Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-23 / 53. szám
1990. február 23., péntek Dunántúlt napló 3 Lemondott Pécs tanácselnöke Dr. Molnár Zoltán lemondó nyilatkozata Ax utóbbi néhány hónap felfokoxódó vádaskodásai, a névtelen, majd nevesített (MDF, és legutóbb SZDSZ) rágalmak, lejáratás! akciók, bixal. motion légkört teremtő sajtópublikációk teljesen tönkretették ideg- és egésxségi állapotomat Megromlott egésxségem helyreállítása axonnali gyógykexeltetésemet tesxi sxükségessé. így megbixa- tásom és feladataim maradéktalan ellátására nem vagyok képes. Exért bejelentem, hogy tanácselnöki tisxtségemről a mai napon lemondok. Ax utóbbi időben tanácselnöki működésemet ért támadások - amellett hogy megrendítették egésxségi állapotomat -, akadályoxták testületünk eredményes érdemi munkavégzését is, ami pedig a jelenlegi felfokoxott és fesxült helyxetben nem megengedhető. Bixom benne, hogy e lépésem a testület munkájában ax érdemi döntések ismételt felülkereke- dését, illetve sxámomra egésxségem - köxel maradéktalan - helyreállítását jelentheti. Sxerettem volna bixtosi- tani, hogy a választások után létrejövő új önkor- mányxatnak egy rendexett európai várost adhassunk örökül. Ext a mai helyxetben, és megrendült egésxségi állapotom követkexté- ben már vállalni nem tudom. Sxeretném megkösxönni Önöknek a kapott bixal- matr a mindenkor bixtosi- tott együttműködés késx- ségét, és külön is a január 25-i tanácsülésen kinyilvánított véleményüket. Együttes munkánk során elért eredményeinkre - Önökkel együtt - büsxkén fogok majd vissxaemlékex- ni. Úgy vélem, egy város lakóinak érdekeit csak úgy és akkor képviselheti maradéktalanul egy tanácselnök, ha munkáját maradéktalan bixalom kiséri. Ha ext a bixalmat kétségbe vonják, megingatják, nem lehet eredményes működése, és nem is képes ax elvárásoknak teljes körűen megfelelni. Végül ax Önök munkája mellett szeretném a teljes városi apparátus munkáját megkösxönni. ők axok, akik erkölcsi és anyagi megbecsülés nélkül, erejüket meghaladó munkateher mellett igyekextek megfelelni a lakossági elvárásoknak, és segítették munkámat Kérem a Tisxtelt Tanácsot, hogy sxiveskedjék tudomásul venni és elfogadni lemondásomat. Dr. Molnár Zoltán A tanácselnök levelét a döntőbixottság vexetöje, Bednár Imre ismertette, majd a tanácstagok sxavaxtak a lemondás elfogadásáról Läufer Lásxló felvételei (Folytatás az 1. oldalról) sát. Munkaügyi kérdésben is döntött a testület, hat hónap felmondási időt szavaztak meg a volt tanácselnöknek és ez időre felmentették a munkavégzés alól. Ezt követően Szabó Nándort bízták meg az elnöki teendők ellátásával a következő helyhatósági választásokig. És felkérték az ügyrendi bizottságot, dolgozzon ki javaslatot a tisztségviselők felügyeleti munkájának átalakítására. * A lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról, az előző ülés óta hozott döntésekről élénk vita kerekedett. Többek között arról, hogy a ma- gasház-ügyben kapott 250 milliós hitelt milyen feltételekkel kapta a tanács? Dr. Varga István pénzügyi osztályvezető elmondta, hogy a kormánygarancia azt jelenti, hogy az idén kapott kölcsönhöz várhatóan a jövő évi visszafizetéskor a kormány megadja a szükséges anyagi eszközöket. Heves szóváltás kerekedett a kesztyűgyár! óvoda eladásának kapcsán, de kiderült, hogy a tanácsnak nincs jogosítványa az önálló vállalat döntésének felülvizsgálatára és pénze sem arra, hogy megvegye az óvodát. * A következő napirend a város demográfiai helyzetének várható alakulásáról szólt, majd a tanács testületé elfogadta azt a beszámolót, amely a peremterületc programok meahirdetése óta eltelt időszak eredményeit összegezte. Elismerésre méltó, hogy ez idő alatt háromszor annyit költöttek a város elmaradott térségeire, mint a megelőző három évtized alatt összesen, de tény, hogy ezt a lemaradást csak néhány városrészben sikerült mérsékelni. Tény, hogy az elköltött pénzek kétharmadát a lakosság állta, főként a közművesítésekben működött közre. Néhány tanácstag, mint Pernecker Imre és Bencze La- josné szerencsésnek mondta magát, mert választókörzetében szép sikereket érhettek el Pécsszabolcson és Meszesen is. Mindketten elismeréssel szóltak a tanács apparátusának segítő, koordináló munkájáról. Természetesen jóval több volt a hiányosságok sorolása. Tóth Mihályné arról szólt, hogy csalódottak a vasas! emberek, mert alig történt változás. Nagy szükségük lenne az élelmiszerboltra a Szövetkezet utcában, vagy a szociális gondozási központ életveszélyessé vált épületének felújítására. Navreczki István a nagyarányú málomi közművesi- tési program kapcsán felajánlotta, szívesen konzultálna szakemberekkel, mert véleménye szerint az eddig alkalmazottnál jóval gazdaságosabban, egyértelműen, olcsóbban lehetne ezeket a munkákat megvalósitani. Brandstötter György Patacs és Rácváros szennyvíz-elvezetésének megoldására hívta fel a figyelmet, amit a város egészének érdekeként fogalmazott meg, ugyanis a vízadó terület közelsége indokolttá teszi, hogy az itt élők több támogatáshoz jussanak, hiszen Pécs egészének érdeke, hogy ne szennyeződjön ivóvize. Dr. Szilvási Józsel Megyeri-Kertváros tanácstagjaként a Táncsics Mihály úti iskola napköziseinek évtizedek óta húzódó gondját említette ismét: a gyerekek ma is a,z úttest túloldalán, a benzinkút mellett levő, megfogalmazása szerint hodályba járnak napközibe. Többen szóvá tették azt az Kommentál az MDF A tanács ülésének végén kértük az MDF jelenlévő képviselőit, dr. Wé- ber Jánost és Pap Andrást, hogy kommentálják a történteket. Pártjuk volt az egyik kezdeményezője a tanácselnök személye elleni bizalmatlansági indítványnak. A következőket mondták: Elfogadjuk azt a döntést, hogy kérésére felmentették. Nem kívánjuk, hogy bűnbak legyen dr. Molnár Zoltán. Azt kívánjuk, hogy az egyéb polgári jogi és szervezeti konzekvenciákat is levonják. Ennek érdekében várjuk, hogy a vizsgálatokra felkért bizottság nyilvánosságra hozza a megállapításait. Az volt a célunk, hogy kiderüljenek a Perctel utcai építkezés és a Rákóczi út 50-ben levő üzletek eladása körüli szabálytalanságok. Ha ezek megtörténnek, az ingatlanok kerüljenek vissza a városhoz. igazságtalanságot, hogy a közműtársulásokban résztvevők tízezreket fizetnek, mig a később csatlakozók ennek töredékével részesülhetnek ugyanabban a szolgáltatásban. Felkérték a tanács vezetését, kezdeményezze a jogszabályok megváltoztatását e tárgyban és annak lehetőségét, hogy a később bekapcsolódó fogyasztók befizetett pénzét osszák szét a társulás tagjai között, illetve a társulások megmaradt pénze ne vesszen el a közös kalapban. Szabó Nándor összefoglalva a vitát, megköszönte az elismeréseket, de hangsúlyozta, hogy azok elsősorban a város polgárait illetik. A programot természetesen folytatják, remélve, hogy újabb lendületet kap. Külön foglalkoznak majd a teho-pénzek sorsával, hiszen több helyen kölcsönadták és több félig kész munka van. * A márciusi választásra készülve a testület megválasztotta a szavazatszámláló bizottságok tagjait. Egyelőre hármat, a további tagokat ugyanis a választásokban résztvevő pártok delegálják. Erre valamennyi pártnak joga van, amely jelöltet állít. Az 1990-es pénzügyi tervezéshez adott vitaanyagot a tanácstagoknak a pénzügyi osztály, amelyet a jövő héten egy összevont vitán értékelnek. Az idei költségvetést egyébként a március 8-i ülésen fogadják el. Ezt követően elfogadták a testület idei módositott munkatervét is, valamint bejelentések és interpellációk hangzottak el. Ezek között kérte fel a tanácstagokat, a városban működő pártokat és a pécsi polgárokat Nemeskéri Sándor arra, hogy fogjanak össze a bűnözés csökkentésére. Felajánlotta, hogy ennek érdekében hajlandó koordinálni, is a szervezési és jogi osztály, valamint a pártokkal tárgyaló tanácstagi bizottság bevonásával. Tájékoztatott arról is, valamennyi párttal megegyeztek, hogy március 15-e idén közös rendezvény lesz Pécsett. A program összeállítására intéző- bizottságot hoztak létre, amelyet a városi tanács művelődési osztálya fog össze, és amelybe minden pórt delegál tagot. A városi tanácsot Komtódi Józselné elnökhelyettes és Nemeskéri Sándor tanácstag képviseli. Gáldonyi Magdolna- Bozsó Béla ...egy pécsi polgár Miután a testület elfogadta dr. Molnár Zoltán lemondását, vadászruhás, hófehér szakállú öregúr igyekezett felin- dultan a szónoki emelvény felé. Már útközben mondta a magáét: Miért bántják a Molnár Zoltánt?! Az ülést vezető elnök erőteljes felszólításokkal próbálta jobb belátásra bírni, végül egy hivatalnok útját állta. Le kellett ülnie — még ekkor is hangosan dohogott -, amig a tanácstagok „állampolgári jogon" két perc felszólalási lehetőséget megszavaztak neki. Fellépett tehát a szónoki emelvényre, bemutatkozott — Sebestyén Lajos, Pécs, Perczel u. 11. sz. alatti lakos —, és tömör beszédében az alábbiakat mondta: Mindig szívén viselte a város sorsát, bár sok dolog nem tetszett neki. Most sem helyesli, hogy a tanácselnököt le akarják váltani, amikor az tényleg olyan elnök, akit lámpával kell keresni. Demokratikus ember, és az, hogy szeret mindenkivel jóban lenni, fontos polgármesteri erénye. Nogyon kéri az elvtársakat, vagy urakat, hogy ne váltsák le, egy öregembernek a kérését próbálják akceptálni . . . Felvette terepfoltos sapkáját, vállára akasztotta táskáját, és gyér taps közepette kivonult. Néhány földmorzsát maga után hagyott erdőjáró cipőjéről. —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Vagyon nyomon Lapunkban beszámoltunk már az állami és pártvezetők vagyonelszámoltatásának egyes megyei részleteiről. A szerdai Magyar Hírlap közölte, azoknak a személyeknek és szervezeteknek pontos névsorát, akiket az Országgyűlés nemrégiben vagyonelszámoltatásra kötelezett. Körben kiderült néhány turpisság. A vagyonelszámoltató bizottságnak ezen rövid idő alatt nem sikerült tisztáznia az elszámoltatás módját, nehéz volt megállapítani az érintettek névsorát is, mert kiderült - többek közt —, hogy senki sem tartja nyilván, kik voltak a már megszűnt minisztériumok és megyei pártszervek egykori vezetői, mondjuk, tíz évvel ezelőtt. Nem kívánunk állást foglalni az ügyben, hajlamosak vagyunk viszont idézni egy véleményt: „Tudjátok, mondja egy egykori vezető hozzátartozója, ha minden évben mondjuk a Kanári-szigeteken nyaraltunk volna, most meg bádogviskóban laknánk valahol a külvárosban, vagy mondjuk, elittuk volna a pénzt, mennyiben lenne más a helyzet?" Mindenesetre megkérdeztük a listán is szereplő dr. Dányi Pált, aki 87 júliusától 89 őszéig töltötte be az MSZMP megyei első titkári posztját: — Természetesen mindent beírtam a kérdőív megfelelő rubrikájába, még a mélyhűtő- ládámat és az adósságaimat is. Azt sajnálom, hogy volt pozícióm elfoglalásakor nem kérték egy hasonló nyilvántartást. Úgy vélem, hogy nem a törvény rossz, hanem azzal van baj, hogy a rendelkezés olyan körülmények között született, amikor a közhangulat vezetőellenes, és sokan már- már úgy állítják be a dolgokat, mintha az egykori vezetők a közvagyont automatikusan saját vagyonúkká tették, tehették volna. Bízom abban, hogy az elszámoltatást a politikai pártok „előre számolva" nem kívánják érvényesíteni. Még annyit: magam is kiváncsi lennék arra, hogy néhány állampolgár - funkciótól függetlenül - miből szerezte vagyonát . . . Az országos adatokat olvashattuk: az OTP-nél, 1989 végén összesen 235 milliárd forintnyi betétállományt tartottak nyilván, 24 milliárddal kevesebbet (mindent beleszámítva), mint a megelőző évben. A baranyai adatokról érdeklődtünk az Országos Takarékpénztár megyei igazgatóságánál. Gergász Györgyné osztály- vezető alapos, részletes válasza: „Baranyában a takarékbetétek összege 1989 végén hétmilliárd 639 millió 569 ezer forint volt, 88 millióval kevesebb, mint 1988-ban. A „hiány” természetesen tovább csökkenhet, ha figyelembe vesszük a közben megemelkedett kamattarifákat. A lakossági betétkönyvek adatainak-jórészét titok védi. Any- nyit elmondhatok, hogy van néhány olyan betétkönyvünk, amelyre négy és fél millió forintot helyeztek el, nyilván ez sem zárja ki azt, hogy az adott embernek más betétkönyve(i) is van(nak). 1990 januárjában a megyében összesen hatmillió forinttal nőtt a lakossági betétállomány . .. így! A MÚOSZ elnökségét aggodalommal töltik ol különböző pártok képviselőinek félreérthető nyilatkozatai a választások után a sajtéban végrehajtandó „tisztogatásokról”, elbocsátásokról. Ezek a - minden bizonnyal egyéni - véleményeit letűnt idők rossz szellemét idézik, és egyáltalán nem illenek a demokrácia felé haladó társadalom megkívánt toleranciájához. A MÚOSZ fölemeli szavát a pusztán politikai meggyőződés miatti esetleges boszorkányüldözések ellen és szükség esetére fenntartja magának a kollektiv tiltakozás jogát is. Nem lenne szerencsés, ha a választási harcban a tekintélyt szerzett magyar sajtó maga is nemtelen pártharcok színterévé válna. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége az újságírók megítélésében csak a szakmai és etikai szempontokat látja kizárólagosnak és mindenekfölöttinek; a magyar sajtó akkor tölti be történelmi hivatását, ha a nemzet érdekeit szolgálja és híven tükrözi a valóságot. A MÚOSZ ELNÖKSÉGE Posztkommunista nacionalizmus Ezzel a címmel irt hosszabb tanulmányt a Foreign Affairs nevű, elismert folyóirat 1990 első negyedévi számában Zbigniew Brzezinski, a lengyel származású, USA-ban élő volt politikus, világhírű politikai szakértő. A feltehetően a múlt év végén készült írás néhány megfontolandó gondolatát idézzük: „Fogalmazhatnánk úgy is, -hogy míg Marx egykor a népek börtönének nevezte a cári orosz birodalmat, melyet azután Sztálin a népek temetőjévé alakított át, Gorbacsov alatt a szovjet birodalom viharos gyorsasággal válik a népek vulkánjává. A kommunizmus fényének elhomályosulása felszabadulás azok számára, akik a kommunizmus megcsontosodott és embertelen rendszerének viszonyai közepette voltak kénytelenek élni. Csak kicsit túlozunk, ha azt állítjuk, hogy Kelet-Európa lehetséges „balkanizálódása” párhuzamba állítható a Szovjetunió esetleges „libanonizá- lódósával". Magyarország, amelynek 11 milliós népessége 90 százalékban magyar, a második etnikailag legegységesebb ország, bár a vallási hovatartozást tekintve nem annyira egységes. A kielégítetlen területi igényeknek és'a nemzeti ellentéteknek a mozaikja - mely önmagában véve nem feltétlenül bonyolultabb, mint a világ sok más részén, köztük Nyugat-Európában létező hasonló mozaikok — a kelet-európai nacionalizmusok történelmi éretlensége következtében sem vehető félvállról. Bár a térség nemzeteinek többsége történelmi entitás, s egy részük joggal, büszkélkedhet a nyugat-európai nemzetek bármelyikéhez fogható nemzeti történelemmel, Kelet-Európá- ban a nacionalizmus jobbára még mindig cseppfolyó- sabb, indulatosabb és hevesebb, mint Nyugaton. Továbbá az egyes kelet-európai nemzetállamok nélkülözik a nemzeti ellentéteket tompító igazi regionális együttműködésnek azt a tapasztalatát, amely az elmúlt évtizedekben Nyugat-Európában kialakult. A nem orosz nemzeti ébredés és öntudatosulás folyamatában öt szakaszt különböztethetünk meg. Az első szakaszban a nacionalizmus 'rendszerint a nemzeti nyelv valamilyen fontos formában történő megóvását célzó követelésekre összpontosította figyelmét, ami a nemzeti ön- fenntartás szinte ösztönös vágyát jelenti az oroszosítássa! szemben. A második szakaszban az anyanyelvért vivott harc kezdeti sikere többnyire a szélesebb értelemben vett nemzeti kulturális autonómia követeléséhez vezet. A harmadik szakaszban a követelések már a gazdasági önrendelkezés irányába mutatnak. A negyedik az előbbiek kombinációja, logikusan eredemé- nyezi a harcot a nemzeti politikai önállóságért. Az ötödikben a nem orosz nacionalizmus már csupán egy lépésnyire van a nemzeti szuverenitás nyíltan hangzotatott álmától.” Kevesebb betét, de...
