Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-04 / 62. szám
„Eltáncolni egy imát...” Beszélgetés Volf Katalinnal A Pécsi Balett pénteken este mutatta be Az élet és a halál rítusai című balettestjén a Himnusz az élőkért és a Bolero című egyfelvonásost. A koreográfus vendégként a Magyar Állami Operaházból Fodor Antal. Az előadásban ugyancsak vendégként az Operaház néhány táncosa is közreműködik, így Voll Katalin, akivel a premier alkalmából beszélgetünk. — 1982-ben végeztem az Állami Balett Intézetben. Egy évig a Szovjetnióban voltam ösztöndíjas, majd ezt követően az Operaházhoz szerződtem, amelynek most magántáncosa vágyók. Balettversenyeken is részt vettem, ezek közül Losan- ban egy ifjúsági balettversenyen bronz-, illetve Amalfyban nemzetközi felnőtt versenyen aranyérmet nyertem. Az Operaházban elsősorban klasszikus sze. repeket táncoltam: a Hamupipőke, A bahcsiszeráji szökőkút, a Hattyúk tava, a Diótörő női főszerepeit, illetve Seregi Rómeó és Júliájában Júlia szerepét- Itt a Himnusz az élőkért egyik fehér ruhása és a Bolero főszereplője. Mit jelent számos klasszikus szerep után a Bole- rót táncolni?- Mindenképpen kihívást jelent, hiszen engem elsősorban lágy, törékeny, naiv karakterek alakításában szokott meg a közönség. Ez pedig egy kemény, energikus szerep, amelyben a korábbiaktól eltérően a nőiség- aek egy más dimenzióját kell bemutatnom. Mindazonáltal mivel nő vagyok, nagyon „érzem” ezt a f'gurát, és örülök, hogy ebben a szerepkörben is kipróbálhatom magam.- Az első részben, a Himnusz.. .-bon tiszta, plasztikus, mondhatni kiegyensúlyozott a szerep, amit táncol. Ezt követi a Bolero. Nem nehéz a váltás?- Amikor bejövök a színházba, először csak a Himnuszra gondolok. Nagyon szeretem ezt a darabot, a zenét, a témát, a koreográfiát, és szeretem ennek a szerepnek a finomságát, tisztaságát. Talán azért, mert én is meglehetősen érzékeny típus vagyok. Ebben a szerepben pedig egy imát kell eltóncolni. Majd amikor vége az első felvonásnak és a szünetben fehérből feketébe öltözöm, akkor kezdek a Boleróra gondolái, akkor „töl. tődöm fel" a Bolero-hangulatá- val. Amikor pedig a színpadon, ahol csak az öt fiú van és én, megszólal a zene, egyszerre elragad a hangulata s visz, visz egészen a végéig. Persze, ennek a hangulatnak ' részesei a partnereim is, akik minden rezdülésükkel ezt tartják fenn. Csodálatos velük dolgozni. — A koreográfus személye mennyire befolyásolja?- Szeretek Fodor Antallal dolgozni, mert azt hiszem, az ő mozdulatvilóga igazán közel áll hozzám. Első főszerepeim egyikét is az ő Látomások című darabjában táncoltam.- Fodor Antal, a Pécsi Balett egyik alapitó tagja volt. Mit je. lent Pécsett a Pécsi Balettal dolgozni?- Nagyon jól érzem magam. Korábban egyébként nemigen ismertem az együttest, kevés produkciót láttam tőlük. Amikor idejöttünk, pillanatok alatt befogadtak és egy közösség tagjai lettünk. Ezen a közösségen belül pedig külön-küíön egyéniségek vannak, és meggyőződésem, hogy ez az alkotó munka záloga. A Pécsi Balett táncosaitól sokat tanultam, sokat kaptam tőlük. Csak azt sajnálom, hogy nem a szép, régi épületben vagyunk.- A továbbiakban modern vagy klasszikus szerepeket szeretne inkább táncolni?- Mindkettőt. Mindig új, mindig más feladatokat, azt, amit meg kell oldani, legyen az klasszikus vagy modern. Nem ez számít, hanem a feladat, az alkotás új és új lehetősége. Olyan darabokat szeretnék, amelyekben kell és lehet is igazán táncolni. Hiszen táncosnő vagyok. Fekete Valéria Botond a Zengőért kiált A lecsupaszított Zengő ki* irtott erdei, továbbá a pusztulásra ítélt romániai falvak ihlették azt a kiállítást, amely Budapesten, a Műcsarnokban látható március 18-ig. A Botond néven jelentkező művész — Kardos Botond — tíz éve él a Német Szövetségi Köztársaságban. Gyökerei innen, Pécsről, Pécsváradról, Baranyából fakadnak. Munkái ma több magán- és állami gyűjteményben szerepelnek az NSZK-ban, ahol számtalan kiállítást rendezett, és rangos dijakat — mint a tavaly elnyert Kistner- díj — szerzett meg. Ami a falurombolást illeti, ugyan a történelem hál' istennek elébe ment a kiállításnak, Botond gondolatmenete, problémaérzékenysége mit sem vesztett aktualitásából. ,,Hogyan magyarázzuk meg ezt a romhalmazt?" kérdezi a megnyitón is közreműködő költő, Kurdi Fehér János szavaival a képzőművész, amikor a kiállítóterem falai közé rendezi a Zengő lepusztitott erdejét vagy a falvakat jelképező egyes építményeket. Mindkét témához rokon elemeket alkalmaz, mindkét esetben a huszadik századi ember végzetessé váló beavatkozásaira figyelmeztet. A falvakról szóló „Hommage" és a fákat sirató „Zengő" is az élet leépülését, az életbe, a természetbe való végzetes beavatkozást példázza. Ez a kiállítás tehát panasz és vád, egyúttal gyász is — olvassuk Botond programját Peter Laub művészettörténész megfogalmazásában, aki magyar kollégájával, Aknai Tamással együtt nyitotta meg a Műcsarnokbéli térinstallációs kiállítást A két téma közül a „Zengő" című többször, új és új változatokban szerepelt az NSZK kiállítótermeiben, felmutatva a tiltakozás gesztusát a gyermekkor szeretett vidéke érdekében. Gállos Orsolya A pécsi bíró pecsétje 1727-ből? adalék egy 300 éves vitához Új Vihar egy lavór vízben — csak így lehet minősíteni azt az egyébként terebélyes vitát, amely az utóbbi évben Pécs város címere körül kibontakozót ahhoz a harchoz képest, amelyet a város a 18. században a pécsi püspökkel folytatott szabad királyi városi rangjának elismertetésért. Egy magát megnevezni nem kívánó- gyűjtő jóvoltából a közelmúltban egy érdekes pecsét került a Janus Pannonius Múzeum helytörténeti osztályának birtokába.- Pécs város pecsétjével kapcsolatban oly heves, s eszközökben sem válogató viták voltak évtizedekig a 18. században, hogy még hamisított pecsétje is volt a városnak. A pécsi polgárok vezetői arra hivatkoztak, hogy még I. Ferdinánd királytól 1528-ban kaptak szabadalmat. Ezt bizo- nytíani nem lehet, de az ellenkezőjét sem. Mindenesetre a város olyan pecsétet hamisított, amelyen az 1500-as évekbeli dátum szerepelt. A most talált pecsét a hamisította! egy idős, de nem hivatkozik a régi dolgokra — mondja Beze- rédy Győző, a téma szakértője, a Baranya Megyei Könyvtár helytörténeti osztályának vezetője.- Milyen más érdekessége van ennek a pecsétnek?- Ez egy kicsi, 20x17 milliméteres átmérőjű ovális alakú pecsét. Minden többi, a hivatalosan használt nagypecsét is kerek volt. Erről a pecsétről a következők állapíthatók meg: ez egy lap, amelyen a rézbe van belevésve a felirata, dátuma és pecsétképe. Olyan vékony, hogy aszfalttal töltötték ki, nehogy elgörbüljön. Annyi maradt meg belőle, hogy csak a méreteiből feltételezhető: nem nyomópecsét volt, hanem gyűrűs pecsét, amit a mindenkori bíró használt kispecsétként. Az 1727-es dátumon kívül érdekes a címer felirata és a címer képe. A feliratából joggal feltételezhető, hogy ezt németek használták, német ember volt a megrendelője, elkészítője. Ez ugyan nem meglepő, mert akkoriban Pécs eléggé német város volt. Ám amíg a város többi eddig ismert pecsétjén a felirat középkori latin nyelvű, addig ezen a pecséten a felirat német, de valami elképesztő elferdítésekkel írja le a város német nevét: „FINF. KHIRK”. A pecsét döbbenetesen primitív munkd, hiszen ugyanebben a korban, 1722 és 1727 között ennél sokkal művészibb pecsétek készültek Pécsett egyszerű jobbágyfalvak számára. Azok vésnöke ismerte a középkori latin írást, a most megtalált pecsét vésnöke viszont nem. Külön érdekesség- a pecsét képe, amely - mint ahogy az összes többi pécsi pecsété — a székesegyházat ábrázolja, mégpedig a korabeli barokk pécsi székes- egyházat. Az évszám és a barokk székesegyház hiteles ábrázolása ad hitelt a pecsétnek is: a korabeli hamisított pecsétek éppen ebben a vonatkozásban árulják el magukat legészrevehetőbben: olyan stílusúnak ábrázolják a székesegyházat, amilyen az 1500- as években biztosan nem lehetett.- Hallottam olyan feltételezést is, hogy ez a pecsét arra is bizonyíték: Baranyába az eddig ismertnél korábban települtek be a németek. — Ez erre nem bizonyíték. Hiszen németekkel betelepített első baranyai falu pecsétje, Mecseknádasdé éppenséggel 1722-ből származik. Pécs német betelepülését külön kell választani a baranyai falvak szervezett betelepítésétől. Pécsett a németek mindjárt a török alóli felszabadulás után megjelentek: elsősorban mesteremberek jöttek. Ez a pecsét arra bizonyíték, hogy 1727-ben már olyan súlyuk volt, hogy vezető szerephez jutottak. A 18. századi Pécs egyébként három nyelvű város volt: magyar, német és bosnyák. Mindenki értette mindhárom nyelvet, de valófában egyetlen nyelvet sem beszéltek tisztességesen, amire ennek a pecsétnek a felirata is bizonyíték. De azért mindenki megértett mindenkit. D. I. Á harmadik Magángyűjtemény az ÁNK-ban Az álom szobrai Aki járt már valaha egy elvarázsolt kastély rejtélyes falai között vagy álmodott csak egyszer is zegzugos, sötét terekről, kóborolt beláthatatlan útvesztőkben, hirtelen feltáruló titkos átjárókon vergődött át, hogy valami pisla fényhez érjen, talán el tudja képzelni, milyen tér fogadta azokat, akik az Art Kísérleti Stúdió legújabb előadásában láttáik a Magángyűjtemény III. című élő szóbor- és tánckiállítást. A téma - a február végi négy és a március elsejei két alkalommal - ezúttal az álom volt, az emberi lét titokzatos, rejtélyes, föltárásra váró mozzanata, amelyben fölfokozot- tan jelennek meg a szorongások, elfojtások, az erotikus vágyképek. Az életre kelő „szobrok", az időpillanatba fagyott, és kitörni vágyó mozdulat, a tánc, a zene, a lüktető fény ebben a változó térben ebből az őskori embertől a legújabbakig tartó folyamatból mintha az egyetlen állandót emelné ki, azt a mozgást, mely az ellentétek összecsapásából, átalakulásából, nyugvó- és csúcspontjaiból alakul egésszé, mindig örök, és így változatlan. A jelképrendszer voltaképpen egyszerű. Az életadó tűz, az ősi állatisten, a repülés, szárnyalás, elszakadás képzetét keltő madár, az em'ber- kísértő kígyó, a kör önmagába visszatérő, kiutat nem láttató vonala, a tengerzúgás születést és feloldódást idéző morajlása vagy akár a távolkeleti jan és jinq, az átadás és elfogadás, a férfi és a nő, az igen és a nem egymást feltételező és kiegészítő volta mind erről a harcról szól, a lét mindennapi folyamatairól, amelyben élővé válhat a holt, hogy aztán újra mozdulatlanságba hullva várjon egy másik újjászületésre. Ellentétek feszülnek egymásnak és csapnak össze a rendező, Szalay Tamás koreográfiájában. A nyers erő, a vad ösztön a nirvánába hajló meditációval szembesül, a költői szerelem meztelen egyszerűsége a maskarás, félig sem egymásra figyelő hamis érzelmekkel, a magány, az elzárkózás a kitöréssel, a hit a hitehagyottsággal, a harc a feladással. Kizökkenteni a kisebb kitérők, az olykor kevésbé határozott részletek sem tudnak. A közönség egy rövid órára egy időtlen körforgás részese lesz . . . A nem profikkal dolgozó stúdió mór nyolc éve tartó, kísérleti színházat teremtő vállalkozásának legfrisebb munkája - a többihez hasonlóan - beépíti a produkcióba a mozgásszínház, a balett, a tánc, az opera, a mesejáték, a minimal-art, a happening, a pantomim és a verbális színház elemeit is. Az útkeresésnek még nincs vége — sem itt, sem abban a bizonyos álomkastélyban . . . Hodnik Ildikó Eladni a művészeket ART—TOUR Az ART-TOUR Kft- felirat már több helyütt olvasható Pécs utcáin. Egy új, nemrég alakult menedzseriroda neve ez, amely az Országos Rendező Iroda könnyűzenei közvetítő monopóliumának megszűnése után hasonló feladatokat vállal. — Nem szívesen használjuk ezt a szót, hogy közvetítés, inkább a talán ridegebb, de pontosabb szót mondanám: szeretnénk eladni a művészeket - mondja Bornemissza Géza, akit a könnyűzene területén dolgozók éppen az ŐRI révén ismertek meg. - A megélénkült szórakoztatóiparban azt tapasztaltuk,'hogy továbbra is szükség van olyan szervezetekre, amelyek vállalják egyes események megszervezését, műsorral való ellátását, a szórakoztatás körüli kellemes és kellemetlen dolgok intézését. Alaptevékenységünk szerint abban akarunk segíteni, hogy egymásra találjanak a komplett szórakoztatóműsorok, az énekesek, színészek, artisták, táncosok - és az érdeklődő közönség. Cégbejegyzésünk szerint országos a hatókörünk, de elsősorban a Dél-Ounántúlon kívánunk dolgozni.- Az „eladni művészeket” kifejezést úgy kell érteni - mondja Bornemissza Géza -, hogy tevékenységünk nem merül ki az egyszerű információban, a két fél „összehozásában". Mi alkalmazzuk a színészt, mi fizetjük, és felelősséggel adjuk tovább. Ez minősítést is jelent, hiszen saját érdekünkben nem mehetünk egy bizonyos művészi szint alá. És garanciát is a munka- fegyelemre. Hogy mennyit kérünk, mennyi a hasznunk, ezt a kérdést tekintsük üzleti titoknak. Az általunk eddig alkalmazott művészek többsége szabadfoglalkozású, aki maga fizeti társadalombiztosítási járulékát. Reméljük, hogy a műsorok, egyes művészek menedzselése alkalmat ad majd fiatal tehetségek felfedezésére is. Az új cég közreműködésével került műsor a pécsi Kikelet bárba, alkalmazta őket a Konzum étterem, lambada- versenyt rendeztek a harmincasok bálján - zongoristát küldtek a pécsi Aranykacsába, énekest a Sopiana vendéglőbe. Az ART-TOUR menedzserirodát Bornemissza Géza, Bornemissza Mária énekesnő és Darvas István hegedűs alapította. Darvas István gyakori külföldi vendégszereplései országhatáron túli kapcsolatokat jelenthetnek az irodának. A nemzetközi menedzselés egyelőre csak a tervek között szelepei, az iroda megkérte az engedélyt. Új impresszálási törvény van előkészületben, ettől is függ az ART-TOUR tevékenysége. Ugyancsak terv, hogy idegenforgalmi művészeti eseményekre utaz.ásokat szerveznek, és a Magyar- országra érkező külföldieknek kulturális programot, idegen- vezetőt stb. biztosítanak. G. T. vasárnapi
