Dunántúli Napló, 1990. február (47. évfolyam, 31-58. szám)
1990-02-11 / 41. szám
Demonstráció az önállóságért? Diplomaták főlovásza voltam Sajtolaz Baján Csütörtökön ülésezik a végrehajtó bizottság a bajai tanácsházán, s napirendjén sze-. •repel a helyi sajtó működése és jövője. A tényleges döntéséket azonbani több változás és hangulati tényező is befolyásol Chat) ja. Az előzményekhez tartozik, hogy januártól megszűnt a Kecskeméten szerkesztett (I), szerdai egyoldalas 'mutációs melléklet, a megyei napilap utolsó oldalán, melynek neve Bajai Hírlap volt. A moratórium miatt még mindig nem kapott sza'bad frékvenciát és ezáltal működési lehetőséget a Baja Hangja rádióstúdió. A helyi televízió kábelibekötései ezekben a napokban is tartanok, ezért a városi kiterjedésű adásokra csak később lesz lehetőség. A rádió kft., a tévé pedig részvénytársaság keretében működük. Új szín az írott sajtó palettáján januártól a Bajai 'Honpolgár, amely havonta nyolc oldal terjedelemben, egy intézmény támogatásával készül városszépítő és környezetvédő tartalommal. A Bácskai Naplót kéthetente nem csupán Baján, hanem a vonzáskörzet falvaiban is terjeszti a 'Posta, a nyolcoldalas lap költségéhez és az újságírói bérekhez támogatást nyújt a városi tanács. 'Mindezekből kitűnik: a városatyákra nehéz döntés vár, hogy ikit és miképpen támo* gassanak, miben foglaljanak - foglalhatnak állást. Bonyolítja a 'helyzetet az az elképzelés, mely szerint szerdára tömegdemonstrációt szerveznek Baján, az ellenzéki pártok, a 'Bácskai Napló függetlensége mellett. Mivel a hét elején megjelenő számban mutatkoznak be a helyi országgyűlési képviselőjelöltek, így ez nem rossz választási taktikai elem. Csak egy kicsit veszélyes, mert a tömegdemonstráció létszáma egyben hiteles válasz az ellenzéki pártok és a lap tényleges, tettekben is megfogalmazható kiállására és népszerűségére. Azon kívül, az elosztható pénz még mindig a tanácsók kezelésében van, és ott nem ellenzéki tanácstagok ülnek. Ami tény: az újság ma tanácsi pénzügyi támogatás nélkül nem tud megjelenni, márpedig akkor a függetlenség csak elvi jellegű lehet — gyakorlati következmények nélkül .. . Kovács Zoltán Az argenHn nagykövet- a falklandi háború miatt nem ment- piknikre Kevesen tudják, hogy hazánkba akkreditált diplomáciai testületünk részére külön lovarda áll rendelkezésre, 20 —25 lóval. Azt meg különösen kevesen gondolnánk, hogy a lovarda vezetőjének nemcsak a lovakhoz kell kitűnően értenie. remteni a lovardában és a hozzá tartozó klubban, amely összehozta a távoli földrészek diplomatáit. Nemcsak a napi lovaglás feltételeit kellett biztosítanom, hanem különböző lovas programokat is szerjobb lovaglói tudás, mert nagyon meg tudtak sértődni. Arra is gondolni kellett, ez olyan népszerű esemény volt, hogy majdnem az egész testület kivonult nézőközönség- nek. Ök autóval kísérték a vadászlovaglást, tehát út közelében kellett a terepet kijelölni. Nagyon jó hangulatban végződtek ezek a lovaglások, mindig szabad tűzön, bog— Egy alkalommal nagy baklövést követtem el — meséli a nagykövetek egykori főlovásza. — Lovaspikniket szerveztem, ahova meghívtam a lovardában leggyakrabban megforduló nagyköveteket, így az argentint és az angolt is. Mindketten el is fogadták. A program előtti nap kaptam egy fagyos hangú levelet az argentintól, hogy lemond a részvételről. Akkor kaptam észbe: a Falkland-'háború idején volt, s ők megszakítottak egymással minden kapcsolatot. A történetet Molnár Miklós, a diplomaták lovardájának volt vezetője meséli, aki immáron nyugdíjas, és Pécsett él. Szálfa termetű, korából jó pár évet letagadhatna, ma is rendszeresen lovagol. — Agrármérnök vagyok. A családomban dédapáig visszamenőleg mindenki ezzel a végzettséggel rendelkezett. Több állomás után 1962-ig a mezőgazdasági minisztériumban dolgoztam, majd a Tolna megyei Regőlyben a tsz főállattenyésztője lettem. >Re- gőly valamikor nagyon híres volt a lovairól, s én itt egy új törzstenyészetet hoztam létre. Közben részt vettem fogathajtó bajnokságokon is, először mint versenyző, később pedig rendezőként, bíróként. — Amikor Budapestre visszakerültem, szóltak, nyugdíjba megy a diplomatalovarda vezetője, és keresnek olyan embert, aki tud lovagolni, lovas programokat szervezni, beszél nyelveket, s ezért tisztában van a viselkedés alapszabályaival is. Jelentkeztem. Németül jól beszéltem, s azt hittem, angolul is tudok. Egészen addig, amíg az angol nagykövetet első találkozásunkkor nem üdvözöltem. Angolul megkérdeztem: mivel szolgálhatok ? Azt válaszolta: „Bocsa nat, én nem beszélek németül." Később nagyon jól összebarátkoztunk. Amikor elhelyezték, kijött elbúcsúzni, és azt mondta: „Miklós, te vagy a legjobb magyar diplomata." — Azért mondta, mert sikerült olyan programokat szervezni, olyan hangulatot teveztem. Az ország különböző részeit ismerték meg 'lovastúrák során - együtt a holland, az angol, a brazil, a venezuelai stb. - lovaspiknikeket, éjszakai lovaglásókat is szerveztem. Nagyon kedvelték a farsangi jelmezes bulikat. Hajnalig folyt a mulatozás, s amikor kivilágosodott, azonmód, jelmezesen kilovagoltunk. Egy ilyen alkalommal kérdezték tőlem, tudom-e, mi a különbség a 'ló és a nagykövet között? Semmi - mondták nevetve -, mert mindkettő állva iszik. A programok között is a legnépszerűbbek a ró- ikavadász-lovaglások voltak. Külön rendeztük a férfiaknak, és külön a nőknek. Persze, a rókát egy lovas imitálta, akinek a vállára volt a rókafarok kötve, ezt kellett megszerezni. Hogy mi mindenre kellett figyelnem a lebonyolításnál!? A nőknél különösen ügyelni kellett, hogy olyan terepen rendezzük, ahol nem érvényesülhet olyan nagyon a rácsban főtt ételek tálalásával fejeződött be, amit a tűz 'köré szórt szalmára ülve fogyasztottak el.- Sok érdekes embert megismertem. Az argentin nagykövet felesége például kiváló lovas volt, rendkívül vagány western-stílusban lovagolt. A holland nagykövetről kiderült, hogy kisgyermek koráiban magyar iskolába járt, az édesanyja ugyanis egy magyar grófhoz ment feleségül. Ma is kitűnően beszéli nyelvünket és ismeri irodalmunkat. Molnár Miklós hobbija is a lovakhoz kötődik. Fest, de csak kizárólag lovakat. Európának szinte valamennyi országában megtalálhatók az ajándékba adott festményei, de 'jutott belőle számos tengeren túli országba is. Mai napig sok volt diplomatával á!l levelező viszonyban, és sokan ma is megkérik, hogy kedvenc lovukat fesse le. Sarok Zsuzsa Az elkövető: az egyik augusztusi kéménymászó Szemérem elleni erőszak Zsebkést szorított a kislány torkához „Vegyék le rólurtk a REF-et, töröljék el büntetett előéletünket." Olvasóink közül bizonyára sókan emlékeznék még ezekre a követelésekre, melyeket Orsós Károly és Búzás János fogalmaztak meg múlt év augusztus 23-án a Pécsi Hőerőmű III. számú kéményének tetején. Látványos tiltakozásuk a rendőri felügyelet ellen végül is sikerre vezetett. Mint ismeretes, a REF-et 1989. december 10-i hatállyal eltörölték. A REF-szábályok megsértése miatt börtönben levőket pedig szabadlábra helyezték. A tiszta lap, az új élet így megkezdőd hetett a vargai állandó lakhellyel nyilvántartott Búzás János számára is. A 25 éves fiatalembert első ízben 1982-'ben ítélték könnyű testi sértés miatt javítóintézeti nevelésre. Ez a büntetése 1984-ben (ismét könnyű testi sértés, valamint hivatalos személy elleni erőszák miatt) megismétlődött. A súlyosabb ítélet 1987-ben, Sopronban következett, amikor súlyos testi sértés, garázdaság és erőszakos nemi közösülés bűntette miatt kellett a bíróság előtt felelnie. Ekkor 4 év és 5 hónap szabadságvesztés volt a büntetése. 1989. április 1-jén szabadult, s került rendőri felügyelet alá. A REF szabályainak megszegése miatt azonban gyakran be kellett vonulnia harminc napra a pécsi büntetésvégrehajtó intézetbe. „Ahogy kijöttem, egyből rám tették a REF-et. Nem tudók 5—10 napnál többet kint lenni, mert a REF miatt állandóan vissza visznek. Elég, ha beülök egy kocsmába meginni egy sört. Ez így nem élet” — panaszkodott a kéménymászás idején Búzás János. * — Szilveszter délutánján 5 óra körül indultam barátnőmmel egy közös ismerősünkhöz - emlékezik a szörnyű eseményekre a 15 éves komlói kislány. — A Gagarin utcában egy cigány férfi jött utánunk és állított meg bennünket,, hogy adjurtk neki tüzet. Nem tudtunk, hiszen nem dohámy- zurük. Erre derékon ragadott bennünket és magához akart szorítani. Próbáltunk elfutni, ami a barátnőmnek sikerült is, de engem újra elkapott a férfi, ököllel arcul ütött és elkezdett a karomnál fogva magával cipelni. A Gagarin utca feletti 'buszmegállóban mondta, hogy feküdjek a pad méllé a földre. Én ezt megtagadtam, mire ő elgáncsolt. Hanyatt estem és ő fölóm térdelt. Körben kigombolta a nadrágját és arra akart rávenni, hogy... Én ezt is megtagadtam, ám erre egy zsebkést vett élő a dzsekijéből és a torkomhoz szorította. „Csináld, mert megöllek" — fenyegetett. * Szilveszterkor, kora este még nem nevezhető kihaltnak ez a környék. Szerencsére a buszmegálló félé két nő és egy férfi közeledett ezekben a percekben. Meghallották a bajba jutott kislány segélykiáltását. A támadó (bár ittas volt) még időben észbe kapott, nadrágját felhúzva elfutott a tetthelyről. Az ijedt leány nyölc napon belül gyógyuló könnyebb sérüléseket szenvedett a támadás következtében. Hogy léikének mennyi időre lesz szüksége a teljes gyógyuláshoz, azt már nehezebb lenne rutinvizsgálatokkal megállapítani. Mindenesetre jó szeimélyleírást adott az erőszakoskodó férfiról, akinek rendőrségi archívumban levő fényképét később nagy magabiztossággal választotta ki a többi közül. A férfit a nyomozók rövidesen elfogták. * Búzás Jánossal nem sikerült szót váltani, ugyanis mindaz, amit legutóbb elkövetett, mostanság kevés az előzetes letartóztatás elrendeléséhez. Ho'- létéről pedig nem kaptunk információt. Balog Nándor A Kanizsai Közéleti Klub felhívása Itt az ideje a megyerendszer megszüntatasének Az önkormányzati törvénynek a Belügyminisztérium által kiadott szabályozási koncepciója továbbra is fenn akarja tartani a magyar közigazgatásban a megye intézményeit, ami élénk érdeklődést váltott ki a kanizsaiak körében. — Meggyőződésünk szerint sem az önkormányzati, sem a hivatali megyére, sem a kötelezően létrehozandó megyei intézményt fenntartó társulásra nincs szükség - hangoztatta Jászberényi László, a KKK egyik vezetője: - Itt van az ideje, hogy a magyar köz- igazgatást valóban megújítsuk, a feudális alapokon kialakult megyerendszert megszüntessük. Közismert tény, hogy a megye a nem székhelyvárosok fejlődését a közelmúltban egyértelműen gátolta, a falvakat elsorvasztotta. Elég volt a megye és megye urainak hatalmából. — Mi az elképzelésük? — Célunk az, hogy a köz- igazgatási területi egységek ne erőszakolt módon, vagy a régi elmaradott keretek fenntartásával jöjjenek létre, hanem a természetes gazdasági, társadalmi egységek alkossanak egy-egy nagyobb köz- igazgatási szervezetet. E köz- igazgatási egységek alapjai a minden területi feladat ellátására alkalmas városok legyenek. Magyarországot a megyék helyett önkormányzati alapon megszervezett város- környékekre (város-járás) kell osztani. Ma is időszerűnek tartjuk Bibó István által e körben megfogalmazottakat és javasoljuk, hogy az új törvényhozás teremtse meg végre a valódi, új magyar közigazgatóst: valamennyi településnek adja meg az ön- kormányzat jogát, törölje el a megyerendszert, tegye lehetővé, hogy minden község maga döntse el, mely városhoz kíván tartozni. Ez természetesen nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a községek, városok, városkörnyékek szabadon társulhassanak. A Kanizsai Közéleti Klub felhívja valamennyi települést, pártokat, képviselőjelölteket, hogy kezdeményezzék, vegyék fel programjukba a megye- rendszer megszüntetését, szánjanak síkra a természetes érdekközösségen nyugvó önkormányzati közigazgatásért. Balogh Antal fi megvádolt képviselőjelölt Nem élt- vissza hatalmával a Somogy Megyei Tanács elnöke — Nem választható el a jelöltségem és a tanácselnöki tevékenységem, már ez is fokozott körültekintésre késztetett. Éppen ezért küldtem egy levelet munkatársaimnak még január 19-éo, amelyben a következő állt: .......elkel a seg ítő, támogató erő, de munkaidőben tartózkodjanak ettől a cselekedettől, mert a jó szándékú segítséget ellenem fordíthatják, mondván, hogy visszaélek hivatali hatalmammal.” És igaza lett! Amikor Gyenesei István, a Somogy Megyei Tanács elnöke, a kaposvári 4. számú választókörzet jelöltje elküldte szerkesztőségünknek a sajtó- tájékoztatójára szóló meghívót, még nem hangzott pl az az ominózus rádióadás. „Fontos választási bejelentéseket szándékozók tenni” - szólt az indoklás. Ennek ellenére természetesen nem hagyhatta válasz nélkül a rádióban elhangzottakat íem. A múlt vasárnap délutáni választási műsorban megvádolták a tanácselnököt, hogy visszaél hatalmával, a tanácsi apparátus gyűjti számára az ajánló szelvényeket, és olyan ütemben hordták ki a kopogtatócédulákat, ahogy a tanácselnök a helyszínre érkezett, továbbá jogtalanul jutott hozzá az Országos Népességnyilvántartó Hivatal adataihoz. Hivatalánál fogva járt a falugyűlésekre, fórumokra, de ezeket az alkalmakat nem használta fel a választási kampányához. Amikor Lát- rányban megkérdezték tőle: igaz-e, hogy indul a választásokon, természetesen válaszolnia kellett. Ez volt az alapja az egyik vádpontnak ... A költségekről szólva a jelölt elmondta, hogy a választási törvény értelmében, a választások után elszámol a felhasznált forintokkal. Minden postai költséget (bélyeg, papír, boríték, toll) a saját zsebéből, illetve az adományokból fedezi. Tavaly leadta szolgálati gépkocsiját, azóta a tulajdon autóját használja. Néhány választó a tanácselnöki fejléccel ellátott borítékban találta a neki címzett levelet. Ez a postázok figyelmetlensége, és az elnök külföldi tartózkodása miatt kerülhetett a postára. Szerződést kötött a Somogy- ország Kft.-vel az adományok gyűjtésére és pénzügyei vezetésére. Ezt a jövedelem 10 százalékáért vállalta a társaság. A szerződésben Gyene- sei István kikötötte, hogy választói körzetében, továbbá az állami költségvetési szektorból nem gyűjthetnek adományokat, mert a későbbiekben ez is támadható lenne. A Somogyi Néplapban megjelent hirdetésért fizetett, és nem tanácselnöki mivoltjáért tették be a lapba. Első választóként azokat a negyedik osztályos középiskolásokat köszöntötte külön levélben- a jelölt akik, március 15-ig betöltik 18. életévüket. A névsort az iskola igazgatójától kapta és nem a népességnyilvántartótól. Szinte utoljára maradt az a bejelentés, amiért végül is összehívta a sajtó képviselőit. Gyenesei István a kaposvári 4. számú választókörzet független jelöltje egy felajánlást tett. Az Országgyűlés által a képviselőjelölteknek megszavazott támogatást és ugyanekkora összeget az adományokból befolyt pénzből felajánl a kisnyugdíjasoknak. A választás után a pénzt átadja az egyháznak, állítsák össze ők a rászorulók névsorát. Egyetlen kikötése, hogy 500—500 forint legyen személyenként a segély mértéke. A tapasztalatokból okulva a tanácselnök úgy döntött, hogy szervezetileg és helyileg egyaránt elkülöníti stábját a tanácstól. Hajdú vasämapi
