Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)

1990-04-15 / 13. szám

Rejtélyes ©íiei’gici Önmagunkat igenis meg tudjuk győgyitani Az előadó szerint a fiú „totál kripli" volt. Izomsor­vadás, vakság és süketség. Dómján László fejfájása is megszűnt' Lábát, szemét többször ope­rálták, míg végül az Agy­kontroll módszerével kezdett el küzdeni önmaga érdeké­ben. Először járni tanult meg. Aztán a hallása és a beszéde is rendbejött. Az már csak egy apróság, hogy a lába — merthogy az egyik három számmal volt na­gyobb a másiknál — is meg­gyógyult .. . Sokan nyilván hitetlenül fogadják az ilyen híreket. A világ másik felén, valahol, valaki rendbehozta saját magát? Ugyan ... De dr. Dómján László, akit számo­sán a Jósé Silva-könyv for­dítójaként már ismernek, ha­zai példával szolgált. A bu­dapesti érszűkületes klub­ban tartott előadásán állt fel az á hatvanéves magyar hölgy, aki az Agykontroll- módszerrel először kínzó, migrénes fejfájását szüntette meg, később koleszterinszint­jét vitte a normális értékre úgy, hogy orvosa a labor­eredményeknek sem tudott hinni, majd lábduzzanatát tüntette el. Dómján László egyébként a -héten az új Silva-fordítás bemutatása kapcsán az öngyógyításról beszélgetett a pécsi Ifjúsági Házban összegyűlt érdeklő­dőkkel.- ön már gyógyította ma­gát ezzel a módszerrel? — Igen — mondta —, a fejfájásom nekem is elmúlt. Ma már tényék is bizonyít­ják, hogy önmagunkat igen­is meg tudjuk gyógyítani, és ami ennél még fontosabb, meg tudjuk előzni a betegsé­geinket. Sőt! A gyógyulás­hoz - akár több ezer kilo­méteres távolságból - má­sokat is hozzá tudunk segí­teni.- Mondana erre példát?- Kísérleti tények támaszt­ják alá a tapasztalást. Ja­pánban EEG-laborban vizs­gáltak egy jelentős pszi­chikus energiákkal bíró fü- löp-szigeteki gyógyítót. Tőle távol egy beteg fejére is EEG-elektródákat helyeztek. Amikor a vizsgált férfi ener­giát küldött a betegnek, az agyhullámok elváltozása ér­zékelhető volt mind a két helyen. Azt is tudjuk ma már, hogy a gondolatátvitel, a telepátia létezik. Olyan természeti jelenség, mint az eső és a szél, van, működni tud.- Elképzelhetőnek tartja tehát, hogy én egy ellazult testi-lelki állapotban meg­keresem egy ismerősömet, megtalálom az agyamban, és érzem, amit gondol?- Igen. Feltétlenül. Az emberi elme olyan, mintegy televíziós adórendszer. Az Agykontroll módszere meg­tanít minket arra, hogyan tudjuk ezt az adót bekap­csolni. Csak érdekességként említem, hogy mindkét nagy­hatalom végzett kísérleteket hétköznapi, egyszerű embe­rekkel, akiket betanítottak arra, hogy mondják el egy tőlük távoli, és általuk nem ismert katonai objektum mi­lyen belülről. Nyolcvan szá­zalékos pontossággal meg tudták mondani! — Hasonlót próbált ön is? — Én egy ismeretlen francia beteg külsejét és diagnózi­sát akartam megadni egy alkalommal. Elsőre ugyan nem, de a második, feszítet­tebb koncentráció után tel­jes pontossággal eltaláltam. A beszélgetés közben per­sze belegondoltam abba is, hogy ez a ma már mérhető pszichikus energia valóban képes-e például tárgyak el­mozdítására, megváltoztatá­sára is. Úri Gellert ismerve, igen. Őszintén szólva én is megpróbálkoztam villahajlit- gatással, de aztán abba­hagytam, mert azért mégis milyen snassz dolog rogy- gyant eszcájgot rakni a ven­dégek elé . . . Jósé Silva szerint egyébként valamit el­rontani nem nagy kunszt, rendbehozni, az igen . . . Mindezt tudva, képzeljük el például azt a jelenetet, amikor egy kedves háziasz- szony az aggodalomtól már szinte félőrülten egyszer csak lemegy a szintjére, megke­resi agyában kimaradás pár­ját, megleli egy szőke szép­ség budoárjábon, mire agy­hullámok segítségével kiadós verést küld el neki ... A szépséghiba csak az, hogy a Silva-módszer szerint ez uz energia rosszra nem hasz­nálható fel. Marad tehát, kedves hölgyeim, a jól be­vált régi eszköz - a sodró­fa .. . Na és persze mind­ehhez a jó egészség. Hodnik Ildikó Békekötés, ünnep, uigasság, s utona tűzvész Pécsi királykoronázás kósvét vasárnapján A lángba borult- bazilika táplálta a gyanút A Képes Krónika iniciáléi Salamon király 1058- as első, és 1063-as második megkoronázásá ról. A harmadikról, a pécsi koronázásról nem maradt fenn ábrázolás. „Egy hirtelen támadt tűz­vész elborította az egész templomot, a palotákat és az összes többi hozzá csatlakozó épületet, és minden összeom­lott a pusztító tűzvészben. Mindenki megrémült a sister­gő lángok zúgásától és a to­ronyból leszakadó harangok rettenetes robajától, senki sem tudta, hova meneküljön" — írja a Képes Krónika az 1064-es pécsi katasztrófáiéi, amely éppen húsvét vasárnap­ról hétfőre virradó éjszaka tör­tént. Pedig a húsvét ikülönle- ges, politikai jelentőségű ün­nepként kezdődött, olyannak, amelyből a magyar városok 'közül keveseknek adatott, hi­szen Magyarországon Szent •István megkoronázásától 1527. 'november 3-ig, amikor I. Fer- dinándot koronázták, király- koronázás nálunik szinte kizá­rólag csak Székesfehérvárott volt, utána pedig 1830-ig, ami­kor V. Ferdinándot koronázták, 'Pozsony lett az ország koro­názó városa, s az utolsó két koronázás Budán, illetve Bu­dapesten zajlott. Pécs városa a ritka kivételek egyike, ahol magyar királyt koronáztak: a tragikus sorsú Salamont. A nevezetes eseménynek év­tizedes előzményei, s ugyan­csak évtizedekre ható követ­kezményei voltak. Minden bo­nyodalomnak az volt a gyö­kere, hogy az Árpád-házban a fejedelmi, királyi cim örök­lése kérdésében az ősi sze- nioritás elvéről, az elsőszülöt- tiség elvére próbáltak áttérni, vagyis arra, hogy az uralkodó halála után a család legidő­sebb, uralkodásra alkalmas tagja helyett az uralkodó első­szülött fia léphessen a trónra. A trónöröklési rend megváltoz­tatása kísérletének —, amely egy évszázad után teljes si­kerrel járt — számos belhá- ború lett a következménye. I. András is eredetileg testvé­rét, a későbbi I. Bélát jelölte utódjául, ám későbbi házas­ságából mégiscsak gyermekek születtek. Elsőnek Salamon 1053-ban. Szülői elfogultság­ból, de a német királlyal kö­tendő béke és dinasztikus kap­csolat érdekében a korábbi ki­jelölt utódot, Bélát mellőzve mégiscsak fiát jelölte a trón­ra, s még életében meg is ko­ronáztatta at alig ötéves gyer­meket. A sértett Béla külföldi segédhaddal támadt bátyjára, aki a harcban életét vesztette, fia, az akkor csak 7 éves Sa­lamon pedig sógorához, a né­met királyhoz futott mene­dékért. Béla királysága 1000 nap után tragikus véget ért, s a német király hadsereggel visz- szafoglalta Salamon számára a magyar trónt, akit Székes- fehérváron újra megkoronázott. Mindez azonban újabb bél­háború veszélyét vetítette elő­re, hiszen Béla fiai mind idő­sebbek voltak Salamonnál, s az ősi öröklési rend szerint a legidősebbü'ket, Gézát illette volna a trón, viszont Salamon volt immár másodszor felkent királya az országnak. Gyüle­keztek már a szembenálló ha­dak, amikor az újabb polgár­háborútól tartó főemberek De­zső püspök vezetésével tár­gyalásra és megegyezésre kényszerítették az ellenfeleket. A tárgyalások eredményeként 1064 januárjában Győrben megegyeztek, hogy Salamoné marad a királyság és az or­szág kétharmada, Gézáé pe­dig hercegségként az egyhar­madnyi országrész. A Képes Krónika leírása szerint ezután az egész királyi udvar Pécsre vonult, hogy az Úr feltámadá­sának ünnepét együtt üljék meg. „Itt húsvét napján az or­szág főemberei jelenlétében Geysa herceg tiszteletteljesen maga koronázta meg Sala­mon királyt, és vezette be di­csőséggel Szent Péternek, az apostolok fejedelmének királyi bazilikájába, hogy meghall­gassák a misét. Midőn látta az egész összesereglett ma­gyarság, hogy béke van a ki­rály és a herceg között, és kölcsönösen szeretik egymást, magasztalták az Istent, aki szereti a békét, és nagy volt a vigasság a nép körében." Következett azonban éjszaka a tűzvész: „A király és a her­ceg szinte elkábultak a meg­döbbenéstől, és gálád cselt gyanítva gyorsan elváltak egy­mástól. Reggel azonban meg­bízható követeiktől megtudták és meg is győződtek arról, hogy egyik fél sem forralt gonosz tervet, a tüzet nem várt véletlen okozta. A király és a herceg megnyugodva is­mét talákozott egymással." A pécsi Salamon immár har­madik megkoronázását kőve­tően hétévnyi kiegyensúlyozott „koalíciós" kormányzás követ­kezett Magyarországon, de utána kiújult a belviszály. Sa­lamon vesztes maradt I. Géza, majd Szent László királlyal szemben, s háromszor meg- koronázottan is a trónkövetelő szerepébe kényszerült. Idegen, hatalmakkal szövetkezve pró­bálta visszaszerezni trónját, s végül besenyő szövetségeseivel együtt vívott rablóhad járatban vesztette életét a bizánci csá­szár ellen hadakozva. Dunai Imre Tagad a komlói gyilkosság gyanúsítottja Véres kés — A kedvenc nótám? — kér­dez vissza —, hát talán az, hogy „Nem törődök a világ­gal nem törődök mással. Tele van az én szívem is sok-sok csalódással ..." Groteszk do­log nóta zást hallgatni a pé­csi fogdában. Az embert pe­dig furcsa érzések kerítik ha­talmaiba, ha egy emberöléssel gyanúsított férfi énekel neki ezen a tavaszon. Lapunkban is olvashatták, hogy április 9-én Komlón meg­ölték Zádori Béla 47 éves rok­kantnyugdíjast. Két szúrás vég­zett vele. Feltehetően egy szarvascsontból készült nyél­lel ellátott kés pengéje hatolt be kétszer a testébe, egyszer élőiről, egyszer hátulról. Hir­telen érhette a támadás, mert halála után szeme és szója nyitva maradt. Nyitva maradt a kérdés is: ki ölte meg a kí- sebb-nagyobb italozás után az egyik komlói szórakozóhelyről távozó Zádori Bélát. A helyszínre érkező rend­őrök őrizetbe vették az ember­öléssel gyanúsítható Várhelyi József 56 éves komlói lakost. Vele beszélgetünk a fogdában. — Mielőtt kérdezne, annyit mondanék, hogy másnap reg­gel tudtam meg, hogy ember­ölés gyanújával hoztak be. Nem emlékszem semmire. Nézzen rám, ugyanebben a ruhában voltam akkor is, nincs rajta semmi nyom. — Magá­ra mutat, szürke, kifogástalan öltönyére, színes mintás, va­salt ingére. Nyugodt és cso­dálkozó az arckifejezése. Az­tán hozzáteszi, néhány éve szabadult, hiszen jó néhány éve két társával megöltek egy embert. Akkor cseresznyebot­tal ütött, tudom meg tőle, há­romszor, mellre, aztán szóltak neki, hagyd abba, mert „bú­jik ki belőle a vér". — Nem ismerte ezt az em­bert? — Nem én, sohase láttam, vagy legalábbis a nevére nem emlékszem. — A jegyzőkönyvek szerint együtt voltak börtönben . . . — Lehet, nem tudom, min­denesetre, ha az arcát lát­nám, talán tudnám, hogy ki­ről van szó. Talán megismer­ném ... — Nem is volt benn abban a komlói kocsmában? — Nem... Moziban voltam, aztán indultaim haza, 25 fo­rint volt nálam összesen . . . — Soha nem is volt kotáb- ban sem ott? — De voltam, sokszor. Néha ki is tettek, tudja, szeretek nótázni. — Mennyit szokott inni na­ponta? — Olyan négy-öt sört. — Volt már olyan, hogy nem emlékezett valamire? — Nem, soha . . . Agykiha­gyás soha nem volt. — Van otthon kése? — Van több is. Pirosnyelű, fanyelű, meg olyan is, amit nem lehet összecsukni, de ná­lam aznap nem volt kés. Mon­dom, közel lakom a mozihoz 400 ... no legyen 450 mé­ter, de közben máshol kötöt­tem ki, egy nőnél, akit na­gyon szerettem. — Látott már életében véres kést? — Élest? — Nem, vérest. — Korábban nem volt ne­kem ilyen bűncselekményem...- Hány gyereke van?- öt.- Törődik velük?- Igen.- Tudja, hogy Zádori Bélá­nak van egy kilenc hónapos gyereke, őt hogy lógják lei­nevelni?- Most hallom először, de erre nem tudok mondani sem­mit.- Miről álmodott utoljára itt a fogdában?- Ennivalóról, hogy lagzi- ban voltam, mulattunk is, meg egy nőről.- Mi idegesíti a legjobban?- Ha nincs pénzem.- Az emberek közül idege­síti valaki?- Nem, kérem, nyugodt em­ber vagyok . . . (Az ügyben a rendőrség folytatja a vizsgálatot.) (bozsik) Háromszáz évvel ezelőtt történt A törökök kiűzetése Nagy­kanizsáról Szoboravatak, meg­emlékezések, kiállítasok Kanizsa várának török uralom alóli felszabadítá­sának 300. évfordulója tiszteletére szervezett ren­dezvénysorozat keretében számos eseményre került sor a dél-zalai városban, ahol ezelőtt 300 évvel, pontosan 1690. április 13- án kiűzték a törököt. A Dunántúli Kőolaj­ipari Gépgyár udvarán felavatták a várkapitány, Thury György mellszobrát (Gréber Sándor öntőmes­ter irányításával készült el Mitter Imre rézműves, képzőművész alkotása); a várkapitány szerepét Zsol­dos Ferenc tanácselnök méltatta. A Zrínyi Isko­lánál Rétfalvi Sándor szobrászművész Zrínyi Mik­lós költőről és hadvezér­ről készült mellszobrát leplezték le, amelyen Tüs­kés Tibor író mondott avatóbeszédet. A Városi Képtárban bensőséges ünnepség ke­retében nyitották meg a „Nagykanizsa története" című kiállítást, amely a település történetének kezdetétől mutatja be a város fejlődését a 18. századig. A tárlat nagy teret szentel Kanizsának, a Végvárnak, s ebben a várkapitány, Thuri György szerepének a török elleni harcokban, A kiállítás megnyitóján tartott beszédében Zsoldos Ferenc tanácselnök töb­bek között szólt a kiemel­kedő fontosságú esemény­ről, a kanizsai vár szére- péröl, arról, amelyet be­töltött a királyi Magyar- ország és Európa védel­mében. A nagy alapossággal és összefogással készített tartalmas helytörténeti ki­állítás keddtől-csütörtökig 10-14, péntektől vasár­napig 14—18 óra között látogatható a Vasember Házbarl. Balogh Antal vasamapi

Next

/
Thumbnails
Contents