önkormányzatiság gondolatát. Körülbelül száznegyvenre látok reális lehetőséget. Nagyon fontos lesz, hogy a megalakuló, kicsi önkormányzatok ne akarjanak majd mindent egyedül, önállóan megoldani, hanem racionális alapon, gazdasági érdekeiknek megfelelően céltársulásokba tömörüljenek, mert ettől még önállóan, de hatékonyabban tudnak működni. — És a megye? ... — Nyugat-Európáiban a legtöbb országban van megye, vagy ehhez hasonló alakulat. A hivatali szervezet bizonyos megyei részeit, fórumokat itthon sem lehet kiiktatni, számtalan ügyben nem lehet ezután sem közvetlenül a minisztériumokhoz fordulni, és valamilyen módszertani irodára is szükség van, ami kiszolgálja az önkormányzatokat rendezvényekkel, képzésekkel, információkkal. Ha egy ilyen Falugyűlés résztvevőinek egy csoportja a királyegyházai moziban Ion ezután sem lehet szembefordulni a központi jogalkotással, például a központi építési szabályzatot nem lehet majd fel rág ni, de a közigazgatásra vonatkozó joganyagot is nagyon meg kell ritkítani, mert a jelenlegi, tízezres nagyságrendű jogszabálytömeg elképesztő aprói okossággal szól bele helyi életviszonyainkba. Itt még egy illúzióról szólnom kell. Sokan azt gondolják, hogy az önkormányzat ikivül maradhat az állami mechanizmuson, mintha államon kívüli alakulat lenne, s megvédené az állampolgárt az állam „fenyegető medvéjével” szemben. A huszadik században csak az egységes állami mechanizmus részeként képzelhető el, hiszen ez mór nem a postakocsi idejének önkormányzata. Maga a tartalom állandóan alkalmazkodik, változik, miközben az alapeszme — az alulról építkező társadalom, az szervezeti szint van, valahová tartoznia kell, nem lóghat a levegőben, igaz, nem fontos, hogy egy önkormányzati képviselőtestület legyen mellette.- Tapasztalataim szerint az egész tanácsrendszer recseg- ropog, óriási a zűrzavar — és ez nemcsak mai keletű, azaz csak a rendszerváltás körüli huzavonához köthető -, miközben teljes átformálást és további terheket kell kibírnia. Mégis, mikorra várhatunk elfogadható működést? — iNem kívánók jósolni. Az elvi lehetőség a gyökeres változtatásokra a választások utón azonnal meglesz, de erre minél hamarabb sort kell keríteni, mert a közigazgatás valóban az ellehetetlenülés küszöbéhez érkezett. A falvak gazdátlanok, egyre több jó szakember megy el. Még ősz előtt kellenének a választások. Bozsó Béla Tegnap megnyílt a grazi nemzetközi vásár... A Flinstone-bútorcsalád Áruk és kézfogások(?) Disneylandje (Folytatás az 1. oldalról) minden ott van a fogyasztási javakból, ami szem, szájnak ingere. Ehhez tegyem hozzá: külön öröm a graziak számára, hogy az Alpok Adria-vonal centrumában mind az olaszok, mind a szlovének, mind a magyarok veszik a lapot, s igyekeznek egy gyönyörű in- ternacionális régióban gondolkodni. A közhelyen kívül - hogy ezt látni kell -, az idei Grazer Frühjahrmesse International 370 000 látogatót vár a Egy újdonság a grazi vásáron: Farkas Lajos budapesti feltaláló elektromos talp- és láb- fejmasszirozógépe nyitás 9 napja alatt és közel 5000 kiállító próbálja állni a sarat. Magyarországról félszó- zan jöttek, s mint azt a nemzeti bemutatót szervező Young and Rubicam Hungary főosztályvezetője, Sáai Péter említette, főleg a magyar vállalkozók - a maszekok - viszik a prímet több állami kiállító mellett, 1200 négyzetméteren. A VOSZK kitett magáért, s ez külön öröm, hiszen Ausztriában potenciális partnereket keresve főleg a rugalmas kft.-k, betéti társaságok, kisvállalkozók parolázhat- nak legelébb. (A Young and Rubicam-nak semmi köze Rubik Ernőhöz: ez egy amerikai cég, mely 260 országban érdekelt, s az idén január 1- jétől övé a Skála Reklámstúdió, s ezzel a világon az első saját kiállításszervező csapatát is megteremtette!) De vissza a vásárban: holnap baranyai nap lesz, hiszen a Magyar Gazdasági Kamara pécsi főmunkatársa, Stenglné dr. Horváth Ágnes 16 baranyai üzletember számára szervezett úgynevezett kontaktbörzét, ami amolyan partner- kereső szolgálat. A Mezőgéptől. a Baranyatradetől, az Ércbányászati Vállalattól, a Hunortól, a Mecsektouristtól, az áfésztől, a ZÖLDÉRT-től, a TSZKER-től és a Carbon Könnyűipari Vállalattól érkezik Grazba megbízott, hogy árut, együttműködést, közös vállalat létesítést ajánljon föl, esetleg bérmunkát vállaljon. Szűcs István, a Carbon igazgatója csak annyit jegyzett meg az úttal kapcsolatban, hogy távolabbi partnereik mór vannak nyugaton, most mór jó volna a szomszédban is körülnézni. Varga Mihály, a MÉV vezérigazgatója pedig megemlítette, hogy nyilvánvalóan nem uránnal akarnak kereskedni, de mivel az ÉDÜ- nek mór van osztrák kapcsolata, bizonyos gépgyártásfronton, vegyészet vonalán, vaqy éppen bizonyos gumitermékek körében, nem lenne rossz újabb partnerekre találni. S ezt én jegyzem meg: számukra minden jó üzlet, kapacitáslekötés, -bővítés a továbbélés reményét adhatja. A kontakt-börzét sajtótájékoztató követi majd, amelyet divatbemutató fűszerez. önök joggal kérdezhetik: a tudósító még egy szót sem ejtett arról, hogy milyen termékkel próbálják a magyarok a szigorú osztrák piacot meghódítani. Most itt az ideje ennek is: főleg ruhaneművel, bőrdíszművel, kerámiával és egyéb kézi munkát igénylő, mives holmikkal, s ezen túl hazai ízekkel. Azaz az élelmiszeripar és ezen belül is a borok vezetnek a kiállítás nemzeti színű standjain. Több vállalkozó jó ötlettel is jött: fiayelemfelkeltő az úgynevezett Flinstone-pihenőgarnitúra — amolyan kökorszaki-faragású bútor, asztal, heverő, miegymás — csak azt ne kérdezzék, hogy ki vitte, mert jegyzeteimben sehol sem találom. Pedig esküszöm, hogy beleírtam. Hasonlóképpen cukorként fogy a ZALAKERÁMIA kandalló-családja; nekem a „Muschel" fantázianevű tetszett leginkább. Akad azonban a magyar kiállításnak szépséghibája is: több áru magában jött, s a kiállító otthonról várja a csodát. így ezekről - néhányról — azt se tudta a szerencsétlen „kirakatrendező” hogy micsoda, s hova tegye. Bár ez is üzlet: az egyik maszek megsúgta, hogy így lehet spórolni a 9 napos napidíjat, szállásköltséget, miegymást schillingben, s le lehet Írni az adóból ... Ne legyek ünneprontó: a grazi barátaink ezt egy kéz- legyintéssel intéznék el, s azt mondanám rá, ez is egy sajátos üzleti fogás, tiszteljük meg érte azt, aki kitalálta. S el ne felejtsem, az Űj Dunántúli Napló grazi testvérlapja, a Kleine Zeitung neves újságírója, Max Mayer magyaros házigazda volt, a baráti jobb mellett rengeteget segített a vásári 'információk szerzésében, eayébben. Illik megköszönni. Végül gondolom, sokan megpróbálják kihasználni az ünnepek lehetőségét, és bekukkantanak a vásárba. Elég borsos a beléptidíj — 60 schilling —, s a köze'i parkolóban is vagy ennyit elkérnek. De talán megéri, mert az áruk Disneylandja tényleg pa' zár, s szinte minden standon árengedménnyel árulják a portékákat, amíg a készlet tart. Aki nem akar vásárolni, az se vészit: megannyi ötlettel gazdagodhat, akár a lakáskultúrát, kertkultúrát, házépítést, nyaralást, vagy éppen a leendő farmergazdaságát illeti, felöltözhet tetőtől-talpig — ha van a devizaszámláján —, s mindent megkaphat a tojás- széntől a zseb-úszómedencéig, az illatos kínai teától a kandírozott fügéig . . . Kozma Ferenc Fotók: Proksza László j «Q
