Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)

1990-03-21 / 77. szám

Hogy ne legyen a politika újra „úri huncutság9*! Ki mögött áll tényleges társadalmi bázis? Közeledvén a választások napja, a Nyugatról érkező megfigyelők és érdeklődők döbbenten tapasztalják, hogy országunkban a pesszimizmus, a fásultság, a kiábrándultság érzékelhető. Az emberek egy része idegenkedve, sőt eluta- sitva szemléli a demokrácia Vajúdásának jeleit, a „túlpár- tosodást" és a pártok válasz* tási küzdelmét. Pedig ez, mint az ország XX. századi törté­nete mutatja, egyik jellegzetes velejárója a magyar többpárt­rendszernek. Valahányszor, amikor a körülmények lehe­tővé tették a viszonylag sza­bad politikai szervezkedést, hasonló jelenségeknek lehet­tek tanúi a kortársak. Akár az 1918-as, vagy 1919-20-as, akár az 1945-47-es periódu­sok pártküzdelmeit kisérjük figyelemmel, napjainkhoz ha­sonló, ezerarcú szövevénnyel talárjuk szembe magunkat. A nagyobb, kifejezetten politikai áramlatokba való érdekbeta­golódáshoz, letisztuláshoz több időre van szükség, amit sajnos a magyar történelem nemigen tudott megadni politikusainak és pártjainak. Napjaink forrongása is egy ilyen alakuló állapot kezdő­pontja. Talán segítheti az el­igazodást a pártokról készült rövid ismertetésünk. Négy csoport Közismert, hogy Baranyában 10 szervezetnek sikerült terü­leti listát állítania - azaz leg­alább 2 egyéni körzetben je­löltet indítania. E pártokat ki­alakulások, szerveződésük alapján 4 csoportra bonthat­juk. Az első csoportba az ún. „történelmi pártokat" sorol­juk: a Kereszténydemokrata Néppártot (3. számú lista), a Független Kisgazda-, Föld­munkás és Polgári Pártot (5. számú lista) és a Magyaror­szági Szociáldemokrata Pártot (9. számú lista). A megyében legnagyobb hagyományokkal az FKgP rendelkezik. 1930-tól 1949-ig a párt centrumának jelentős vezetői Nagy Ferenc, Kovács Béla, Vörös Vincéé táj érdekeit képviselték. Pécsett és környékén az MSZDP szin­tén jelentős múlttal bírt, ome. lyet igazol az a tény is, hogy 1922 és 1939 között a város egyik országgyűlési képviselői helyét, 'Esztergályos János sze­mélyében, mindig e párt kép­viselőjének sikerült megszerez­ni. A KDNP, amely magát a Barankovics-féle Demokrata Néppárt utódjának vallja, szintén hivatkozhat 'korábbi előzményekre, hiszen az 1947- ben tartott választásokon 3a- Tonya-Tolnában a szavazatok 25,8%-át szerezte meg, ami jelentősebb volt, mint országos (16,4%) eredménye, A második csoportot az ál­lampárt utódai alkotják: a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt (10. számú lista) és a Magyar Szocialista Párt (6. számú lis­ta). A Szocialista Párt igyek­szik azokat a reformerőket ösz- széfogni, akik döntő szerepet játszottak a pártállam lebon­tásának békés folyamatában, feladva saját hatalmi pozí­cióikat. Az MSZMP minden ko­rábbi hatalmi forrásától meg­fosztva próbálja újjászervezni sorait. A harmadik csoport: az el­lenzéki mozgalmakból szerve­ződő pártok a Szabad Demok­raták Szövetsége (2. számú lista), a Fiatal Demokraták Szövetsége (4. sz. lista) és a’ 'Magyar Demokrata 'Fórum (7. sz. lista). Az 'MDF az 1987-es takitelki tanácskozáson szer­veződött, mint a nemzet ügyét középpontjába állító mozga­lom. amelynek egyik szárnya 1989-ben vállalta a párttá alakulást. A FIDESZ volt az első legálissá váló pórt, amely nyíltan zászlajára tűzte ellen­zéki programját 1988 tava­szán. Pécsett ősszel jelent meg az egyetemisták között aktív csoportjuk. Az SZDSZ elsősor­ban a Szabad Kezdeményezé­sek Hálózata illegális szerve­zetből vált párttá 1988 őszén, de csatlakoztak hozzá más értelmiségi csoportok is. Mind a három párt 1989 tavaszától jelentkezett intenzívebben a megyei közélet porondján. A negyedik csoportba sorol, juk azokat a szervezeteket, amelyek részt vesznek a vá­lasztásokon, de nem kívánnak pártként működni: Hazafias Választási Koalíció (1. számú lista) és az Agrárszövetség (8. számú lista). A HVK-1 a meg­újulási szándékát kifejező Ha­zafias Népfront hozta létre és működteti. Az Agrárszövetség a vidéken élők és mezőgaz­daságiban dolgozók érdekkép­viseletét vállalta fel, mely 1989 tavaszán létrejött agrqrreform. körök mozgalmából nőtt ki. Piacgazdaság de milyent? A pártok fentebb ismertetett kavalkádja 'bizony nem teszi könnyűvé a köztük való eliga- zodást. Mégis milyen fogódzó­ikat adhatunk a laikusoknak, akik előtt ott áll a döntés le­hetősége, s a'kik voksukkal be­folyásolhatják a következő lé­péseket? Abban a jelenlegi politikai élet valamennyi szereplője egyetért, hogy a korábbi ál­lampárti politikai rendszer és annak gazdasági megfelelője, a tervutasítás keményebb — vagy lazább változata, végér­vényesen csődbe jutott, s va­lami mással kell felváltani. Még abban is egység van, hogy mivel más, működő gaz­dasági rendszert még nem ta­láltak ki, piacgazdaságra kell áttérni. A különbség az átté­rési stratégiák megfogalma­zásában figyelhető meg. Nagyjából három csomópont körvonalazódik politikai éle­tünkben jelenleg, aszerint, hogy a szükséges reprivatizá­ciós folyamat során milyen szempontokat tart elsődleges­nek hirdetője. Az első mar­kánsan elkülöníthető stratégia a liberális piacgazdaságot hir­det ők táborában fogalmazódik meg, akik a reprivatizálást fő­ként gazdasági ésszerűségek­nek kívánják alárendelni, s an­golszász tapasztalatokat sze. retnének felhasználni. Az SZDSZ, a FIDESZ, a legerő­sebb képviselői e koncepció­nak, de a Magyar Szociál­demokrata Párt és a Magyar Szocialista Párt gazdasági szakértőitől sem idegenek ezek a gondolatok. A nemzeti — népi — keresz­tény eszmekor köré tömörülő pártok képviselői: Magyar Demokrata Fórum, Független Kisgazdapárt, Keresztényde­mokrata Néppárt, elsősorban a hazai gazdasági tataiból ki sarjadzó magántulajdonosokra kíván támaszkodni, s annak formáit keresi, miképp lehet megoldanlaz ilyen irányú repri­vatizálást. Ennek megfelelően a politikai berendezkedést te­kintve is inkább a magyar tör­ténelmi tapasztalatokból kí­vánnak meríteni. A harmadik jól elkülöníthe­tő irányvonal a piacgazdaság­ra való áttérés során a szo­ciális biztonságot szem előtt tartó, vagy előtérbe helyező törekvéseket megfogalmazó pártok köre. Ide sorolhatók mindenekelőtt az újjászervező dött Magyar Szocialista Mun­káspárt, az MSZP és az MSZDP, de közismert, hogy az SZDSZ-ne'k is működik a szegényeket felkaroló szerve­zete, s hogy az MDF is jelen­tős lépéseket tett már eddig is o gondok enyhítésére. Mindebből kitetszik, hogy bár tendenciaszerűen körvo­nalazható egy-egy pórt poli. tikai irányultsága, számos ponton átfedés van, eseten ként a küzdőporondon élesen szembenállók között Is. Letisztulás Tovább homályosítja a ké­pet, hogy az egyes pártok tár­sadalmi bázisa jelenleg telje­sen tisztázatlan, továbbá, hogy megjelentek a csatában kife­jezetten prim ér gazdasági ér. dekekre szerveződő csoportok is: Vállalkozók Pártja, Agrár- szövetség. A jelenleg kaotikusnak tűnő állapot letisztulása felé tett első lépés lesz az előttünk álló választás. A tisztulási folyamat felgyorsulása és a stabilizáló­dós felé történő kilendülése azonban csak akkor várható, ha minél többen kifejezésre! juttatják akaratukat, s voksuk­kal jelzik, hogy mely politikai1 erők mögött van tényleges bá­zis, s melyek mögött nincs.,,. Kunszt Márta egy. adj. Laczkóné Tuka Agnes egy. adj. Nyolc felmérés tapasztalatai Mit vár a „csendes többség”? Az 1989-es „csendes forra­dalom" nagy kérdése az volt, hogyan reagál a gyors válto­zásokra a társadalomnak az a 99 százaléka, amely kívülről szemlélte a rendszerváltást. Csendes-e a „csendes több­ség", meddig marad mozdu­latlan, és kit fog támogatni, ha megmozdul? Mi a mozdu­latlanság oka: az elitek har­cából való kirekesztettség ér­zése, vagy a hosszú, dermedt álom utáni lassú ébredés, vagy még mindig a félelem munkál az emberekben? A fenti kérdésekre 1989. márciusa és novembere között nyolc felmérésben kereste a választ az MM Szociológiai Kutató Intézetének Értékszoci­ológiai Műhelye a Társada­lomtudományi Intézettel közö­sen. Összefoglalónk Bruszt László és Simon lános tanul­mánya alapján készült, amely a Magyarország politikai év­könyve 1990 című kötetben je­lent meg. (A közölt adatok 1000 fős országos reprezenta­tív felmérés eredményeit tük­rözik.) Csökkent a bizalom Ar. előző, 1985-ös vizsgála­tokkal egybevetve kiderült, hogy az 1985—1989 közötti há­rom év elmosta a rendszer bi­zalmi tartalékait. Az emberek egyre kevésbé bíznak a politi­kai intézményekben, véglete­sen elégedetlenek a rendszer teljesítményeivel. A többség borúlátó a gazdasági és po­litikai kilátásokat illetően; nem bízik abban, hogy a kormány jó irányban vezeti az orszá­got; nem tud mit kezdeni a szocializmus modelljével, s a nyugati rendszerekben látja az alternatívát. 1989 márciusában a ma­gyarok az európai átlagnál jó­val elégedetlenebbek voltak a demokrácia helyzetével, még az ebből a szempontból rendkívül kritikus olaszoknál is jobban. Az Európai Gazdasá­gi Közösség országai közül a legelégedettebbek a dánok (72%-uk teljesen vagy nagy­mértékben), az NSZK állam­polgárai (69%) és a luxem­burgiak (67%), míg a franci­áknak csupán 39, az olaszok­nak 28%-o, ^a magyaroknak viszont mindössze 18%-al A demokrácia megítélése Novemberben azt is meg­kérdezték a kutatók, mit vár­nak az emberek a demokráci­ától. Bár az adatok a társa­dalmi státustól, az iskolai végzettségtől függően jelen­tős eltérést mutatnak, a többség mégis optimista a de­mokráciával kapcsolatban. A nyolc osztályt végzettek 53%-a, a szakmunkásképzőt vagy kö­zépiskolát végzettek kétharma­da, a diplomások 73%-a azt várja, hogy a demokráciában megoldódnak országunk prob­lémái. Csak néhány százalékuk gondolja úgy, hogy a gon­dok egyre súlyosabbá válnak; és általában 7-8%-uk (a 8 általánost végzettek 15%-a) vélekedik úgy, hogy a gon­dok a demokráciában ugyan­úgy megmaradnak. A „csendes forradalom” egyik nagy kérdése az volt, miért marad passzív a több­ség, Ebben szerepet játszik az elmúlt 40 év alatt kialakult közöny, a megélhetésért foly­tatott mindennapi küzdelem, az 1989-re általánossá váló bizalmatlanság minden politi­kai intézménnyel szemben, de nem hagyható figyelmen kí­vül az aktív politizálástól való lélelem fennmaradása sem. Azzal a megállapítással, hogy „Jobb, ha az ember nem po­litizál, mert előbb-utóbb meg­üti a bokáját", 1985-ben az emberek 36%-a, 1989 márciu­sában 49%-a, 1989 novem­berében pedig 45%-a értett egyet úgy, hogy minél maga­sabb az iskolai végzettsége, annál kevésbé (nyolc általá­nos alatt: 70%, diplomások: 16%). Települések szerint is jelentős különbségek mutatha­tók ki: a legkevésbé a me­gyei városok lakói és a fővá­rosiak értettek egyet ezzel, a legnagyobb arányban pedig a 2000-nél kisebb lélekszámú településeken élők. A novemberi felmérés sze­rint az emberek többsége (72%-a) többpárti koalíciós kormány létrehozásával értene egyet, de gyakori volt ez a válasz is: „mindegy, csak jól működjön” (ezzel 65% ért egyet). Szociális „elvárások99 Talán a legtanulságosabb a felmérésnek az a része, amely már a demokrácia konszolidá­lása szempontjából kulcsfon­tosságú szociális „elvárások" kérdésével foglalkozik, nem­zetközi összehasonlításban. Míg a magyar emberek több­sége elfogadja a piacgazda­ságot, ugyanakokr elvárja a nagymértékű állami felelősség­vállalást (ha úgy tetszik, be­avatkozást) a teljes foglalkoz­tatás ügyében (74%), az árak ellenőrzésében (74%), az egészségügyi ellátásban (83%), az öregekről való gondosko­dásban (83%). a jövedelmi különbségek csökkentésében (56%). Ez lényegesen megha­ladja a nyugat-európai, az USA-beli és az ausztráliai el­várásokat. A magyarokhoz e tekintetben legközelebb az olaszok állnak, a legtávo­labb pedig az USA, amelynek polgárai sem a teljes foglal­koztatottság, sem a jövedelmi különbségek csökkentését nem tartják állami feladatnak. Miközben a magyar állam az utóbbi időben igyekszik „kivonulni” a szociális jellegű ellátásból, az emberek úgy ér­zik: a vállalkozás és az ön­magukról való gondoskodás lehetőségei nem nőttek olyan mértékben, hogy ezt ellensú­lyozni tudják. A többség szó- ’ mára a piacgazdaság nem je­lenti a sokasodó gondok meg­oldását, sőt, feltehetően Igen sokan hosszabb-rövidebb ide­ig még a terhek növekedésé­vel is számolhatnak. A szociális védőháló igénylése A kutatók úgy vélik: a fel­mérés eredményei alapján megkockáztatható az a felté­telezés, hogy a magyar társa­dalom (a szó nyugat-európai értelmében) „strukturálisan szociáldemokrata" (egy, a ke­let-európai országokról Fran­ciaországban készült felmérés ezt megerősíti: 37%-ra teszi a szociáldemokrata típusú pártok támogatóinak arányát). Ez azt jelenti, hogy azokkal a pár­tokkal szimpatizál, amelyek a szabadpiac hirdetését össze­kapcsolják a szociális védőhá­ló kiépítésével. A felmérés adatai arra utal­nak, hogy a liberális-konzerva- tiv eszméknek nincs számotte­vő társadalmi bázisuk a mai Magyarországon. Az állami szerepvállalással kapcsolatos igények társadalmi helyzettől függetlenül igen magasak. Ez sokkal inkább a 60-as-70-es évek nyugat-európai szociál­demokrata mintáira emlékez­tet, amelyekben az erős, be­avatkozó állam nem hagyja magára a piacgazdaság kár­vallottjait, mintsem a 80-as évek elejének megfelelő libe­rális nyugat-európai modellje, amely a politikai elitcsoportok szeme előtt lebeg. S. G. Közel 250 tagja van a Recski Szövetségnek 500 forint - nyugdíjkiegészítés A Recski Szövetség Dél-du­nántúli tagozata azokat tömö­ríti többek között, akik 1956 előtt a politika áldozataiként megszenvedtek évet-éveket, köztük azok a polgári szemé­lyek, akiket Szovjetunióba munkára hurcoltak el, akiket az itthoni vezetés internálta­tott, vagy kényszerlakóhelyre kitelepített. Dr. Breuer Pál, a szövetség pécsi tagozatának elnökhelyettese erről szólva lapunknak elmondotta, hogy a pártok közül a Magyar De­mokrata Fórum támogatta szövetség bizonyos sikereket elért. Bár a Belügyminisztérium és a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság kiadott egy olyan kö­zös nyilatkozatot az elmúlt év Erkölcsi és anyagi rehabilitáció októberében, hogy például a Szovjetunióba hurcoltak eseté­ben a rehabilitáció kiterjed minden olyan személyre, aki­ket a kapituláció után vittek el, a Minisztertanács Határo­zatában már ezt másképpen rögzítette: csak a polgári sze­mélyekre vonatkozik a jóváté­tel. Mindenesetre a kérdésre - mit ért el eddig a Recski Szö­vetség? - biztató választ kap­tunk. Azok, akiknek „internált” idejét eddig nem számították be, azok 500 forint nyugdíjki­egészítést kapnak. A szövetség dél-dunántúli tagozata által összegyűjtött kérelmek és iga­zolások alapján a BM Titkár­sága határozatban elismerte azok jogosságát, a kérelmek továbbkerültek a Nyugdíjfo­lyósító Intézethez március 12- én, s az előzetes információk szerint rövidesen evvel az 500 forinttal megemelt nyugdíjakat fognak az érintettek részére kifizetni. Emellett — mint azt a napokban hírül adták a tömegkommunikációs eszközök - rövidesen egyéb kártérítés­re is lesz mód, a teljes körű erkölcsi rehabilitáció mellett. Dr. Breuer Pál, a közelgő választásokkal kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette: — A szövetség tagjai túlnyo­mó részben nyugdíjas, idős emberek és nem föltételezhető, hogy az új országépítés első soraiban lehetnek. A pártok közül céljainkat a Magyar Demokrata Fórum magáévá tette, törekvéseinket segítette. Emellett az MDF a Recski Szövetség tagjai közül az el­nököt és a főtitkárt az MDF országos listáján olyan helyen jelölte, hogy feltételezhető: mandátumhoz jutnak a parla­mentben. Három további sze­mélyt is jelöltek még, s ez megtiszteltetés. Ezért a Recs­ki Szövetség pécsi vezetősége levélben kérte minden tagját, hogy a minket pártoló MDF- re adják le voksaikat. K. F. Módosítások Tájékoztatjuk a választópol­gárokat, hogy a választójogi törvényben irt határidőig - 1990. március 17-én 24 óráig - a területi jelöltlistát állító pártok közül a Hazafias Vá­lasztási Koalíció élt a jelölt­lista-módosítás lehetőségével. A bejelentés szerint, melyet a Területi Választási Bizottság elfogadott - a Hazafias Vá­lasztási Koalíció jelöltlistájá­nak 11. és 12. helyén koráb­ban bejelentett jelöltek - dr. Ruppert Ferencné, Elter Ottó — helyett új jelöltek: 11. helyen: Antal László, Cserkút, Petőfi u. 10. 12. helyen: Hársfai Ist­ván, Pécs, Egri Gyula u. 78. Baranya Megyei Területi Választási Bizottság Az 5. számú, mohácsi szék­helyű egyéni országgyűlési képviselői választókerületi vá­lasztási bizottság tájékoztatja a választópolgárokat, hogy a választókerületben független jelöltként induló Gáspár Gyu­la, Pécs, Fejér L. u. 7. szám alatti lakos a jelöltségtől tör­ténő visszalépését a bizottság­nak bejelentette. Ezért a vá­lasztási bizottság nevezettet az 5. számú egyéni országgyűlési választókerület képviselőjelölt­jeinek sorából törölte. 5. számú Egyéni Országgyűlési Képviselői Választókerületi Választási Bizottság, Mohács

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents