Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-24 / 80. szám

1990. március 24., szombat

Dunántúlt napló

3

n »áros mindenkepp föl járna---------------------------------- —

Le

sz-e ismét irgalmas rend Pécsett?

47 országban 200 kórházuk van 1500 szerzetessel

A címben feltett kérdés úgy tűnik, egyelőre nyitott, nagy kérdőjel marad. Pedig kezdetben egyszerű, sima ügynek indult az egész, legalábbis így gondolták azok, akik ígértek, és akik elhitték. Ez az „irgalmas-ügy” tulajdonképpen ennek a zűrzavaros, felemás, átmeneti időszaknak (vajon hány évig) a tipikus kórképe.

■........-' "■ 1 ■■ ......... * ■ —.....

•M

ert elhangzanak ígéretek, röpködnek az ország, a társadalom átalakításáról szóló hangzatos elképzelések, ám ha valami odáig jut el, hogy ne csak beszéljünk, ígérjünk, de csináljuk is, akkor 'kiderül, ez már népi megy. És egyáltalán nem biztos, hogy az érintettek) téhetetlensége miatt, 'hanem inkább, mert nem mérik fel az ígéretek következményeinek súlyát, s azt, hogy nehéz a 40 évet máról holnapra átfordítani.

A kormány részéről, még a múlt évben hangzott el a szándéknyilatkozat, miszerint bizonyos egyházi tulajdonokat visszaszolgáltatnának az egykori tulajdonosoknak. Ekkor vetődött fel, hogy újra indítani kellene a betegápoló és gyógyító irgalmas rendet. Mivel a rendház egyik kórháza 1950- ig Pécsett működött, úgy tűnt, hogy az egykori irgalmas kórházban, a jelenlegi II. számú klinikai tömb egy részében nem lesz gond a működést és az egyelőre csak szerzetesi képzést megkezdeni. Ám kiderült, korántsem ilyen egyszerű az egész. Beszéljenek erről az ügyben érintettek:

Dr. Neumark Tamással, az ORF'I főorvosával, mint az irgalmas rendek proviciálisa ál. tál megbízott ügyvezetővel beszéltem, aki emellett a Magyar Püspöki Kar egészségügyi tanácsadója, a Magyar Keresztény Értelmiségiek Szövetségének vezetőségi tagja is egyúttal.

— Múlt év decemberében Magyarországra látogatott Brian O’Donell, az irgalmas- rend ^prior generálisa. Ő a- vi. lóg összes irgalmas rendii egészségügyi intézményének a feje és irányítója. .0 érdeklődött: van-e reális lehetősége annak, hogy Magyarországon újra indulhasson a rend? beutaztunk Pécsre Dömötör László — rendi nevén 'Hilar —1 atyához, aki a magyarországi irgalmasok rendfőnöke és tájékozódtunk, hogy .van-e mód az indításra. Kiderült, semmi. Hiszen a templomon kívül egyetlen helyiséget nem hagytak meg a rend számára és az egykori kórház, a mai ll-es Bel- és Sebészeti Klinika — hihetetlenül zsúfolt körülmények között működik.

— Ezután a generálist itt Budapesten fogadta Csehák budit szociális és egészségügyi miniszter és Kökény Mihgly mit niszte(helyettes. 'Mivel jómagam is jelen voltom a megbeszélésen, el tudom mondani pontosan, mi hangzott el. Ezen a tárgyaláson mindenki egyetértett azzal, hogy az Irgalmas rend újjászervezését minden, képp elő kell segíteni. Ez a magyar egészségügy szempontjából is nagyon fontos, hiszen a rend felvállalna olyan szociális feladatokat is, amelyre az egészségügynek szűkösek a lehetőségei, itt hangzott el a kompromisszumos javaslat, hogy kezdetnek elég lenne csupán pár helyiség, ahol a noviciátust kialakíthatnák, ahol a képzést elkezdhetnék. Ekkor vetődött fel, hogy a templom melletti bejárat és folyosórész (omit most a ll-es tömb átalakítása után nem használnak), valamint az itt lévő 5 kis szoba elég lenne.- Tudom, hogy milyen nagy ott a zsúfoltság. Azonban ez az öt szoba, amit ők kérnek, nem 'befolyásolná döntően a klinika működését:-' Közülük három jelenleg használaton kívül áll, illetve raktár. Igaz, kő.

zülük kettő jelenleg a professzori és a titkárnői szoba. Azért lenne jó, ha megkapnák az említett helyiségeket, mert ezeket teljesen szeparálni lehetne a klinikától. A szerzetes rend előírása ugyanis, hogy a képzés és a szerzetesi élet zárt közösségi térben történjék.

— Visszatérve a minisztériumi megbeszélésre; a miniszterasszony ígéretet tett, hogy segíti ezt a megoldást — első lépésként, és utasította az ál. lamtitkárt, hogy beszéljen a rektorral.

Dr. Bauer Miklós, a POTE rektora:

— Valóban közölték velem, azt az igényt, hogy az irgalmas rendet újra indítani szeretnék, s azt, hogy egyelőre pár 'helyiséget 'kérnének csak a klinikától. Azt az utasítást! kaptam, hogy mi ketten tárgyaljunk erről a rendfőnökkel. Meg kell mondjam, én ez elöl a tárgyalás elöl elzárkóztam. Tudniillik, ez az épület nem a rektor tulajdona, ihanem az egyetemé, illetve az államé. Ezt nem helyileg kell megoldani, kormányszintű intézkedés 'kell. Ha a kormány úgy dön-, tött, hogy visszaad bizonyos egykori egyházi vagyont, okkor nyilván ennek minden kon. zekvenciáját — onyagrt, erkölcsit — vállalja. Eddig az elmúlt két—három évben o belső rekonstrukcióra 40 millió forintot költöttünk. Am, ha a Szociális és Egészségügyi 'Minisztérium —, amely az én főnököm — azt mondja, vonuljunk ki, akkor kivonulunk, ha biztosít helyette megfelelő épületet. Abba azonban nem tudok belemenni, 'hogy a klinika jelenlegi helyiségeiből akár egyet is átadjak. Hiszen hihetetlenül zsúfolt így is, a működési alapterület jóval az elő. írt norma alatt van. LennA azonban egy megoldás. A

Honvéd Kórház szomszédságában rövidesen megüresedik a tüzérlaktanya, ha ezt az egyetem megkapná, minden további nélkül át tudnánk adni a belgyógyászati és sebészeti klinika teljes épületét. De mint mondtam, erről nem nekünk

kell itt helyben tárgyalni, a kormánynak kell dönteni.

Dr. Temesi Tibor ügyvéd, az irgalmas rend jogi képviselője:

— Megbízatásom kapcsán többször tárgyaltam ez ügyben Budapesten és itt Pécsett is. Én úgy érzem, a rektor hoz-, zááilása korrekt és elfogadható. Ő ugyanis azt mondja: nem rendelkezik tulajdonosi jogokkal, tehát nem tud semmit visszaadni, ami az egyetemé. Amennyiben őt a főhatóság utasítja, természetesen átad mindent, feltételezve azt, 'hogy a főhatóság biztosítja számára azokat az anyagiakat, ami szükséges ahhoz, hogy a két klinika másutt, egy megfelelő épületben berendezkedhessen. Az én szubjektív véleJ menyem: a város mindenképp jól járna, az irgalmas rendi kórház újraindításával, úgy informáltak, hogy ebben a Széchenyi téri épületben idősek otthonát rendeznének be egyelőre.

Dömötör László, Hilar atya, az irgalmas rend magyarországi feje:- 'Rendkívül kellemetlen számomra, ahogyan ez az ügy alakul, illetve ahogy egy helyben áll. A generális ugyanis a minisztériumban kapott ígéretet készpénznek vette és elutazása után a Vatikánt már úgy tájékoztatta, nincs akadálya annak, hogy Magyaror- szqgon, Pécsett beinduljon az irgolmas rendi képzés. Az el. múlt hetekben Münchenben voltam, s ott a generális érdeklődött, hogyan állnak a dolgok. Szégyenkezve kellett be- vallonom, hogy az égvilágon semmi nem történt, hogy bz ígéret egyelőre csak ígéret maradt, hogy nincs arra se készség, hogy azt a' keveset megkopjuk, amit az induláshoz kértünk. Nem értem a minisztériumot sem. Ha ijem tud. ja teljesíteni, miért ígért? Miért nem mondta, várjunk, a' választásokig? Félő, hogy a Nyugat-Európában működő irgalmas rendek — amelyek segítő szándékkal fordultak Magyarország felé - befagyasztják a pénzforrásaikat, amit erre a célra áldoztak volna.

— Az időhúzás azért is bajy mert csak kevesen maradtunk, akik a rend újjászervezését, a képzés beindítását meg tudjuk csinálni, s nem vagyunk már fiatalok. Sajnos, egyelőre, még nincs elég jelentkező. Olyan

18-25 éves fiatalokat várunk, akik elhivatottnak érzik magukat erre az életformára, a betegek, öregek ápolására. A képzési idő 4 év. Az első éy itt Pécsett lenne, a következő időszakban egy-egy évre a nyugat-európai irgalmas rendi

kórházakban kellene dolgozniuk, ott tanulnák meg, mit is kell tenni az ápoló-gyógyító rend szerzetesének. Természe. tesen ez jó lehetőség lenne arra is, hogy nyelveket tanuljanak. Sajnos, a mai . fiatal fiúk között kevés az, aki ezt az életformát vá'lasrtaná. Ehhez különleges lelki beállítottságra van szükség. Arra mór kaptunk ígéretet, hogy Ausztriából átjönne segíteni And- rássy gróf egyik egyenesági leszármazottja, aki 25 éves, Irgplmas rendi szerzetesnek ké. szül és aki az első képzésfokozatokon már átesett. Csak in- dúlni kellene már, nem egy helyben topogni.

*

A betegápoló irgalmas rendet Istenes Szent János alapította - .kezdetben hét ágy- gyal - a spanyolországi Granadában az 1500-as évek elején. ö volt az akkori Teresa anya, aki a világ szenvedőin akart segíteni. Harminchét évesen részt vett a magyarországi törökellenes küzdelmekben is. 'Ebből a hét ágyból nőtt ki az egész világra kiterjedően működő rend, amelynek ma 47 országban mintegy kétszáz kórháza van 1500 szerzetessel. ,

A gyógyító rend férfi szerzetesrend, de felszentelt papokon kívül nem felszentelt szerzetesek és világiak is tagjai. Az irgalmas rendi kórházakat bemutató képeslapokat forgatva az tűnik szembe, hogy az épületek szépen karbantartót, tok, valamennyit gyönyörű park veszi körül, s a belsőt bemutató képek luxuskörülményekről tanúskodnak. A pécsi rendet 1796-ban alapították, 1950-ben számolták fel g többi szerzetesrenddel együ.t.

Sarok Zsuzsa

Az egykori irgalmasrendi kórház Pécsett, a Bem utcában. Ma a POTE II. klinikája.

Fotó: Proksza László

—Például

Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt

NÉGYSZÖGLETŰ TÁNYÉR

Az ízlések persze különbözőek. Van, ki nem szereti mondjuk a mákos kalácsot, mert a töltelék megfeküdné a gyomrát és így a sima, foszlós keltkalácsra esküszik. Mások azt szeretik, ha minél több az adalék, és szebb álmaikban, tegyük fel, tökösmákos rétesről álmodoznak.

Van, aki csak akkor érzi jól magát, ha elegáns környezetben, megfelelő társaságban éli át múló életének legapróbb pillanatait is. Vari, kinek legkedvesebb ételét is hiába hozzák ki a legszebb tálalásban, nem ízlik neki, mert nem azt szokta meg, nem így szokta meg.

Van, aki mással se foglalkozik, minthogy télen miért van hideg, tavasszal langyidő, nyáron kánikula és ősszel hulló levelek. Ő az, ki meglepődik, ha ezek a történések éppen az adott évben, az adott napon másképpen alakulnak.

Van, ki azért űzné el, mondjuk a pornográfia (korábban rágó, kóla) minden megnyilvánulását,- mert eddig is megvoltunk nélküle. Van, ki azért, mert — nyilván — addig pornográfia (stb.) nélküli tapasztalatai alapján úgy ítéli, káros lehet mindenkinek. Mások szeretik a pornográfiát, mert kell az embernek a citrompótló. Vannak, kik szeretik, mert tisztelik az emberi test szépségeit és az ezekkel összefüggő kimeríthetetlen lehetőségeket.

Van, kik a. formát nézik, van, kik a tartalmat. Van, ki azon gondolkozik, melyik melynek hordozója.

Nekem az a véleményem, hogy szívesen megeszem négyszögletű tányérból is - olyanból tehát, amilyet még sosem láttam - a levest, ha a leves finom. Ha az laktat. Ha nem okoz később sem mérgezést. .

Cbl)

ÚJSÁGÍRÓK HALÁLA

A szervezet nyllvántairtása szerint még mindig igen nagy az olyan újságíróik szórnia, didiket nézeteik közzétételiéért, erz általuk megíjelen- tetett cikkeik, elkészített tudósító- sok miatt vetettek börtönibe. . Tönölk- onszáglbain például jelenleg is negyven újságíró vám bébörtönözive a szervezet szerint, és kevesebb mint egy évtized alatt a tömegtájékoztatás több mint kétezer rrVunlkatársa ellen indult különböző okokból politikai jellegű eljárás.

Az évi összefog látó ugyanakkor örömmel állapítja meg, hogy Közép- és Kelet-Európa számos országában megszűntek a sajtó szabad működését gátló politikai és jogi korlátok. A saijtó szabadságot érvényesítő államok között említi a jelentés Magyarországot.

A,,konzervatív erők" győzitek a 'keletnémet választásokon, adta hírül jó néhány újság a napokban . . . Konzervált ívnák az tekinthető, aki átadja apjától örökölt gazdaságát és jobb feltételeikkel' fiára hagyja1, imondja egyik ismerősünk. Konzervativizmus az, imlkor a ipégi áMapotbfchoz ragasz- kodunlk, szemben áll ia haladóssál, la múíttoi, maradiság, imondja az i1986- bain (!) megjelenít Politikai Kisszótár.

Úgy tűnilk, a1 kenzervatiVizmus fogalmával 'kapcsolatosan is léteznek konzervatív és nem konzervatív nézetek. Megkérdeztük iMaczonkai Mihályt, a JPTE oktatóiját, szociológust, neki mi la véleménye a 'konzervatív szóról:

— A konzervatív gondolkodás ró! azt kell tudni, hogy ez a 'második világi világnézet a liberalizmus után, A ikanzervotív gondolkodást tulajdonképpen a liberalizmus keletkezése hívta életre. M'íg a liberahiista hisz d társadalmi viszonyok ésszerűsítésében, a 'konzervatív ágy j'átja, hogy a társadalmat alapvetően irracionális Viszonyok uralják. A konzervatív a múltba fordul, és számára nem leírható az, hogy a jövő egyáltalán milyen lesz, gondolkodása 'pragmatikus, konkrét feladatokkal, koinlkrét problémákkal foglalkozik. íMegítélése szerint >a társadalmi fejlődés organikus, azaz a mór meglévőre ikell alapozni, és nem egyszerre imindent 'megváltoztatni, hanem .részJeteiben, konkrét dolgokban. A konzervativizmus tehát Európa valamennyi helyén "létezhet, de nem szabad „ördögnek" tekinteni, sem ha világi, sem ha keresztény eszmékhez kötődik.

Hetvenegy újságíró, fotóriporter, rádiós és tévés vált tavaly szakmája áldozatává. Legtöbbjük életét Latin-AmerHkában oltottákv ki. Ezeket az adatokat a Reporters Sam Frontiers nevű nemzetközi újság- írószenvezet tette közzé. A szervezet Párizsiban tartott sajtókon feren- ci óján elmondották: egyedül Kolumbiáiban 15 újság írót ölitek meg. Nagy részük ellen a sajtóiban leleplezett kaka inesempé&z-bandák kö vettek el gyilkos merényletet. A salvad őri harcoknak V1 áldozata volt a sajtóiból, * heten Peruban vesztették életüket. A tömegtájékoztatás áldozatainak száma évről. évre növekszik: 1987-ben még csak 32, egy évvel később 45 újságíró, tudósító vesztette életét szakmája gyakorlásé köziben.

KONZERVATÍV-NYITÓ

FELGYÜLEMLETT INDULATOK

Névtelen, illetve monogrammal ellátott leveleket nem szívesen közlünk, most mégis kivételt teszünk, mert úgy véljük, „M. G. (Magyar- ország)" hozzászólása figyelmet érdemel. Annak ellenére is, hogy nem minden kitételével értünk egyet.

*

Először is leszögezem, hogy nagyrészt Molnáráé véleményével értek egyet, mert koromnál, körülményeimnél fogva az 6 problémáját érzem közel magomhoz. A lelkem mélyén én sem tudom sajnálni^ a kisnyugdíjasokat, okik nem tudják kifizetni a vízdíjat, . ugyanokkor egy fiatal, kétgyermekes házaspár viszonyaihoz képest „luxuslakásban" (legalábbis méreteit tekintve) éjnek. Tény, hogy gz idős ember adaptációs képessége csökkent, ugyanokkor ezt érvként nem tudom elfogadni annak ellenében, hogy egy négytagú család „sokszor embertelen körülmények között szorong kis lakásokban, és ha mégis véletlen, vagy csoda folytán nagyobb tokáshoz jut, nem hiszem,- hogy négy fiatal ember könnyebben odaptálódik az úi helyzethez, mint egy idős. Egyáltalán nem hiszem, hogy ezek, a látszólag egy kategóriába tartozó dolgok is Összemérhetők. Mindkettőjüknek igaza van, csak nem egymás ellenében. Egv fiatal család is legalább any- nyira megterhelt, túlterhelt, hogy a mindennapos gondok mellett nekik Is egv sor ú| problémát ielentene egy környezetváltozás. Akik ugyan semmiféle dicső múlttal nerti rendelkeznek. de ha így megy tovább, jövőjük sem sok, mart iahet, hogy ők már meg sem érik a nyugdíjaskor!.

Amikor (újra Keszthelyi ár válaszát és a (8. oldalon Zenther Györay írását olvastam, már nem dühös lettem, hanem végtelen szomorúság kerített hatalmába. (Rendkívül szomorú, hoay JDont a két legnyomorúságosabb helyzetben élő réteg, Illetve ezek képviselői ugranak egymás torkának az újság hasóbiain.

Iqen. félek, hoay a felgyülemlett indulatok, az emberek eavmás közötti ellenségeskedésé „jó" táptalajul szolgál a rossz értelemben

vett nacionalizmusnak, a kisebbségek elleni gyűlölet felélesztésének. De biztosan azért van ez, ímert sok évtizedes hallgatás után végre szólhatunk — nyugtatom magam, talán ez a túlkapások forrása. Talán, iha ^megszokjuk, -már nem fogunk olyan hangosan kiabálni, nem félünk, iha nem mondjuk ki, bennünk reked a szó.

Persze, mindez nem elég. Ideje lenne már elfogadnunk, hogy helyzetünk a közeljövőben nem fog javulni, hogy életkörülményeinkben pozitív változást remélAi balgaság. Ha ezt sikerül elfogadnunk, nem pedig csak beletörődve megszoknunk, akkor talán jobban el tudjuk -különíteni a tényeket a hipotézisektől, és azt is, hogy mi közügy,- és Imi személyes ügy.

Ha ezt elfogadjuk, talán arra is marad energiánk, hogy ebben a mai .hangos világban próbáljunk meg olyan hangosan és olyan hangnemben beszélni, ami még a másik fülét nem sérti. :Ez nem kerül pénzbe, és hiszek áz egyetemes emberi érték létezésében, hogy a cikkben, levélben, hozzászólásban körvonalazódó két ember sorsa, élete, mindennapjai mem az egy főre jutó négyzetméterben, víz- fogyasztásban, az egy főre jutó jövedelemben hasonlítható össze, hanem ha valóból, akkor az „emberség" dimenzióiban. Mert milyen vHág az, ahol az idősek szövetségre lépnek, hogy megvédjék magukat az áltoluk (fel)nevelt nemzedékkel szemben? Most valóban elvonatkoztatva a vitában megszólalóktól, azárt az általában mégis csak ágy van, hogy a szülök bűne, ha gyermekeik felnővén, nem tisztelik őket, thint ahogy o fiatal szülök felelőssége is, hogy kisgyermekeiket erre megtanítsák. 'Jó lenne, ha a jogok hangoztatása mól- lett ezeket g dolgokat is szem előtt tartanánk, és akkor talán azt is ^ megértenénk, hogy miért oly drága a víz, mert képletesen szólva, igen is, fizetnünk kell azért, hogy végre tiszta viz kerüljön a pohárba, hogy nap mint nap tiszták maradjunk (persze, nyilván, aki csak' -a kezeit mossa, . lehet, hogy „olcsóbban" megússza).

Tisztelettel: iM. G. (Magyarország)