Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-24 / 80. szám

1990. március 24., szombat Dunántúlt napló 5 sil '■ Marosvásárhely határában magyar újságírók várakoznak a bebocsátásra, a svéd rendszámú Alfa Romeo ablaküvegeit és karosszériáját is összetörték, a csőre töltött géppisztollyal az átjutásra várakozákat figyeli a román katona Marosvásárhely blokád alatt (Folytatás az 1. oldalról) lésünket, akkor folytathatjuk utunkat a városba. Mire meg­találtuk az elfogadható meg­oldást, jött az újabb replika: csakis külön engedéllyel lép­hetünk a város területére, azt azonban csak egy később ér­kező bizottság állíthat ki szá­munkra. Bizottság ugyan nem jött, óm érkezett két rendőr- járőrkocsi. Ezekután — az őrségben szol­gálatot teljesítő magyar nem­zetiségű katonáktól hallottuk - kiderült, hogy további új­ságírók érkezését jelezték a határról, azért állapodtak meg a külön belépési enge­délyben. A hír ezúttal igaznak bizonyult. Előbb három olasz újságíró érkezett egy magyar bértaxival, amelyet tüzetes át­vizsgálás és egyórás várakoz­tatás után beengedtek a harc­kocsik mögé, viszont nem tart­hatott velük magyar útlevél­lel rendelkező tolmácsnőjük. Ö szolgált azzal a felvilágo­sítással, hogy Debrecenből két mikrobusszal és két személy- gépkocsival újságírók tartanak Vásárhely felé. Háromnegyed óra múlva a konvoj megérke­zett, ám ők sem jártak job­ban, mint mi. Sőt a japán operatőrnek kivette kezéből a kamerát az őrség agilis pa­rancsnoka. Hasonló sorsra ju­tottak a holland, az angol, a '■francia és a svájci kollégák is, akik a vasárnapi választá­sokra érkeztek hazánkba és a budapesti társaikkal együtt kívántak átrándulni Debre­cenből Maros megye székhe­lyére.- Mi okozta a halálos sé­rülésekkel végződött összecsa­pásokat? — kérdeztük az út- őrség parancsnokhelyettesétől. — Kérem, mindennek a ma­gyarországi turisták az okai, akik március 15-én provokál­ják, sőt tettlegesen bántal­mazták az itteni románokat. Kérdem, hallott már maga ar­ról, hogy Budapesten románok halálra vertek egy magyart? No, ugye, hogy nem? Itt pe­dig ez történt. No és az itteni gőzös fejű magyar vezetők, akarom mondani, magyar nemzetiségű románok, mert ugye ők is románok? Mit is akar Tőkés László, Sütő And­rás, vagy ez a két helyi bé­renc, Király Károly és Péter Mihály? Azt kívánják tőlünk, hogy mi tanuljunk meg ma­gyarul, mi, akik itthon vagyunk Romániában ... — Mit hallottak a történtek­ről, mit tudnak önök itt, az ötkilaméterrel odébb lévő Ró­zsák terén történtékről? - kérdeztük az útlezáró őrhely mellett lakókat. — Elég ellentmondásos a helyzet. Sokak azt állítják, hogy az egész egy patikában robbant ki, alhol ezúttal kiír­ták a ayágyszerek magyar ne­veit, és állítólag arra kérték a román beteget, hogy ma­gyarul kérje a gyógyszerét: Mások az Itteni magyar isko­lák visszaállítása miatti elé­gedetlenségben látják a moz­gatórugókat, talán abban van is valami igazság, hogy nem év köziben kellett volna elkez­deni a tanulók anyanyelv sze­rinti szétválasztását... — Igen, igen - vágott a szóba az őrpanancsnok-helyet- tes. — Mi az, hogy vonuljunk ki mi az orvostudományi egye­temiről és a Bolyai líceumiból? Ki látott már ilyet? ... A tiszt még csak leplezni sem kívánta felindulását, úgy hagyott falképnél bennünket. Az őrségben lévő, magyar anyanyelvű katonákat faggat­va hallottuk, akik Aradról, Szatmárnémetiből és a közeli Lúgosról vonultak Kolozsvárra, és hozták őket az ottani mun­kahelyekről. — Aradon, de Szatmárnéme­tiben is több tízezer román érkezett a Kárpátokon túlról, akárcsak Marosvásárhelyre. Nekik itt nincsenek gyökereik. Ennek ellenére Ceausescu az ő kezükbe adta a hatalmat. Persze, hogy nem mondanak le róla egykönnyen. Tetézi a bajt, hogy a mostani, válasz­tások előtti hónapokban az egyik párt nagyabb rámán alkar lenrti, mint a másik. Kö­zöttük pedig több olyan cso­portosulás is van, amelyik egy­értelműen nacionalista, sovi­niszta uszítást kelt az itt élő, jogaikért küzdő magyarok el­len. Még szerencse, hogy a hadseregben más a szellem, no, persze, egy-kót esetet le­számítva. Ugyanis nem tudom, mit várhatunk olyan filmek után, mint amit az előző este láthattunk a televízióban. A harmincnyolc letartóztatott mind magyar nemzetiségű volt, holott előző napon éppen őket verték botokkal, cséphadarók- kal, villákkal felszerelt görgé- nyi parasztok Marosvásárhely főterén. Vajon meddig szólal- haturtk meg ezek után ma­gyarul a hadseregben?... Az interjúsorozatnak a vá­rosiból visszaérkezett olasz kollégák vetettek véget azzal, hogy rögtönzött tájékoztatót tartottak a kora délutáni ese­ményekről. Elmondták: „A fő­tér borítva van üveg- és cse­répdarobakkal, két kiégett busz, több összetört - főleg nyugati rendszámú - személy- gépkocsi látható. A tanács- ház előtt, ahol a különbizott­ság ülésezik, mintegy három­száz tüntető gyülekezik, és percről .percre nő a létszámuk. A tömeg magyarellenes jel­szavakat, mondatokat kiabál, fekete szegélyű röplapokat szór, amin az áll, hogy „Men­jetek, amíg méhettek!”. Az ejtőernyős katonaság kordon­nal próbálja távoltartani az épülettől a tüntetőket”. Mintegy igazolásul az olasz újságírók szavainak, elöl be­zúzott, összetört, svéd rend­számú kocsit hoztak át a ka­tonai záróvonalon... S mivel elmúlt három óra, egyre több személygépkocsi és munkáso­kat szállító autóbusz húzott el mellettünk, amikből — Taka­rodjatok . valamennyien haza! - kiabálások hallatszottak. Fél négykor megszólalt a marosvásárhelyi műtrágyagyár dudája, mi pedig elindultunk, hogy még világosiban elértjük a határt. Manosugrán - alig 20 kilométerre Vásárihelytől — 60-70 férfi gyülekezett, akik fenyegettek bennünket. Ludas, Torda., Kolozsvár csendes volt, Kalotaszegen a kézimunkázó asszonyok tőlünk próbáltaktá- jékozódni. Nem úgy azok a nagyváradi kisiparosok, akik Moldvából jövet Bárvfihunyad melletti vendéglő kentjében mondták el': „A vásárhelyi csata nopján állami buszok jelentek meg Tamási Áron szülőföldjén, Far.kaslakán és Korondon, hogy a fiatal le­gényeket bevigyék Marosvá­sárhelyre. Szerencsére a fér­fiak nem álltak kötélnek. Most nagyon sokan azt állítják, hogy mindezek mögött a Vat- ra Romameasca áll, mi pedig azt mondjuk, hogy ezt még a régi szekusok szítják, hogy össze ug ra ssza na.k be n n ü n két, és elfeledkezzenek róluk. Mit mondjunk? Nem mertünk meg­szólalni magyarul Moldváiban, jól'ehet nálunk is itt van az autóban a szekerce. Soha nem tudhatjuk, hogy kiben mi lakozik... Ez van, uram!”. Borsnál már több mint egy órát kellett .várnunk a vámra. Szerencsére, mert így utolért bennünket a vásárhelyi nem­zetközi sajtótábor fele. Jólle­het a magyar újságírók fel­ajánlották: ők kint maradnak, csak a kollégáikat engedjék be átlépőlistával. A megegye­zés nem jött létre: így ha háboragva is, a japánok és a hollandok visszaindultak Bu­dapestre. A határállomáson ismét felizzította a kedélyeket, hogy románokat nem enged­nek át. Köziben a rádióból ki­derült, hogy Petre Roman nem hívta Németh Miklóst, sőt ő várta a hívást... Izzottak te­hát a kedélyek március 23- án hajnaliban Erdélyben, csak a Maros vize folyt csende­sen ... Kapu László Valahol a tank után már kezdődnek Marosvásárhely utcái Läufer László felvételei Ésszerűtlenül magas árak Mibe kerül az albérlet? A lakásárak emelkednek, bérlakás nincs. Sok embernek az egyetlen lakhatási lehetőség az albérlet Az árakat itt alapvetően a kínálat és a kereslet határozza meg, s a bérbeadó emberi tisztességén múlik, hogy miért mennyit kér. Pécsett a Kertvárosban egy 2,5x3,5 méteres bútorozott szo­bában lökik P. István, A kis­méretű szobáért havonta 2100 forintot fizet. A ház tulajdo-í noso bevezettette a gázt a sa­ját lakrészébe, az albérletbe kiadott szobákba nem. A téli hónapókban a fűtéssel, világí­tással együtt 3100 forintot fi­zet, nyáron 2165. Tisztálkodni csak egy lavóriban lehet, fü­rödni csak a munkahelyén tud. A keresete 6200 forint. A meg« éfhetésre 3000-4000 forintja marod, ebből lakásra gyűjteni szinte lehetetlen. P. István ma­gasnak találja ezt az árat, szerinte a 850 forint lenne <i reális albérleti díj. Sók válasz­tása nincs, vagy fizet, vagy új (helyet keres magának. Siklásról R. Istvánná kere­sett meg bennürtket. Négy éve iköltözött albérletbe. 'Az egy- szoba-konyhás, udvari lakásért első két hónapiban 1000 forin-l tot, aztán 1300-at, rá egy évre már havonta 1600 forintot fi­zetett. Nincs bent a víz. A nagy­szoba használhatatlan, mert derékmagasságig vizes a fal, tehetetlen kifűteni. Másfél év­vel ezelőtt elkezdett omlani, penészesedni. Az egyik sarok­ban már leesett a vakolat. Az elmúlt évben R. Istvónnéék fel­ajánlották, hogy 8000 forintért helyrehozzák a rtagyszöbát. A tulajdonos nem fogodta et az ajánlatot. 1989 májusában megszületett a második gye­rek. (Most mind a négyen a konyhában laknak: a 7 évesi és a tíz hónapos gyerek, R. Ist­vánná és az élettórsa. Az al­bérlet dija februártól 1800 fo-< rintra emelkedett. Az indok: magasóbbák lettek a lakbé­rek. Ez az albérlet azonban nem összkomfortos. Akkor miért? Próbáltak már segítséget kérni a városi laptól is, de an­nak az lett a vége» hogy o tu­lajdonos azonnali hatáUyaf felmondott nekik. A tanácson, is többször jártak, de még át­meneti Idkást sem tudnak ki­utalni nekik. 'Egy összkomfortos másfél szóbás lakás 3500 fo­rintos albérleti díját képtele­nek kifizetni, s ebben nincs 'benne a lakás rezsije, azzal együtt legalább hétezer forint­ra 'jön ki a havi díj, ©TP-tör- iesztésük is van, ami több, mint négyeze r forint. R. István- né gyeden van, 3600 forintot kap, az élettársa 5400 forintot keres. A nagymama nem tudja) (befogadni őket, ugyan állan­dóra nála vannak 'bejelentve, de maga is egy 4x4 méteres szóbáíban lökik. (Egyetlen lehe­tőségük az építkezés, ha a nagymama kis (házához hozzá! tudnak tolda ni egy szoba- konythds lakrészt. A gyermOkorvosnő és a vé­dőnő sókat segített 'nekik, hogy a Irnrrrrnttt csecsemőt haza- vihessék. Környezettanulmányt írtak (helyzetükről. A tanács is segít, hogy a gondjaik minél előbb megoldódjanak: kamat­mentesen kaphatnak kölcsönt, vagy szociálpolitikai kedvez­ményben részesülhetnek, mind­erről a márciusi vb-ülés dönt. 'Ehhez már csak egy kérvényt kell írni, és a ház bővítéséhez szükséges tervrajzokat elké­szíttetni. Addig mire mindeb­ből valóság lesz, az albérlet­iben kell maradni. A főbérlő és albérlő körött a viszony megromlott, kérdés, hogy az írásbeli felmondásnak mikor szereznek bírói úton érvényt. R. 'Istvánná és családjának helyzete mégsem ‘kilátástalan, de mi van azókkol, akik nem tudják a magas árakat 'kifi­zetni, lakásra nincs pénzük, ők 'hava menjenek? Sz. K. Rt. lett a BÉK Az átalakulási törvény lehetőségeit kihasználva egymást követően alakul­nak a különféle részvény- társaságok. 'Ezek sorához csatlakozott most o szak­ma élvonalaiba tartozó Baranya Megyei Élelmi­szerkereskedelmi Vállalat is. A pécsiek már koráb- iban sem féltek a válto­zásoktól, az elsők között vezették be, alkalmazták a különféle vállalkozási formákat és nem mondtak le a korszerűsítésekről, a fejlesztésekről sem. Az utóbbiakról azonban az elmúlt hónapokban ki­derült: a tervezett beru­házásokhoz tőke és tár­sak kellenek. Az épülő Centrum Áruház ABC-rész- legéhez például 200millió forintra van szükség és a nagykereskedelmi tevé­kenység beindítása is könnyebb másokkal szö­vetkezve, mint csupán sa­ját erőből. Négy állami vállalat és egy bank rész­vételével így jött létre az Élelmiszerkereskedeimi Részvénytársaság, továbbá egy nagykereskedelmi kft., melyet a szénbányával, valamint a Törley Pezsgő­gyárral közösen alapítot­tak. Az utóbbi vállalkozás azért is figyelemre méltó, mert olyan lehetőségeket hasznosít, melyekre a ko­rábbi években nemigen volt példa. A bányaválla­latnál kihasználatlanná vált épületeket lebontják és ebből az építőanyag­ból a kereskedelmi válla­lat telkén egy 1200 négy­zetméteres áruraktárat lé­tesítenek. A részvénytársaságot hét­tagú igazgatóság és öt­tagú felügyelő bizottság ' irányítja. Mindkét testü­letben helyet kapott az alapító, a Baranya Me­gyei Tanács egy-egy kép­viselője is. Az Élelmiszerkereskedel- mi Részvénytársaság egyik legfontosabb feladatának tartja, hogy változtasson ko­rábbi üzletpolitikáján. Ezt úgy kívánják megvalósítani, hogy az egyre elviselhe­tetlenebbé váló áremelé­sek ellensúlyozására pél­dául engedményes vásá­rokat tartanak. Az erről szóló tárgyalásokat már megkezdték a tej- és hús­ipar képviselőivel. Ha si­kerül megállapodniuk, egyes termékeket 20 szó«, zalékkal olcsóbban áru­sítanak, míg más élelmi­szerekre (több mint har­mincféléről van szó) már­cius 5-étől 20—30 százalék engedményt adnak. Ezzel egy időben csökkentik egyes kozmetikai cikkek árát is 30-40 százalékkal. A részvénytársasággá alakulás miatt február végén, március elején 250 boltban kellett rendkívüli leltárt tartaniuk. Ez a vásárlóknak és a dol­gozóknak is kellemetlen­séget okozott. Az utóbbia­kat mindenesetre vigasz­talhatta az a tudat, hogy az átalakulást követően hosszú-hosszú idő után végre rendezik a béreket is. F. D.

Next

/
Thumbnails
Contents