Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-07 / 37. szám
e Dunántúlt napló 1990. február 7., szerda JA „papír útja9* lllliert nem önálló Szentdenes? Szokás, jog=szokásjog ? Szentdénesi főutca Proksza László felvételei mindegyikére meggyőző választ kell adni. Ami pedig a batáridőket illeti: nogyban-egészben meggondolás kérdése (is), hogy mikor kerül .pont a kérelem végére. Az előkészítés szakaszát — hallottuk Hazafi Józseftől — mintegy 60 naposnak. lehet mondani, ekkorra a megyei tanács is állást foglal. Ezt követően azonban már egyéb körülmények is pergethetik a napokat, mert nem mindig foglalkoznak a kormányzati szervek ilyen kérdésekkel, sőt: a gyakorlat szerint „összevárják", hogy több kérelemről is egyszerre határozhassanak. A lényeg: a falvak önállósulási kérelmeiről rendszerint az év legelején és közepén döntenek.- Úgy néz ki - foglalta össze a szentdénesi ügyet, a döntés késedelmét firtató kérdéseinkre a választ a megyei végrehajtó bizottság titkára —, hogy- egyhamar döntés nem várható. Küszöbön az önkormányzati törvény, s ez a jogszabály ezt a kérdést megfelelően kezeli. Amihez mi csak annyit teszünk hozzá: lehetséges, hogy á várt törvény — végül is sok változatban készült el a tervezete — igen. Az alapkérésre azonban - miért nem dönthet maga a falu, a támogatását konkrétan ígérő termelőszövetkezetre támaszkodva — még várat a válasz magára. Különös az út: a főkre-füre- földre rakódott Icristólygyerme- fcú zúzmara hófehérjét a köd •zürkesége eltompítja, o látható világnak szűk határokat szab. A Szentdenes felé vezető keskeny aszfaltcsík — okár előre nézek, akár vissza — a homályba vész. Mielőtt plér- mém a falut, jobbra egy tábla mutatja, merre a nagype- terdi „Egyetértés" termelőszövetkezet központja. Odafelé senkivel, semmivel sem találkozom, s a köd miatt amúgy is monoton világ az elveszett- *ég. a magára 'hagyottság érzetét szüli. Valahol balra, alig egy-két kilométerre, a megsűrűsödött párában teljesen eltűnve: Szentdénes. Talán — ha éppen csen- gene-bongona - harangjának szava lenne csak hallható: a ködben, a bajiban a ha rang- kongás messzire szól. • Nyárelőn, amikor borostásképű, a sör iránt láthatóan vonzódó önkéntes kísérőmmel — akárbova .mentem, mindenütt belebotlottam — a faluban bóklásztam, igen ^komoly eseményként tudatta velem: a szavazás után bizony kiderült fekete-feíhéren, hogy a szentdénesiek el akarnak szakadni az eddigi székhelyközségtől - Nagypeterdtől —, saját tanácsot szeretnének, s hogy az elöljáró, meg a termelőszövetkezet elnöke mindezt keresztül is viszi. Figyeljem csak meg. . . Akikor már ott volt a község kérelme a Baranya Megyei Tanácson, hogy onnan a még működő Elnöki Tanácshoz továbbítsák. Az azóta megszűnt testület utolsó intézkedései között ilyen jellegű döntések is voltak, s ez év január elsejétől például a szomszédos Somogybán négy falu is megkapta az önállóságot. Szentdénes még csak választ sem. Se „fenntről", se a megyei tanácstól. — Rákérdeztem többször is — mondja a szentdénesi elöljáró, Csokona Andor -, állításuk szerint elküldték a kérelmünket, de akárhányszor hoztam szóba, mindig azf mondták: ők sem tudnak választ adni. Úgy tudom, ilyen esetben is van az ügyintézésnek egy 30 napos határideje... Az a véleményem, hogy egy falu teljes lakosságát ennyire figyelmen kívül hagyni megengedhetetlen és érthetetlen. — Én még arról sem tudok, hogy a megyétől felterjesztették-e a szentdénesiek kérelmét - teszi hozzá Papp Zoltán, az „'Egyetértés” elnöke. Néki pedig már csak azért sem mindegy a válasz, az ügy állása, mert a termelő- szövetkezet ígért az önállósulási törekvés megtámasztásához nem csekély dologi es szakmai segítséget. • 'Hirtelen tűnik fel a ködben — a tsz-iközpont felé vezető útnak talán a felénél - egy „emlékmű". Az idézőjelet nem felállításának célja indokolja: az itteniek valóban emléket akartak állítani Tinó- di-nak, a krónikásnak, oki — mint a kilenc tömzsi faoszlopra erősített fémtáblán olvasható — „Ezen a helyen, a vélt Ti nádi-faluban született". A nagypeíerdi tsz működési területén tiz község van, bár ehhez Papp Zoltán hozzáteszi: Dencsháza egy kicsit kilóg. . . Marad kilenc, amennyi az időtállónak szánt faoszlopok száma. És van egy vélemény, amit az emléktábla is kifejez: —‘ Ezek a falvak tudnának és akarnak önállóan, de legalábbis nem tízesével „összegyúrva” létezni. Mindegyiknek saját múltja van, s ezt a múltot az itteniek megbecsülik. Ez önmagában is figyelemre méltó. A tábla csak jel.-- Sohasem hagytuk magukra községeinket — mondja Papp Zoltán. — Nyugodtan állíthatom tehát, hogy nem a politikai divat alapján támogatjuk az önállósulási szándékot. Sőt, úgy véljük, magát a nagyüzemet is annak érdekében kell átalakítanunk - bár eddig sem voltunk egy- központúak —, hogy „falvakra bontva” biztosítsa az embereknek az anyagi alapot, s ezen keresztül a lakóhely iránti érzelmi kötődést. A manapság gyakran hallott félelmet nem osztom, hogy tudniillik a községek önállósulása a termelőszövetkezet széteséséhez vezethet. Éppen fordítva látom: a megerősödő önkormányzatok, s ezeknek összefogása révén az együttes erő tartja majd életben a tsz-eket, természetesen a falvakat is. A jelenlegi közös tanácsszervezetet felülről hozták létre, óriási a különbség ezzel szemben, ha az önálló önkormányzatok alulról kezdeményezik az erők összefogását. Hogy miit szólnak az emberek a válasz feltűnő késedelméhez? Csokona Andor rezignálton panaszolja:- Taián már nekem sem hisznek... Hogy szinte szünet nélkül futkosok, érdeklődöm, „hajtom" a helyi szavazáson elsöprő többséggel elfogadott önállósulást. Türelmetlenek lettek, s ezt meg is értem, sőt: egyetértek vele, mert hiába várnak már mióta valamilyen választ tőlem . . . Igazából ebben az a baj, hogy elveszlhet a lendületük, az az erő, ami az induláshoz bőséges muníciót adott, az a bizakodás, amelyiket pedig manapság „papíron" sok helyütt hangoztatnak, mint a falvak, elsősorban a kisközségek újjászületéséhez nélkülözhetetlen érzelmi kötődést.- Talán elsiették kicsit a dolgot. Korainak bizonyult a kezdeményezés.- Szerintem az önkormányzati törvény késik. Mi inkább megelőztük a most már egyre szélesebb utat kapó lehetőséget. Elég körbenézni csak o szomszédos megyékben. S mert kezdeményezők voltunk, fáj az embereknek, hogy erről itt Baranyában nemigen akarnak tudomást venni... A Baranya Megyei Tanácson kapott tájékoztatás szerint — dr. Hazafi Józsefet, a végrehajtó bizottság titkárát kérdeztük - „. . .érdekes imádon ezen a téren nálunk meglepően csend volt a múlt évben. . .** Ez talán nyolc-tíz községet tokár, amelyekben felvetődött ugyan az önállósodás gondolata, de legtöbb helyen az „első fázis", vagyis még a falugyűlés előtt le Is ült... Három település bizonyult eltökéltebbnek, ám közülük is csak a szentdénesiek kérelme jutott el a megyei szervektől a kormányzati szintigDe előbb még arról: mi az útja egy ilyen kezdeményezésnek? Az elszakadási szándékot követően falugyűlés határoz, majd a közös tanács testületé foglal állást, ezután a megyei tanács élé kerül a kérelem, innen a Belügyminisztériumon keresztül jut — most már - az ideiglenes köztársasági elnökig. A végső döntést ez a fórum hozza. A „papír útja” egyenesnek tűnik — ameddig nem azok szemével nézzük, akik a kérelmet ezen az úton elindították. Mert ők akár akadályokkal telitűzdeltnek, de még 'bürokratikusnak is mondhatják, amihez azanlban hozzá kell tennli: vallóban sokoldalú megfontolást igényel, ha egy évtizedeken át „beosztott rangú" falu bejelenti igényét az önállóságra. Adottak-e a feltételek, hosszabb távra előre nézve is biztosítottak -e ezek, marad -e ereje a község népének az elhatározás fellángoló energiáját megörökíteni a következő esztendőkre? Jó néhány kérdés még, s ezek • Volt egyébként hatása a srentdénesiek törekvésének. A közeli Rózsafán például már hosszabb ideje működik egy kitűnő közművelődési egyesület, amelyik — hallva Szentdé- nesről — azon kezdett e1 gondolkodni, hogyha nem is tanácsi szervezetben, de az egyesületre alapozva, valós önkormányzati tartalommal megtöltve működésüket, lépnek az önállóság útjára.- Az összes községünkben nagy a várakozás — tesz" hozzá Papp Zoltán -, mi lesz már végre? Mert önigazgatásuk önállóságát, a szükséges mértékű és alulról kezdeményezett összefogást a megyei szervek mozdulatlansága ellenére sem vetették el. Hallottunk ilyen ellenérvet, hogy mindent a termelőszövetkezet nem tud biztosítani. Ez így igaz - nem tudunk, de nem is akarunk. Mi csők any- nyi pénzt kértünk a községi önállósághoz, amennyi megjár. Nem az lesz a mi feladatunk, hogy gondoskodjunk a tanács kitakarításáról, hogy ne legyen szemetes az utca, frissen meszelt legyen a kultúr- ház. Ez az önálló tanács dolga, s jobban megoldják majd, mint most, távolról intézve gondjaikat. A mi feladatunk az, hogy a bennünk lévő gaz-- dasági erő egyaránt szüljön hasznot a falvaknak, az ott élő embereknek és a nagyüzemnek. Tisztában vagyunk azzal, hogy ezekbe a kis községekbe nem kell nagy apparátus, nincsen szükség pa- pirhegyókre. Termelőszövetkezetünk vezetőgárdája negyven, jól képzett, széles látókörű szakemberből áll. Őket a fa'- uaiok érdekében is nem „kihasználni": bűn. És még valamit: a remélt önálló, a tsz által is fenntartott tanácsi irodáiban az ott dolgozó révén — akinek ezért természetesen a bérezéséből is vállaljuk a megfelelő részt — egyúttal a termelőszövetkezet adott falura vetített ügyeit is intézhetnénk. Mert végül is a térség kisközségeiben rajtunk kívül nincsen más, aki a gazdaságii integrációt, az értékesítést összefoghatná, megáldhatná. Márpedig ez a jövő - az önállóságot kereső falvak jövőjének — kulcskérdése. A lényeget higgye él: mindezt mi nem segítségnek szárijuk, hanem magától értetődő kötelességünknek tekintjük. Átgondoltunk mindent, s úgy érzem: felelősen szorgalmazzuk falvaink népességének törekvését. Mészáros Attila Tinódi-emlékmű Szentdénes határában flutózgatunk... De igy?l Hajdan úgy szólt a jelmondat, hogy „balra hajts, jobbra előzz!" Aztán a 40-es évek elején megfordították. Imigyen: „jobbra hajts, balra előzz!" Így van ez ma is. A nagy többség számára. Állok a Konzum-mególló- ban, figyelem az előttem elhaladó járműveket. Sűrű egymásutánban mennek a belső sávon, emez itt előttem üres, autóbuszt vár, mint én. Bent sorjáznak a kocsik; megállnak, ha piros a lámpa, s meglódulnak, ha fcizöldül. Olykor húsznál is több áll egymás után. Aztán egyszer csőik beröpül egy kocsi a sor mellett az üres sávba, egészen az elsőig, látványosan hányva fittyet a szabálynak. Először annak, ami már a Hal térnél figyelmezteti, hogy be kell lépni a belső sávba, aztán annak, aimi a Bem utca előtt az aszfalton látható, a fehérre sávozottnak, amit úgy tonultunk a KRESZ-ben, hogy „közlekedéstől elzárt terület". Oda se neki, emberünk vészesen villogtat, mióta odaért, hogy ő most rögtön át fog sorolni — a húsz másik, türelmesen és szabályosan várakozó előtt - a belső sávba. Aztán ha a villogtatás mégsem indítja meg a többinek a szivét, mert ők is sietnek, emberünk nekivág a sávozottnak, ót rajta, s a „villanyrendőrön" túl mór be tudja kényszeríteni magát a sorba. A jelenség — sajnos — egyre gyakoribb, s olyankor is megtörténik, amikor a szabálytalankodás a megállóba beállni szándékozó autóbuszt akadályozza. Szabálytalanság ez? Az bizony, a javából! Egyszer régen már szóvá tettem ezt, s akkor fel is festették a buszsóvot jelző cikkcakkot. Amit elvitt a Rákóczi út nagy- felújítása. Figyelek egy másik, egyre „népszerűbb’ jobbraelőíős helyet. A Rákóczi út—Rózsa Ferenc út találkozásánál. Ahol a balra forduló sáv ölökké és hosszan feltelik, s nem is ürül ki egy lámpái orduló alatt. A sietősök itt is a jobbról előzés eléggé el nem ítélhető módszeréhez folyamodnak. Holott a sávban előttük ott a kötelező haladási irányt jelző méteres nyíl. Ami - akárhogy is nézem — jobb felé terel, nem pedig balra. Itt is vészes villogtatás figyelmeztet a szabálytalan előzés szándékára, ami „természetesen” meg is valósul. Ez ügyben itt különösen, elszomorító, hogy többször figyelhető meg autóbusz is, melynek a vezetője e gálád megoldásra vállalkozik. S ha már autóbusz, hadd adjam közre egy másik megfigyelésemet is. A Szabadság úton a Szalai András útnál a felső oldalon két lefelé haladó sáv van, ami az alsó oldalon pillanatok alatt elfogy. Nos, mivel az itteni megállóban nagy a forgalom, s több autóbusz is áll meg egymásután; ezék aztán a keresztezés előtt — ha pirosat kapnak — besorolnak a két sávba, majd lámpaváltásnál megkezdődik az őrületes verseny: melyik éri el előbb a rövid 50 méter alatt a maradó egyetlen sávot. Őszintén csodálom, hogy nem történt itt még tragédia. Azt lehetne ezekre mondani : nem nagy ügy egyik sem, kár szót vesztegetni rájuk. Lehet. De jól tudjuk, milyen csapnivaló nálunk a közlekedési morál. Aki pedig egy nagyváros kellős közepén ily nyilvánvalóan szabálytalankodik, az mire lehet képes a nyílt országúton? A feleletet a közlekedési balesetek sokasága adja. Hársfai István
