Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-09 / 39. szám
1990. február 9., péntek Dunántúli napló 3 „Nyílt napokat” lefeetfiesszerifexvii Evekkel ezelőtt egyik ülését a Zsolnay gyárban tartotta a Baranya Megyei Tanács 'múzeumi és műemléki albizottsága. Éspedig azért, mert a gyártól volt szó. Emlékszem, mindannyian álmélkodva néztük a Jugoszláviáiból jött professzor vetített képeit, amelyek azt dokumentálták, hogy a nagy- múltú pécsi gyár épületdíszitő termékei még az első világháború előtt mily hallatlan mértékben hódították a mai határainkon túli déli területeken. A lépés elmaradt Az emlékidézés lényege ott fogalmazódott meg: ipartörténeti műemlékké kell nyilvánítani a gyárat. Mégpedig nemcsak azért, mert létesülése meghatározó volt Pécs további fejlődésében, hanem azért is, mert nagyon sok minden van meg még abból, ami Zsolnay Vilmos és utódai közvetlen hagyatéka, s amiket - mint város- és ipartörténeti emlékeket — feltétlenül meg 'kell menteni az utókor számára. Aztán évekig tartó csend következett. Mígnem a közelmúltban az ügy érdekében ki nem ásta a harci bárdot a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület dr. Marton István elnök vezérletével, mintegy a Dunántúli Napló által a holtpontról kimozdított Zsolnay- mauzóleum ügy folyományaként. A védetté nyilvánítás szükségességének a tervezett gyáreladás kapcsán is hangot adtunk a december 1-jén megjelent ,,Gyársirató’' c. írásunkban. Hogy a korábbi állásfoglalásnak miért nem lett foganatja, arról Levárdy Henriettétől, az Országos Műemléki Felügyelőség területi felügyelőjétől próbáltam magyarázatot 'kapni. Sikertelenül. A felügyelő ugyanis nem régóta van e poszton, s hogy elődei mit tettek, vagy nem tettek, arra nem tud válaszolni. Azt azonban megjegyzi, hogy a védetté nyilvánítást igazából bárki kezdeményezheti, de ez — úgy tűnik ma — nem történt meg. Ipartörténeti műemlék Megkezdődött a Zsolnay gyár védetté nyilvánítási eljárása Próbáljuk meg röviden szem- ügyre venni, mit is kellene megvédeni. Falakról olvasható gyártörténet Természetesei^ mindenekelőtt azt, amit a pécsi polgár is láthat. A pécsi városképben meghatározók a színes majolikával díszített gyárkémények (ma már nem dolgoznak), a Do-Zso épülete és természetesen a gyár Zsolnay Vilmos úti homlokzategyüttese, amelyről leolvasható a gyár története. Zsolnay 1862-től közel a század- fordulóig a Major utcától kiindulva vásárolgatta a telkeket, s építette ő, majd az utódok - az állami vállalat is - az újabb és újabb üzemi épületeket. Az- elsők ma is jól elkülönülnek a többitől, jóllehet a falokon belül ennek alig látni nyomót. Mindez így természeemléket hazánkban. Ez valahogy kiesett az illetékesek látóköréből, pedig Isten a tudója, mennyi ilyen érték is ment veszendőbe. Mint pl. a pécsi harangöntőműhely. Azt meg végképp nem tudni, van-e (járja művészettörténeti szempontból a pécsi gyárnak. Tulajdonképpen ezért ily későn, de talán nem elkésetten kiált védelem után mindaz a szépség, amivel a gyáralapító ízlése felruházta. tesen egy szokványos városképi együttesként fogható fel, amit valamiképpen meg kell óvni. A lényeg a falakon belül van, amit a pécsiek többsége csak hírből ismer. Hiszen itt sem divat idegeneknek kóvályogni érdekes látnivalók után kutatva. Bár éppenséggel elképzelhetőnek vélném, hogy egyes meghatározott hétvégeken „nyílt napokat" tartanának, megnyitva az érdeklődők csoportos látogatása előtt a gyárnak ama részeit, omelyek művészettörténeti értékeket hordoznak. Mert erről van szó: művészettörténeti értékekről. Termékbemutató, vagy csak a szép szeretete? Hadd hivatkozzam ismét Levárdy Henriettére, aki egy vaskos, országos műemlékjegyzéket forgatva alig talál - vízi- és szélmalmokat, az eredeti Ganz gyárat és még egy-kettőt ■leszámítva - védett ipari muA már említettek - s ezekhez vehetjük az udvaron látható fantasztikusan szép pinceszellőztető kémény mellett a ma raktárként használt kemencét, amelyben egykor a sómázas termékeket égették, s amely kis ráfordítással eredeti formájában visszaállítható lenne - kifejezetten ipartörténeti emlékek. A többihez már a művészettörténeti érték is hozzájárul. Nehéz lenne ezeket felsorolni, oly sok van belőlük. Egy a tény: Zsolnay Vilmos páratlan érzékkel tudta feldíszíteni gyárát termékei legjavával. Ezeket látva óhatatlanul is arra gon- gol az ember, hogy ezek vajon nem a megrendelőnek szánt termékbemutató részei-e? „Tessék kérem csak körülnézni: ezt tudja a gyáram. És még ennél is többet. Válasszon!..." - mondhatta Zsolnay az üzletfeleinek, akiket rögtön meg is győzhetett o sok művészi látnivaló. De az is lehet, hogy egyszerűen csak arról volt szó. hogy szerette maga és természetesen a munkatársai körül látni a gyár legszebb termékeit. Eddig is megőrizték Az utódok - az államosítás utániak is — minden ellenkező pasztalattal szemben — irt iparkodtak lehetőségeik szerint minél jobban sáfárkodni a nemes hagyatékkal, s ennek túlnyomó többségét meg is őrizték. Nem verték le például a falról a több négyzetméteres kerámiaképet, mert oda szekrényt kellett helyezni; lefeljdbb alacsonyabb lett a szekrény. Más: nagy, teremmé- retű helyiségeket kellett kisebbekre osztani, de a falakon, az ablakiközökben ott voltak a szép képek, amelyeket, ha csők lehetett, kikerülték az új falókkal. Néhol viszont elkerülhetetlen volt az új falburkolat, a dísz azonban ma is ott van alatta, vagy éppen a helyiségben dolgozó kívánságára hagyták szabadon a horkolók. Az lenne a jó, ha minden ismét ugyanúgy tárulkozna föl, mint akkor volt, amikor Zsolnay Vilmos megmutatta, hogy egy-egy új szépséget hova is helyezzenek. Reméljük, hogy Így is lesz, ha megkapja a gyár a védettséget. Üzleti érték is De hogyan vélekedik erről a mai gazda, Grosch Béla megbízott igazgató? Érthetően ne- ház. állást foglalnia, hiszen március 1-jéig van e hivatalában, attól kezdve a pályázók közül választott igazgató dolga lesz e kérdésben nyilatkozni. Remélhetően pozitiv lesz e nyilatkozat. De .éhei, hogy az új igazgató a majdani új tulajdonosra hárítja a nyilatkozattételt. Meggyőződésem, hogy semmiféle üzleti érdek nem helyezkedik szembe a védelemmel. Ám most még Grosch Béla a gazda: — Tudatosan nem akarjuk eltörölni a múltat. A Zsolnay család háza is annak idején egy százmilliós beruházásnak esett áldozatul. Sajnáltuk . .. A kéményekkel az a helyzet, hogy maradnak, amíg túl sokat nem kell költeni rájuk. Bár o bontás is nagyon sokba kerü'- ne. Hatalmas pénzt - évi 60- 70 milliót — költünk a gyárban az állagmegóvásra, mégis úgy nézünk ki. ahogy, s ennek nem kis hányada éppen azokra megy el, amikre a védetté nyilvánításnál is gondolhatunk. A kérdés tehát — a gyár oldaláról — még nyitott. De végre elindult a hosszadalmas védetté nyilvánítási eljárás. Rémé lem, hogy az új vezetés, uz esetleges új tulajdonos is felismeri majd az évszázados emlékekben rejlő üzleti értékeket (hogy ez esetben már ne hivatkozzam a dolgok művészet- történeti értékére). Hársfai István ^MMMk v. • m|m| -iámét Mt ,-: qgm Mgp^s. |Bjr JM| Bjr 8S9Í9ESm m Imii lm--'■■ •■• ■ —•------.................................................................-----............ ' - - L avina Én nem fizetek neked, mert nincs miből, mert tőlük már hónapok óta nem kaptam meg a kintiévá járandóságomat. Te nem fizetsz neki, mert nincs miből, úgyanis te is hiába várod mástól a jogos pénzedet. Ö nem fizet senkinek, mert nincs miből jelenleg, de amint megkapja a pénzeit, azonnaj fizet. Ez a nagy népi játék így megy már évek óta körbe-körbe karikába a nemfizetés körül, s vailaki mindig ráfizet. Hogy ki? Hát természetesen a legkisebb szervezet, akinek egyébként is alig van anyagi kitartása, azaz tartaléka. És sorra temet maga aló egyre több kisszövetkezetet, vállalatot a pénzügyi (fizetésképtelenségi) lavina. Ez ellen nincs védekezés? Ez ellen nincs védékezés! Hogyan •is lehetne, amikor a nagy, a legnagyobb, az á 11 a m is ezt csinálja-szenvedi. Az a másfél milliárd rubelos kintlevőségünk ugye nem kis összeg? Hogy megkapjuk-e és mikor? Hogy addig - talán épp amiatt is? - csődbe jutunk? Ugyan kérem. Valahol, valakik a nagyvilágban majd legyintenek: hogyhogy nem tudja behajtani a kintlevőségeit az a kis or- szágocska? Biztosan ügyetlen, gyámoltalan, avagy rosszul dolgozott. Szó mi szó, lehet benne valami. A példák egész sora ugyanis jó ideje mái ezt mutatja. Sajnos. Az sem vigasztal, hogy egy kis — néhány tíz- milliárd dolláros - adósságért nekünk se kell a szomszédba mennünk. És ennek is meg kell fizetni - az árát. Ha lesz, miből. És ha addig a Lavina végképp maga alá nem temet minket. Számháború A velem együtt ötvenhez közeledők biztosan emlékeznek gyerekkoruk nagy úttörővívmányára, a számháborúra. Ugye, akkor az a csapat győzött, amelyik előbb tudta leolvasni az ellenfél takargatott, álcázott számait. Most visszasírom a számháborús időszakot. Hogy miért? Mert akkor csak a győzelem vagy vereség volt a tét. Most meg a létünk. Röpködnek a különféle számok (árak stb.), jól titkosítva, kiszivárogtatva, megsaccolva és a saját pénztárcánkon egészen másként érezve. Akkor ligetek, erdős, bokros részek adták a játékteret, most meg a szű- kebb-tágabb környezetünk, és az egész ország. Akkor lényegében tét nélkül (bár mindkét csapat mindenáron győzni akart) zajlottak a nagy számleolvasó csatározások, most meg túlontúl nagy a tét a napi számlaleolvasó küzdelemben. Az inflációs-számháborúnak nem ígérkezik igazi győztese. Félő, vesztesek leszünk valamennyien. Mert mire leolvasnánk, hogy 10 százalék, addigra már a 15 az érvényes, mire azt bekiabálnánk, hogy 15 százalék, addigra már 20 és így tovább és így tovább . .. Túl hosszú ideje tart ez az inflációs számháború és ki tudja, vajon meddig még? Csoda-e, hogy visszasírjuk a ,, békebeli’' számháborút? Akkor maximum egy-lkét társunk csalt. Most meg valamennyien itt ól lunik megcsailatva. Murányi László Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt LAPÁREMELÉSEK Lassan követhetetlenné válnak a napilapok és más sajtótermékek árai is hazánkban. Patai Árpád, a posta megyei hirlop- osztályának vezetője elmondta például, hogy kapkodás, rendszertelenség jellemzi a legkülönbözőbb lapáremeléseket, amely azért is káros lehet, hiszen - közvetlen bejelentési kötelezettségük nincs a vállalatoknak, így sokan utólag értesülnek, felháborodva, a megemelt lapárakról. Az áremelések hatására a hazánkban megjelenő mintegy 760 sajtótermék közül 200 nevezhető keresettnek. Erősen differenciálódik az érdeklődés, vannak azonnal elfogyó újságok és van jó néhány olyan lap is, amelynek 60—70 százaléka megmarad. Március elsejétől és április elsejétől is újabb áremelések várhatók a hazánkban megjelenő újságoknál. Bodó László, a megyei lapkiadó vállalat igazgatója: „A Dunántúli Napló árának emeléséről egyelőre nincs szó, a megnövekedett kiadói költségek kompenzálására a hirdetések dijának átlagos 15%-os emelését választottuk." GRATULÁLUNK ... ÜJABB ADÓ! A hirt, mely a napokban került be a köztudatba, tegnap a rádió Déli Krónika című műsora is megerősítette. A pénzügyi kormányzat újabb „huszárcsinyen” gondolkodik, Békési Lászlóék tervbe vették, hogy bevezetik a kötelező gépjárműbiz- tosítás új formáját. A kötelező biztosítás ugyan már 1970. óta létezik, de az utóbbi években a biztosítás diját a benzinárba építve fizettük. Igazságos rendszer volt, annál is inkább, mert aki többet autózott, több benzint is használt —, s ezzel ugye nagyobb volt a lehetősége egy baleset esetleges előidézésére is. Aki viszont csak ritkán ült az autóba, kisebb „veszélyt jelentett” —, így, mivel ritkábban vett benzint, kevesebbe is került neki a mindenkire vonatkozó biztosítás. Nos, a Pénzügyminisztérium orra való hivatkozással, hogy az eddigi rendszer nem fedezte a költségeket, más módon szeretné befizettetni az állampolgárral a biztosítás diját. A tervek szerint a jövőben nem a benzinárral együtt, hanem külön, újabb összeggel válthatjuk meg kötelező biztosításunkat. Dr. Szaffián Bélát, a Hungária Biztosító gépjármű kárrendezési fiókvezetőjét kerestük az ügyben: — A 'harminc forintos lite- 'remkénti benzinárból eddig 1 forint 19 fillér jutott o biztosításra, ami messze nem fedezte a tényleges Icóltseqeket. Tudomásom szerint döntés még nincs az ügyben, de a pénzügyi kormányzat már tervezetben foglalkozik vele. Hogy a végső megoldás mi lesz, nem tudni, én mindén- esetre úgy gondolom, a „benzines megoldás" megbukott. Nemcsak nálunk, rajtunk kívül egy csomó országban még . . . Hogy mennyi a ráfizetésünk a jelenlegi szisztéma mellett? Nem vagyok feljogosítva az adatok közzétételére, de érzékeltetésképpen: az 1 forint 19 filléres árral szemben például még 2,50 Ft sem fedezné ráfordításainkat. * Annak ellenére, hogy ez esetben is a nyugati mintára készülünk áttérni, s az bizonyára „igazságosabb” megoldást jelent, van három kérdésünk, amit persze nem dr. Szaffiánnak akarunk feltenni. Vajon ha bevezetik áz új szisztémát, csökkenteni fogják-e minimum 1 forint 19 fillérrel a benzin árát? Nem tartanak-e az illetékesek attól, hogy ötletük, hasonlóan az autópályadíj ötletéhez, olyan felháborodást vált ki, hogy le kell mondaniuk róla? (A tervezet jóváhagyása a kormánytól függ - természetesen . . .) ni. (A Compack háztartási termékei 35%-kal, a gyertya 40%-kal, a szivacsáru 30°/o- kal kerül többe hétfőtől.) Ugyancsak február 12-töl drágulnak a Kecskeméti Konzervgyár által létrehozott bébiételek, ‘ méghozzá 25%-kal (ha ezt a picinyek tudnák?!). Nő a fűszerek, gyógyteák ára is hétfőtől, egész pontosan és átlagosan 36%-kal. az étolaj és a margarin is drágább lesz 35°/0-kal. Február 19-től ráadásul megemelkedik minden kefeáru fogyasztási ára is. (V)esszük a keiét (is). NÉPSZÁMLÁLÁS Tegnapi számunkban megjelent, hogy a népszámlálásban részt vevő hivatalok kérik azokat az embereket, akiket a számlálóbiztosok nem kerestek meg, hogy február 20-ig jelentkezzenek a lakhelyük szerint illetékes városi, községi tanácsokon. Egy, a Kassák Lajos utcában lakó hölgy telefonált rovatunknak: — A mi utcánkban a 8-as, 10-es, 16-os és 18-as számban senki nem járt, pedig hát vártuk a számlálóbiztost. Nem tudom, most miért nekünk kellene jelentkeznünk. A lakótársak azt mondták, hagyjam az egészet, ne telefonálgassak, de hát úgy gondolom, ha tényleg valós adatokat akarnak az illető hivatalok, akkor fel kell hivni a figyelmüket a hiányosságokra . . . Nem tudjuk, igazat adjunk-e a telefonálónak, mindenesetre hajiunk rá. Mert igaz, hogy annyi erővel, amennyivel minket hivott, felhívhatta volna a tanácsot is —, de mivel nem egyedi problémáról van szó, az is igaz, hogy nem baj, ha az újságban is megjelenik. Annál is inkább, mert az a véleményünk, hogy ha az illetékesek tényleg valós adatokkal akarnak dolgozni, nem árt, ha tartanak egy „pótszámlálást”. Csak jelzésképpen: e rovat egyik szerkesztőjénél sem járt számlálóbiztos, ö a belvárosban, a Derkovits utcában lakik. (Igaz, a tanácsra már telefonált.) KÖZLEMÉNY A Kossuth Rádió 1990. február 8-i, Déli krónikájában elhangzott, hogy a FIDESZ pécsi irodájába idegen személyék behatoltak, megrongálták a telefonvonalakat és feltehetően a kopogtatócédu- lékhoz is hozzányúltak. A megyei 'rendőr-főkapitányság tegnap 14 óráig sem ai FIDESZ-től, sem a választási irodától: a fenti bűncselekményre utaló tájékoztatást nem kapott, így rendőri intézkedést nem kezdeményeztek, adja hírül a megyei rendőr-főkapitányság közleménye. Megjegyzésünk: Lapunk tegnapi számának Például rovatában be számoltunk a tényekről: letépték egy párt irodájához kötődő információs táblákat és széttépték a a telefonvonalakat. Tegnap 'beszéltünk Mikes Évával, a FIDESZ-iro- da vezetőjével, aki elmondta, hogy a lapunkban megjelent információ korrekt volt. Az összes többi, a tényhez kötődő ferdítés más hírforrásokból származik. ' Lapunk tehát ezúttal is tisztességesen járt el. AZ EXTRA NEM PLUSZ ÉS FORDÍTVA Kedves, de felháborodott olvasónk reklamált tegnap, hogy nem kapta meg o Pluszt. A szerdai lapunkat nem kapta meg? Nem, a csütörtöki Pluszt, amit úgy ígértünk, hogy a Dunántúli Napló ingyenes melléklete. Nem kívánjuk mások törekvéseit magunkénak tudni: de a Pécsi EXTRA (Piros fejléccel, piros kísérőszínnel), amelyet minden csütörtökön ingyen megkap —, az ígértek szerint — minden pécsi háztartás, nem a Dunántúli Napló melléklete, nem a Baranya Megyei Lapkiadó Vállalat jelenteti meg. A Dunántúli Napló szerdánként jelenik meg dupla terjedelemben, de szimpla áron: azaz előfizetőink és a lapot vásárlók szerdánként kapnak ingyen 8 oldalnyi információt, cikket és hirdetést. Ezen szerdai számunk kék fejlécén, felülnyomással szerepel a plusz felirat: nem Extra, hanem PLUSZ. Minden szerdán minden olvasónk figyelmére továbbra is számít a DN Plusz. (V)ESSZÜK A KEFÉT Tudomásunkra jutott, hogy február 19-ig mely termékek ára emelkedik. A teljesség igénye nélkül egy kis étvágy- gerjesztő arról, mire is számíthatunk : Hétfőtől ötven százalékkal ehető drágábban a szegedi, a nagykőrösi, a budapesti konzervgyárak által kialakított valamennyi étel- és húskonzerv. (Egyre nehezebben nyilik ki a zsebünkben — a konzervnyitó . . .) Ezentúl az egyik legdrágább mulatság lesz lábasban gyertyát égetni, és a maradék viaszt szivaccsal letöröl-