Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-24 / 80. szám
1990. március 24., szombat Dunántúlt napló 9 Öntevékeny segélykiáltások? A közművelődési pályázatok margójára Farkas Csaba i. „Csak rve jönne el, jaj, •csdk ne 'jönne el" — suttogta hangtalanul Zamfiri, kényszeredetten ment az üvegfalú presszó felé, álból Tímea talán .már várja... De amint közeledett, hirtelen eszébe 'jutott volami. „Csak jönne el, ibárcsak eljönne" — gondolta, és sietni 'kezdett. ... Tímea épp annyit késett, mint amennyit 'késni illik. — Szia I — mondta szőkén, kéken és vidáman, leült a szív alakú asztalkáihoz, s úgy nézett Zamfirire, mintha ő lenne az a vékony ezüst- gyűrű, amit Z. vett neki három éve, és amit Tímea másfél nap múlva elvesztett; azóta sem 'került elő szobájának ötödik sarkából. (Tímea éppúgy négy fal 'közt élt, akár a parázna 'Messoíina, Madame Pompadour, vagy Co- rtnne Russell, ám Zamfirink úgy érezte, mintha szobájának lenne egy ötödik sarka is, vagy egy Bermuda ^háromszöge ... — 'De hol?! — kérdezte Tímeát, s a szoba hallgatott) — Még mindig ott laksz, a Mák utcában? ... Tímea bólintott, és elmesélte, hogyan telt az elmúlt nyara. — Fizetnék... — intett az est végén Zomfirí a csilingelő mosolyé pincérnőnek. 2. Mák utca 13., Tímeáék házra, este. Zomifiri becsönget, sötét 'hajú, 'bdjszor fiú nyit ajtót, most jött a tus alól, derékón törülköző, lábszárán csikókban rendezi a Víz a szőrt — Vendéged van! — kiabál Tímea szobájába, Zam- flri fűzetlenül veti ie cipőjét, benyit... A mondák a népek gyermekkorúból valók. Naivak, di- csekvók, kegyetlenek, csodáié remtők. A kisfiú a konyháiban ül, egy üveggel játszik. Gurigat- ja az asztalon, megunja, ledobja.- Ha ledobod - mondja az anyja —, összetörik. Kifolyik belőle az orvosság, elvágja a kezedet. A kisfiú méregeti az üveget újra markába fogja.- ledobjam? Földobjam?- Ezt dünnyögi. Földobja. A kövön az üveg összetörik, az orvosság kifolyik belőle. Ez csak egy né- há nyfori ntos orrcsepp volt, A szoba ötödik sarka Tímeát különös élethelyzetben találta: a padlón hasalt, a szőnyegen, s időnként „beszólt" a nagy szekrény alá: — iMucus ... Muctka gyere ki! — Megjöttem - mondta Zamfiri, és érdeklődve nézte Tímea fenékét. '(Szép volt) — Nézd csak, mit kapsz, ha 'kijössz? — Tímea kezében almagerezd, ő 'maga a szekrény alatti sötétséget fürkészi. — Te itt mit csinálsz? - kérdi Z. — A 'Mucus, a hörcsögöm ... Kiszökött a száraz- akváriumból, s bevette magát a szekrény mögé. Egyébként szia. — Majd én segítek keresni — ajánlkozik lelkesen Zamfiri, és 'máris 'ketten hasalnak a szőnyegen, fölváltva szólon- gatva a láthatatlan hörcsögöt. — Muciira, gyere ki! Utyuluputyulu I Harsogó csönd a válasz. — 'Hát ez itt nincs, az biztos — mondta Zamfiri (hasalva). — Itt kell lennie — vélte Tímea (szintén fekve). — Máskor is idebújt, ha kiszökött... Aztán mindig elő is jött. De most... Ez valami egészen más 'helyzet. — !Ki ez a kan itt? — kérdezte Z. közvetlenül, mint régi ismerős. — Mintha már láttam volna valahol.,. — Aki ajtót nyitott?... A Béla. „Tehát a Béla. Szép ügy...” — gondolta Zamfiri, ihasmárrt a padlón. — És mióta?... — Csak idődként. Mucika, gyere toi!'~ — Locrval mi van? A Szőke Lacival. — 'Már elváltunk... Muci! — Elváltatok? Te férjhez mentél a Lacihoz?? — Még előtte. bármikor pótolható. De ha a csodatevő életvize lett volna 'benne, a gyerek akkor is földobja. A kisfiú nővére kilencéves, erősen ragaszkodik a szüleihez, jobban, mint a 'hasonló korú gyerekek. Ho anyja, apja elmennek hazulról, többször elbúcsúzik tőlük. Aggódik értük, óvja őket Az utolsó ölelés után imég egyszer utánük szalad. — Formális logika ... Lemaradtam egy 'brosúrával. — Zamfiri föltáipászlkodott a 'padlóról, leporolta magát, tüsz- szentett. — Néha porszívóz- ihatnál is ... A 'hörcsögödet megeszik a iporcicák. ...Tímea .fejét oldalt tartva nézett a szekrény alá, fenekén a nadrág megfeszült. Zamfiri: — Te, Timiké ... Tímea felült. — Neee... - suttogta pirosán. — Ne kezdjük újra... Valahonnót mocorgó s 'hallatszott. - Ez a hörcsög lesz! A függöny mögül Ijött o hangi — Ugye, nem haltok meg a liftben? — kérdezi. A mondák is ilyen gyermekesen tiszták, és gyermekesen gonoszak. A szittya királyok Istentől kapták kardjukat. Csodálatos, nagy erejű kordot, hogy minden népet legyőzzenek vele. Természetesen, másnak nincs ilyen kardja, mert ha volna, nem biztos, hogy mindig a szittyák győznének. Tehát — kétség sem férhet hozzá — ezt a csodálatos kardot egyedül a szittya királyok birtokolják. Egy csak a bökkenő: a kard elveszett. Egyszer, amikor keresni kezdték — nem tudjuk, mikor —, azt vették észre, hogy nincs sehol. (Elég (baj, hogy egy ilyen Istentől adományozott kard Szittyaországban csak így elveszhet.) Talán az ellenség vitte el? Vagy ott felejtették valahol a meotiszi mocsarakban? Nem tudjuk. A kaid tehát elveszett, kár sopánkodni rajta, de fennmaradt a híre. Az öregek testamentumként hagyták a fiatalokra: „Keressétek, 'kutassátok, mert az lesz a VILÁG URA, AKI Isten kardját megtalálja." 'Keresték is, kutatták is, de Isten kardját nem találhatta meg más, csak az, akinek ö szánta. Végre megszületett. Anyja — talán imég a srity- tya király .felesége sem volt - álmot látott: csodálatos fiúgyermeket fog szülni. IMeg is jelent előtte a fia sugárzó,* lángoló kaiddal az oldalán. Az álmot sokszor elmesélte a fiának, Attilának, oki 'boldogan hallgatta. Még kisgyermek volt, és már tudta, hogy ő lesz a hunok fényes csillaga, Istennek ostora. Könyörtelen azzal, aki szembeszáll vele, de kegyes ahhoz, ki nem szökhetett, ajtó, ablak, minden csukva — bent kell a szobában lennie! — De hat? — kiáltott félig sírva Tímea... — Látsz valamit? - kérdezte, mert Zaim- íiri egy nem létező pontra nézett merőn: ott motoszkál az aranyhörcsög, szájában az ezüstgyűrű, ott iparosodott sok-sok limlom, rozsdás idő, kihasználation alkalom, ott volt maga Zamfiri is — sötét hajú, bajszos fiú -, épp ajtót nyit Szőke Lacinak, „vendéged van!", 'kiált Tímea szobájába. .. aki szövetséget kínál neki. Tudta, 'hogy kíméli imajd a nőket, a fegyverteleneket, megvédi szövetségeseit, de saját kezével öli meg azt, oki ellene fordul. Legyen akár saját testvére is. 'Nőtt, nődögéit Attila, király lett belőle. Zömök, hullámos 'hajú ifjú volt, fekete, villogó szemű, ilyennek mondják, akik látták. Igen ügyesen forgolódott a Kardban, teljes fegyverzetben is föl tudott ugrani lovára. Kedvelte a pompát vendégeit színarony székre ültette, de ő maga egyszerűen, mértékletesen élt. Fegyvere fényes, sátra mindig tiszta volt. Egyik nap - ennek a napnak el kellett következnie — futva jött Attila királyhoz egy pásztor. Kardot tartott maga előtt, lángok csaptak ki belőle. — A mezőn találtam — mondja elakadó lélegzettel -, egyik tinóm belelépett. Ha nem hiszed, mérd meg a lábát, véres séb van rajta. Attila nem látja a pásztort, nem érti, mit mond a tinója lábáról, csák a sugárzó isten-kardot iátja. Mikor meg- imartkodja, érzi, hogy emelkedni 'kezd vele a föld, mikor megsuhintja, szeméből istenek ereje, arcáról szilaj, ravasz mosoly sugárzik. — Isten kardjával megbüntetem a föld iminden népét — kiáltja. És súhogtatja a karót, forgolódik, kíalbál. — Megbüntetem a föld minden népét! Megbüntetem a föld minden népét! A hun urak ámu'lva 'nézik a királyt, a pásztor léhajtja a fejét. — Miért bünteted? - kérdezi. Attila felugrik az asztalra, kardja mint egy óriási húsvágó bárd, vagdalkozik, hadonászik vele. — Megbüntetem! — kiáltja, és a levegőibe szúr. A kard föiszikrázik, 'hegyéről fájdalmasan lecsordul a fény. — Miért? — kérdezi a pásztor. - Miért bünteted meg? Legalább mondd meg, imiért? „Pécs keleti városrészében él a hátrányos és fokozottan hátrányos helyzetű lakosság egyharmada, akikben az el- hagyatottság és kitaszítottság érzete szinte már nem is tudatos, hanem gépjeikben'hordozzák. Évekkel ezelőtt a város tanácsa, majd a lakóterületért minden felelősséget meggondolatlanul fölvállaló 'Mecseki Szénbányák Vállalat hagyta magukra őket ami jelenti a még ki nem épült'infrastruktúra mellett a már meglévő közművelődési intézmények szanálását is" - olvashatjuk' a Külváros Művelődési Egyesület pályázataiban, amelyet a megyei tanács művelődési osztályának küldött. A vádakon túl az eredmények: a Külváros című, egyre közkedveltebb lap, amelynek a terjesztésével már Budapesten és Sopronban is próbálkoznak. Sikeres zenei tanfolyamok, a Cantus Peregrinus énekegyüttes megalakulása. Az első Külváros-nap megrendezése, amelyet rendszeressé szeretnének tenni. A bányaipari szakszervezet által gazdátla nul hagyott könyvtár sorsának, sőt fejlesztésének vállalása. Egy videoklub, egy külvárosi híradó terve. A szükséges eszközökre fordítandó költségeik felét kérik tó- mooatásul — ennyit is — 50 ezer forintot kopnak. Pályázat hagyományőrző, krónikás klub létrehozására- fejlesztésére, honismereti szakkörök, családi klubok, egyesületek, nyugdíjas baráti körök működtetésére. A még tavaly meghirdetett és minden ismert címzettnek elküldött, az újság1 ban közzétett pályázati felhívásra soha korábban ennyien nem jelentkeztek. — „Közösségünk neve: Gyermek- és Ifjúsági Közösség (GVIK). Fenntartónk és számlaszámúnk nincs. A közösség hivatalos ügyeit a község elöljárója, Bapp Magdolna képviseli. Címe: Felsőegerszeg, fő utca 26. Elérhető még a 'Baranyajenő 3. számú telefonon ... Semmi eget rengető célt nem tűztünk ki magunknak. Feladatunknak tekintjük a gyermek- és ifjúsági 'korosztály összefogását." - Majd a felsorolás következik: mi 'minden szűnt meg a ma 170 lelkes, kis hegyháti faluban, hogy most például szerény klubjuk szerény fejlesztéséhez kérjenek némi segítséget. Cserébe társadalmi munkát,* hagyományőrző múltjuk élővé tett jelenidejét, szándékuk őszinteségét ajánlhatták csak fel. — A több mint száz pályázatból 43 — 9 pécsi és 34 vidéki csoport részesülhetett támogatásban a kuratórium döntése alapján - mondja Végih Józsefné, a megyei tanács közművelődési csoportvezetője. - Mindössze 650 ezer forintot tudott a megye szétosztani. Papíron majd négymilliósnak tekinthető az igény. — És 'hát egészen egyértelmű, hogy a pályázatoknak jó része olyan, akár egy utolsó segélykiáltás - teszi hozzá 'beszélgetésünk másik résztvevője, Bertha Vazul művelődési főelőadó. - Igazságosan dön- ten! a legjobb szándékkal sem lehetett, főként, mert sok volt a túl általánosan fogalmazott, tisztázatlan cél, amiből nehezen lehetett kideríteni, hogy tu'ajdonképpen mire is kérik a pénzt, másfelől pedig sokan úgy vélték, hogy ezek majd fenntartásra . fordítandó összegek lehetnek. Voltak, akik messze túllőttek a célon anyagi Igényeikkel, míg többnyire azok, akiknek 10—20 ezer forintos segítség esetleg az utolsó szál maszá lat jelentette a megmaradáshoz, néha nagyobb önmérsékletet tanúsítottak. A döntések szívem szerint így sem voltak igazságosak, de ezzel semmiképpen nem akarom a négyfős kuratórium szakértelmét, jószándékát megkérdőjelezni: ez a bizonytalansági tényező mintegy „'benne volt a pakliban". A döntnökök egyike, Gelencsér János például maga sietett bútorokat szerezni az eger- szegieknek...- Még a látszatát is igyekeztünk kerülni annak, hogy a pénzek elosztása apparátusi döntés legyen - mondja Végh Józsefné. — A munkában négyen vettek részt: Gelencsér János, a József Attila Művelődési Ház igazgatóhelyettese, Lehel György, a Mohácsi Városi Művelődési Központ igazgatója, Kékes Tóbiás, Magyarlukafa elöljárója, Zsikó János, aki akkor még a Janus Pannonius Tudomány- egyetem 'közművelődési tanszékének volt az oktatója. Később valamennyi pályázó meghívásával konzultáción is vitatkoztunk az eredményről, a szempontokról. Okulásul. Azért, hogy valamennyien tisztább képet nyerjünk. Hiszen szakmai ötletekben, tanulságokban kivételesen gazdag és eredményes volt ez a pályázati akció: igen sok községben az indulóban lévő kábeltelevíziózáshoz kértek szakmai segítséget, a pécsi bóbitás Szabó Zsuzsa a néhány óvodában már elindított bábpedagógiai kísérleteihez támogatást, c Pannónia Népfőiskola egy nagyon szép helyi parasztházat igyekszik a gondjaiba venni Kétújfalun, Szigetváron a városi könyvtárban „'játékvárat” építenek a gyerekeknek, Lánycsákon a „népházat" szeretnék élőbbé tenni, Hosszúhetényben a krónikások klubját, Duirraszekcsőn a nyelvtanulók körét. Föltett szándékunk, hogy jövőre legalább 2 millió forintot oszthassunk szét, és mint a népművelők megyei közgyűlésén is hangsúlyoztuk, sokkal aktívabb érdekvédelemre kell törekednünk, amellyel tulajdonképpen az öntevékeny művelődési egyesületek fennmaradását is közvetve elősegítjük. * Az elmondottakhoz vajmi keveset lehet hozzátenni. Hacsak azt nem, hogy a már eddig sem elkényeztetett köz- művelődési intézményhálózat elsőként jut a pénzügyileg kegyvesztett költségvetési intézmények sorsára. Hacsak nem azt, hogy bajban vannak a több fenntartó - például az OKISZ, KISZÖV - által támogatott egyesületek, táncegyüttesek is, és a hírek síeri'nt egy tollvonással a felére zsugorodott az az összeg is, amely az Országos Közművelődési Alapot képezi. (gy félő, - hogy azok a vidéki kisközösségek lesznek . a legkiszolgáltatottabbak továbbra is - akár a helyi bürokrácia'ké- nyének-kedvének is —, amelyek a legtöbb segítségre szorulnának, s ahol „közösségszervező intézménynek" általában csak a kocsma marad. Bóka Róbert Makay Ida Döbbenet nélkül Megvirrad egyszer. S én ébredek az álomból. Hát eddig tartott Döbbenet nélkül, némán nézem arcod helyett végleges maszkod. Tudom, mi történt Nem jajongok. Akár te, oly dermedt leszek. Ki kérdez, mindnek föltakarlak. Kimondtalak. Megöltelek. Mátyás Ferenc Csendes forradalom Csendes ez a forradalom, hála Isten, forr a lélek, hogy a nép magán segítsen, nem ágyúz, nem tapos vérben, s el sem oroz senkitől vagyont s ellene nem jön orosz, csak a könnyeit szárítja, - szárítaná, ha nem lenne még oly közel az a halál, az a számos kínzó tábor, a sok bűntett, s ne nézne vissza ránk vádlón, kit megöltek, de kit megnyomorítanak, kifosztanak, üres kincstári kamrától mit várhat az? Romlakók maradtunk itt a szegénységben, - bizakodhatunk-e, hogy nem halunk éhen? Nincsen okunk énekelni, fáj a múlt még, diderget a minduntalan ránkborult ég. Kerék Imre Tavaszi alkaikumok Fagypáncélja alatt csergedezik, csobog már a Kecske-patak vize, ikrásodó hókupacok alól a hóvirág süvegét emelinti fénybe. Farkasboroszlán fűszeres illata terjeng a könnyű, szélben, a bükkösök, lúcfenyvesek alján virítva hivogat arra bolyongó vándort A nyitnikék már csendíti hangjait Virágcégéreit mogyoróbokor sietve gallyain kitűzi. Barkája bomlik a kecskefűznek. A Pinty-mocsár vizéből a napra ki- éviekéinek lomhán a vörös hasú unkák, ásóbékák, varangyok sütkérezni a langy melegben. Törékeny gyík surran kavicsok között. Kékeslilás tollú szalakóta stáll egy csúcsaszáradt vén akácra, „kra-kra-kra” - csőrök és rikácsol. 3. A hörcsög azonban nem volt sem a függöny mögött, sem a közös erővel kimozdított szekrény alatt, sőt az ógyneműtartótoan sem. Pedig- Az ötödik sarolk ... Úristen. — Mondd már, mit látsz? Zarrrfiri fehér, mint a fal. — Semmit, Timiké, nem látok semmit... Gyújts világot, sötét van már. Vathy Zsuzsa H kard
