Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-10 / 40. szám
A DunQntaii napló 1990. február 10., szombat Kik adják el az országot? r- Patthelyzet aeslrkefrostién Baromfivirslit töltenek a .Pécsi Baromfifeldolgozóban Fotó: Proksza László Leállnak a termelők Szerencsére elmúlt áz az idő, amikor ezt a kérdést sokan az ország politikai függetlenségére vonatkoztatták. Ma az izgatja a közvéleményt, hogy egyesek kiárusítják az ország vagyonát, az állami tulajdont. Sok embert, főleg az öregebbeket, megzavarja az a tény, hogy a negyvenes években azzal államosítottuk a külföldi tulajdont: sérti nemzeti érdekeinket. Most pedig úgymond „örömmel" adjuk el a korábban esetleg a külföldiektől államosított gyárainkat is jelentkező külföldi tőkéseknek. A tőke is szabadon áramlik Azzal most nem érdemes foglalkozni, hogy mennyire volt akkor indokolt az államosítás, hiszen akkor más társadalmi viszonyok voltak, másként viselkedett a mi félfeudális viszonyaink között a töke. Sokkal indokoltabb végiggondolnunk a jelenlegi teendőinket, érdekeinket. Jelenleg a világgazdaság sikerországai azt bizonyítják, hogy nemcsak a külkereskedelem, vagyis az áruk piaca előtt kell lebontani az országhatárokat, hanem a tőkepiac előtt is. Ez egészséges viszonyok között gzt jelenti, hogy a hasonlóan fejlett államokban egyre több tőke jelenik meg és ugyanezen államok hasonló nagyságú tőkét ruháznak be külföldön. Tehát annyi az országokban a külföldi tőke, amennyi tőkéje az illető országnak külföldön van befektetve. Ez a mérleg az átlagnál fejlettebb országokban aktív, a kevésbé fejlettekben passzív egyenlegű. De még ez sem általánosan érvényesülő szabály, mert például az Egyesült Államokban ma több a külföldi tőke, mint amennyi tőkéje az országnak külföldön van. A külföldi tőke beáramlásától való félelem természetesen csak olyan országokban merül fel, amelyek azt tapasztalják, hogy hozzájuk jön a külföldi tőke, külföldiek vásárolják fel a gyáraikat, de ők alig visznek tőkét külföldre. A svédek például nem éreznek ilyen veszélyt, mert ők sokkal több tőkét fektettek be külföldön, mint amennyi külföldi tőke náluk van. Mivel Magyar- országon e jelenség egyoldalú, mi csak külföldi tőkét várunk, nekünk nincs mit külföldön befektetnünk, érthető az aggodalom. Mások félelmét elsősorban az táplálja, hogy az országon belül idegen érdekek érvényesülnek, csökken az ország gazdasági és végső soron politikai függetlensége. Mi a függetlenség feltétele ? Ma az országok függetlenségének legfontosabb feltétele az erős gazdaság. Minden olyan országnak a politikai függetlensége egyrészt időleges, másrészt látszólagos, amelyik gazdaságilag gyenge, kiszolgáltatott. Jelenleg a magyar függetlenség leggyengébb láncszeme a gazdaság, gazdasági elmaradottságunk. Márpedig, ha ez így van, akkor minden olyan lépés, amelyik gazdaságunk fejlődését segíti elő, a függetlenségünket is szolgálja. Ha az országban működő tőke hatékony, akkor forrásokat teremt a magasabb bérekre, a további beruházásokra, és a nagyobb adóbevételre. Mindháromra égető szükségünk van. Minél gyengébb egy népgazdaság, annál inkább igaz, hogy függetlensége szempontjából nem az idegen tőke működése, hanem az adósságállomány veszélyezteti a függetlenséget. Nem azon kell megbotránkozni, hogy egyes vállalatokat részben vagy egészben eladunk a külföldieknek, hanem azon, hogy ennyire eladósodtunk. A politikai és gazdasági csőd elodázása érdekében nyakló nélkül hiteleket felvevők tartoznak felelősséggel, és nem azok, akik a külföldi tőkét csábítgatják. Azt tartsuk mindig szem előtt, hogy hiteleket egy rossz, beteg társadalom és gazdaság is kaphat, ha a világpolitikai helyzet erre kedvező, de tőke csak oda áramlik, ahol bízni lehet a jövőben. Ha a külföldi vállalkozók magyar gyárakat akarnak venni, akkor bízhatunk abban, hogy jó úton járunk. Jogos aggodalmak is vannak A modern tőkés vállalkozót az jellemzi a múltbélivel szemben, hogy felismerte a modern technika követelményét: gazdaságosan csak jól megfizetett munkaerővel lehet termelni. Rövidesen a magyar vállalatok azért fognak panaszkodni, hogy a külföldi tőkések felverik a béreket, olyan munkafeltételeket teremtenek, amelyekkel ők nem tudnak versenyezni. Az a tőkés, amelyik a mienknél többször magasabb bérű munkásokkal is olcsóbban termel külföldön, mint mi idehaza, tudja, hogy nem a bérekkel kell takarékoskodnia, hanem a munkafegyelemmel, a munkahelyi közérzetet kell megjavítania, ennek megfelelően emelnie kell a béreket. Az úgynevezett szocialista , gazdaság legnagyobb kritikáját éppen az adja, hogy a munkásoknak egy népgazdaságon belül képtelen olyan jövedelmet biztosítani, amilyet a tőkés nagyvállalat, vagy a kisvállalkozók. Be fog bizonyosodni, hogy nemcsak a szocialista országok vállalatai maradnak egyre jobban le a világgazdaságban, hanem egy országon belül sem versenyképesek, ha szektorsemlegesek a feltételek. A fenti érvelés ellenére van az aggodalmaknak jogos alapja is. Magam is megbot- ránkozom, amikor elkótyavetyélik az állami tulajdont, ami mindnyájunké. Az áron aluli eladás nemzetellenes, tehát ennek megfelelően törvényi eszközökkel is meg kell akadályozni. E téren bőven van teendő. De mégis, egyelőre örülni kell annak, ha jön a külföldi tőke. Ez nem a betegség, hanem a gyógyulás jele. Kopátsy Sándor Januártól a magas költségek miatt sokan leálltak a csirkeneveléssel, mert nem kifizető. Két hónapig etetik, gondozzák, s a munka eredménye mindössze annyi, hogy a kistermelő ki tudja fizetni a kiadásait és még örülhet, hogy nem volt vesztesége. Egyre többe kerül az áram, drága a táp, a gyógyszer. Egy-egy állománynál az indulás magg 10 000 forintba kerüf. Ha leállnak a termelők, mit fogunk enni egy idő után? Honnan lesz tojás? Minden olcsóbb húsféleség eltűnik a boltokból? • Somberekén a „Béke Őre" Termelőszövetkezetben elmondták: emelkedett a vitaminok és a takarmány ára, a felvásárlási ár azonban nem lett ugyanolyan arányban magasabb. Az állami védőernyő lekerült- a kistermelőkről, a támogatás megszűnt, és a termelőszövetkezet nem tudja átvállalni kedvezményes és a piaci ár közötti különbözetet. Csirkét, kacsát, libát, disznót tartani mellékkeresetet jelentett az embereknek. - Ez a külön jövedelem forog most kockán. Boksán 470 000 csirkét neveltek az elmúlt évben a háztáji gazdaságokban. Akkor A két pécsi bányavállalat válsága számos pécsi, baranyai céget érintett, de talán egyet sem olyan érzékenyen, mint a Bányászati Aknamélyítő Vállalat Mecseki Körzetvezetőségét. Az eddig jól működő pécsi részleg számára a kedvezőtlen fordulat éve a tavalyi volt. — Reménykedve indultunk az 1989-es évnek. Két kiváló munkahelyünk volt. A bánya- bezárási, illetve takarékossági okok miatt azonban fel kellett hagynunk a Mecseki Ércbányászati Vállalat V. Bányaüzem centrális vakaknájának befejező munkálataival csakúgy, mint a Mecseki Szénbányák Vállalat Vasas-keleti aknájának mélyítésével. A Veszprém Balinka bányaüzem külszíni aknamélyitéssel együtt ez a két munka adta volna az elmúlt évi tevékenységünk gerincét. A kieséssel mélyépítési részlegünk felének a munkája kérdőjeleződött meg. A kiegészítő városi és vidéki pincekarbantartó tevékenységek nem is tudták teljes egészében felvenni az ilyen módon munka nélkül maradt állományt — mondja Farkas Pál, a Mecseki Körzetvezetőség igazgatóhelyettese. Rövid idő alatt 120 dolgozótól voltak kénytelenek megválégy-egy turnusban nyolcvan- ezer csirkét telepítettek le kistermelőknél, most csak negyvenezerre van igény. A többiek ilyen árak mellett nem vállalják. — A baksai termelőszövetkezet broiler csirkéket neveltet a kistermelőkkel — mondja Gátfalvi Pál főágazatvezető. - Nem kis gondot jelent, hogy 30-40 százalékkal megemelkedett a táp ára. A felvásárlási ár azonban csak 12—13 százalékkal lett magasabb: az elmúlt év decemberében az első osztályú csirkéért 46 forintot fizetett a Baromfifeldolgozó Közös Vállalat, most 52-t. A kistermelőket mindez nagyon érzékenyen érintette, ugyanis a költségek 70—80 százalékát a táp teszi ki. A vízdíj háromszorosára emelkedett, az áramért 20—30 százalékkal többet kell fizetni, mint eddig. A vágottan 1,7 kilogrammos csirkén a termelő bruttó nyeresége 15 forint volt eddig, most 7,20. Ezek után érthető, hogy sonkán abbahagyják. • A Baromfifeldolgozó Közös Vállalat csak úgy tud felvásárlási árat növelni, ha emeli a kereskedelmi árat is. Ez azt jelenti, hogy egy forint termelői áremelkedés 3 forint kereskedelmi áremelést eredményezhet. A nagyüzemek közül sokan már nem ni. A megfelelő műszakszámmal rendelkező dolgozók a 63 százalékos keresetkiegészi- téses nyugdíj lehetőségével élhettek, néhányon korengedménnyel vonultak nyugállományba, de közel harminc dolgozó esetében a fölmondás sem volt elkerülhető. — Kiváló szakemberektől is búcsút kellett vennünk. így távozott az egyik legjobb vágathajtó csapatunk a Mecseki Szénbányákhoz azzal a gondolattal, hogy együtt maradva a jobb időkben ismét visszajönnek hozzánk. Sajnos, amint hallottam, nem sikerült a csoportot együtt tartani. Erre az évre sem kedvezőbbek az előjelek. Csökkentve minden profil megmaradt ugyan, az állomány egy részének munkája azonban előreláthatólag csak fél évig biztosított.- Az állam által finanszírozott nagyberuházások leállítása minket talán mindenkinél nehezebb helyzetbe hozott, hiszen mi csaknem kizárólag ilyen munkákból éltünk. Elsők vagyunk a leállásban, ám ha valamilyen számunkra kedvező fordulat következne be — gondolok itt a hazai bányászat kedvezőbb megítélésére — nekünk kellene az elsőnek lenni az indutartanak csirkét, mert ahol a kistermelő még valamennyi haszonra szert tesz, ott a nagyüzem már régen veszteséges. — Az igazságnak valóban megfelel, hogy ma már kevesebb haszonnal lehet broiler csirkét tartani, mint fél évvel ezelőtt — tájékoztat Deme János, a Baromfifeldolgozó Közös Vállalat igazgatója. — Ennek egyértelműen a költségek jelentős növekedése az oka. A gabonaforgalmi vállalatok szinte gátlástalanul emelik a táp árát. A BOV növelte ugyan a felvásárlási árat, — az első osztályú csirkéért most már a kilónként 46,50 helyett 52+2 forintot fizet és februárban ismét növeljük — a jelentős áremelkedéseket azonban az ipar nem képes követni, mert a kereskedelmi ár olyan mértékben megemelkedne, hogy nem tudnánk eladni a csirkét sem belföldön, sem külföldön, vagy csak veszteséggel. A BOV nyugatra és keletre exportál. A rubel elszámolású exportot leállították, csak speciális engedéllyel lehet a Szovjetunióba csirkét szállítani. Jelenleg a hűtőházaink tele vannak, sőt még bérelni is kell raktárakat. A nyugati piac csak a világpiaci áron veszi ót a csirkét, és ha az csökken, kevesebbért kell eladnunk. lásnál is. Ezért tehetetlenül nézzük, hogy kiváló szakembereink mennek el. Márpedig ezeknek a hiánya még komoly gondot okozhat. Az igazgatóhelyettes e mondataiból egyértelműen kiderül, hogy a mecseki körzetvezetőség léte vagy nemléte szinte kizárólag a két bánya- vállalat sorsától függ. — Képtelen ötletnek tartom a hazai bányászat tervezett mértékű leépítését, visszafejlesztését. Nem lenne szabad ilyen egyszerűen egyik napról a másikra lemondani a hazai energiahordozókról akkor, amikor ennyire bizonytalan az ország energiaellátása. Az események tétlen figyelemmel kísérése azonban nem lehet megoldás. Új piacot, új munkát kell találni.- Tárgyalásban állunk több nyugati céggel külföldi munkalehetőségek után kutatva. Ez nem reménytelen. Harminc bányászunk jelenleg is egy nyugatnémet ércbányában dolgozik. Ugyancsak új munkalehetőséggel kecsegtet kedvező elhelyezésű iparvágányaink árufogadósra, rakodásra való” kihasználása. Azt azonban látnunk kell, hogy ez csak részmegoldás. Bízunk abban, hogy a nem is olyan régen még jó működő elsőd-, leges szakmai profilunk újra megfelelő munkalehetőséget kap. Kaszás Endre A KIQSZ a kamarában? Január 10-én nyílt levél jelent meg a ON-ben. Vén László pécsi 'kisiparos bírálta a helyi KIOSZ munkáját és javaslatot tett vállalkozási érdekvédelmi unió, érdékvéd.elmi területi kamara és közös érdekegyeztető tanács létrehozására. A levélre fölfigyelt dr. Siklói Tamás 'is, a Magyar Gazdasági Kamara Dél-dunántúli Bizottságának titkára és fölajánlotta : a KIOSZ lépjen be a kamara tagjai közé. Kettejük találkozásakor a DN is feltette kérdéseit. — Hogyan képzelik el a csatlakozást t S. T.: Minden cégszerűen működő magánvállalkozás és önálló gazdasági szövetség tagja lehet a kamarának, fgy tehát a KIOSZ 'is. Közel egy éve munkálkodunk azon, hogy egy szövetségi kamarát hozzunk létre, amellyel biztosíthatnánk a gazdasági szféra összes csoportjainak képviseletét. V. L • Ha azt akarom, hogy á gazdasági rendszerbe az iparosság és az ebből kifejlődő kis- és középvállalkozások 'beilleszkedjenek, akkor szükség van egy következetes érdekképviseleti szervre. A KIOSZ pedig nem biztos, hogy életképes lesz akkor is, ha önkéntessé válik a belépés. —. Mit kinél a kamara a KlOSZ-nok? S. T.: Amit a kisiparosok érdekvédelmi szervezete önmagában nem tud elérni, és ez az igény nem ellenkezik antago- nisztikusan más gazdálkodói csoportok igényeivel, akkor ezt a kamara képes fölvállalni és kiharcolni. Aztán: a kamarának rendkívül szerteágazó nemzetközi kapcsolatai vannak, ezt fölhasználva a kisiparosak kiléphetnek az egyre szűkülő belső piacról és valóban részesei lehetnek a gazdasági struktúrának. Hogy milyen előnyt várunk? Egyetlen előnyt, amely tulajdonképpen az egész gazdaság előnye: az egyenrangúságon alapuló érdekközösséget. V. L.: Mindenképpen szükség van egyfajta érdekegyeztetésre. Eddig ezen próbálkozások java része valahol mindig megbukott. Remélem azoriban, hogy egyre többen lesznek azok a kisiparosok, akik megértik: ha a jövő gazdaságában meg akarják találni szerepüket, akkor be kell illeszkedni. Ha a KIOSZ föl tud mutatni valamiféle személyes érdekvédelmet, akkor fönnmaradhat. Ám lehet, hogy ehhez előbb szinte teljesen szét kell esnie. Valahol alulról kell elkezdeni újból összerakni, mint egy piramist. — Fölvette már a kapcsolatét a KIOSZ vezetőivel ? S. T.: Igen, de hogy mennyire lelkesednek ők ezért, az a saját ügyük. Az, hogy a továbblépést hogyan képzelik el, szintén. Azt pedig mindenképpen hangsúlyoznom kell: a csatlakozás teljesen szuverén döntés. Ó. Zs. Szalai Kornélia Munkát keres a Bányászati Aknamélyittt Vállalat Sorsdöntő év