Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-18 / 48. szám

Interjú Pozsgay Imrével Befejeződött az ipari szövetkezetek rendkívüli kongresszusa Magyar—szovjet gazdasági együttműködés (Folytatás az 1. oldalról) kában van minden lehetőség­nek a földön való gazdálko­dóshoz. Úgy vélem, olyan tör­vényhozásra lesz szükség, amely reálisan számol az or­szág szükségleteivel, reálisan számol az említett igazságté­tellel és kizár minden mani­pulációt. Olyannak legyen földje, aki azt meg is műveli, és szabad akaratukból dönt­hessenek úgy is a földművelő emberek, hogy a termelőszö­vetkezeteket együtt tartják. S végül számoltak-e az ígérge­tők és követelőzők azzal is, hogy a jövőben is sokmillió ember lesz itt, akik nem le­hetnek földtulajdonosok, de benne van részük a mai föld termőképességében, ipari mun­kájuk, szellemi tevékenységük, állami költségvetési eszközeik révén. Ki fizeti meg ennek az árát?- Vidéki útjai során szinte mindig találkozik egyházi sze­mélyiségekkel és részt vesz nemzetiségi programokban. E két témakört imiért érzi jelen­tősnek?- Az egyházakkal való ta­lálkozást azért, mert küzdöt­tem a lelkiismereti szabadsá­gért, s küzdöttem azért, hogy ha az emberek megtartották vallásos meggyőződésüket, mél­tó intézményeik is legyenek az egyházak képében világnéze­tük gyakorlására, és ebbe be­leértem az iskolákat is. A nemzetiségek dolgában pedig éppen a toleranciából kiin­dulva meggyőződésem, hogy a többségi nemzetnek előzé­kenységet kell tanúsítania, hi­szen az egész ország gazdag­szik a nemzetiségek kultúrája által. Ezért is szorgalmazom, hogy minél erősebb, gazda­gabb kapcsolataik legyenek anyaországukkal. Hozzák ide anyaországukat Magyaror­szágra turizmus, emberi kap­csolatok, iskola és tankönyv formájában is.- A pártvagyon elszámolá­sa körüli vitában egyre éle­sebben támadja az ellenzék a megyei lapokat, a mai bizony­talanság miatt az itt dolgozó újságírók sincsenek könnyű helyzetben. \Mi e témakörről a álláspontja? — Kétségtelen, hogy a poli­tikai tárgyalások e kérdés kö­rül nem fejeződtek be, elis­merem, hogy további egyezte­tő tárgyalásokra van szükség, ugyanakkor itt is folyik egy­fajta homisítás. A laptulajdo- nosságot nem szabad összeté­veszteni azzal a kérdéssel, hogy kik birtokolják a lapo­kat. Már nagyon sok helyen nem a Szocialista Párt. Jobb esetben független, pártok fe­letti fórumok lettek, de na­gyon sok közülük éppen a Szocialista Párt ellen dolgo­zik, tehát mi is érdekeltek va­gyunk abban, hogy öntsünk tiszta vizet a pohárba e te­kintetben is. Vorfjuk be a vizs­gálódásba az egész nyilvános­ságot, ne ragadjunk le a me­gyei lapoknál! Itt lapok százai alakultakaz utóbbi időben, a Szocialista Párt is majd megkérdezi, hogy milyen vagyonból, kiknek az akaratából jöttek létre, és ho­gyan vehetne részt maga is ezek nyilvánosságában . . . Ihárosi Ibolya __________ *__________ P ozsgay Imre vezeti az MSZM országos listáját A Magyar Szocialista Párt Országos Választmánya szom­bati ülésén megvitatta, hogy kik kerüljenek a párt megyei és országos listáira, amelyeket a közeljövőben nyilvánosságra hoznak. A szocialisták orszá­gos listáját - a párt által megadott sorrendben - Pozs­gay Imre, Nyers Rezső, Horn Gyula, Szűrös Mátyás és Né­meth Miklós vezeti. Készül a világkiállítás baranyai programja Turizmusban profik leszünk? Állítólag a világkiállítás ötle­te már a hetvenes évék má­sodik felében felröppent kor­mánykörökben. A dolog azon­ban csak akkor vett nagyobb lendületet, amikor nyilvánvaló­vá vált, hogy a szomszédos Ausztria már a rendezés mel­lett döntött. Az osztrákok azóta is lépésekkel előttünk járnak tervezésiben, szervezésben, ami­nek persze, számos magyar szakértő örülhet, hisz ily rmo­don - tapasztalatszerzés ürü­gyén — az ötvendollóros valu­takeret ellenére sem nagy kunszt átlépni a nyugati ha- tá-rt. Az osztrákok persze nem lennénék osztrákok, ha nem mindenből a legjobbat szeret­nék. A világkiállítás reklámo­zására például 16 ügynökséget állítottak csatasorba. A tét nem kevés: a nyertesnek az el­következendő esztendőkre 700 millió schilling áll rendelkezé­sére. Ebben a nagy versengés­ben számunkra csupán az le­het vigasz, hogy a pályázat feltételei között szerepel az a pont is, amely a Magyarország­gal való együttműködés kész­ségét firtatja. A külföldi hírek mellett egy­re több szó esik a hazai fel­készülésről. Igaz, ezek az in­formációik jó honi szokás sze­rint többnyire fővároscentriku- sak, ezért a vidék sem maradt tétlen. Legalábbis Baranyában kezd kirajzolódni a '95-ös vi­lágikiállítás programja. Egye­lőre csupán tervekről, elképze­lésekről lehet beszélni, me­lyekről Kemény Árpád, a me­gyei tanács idegenforgalmi fő­előadója elmondta: nem csu­pán a régióban gondolkodnak, de például az Alpok-Adria munkaközösséggel is keresik a kapcsolatot. A baranyaiak egyaránt fon­tosnak tartják az infrastruktúra fejlesztését és azt, hogy mire a világkiállítás kezdődik, a mé­csek—villányi terület kiemelt üdülőkörzet legyen. Az előké­születeket egy érre a célra életrehívott egyesület segítené, amelynek az idegenforgalmi szerveken kívül, a különféle kulturális intézmények is tag­jai lennének. így válna lehető­vé színvonalas programok szer­verese, melyekre szép számú külföldi érdeklődőt is várnak. Tervek szerint a világkiállí­tás időtartama alatt rendeznék meg o Pécsről, Baranyából el­származottak világtalálkozóját, ekkor kerülne sor a testvérvá­rosok találkozójára. A kulturá­lis bemutatók mellett sor ke­rülne különféle sportbemuta­tókra, és ez lenne az az idő­szak, a m ikor fel élénkülne a kongresszusi turizmus is. Az utóbbi feltételéként felépül a pécsi kongresszusi központ és lesz szerepe az újra megnyíló pogányi repülőtérnék is. A kiállítások, bemutatók szervezését az elképzelések szerint az önállósuló Pécs! Vá­sáriroda, a látogatók színvona­lasabb fogadását pedig egy, a megyeszékhelyen létesítendő idegenforgalmi szakiskola se­gíthetné. Hogy mennyire lesz kelendő ily módon a magyar vidék, azt aligha tudja ma még bárki is. Az viszont tény, hogy Bécs és Budapest össze­kapcsolása automatikusan „el­adja" Magyarországot. F. D. Látszategység? A megújult érdekképviselet elnöke ismét Köveskuti Lajos lett Régi módon nem megy (Munkatársunk telelőn je­lentése) A rosszul feltett kérdést hosszadalmas szavazás követ­te, ismételt létszám megálla­pítással cifrázva, előfordult fütty, taps, közbekiabálás és több rendkívüli szünet színesí­tette az Ipari Szövetkezetek X. (rendkívüli) kongresszusának tegnapi második munkanapját. Mindezek is jelezték, hogy a .közös vagyont nem kellő ha­tékonysággal kezelő, az érdek- képviseletet nem megfelelően ellátó országos szövetség, az OKISZ megújítása, elkerülhe­tetlenné vált. Ezt a megállapí­tást még csak tetézte a ta­nácskozást levezető elnökök tehetetlensége: a tegnap dél­előtt elnöklő Jelinek István például egy sorsdöntő kérdés lezárása előtt - tudniillik, hogy a kongresszus folytathat­ja-e munkáját, vagy feloszlik - másfél órás ebédszünetet rendelt el, arra hivatkozva, hogy kihűl az étel. Pedig a korábban megszavazott új ér­dekképviselet a szövetségek szövetsége (teljes nevén: Ipari Szövetkezetek Országos Szö­vetsége, a rövidített név meg­maradt OKISZ-nak) látszat­egységnek tűnt, ezért azonna­li tisztázást igényelt volna, hogy a kongresszus folytatja-e egyáltalán munkáját, vagy szerepét az országos küldött- gyűlés veszi ót. A vidék és Budapest ellentét az új ér­dekképviselet megszavazása­kor tisztán látszott a karzat­ról: magasra emelkedtek a vidékiek küldöttigazolványai a szövetségek szövetsége (ez a korábbi kettős tagság meg­szűnését jelenti) mellett, míg a fővárosiak a szövetkezetek szövetségére, azaz továbbra is a szövetkezeti törvénynek megfelelő működésre voksol­tak az egyesülési törvény ke­retei közé kerülés helyett. A vidék 334 szavazattal nyert, 249 ellenében — e túl éles vé­leménykülönbséget csak mé­lyíti a kongresszus résztvevői­nek másik döntése: a tagszö­vetkezetek önkéntességi ala­pon tegyenek nyilatkozatot az új érdekképviselethez tartozá­suk megerősítéséről. Valószi- nűsithető, hogy a szép számú ellenző közül többen nem fo­gadják el az új érdekképvise­leti szövetséget — s ez tény­leges szakadást jelenthet. Az ebédszünetet követően váratlanul felpörögtek az ese­mények, amikor a felügyelő bizottság elnöke javaslatot tett a kongresszus folytatására, va­lamint az ügyrend módosítá­sára. Döntés született az orszá­gos szövetség által kezelt közös vagyon szövetkezetekre vissza­osztásáról, majd az ügyrend módosítás következtében sor kerülhetett az OKISZ elnöké­nek és alelnökeinek, főtitká­rának megválasztására. Az OKISZ elnöki tisztére kettős jelölés történt: Köveskuti La­jos (63 éves, 1986 óta az OKISZ társadalmi elnöke) és Sánta Lajos (48 éves, a Fertő- di Építőipari Szövetkezet elnö­ke, a Győr-Sopron Megyei KISZÖV társadalmi elnöke). A kongresszuson résztvevők 310 szavazattal Köveskuti Lajost választották az OKISZ elnöké­vé. (Az összes leadott érvé­nyes szavazat 576). L. Cs. K. Munkaügyi továbbképzés Pécsett és Grazban A . munkaügyi-személyzeti munka szerepe a megújuló gazdaságban címmel regioná­lis továbbképzést szervez már­cius 26-30-a között Pécsett és Grazban a Baranya Megyei Tanács munkaügyi osztálya és a TIT Pécs-baranyai Szerveze­te. A rendezvény célja az emberközpontú vállalati, szö­vetkezeti, munkaügyi-személy­zeti stratégia, az új típusú humán szervezet kialakításá­nak, napi munkájának ismer­tetése. Mindezeket kiváló fel­készültségű előadók közremű­ködésével és grazi tanul­mányút lehetőségével kívánják biztosítani. A tanfolyamra a gyakorló szakembereket vár­ják, elsősorban a gazdasági vezetőkre és az őket segitő munkaügyi-személyzeti munka­társakra számítva. Érdeklődni és jelentkezni március 1-jéig lehet, a TIT Pécs-baranyai Szervezeténél, Pintér Istvánnál, a 72/10-924-es telefonon. A magyar-szovjet gazdasá­gi együttműködés válságának leküzdésére, a felhalmozódott problémák felszámolására egyetlen lehetőség kínálkozik: az árucsere konvertibilis valu­tában, világpiaci árakon való elszámolása, a kapcsolatok piaci alapon történő megkö­zelítése — írja szombati szá­mában a Pravda. Az SZKP KB központi napi­lapjának tudósitója a magyar­szovjet barátsági, együttműkö­dési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződés évforduló­ja alkalmából írt cikkében a két ország gazdasági kapcso­latainak továbbfejlődését aka­dályozó problémákat elemzi. Emlékeztet a Budapesten be­vezetett exportkorlátozó intéz­kedésekre, a 952 miliő rube­les szovjet tartozásra, s a BHG, a MOM, a Rába és az Ikarus példáján mutatja be, milyen társadalmi feszültsé­gekkel, a munkanélküliség nö­vekedésével fenyeget a kor­mány intézkedése. A Pravda Apró Piroska mi­niszterhelyettest idézve kitér arra, hogy 1976 és 1986 kö­zött a nyersanyagárak változá­sai miatt Magyarországnak nyolcmilliárd rubellel többet kellett exportálnia a Szovjet­unióba. A tudósítás szerint jogos az a magyar szemrehá­nyás is, hogy a szovjet part­nerek hosszú éveken keresztül ugyanazokat a mogayr árukat rendelték meg. a szigorú kon­tingensek miatt nem érvénye­sültek a piaci mechanizmusok, senki sem volt érdekelt a mi­nőség javításában, a műszaki fejlesztésben. A vállalkozási szabadság helyett még több lett a tila­lomfa, még az elátkozott régi mechanizmushoz képest is - idézi a lap Gábor András, a Magyar Gazdasági Kamara elnökének véleményét a szov­jet exportot korlátozó intézke­dés kapcsán. A magyar szak­ember szerint az államkassza évi 60 milliárd forint bevételre tesz szert a magyar-szovjet forgalomból, de ennek ellené­re a közvéleményben még mindig az a nézet uralkodik, hogy a nagy keleti szomszéd kizsákmányolja Magyarorszá­got. Az exportot és az impor­tot azonos mércék alapján kellene kezelni, nyilvánosságra hozni a profitadatokat, s azt, mire költi a kormány a be­folyt összegeket. A lap szerint Magyarország gazdaságpolitikáját a nemzet­közi pénzügyi szervezetek hatá­rozzák meg (mivel az ország fizetőképessége teljes mérték, ben tőlük függ), s követelése­ik sorában helyet kapott az az igény is, hogy az év vé­géig teremtsék meg a magyar- szoviet kereskedelem egyen­súlyát. Ennek tudhatok be a kormány intézkedései a rubel­export csökkentésére. A Prav­da ugyanakkor megjegyzi, hogy a világpiaci árak beve­zetésével Magyarország egy év alatt 1,5—1,8 milliárd dol­lárral tartozna a Szovjetunió­nak. Farsangi játszóház Ilyenkor, február derekán javában tart a farsangi sze­zon. Nemcsak a felnőttek, a A tavaszias napsütés nemcsak a hóvirágokat, de a vizisport kedvelőit is előcsalogatta szom­bat délelőtt. Az orfűi-tó hullámain lovagló szörfözőket a völgyben le-lecsapó szél segítette. A bátrak sportjának kedvelői azért néha-néha elvétették az egyensúlyt és -fürdőztek egyet az 5-6 fokos vízben. Fotó: Ferenci Demeter gyerekek is vidámabban töl­tik ilyenkor a napokat. Pé­csett, a Várostörténeti Múze­umban szombaton délután „Hogyan hálóztak nagyanyá­ink" címmel a Múzeum köz- művelődési osztálya egy színes programra invitálta a kicsi­ket. A maroknyi csapatot B. Horváh Csilla muzeológus ve­zette végig a várostörténeti kiállításon, majd az ott látot­takból egy kis vetélkedőt ren­deztek a gyerekeknek, a nyer­tesek »múzeumtörténeti kiadvá­nyoknak őrizhettek. Nagyon nagy sikert aratott Végvári Zsuzsa betanításával a Művé­szeti Szakközépiskola 2. osz­tályos diákjai által előadott polka táncos jelenet. Az igazi csemege, a játék és álarcké­szítés volt, amiből a nagyma­ma, az anyuka és a legki­sebbek is egyaránt kivették részüket. J. G. 2 vasárnapi

Next

/
Thumbnails
Contents