Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-18 / 74. szám
r Gitár- zsonglőr hazai pályán I ____________I E lőször a z derült ki, hogy a zongora nagy, azonfelül drága is. A hegedű meg állítólag viny- nyog, így az édesapa javaslatára, tudniillik, hogy „válaszd fiam a leghalkabbat!1’, Eötvös József a gitár mellett döntött. És nem bánta meg . . . Akik kedvelik a gitármuzsikát, találkozhattak már vele koncertjén a pécsi Művészetek Házában, vagy éppen a Nevelők Házában rendszeresen ‘.ártott gitórklub foglalkozásain Külföldön mintha jobban ismernék. Előadott nemzetközi fesztiválokon, járt Görögországban, Kubában, Lengyelországban, Romániában, Bulgáriában, Ausztriában. Ha minden igaz, ezekben a napokban is osztrák szomszédainknál ad elő, de a hónap végén már itthon játszik, Pécsett, a Művészetek Házában, 28-án.- Mindent meg kell próbálni, mindenhova oda kell menni, nem szabad semmit kihagyni - mondja. — Pedig sokszor úgy látszik, manapság a munka nem divat, és napról napra érezzük azt is, hogy a kultúra utolsó várait is fölégetik, felszámolják az országnak csak pillanatnyilag hasznosabb dolgokért. Zavaros a világ és kellenek a kapaszkodók.- Tudom, hogy nemcsak játszol, hanem zenét is szerzel. Mi ezeknek a műveknek a sorsa? — Természetesen előadom őket. Most az Egyesült Államokból kaptam egy ajánlatot, néhány hónappal ezelőtt egy külföldi utamon megkeresett egy amerikai kiadó, azt reméljük, hogy a kottáim augusztus elejére kijönnek, és később Nyugat-Európába is piacra kerülnek majd. — Olyan üzlet-ízű ez.. Van neked erre időd? — Hát sajnos nincs még egy életem arra, hogy menedzseljem magam, más pedig nem teszi meg helyettem. Szerencsére a hobbim, a foglalkozásom, a hivatásom egybeesik a munkámmal, egyszerre életmód és egyszerre szóralkozás is. Hiszem, hogyha az ember zenével, művészettel foglalkozik, másképpen mozog a dolgok között, másképpen nézi a világot. Ezt látom azoknál a gyerekeknél is, akiket tanítok . . . Eötvös József huszonhét éves. Nem túlzás, ha azt mondjuk, a hazai gitárművészek élcsapatához tartozik. Számos művésztársához hasonlóan nincs túlfizetve és nem törik rá az ajtót a mecénások. Szerencsére a Mérleg jegyében született, és így talán több a türelem, tovább elég a nyugalom is. A csillagok legalábbis így akarják ... Hodnik Ildikó Megkésett házavatás Jubilál a keszthelyi Zeneiskola A harc, amit nem szabad elveszíteni A Föld Alapja Nevezetes dátum volt Keszthely kulturális és zenei életéiben 1965. Ekkor született meg az Állami Zeneiskola. A Művelődési Minisztérium felelősei alapító okiratról, tantestületről gondoskodtak ugyan, de iskolaépületnek híre-'hamva sem volt. Régi hagyományai voltak a Balaton-part akkor még egyetlen városában a zenetanításnak. ügybuzgó pedagógusok, nyugdíjas, a városukba visszatért neves szólisták, zenészek okítottak a fiatalokat 'jórészt otthonukban. A házhoz járó idős zenetanárnak az óradíján felül dukált az uzsonna is. Jóbb körökben sík* volt házi zenetanárt fogadni a jó fülű csemete mellé. A nevezetes alapítás után. annyiban változott a helyzet, hogy ideiglenes otthont kapott az iskola a Festetidh kastélyban. A tanárok lakásán már bajos lett volna tanítani, hiszen jó részüknek még otthona sem volt. Zeneszobák, irodák, igazgatói és tanári lakások mindig abba az épületszárnyba kaptak helyet a kastélyban, amelyik éppen még nem került felújítás alá. így vándorolt földszintről emeletre, folyosóról folyosóra negyedszázadon át a zeneiskola. Közben a Helikon Kastélymúzeum és a Hévízi Tanács közreműködésével kórus, kamarazene- kar is alakult. A Musica Antiqua pedig Eurápa-szerte hírnevet szerzett barokk zenéjével. Tervek ugyan születtek, de valamennyi kútba esett. Aztán kapóra jöttek az 1989-es események. Végre otthonhoz jut az Állami Zeneiskola, az IMSZMP Deák utcai székháza kis átalakítással alkalmas a célra. Volt ez a jóbb sorsra szánt épület emberöltők során át katolikus legényegylet, városi kultúrotthon, majd a párt vetett rá szemet. Az emeletet — természetesen közköltségen — irodáikká alakították vékony faiakkal, a folyosókon nemrégen még munkásőr bakancsok csattogtak. Hétfőn este 7 órakor ünnepélyes keretek között ismét felcsendül a zene a nagyteremben, ahol évtizedéken át néha-néha mozgalmi indulók harsogtak hangfelvételről nevezetesebb állami ünnepeken — netán egy tsz zárszámadó dínom-dánomán szólt a zene. A keszthelyiek remélik, hogy Veér Miklós polgármester ünnepélyes megnyitó szavai után végre ismét a művészetek, a zene, az ének szentélye lesz a Deák Ferenc utcai épület, ezúttal már véglegesen. Szabó Csaba- Otthon politizált? — Inkább társadalmi, főként faji kérdésekkel foglalkoztam egy szociális közművelődési egyesület tagjaként. Ami a magyarokat illeti, feltűnt, mennyivel többet foglalkoznak azzal, hogy mi is lesz a másikkal. Kíváncsiságból, irigységből vagy empátiából? A franciák inkább törődnek a saját dolgaikkal. Az emberekben önöknél sok a kétely, sokan ítélnek úgy, hogy a nagy politikai mozgások ellenére semmi sem változik, a terhek maradnak a régiek. — Magyarmecskén él?- Pécsett lakom, busszal járok ki tanítani. Bóka Róbert Világesemény a küszöbön „Levelemben arra szeretnélek kérni, hogy 1990. április 22-én vegyél részt azon a megmozduláson, amelyet közös munkával az évszázad legjelentősebb környezetvédelmi eseményévé tehetünk." Danis Hayes körleveléből származik az idézet, melyet a világ minden lakójának címzett, s az a valós félelem fogalmaztatta vele, hogy a Föld egyre komolyabb veszélybe kerül. A pusztulás szélére jutott a bioszféra. Az ipari szennyezés, az ózonlyukak, a veszélyes hulladékok felhalmozódása, a savas esők, az élő vizek minőségének romlása mind a környezeti válság erőteljes megnyilvánulásai. Danis Hayes San Francisco-i jogószprofesz- szor először 1970-ben, akkor még a Harvard hallgatójaként, emelte föl szavát a természet védelméért az Egyesült Államokban. Huszonötmillióan csatlakoztak fölhívásához és megmozdulásuk nem is maradt eredménytelen. Az USA- ban szigorú törvényeket hoztak a levegő és a vizek védelmére, új környezetvédő szervezetek alakultak, s az emberek jó része változtatta meg korábbi —, a terrmészettel szembeni közömbös -, gondolkodásmódját. Most, húsz évvel később azonban a fölhívása újra időszerűvé vált, s a jogászprofesszor mór nemcsak hazájában fordul segítségért, hiszen a környezetszennyezés világjelenség. Április 22-ét jelölték meg a Föld Napjaként, tudva, hogy egy nap nem elegendő a várt változások eléréséért, de a Föld Napja a környezet évtizedeként indíthatja el az évszázad utolsó évtizedét. Az amerikai szervezők nem kívánnak azonos programot tervezni a különböző országokban, a helyi ötletekre, kezdeményezésekre számítanak a közös célok megvalósítása érdekében. A fölhíváshoz eddig százötvennél több ország csatlakozott, köztük Magyarország is. Budapesten, a Környezetgazdálkodási Intézetben Illés Zoltán tudományos főtanácsos vezetésével létrehoztak egy Föld Napja hírközpontot, mely április 12-22. között sajtóközpontként is igénybe vehető. (Telefonszámuk: 111-2086.) Illés Zoltán a programok laza koordinációjára vállalkozott, de minden város, község, iskola, egyesület és magánszemélyek is szervezhetnek hasznos programot lakóhelyükön. A Magyar Rádió egyik csatornáján április 22-én egész napos műsort sugároznak szerte az országból. Felvették a kapcsolatot az egyházakkal, arra kérve őket, az Istentiszteleteket aznap a környezetvédelem jegyében tartsák meg. A Művelődési Minisztérium korosztályok szerinti rajzpályázatot hirdet, s a Magyar Televízióban április elejétől mindennap műsorra tűzik a Föld Napjáról szóló rövid reklámfilmet. A budapesti hírközpontba már több városból jelezték, milyen programokat gondoltak a nevezetes napra. Győrben például vetélkedőket rendeznek, hulladékkiállítást állítanak össze. Sárváron erdőbejárásra invitálnak és tanácsadó előadást tartanok arról, hogy a háztartásokban miként lehetne takarékoskodni a vegyszerekkel. Illetve mivel helyettesíthetők azok. Miskolcon tudományos előadásokat hirdettek, Nyíregyházán fórumot szerveznek, s másutt is lesznek vetélkedők, utcai tüntetések. Pécsen, a JPTE Szociológiai Tanszéke a hírközpont, és fő tanácsadó dr. Meleg Csilla. Elküldték a Föld Napja fölhívását az iskolákba, és várják, hogy minél többen szervezzenek valamilyen programot, például faültetést, takarítást, kirándulást, vagy „csak" beszélgessenek a környezetvédelem jelentőségéről. A Zöld Kör energiafórumot tart, a Pécsi Akadémiai Bizottság székházában, az MTA Regionális Kutatások Központja konferenciát szervez, a Művészetek Házában kiállítást nyitnak. Minél több rendezvény születik, annál nagyobb az esély arra, hogy a Föld Napja világmegmozdulás közelebb jut céljához: elfogadtatni a kormányokkal, hogy a környezetvédelem szempontjából tervezzék meg, formálják ipari, gazdasági szerkezeteiket. S ez nem egy „vad zöld szemlélet", hanem az országok, a Föld lakóinak elemi érdeke, melyet jiem szabad tovább háttérbe szorítani, lenézni. A tét nem kicsi: az egészségesebb élet vagy a fokozatos összeomlás lehetősége. B. A. „Bon jour Yves Bonnefond!” Clermont-ferrand-i „szökevény” Magyarmecskén — Bon jour. Monsieur pro- fesseur! - köszön oda tisztelettel egy sűrű kis fekete legényke Yves Bonnefondnak az általános iskola udvarán. A Magyarmecskén franciatanárrá avanzsált clermont-ferrand-i volt joghallgaó széles mosoly- lyal fogadja kíváncsis'kodáso- mat. — Őszintén szólva nem volt egy nagy üzlet... Azért maradtam Magyarországon és szerződtem ide tavaly ősszel, hogy otthon elkerüljem a katonaságot. — Ahogyan a kollégája említi, a munkavállalásnak ez a formája, s ezzel a mentesség a katonai szolgálat alól, csak utóbb lett engedélyezett.. .- A kockázat vállalásában szerepe volt annak is, hogy találkoztam egy magyar lánnyal még Budapesten.- Csak ez tartotta itt, és vetette el ide Magyarmecskére?- Az Ifjúságért Egyesület vendégeként, egy küldöttség tagjaként ismerkedtem meg derdák Tiborral, az iskola tanárával és kaptam állásajánlatot. Tanúja lehetek annak, ahogyan egy rendszer átalakul. És mondom ismét: nem akarok fegyvert fogni. Számomra a hadsereg a múltat jelenti. Semmi köze a jövőhöz. Franciaországban a katonaság jobboldali. Ez nemcsak francia jelenség. A hadsereg a nacionalizmus megtestesült szimbóluma. Radio mellett, Egyre többen sóhajtoznak — némelyek unottan ósítoznalk —, mondván: „Csak mór vége lenne ennek a választási oécónak! - vagyis uríják ezt a számunkra szokatlan politikai csatározást. El is hiszem, mert a korábbi szavazások egysíkúsága, a minden esetben 99,9 százalékos végeredmények fásult ér- déktelenségbe kénysze rítet- ték a jónépet. Most Viszont itt vannak a pártok — jó ötve nva Iáhány —, többnyire mindegyik valamilyen programmal, amellyel igyekeznek maguk mellé állítani a tömeget. Elkezdődött már az ősszel, folytatódott a télen és most, a választások előtti ihetekben már felerősödött a cs inda dróttá. A tévében, rádióban - továbbá a lapokban — naponta megvívják propagandűharcukat a ipártolk, ám közülük csak a legerősébbék állanak a nyilvánosság elé komolyan átgondolt, felelősség- teljes tervezetekkel, amelyeknek realizálására majd a választások utáni időiben kerül sor. De a hallgatók - nézők — olvasók nem az okos érvelést, hanem a személyeskedő - vagy gyakran fenyegető — vagy éppen bugyuta szónoklatokat, nyilatkozatokat unják. Azt mondja múltkor egy ismerősöm — különben nem volt és ma sem tagja egyetlen pártnak sem —: „Az a ipáit, amelyik saját programjának hirdetése helyett a másik pártot ócsárolja, nálam nem nyerő..." lEgyszerű, tiszta vélemény. Meg is említ egy esetet, amelyet magam is tapasztaltam egy rád'iótudósítás révén. Azt mondta a szőnek — emelkedett, ingerült hangon „Az MSZP már nincs, megszűnt, nem is volt!” Egykedvűen hallgattam a szónok meglepő bejelentését és arra gyanakodtam, hogy talán ismeri azt a kínai közmondást szintén ámulatra késztetett. A műsor kutyaugatással, a kondás rekedt trombita- szólójávdl, ostorpattogóssal, disznók röhögésével kezdődött. Vagyis felidéztek egy hajdani, idillikus reggeli fa luképet. Vagy talán egy félresikerült — Dur- bincs-sógoros — népszínműjét csapatok kivonulásával kapcsolatosan. Elmondja, három-négy katonai szerelvény indul hazafelé a szovjetekkel és a szerelvényeken — ha nem is mindegyiken — de több százezer tonna robbanóanyagot is szállítanak. A riportérnő - joggal — aggódik, nem Vicces szónokok...- amely mellesleg áthatotta az elmúlt évtizedek állampárti politikáját is —.miszerint „ne beszéljünk róla, és akkor nincs is..." De a kinyilatkozás komolyan hangzott el, sőt tapsolta is a közelben lévő hallgatóság. Hogy kit akart meggyőzni a letagadhatatlan tényék ellenkezőjéről, azt nem tudni. Mindenesetre ez a megállapítás bekerülhet a 90-es esztendő választási csodabogarai közé. Egy másik párt — fizetett rádiós propagandája — vet, érzékeltetve saját jelszavukat, miszerint mindent vissza, mert az volt csák a szép paraszti vlág. Manapság már alig akad falu, ahol hajnaliban ki- ihajt a kondás, éppen a merőben megváltozott falusi élet következtében. Jó e, rossz e? Ki tudja? Szerintem ezzel a nosztalgikus hangképpel aligha „fogják meg a parasztot”, szavazócédulára számítva. Amikor írom ezt a kis dolgozatot, szombaton déliben, a rádióban nyilatkozik a HM szóvivője, a szovkell-e félnünk esetleges katasztrófától. Az ezredes megnyugtatja: a robbanóanyag, illetve a gyutacsok 'is küíön-íkülön utaznak. Aztán: a robbanóanyagot szállító szerelvényeik általában nem érintenek nagyobb településeket, eú a MÁV így programozta. Aztán — amennyiben elkerülhetetlen nagyobb városok érintése — ez a helyi vas- útforgalomtól is függ - a szerelvény nem tartózkodhat a pályaudvaron egy percig sem. Aztán a MÁV tartva attól, hogy a vasutasok esetleg valami okiból sztrájkba lépnének, ezt megelőzendő, beígértek számukra már eleve 16 százalékos béremelést. E fenti intézkedések csak töredékei annak a nagyon gondos és pontos tervezetnek, amely megelőzte a teljes és végérvényes kivonulást. Mindezt csak azért említem, mert eszembe jutott egy másik szónoki érvelés, amely szerint a csapatok kivonása csak any- nyi, hogy a katona kapja a cuccát, kimegy az állomásra és felül a vonatra. A szónok — egyik párt képviseletében — ezt mondotta választási gyűlésén: „Az én falum népének nevében kijelentem: fölajánljuk a falu valamennyi tehénfogatát, amélyeik'kel e!- Visszük a szovjet csapatokat a határig... !” Nos, ha komolyan mondta, nincs mit hozzáfűznöm e nagyon helyénvaló ötlethez. De tudom, csák viccelt. Jó vicc volt. Főleg idétlen. vasárnapi
