Dunántúli Napló, 1990. március (47. évfolyam, 59-87. szám)
1990-03-15 / 73. szám
Dunántúlt napló 1990. március 15., csütörtök Sorsfordító döntésokbon vehettünk részt Nyilatkoznak a baranyai képviselők Kulcsár Kálmán igazságiigyminisiter beszél az utolsó Ország- gyűlésen MTI-fotó: Varga László - MTI-telefotó (Munkatársaink teJefonjelen- tése) A kormányfői beszéd s az országgyűlés elnökének zárszava után kérdeztünk meg Baranya megyei képviselőket. Válaszaikban elsősorban eddigi (sikerélményeikről, tevékenységükről beszéltek. Utoljára, hiszen egyikük sem jelöltette magát a következő parlamentbe. t Horváth Lajos, az ország- gyűlés alelnöke: Az elmúlt 15 év alatt, de főként az utóbbi hónapokban sorsfordító tárgyalásokon és döntésekben vehettem részt. A legmaradandóbb benyomásokat a politikai egyeztető tárgyalások hagyták bennem, ezekre váratlanul kellett „beugranom”. Persze csak a munka, kezdetén vagyunk túl —, a feladatok nagy részének megoldása az utódokra vár. .. Most ion a java, az országot ki kell húzni valahogy a kátyúból, melybe közösen jutottunk. Kasó József: Gondolom, önöket most nem az érdekli, mit tudtam „elintézni” választókörzetemben ... A megyei csoport vezetőjeként viszont, azt hiszem, jó szívvel, jó érzésekkel gondolhatok vissza közösen véqzett munkánk eredményességére. A baranyaiak mindvégig aktívan, felelősségteljesen véqezték feladataikat, csakúqy, mint a most leköszönő országgyűlés, mely becsületes és korrekt módon intézte az ország dolgait. Bár el kell ismerni, mint minden munkahelyen, itt is történtek hibák, volt amiben határozottabbnak kellett volna lennünk. .Merer Emil: 1980. óta képviselem a bányavárosnak mondott Komlót a parlamentben. Nagy meggyőződéssel szavaztam meg az úgynevezett sarkaltatos törvényeket. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy választókörzetem érdekében is tettem valamit, mert minden fórumot felhasználtam arra, hogy megvalósuljon a bányászok határozott idejű foglalkoztatása, valamint, hogy Komlón megszűnjön a krónikus vízhiány. Huber Jenő: örömmel tölt el, hogy részt vehettem annak a parlamentnek a munkájában, melynek békésen sikerült leraknia az alapokat egy emberibb, szabadabb, előbb- utóbb gazdagabb Magyarország felé vezető úton. Majdan visszaemlékezve, azt hiszem, legnagyobb élményként felidézni azt a két napot fogom, amikoris beléptem, illetve elhagytam a Tisztelt Házat, közben az végül is ténylegesen parlamentté vált Balog Gábor: Nagyon szép öt év volt. A nehézségek, a sok munka, a nagyon furcsa politikai légkör ellenére is. önmagában sikerélmény volt az elmúlt évek alatt lezajlott munkában, a közvetlen politikai életben ily módon részt venni. Egyénként nem volt sok sikerélményem, nosztalgiám viszont mindenképpen lesz a parlamenti munka iránt. Dr. Nagy József: Én voltam az első, aki ebben a most lejáró parlamenti ciklusban hozzászóltam, akkor a Lázárkormány programjáról mondtam el a véleményemet, nagy tapsot kaptam. Azt hiszem, mindig is lelkiismeretem szerint szóltam, véleményem megegyezett a közvélemény álláspontjával. Dr. Brezniczky József: Engem 1985-ben nem „felülről” jelöltek. A nép választott meg. Sokszor megkérdőjelezték ennek a parlamentnek a legimi- tását, de én mindig törvényesen választott képviselőnek éreztem magam. Úgy gondolom, ez az országgyűlés hozzájárult a valóban demokratikus rend kialakításához. Még akkor is, ha voltak döntéseink, (mint például a kamatadó megszavazása), amelyek nem szolgálták választóink érdekeit. Örülök, hogy ezekben a történelmi időkben itt lehettem, úgy érzem, becsülettel hagyom el az ország házát. Krémemé Michelisz Teréz: Képviselői munkám igazi sikerének 1990. március 25-ét tartom. Hazánk számára ez a nap jelenti a békés átmenetet éppen a szabad választások lehetőségeinek megteremtésével bizonyítja, hogy igenis legitim volt az előző parlament- is. Megkönnyebbültem a mai napon, a munkahely, a család mellett már nem lehet az iszonyatosan megnövekedett képviselői munkát is elvégezni. Gázsity Milutinné: Több, az országos ügyek mellett talán aprónak tűnő dolog jelentett sikerélményt számomra: bekötőutak, az 1948. óta remélt vajszlói iskola megépítése. a baksai iskola, sok idős ember ügyes-bajos gondjai ... Három ciklus után viszont úgy érzem, másoknak kell jönniük. Dr. Medveczky Antalné: Apró sikerélményekként, fájó dolgok elintézéséről tudok elsősorban számot adni. Ezek a nagy történelmi események mellett persze alig érzékelhetők, de az állampolgárok számára nagyon fontosak. Nehéz érzésekkel búcsúzok most a háztól, teli aggodalmakkal és reményekkel. * A parlament tegnapi üléséről tudósított Bozsik László, Lombos! Jenő és Pauska Zsolt. Az Országgyűlés utolsó, ünnepi ülése (Folytatás az 1. oldalról.) a törvénysértések következmé. nyeinek felszámolására irányuló javaslattétel. A jogászokból és történészekből álló bizottság vizsgálatainak eddigi tapasztalataiból a miniszter kiemelte:a kutatások egyértelműen igazolták, hogy a büntető eljárások — bár mindig egyes személyek ellen indultak - valójában egész társadalmi rétegekkel, osztályokkal való leszámolás, a tömeges megfélemlítés céljait szolgálták, általános ellenségképet igyekeztek konstruálni. A bíróság függetlensége elméletileg sem volt garantálva, s az igazságszolgáltatás a végrehajtó hatalom részeként működött, közvetlenül alárendelve ‘különböző párt- és állami szerveknek. A koncepciós elemek a legkülönbözőbb formákban jelentek meg, a törvénysértés gyakran már a jogalkotás szintjén megnyilvánult. A törvényjavaslat körülhatárolja azt az időszakot, amelyben nagy számban hoztak koncepciós jellegű törvénysértő ítéleteket, továbbá meghatározza azokat a bűncselekmény-csoportokat, amelyek miatt az 1945. január 1. és 1963. április 4. közötti időszak, bon történt elítélések i»lentős résiben koncepciós jellegűek voltdk. Kulcsár Kálmán 1963. április 4-ét a politikai konszolidáció kezdeteként jelölte meg, s mint mondotta, az ezt követő időszak törvénysértéseinek kivizsgálására a hatályos büntető eljárásjog is alkalmas. A törvényjavaslat általános rendelkezése az állam belső és külső biztonsága elleni bűn. cselekményekre, a tervbűncselekményre, az árdrágító és a közellátás elleni, valamint a társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények feljelentésének elmulasztására vonatkozik, s az e cselekmények miatt történt elítéléseket semmisnek tekinti. A törvényjavaslat kivételt állapít meg a háborús, illetve a népellenes bűncselekményekre, így az ezek miatt történt elítélésre a semmissé nyilvóní. tás nem terjed ki. A miniszter arról is szólt, hogy az 1945. és 1963. közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánitásáról szóló törvényjavaslat elfogadása esetén már nincs szükség, s jogi indok sem az egyedi eljárások lefolytatására. E törvény alapján ugyanis jogilag is semmis például a Mindszenthy József hercegprímás és sorstársai ügyében hozott ítélet, s ugyanez vonatkozik a különböző, úgynevezett összeesküvő- si perekre, a papság, a parasztság, a különböző szakemberek, tudósok és munkások megfélemlítésére szolgáló büntető eljárások elszenvedőinek ítéleteire. Kulcsár Kálmán, a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnéséről szóló törvényjavaslatot úgy minősítette, hogy az szintén egyfajta jogsérelem felszámolását szolgálja. Elmondta, hogy 1947—53. között csaknem 1500, 1957-1981. között pedig 203 magyar embert fosztottak meg állampolgárságától. Sem 1953—57. között, sem pedig 1981. után nem került sor ilyen intézkedésre. A miniszteri expozét követően az elnöklő Horváth Lajos vitára bocsátotta a törvény- javaslatokat. Szót kért Marx Gyula, (Zala m., 2. vk.), Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), Tóth Istvánná (Bács-Kiskun m., 11. vk.). Ezután országgyűlési határozati javaslatok felett döntöttek. Elsőként Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.), önálló indítványa alapján, a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt, valamint a Szovjetunió bíróságai által elitéit és időközben bűncselekmény hiányában rehabilitált magyar állampolgárok sérelmeinek orvoslásáról szóló határozatot fogadták el. Az első határozat szerint az Országgyűlés a jogállamiság eszméjétől vezérelve, a nemzeti megbékélés előmozdítása érdekében szükségesnek látja, hogy elégtételt szolgáltasson a Szovjetunióba jóvátételi munkára elhurcolt, valamint a szovjet bíróságok által elítélt és bűncselekmény hiányában felmentett magyar állampolgároknak. Kinyilvánítja, hogy ezek az események a sztálini politika, valamint a „bűnös nemzet” koncepciója alapján született gyakorlat és elmélet következményei voltak. Ezek az intézkedések ártatlan emberek tízezreit fosztották meg szabadságuktól, és tartották fogva hazájuktól távol olyan körülmények között, hogy jelentős részük elpusztult. Az Országgyűlés elhatárolja magát a jogtiprás ilyen módszereitől, és a magyar társadalom nevében az áldozatokat megköveti. Elkötelezi magát olyan garanciák megteremtésére, amelyek megakadályozzák, hoay a jövőben bármikor magyar állampolgárokat külföldi állam hasonló módon elítélhessen és elhurcolhasson. Ezután az 1945-1963. között személyes szabadságukban jogtalanul korlátozott személyek kárpótlásáról szóló határozat-tervezetet fogadta el az Országgyűlés, csaknem egyhangúan. Az 1938-1945. közötti időszakban a faji vagy nemzetiségi hovatartozás, vagy a nácizmus elleni magatartásuk miatt1 deportált vagy egyéb hátrányt szenvedett személyek sérelmeinek orvoslásáról szóló határozat-tervezetet 342 helyeslő szavazattal, 6 tartózkodás mellett elfogadták. A magyarországi német kisebbség kollektív sérelmeinek orvoslásáról szóló országgyűlési határozatot ugyancsak nagy többséggel elfogadta a Parlament. A határozati javaslatok elfogadását követően Németh Miklós miniszterelnök értékelte a kormány és a parlament együttműködését. Bevezetőben elmondta: — Önök most egy ‘közel ötéves periódust zárnaik le, mi így együtt - a parlament és kormánya - azonban csak egy 15 hétnapos szakaszt. önök több kormánnyal dolgoztak együtt, de csaik az utolsót - ezt a mostanit - tekinthették úgy, 'hogy az teljes egésrében és feltétlenül önöknek felelős. A továbbiakban jogosnak ítélte, hogy az elmúlt 15 hónapra úgy tekintsen vissza, mint az Országgyűlés és a kormány közös múltjára, amelyre mindannyion büszkén, mindenképpen tiszta lelkiismerettel és az elvégzett feladat felett érzett megnyugvással gondolhatnak. Kitért arra: nagyon sokan vannak, akik úgy érzik, ez a parlament és a kormány nem teljesítette azt, amit vártak tőle. Mert nem teljesíthetett teljesíthetetlen követeléseket, nem teremtett jólétet és teljes szociális biztonságot, nem számolta fel négy évtized felgyülemlett feszültségeit, és még sok mindent nem tett, amit az emberek várnak és szeretnének. De teljesítette a kor történelmi parancsát, és teljesítette, amit vállalt, sőt helyenként annál többet is. A parlament, a kormány, a pártok és a társadalmi mozgalmak együttműködése tette léhetővé, hogy Magyarországon egy csendes, de valóságos forradalom menjen végbe. Kifejtette: mi nem véres harcokban vívtuk ki a magyar függetlenséget, hanem alkotmányos úton fogadtattuk el azt a Szovjetunióval, a környező népekkel és egész ' Európával. Mi nem véres harcokban bontottuk le a pártállamot. Sokkal nehezébb feladatra vállalkoztunk: megszüntettük a diktatúrát, és megteremtettük a demokrácia alkotmányos rendjét. Alkotmányjogi úton - népi támogatást és egyetértést élvezve - építettük ki a demokrácia intézményrendszerét. A továbbiakban megállapította: a parlament is a kormány korrekt volt a kölcsönös együttműködésben, alázatos a nemzet szolgálatában, megértő és befogadó a politikai küzdőtérre lépő pártok irányában. ‘Együtt hárították el a fenyegető krízishelyzeteket. Együtt vállalták a felelősséget és nem sóját karrierjükért, hanem a haza, a nép érdekeiért. Közösen tette, omit tett, és ezért egymástól nem várható köszönet. Végezetül a nagy tetteket végrehajtó parlament utolsó üléséről .felhívta a mai magyarokat: akarjanak többek lenni korábbi és mai önmaguknál, hogy ne csak megőrizni, de gazdagítani is tudják e hazát. A miniszterelnök beszédét követően Fodor István mondott elnöki zárszót, értékelve az elmúlt csaknem öt esztendő parlamenti tevékenységét. Bevezetőben utalt arra: a históriaírás nem a kortársak feladata, így annak minősítése sem, hogy az 1985 és 1990 közötti időszak kiérdemli-e a „korszakos” titulust, s a történelemkönyvek lapjaira bevonulva biztosítja-e magánok az örökkévalóságot. De a megélt időszak történéseit számba venni az események alakítói számára nemcsak az örökké háborgó lelkiismeret megnyugtatásához adott jog, hanem cselekedeteikkel elszámolni, n tanulságokat levonni kötelességük is. Az ötesztendős munkaprogramot ezzel lezárván az Or- szággyűlés ünnepi ülésen emlékezett meg az 1848-as forradalom évfordulójáról. Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök ünnepi beszédében hangsúlyozta: — Történelmet élünk és történelemre emlékezünk. Március 15-ét igazi nemzeti ünnepként ülhetjük meg, amikor a magyarság a progresszió élvonalába lendülve megújuló- ban van, és úttörő szerepet játszik Közép-Európa politikai arculatának megváltoztatásában, a demokratizálódás jegyében. A továbbiakban - a csaknem ötesztendős ciklust záró ülésre utalva — köszönetét mondott a képviselőknek azért a történelmi jelentőségű munkáért, amelyet az átmenet, o békés rendszerváltozás érdekében elvégeztek. * A leköszönő Parlament március 15-i ünnepi megemlékezése a Kossuth téren folytatódott. A Rákóczi induló hangjaira érkezett a térre Szűrös Mátyás. Fogadta a díszzászlóalj parancsnokának jelentését, majd ellépett a díszsorfal előtt. Az ideiglenes államfő jelenlétével, katonai tisztelet- adással, a Himnusz elhangzása közben ünnepélyesen felvonták az állami zászlót. Ezt követően az állami vezetők a Kossuth-szobor előtt sorakoztak fel. Az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából koszorút helyezett el a szobor talapzatán: Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság képviseletében, Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke és Horváth Lajos alelnök, az Országgyűlés, Németh Miklós miniszterelnök és Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettes, valamint Pozs- gay Imre államminiszter a Minisztertanács. Eke Károly és Benjámin Judit, az Ország- gyűlés független képviselőcsoportja, Roszik Gábor és Debreczeni József, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja, Márton János és Vassné Nyéki Ilona, a Magyar NéDpórt parlamenti csoportja, Berecz János és Fodor László, a Magyar Szocialista Munkásoárt képviselőcsoportja. Hámori Csaba és Lestár Lászlóné dr. Varga Mária, a Maavar Szocialista Pórt képviselőcsoportja, Lékai Gusztáv és Szirtesné dr. Tomsits Erika, a Parlament semleges képviselőcsoportja nevében, továbbá Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter, Lőrincz Kálmán altábornagy, a Magyar Honvéd- séq Darancsnoka, és Borsits László altábornagy, vezérkari főnök, a Maavar Köztársaság Honvédsége kéovíseletében. A koszorúzási ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget. Az ünnepséget követően Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke a búcsúzó képviselők és hozzátartozóik tiszteletére fogadást adott a Parlamentben. Megsemmisítette a kamatadót az Alkotmánybíróság Alkotmányellenesnek minősítette és teljes egészében megsemmisítette a kamatadót az Alkotmánybíróság. Döntését rendkívül nagy érdeklődés közepette, szerdán délután hirdette ki esztergomi nyilvános ülésén. A határozat rendelkező részét dr. Sólyom László, az Alkotmánybíróság elnökhelyettese ismertette. Az Alkotmány- bíróság megállapítja — mondotta -, hogy a lakáscélú állami kölcsönök utáni, 1990. évi adófizetésről szóló törvény és a végrehajtási rendelet alkotmányellenes. Ezért ezt a törvényt és módosított minisztertanácsi rendeletet teljes egészében megsemmisíti. A megsemmisített törvény és a minisztertanácsi határozat a Magyar Közlönyben való közzététele napján veszíti hatályát. ÜfrcB hitelakció |Szigetwőronü! A TAKARÉKSZÖVETKEZET ÉS AZ ÁFÉSZ KÖZÖS AKCIÓJÁBAN 1990. MÁRCIUS 19-TÖL:- MŰSZAKI ÁRUHÁZBAN,- BÚTORBOLTBAN,- VASEDÉNY ÉS BARKÁCSBOLTBAN,- GAZDABOLTBAN hitelképes ügyfeleink előleg lefizetése nélkül vásárolhatnak bármilyen tartós fogyasztási cikket.
