Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-03 / 1. szám

1990. április 3., kedd űj Dunántúli napló 3 Az országban eddig egyedülálló vállalkozás A Béres-csepptől a reumatapaszig szinte mindent kínálnak a Petőfi utcai apró üzlethelyiségben fi Feher Angyal Nem szeretnék közhelyeket fogalmazni, de valóban igaz, hogy a vállalkozások lehetősége olyan emberi energiákat in­dukál, amire nem is gondoltunk, s az eddig szunnyadó, gúzs- bakötött fantázia most felszabadulva váratlan ötleteket fial. Sok ilyen, már megvalósult ötletre mondjuk: milyen egyszerű, csak valakinek ki kellett találni. Vendégek Sepsiszent­györgyről Az,. elmúlt hónap nagy változásokat hozott Romá­nia életében - a magyar kisebbségnek is. A forra­dalom egyik örömteli ha­tása az, hogy a Romá­niában és a Magyaror­szágon élő, közös nyelvet beszélő emberek gyak­rabban lehetnek újra együtt. Hazánk eddig is sokféle formában nyújtott támogatást erdélyi test­véreinknek. Ebbe a moz­galomba a pécsi Leőwey Klára Gimnázium is be­kapcsolódott. Januárban ismét felvettük a kapcso­latot régi testvériskolánk­kal, a sepsiszentgyörgyi Székely iMiikó Kollégium­mal. Még abban a hó­napban elküldtük nekik a tanulóink által összeállí­tott csomagokat. Nemso­kára Pécsett köszönthetjük barátainkat, akik április 11 -töl április 20-ig tartóz­kodnak Magyarországon. Ez idő alatt iskolánk ta­nárai és tanulói gondos­kodnak majd elszállásolá­sukról. 145 diák és 25 fel­nőtt érkezik hozzánk négy autóbusszal. Vendégeink megte­kintik Pécs nevezetessé­geit, majd megismerked­hetnek iskolánk névadó­jának, i Leőwey Klárának életével a róla készült színdarab videofelvételé­nek segítségével, a drá­mát iskolánk tanulói ad­ták elő. Az erdélyi diákok nem­csak kirándulni jönnek hozzánk, hanem igen szín­vonalasnak Ígérkező mű­sorukkal teliépnek Pécsett és a környező városokban is: Mohácson, Szekszár- don, Komlón, és elutazá­suk előtt, április 19-én Budapesten is bemutat­koznak. Pécsi előadásuk a vá­rosi sportcsarnokban 1990. április 18-án 18 órakor lesz, amelyre mindenkit szeretettel várunk. A be­vételt az erdélyi magyarok megsegítésére ajánljuk lel. Abaffy Eszter, ILeőwey Gimnázium, IN. iF Nos, nyugodtan mondhatjuk, hogy nemcsak Baranya, de az ország első egészségügyi szol­gáltató magánvállalkozása is ezek közé tartozik. Nemrég kezdte meg működését Pécsett a Petőfi utcában a Fehér An­gyal betéti társaság. A társa­ság ügyvezetőjét, az ötlet szü­lőanyját, Mikolits Évát kérdez­tem, mi a profilja, mit vállalt fel ez az egyelőre egyedülálló kezdeményezés?- Én is és az édesanyám is egészségügyi dolgozók vagyunk. Én röntgenasszisztensként dol­goztam évekig. Munkánk során tapasztaltuk, hogy azokban a családokban, ahol mindketten dolgoznak, milyen qand, ha va­lamelyik családtag - legtöbb­ször idős - átmenetileg vagy hosszabb időre ágyhoz kötött beteg lesz. A kórházak egy idő után hazaadjók őket, és a család nem tud mit kezdeni. Ugyanakkor sok szakképzett betegápoló szívesen vállalna keresetkiegészítésként, vagy ha nyugdíjas, annak pótlására ilyen szakszerű házi betegápo­lást. Kétfelő! is jelentkezik te­hát az igény, csak nem talál egymásra. Mi vállalkoztunk en­nek a közvetítésére. A közvetí­tő szolgáltatásunk másik típu­sa a pótmama szolgálat. Sok egyetemi hallgató jelentkezett már erre. Nekünk nincsenek alkalmazottaink, mi mindkét szolgáltatásra csak esetenkénti és igény szerinti közvetítést végzünk. — Ezenkívül itt helyben van egy általános orvosi rendelő — dr. Schank László nyugdíjas belgyógyász főorvos vezeti —, amelyet ügyfeleinken kívül bár­ki igénybe vehet. Terveink kö­zött szerepel, hogy szolgálta­tásainkat kibővítenénk talp- és test- gyógymasszázzsal, ameny- nyiben erre igény jelentkezik. A Fehér Angyal kereskedelmi szolgáltatást is nyújt, gyógy­növény-készítmények, gyógyha­tású szerek, orvosi felvilágosító témájú könyvek forgalmazásá­val. Ami azonban egészen új- donsáq számunkra is, az a Bé­res Rt.-vei kötött szerződés alapján történő szolgáltatás, illetve program. De erről in­kább dr. Schank László beszél­jen. Dr. Schank László a Hon­véd Kórház belgyógyászatának volt főorvosa hosszú évekig. — Megmondom őszintén, en­gem a Béres csepp ügy imár régóta foglalkoztat. Még ab­ban az időben, úgy 10—15 éve, amikor a feltalálót még na­gyon támadták, volt két bete­gem, akik megszerezték ezt a szert és tőlem kérdezték, mit szólok hozzá, ha ezt elkezdik szedni. Gondoltam, ártani nem árt, hátha az utolsó reményt adja ez a számukra. Az egyik­nek gyomorrákja volt — meg­gyógyult. Klinikai, objektív vizs­gálatok igazolták. A másik egy nem egészen 40 éves nő volt. Amikor én találkoztam vele, már akkora májdaganata volt, hogy a hasán hatalmasan ki­dudorodott. Gondoltam, miért ne szedhetné szegény, neki már se árt, se használ. S cso­dák csodája, a hasa folyama­tosan laposodott, a daganat visszahúzódott, fájdalmai meg­szűntek, jó lett a beteg étvá­gya, közérzete. Két és fél évig élt ezután úgy, mint egy telje­sen egészséges ember. Igaz, ezután kiújult, s ekkor két hét alatt leépült és elment. De ak­kor is, ez a nő, akinek 10 na­pot nem jósoltunk volna már az életéből, csaknem három évig élhetett még úgy, mint akinek semmi baja. Azóta iz­gat engem a gondolat, a Bé- res-cseppben mégiscsak lehet valami. Ezért örültem most, hogy ez­zel a magán egészségügyi szolgáltatással szerződést kö­tött a Béres Rt. A szerződés értelmében bekapcsolódtunk a Béres-cseppet objektiven tesz­telő programba. (A feltaláló­nak is érdeke, hogy minél na­gyobb számú vizsgálati ered­ményt kapjon.) Azok, akik haj­landók ebben a programban részt venni, itt nálunk ingyen kapják ehhez a Béres-cseppet. Mindössze azt kell ennek fe­jében vállalniuk, hogy három hónapig vagy fél évig (egyé­nektől és betegségektől füg­gően) az előírások szerint rendszeresen fogyasszák, az előirt vizsgálatokon részt ve­gyenek. (Ezektől az őriként je­lentkező páciensektől fogjuk kérni azokat a vizeletmintákat is, amelyeket a Béres Rt. által üzemeltetett ifácánkerti labo- ratórium'ba viszünk vizsgálatra. A programiba báiiki jelentkez­het, aki a fenti feltételeiket vállalja. Sarok Zsuzsa Egymást erősítő kapcsolatok a bizalom jegyében A horvát anyanyelvi oktatás A Savez Hrvata Madars- ke, azaz a Magyarországi Horvátok Szövetsége fel­adatul tűzi ki olyan gya­korlat szorgalmazását, amelyről az elmúlt évek során megfeledkeztünk. Mi, az Európáihoz tartozó nemzetek fiai, olyan szel­lemi értékek előtérbe he­lyezését szeretnénk meg­valósítani, mint volt az a horvát nyelvű hitoktatás gyakorlása. lEzt csak egy átfogó iskolai reform előzhette meg, ügyelve és eleget téve jogos elvárá­sainknak, valójában ezáltal ál­landósult értékeket hozhat az egyház ímegnyesett fája szá­munkra is. Természetesen, ez nem képzelhető el a horvát ínyelvű papság megléte nélkül, sem pedig a törvény megszü­letése nélkül. A Horvát Szövetség ereje mindezek megvalósítására cse­kély. Am, miitagadás, 'mint kez­deményező, élve kollektív és polgári jogaival, nem tétlen­kedhet, úgy sem minél előbb szeretné horvátjai számára fel­kínálni az új, azaz a régi és ízletes gyümölcsöt Sajnálatos tény, hogy imára már horvát papságunk elöregedett, fő­ként a nyugat-magyarországi falvak esetében. A Dráva men­ti horvátoktál az utóbbi idő­iben szép szómmal kerülték ki fiatal papok, akik fájdalom, egy rossz általános iskolai gyakorlat során nem kaptak szilárd horvát nyelvi alapot, így nem váltak az irodalmi nyelv birtokosaivá, amiről, te­gyük gyorsain ihozzá, nem ők tehetnek, hanem még mindig téhetetlen és a nemzetiségre idézve az anya nyelv elsajátítá­sához hátrányos iskolai rend­szerünk. Ezért is, már a köz­ségeinkben és hovát közössé­géi nkben kevés a horvát nyel­vet jól tudók száma. A nyugat-magyarországiak gondja nem kisebb, mint mondjuk a zalaiaké, ám nem jobb a helyzet a somogyi, ba­ranyai és bácskai horvát fal­vaik esetében sem. Célraveze­tő lerme tehát, amit javaslat­ként fogalmaz meg a Savez Hrvata, hogy horvát szárma- .zású fiataljaink a zágrábi teológián tanulhassanak. Akik, nyelvi tudással is felvértezvén magukat, segíthetnének ba­jainkon. Megoldásként kínál­kozik, hogy a horvátok táj­szólását ismerő és beszélő fő- tisztelendők nyelvi továbbkép­zésen vegyenek részt Horvát­országiban. Nem kerülendő el a misszióra vállalkozó horvát papság befogadása sem, azaz, az itteni lelki gyakorlatuk vég­zésére irányuló ösztönzések felkarolása. Nem illetékesként, hanem a hazai horvátságért tenni alko­tóként és aggódó emberként szólóik, és azon reménynek adhatok hangot, hogy a job­bítás szándéka sem marad el, a tenniakarók száma ugyanis idővel csak nőhet. Ide kíván­kozik még az is, ami eleven húsunkba vág: nincs elegendő horvát nyelvű imakönyv. Im­már negyven éve nem kapjuk őket kézhez, ineim jelentek meg hazánkban újabbak, ezért nem lehet közömbös számunk­ra, miikor tudunk eleget ten- rti e kívánalmaknak. Hazánk joggal 'büszkélkedhet .múltjá­val', amikor felhozandó azon szép számú imakönyvek meg­említése, amelyeket hazai nyomdáink állítottak elő, töb- ibeik között Pécsett is. Ezekből napjainkra ,csak néhány ma­radt, ugyanis, ha meglhaíl egy idősébb horvát, az magával viszi szeretett és féltve őrzött imdkönyvét. Érdekességként hadd említ­sem meg: a Dráva menti hor­vátok ma is a pécsi Gerde- nics Sztiipó főtisztelendő által szerkesztett imakönyvet hasz- náilijá'k, ami a mára már asz- szimii tolódott pécsi horvátság nyelvjárásáéban fogant. Ámde idővel ottani harvátságumk he­lyi táíjszőlásukhoz szelídült, al­kalmazkodott. Horvátságunk új (hazánkban, véli a Savez Hrva­ta, csak úgy tartható fenn, ha imfnél élőbb számba veszi ér­tékeit, azon szellemi öröksé­gét, amit a Római Katolikus Egyháztól nyert, amit a jövő­ben is csak tőle kaphat. Fronkovics György Tisztelt Olvasók! önök ugyanezzel a címmel találkoztak az Új Dunántúli Napló első oldalán, a régi lap új főszerkesztőjének (lél esz­tendeig töltötte be hivatását) az új lap első főszerkesztője­ként kötelezően kell, hogy jegyzetének, belső töprengésének azonos címet adjon. Annak idején - 1989. szeptember utol­só napjaiban — egy demokratikus centralizmust hirdető párt iránvitása alatt működött újságunk. Főszerkesztőként leg­első megszólalásomkor rádióban, televízióban, a Dunántúli Naplóban többször is hitet tettem olyan szerkesztési elvek mellett, amelyet olvasóink joggal követeltek szóban, írás­ban egyaránt. Bizonyára több Tisztelt Olvasónk zokon vet­te, hogy nem válaszoltam okos javaslataira: miszerint nem szabadna a DN-t pártharcok, választási küzdelmek szín­terévé tenni - a százezernyi példányban megjelenő Dunán­túli Napló szolgálja inkább az olvasók érdekeit. Kedves Olvasóink: nem dobtam el leveleiket. Most is előttem van például Józsa Béláé, aki pontos matematikai számításokkal, logikus érvekkel számítja ki, magyarázza el, mit kapott már­cius 21-én a 4,30 forintért megjelenő újságunkból. A főszerkesztőnek és a szerkesztőségnek időnként szem­besülnie kell korábbi önmagával, nekem, nekünk ez most ilyen kötelező önvizsgálat. Az Ígéretekből mit valósítottam, mit valósítottunk meg. Az bizonyos volt, hogy a jogilag az MSZP-hez kötődő DN NÉPLAP — gyakorlatilag és elméleti­leg nem tartozott egyetlen párthoz sem. Mi ezt bizonyítot­tuk (nem,volt könnyű) hónapokon keresztül azzal, hogy pa­tikai mérleg pontosságú esélyegyenlőséget biztosítottunk valamennyi, a választási küzdelmekben részt vevő párt, szö­vetség, intézmény számára. Számunkra ez a NÉPLAP ter­mészetes feladatának tűnt, abban a reményben tettük, hogy a szabad választásokon olyan erők jutnak hatalomra, ame­lyek célja kizárólag éppen hazánk népének boldogulása. Most is azt valljuk: a Dunántúli Naplónak ezt kellett tennie. A jövőt illetően azonban egyre gyakrabban fogalmazó­dott meg bennünk, hogy a hatalomra jutó pártok szolgáivá válunk. Mit is mondtam 1989 decemberében? „A Dunántúli Napló mindig gyors, pontos, hiteles információt kell hogy nyújtson olvasói számára, nyilvánosságot biztosítson a tér­ségben élő emberek gondjainak, arra orvoslást kutasson ... A Dunántúli Napló tisztességes, az értékteremtő és hasznot hajtó munka elsődlegességét hirdető, szociális érzékenysé­gű, a társadalom ,tagozódását messzemenően figyelembe vevő, az európai politikai kultúrát követő néplap akar len­ni, azzá akar válni... A DN egy önállóan dolgozó, sem­miféle közvetlen irányítást el nem fogadó alkotóműhely. A DN önmagában érték, ezt szétszedni semmiképpen nem en­gedjük, egységét mindenképpen megőrizzük, a lapot kor­szerűsítjük, előállításának technikai színvonalát növeljük ... Nyilvánosságot biztosítunk mindazon jelenségeknek, amelyek nem jogsértőek, harcolunk a törvénytelenségek ellen, de semmiképpen sem kívánjuk népszerűségünket azzal növelni, bátorságunkat azzal bizonyítani, hogy felületes ismeretek, leleplezések alapján naponta tegyünk egy-egy embert er­kölcsi hullává, s ha tévedünk, hát Istenem - helyreigazít­juk ... Hazánkban régi szokás, hogy gyakran akarunk min­dent gyökeresen átalakítani, mindig, mindent újból kitalál­ni. Ezzel szemben mi a régi jó történelmi megoldáshoz ra­gaszkodunk: amikor a fiú tovább akarja építeni mindazt, amit szülei jól megcsináltak, és elhagyja azt, ami nem szol­gálja egyértelműen a jövőt. .." Az idézett mondatok visszakereshetők a DN december 9-i számában. Az Axel Springer ajánlata és lilozóliája csaknem egybeesik régi-új törekvéseinkkel, az Új Dunántúli Napló a régi lap gyökereiben találhatja meg jövőjét, úgy érzem, sem nekem, sem a lap, a kiadó egyetlen munka­társának sem kell majd pironkodva iparkodnia az új lap nehéz követelményeinek teljesítése közben. A vállalkozói törvény első napja Április 1-jén hatályba lé­pett a vállalkozói törvény, s ennek alapján hétfőn a ta­nácsok már országszerte szá­mos jelentkezőnek adták ki — •immár korlátozás nélkül — a vállalkozói igazolványokat. .Mint ismeretes, a január­ban elfogadott törvény alap­ján 'bárki, bármilyen tevé­kenységre megkaphatja o vál­lalkozói engedélyt, s az er­ről szóló igazolványt. Csupán néhány állami monopólium­ként fenntartott tevékenységet nem folytathat magánszemély, illetőleg meghatározott kizáró ökok megléte esetén tagad­ható meg az igazolvány ki­adása. Ilyen például, 'ha 'bűn- cselekmény miatt elítéltek va­lakit, illetőleg egy bizonyos foglalkozástól eltiltották. A vállalkozások iránt máris nagy az érdeklődés, ám szá­molni keli azzal, hogy az új vállalkozók körül számosán szakismeret nélkül váltanak ki vállalkozói igazolványt. Gyógysarok A mozgáskorlátozottak életvitelét könnyítő gyógyászati segédeszkö­zöket és egészségügyi felvilágosító füzeteket árusító üzlet nyílt hétfőn az Országos Reuma és Fizikoterá­piás Intézet új épületében. A toló­kocsival is könnyen megközelíthető, Győgysarok nevet viselő boltot a mozgássérültek egészségnevelését szolgáló alapítvány hozta létre. Az üzletben a betegek felvilágosí­tása mellett szociális igényeket ki­elégítő eszközöket árulnak. Kapha­tó például hosszú nyelű cipőkanál, tapadókorongos vágódeszka, külön* böző gyógypárnák, kondicionáló eszközök. A zömében magyar gyárt­mányú cikkeket kínáló üzlet árai igazodnak a szerényebb keresetű betegek pénztárcájához. Az alapít­vány kuratóriuma tervezi, hogy a jövőben külföldről szerzi be azo­kat az itthon nem gyártott gyógyá­szati eszközöket, amelyek nélkülöz­hetetlenek a kulturált életvitelhez. Ezeket egyedi elbírálás alapján, kedvezményesen árusítják majd. A Győgysarok munkanapokon 8 órától 17 áráig várja az érdeklő­dőket az Árpád fejedelem útja 7. szám alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents