Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-17 / 14. szám
1990. április 17., kedd 5 Húsvét a feltámadás« a megbékélés ígéretében (Folytatás az 1. oldalról) Széchenyi térre — a feltámadási körmenet, ezernyi gyertya ragyogásával. Ugyancsak 40 év óta először a Dischka Győző utcai evangélikus templomban nagyszombat estéjén fiatalok mutattak be passiót. A húsvétvasárnapi istentiszteletek sorából kiemelkedett a székesegyhárbeli püspöki szentmise. Hétfőin délután pedig egyházzenei hangversenyt tartottak a pécsi Belvárosi templomban. Húsvéthétfői főpapi szentmise a pécs-gyárvár ősi templomban. Középen Dankó László kalocsai érsek. A 60 éves ,pécs-gyónvárosi templomban húsvéthétfő délelőttjén dr. Dóriké László kalocsai érsek celebrálta az ünnepi misét. A zsúfolásig megtelt temiplom'ban a hívekhez szólva elsőként húsvét emlékét megünneplök ólhajáról szólt, akik Jézussal és Máriával akarnak találkozni, s ezáltal •lelkileg feltámadni és megújulni. A méltóképpeni ünnepléshez azortbon szükséges megvizsgálni lelkiismeretünket, megibánni bűneinket — hangsúlyozta a katolikus egyház főpapja, majd igy folytatta: „A feltámadást, a húsvéti örömhírt maga Jézus hirdette meg tanítványainak, s rajtuk keresztül az egész világnak. Ezt a húsvéti hírt hirdeti két évezrede az egyház. •Most is az kell, hogy úgy ünnepeljük a hásvétot, ahogy Szent Péter apostol .mondotta: •legyünk a feltámadt Krisztus tanúi, ahogy a tanítványai voltak, hiszen nemcsak nagypénteken sirattuk meg, s nemcsak nagyszombaton látogattuk sírját, de elérkeztünk húsvét fényéhez is, és tudjuk, hogy sírja üres, mert ő él, mert ő Isten, áki a feltámadás dicsőségében akar részesíteni minket is, velünk van, velünk akar élni. Dr. Dankó László kalocsai érsek ugyanakkor emlékeztetett arra, hogy a feltámadás örömhírét tanítványainak meghirdető Jézusnak ezek voltak az első szavai: „Ne féljetek! Békesség veletek. Én vagyok." Talán ezen a mostani húsvé- tan fokozottabban kell élnie a magyar egyháznak is a }é- zusi biztatással. „Jézus nem elszámoltatni akarta tanítványait. amiért azok hűtlenek voltak, megtagadták, elfutották. Erről egy szót sem szólt, mert tudta, hogy milyen az ember, ismerte tanítványait, ismerte és ismeri a világot, ismeri azt is, ami az elmúlt 40 év alatt itt történt. Nekünk is ezt kell 'követnünk, s a feltámadt Krisztussal együtt mondanunk: Ne féljetek, békesség veletek! Nem lehet olyan mélyre kerülni, ,nem lehet olyan nagy bűnt elkövetni, amire a keresztáldozat óta ne lenne bocsánat, kiengesz- telódés, ha bűnbánót és megbocsátás van az emberi szívekben." A húsvéti liturgiához kapcsolódva a kalocsai érsek a templomban jelen lévő hívőknek tavalyi fatrmai zarándokújáról is beszámolt. A Mária- kultusz ezen híres portugáliai kegyhelyén tavaly volt 25 éve, hogy magyar Kálváriát, magyar Golgotát, és Szent István tiszteletére kápolnát építettek s szenteltek fel, ahol minden hazai magyar és távolba szakadt hazánkfia testvérként találkozhat, fohászkodhat. Dr. Dankó László a zarándokút tanulságai közt kitért arra is, hogy a fatrmai magyar kápolna is egyike volt azoknak o témáknak, amelyekről az elmúlt évtizedekben nem lehetett nyíltan beszélni. Krisztus ke reszt útjának első stáoi ójából, Pilátus előtti elítéléséből merített példát ahhoz az elmélkedéshez, hogy milyen sérelmek érték az utóbbi évtizedekben a magyar katolikus egyházat. Mint mondotta. Jézus keresztútjá- nak első stációja sokak számára folytatódott ártatlanul elítéltetésekkel a magyar történelem ezer évében, s az utóbbi negyven éviben is. Ezzel kapcsolatban kifejtette: Nekünk Jézus magatartását kell utánoznunk. Most sem a bosszúra, hanem a megbocsátásra és a belátásra kell szemléletünket helyezni. A történelemben sajnos nagyon gyakran az ártatlanok szenvednek, a keresztet mindenkinek hordoznia kell. De Jézussal utunk nem tragédiába, hanem a feltámadáshoz vezet, valahányszor elesünk, mindig •felkelhetünk, ha felnézünk ró, ha bízunk benne, ha erőt kérünk tőle. Ne féljünk odacsatlakozni Jézushoz, mert csak vele jutunk életre. A húsvét csak azoknak jön el, akik Jézussal keresztje nyomában végigjárták az útját. Ebben •kell hinnünk, különben nincs reményünk. Szentbeszédének utolsó gondolatsoraiként a kalocsai érsek arra mutatott rá, hogy mi magyarok szeretünk nagy temetéseket rendezni. Természetes, hogy halottainkat látogatjuk, de ne legyen halott Krisztusunk. Az ősegyház művészete nem a kínszenvedésben, hanem a dicsőségben ábrázolta Krisztust. Igaz a kereszt, igaz a kin, de nem teljes igazság, mert feltámadott. Ne legyünk tehát temető, sírokat látogató nép, éljünk óbban a reményben és hitben, hogy Jézus fel akar támasztani, erkölcsi értékékre akar bírni minket is. A feltámadt élő Krisztust követve kell élni, abban a biztos hitben, hogy bármilyen megpróbáltatások is adódnak a történelemben, Jézus Krisztus fog győzni, az övé lesz az utolsó szó. Dunai Imre Az ünnepi asztal körül a Dlusztus család Emmausi este Bolyban Vajon hol találkozott Krisztus két tanítványával, hogy Jeruzsálembe menvén Emma- usba tett kitérőt? Hogyan, milyen cselekedete alapján ismerték fel Isten a halált is legyőző Fiát, ki a kenyeret úgy törte és osztotta szét, mint korábban, az Utolsó Vacsoránál? Bolyban a hagyomány — a húsvét ünnepe, Krisztus feltámadása —, ennek a korántsem múló jelentőségű epizódnak a révén él tovább. Erre emlékszik az évszázados pincesor abban a dűlőben, ahol Gutái László fogadja az ünnepet ülő családtagokat, de a hívatlanokat is. Ahol ilyenkor, húsvéthétfőn présházak, pincék hűvöse az emberi szó melegével telik és benépesül a tájék az ide érkező távoli, kedves rokonokkal, barátokkal. Mert lehet-e egy találkozás több és teljesebb annál, mint amit a szeretet íratlan melege teremt? A présházban az asztalt Gutaiéknél is, mint Bolyban mindenütt, o család üli körül. A ház asszonya, Dlusztus Rózsa és a férj, Gutái László a váratlanul érkező vendégeket is jó szóval, enni- és innivalóval traktálja. Rózsa édesapja, a mórahalmi iskola nyugdíjas igazgatója, Dlusztus Károly jóféle, alföldi rajnai rizlinget is kínál a bólyi pincék rizlingszilvánija és juhfarkja mellé, hogy a képzeletnek könnyedebb útja legyen, akár a múltban, akár a jövőben barangol. Bár a családfő a tegnapi koccintgatósok lázában jó okkal emlékezhetett elsősorban arra, hányféle erőszak karmaiból kellett menekülnie - SS-sorozás, oroszországi málenkij robot, visszatelepülés elől -, amiatt, hogy kamasz fejjel, 17 évesen, annak idején németnek vallotta magát.. . Aztán e tájékról elvitte a sorsa az Alföldre, hogy Móra- halmon, abban az iskolában legyen igazgató, ahol felesége, leány nevén Vecsernyés Sarolta, a Dél-Magyarország újdonsült, fiatal főszerkesztőjének, Dlusztus Imrének az édesanyja ma is tanít. Most itt vannak szülők, nagyszülők, unokák, valamennyien. Schusz- ter Adóm Bolyból, Heyneck Imréék Borjádról — valameny- nyien. A pincesorok előtt a bólyi kertlábakig autókaraván ácso- rog. A gyerekek kurjantása akár egy távoli vonatfütty, a borozgató férfiak disputájába hasit bele. Megbeszélni, kibeszélni közös dolgainkat —, legyen ró hely, legyen idő. Az örömmel, a szeretet révén nyert türelemmel pediq legyen erőnk asztal köré ülni holnap is. Béka Róbert * * * » Húsvét - segítő véradókkal Értesüléseink és saját tapasztalataink szerint is húsvéthétfőn Baranyában — a városokban és falvakban — kevés fiú és férfi maradt sokáig az ágyban. Az erősebb nem képviselői kölnit, szódásüveget ragadva délig buzgón teljesítették a hagyomány szerinti kötelességüket, szeretetteiket és ismerőseiket meglocsoltak, aki lány volt és mozgott. A nagy locsolóforgalom ellenére bizonyos szempontból mégis eseménytelen volt a húsvéthétfő. Nyugodt ügyeletük volt a pécsi rendőröknek, egy esetben sem kellett ünnepi hangoskodókat megre- gulázni. Hasonlóan csendes szolgálatot tudhatnak maguk mögött a mentősök, akiket egyetlen gyomorrontáshoz sem riasztottak, sőt, mint az ügyeletes orvos elmondta, ezúttal a húsvét borszagú ,,illatát" sem érezték. * Sürgős esetben riasztotta visszatérő véradóit a pécsi Véradó Állomás. A segítség egy aortarepedést szenvedett beteg számára kellett, gyorsan, mivel az állomás készlete fogyóban volt. Az ünnep ellenére a hívó szóra 18-an — katonák, rendőrök, tűzoltók és a lakosság közül is többen — jelentek meg és adtak vért az állomáson. Segítségüket külön köszönik az állomás ügyeletesei. K. E. A szemerkélő eső és a felfeltámadó szél sem tudta el. tántorítani szándékuktól a zen- gővárkonyi fiatalokat. Akár- Ihogy is elromlott az idő tegnapra, a népi együttes tagjai mégis vígan ropták a táncot a tájiház udvarán, sőt a húsvéti locsolkodás sem maradt el. A falu apraja-nagyja összegyűlt a látványosságra, amely, re ezúttal még Angliából is érkeztek vendégek. A londoni operabarátoknak tetszett a műsor és mint Zita Stockwell, az IBUSZ angliai partnervállalatának képviselője elmondta, 'rövidesen újabb csoportokat is indítanak Magyarországra, amely most igen népszerű a szigeto rszágban. A vendégek egyébként nemcsak a ‘hagyományőrző együttes produkcióját láthatták, de megismerkedhettek a tojásfestés művészetével is. A táj házba n Töttös Sóndorné, ördög Béláné keze alól kerültek ki a récetalpas, a gereblyés, a kacskaringós, az árvácskás, meg a tölgyfaleveles és szeg- fűs mintával teleírt hímes tojások. Töttös Sóndorné, Éva néni valóba anyósától tanulta a tojásfestést, most pedig ő adta tovább a kicát az ötéves Frick Kingának, aki a tegnapi vidám délelőtt egyik legfiatalabb résztvevője volt. A zen- gővárkonyiak egyébként büszkék hagyományaikra és őrzik is azokat, kár hogy a messziről ideszakadt vendég ennek nem igen látja külső jeleit. Igaza van Clar Dovernek, a Daily Express riporterének, aki éles szemmel észrevette: sehol egy útbaigazító tábla, egy felirat... F. D. Dr. Harcos Ottó (I92I-I990) Elhunyt dr. Harcos Ottó ta. nár. Életpályája rendkívüli ígéretként indult, s ha valaki áldozata lett a háborút követő rendszernek, ő az volt. Szekszárdon született, a pécsi Plus Gimnáziumban érettségizett. Hetedikes gimnazistaként megalakította a Pius irodalmi folyóiratát, az Arany- Ezüstöt. A fiatal költőt Németh László és Keresztúri Dezső fogadta barátságába, Vár- konyi Nándor pedig meghívta a pécsi irodalmi élet központjába, a Sorsunk szerkesztőségébe. Az altiszti családból származó, igen szegény egyetemista az Eötvös Kollégium diákja lett. A háborúban, az akkori elitalakulatnál, az ejtőernyősöknél képezték ki és 1944 őszén összekötő tiszt volt a tábornokok összeesküvésénél. A pécsi Gépipari Technikumban tanított, majd a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskolában húzódott meg. A keresztény- demokrácia eszmevilágához állt közel, s talán már ő sem tartotta nyilván, hogy az 50-es és a 60-as években hányszor tartóztatták le. Szűk baráti kőiben fájdalmas tehetetlenséggel őt nevezték az „ügyeletes ellenségnek". De Harcos Ottó nem ismert ellenséget. A jezsuita szellem kovásza, a piuszista diákok összetartozásának hirdetője és szervezője volt. Több verseskötetet, könyvet és monográfiát irt. Csak kevés jelenhetett meg. összeállította a török—magyar szótárt, kutatásai során a magyar- türk rokonságon keresztül eljutott a baszkokig. Évtizedeken át mindig volt mondanivalója a pécsiek, baranyaiak számára, lapunk számíthatott Írásaira. Köszönjük. Az új világot, amelytől eszméink érvényre juttatását várta - amelyekért annyi megaláztatásban és meghurcoltatásban volt része —, még megérte. A választást követő héten szólította őt magához az Úr. Bárdos Lajosra emlékeznek Bárdos Lajos zeneszerzőről és zenepedagógusról tartanak előadást a Bárdos Lajos Társaság Dél-dunántúli Regionális Szervezetének vendégei, Szőnyi Erzsébet profesz- szornő, a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanszékvezető tanára, valamint Daróczi Bárdos Tamás zeneszerző, a Magyar Állami Népi Együttes karnagya, aki édesapjáról fog megemlékezni. A rendezvény helye a Pécsi Állami Zeneiskola Majorossy Imre (volt Sörház) utcai épületének első emeleti előadóterme ma, április 17-én, kedden délelőtt 11 órától. A Bárdos Lajos Társaság Dél-dunántúli Regionális Szervezetének vezetősége az érdeklődők számára ez alkalommal lehetőséget ad az egyesületbe pártoló vagy rendes tagként történő belépésre is. Zavargás Jerevánban Környezetvédelmi tüntetésnek indult, s az állambiztonsági bizottság (KGB) székhaza elleni ostrommá változott az a tömegrendezvény, amelyet szombaton az örmény nemzeti mozgalom szervezeti Jerevánban. A KGB ,,likvidálását" követelő tömeg az örmény állambiztonsági szervezet székháza elé vonult. Akciójuk ürügyéül négy fiatalember letartóztatása szolgált, akiket a (KGB-hez tartozó) határőrség egyik fegyverraktára elleni januári támadás után fogtak el. A főleg fiatalokból összeverődött tömeg köveket, égő fáklyákat hajigáit a KGB épületére, világító rakétákkal lődöztek. A tömeg sűrűjében egy fiatalember kezében felrobbant egy saját készítésű robbanószerkezet, s halálosan megsebesítette készítőjét. A fiatalember a kórházban halt bele sérüléseibe. A robbanáskor mellette tartózkodó lányt sokkos állapotban szállították kórházba. fi Dankó László kalocsai érsek: ÜP IPÜmíIRM iPfHPfil ^lilISfíif f#lf *iff i$i®fi v * - ®J -»umvMij vii viliik luivguiu nv|i
