Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-19 / 49. szám

1990. február 19., hétfő Dunűntűlt napló 3 Nem Bődön van a Jbodai aleurolít formáció** fi szakember szemeivel a Hulladekellielyezesról Főhatósági engedély kell a kutatás megkezdéséhez is Az elmúlt héten nagy vi­hart kavart a iPaksi Atom­erőmű Vállalatnak ;az 1 a bejelentése, amely szerint a baranyai Bodán tervezik a radioaktiv hulladékok vég­leges elhelyezésére alkalmas tároló létesítését. A dolgok tisztán i látása érdekében Érdi-Krausz Gábor geoló­gust, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat területi fő­mérnökét kértük bővebb tá­jékoztatásra. A szakember­nek jelentős szerepe volt annak idején a imagyareg- regyi hulladéktemető visz- szatartásában, később a Baranya Megyei Tanács szakértőjeként javasolta, hogy ne adják Ipieg az en­gedélyt az ófalui hulladék- temetőre vonatkozó terület­felhasználásra. Itt később elfogadta a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem pozitív szakvéleményét, hangsúlyozta azonban a földtani képződmény korlá­tozott méreteit, és <az eró­ziós hatások problémáját. — Nemzetközi viszonylatbon mi* lyen előírások szabályozzák a Hul­ladéktemetők létesítését?- A Nemzetközi Atomener­gia ügynökség, valamint a radioaktív hulladékokkal rég­óta foglalkozó országok ta­pasztalata és ajánlása szerint a hulladékoknak az élővilág­gal való kapcsolata megaka­dályozására több mesterséges és természetes gát kell. Esze­rint elsőként beton, bitumen vagy üveg állja útját a radio­aktív anyagok kiszóródásának. A következő ajánlott gát a rozsdamentes acélhordó, ami­ket vízzáró betonmedencében kell elhelyezni, a hordák közét szintén vízzáró anyaggal, be­tonnal, agyagiszappal kell ki­tölteni. Ezt a védelmet erősíti maga a földtani képződmény, amelynek olyannak kell lennie, hogy a mesterséges gátak bármilyen meghibásodása ese­tén is megakadályozza a ra­dioaktív anyagok elvándorlá­sát. Erre a célra megfelelhet­nek a felhagyott sóbányák,' •masszív, tömött gránitok, kü­lönböző palák és agyagkép- ződményék, amelyeknek ter­mészetesen a vastagsága, tö­mege sem elhanyagolható. •Mindenütt a világon ezekben helyezik el a radioaktív hul­ladékokat, aktivitástól függő­en a felszínen vagy nagyobb mélységekben. — A haiai tiulladékelhelyeiés kapcsán Boda hogyan merült tol?- 'Amikor a Paksi Atom­erőmű ügyében megindult a kutatás, Magyarországon meglehetősen kevés olyan te­rületet találtak, amely meg­felelt volna az elmondottak­nak. Minden szakember szá­mára világos volt, hogy a ve­szélyes vagy radioaktív hulla­dékok befogadására az egyik legalkalmasabb terület az úgynevezett ,Jbodai aleurolit formáció'1. Anyaga ugyanis több, mint 250 millió éves agyagkő, teljesen homogén, repedésmentes, jó vízzáró. Óriási előny továbbá nagyon nagy tömege, hiszen K-Ny-i irányban 10-12 kilométer hosz- szú, É—D-i irányban 8-10 ki-> lométer széles, vastagsága 700-900 méter. Itt kell azon­ban elmondanom, hogy az el­képzelt tározónak semmiféle kapcsolata nincs Bodával, mindössze annyi, hogy a már említett földtani képződmény a község nevét viseli. Min­denki tudja, hogy a mecseki uránércesedés az úgynevezett „Jakab-hegyi homokkőben” van, mégsem jut eszébe egyetlen kirándulónak sem a Jákaib-hegy tetején uránt ke­resni vagy akár egészségéért aggódni. — Akkor tulajdonképpen <hol van a tervezett tároló ihelye?- Az elképzelések szerint a tározó tervezett helye a MÉV II. üzemi bányászati művele­tek alatt lenne kb. 1100 mé­ter mélyen, Bodától minimum 3,5 kilométer távolságra. — A tervezett tározónak lenne valamilyen kapcsolata az említett bányatérséggel t- A hulladék elhelyezésére né­hány korábbi elképzelés ellené­re az ércet hordozó durvaszemű, repedésekkel szabdalt homok­kőben nem lehetséges, így a kapcsolat mindössze annyi, hogy felmerült annak lehető­sége, hogy az aleurolit kép­ződményt a bánya egyik már meglévő nyugati légaknájából hajtott hosszú vágattal köze­lítsük meg. Ez egyben magya­rázatot ad arra is, hogy az elképzelt tározó miért lenne ilyen mélyen. Ismerve a kis és közepes radioaktivitású, vala­mint más veszélyes hulladé­kok elhelyezésének befektetés igényét, az előzetes kalkulá­ció szerint ez esetben a költ­ségek elfogadhatóak lennének. — Magyarországon ‘mennyire sür­gető egy ilyen Ihulladéfcokat befő- godó tározó létesítése?- Égetően. Hazánkban ren­geteg helyen „van hulladéktá­rozó, azonban nagyon kicsi azoknak a száma, amelyek az előírások szerint lettek elké­szítve. Őrzésük, ellenőrzésük sem megfelelő, Így a poten­ciális veszély lényegesen na­gyobb. Mindez természetesen nem vonatkozik az atomerő­mű radioaktív hulladékaira, amelyek jól őrzött és ellen­őrzött helyen vannak most is, ám az mindenki számára vi­lágos lehet, hogy a Dunától mindössze néhányszáz méter­re lévő ideiglenes tározók hosszabb távon nem nyújta­nak olyan biztonságot, mint egy tudományos alapokon ál­ló, szakszerűen kiképzett és ellenőrzött végleges tározó. — Alkalmasak-e a 'MÉV szakem­berei egy ekkora horderejű dolog hibátlan felmérésére?- A bánya szakembergár­dája 35 éve foglalkozik ra­dioaktív anyagokkal, magam tíz esztendeje foglalkozom speciálisan a radioaktív hul­ladékok problémáival. Ismer­jük az ide vonatkozó összes előírást, számos, a témával foglalkozó nyugat-európai szaktanfolyamon vettünk részt. Azonkívül azt sem szabad fi­gyelmen kívül hagyni, hogy családunkkal mi is a térség­ben élünk. Mindenki biztos le­het tehát abban, hogy ha a tanulmányterv készítése során vagy a kutatás alkalmával bármilyen kétség merül fel az alkalmasságot illetően, akkor elsőként fogunk tiltakozni. — Pillanatnyilag milyen stádium­ban vonnak az előkészületek?- A MÉV szakembergárdá­ja kormányszintű ajánlással elkészített egy olyan tanul­mánytervet, amely a már em­lített kiváló tulajdonsággal rendelkező aleurolit, a bánya egyik aknájából való megkö­zelítését tartalmazza a kép­ződmény felkutatása érdeké­ben. A kutatásra készült ta­nulmányterv most járja a fő- és szakhatóságokat, a javas­lat elfogadása tehát egyelőre csak a kutatás beindítását je­lentené. — A máit 'héten kipattant vihar elkerülése végett nem lett volna célsierübb korábbon nyilvánostág­ra hozni a kutatás tényét?- Ilyen jellegű felmérések az ország más területein is folytak és folynak. A főható­ságok engedélyezéséig azon­ban nem volt mit nyilvános­ságra hoznunk, a tájékoztatást azok kézhezvétele után ter­veztük. — Bodára, illetve a térségre visszatérve, omennyiben a tározó végül itt kapna helyet, ágy a te­rület egy országos gondot oldana meg. Jogosan Imerülne tel az ött élő emberekben az igény esetleg ennek ellentételezésére?- 'Mint már említettem, a távolság és a nagy mélység ismeretében Boda lakóit nem veszélyeztetné a tározó léte­sítése. Az elmúlt héten tájé­koztattam erről a község ve­zetőit, készek vagyunk azon- 'ban széleséb'b fórumon is megbeszélni a vitatott kérdé­seket, betekintést nyújtani a kutatással kapcsolatos tervdo­kumentációkba, levelezésbe. Ami pedig a kérdésben felve­tett igényt illeti, teljesen jo­gosnak tartanám ennek isme­retében is. Hiszen végsősoron mégis csak egy országos problémát oldana meg a tér­ség. Ismereteim szerint a vi­lág jelentős részén az érin­tett területek különböző ked­vezményeket (ingyen áram, út­hálózat, vezetékes ivóvíz csa­torna) kapnak. Ennek megíté­lése, mértékének eldöntése azonban kormányszintű fel­adat. Kaszás Endre Cépgendülés orsiagsicrte Szoborrá dermednek-e a hegedűk? Elfüstölgött volna a jóked­vünk az inflációval? Ez is kétségtelen. Mint aho­gyan az is, hogy egyre keve­sebb cigányzenész hajol meg a kedves vendég előtt az ét­termekben, a kedves vendég óhaját tudakolni, és így a vo­nók végét piros vagy kék, ne­tán zöldhasú bankó is egyre ritkábbon cicomázza. Nem is csak a cigányzene, de maga az élőzene szorult ki az éttermekből, presszókból. Pedig egyes mérvadó véle­mények szerint az élőzene kö­zönséget vonz ma is, ha a papír szerint a zenére számol­ható árrés meg is szűnt. Pécsett a számbavehető ven­déglátóhelyek többségében — 30-ból úgy 25-ben - állandó­an van valamilyen „lélekeme­lő" muzsika, s annál hango­sabb, minél jobban növeli a vendéglátóipar bevételét.- Csakhogy a gázsi alig változott az utóbbi években - mondja Istók Tímea, az Or­szágos Szórakoztatózenei Köz­pont pécsi kirendeltségének vezetője. - Egyre többen hagy­ják abba a zenélést, mert gépzenét, az automata hang­szert kezelő egy-egy embert sokkal könnyebb megfizetni. A tarifák is vállalatonként külön­böznek. Továbbra is egy évre kötünk szerződést a zenészek­kel, de ez a gyakorlat a piac diktálta rugalmasságnak en­gedve valószínűleg már a má­sodik félévtől megváltozik. Az Országos Szórakoztató­zenei Központnak Pécsett stú­diója van, ahol olyan, e szak­mában öreg rókának számító zenész-tanár oktat, mint Szabó Tibor a Pannónia étteremből, mégis gombamód szaporodik országszerte az „One Man Band“-ek, az egy személyben a muzsika minden műfaját géppel előállító imitátorok száma. Pedig vannak kiváló művelői a szakmának, így Bogyó Imre, Szabó László, a hangjával remeklő Bízó lózsel a Sopianae étteremből vagy a Pécsett hírmondónak maradt cigányzenészek egyike, a Sző­lőskertben zenélő Szalai Fe­renc. Pécs vonzáskörzetében maradva, a „végek” közt em­lítik a pellérdi Potykát, ahol a vendégváró hangulatról a nép­szerű „Dodi”, azaz Kész József és társa, Zsoldos Jenő gon­doskodik. Itt hallhatták zenél­ni a közelmúltban és talán hazai berkekben sem utoljára Sánta Albertet is, akit külföl­dön is szívesen és rendszere­sen fogadtak, ö egy időre el­tűnt a szemünk elől. Visszatért viszont Pécsre és az Elefánt­ban szolgál igényes muzsiká­val — nem is elsősorban ci­gányzenével -, ez év január­jától Dörömböző Géza, aki a szakma doyenjeként a régvolt időket is felidézte: — Tudja, hány zenekar volt régen, még a negyvenes évek végén is csak a Siklósi utcá­ban, a mai Bajcsy-Zsilinszky- ben? Azután a Nádorban Sán­ta Ferenc, Banka István, a Corsoban Horváth Géza — a „kis Ádi” - muzsikált, én a Sopianae-ban játszottam hosz- szú évekig. Mindenkinek tud­tam, lestem a kívánságát. A mostani csapatunkban Darvas Istvánnal váltjuk egymást, Ba­bári Pali a bőgős, Fischer Kálmán a harmonikás, ifjabb Lakatos János ül a zongorá­nál. Hanem akik még szám­ba jöhetnének, rövidesen mind nyugdíjba mennek: Szalai Fe­renc prímás, Sárközi Nándor brácsás, cimbalmosként Kus- tánzy Elek is egyszál maga van, bőgőst meg már csak a nyugdíjasok közt lehet keres­ni. Ha lenne is tehetséges utánpótlás, elvinné őket Buda­pest. S amíg azon vitázunk, hogy a jó muzsikát — nemcsak a jó cigányzenét! — meg kell-e fizetni és mennyire, a szálló­ige marad: „Ha megy a bolt, akkor jó a kávé, ha nem, ak­kor rossz a zenész ..." Az Al­földön jobban megőrződött a cigánymuzsika, Szegeden szob­rot is állítottak a város híres prímásának, Dankó Pistának, sőt utcát is neveztek el róla. Csak a szoborba faragott he­gedűjét tudják eltörni a su- hancok néhanap - a nótabéli valódi egyelőre él. B. R. — Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Ez már sok(k) Izgatott női harjg telefonál szombat este. Történetét el­mondjuk, sokszor feleslegesen tulajdonítunk nagy jelentősé­get kis dolgoknak. A közelgő választások jelöltségéhez szük­séges 750 cédula önmagában semmit sem jelent, az igazi megmérettetés, sokszoros túl­jelentkezéssel március 25-én a választáskor történik meg. Halljuk a történetet: — Múltkor megjelent nálam két fiatalember. Szimpatikusak voltak egészen addig, míg vá­lasztási ajánlási szelvényem leadásáért nem ajánlottak fel kétezer forintot. Nem mon­dom, jól jött volna a négy ez­Luk Műtétre alkalmas volt az a fiatalember, akit egy szovjet katona Magyarországon a na­pokban megrugdalt. A vese­operáció előtt a szovjet kato­na (nős, egy gyermek apja) arra utalt, hogy egyre gyak­rabban érik gúnyos megjegy­zések a szovjet katonákat Magyarországon. Főnöke, Cserkasin ezredes a kórház­ban is megkereste a sértett magyar fiatalembert, vigyázz- ba állva kért elnézést a tör­téntekért. * Rovatunkban többször is fel­léptünk az erőszak minden rés, hiszen táppénzen vagyok, együtt lakom a fiammal, de nem fogadtam el. Közben le­adtam az ajánlási szelvényt. Néhány napja, ugyanattól a párttól újra felkeresett két másik fiatalember. Először megpróbálták elkérni az ajánlószelvényeket, mikor kö­zöltem, hogy mór leadtam azokot, hangosan „utasítot­tak”, mutassam meg. Megmu­tattam. Erre pofozni kezdtek, földre löktek, majd távoztak. Feljelentést tettem a rendőr­ségen. Szívesen megmondom az adataimat. (Név és cím a szerkesztőségben.) megnyilvánulása ellen. Emlé­kezhetnek akár a Bandó-ügy- re, akár arra az erőszakos fenyegetésre, amelyet rovatunk szerkesztői kaptak. Elítéljük az erőszaknak ezt a formáját is, tekintet nélkül arra, hogy ki ki ellen követte el. Véleményünket egy anekdo­tával kívánjuk érzékeltetni: Két vezető színész szórakozik együtt. Dohányoznak. Egyszer az egyikük hamuja ráesik a másik nadrágjára, kicsi lukat hagyva azon. „Elnézést" - szól a tettes. A válasz: „Megbo- csájtöm magának, de a luk ottmarad . . .” Nők A „Nők a sorozáson?" c. közlés* sei kapcsolatban kérdem: Tudják-e, hogy nem kell Izraelbe menni azért, bogy megtudjuk: katonáskodtak-e már nők? Na persze, nem „sorkö­telesként", de önként. Sajnos a II. világháborúban mindkét oldalon volt erre példa. A német Wehr- machtban is teljesítettek, - persze, nem harcoló alakulatoknál, fegyve­resen, - de kisegítő szolgálatot nők, az angoloknál pedig létezett egy ATS (Auxiliary Territorial Ser­vice) és egy AAS (Auxiliary Airforce Service), női kisegítő szolgálatos szervezet, egyenruhában, női tisztek­kel. Volt ilyen az USA Army kere­tében is. Kisegítő szolgálatot telje­sítettek, gépkocsivezetők, sebesűlt- és betegszállítók, híradósok, irodai szolgálatot teljesítők voltak a mö­göttes területeken, a megszállt or­szágokban, Szóval, nem is volt ez olyan nogyon fantazmagória. De hát hiszünk és bízunk abban, hogy végre felülkerekedik végleg a józan ész, és nem lesz már sehol sem szükség női kisegítő katonákra, hogy minél több fegyverre fogható férfi legyen harcbavethető, mert fér­fiakra sem lesz katonaként szükség többé, csak jövőt építő, munkái kezekre. Korpolay Gyula Pécs „Miidír Értesültem az ivóvíz szobaszám szerinti köbméter elosztásáról. Ez nagyon felháborított. Ezért ragad* tam tollat. En nyugdíjas özvegyember va­gyok, egyedül élek 1,5 szobás össz­komfortos lakásomban. 34 évig bá­nyában dolgoztam. Lányom Pesten él, így sokat tartózkodom Budapes­ten. Patyolatban mosatok. Itt a házban nagyon sok egyedül vagy másodmagával élő nyugdíjas van. Es még több 2-5 gyerekes házas­pár automata mosógéppel. Hogy ezek a családok nem 15,5 köbmé­ter vizet használnak el, de a több­szörösét, az biztos. Nem tudom, ki volt az a szak­ember, aki nem találta ki, az fi­zessen a fogyasztásért, aki fel is használja. Ugyanis a szobaszám nem fogyaszt vizet. Ez, a bizonyá­ra kiváló szakember nem ösztönöz víztakarékosságra. Mivel én egy hónapban kb. 2 köbméter vizet használok el, nem fizetek mások helyett 13,5 köbmé­tert. Igazságosnak tartanám, ha o lakásban élők száma alapján hatá­roznák meg a vízdijat. Ha válto­zatlan marad a jelenlegi helyzet, a kifizetett 13,5 köbméter vizet a csatornába engedem. Használom a felemelt csatornadíjért. Kinek jó ez? Tisztelettel: egy «nyugdíjas. (Név és cím a szerk.-ben.) Lelemények Bizalmatlanság szaggatta mindennapjainkban jól esik szólni két olyan „vállalkozói leleményről", amely bizonyít­hatja: bízhatunk az emberek­ben. Korábban sokáig nem volt pattogatott kukorica, elegán­sabb nevén pop-corn a mozik­ban. Most, hogy van, magára vethet, aki későn érkezik az adott előadásra. Többet állhat sorba a ropogtatni valóért, mint a mozijegyért. Friss illat lengi körül a vásznakat. Még jobban tetszik a pécsi sportcsarnok előtti füves terü­let. A nagy csatákról hires csarnok nyugati része előtt óriási füves terület. Járdák csak mellette, merőlegesen, nagy kerülőkre kényszerítve az eseményekre érkezőket. És lám, a füves terület ellenőriz­hetően kellős közepén egy gyalogösvény. Ezer és ezer ember leleménye: itt átme­gyünk és pontosan azon a he­lyen, ahol a legrövidebb az út. Mégiscsak bizhatunk ma­gunkban?! Szovjet uelemenyezések „Nem szeretnék egyértelmű követ­keztetéseket levonni arra vonatko­zóan, hogy Magyarország fokozato­san elfordul a Szovjetunióval foly­tatott kereskedelemtől és a Nyugat felé orientálódik. Ez nem így van, pontosabban nem egészen van így. Magyarország a szomszédunk, s a magyaroknak mindig előnyös lesz a Szovjetunióval kereskedni. Még ak­kor is, ha a nyersanyagokat és az energiahordozókat konvértibilis valu­táért világpiaci áron adjuk el, elő­nyös lesz Magyarországnak ez a kereskedelem a minimális száMítási költségeknek köszönhetően.” (Komszomolszkaja Pravda, 1990. január 23.) * Területünkön a magyarlakta tele­pülések magyar neveit a magyar nyelvű használatbon hivatalosnak, az orosz és ukrán megfelelővel egyenértékűnek kell tekinteni. Javasolni kell a helyi tanácsok­nak, hogy kérjék ki a lakosság vé­leményét, szükségesnek tartják-e a település eredeti nevének hivatalos­sá tételét az orosz és ukrán nyelvű használatban. Ha a válasz igenlő, a változtatáshoz kérni kell az USZSZK Legfelsőbb Tanácsának jó­váhagyását. Az ukrán települések neveinek magyar megfelelőit csak akkor hasz­náljuk a magyar nyelvben, ha a kettő közötti eltérés csekély (pl. Onokovci - Onokóc, Baraninci - Boranya). Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a helységnevek kérdését nem politi­kai, hanem nyelvi kérdésnek te­kintjük. Politikai kérdéssé legfeljebb akkor válhat, ha megoldását indo­kolatlanul halogatjuk, elodázzuk, ha továbbra is a helységnévtáblák, ut­canévtáblák, feliratok_elhélyezésének eddigi egyoldalú gyakorlatát foly­tatjuk. (Kárpáti Igaz Szó Ungvór, 1990. január 4.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents