Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-17 / 47. szám

1990. február 17., szombat Dunántúlt napló 3 ^ -— HkimM*. m*. —. ';je*'im :.. rr#:m ..... *< ■.feepuini a reauiasoK merieKeig Igaz-e, hogy a bányavál­lalatok után a Bázis Dél­dunántúli Építőipari Vállalat is mentőkötélre vár? Az utóbbi időben épp a pécsi toronyház-ügy kapcsán is felerősödtek a vállalat mai és jövőbeni életképességét megkérdőjelező híresztelé­sek, miszerint a Bázis ál­landó likviditási gondokkal küzd, megkezdte a korlátolt felelősségű társaságokba történő átalakulását és lét­számának leépítését. Hátrá­nyára vált a SÁÉV-val tör­tént fúziója.- Van-e valóságtartalma ezeknek a híreszteléseknek? - tettük fel a kérdést Mischl Róbertnek, a Bázis vezérigazgatójának. fme a válasz: Kritikus helyzetben — Minden hírnek van való­ságtartalma. Az tény, hogy a megye és az ország gazda­sági helyzete miatt az építő- ípornak mines elégséges fel­adata a térségiben, és ez- a folyamat már régóta tart. Egy­re távolabb kell mennünk mun­káiért, egyre nehezebb körül­ményeik között lehet megsze­rezni az építési feladatokat. A vállalati stratégiánk az volt, hogy átmentsük kapacitásain­kat a restrikciós időszakon, bízva ' önmagunkban és abban, hogy a vállaltunk erőforrásai, tartalékai elégs -gésák lesznek e nehéz időszo, átvészelésé­re. Ez lígy nem ijött be. A restrikció tovább tairt, mint ahogy a váHalat erőforrások­kal rendelkezik, csökkent a munka az egyre drágább anyagok, eszközök cs a pénz drágulása Ikövetkeztéuen. Rá­adásul a pénzpiac beszűkült. Vállalatunk nem iképus saját tőkéből finanszírozni tevékeny­ségét, és a imáit évben a kül­ső körülmények következtében kimerülték anyagi képessé­geink. (Korántsem igaz, hogy a So­mogy Megyei Állami Építöip iri Vállalattal történt fúzióra zethetők vissza mostani gon jóink lés nehézségeink. A vo BÉV jelentős piaci területhez és használható vagyon birto­kába került, korábbi kapacitá­saink (jelentős részét Somogy­bán (és a Balaton térségében köthettük le.. Tény, a fúzióval sem lett könnyebb az össze­vont Bázis sorsa. Vállalatunk valóban kritikus helyzetben van, mert pénzhiány miatt nem kaphatja meg azt a bitelme nnyiséget, almit az eddigi évék során a ibartkok- tól megkapott. A Bázis hitel­képes-, mert a KHB hitelezett, igy adósságaink egy (részét ki­fizethetjük, ’ vállalkozásainkat részben (biztonságba helyezhet­jük. De így is kevés a hitel. Hogy aztán hogyan lehet ki­gazdálkodni a fantasztikusan magas hitelkamatot? (Az el­múlt évben csak a (hite ltom a - tunk 140 millió forintot tett ki. Ennyivel lehetne jobb az ered­ményünk, ha 'lenne elégséges forgótőkénk a tevékenységünk fedezetére. Mert hiába az 1,5 Nem a jövőtől tart a Bázis Mi a híresztelések valóságalapja? - kérdeztük Mischl Róbert vezérigazgatót Kocogóverseny képviselő­jelölteknek A Bázis Daruzási- és Fuvarozási Kft. gépe dolgozik a kertvárosi lakásépítkezésen Fotó: Horváth Norbert milliárd forint értékű tehermen­tes vagyonunk, ha annak két­harmada -nem mobilizálható állóeszköz, így az nem elégsé­ges ahhoz, hogy kihasználhas- suk a 3,5 (milliárdos kapacitá­sunkat. Igy tehát rákényszerü­lünk arra, hogy állóesZközva- gyonunk jelentős részét pénz­zé tegyük. Kft.-k A társasági törvény adta le­hetőséggel élve (jelenleg 10 kft.-nk van, és a számuk nőni fog. Elérkezett az idő, amikor az erőforrások mértékére kell redukálnunk a kapacitásainkat. Tehát elsősorban a vesztesé­ges termeléstől kell (megsza­badulnunk, hogy szakmai-em­beri képességeinket, szükséges ''apacitásainkat és termelő be­ndezéseinket átmenthessük c ' minden bizonnyal bekö- vt ?ző jöbb időszakra. Dol­goz- nk száma ma már ailig halaa,-’ meg a (négyezret. Ter­mészete hogy a (leépülés terv­szerű és ’ndézett keretek kö­zött és a ‘elképesség fenn­tartása (mell . következhet csak be. Ez azt jelenti, (hogy a le­épülő kapacitások, illetőleg megszűnő üzemek kerülnek el­sősorban átalakításra. Az át­alakítás önmagában is fel­színre hozza a reális létszám-, eszköz- és költségigényéket, mert sajnos, tapasztalaturtk: ha létszámleépítésről, költség- és eszközcsökkentésről akarjuk meggyőzni az egyes üzemein­ket, akkor mindig mindenki ra­gaszkodik mindenhez és (min­denkihez, (mindaddig, ómig az magát a nagyvállalatot terhe­li. Abban a pillanatban, almi­kor már a szűkebb kollektíva érdeke (jelenik meg — mint o kft.-k esetében -, rögtön .nem kell annyi létszám, költség és eszköz. Téhát csak (jóbb hely­zetbe kerülhetnek ezek a szer­vezetek, mint a vállalat kere­téi között voltaik. Az tény, hogy sok vállalati dolgozónak egzisztenciális és megélhetési gondokkal (kell szembenéznie, hisz a vállalat már képtelen foglalkoztatni az eddigi lét­számot, a meglévő és szerve­ződő dcft.-lk pedig nem visznek magúkká! mindenkit. A vállalat fél országnyi te­rületen dolgozik, ezt a kiter­jedt és egyre drágább körül­mények közötti működést fenn­tartani lehetetlen. Ha tnem épül le a vállalat a realitá­sok mértékéig, akkor tönkre­megy. Ez pedig sertlcinék sem lehet érdeke. A dolgozók és a termelőképességék java ré­szét igyekszünk átmentem, és ómig ennek megvan az esélye, ezt kötelességünk is (megtenni. Kevés a megrendelés A toronyház-lkatasztrófa je­lentős m értékben m eg rend itet- te megrendelőink, szállitóirtk és pénzforrásaink bizalmát, ugyan­akkor erősen demoralizáló ha­tást gyakorolt vállalaton belül is. A Bázis is szenvedő alanya ennék az ügynék, mert sem vezetők, sem dolgozók nincse­nek ma már a .hajdani BÉV- től olyanok a vállalatnál, akik­nek bánmi közük lenne a ima- gasház létrejöttéhez, vagy az ott elkövetett hibákhoz. Szinte jelentéktelen mértékű a lakásépítés Pécsett és Ba­ranyában, Somogybán valami­vel jobb a helyzet, Budapes­ten is építünk 650 la­kást. Hiányzik a fizetőképes kereslet és főként a finanszí­rozó. A lakásépítést ma a sa- iát értókesitésű vállalkozás je­lenti, mindez csak drága hi­te! és szűk pénzellátás (mellett valósítható meg. A múlt éviben a kormány Ígérte a kedvezmé­nyes lakásépítési hiteléket, eb­ből azonban egyetlen fillért sem kaptunk, igy körülbelül 500 millió forintunkat kötött le ez a tevékenységünk. Említettem, hogy mennyire drága a hitel. Idén a Kereskedelmi és Hitel­bank kedvező feltételeket nyújt és a saját értékesítésű lakás­építéseinket meg tudja finan­szírozni. Vannak konkrét terveink a főtevékenységet - az építést - illetően, vannak szerződé­seink gép- és alkatrész- gyártásra 'és építőipari tevé­kenységre nyugati partnerek­kel. Jelentős dollárexportra kaptunk előleget szovjet part­nertől. Egyrészt tehát bizta­tóak a jelek a jövőnket ille­tően, másrészt viszont a pénz­ügyi feltételek miatt nem lát­hatunk el az év végéig. Olyan gyorsak és kiszámíthatatlanok a változások, hogy kénytele­nek vagyunk kézi vezérléssel irányítani a vállalatot. Nem a jövőtől félek, ha­nem a mától és a holnaptól. Ha a mai problémákat meg tudjuk oldani, akkor megol­dottuk a vállalat problémáit is és a jövőt is — fejezte be kér­déseinkre adott válaszait Mischl Róbert, a Bázis Dél­dunántúli Építőipari Vállalat vezérigazgatója. Murányi László r Kevés az alkatrész a külföldi géptípusokhoz A mezőgazdasági üze­mekben befejeződött a ta­vasszal legkorábban hasz­nálatos egyszerűbb, kevés alkatrészt igénylő talajmű­velő gépek javítása. Ezek­ben a napokban már a traktorok, vető- és' növény­védő eszközök felújításához is hozzáláttak az üzemek-. ben. A munka a műhelyek-' ben nem zavartalan, mivel számos külföldi géptípushoz nincs elegendő alkatrész. Több mint 200 ezer kisebb- nagyobb növényópoló, öntö­ző, nyári talajművelő és be-, takarító gépet hoznak rend­be az állami gazdaságok és ' a szövetkezetek a téli idő­szakban. A legtöbb helyen még a hagyományos mód­szerekkel folyik a javítás. A kisgazdák szintén ezt az Téli gépjavítás zökkenőkkel időszakot használják ki a munkára. A 40-50 lóerős külföldi traktorokat viszony­lag folyamatosan tudják ja­vítani, megfelelő az alkat­rész-utánpótlás. Körülménye­sebb a 10—15 lóerős kerti traktorokhoz és munkagé­peikhez pótalkatrészt sze­rezni. Sokak szerint ennek az az oka, hogy a kisdok­torokat több kereskedelmi cég forgalmazza, aminek számos előnye is van, vi­szont e gépek alkatrész- utánpótlásával érdemlegesen egyik cég sem foglalkozik. A kisüzemekben ilyenkor van idő arra, hogy „új" gé­peket fabrikáljanak maguk­nak. A régi, elhasznált trak­tormotorok felújításával nem mindig biztonságos járó- és fékszerkezetű erőgépeket ál­lítanak elő. A szakemberek szerint ez a későbbiekben gondot okoz, hiszen — ha a közutakra nem is merész­kednek ki velük — eseten­ként a használóikra veszé­lyesek lehetnek ezek a mi­nősítés nélküli gépek. Az eddigi tapasztalatok szerint nem zökkenőmentes a nagyobb gépek javítása. A hazai gyártású eszközök­höz többnyire elegendő al­katrészt kaptak az üzemek, a külföldi gépek alkatré­szeiből viszont nincs elég. A csehszlovák és az NDK- gyártmányú erőgépekhez például nélkülözhetetlen al­katrészek hiányoznak. En­nek okára világitottak rá az Agroteknél; az MTI munka­társának elmondották: a csehszlovák partner a Zetor traktorokhoz tavaly április végéig megrendelt alkatré­szeknek mindössze a har­madát szállította le. Ha­sonló gondot okoz a keres­kedelmi vállalatoknak, hogy az NDK-ból csak a töredé­ke érkezett meg — a ha­zánkban nagy számban használt - E—516-os gabo­nakombájn alkatrészeinek. Elsősorban a főtengelyek hiánya hátráltatja a kom­bájnjavítást. —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt örömteli (meglepetéssel ol­vastam lapjukban azt a felhí­vást, melyet Osztromok István független (képviselőjelölt tett iközzé, (S a képviselőválasztást megelőző — s kétségtelenül fá­rasztó — (kampány szellemi ve­télkedőjének feszültségét, egy sportverseny jóleső fizikai fá­radtságával (kívánná lazítani. Kérem, szíveskedjenek nyilvá­nosságra hozni, hogy én, a Szabad Demokraták Szövetsé­ge pécsi I. választókerületének képviselőjelöltje — jóllehet év­tizedékkel idősébb vagyok a kihívónál — a kocogóversenyre való kihívást örömmel elfoga­dom az SZDSZ színeiben, s az „ép testben ép léleik" szelle­mében. S hogy a „revarvs” lehetősé­gét is rögtön felajánljam: e futóverseny visszavágójaként ja­vaslok jelölt- és versenyzőtár­saimnak egykilométeres úszó­versenyt, „más fegyvernem­ként" ! Kérem fenti nyilatkozatom és viszontkihívásom nyilvános köz­zétételét, ahogy azt Osztromok István esetében is tették! Tisz­telettel: dr. Varga Levente, SZDSZ I. körz. képv. jel. Díszpolgárok Egy felröppent pletyka adja az apropóját a következő, ta­nulságos névsornak. Elterjedt, hogy Aczél György, aki 1987- ben kapta meg a Pécsi Városi Tanácstól a díszpolgári címet, vissza akarja adni a megtisztelő elismerést. Nos, magukat megnevezni nem akaró, de a volt jelentős politikushoz közel­álló emberek megerősítették, hogy lebeszélték Aczél Györgyöt erről a szándékáról. Érveik között szerepelt, hogy az említett elismerés amúgy sem képviselői munkájának, inkább a me­gyei közművelődési és oktatási szerkezetének fejlesztésében be­töltött szerepével függ össze, ez utóbbiak pedig elvitathatatla- nok. Megkaptuk a városi tanácstól azok névsorát, akik az el­múlt harminc évben — a folyamatosan változó és megváltoz­tatott előírások - helyi tanácsrendeletek alapján Pécs dísz­polgárai lettek. ízelítő a névsorból: Hajdú Gyula, Mihail Nyikolajevics Sarohin (1969), Viktor Vasarely (1976), Martyn Ferenc (1979), Csorba Győző (1986). Pro Űrbe díjasok közül, a korábbi évekből: dr. Galabár Ti­bor (1979), a Pécsi Vízmű Steinmetz kapitány Szocialista Bri­gádja (1980), a Pécsi Kertészeti- és Parképítő Vállalat (1981), Mecseki Szénbányák Vállalat (1982), DDGáz Hunyadi Gázmen­tő Szocialista Brigádja (1983), Pákolitz István (1984), Mecseki Ércbányászati Vállalat (1985). Információink szerint a Pro Űrbe és a díszpolgári díjakat ezek után nem novemberben, hanem az adott év más hónap­jában, más ünnephez kötődően adják ki. Remi Mohácson Abszolút döntetlen eredménnyel végződött Mohácson a Kórház-Ren­delőintézet igazgató-főorvos válasz­tása. Tegnapi számunkban mohácsi tudósítónk, Berta Mária cikkéből már értesülhettek olvasóink a vég­eredmény (telenség)ről, most dr. Csete Bélát, az eddigi igazgató- főorvost kérdeztük telefonon az előz­ményekről. Az igazgató-főorvos har­minc éve irányítja a mohácsi kór­házat, s most felkérték, az önkor­mányzati rendszer bevezetéséig lás­sa még el az igazgatási feladato­kat. Az „utődválasztás" előzmé­nyeiről a következőket mondta:- A pályázatra ketten adták be jelentkezésüket, dr. Marosi Irén és dr. Debreczeni László. Marosi főor­vosnő inkább szervező típus, Deb­reczeni főorvos úr pedig kutatóként dolgozott eddig, ö könyvet is irt már, az orvostudományok kandidá­tusa - nagyon érdekes egyéniség. Az előcsatározások során a szak- szervezeti bizalmiak 13-10 arányban Debreczeni főorvos mellett szavaz­tak, a főorvosi kar pedig 9-7 arány­ban döntött a kutató mellett. Ez­zel szemben a körzeti orvosok igen nagy különbséggel Marosi főorvosnő mellett tették le voksukat, ráadásul az előkészítő bizottság is a főor­vosnőre szavazott, 5-1 arányban. Ezután - mivel 2-2-re „alakult az eredmény" - a tanács vb-nek kel­lett volna döntenie, a szavazás vi­szont itt is döntetlenre, 5-5-re vég­ződött. Ha nyílt szavazás van, az elnök szavazata dönt, de ebben az esetben titkosan szavaztak, ezért nem lett döntés. Káderek pénze A Belügyminisztérium, a Recs­ki Szövetség és a sajtó köve­telésére nyilvánosságra hozta azt a 152 nevet tartalmazó lis­tát, melyből (kiderül, hogy 1956 nyarán mekkora kártala­nításban részesültök a Rákosi- rendszerben meghurcolt vezető káderek. A névsornak két szem­pontból is jelentősége van. Egyrészt — talán többek szá­mára ismeretes —, hogy hama­rosan új rehabilitációs törvényt fogad el a magyar parlament, másrészt az úgynevezett köz­emberek'méltánylásánál 5-10— 30 ezer forintos jóvátétel tör­tént akkoriban, 1956 nyarán. Néhány nevet kiemelünk az érintettek közül, azok közül te­hát, alkik 56 nyarán kártalaní­tásként pénzt kaptáik a politi­kai szelek változásakor. Kérjük, hogy az 1956-ban érvényes fo­rintárfolyamokat számolják. A legmagasabb összeget, (kétszázezer forintot dr. Ries István, Szakosíts Árpád és Vaj­da Imre kapták. Az ismertebb politikusok közül Kádár Jánost 163 ezer, Aczél Györgyöt 132 ezer forint illette. Rajk Lászlóné és özv. Sólyom Lászlóné, a nekik javasolt 110 ezer, illetve 65 ezer forintot nem vették át, ugyanakkor Fp- ludy György (aki a névsorban i betűvel szerepel) 85 ezer fo­rintot ailáírt ugyan, de ezt nem­régiben egy megjelent interjú­ban tagadta. A baranyai illetőségűek kö­zül egyetlen nevet említünk, Deák Líviát, aki a negyvenes- ötvenes évdk fordulójám volt pécsi párttitkár, ő akkor 50 ezer kártérítést kapott.

Next

/
Thumbnails
Contents