Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)

1990-02-13 / 43. szám

1 WO. február 13-, kedd Dunántúlt napló 3 lyPIdBnPS ;': Az ember rója a város utcá­it, s ha odafigyel, sok meg­szívlelendőt lát. Megszívlelen­dőt? Azt bizony, méghozzá a jövőre nézvést megszívlelendőt. Mert a jövő - a mai álla­potok láttán - nagyon sokba fog kerülni. Pécsett sok minden történt — ezt el kell ismerni - az elmúlt évtizedekben. De na- tgyon sok az adósság is, ami viszont igazán bonyolult do­log. összetevődik abból, amit egyáltalán nem csináltak meg, aztán abból, amit megcsinál­tak ugyan, de rosszul, végül abból, ami a használat alatt ment tönkre, vagy a természe­tes elhasználódás, vagy a szándékos rongálás következ­tében. Ki-ki a maga környe­zetében felmérheti ennek a mértékét. És még mindig nem a tárgy­ra térve hadd említsek meg egy sok év előtti dolgot. Van egy olyan építészeti fogalom, hogy „lepusztulási spirál”. Ez kb. azt jelenti, hogy egy-egy lakóterület létrejöttének a pillanatától kezd pusztulni, s ez, ha nem törődnek vele, vagyis nem tesznek ellene (azaz a karbantartás nem ma­gától értetődő folyamatos te­vékenység), mind nagyobb kö­röket ír le a teljes lerobba- náshoz vezetve. Nos, emiatt kerül horribilis pénzbe a bel­város rehabilitációja, ilyesmi­nek a tanúi lehetünk a még csak harmincvalahány éves Uránvárosban, meg a sokkal fiatalabb Lvov-Kertvárosban is. Ennek áttekintésére,, kibeszé- lésére” kerestem onnaik idején partnereket, de minden jelölt mereven elzárkózott ettől, én pedig kénytelen-kelletlen eláll­tam a dologtól. Pedig de jó is lett volna foglalkozni ezzel, talán eleiét lehetett volna ven­ni egynémely dolognak! Ám­bár az újsáqíró sokéves ta­pasztalata, hogy a ráolvasás bizony nem segít. Figyelve a jelenségeket, az ember nagy zavarában nem tudja, hol végződik a konok figyelmetlenség, s hol kezdő­dik a nyomorúságból származó tehetetlenség. Bizonyára az előbbi kategóriába tartozik kedvenc példám (aminek a párjai többfelé is felfedezhe­tők), a Krisztina tér nyugati oldala, ahol qöcsörtös beton- és elfogadható aszfaltfelületek váltakoznak. Tanítanivaló pél­dája lehet ez a slendriónság- nak! Az utóbbi? Gondolom a Széchenyi tér folytatása, vagyis az elszomorító kinézetű Jókai tér lehet. Ugye emlék­szik még az olvasó az 1988- as óriási lendületre, amikor az Europa Cantat tiszteletére (s nem a miénkre, az itt élőké­re!) csudálatoson felújították a teret, kerültek felállításra a nosztalgia-kandeláberek, csi­nálták meg újra a bekerített virágágyakat, fektettek le viacolor díszburkolatot a fél ölefántos tömb köré azzal az ígérettel, hogy jövőre - vagyis Elkedvetlenítő jelenségek Kellene még néhány Europa Cantat... 1989-ben! - folytatódik a munka. Vagyis felújítják ugyanilyen szépre a Jókai te­ret is. A dolog gyanús volt számomra. Sejtettem, hogy pem lesz pénze a városnak a folytatásra. lEszeim ágában sincs most kórörvendeni, de nekem lett igazom. Sajnos. (Hej, de jó is lenne még néhány Euro­pa Cantat, vagy valami más!) morúság okozta, hogy város­szerte olyanok az utak, járdák, amilyenek. Annak idején, ami­kor a Széchenyi tér elkészült, azon lelkendeztem, hogy végre „emelt fővel" lehet járni Pécs központi terén, mert nem kell az embereknek folyton a lába elé néznie. Milyen kár, hogy bárhol másutt nem lehet ezt megtenni. Az utak, utcák pe­Hanem miért is mondtam a bevezetőben, hogy a jövő nagyon sokba fog kerülni? Hát kérem, tessék csak jól körülnézni I Az egésznek elsőszámú és döbbenetes példája lehet „a magasház”, aminek elkészültén annak idején magam is lelken­deztem; no nem mintha külö­nösebben tetszett volna a fa- lunyi lakót befogadó kolosz- szus, ám bedőltem a korabeli tetszetős érvelésnek, hogy ti. mint valami'kor a templomok je­lölték meg egy-egy település, településrész központját, úgy a mi korunkban egy ilyen ma­gasház hivatott ugyanerre. Eme érv alapján született Uránvórosban a tizenhétemele­tes, majd a Szigeti városrész­ben „a magashoz”. Az utóbbi látványos gyorsasággal ment — félek; helyrehozhatatlanul — tönkre. Am nehogy (valaki is a honosított jugoszláv techno­lógiát, az IMS-módszert kár­hoztassa, hiszen az jó, a katasztrófát - az eddigi isme­retek szerint — a kivitelezés körüli felelőtlenség okozta. (Csak remélni merem, hogy nem sújtotta hasonló felelőt­lenség a többi, IMS-technoló- giával épült pécsi házat is.) Nem a felelőtlenség, a nyo­dig . . . Azokról jobb nem be­szélni. Szokták mondani; nem szégyen a foltozott ruha. Jó, jó, csakhogy a pécsi utcák in­kább rongyosak ... Óriási lelkesültségben élünk évek óta, amióta folyik a bel­város felújítása. Szent igaz, rengeteg pénzt fektettünk eb­be a nem lebecsülendő vál­lalkozásba (lehet, hogy más, fontos feladatok szorultak emiatt háttérbe?), s büszkék is lehetnénk az eredményekre, ha nem tolakodnának mindún- talan a szemünk elé a szép­iák. Mind több frissen felújí­tott házon látni (szinte már hetekkel — vagy még hama­rabb - az épitőmunkások el­vonulása után), hogy az új festés felhólyagzik, majd nagy felületeken lepereg a festék­réteg, és villámgyorsan igyek­szik utána a vakolat is. A so­kat dicsért, „megváltó” mű­anyagalapú festékek talán nem is olyan jók? Vagy hiba lehet a technológia körül? Netán a gondatlan munkavég­zés a ludas? Akárhogy is van, illő volna már valamit tenni, mert előbb-utóbb kiábrándu­lunk a belvárosi rehabilitáció­ból. Más. Valaki egyszer régen kitalálta, hogy térburkolat gya­nánt azokat a 40x40-es beton­lapokat kell alkalmazni (le is fedték vele a fél várost), csak éppen azt nem találta ki hoz­zá, hogyan is maradhatnának ott azok a lapok, ahová tet­ték. Meg is lehet nézni a milliónyi „foghíjat". Pedig biz­tosan ki lehetett volna találni, hogyan „ragadjanak” egymás­hoz ezek a betonlapok. Gond van az ilyen és egyéb elemekből készült burkolatok­kal akkor, ha valamiért fel kell bontani, majd újra lerak­ni. Erre is van iskolapélda: a Barbakán körüli kiskockaköves burkolat, amit egyszer — áram­kábel miatt? — felbontottak, s hogy hogyan sikerült a visz- szarakás, azt kb. másfél évti­zede csodálhatjuk. Nem jár­nak különbül az imént emlí­tett betonlapok sem. Hány helyen látni, hogy a felbon­tás helyére odakennek egy­két vödörnyi „közönséges" betont. Nem is értem, miért kell ezen fennakadni, hiszen beton — beton . . . Vagy itt van az Aradi vértanúk útja — Hunyadi út sarok, ahol a kö­zelmúltban a jelzőlámparend­szer érdekében kellett felszed­ni a viacolor burkolatot. Szem­látomást nagy igyekezettel próbálták ugyanúgy visszarak­ni, ahogy volt, de hát ez sem az iqazi . . . Többnyire nem si­kerül eltalálni a burkolatok alapozását sem, emiatt össze­vissza mozognak, süllyedeznek. Vagy tessék nézni az aszfalt- burkolatot: valamiért igen ha­mar elkezdenek repedezni, a repedésekben megjelennek az elvesztett helyüket visszaköve­telő gyomok, ezt egyre erő­szakosabban teszik, s a bur­kolat lesz a kárvallott. Ismét más. Volt egy jó ját­szótéri találmány; az, amikor jó arasznyi átmérőjű tuskókat ágyaztak a földbe oly módon, hogy különböző magasságúak, így jól fejlesztik a rajtuk vé­gigszaladó gyerekek ügyessé­gét, egyensúlyérzékét. Csak­hogy itt is elfelejtődött valami technológiai művelet, emiatt aztán a földbe került tuskó- részek vészes gyorsasággal korhadnak, minek következté­ben már nem is kell nagy erő ahhoz, hogy egyet-egyet ki­emeljenek a helyéről. így lega­lább jól látható a gyors tönk­remenetel mikéntje. Sorolhatnám még a hasonló jelenségeket, de fölöslegesen tenném. A fentiekkel együtt azok is azt bizonyítanák, hogy a mostani elkedvetlenítő kép csak romlani fog addig, míg jobb napok köszöntenek a városra. A mai adósságokat akkor kell kifizetni. Minek a terhére? Hársfai István Póldául Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt A vásárlás nem teremt új munkahelyeket Az eredeti elképzelések szerint évi 5-5 millió tonna (kőolajat szállított volna az Adria-vezeték hazánkba és Csehszlovákiába az arab ál. lomokból. Ekkor 1974-et mu­tattak a naptárak. Mire 5 évvel később elkészült a több száz kilométeres csőkígyó, fe­leslegessé vált a vezeték a közben bekövetkezett drasz­tikus áremelkedések miatt. Hét évig állt kihasználatlanul az egész rendszer, míg 1987-ben vállaltuk 3 millió tonna olaj tranzitszállítását a Szovjetunióból Jugoszlá­viába. Február elején újra bein­dították a gépeket, 210 ezer tonna fekete aranyat szivaty- tyúztak a jugoszláviai kikötő­városból, Omisafjból Száz. holombattára. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt a Mineralimpexen keresztül Iraktól vásárolta a kőolajat.- Miért volt erre szükség? Hiánypótló iraki kőolaj — kérdeztem Solti Károlynál, az OKGT energ iaéHátó osz­tályának vezetőjét.- A szocialista Országok energiaigénye egyre növek­szik, viszont a Szovjetunió nem képes tovább fokozni a kitermelést, ezért akadozik a szállítás. A keletkezett hiányt ■kellett pótolni az iraki kő­olajjal.- Mennyi többletkiadást Okoz ez a vásárlás?- Mire az olaj a határra érkezik, a tonnánkénti ár el­éri a 11 ezer forintot. Ezzel' szemben a jelenlegi terme­lői ár 8 ezer forint körül mozog. Iraktól a világpiaci áron vásároltunk, de a szál­lítási költségék több mint 10 százalékkal megemelik a be­kerülési összeget. A kikötő­városig tankhajón kell szál­lítani az olajat, a többszöri átrakás, az illetékék is mind árnövelők.- Hogyan érinti a fogadó- állomást a vásárlás?- Magyarországon Csurgó körzetében van a szivattyúte­lep, a nyomásfokozó állo­más. Innen az Adria kőolaj- vezetéken áramlik tovább Százhalombattára, a feldol­gozás helyszínére. A vezeté­ket úgy építették meg, hogy bármikor képes mindkét irányba szállítani olajat. A (környező települések munka­erő-helyzetét nem érinti ez •az üzembe helyezés, lévén a vezetéken eddig is végez­ték 'karbantartó-, ellenőrző munkákat. Ez a személyzet elegendő a feladatok elvég­zésére.- Mi volt eddig a veze­tékben?- Kőolajjal volt feltöltve a hálózat, előírás, hogy nem maradhat üresen a vezeték. Így az újraindítás is köny- nyebb, egyszerűbb. Elképzelhető, hogy még több olajat is vásárolunk az arab államoktól?- Egyelőre nem tervezünk további vásárlásokat. Min­denképpen olcsóbb a Szov­jetuniótól vásárolni, még ak­kor is, ha a szocialista or­szágok között is a dollárel­számolás lesz érvényben. Hajdú Zs. Boda: aláírásgyűjtés Izotóp-Ügyben... Lapunkban is megjelent, hogy - miután az ófalui kér­dés eldőlt - amennyiben a geológiai feltételek a tüzetes vizsgálatok után sem hagynak kérdéseket maguk után, elő­fordulhat, hogy a Pécshez kö­zeli Boda térségét jelölik ki a paksi izotóptemető új telep­helyéül. Ismeretes, Ófalu esetében is leírták a szakértők: a telepí­tés előtt a lakosság egyetér­tését sem árt megszerezni, hi­szen egy izotóptemető létesí­tése nemcsak szakmai kérdés. Némiképp politikai is . . . Bodát pedig - Ófaluhoz ha­sonlóan - mint lehetséges helyszínt, úgy dobták be az il­letékesek a köztudatba, hogy a helyiek véleményét nem kér­dezte senki. S most itt az eredmény ... Gyenis Józsefné tegnap telefonon hívta rova­tunkat:- Boda 580 lakosa nevében többedmagammal tiltakozom az irotóptemető idetelepítése ellen. Elkezdtük az aláírósgyűj. tést, anndk ellenére is, hogy eddig csak a sajtóból értesül­tünk arról, mi készül a „falu ellen”. Az egész lakosság fel van háborodva, hogy minden előzetes tájékoztatás nélkül csak úgy bejelentik, hogy a MÉV felajánlja ezt a helyet. Még akkor is, ha a telephely nem közvetlenül a falu alatt lenne. Felhívtuk az Ércbányát, ott dr. Majoros György igye­kezett bennünket megnyugtat­ni — nem sok sikerrel. Megyei munkanélküliség A legutóbbi, január végi statisztika szerint Baranyában 852 ember kap munkanélküli segélyt, közülük 284 él Pécsett. A foglalkozási arányok hasonlítanak az országos adatokhoz: kb. 20 százalék szakmunkás, 20 százalék betanított munkás, 33 szá­zalék segédmunkás, 27 százalék szellemi foglalkozású. A megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodától (MSZI) megtud­tuk: abhoz, hogy munkanélküli segélyt kapjon valaki, minde­nekelőtt vagy a pécsi központban (Széchenyi tér 11.) vagy az MSZI komlói, mohácsi, szigetvári, siklósi egységében kérelmet kell beadnia, ennek alapján kiderül a többi, a segély felvéte­léhez szükséges ismérv: az elmúlt három évben volt-e (akár több helyen is) összesen 18 hónap munkaviszonya; utolsó mun­kahelyét egy éven belül hagyta el, valamint a szolgáltató iroda nem tud számára ajánlani volt munkakörének és jelenlegi is­kolai végzettségének megfelélő állást. Fór Szilvia, az MSZI főelőadója azt is elmondta, hogy ja­nuár elsejétől bővültek az eddigi lehetőségek. Eddig az, aki közös megegyezéssel vált meg korábbi munkahelyétől, előző munkabére 70 százalékát; aki felmondott, 65 százalékát, aki ki­lépettként távozott, 60 százalékát kapja meg a bejelentéstől számított 180 napig. A 181. naptól ez egy év leteltéig az em­lített kategóriánként 10—10 százalékkal csökken. A január else­jétől életbe lépett új rendelkezés szerint, ha az említett egy év alatt sem sikerült állást találni a segéiykérőnék, az utóbbi em­lített kategóriának 75 százalékára igényt tarthat átmeneti muri- ikartélküii járadékként. A bejelentett munkanélküliek száma január óta tovább emelkedett Baranyában, ez a tendencia — az ismert ökok miatt — tovább tart, az MSZI havonta készít jelentést, amelyet rész­letesebb adatok összesítése és létesítése céljából feliküld Buda­pestre, az Országos Munkaközvetítő Központhoz. (Lapunkban hamarosan többrészes sorozatban is foglalkozunk a megyei munkanélküliség problémáival.) Nők a sorozáson? A rendszerváltás nem hagy­ja érintetlenül a hadsereget sem. Egyre-másra születnek új, vagy újnak tűnő katonai el­gondolások, s a bécsi lesze­relési tárgyalások után máraz eddig fantazmagóriának minő­sített elképzelések megvalósu­lása sem kizárható. Keleti Györgyöt, a Honvédelmi Mi­nisztérium szóvivőjét a leg­újabb irányzatok felől kérdez­tük : — Az elmúlt másfél évben hatalmas változások voltak a hadseregben, s az elkövetke­zendő egy évben is ilyesmi várható. Németh Miklós de­cember elsején 35 százalékos létszámcsökkentést jelentett be, de az is előfordulhat, hogy a leépítés még ennél is na­gyobb arányú lesz. A minisz­terelnök decemberben azt is tudomásra hozta, hogy a sor­állományúak szolgálati ideje 1991-től 12 hónapos időtar­tamra csökken. Az új irányza­tokról természetesen mi is hal­lottunk. Ezek legmar'kánsabbi- ka az '56-os nemzetőr főpa­rancsnok, Király Béla koncep­ciója, mely szerint a szolgá­lati időt 11 hónapra kellene csökkenteni, de elképzelése szerint a 18. életévüket betöl­tő nőknek is be kellene vo­nulniuk — igaz nem fegyveres, hanem amolyan „honszolgá­latra". Személyes véleményem szerint erre nincsen szükség - a nőknek a honvédelmi fel­adatok ellátása nem lehet a dolguk . . . Igaz az is, hogy Iz­raelben példa van ilyesmire, ott a gyengébb nemet sem hagyják ki a sorozásból, re­mélem azonban, hogy nálunk nem kerül erre sor. Ezt reméljük mi is . . . Nyílt levél dr. Csehák Judithoz Alulírott panasszal fordulok Ön­höz és azért ezen az úton, mert így talán levelem el tetszik olvasni és nem a papírkosárba kerül, el- olvasatlanul. 1985. október 28-án töltöttem be a 60. életévemet. Ekkor mehettem volna nyugállományba. Vállalatom­nál az akkori vezetőm kért, hogy dolgozzam addig, míg a helyettem odahelyezett munkaerő dolgozni jön. ö ugyanis táppénzen betegállo­mányban volt és egy-két hónapra nem akartak felvenni senkit. így 2 hó és 8 napot dolgoztam rá, a többi meg felmondási idő volt. 1986. II. hó 1-gyel mentem nyugál­lományba. Mikor felkértek erre, arra gondoltam, ha több mint 40 évet kibírtam, akkor 1—2 hónapot még kibírhatok. Mivel 1986. II. hó 1-jével mentem nyugdíjba, így az 1985. évi nyugdíjemeléstől elestem. Ez 47 hónap 120 Ft-tal számolva, 5640 Ft-tal kevesebb. Az 1990. ja­nuár 1-jétől bevezetett nyugdíjeme­lésnél újabb 200 Ft-tal kevesebb emelést, azaz 750 Ft helyett 550 Ft-ot kaptam, ami már ez évben 320 Ft-ot jelent havonta és ez 3840 Ft ez évben. Tehát 5 év alatt 9480 Ft-tal kevesebb. Tisztelettel kérdem: mivel én nem piszkitottam arra az asztalra, ahonnan ettem, azért kell nekem ezt megszenved­nem? Mert Önök, kik ezt a rende­letet alkották, és azt el is fogad­tatták, nem azt nézték, hogy kinek mennyi a forintja, hanem azt, hogy ki mikor ment nyugállományba. így alakult ki az a helyzet, hogy én 4775 Ft nyugdijat koptom, 550 forin­tot. Elég sok ember van, aki 15-20 ezer Ft nyugdíj mellett 600 forint emelést kaptak. (Biztos, rá vannak szorulva.) Igaza volt annak a kép­viselőnőnek, aki ugyanezért szólalt fel az Országgyűlésen, mert ő ezt a helyzetet már akkor világosan látta. őszintén mondom, várom, a márciusban tartandó szabad vá­lasztást, amikor az ország lakossá­gát szolgáló (és remélni merem igazságosabban szolgáló) appará­tus veszi át az ország vezetését. Szétl Ferenc, Mohács, Vágóhíd u. 13.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents