Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-22 / 78. szám

1990. március 22., csütörtök Punomon ngpK> 3 Koponyák és köpönyeg Beszélgetés dr. Ozsváth Károly professzorral Immár másodszor csökken­tem egy csésze kávéval a pé­csi Pszichiátriai Klinika repre­zentációs keretét. Az ősz ha­jó, megnyugtató személyiségű professzort először egy éwet ezelőtt kerestem fel kérdése­immel. Akkor a válságnak a testi-lelki egészségünkre gya­korolt 'hatásairól beszélget­tünk. Azóta reményeim és ag­godalmaim is 'növekedtek. Az előbbiek azért, mert egyre közelebb kerülünk egy új, független, demokratikus Ma­gyarország megszületéséhez. Az utóbbiakat pedig a válság elhúzódása; nem várt, kedve­zőtlen jelenségek felbukkaná­sa táplálják. Egyszóval bőven akad kérdez ni valóm. — Napjainkban igen sok politikus hivatkozik a nép fel­nőttségére. Anélkül kérdem, hogy ezt kétségbe vonnám: kellően védettek vagyunk-e a demagógiák és manipulációk ellen? — összességében egy nép mindig felnőtt. Ennek mértéke persze attól függ, hogy az egyének milyen mértékben érettek. A nép fogalmától; szükséges elválasztanunk a tömegét. Ha a tömeg egy együttes indulat hatása alá kerül, akkor a tapasztalat szerint nem tud felnőtt mód. jóra viselkedni, inkább a gyer­mekéhez 'hasonlít a magatar­tása. A felnőttség alapvető is­mérve az „interperszonális kompetencia", azaz az embe­ri kapcsolatok kezelése iránti készség. Ennek három ténye­zőjét emelném ki. Először is a konstruktív együttműködés ké­pességét, másodszor pedig az empátiát, ami a másik ember lelkivilágába való beleérzés képességét jelenti. A harma­dik tényező pedig az —, ami­re napjainkban igazán nagy szükség van —, hogy mennyire^ tudjuk indulatainkat, érzelme­inket szabályozni. Olyan for­radalmi időkben, mint ami­lyenben most él ez a társada­lom, mindig jelen van a két-* féle magatartás. Téhát a ki. csit infantilis, kicsit éretlen, in­dulatos „gyermeki", a másik oldalon pedig a felnőttre jel­lemző magatartás. Befolyásolhatóság és fel­nőttség egymóssol szorosan összefügg. Akinek kialakult az „Identitástudata”, azaz egyszerűen fogalmazva felelni tud arra a kérdésre, hogy ki vagyok én, art meglehetősen nehéz befolyásolni. Ok még tömegnyomás 'hatása alatt is meg tudják őrizni belső erköl- csiségüket. Most, amikor ’ a reklám-pszichológia bevetésé, vei is próbálják a különböző erők befolyásukat erősíteni, el­sősorban azokra számíthatnak, akik eddig nem tudtak ön­maguknak egy elfogadható vi­lágképet kidolgozni. — Vannak körök, melyek el­lenfeleikkel szemben kímélet­len agresszivitással lépnek föl. Sokan aggódnak: mi lesz, ha az agresszivitáshoz esetleg hatalom is párosul? — Valóban tartanunk kell attól, hogy szélsőséges elemek bosszút akarnak állni azért, ami velük történt. 'Ez emberi­leg érthető. De azért én re­mélem, hogy az elmúlt egy, másfél évtized „kitermelt” ma­gából annyi józan gondolko­dású embert, hogy bármilyen irányból jövő szélsőségnek az útjába tudjanak állni. A szél­sőségek elleni harcban én óriási szerepet tulajdonítok o tömegkommunikációnak.- Néhány politikai erő arra törekszik, nem is akármilyen hangon, hogy a volt MSZMP nyolcszázezer tagját tegye fe­lelőssé az ország helyzetéért. Minden eszközzel szeretnék elérni, hogy az MSZMP egy­kori belső ellenzékét, a mai szocialistákat kiszorítsák a hatalomból.- Keserű csalódás ért min. két, egy illúzióval szegényeb­bek lettünk. De ezért nem szabad emberek tömegeit o vádlottak padjára ültetni. Le­számítva néhány valóban elvi alapon ellenzéki politikust, va­lamennyien részesei vagyunk annak, ami történt. A nagy többség becsületesen dolgo­zott, áldozatokat vállalt, s keserűen vette tudomásul, hogy áldozattá vált. Engem személy szerint bánt, hogy olyan embereket, akik rendkívül kemény döntésekre vállalkoztak, azzal a tudat­tal, hogy záros határidőn be­iül menesztik őket, most som. másán elítélnek, és elintéznék őket. Ezt én szélsőségesnek, indulatosnak, infantilisnak és ellenségesnek érzem. Mert akár tetszik, akár nem, ha nincs meg ez a belső ellen­zék, nem hiszem, hogy itt tar; tanánk, ahol ma tartunk.- Ma nagy divat embereket köpönyegforgatónak bélyegez­ni. Az imént a szocialistákról —, akiket szívesen bélyegez- getnek —, már szóltunk. De nézzünk más példát! Az MDF volt elnöke, Bíró Zoltán, vagy a mostani SZDSZ-elnök, Kis János, életük egy korábbi sza­kaszában az MSZMP tagjai, ha úgy tetszik, kommunisták voltak, lehet-e hiteles egy-egy ilyen „váltás"? — Aki tisztességes volt MSZMP-tog korában, az tisz­tességes lesz most is, bár­hová is tartozik. Azt, hogy az MSZMP-ben nagyon sokan csalódtunk, és keressük azokat az erőket, melyek az ország1 jobbításán fáradoznak, nem nevezném köpönyegforgatás­nak, bár a damaszkuszi út­ban, a csodálatos átváltozá­sokban nem hiszek. En azt nevezem köpönyegforgatónak, aki „túllíhegte” az egyik párti politikáját, s most ugyanúgy „túllibeg" egy másikat. Az igazi köpönyegforgatók azok közül kerülnek ki, akik ar „ügyet" egyéni érvényesülésük szolgálatába állítják. Arról van szó, hogy az ember a születésétől a haláláig fej­lődik, változik. Ha ennek a fejlődésvonalnak az egyes pontjain homlokegyenest más­más értékeket mutathatunk ki a személyiség tulajdonságai­ban, akkor ott csak arról le­het szó, 'hogy az azonosság­tudat 'hiányzik, az illető saját gyermekkorában rekedt.- Az is divat, hogy egye­sek most lelkes, de uíólagos hősiességgel, jó nagyokat rugdosnak a kimúlt állampárti vagy pártállami struktúrába.- Én azon csodálkoznék, ha nem így történne. Éppen azért, mert a mi egész tör­ténelmünk az utóbbi néhány száz esztendőben —, és nem csak az elmúlt negyven év­ben nem tette lehetővé, hogy egy nép megtanulja a felnőtt módon való gondolko­dást, vagy a politika nyelvén megfogalmazva, a demokrati­kus együttélést. De ebben a jelenségben van egy nagy adag önvédelem is. Mert el­sősorban azok rúgnak most szívesen az áilampártba, akik­nek a lelkűk mélyén valami­féle bűntudatuk van.- Igen mélyen él a köztu­datban az a nézet, mely sze­rint mi, magyarok sohasem voltunk, s nem is leszünk ké­pesek összefogásra. Valóban hordanánk a génjeinkben ilyen tulajdonságot? * — Én ebben nem hiszek. Egyrészt azért, mert a gének csupán lehetőségeket rejtenek. Hogy ebből mi válik valóság­gá, az a gyermekkori, a szomszédsági, a nemzeti kör­nyezettől függ. Tehát nincs ilyen magyar átok, nincs ilyen genetikai sajátosság. Hanem egy sajátos geopolitikai hely­zetünk van, és egy sajátos történelmünk. A személyes szomorúságot számomra az adja, hogy a demokrácia elsajátítására ta. lón most nyílik alkalom, és én ebből már kimaradok. Bognár László Kihasználni ax egyesülés várható előnyeit Rt-k és kft-k az ipari vállalatokból? Aki azt állítja, hogy irigylésre méltó helyzetben vannak a 'hazai állami vál­lalatok, az vagy nincs tisz­tában a tényleges helyzet­tel, vagy rosszindulatú. Ez a megállapítás különösen érvényes az építőipari vál­lalatokra, hiszen 'köztudott, 'hogy régen elmúltak azok az idők, amikor a beruhá­zók lesték a kegyeiket. Ez a gazdasági kihívás sok­koló is, de új felismerések­re is vezet. Bénító, mert nincs forgótőke, hogy meg­előlegezzék a versenytár­gyaláson esetleg elnyert munkát, s ha egyáltalán hi­telhez jutnak, annak 'kama­tait manapság már szinte lehetetlen kigazdálkodni. Ugyanakkor az új felismeré­sek viszont legalább a le­hetőségét teremthetik meg számukra, hogy megújult szervezeti (társasági) for­mában folytathassák tovább azt a tevékenységet, mely­hez végtére 'is értenek. Az évtizedes, sikeresnek mondható közös múlt után újjászerveződött, és immár új névvel és megújult fel­adataikkal létrejött Bara­nya Megyei Építőipari Egye­sülés tegnapi igazgatótaná­csi ülésén sok mindenről szó esett. Elfogadták a 34 szervezetet tömöritő egyesü­lés költségvetését, szerveze­ti és működési szabályza­tát, melyet Koncz István al- elnök és Neumann Adóm, a BÉÉ igazgatója terjesztett elő, majd Mischl Róbert, a BÉÉ elriöke, a Bázis Dél­dunántúli Építőipari Válla­lat vezérigazgatója tájékoz­tatta az egyesülés tagszer­vezeteinek vezetőit időszerű szakmai és gazdasági kér- déskrői. A vállalkozási helyzet ma­napság lényegesen nehe­zebb, mint egy évvel 'ko­rábbon volt, a likviditási gondok is egyre nyomasz­tóbbak, a piacra történő la­kásépítés terén a csodát je­lentő kedvező hitelek talán csak az új kormánytól vár­hatók, az információ terén a lemaradás-ma sokkal na­gyobb kárt tud okozni, mint korábban bármikor. A le­hetséges megoldások közül egyik az átalakulás rész­vénytársasággá, vagy korlá­tolt felelősségű társasággá, a másik az, hogy mindigaz adott feladathoz igazítsák a munkaerőt és az eszköz- álló má nyt. Épp ebben van és lehet az eddigieknél is nagyobb szerepe a megyei építőipa­ri egyesülésnek, 'hogy együtt és ne egymás romjain vé­szelhessék áj az elkövetke­zendő, igencsak nehéz idő­szakot. M. L. — Például ~ Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt BOTRÁNY (BOTRÁNY?) Botrányszagú információ. Kővár Gyula, a Független Ma­gyar Demokrata Pórt szóvivő­je a „Magyar Vasárnap" cí­mű „Családi Hetilap"-bon, az emlékezetes SZDSZ kontra Belügyminisztérium vita kap­csán (melyet végül az SZDSZ nyert, és a dolog a választás technikai lebonyolításával volt 'kapcsolatban) a következőket tette közzé: — Az SZDSZ harcosan védi álláspontját, .nem akar en­gedni. Szerintük (a választási szavazataik összeszáimlálását- a szerk.) csak az Állami Né­pesség nyilvántartó Hivatal vé­gezheti el. Ha inem így lesz, álltkor az SZDSZ — legalább­is szószólója, Tölgyessy dok­tor — szerint, súlyosan veszé­lyezteti a szabad választások végeredményének megállapí­tását. Még Gál Zoltán állam­titkárt (BM — a szerk.) isfel- szólítottá'k távozásra, mert nö­vöm be tbe n beosztása nak meg - felelően tette dolgát. Vitat­koznom kell az SZDSZ és ter­mészetesen doktor Tölgyessy álláspontjával. Kell, mert me­gint nem arról beszélnek, ami­ről szó van. Sajnos, ebben Gál Zoltánt is hibásnak tar­tom. Miért nem 'beszélünk végre nyíltan, miért kell még mindig 'ködösíteni? Tessék ki­állni az emberek elé nyíltan, és szemükbe mondani, mi zaj­lik az újabb szócsaták mö­gött. Tessék megmondani, hogy az ÁNH csak a válasz­tásokra jogosultaik listáját ké­szítette el most is. (És a lé­nyegi — a szerk.): Az összeszámlálást ki akar­ja adni albérletbe egy kis­szövetkezetnek, melynek elnö­ke és számítástechnikai szak­emberei, minő véletlen, az SZDSZ vezető szakértője. Te­hát az SZDSZ-nek nem elég, hogy a parlamenttel el tudta fogadtatni az általa kitalált, és az úgynevezett ellenzéki kerékasztallal jóváhagyatott, szégyenteljesen antidemokrati­kus választási törvényt, még a szavazatok összeszámlálását is szeretnék házi feladatnak megkapni. (Az információ - mint írá­sunk elején jeleztük — rend­kívül botrányszagú. főleg, hogy a választások előtt va­gyunk. Megmondom őszintén, nem jutottam tovább ennél, 'bármennyi energiát is fektet­tem abba, hogy új - és bi­zonyítéknak is megfelelő - in­formációhoz jussak. Annáik el­lenére sem sikerült ez, hogy 'beszélni tudtam Kelemen Gé­zával a (szóban forgó) Kontroll kisszövetkezet elnölkével. Ke­lemen Géza egy az egyben nevetségesnék nevezte a vá­dakat, kifejtve: semmi köze a szabad demokratáikhoz. A Bel­ügyminisztériumban Borsi To- majt, a szóvivőt kerestem, ki- nék titkárnője nem tudott fel­világosítást adni. (Tomajt el­érni nem lehetett.) Ereik után — merthogy az érintett felek egyike sem tudott az „ügy­ről" — normális újságíró az egész ügyet humbugnak te­kintené ... Csakhogy. Csak­hogy a Független Magyar De­mokrata Párt szóvivője - a Magyar Vasárnap főszerkesz­tője, Ambrus Sándor tájékoz­tatása szerint — ezék után is fenntartja vádja'it. Elmondása szerint bizonyítékai vannak, melyeket egyelőre nem akar kiadni. Kár. Főként, mert az SZDSZ eddig csak azt mondta, amit bizonyítani tudott. (Legalábbis véleményünk szerint.) _ (pauska) TAVASZ-RAVASZ Akkoriban még úgy gondoltuk, mi vagyunk mindenki, akkor még hittünk abban, hogy az égvilágon senki sem állithatja meg á fák természetes újfaéledését, a színes újravirágzást. Ak­kor még azt hittük, másként nem is hisz senki. Látod, megint nem volt tél, de ez a tavasz is nehéznek Ígér­kezik. Emlékszel? Amikor olyan telek voltak kedves hazánkban, hogy másfél méteres hóban jártunk, és boldogan. Fagyos láb­bal és biztosak voltunk abban, hogy a tavasz a miénk lesz, a miénk és senki másé. Emlékszel? A napsugarakat néztük és elvakitotf bennünket a fény. Emlékszel? Azt gondoltuk, persze: ha az ember a Napba néz, ne csodálkozzon, ha picit elvakul. Emlékszel? Akkor szerelmeinkre gondoltunk, és azt hittük, minden örök. Az öröklétre gondoltunk, és láttuk, minden vál­tozik. Azóta is szerelmesek vagyunk és most itt a tavasz. A szerelem évszaka. A tavasz. Ravasz, mint a nők és a férfiak. Mint a kinyiiá virág, amely tudja, elhervad, és belőle lesz... És belőle lesz, igen, belőle lehet csak az Úl TAVASZ. (bozsik) DÉL-AFRIKA Dél-Afrika jelkép. A magyar munkavállalók többet akará­sának egyik jelképe. Olvas­hattuk egy hirdetés kapcsán, hogy több mint tízezren kí­vántak Dél-Afrikában, ebben az állítólagosán csúnya, faj­üldöző rendszerben munkát vállalni. Hosszú sorok és ke­mény pénzek jellemezték a magyar-osztrák határállomást. Ahol (lévén csak Becsben van dél-afrikai követség), so­rok álltak az engedélyezést jelentő űrlapért. Azért az űrlapért, amely önmagában semmit sem je­lent. Értesüléseink szerint sok embernek eleve a következő KÉPROMBOLÁS szövegű levelet küldték visz- sza: JKöszönjük jelentkezését, de nem tudunk az ön részé­re munkát biztosítani .. ." Ugyanakkor sikerült meg­tudnunk, hogy a következő képzettségű magyar szakem­bereket várják, eséllyel pá­lyázva az áhított dél-afrikai munkahelyre: vegyészmérnök, kahómérnök, elektromérnök, vegyésztechnikus, számítógép- programozó, építési ellenőr, belsőépítész, mikrobiológus, matematikus, atomfizikus. (Ér­tesüléseink a Mai Nap című újság, valamint saját infor­mációnk segítségével látnak napvilágot.) Óvakodjunk a „képrombolás"-tól, a tényleges értékeknek ' egyoldalú szemléletből Hármaié, oktalan elpusztításától I Mogyarul: ne öntsük ki a fürdávfzzel együtt a gyereket I — El a gondolat kéiitet arra, hogy reagál jók a Magyar Nemzeti Körnek a Napié március 14-4 számában megjelent nyílt levelére. Ai ún. „Felszabadulás” emlékmű a Mecsek megfeleld helyén elhelye­zett, imponáláan szép és komoly műalkotás (személyes véleményem sze­rint Pécs legjobb szobrainak egyike), a görög Makrisz Agamemnon mü­ve. A talapzaton nem szerepel a szobor idézett elme; a kompozíció nem lettéttenül emlékeztet a 45-ös „felszabadulásra”, annál kevésbé, mivel stílusa sem „szocreál”. A művész az alakot a (fej nélkül megtalált) „Szamothrákéi Niké" inspirációjára alkotta, modem formában kifejezően absztrahálvo annak vonalvezetését és lendületét. A görög „niké” szá pe­dig nem felszabadulást, hanem győzelmet jelent. így a szobor (vagy emlékmű) elme lehetne „Győzelem" vagy akár „Szabadság”. Ezt a kon­cepciót ki lehetne fejezni a talapzaton szereplő évszámok némi módosí­tásával. (Az 1(45 meg Is maradhatna, hiszen a náci uralomtól való megszabadulásunk évének tekinthetjük ma is. A javasolt évszámok jelké­pezhetnék a győzelemhez, JH. a szabadsághoz vezető utunkat: 1945 — 1956 — 1990. (Hogy észrevételem és javaslatom motivációja félreérthető ne legyen, megjegyzem még: nem vagyok sem szobrász, sem művészettörténész, sem as ultramodern művészetek rajongója, s hogy sohasem voltam párttag.) Tisztelettel: dr. Buvórl András ny. főiskolai tanár, 7633 Pécs, dr. Ve­ress E. u. 13. Oktatónk levelét köszönjük és figyelemreméltónak tartjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents