Dunántúli Napló, 1990. április (47. évfolyam, 88-89. szám) / Új Dunántúli Napló, 1990. április (1. évfolyam, 1-27. szám)
1990-04-11 / 9. szám
1990. április 11., szerda aj Dunántúlt napló 9 70-60 gyerek Pécsett a Nevelési Központban Bébiparti a város több pontján Pécsi „előőrs” Angliában A British Council alapítványa 25 millió font a tudás gyarapítására Az országban először: Tamburások találkozója Baján Május végén bajái is Immár több mint egy évtizede minden esztendő május utolsó hétvégéjén népünnepély a majális, azaz a bajális Baján. Annak idején még a KISZ volt a kezdeményezője, s csak hosszú évek során nyert polgárjogot és persze költségvetést a városszintű és -rangú rendezvényeként. A korábbi lelkes amatőr szervezők helyett ma már sokkal inkább a helyi közművelődési szakemberek véleménye határozza meg a programok arculatát, s így fölerősödött a bácskai tájegységre jellemző értékközve- titő szerep. Az idei, május 27-i vasárnapon, az Eötvös utcában például a kismesterek és iparművészek, a Béke téren pedig vásárosok kapnak helyet. Erre előzetesen a bajai helyi tanácsnál lehet jelentkezni, május 1-jéig. Egyébként a háromnapos, részletes programról a szervezők még ebben a hónapban döntenek, erről később természetesen beszámolunk. Kockázatos kezdeményezést indított el a bajai Csitaonica elnevezésű bunyevóc nemzetiségi táncegyüttes. A tizedik nemzetközi Duna menti folklórfesztivál egyik kiemelkedő produkciójaként július 20—21 - én a Sugovica-parti városba várják az ország valamennyi tamburásót. Részvételükkel állítanák össze a száztagú tam- burazenekart, amely szerb, horvát és szlovén nemzetiségi műsort adna a folklórfesztivál nemzetközi gáláján. A bajai szervezők a részt vevő zenekarok szállását és teljes ellátását biztosítják, s várják jelentkezésüket szintén a helyi tanácsnál. Annál is inkább, mert ha ez a páratlan jellegű és nagyságrendű program ösz- szeáll az országban elsőként, akkor a nemzetiségi népzene- kutatással foglalkozó honi és határon túli szakemberek még hosszú ideig vizsgálódhatnak a bemutatott forrásanyagon. Kovács Zoltán A Szlivá'rvóny gyermekház nagytermében az 1—3 éves gyerekek önfeledten játszanak. Labdáznak, karikákba lépegetnek és átbújnak alattuk. Padokon egyensúlyoznak, a lépcsőkön mennek fel és le. A szülők messziről figyelik őket. Az Egyesített Egészségügyi Intézmények egészségnevelési csoportja két helyen, .kéthetente, szerdánként a Nevelési Közipontban fél 10-től fél 11-ig és a Szivárvány Gyermekházban 10-11 óráig rendez bébipartit. A mozgó sós játékokban a már járníi tudó, 1—3 éves gyerekek vehetnek részt. — Első alkalommal a Nevelési Központ Művelődési Házában rendeztünk bébipartit. Nagy volt a sikere, ezért gondoltunk arra, hogy jó lenne ezt az Uromvárosban is megszervezni. A Szivárvány Gyermekház adott neki helyet — mondja Péterlia Éva, o bébiparti szervezője, az egészség- nevelési csoport munkatársa. A Szivárvány Gyermekház színháztermének egyik nagy előnye, hogy a színpad és a széksorok is kiemelkednek a padló szintjéből. A szülők és a gyerekek külön, és mégis együtt vannak. Míg a gyerekek játszanak, az anyukák megbeszélhetik gondjaikat a meghívott gyermekorvossal, pszichológussal. Előadások hangzanak el a helyes táplálkozásról, az alvási zavarokról, a gyermekbetegségekről, az apa és gyermek kapcsolatáról,. az agresszivitás kialakulásáról és feloldásának lehetőségeiről. * A Nevelési Központ Művelődési Házának srínháztermében csaknem ötven gyerek játszik önfeledten. A legtöbben a nagy, színes műanyag kockákat választják: lyukas oldalain bármilyen irányból ki és be lehet bújni, az összekötő csőben meg egy kicsit el lehet tűnni a többiek elől. Más a kis műanyag kockával a fején az egyensúlyozást gyakorolja. A színpad lépcsőiből piramis épült, a padlón elhelyezett szivacs matracokon bukfencezni lehet. A két és fél éves Gábor könnyedén veszi az akadályokat. A nagymamájával érkezett. Uránvárosban laknak. — A menyem azt mondta, hogy a Szivárvány Gyermekházban lesz bébiparti. Gondoltam, elviszem, ott szabadon mozoghat, találkozhat hasonló korú gyerekekkel. Szok- ja meg egy kicsit a közösséget — mondja Horváth Gábor nagymamája. — Nagyon jól érezte a kisunokám ott magát. Szinte az első pillanattól kezdve elment mellőlünk. Ezek a bébipartik segítik a kisgyerekeket abban, hogy megtanuljanak együtt játszani, vagy úgy egymás mellett, hogy mindenki jól érezze magát. A bébiparti jó kezdeményezés, többen is kihasználhatnák ezt a lehetőséget. A házimunka mindenkit .megvár, hetente egyszer elmaradhat a takarítás, meg főzni is lehet előre. Gáborék is panellakásban élnék. Egy szobájuk van. A gyereknek kicsi a .mozgástere. Itt mindent kipróbálhat. Nyugodtan ugrálhat, nem kell állandóan rászólni. Én is Pécsett nőttem .fel, mi sem laktunk nagyobb lakásban, de volt udvarunk. Nyugodtan kimehettünk az utcára is, nem kellett félni, hogy elüt bennünket egy autó. Gábor élvezi a nagy helyet, minden játékot kipróbál. A huszonegy hónapos Balázs legszívesebben az asztalra mászik, és onnan a nekitámasztott kis'padon lecsúszik". Az Asztalos János útról jöttek a Nevelési Központba édesanyjával. — A sógornőm mondta, hogy a Nevelési Központban bébipartit tartanak, ahol a gyerekek jót játszhatnak — mondja Pál Balázs anyukája. — Mecsek-Nyugaton lakunk. A közelünkben két kis játszótér van. A társasházhoz sem tartozik nagy terület. Balázs nagyon szereti a gyerekeket, ezért úgy gondoltam, megpróbálom, elhozom egy bébi partira. Először a Szivárvány Gyermekházban voltunk, az nagyon tetszett. Nagy volt a tér és kevés a gyerek. Itt is sok mindent lehet csinálni, de nagyon sokan vannak. Jó lenne, ha ilyen bébipartíkat szerveznének még Mecsek-lNyugaton, Fehérhegyen is. Ezék a bébipartik azért is jók, mert az ember igy kimozdul otthonról. A gyéreik is megtanul bizonyos alapvető együttélési szabályokat. Balázson látom, hogy ugyan egy-egy ilyen foglalkozáson nagyon elfárad, de ha kipihente magát, utána sokkal nyugodtabb. Nagy a mozgásigénye, és itt nyugodtan sza ladgálhat. — Már többen megkerestek bennünket, hogy ne csak a járni tudó gyerekék és szüleik részére tartsurfk bébipartit, hanem a csecsemőknek is - folytatja beszélgetésünket Pé- terfia Éva. — Sok kismamának gondot jelent csecsemőjének ápolása, gondozása. Torna közben megtanítanánk őket a legalapvetőbb gondozási szabályokra. Szeretnénk eze'ket a foglalkozásokat halk zenével színesíteni. Amint megfelelő helyet találunk, megkezdjük a csecsemőtornát is. A bébipartira felfigyeltek a Janus Pannonius Tudomány- egyetem neveléstudományi tanszékének munkatársai is. Márciustól már hallgatók is részt vesznek a foglalkozásokon. Gyermekdalokat és mondókó- kat tanítanak a gyerekeknek. A bébiparti szervezői szeretnék állandó pszichológiai tanácsadással is bővíteni a programot. Az eddigi tapasztalataik azt mutatják, hogy a gyerekék nevelésében sok a gond, probléma. A .sérült gyerekek csak az utolsó pillanatban kerülnek a szakemberekhez. Ha időben felfigyelnek rójuk, segíteni lehetett volna rajtuk, és nem következik be a baj. Szalai Kornélia Mi jobb? Ha nekünk segíteni akaró nyugatiak pénzsegélyt adnak konkrét célra, netán ránk bízva annak felhasználását, avagy, ha a ránk szánt pénzt a szürkeállományunk pallérozására fordítják? Bevallom, e kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni, hisz adott esetben mindkét módon lehet seg'íteni, hogy a gazdasági szekerünk kimozdul, jón (és mielőbb kijusson) a kátyúból. A British Council (Brit Szervezet), mely a brit kultúrát és tudást igyekszik elterjeszteni a világon, a második variáció mellett voksolt, mégpedig 25 millió font értékű, öt évre szóló alapot létrehozva. Ezzel az a céljuk, hogy a magyarországi üzleti élet és a menedzsment oktatását, képzését és továbbképzését, fejlesztését és támogatását is segítsék. Ez a „tudásalap” a későbbiekben igencsak hasznot hozhat kis országunknak. S hogy komolyan gondolják, hazánkból tíz szakembert hívtak meg Angliába, névre szólóan, akik mo. torjai lehetnek e nemes ügynek. Igy jutott ki két hétre a magyar „előőrs” tagjaként a pécsi JPTE Közgazdaságtudományi Karóról dr. Farkas Ferenc dékánhelyettes és dr. Szűcs Pó1 tanszékvezető is. Dr. Farkas Ferencet a kéthetes tanulmónyútról és az ott tapasztaltak hazai honosításáról kérdeztem. — Tizenkét intézményben (tíz egyetemen és két továbbképző központban) fordultunk meg, hogy tanulmányozzuk: mit tudnak nyújtani Magyarországnak a képzettségi színvonalunk fejlesztésében. Az általuk felkínált lehetőségeknek hármas haszna ígérkezik számunkra. Az általános szakmai az, hogy Magyarország közel kerülhet egy fejlett vezetési és szervezési kultúrával rendelkező ország oktatási-képzési tapasztalataihoz. Azaz a magyar szakemberek széles körének nyílik majd lehetősége, hogy részt vehessenek angliai képzési programokon. A pécsi közgazdasági kar közvetlen lehetősége sem elhanyagolható, ugyanis a segítségükkel közelebb vihetjük tanterveinket és tananyagoinkat az európai normákhoz. A harmadik szempont is sokat ígérő: a személyes és intézményi kapcsolatok kiépítésére és további bővítésére alkalmas formák megtalálása, illetve kidolgozása. Hazaérkezésünk óta megállás nélkül jönnek a kinti intézményektől a levelek. A pécsi közgazdászképzés Intézményi, tehát egyetemi haszna is sokat ígérő, jól is jön, mivel jó néhány éve már megkezdődött Pécsett (is) a tantervi reform. Ennek mi más lehetne a célja, mint, hogy a gyakorlati életnek képezzenek korszerű üzleti ismeretekkel és készségekkel rendélkező közgazdászokat. Ezekhez a tantervi és tananyagfeljesztések- hez is koptak kint ötleteket és támogatást. Az is jelentős segítséget adhat a pécsi egyetemnek, hogy angliai vendég- professzorok érkeznek majd oktatóként a tudásalap támogatásával. Sőt. Az angolok fantáziát látnak egy pécsi központú regionális menedzsertovábbképző központ létrehozásában és működtetésében, és ezt anyagiakkal is támogatnák. Az angol tudásalap lényege, tehát, hogy a kint meglévő 25 millió font terhére pályázható meg a kinti tanfolyam, mely egyaránt nyitott a vállalkozói és a vállalati szféra számára. A továbbképzésnél egyaránt szó van a kéthetes cél tanfolyamtól kezdve az egyéves, diplomát is adó tanfolyamig. Az is természetes, hogy alap- követelmény az angol nyelvtudás, de az üzleti angol nyelv elsajátítására a tudás- alap Magyarországon is tervez tanfolyamokat. Az is természetesnek tűnik, hogy a következő tanévben már elkezdődhet a pécsi egyetemi hallgatók angliai képzése. Hogy érdemes-e nyelvet tanulni? Azt hiszem, ez nem lehet kérdéses. Már csak azért sem, mert a pécsi közgazdász- képzést végző egyetem elképzelése, hogy rövidesen akár a kar hallgatóinak legalább egy- tizede egy szemesztert vagy egy teljes tanévet járjon valamelyik nyugat-európai vagy USA-beli társegyetemen, és azt a sikeres tanulmányi időszakot neki itthon betudják. Hogy, hová utazhat pécsi egyetemi vendéghallgató? Ez a kinti társegyetemek fogadó- készségétől is függ. Jelenleg az USA-ból három, Angliából öt, az NSZK-ból három és Hollandiából egy egyetem segíti közgazdászhallgatóink elmepallérozását. Murányi László Bébitorna «a pécsi «Nevelési Központban Fotó: Proksza László Középiskolások válaszolnak: Demokratikus iskolába járnak?- Demokratikus iskolába jártok? - A hét középiskolás közül hat határozottan vagy mosolygósán nemet mond, némán ingatja a fejét. A következő kérdésre, miszerint hajlandó-e nevét is adni a nyilatkozathoz, hasonló elutasításban van részem. Nem voltak illúzióint, de pzért — a hétvégi, orfűi táborba megszervezett — beszélgetésünket ennek firtatásával folytatom.- Ősidők óta elnyomják a diákokat, és ha véleményt mond, megtorolják. Ezután pedig nem mehetünk senkihez.- Nem demokratikus az iskolám, mert vagy figyelembe veszik a jogainkat, vagy nem. Azt hiszem, a tanárok sem, mi meg főleg nem ismerjük a jogosítványokat. A legtöbbször megkérdezésünk nélkül döntenek, és ez az iskolavezetés gondolkodásmódja miatt van így— Alanyi jogunk például, a tanárok munkájának értékelése- mondja Gábor, aki többször elolvasta már az oktatási törvényt és kísérő jogszabályait.- A bennünket érintő fontos kérdésekben legalább ki kellene kérniük a véleményünket. Mondjuk az órarend összeállításánál, vagy a félévzáró tan- testületi értekezleteken ott kellene a diákok képviselőinek is lenni. Több hasonló tapasztalatom igazolja, hogy nem egyedi jelenségekről van szó. Hogy kinek milyen jogosítványai vannak, arról az oktatási törvény néha korszerűen, többször viszont megfoghatatlanul általánosan szól. Ezt a jelenséget nyomon követhetjük több iskola működési szabályzatában is. A múlt ősszel egyébként sok helyen leporolták ezt az alapokmányt és kivették belőle a szocializmussal kapcsolatos különféle megnyilatkozásokat. A gyerekek ebből a szabályzatból a legritkább esetben ismerhetik meg jogaikat, némi segítséget legfeljebb a^ házirend és az ellenőrzőjük hátsó részében található rövid eligazító szöveg nyújthat. Utóbbiból idézek: A tanuló végezze munkáját a szocialista társadalom hasznos tagjaként. . . Tegyen eleget állampolgári, hazafias és internacionalista kötelezettségeinek ... Tartsa be a szocialista együttélés szabályait... Védje a szocialista és személyi tulajdont. Azt nagyon jól tudják, hogy ez már nem támpont, többségük figyelmét el is kerülte az ellenőrző e két oldala, de pontos ismeretek és kapaszkodók hiányában az elmúlt évek iskolai fórumain rendre vereséget szenvedtek.- A volt diri többször is az ember civilizálttá válásáról szónokolt, míg mások a politikusokhoz hasonlóan kitértek, vagy érthetetlenül válaszoltak. — Az összes lényeges kérdésben lemostak bennünket a diákparlamenten. Akik ott kiálltak valami mellett, azokat később piszkálták, hogy ott nctay volt a szád fiam, most miért nem az. Egyikünk cikket írt a megyei középiskolás lapba, ellene valóságos nyomozást indítottak. Annyit javult a helyzet, hogy nem kell iskolaköpenyt hordani, és a házirendben sincs benne, hogy védeni kell a szocialista tulajdont. Kiderült tehát, alig vannak az iskolákban önkormányzati érdekvédelmi szervezetek, testületek. Csak ketten beszélnek arról, hogy ilyesmi náluk valóban működik: — Van diáktanócs, amely, ha valamiről dönt, a faliújságra kitesz egy tájékoztatót. Az egyik osztálytársamnak, aki tagja a tanácsnak, be kell számolni az osztályfőnöki órán arról, hogy ott mi történt. — Az én iskolámban az ön- kormányzati választást a pártharcokhoz hasonlóan szerveztük. A győztes diákpárt tagjai végül a vesztesektől is kértek képviselőt. Elég demokratikusnak érzem, amit csinálnak, de az iskolai programok szervezésére futotta csak az erejükből. A többiek tapasztalatai lehangolóak. Legfeljebb fonmá- lis, működésképtelen diáktestületekről szólnak. A ténylegesen működő önkormányzatok száma az országba n is elenyészően kevés, az iskolákból hiányzanak az önkormányzó, autonóm, kezdeményező közösségek. Hibásnak nevezhető az a pedagógiai gyakorlat, amely — legalábbis — nem segíti az önkormányzati szerveződést, holott nagy gondot és odafigyelést kellene fordítani ilyen irányú ismereteik, képességeik gyarapítására. Ha most nem tekintik őket tárgyalóképesnek, ha nem ismerhetik meg kötelességeik mellett jogaikat is, ha nem tudnak nyilvánosságot szervezni maguknak, ha «most nem tanulják meg képviselni érdekeiket, akkor szocializációjuk, a demokratikus politikai kultúra fontos elemeinek elsajátítása vajon mikor és hogyan fog megtörténni? Természetesen nem kívánok általánosítani, jól tudom, hogy több helyen az iskolai élet demokratizálását komolyan veszik. De ez még a kisebbség. Bozsó Béla
