Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)
1990-01-10 / 9. szám
1990. január 10., szerda YK\P(et4n A Dűl politikai vitafóruma Népszavazás előtta köztársasági elnökről Pozsgay Imre A Magyar Közvéleménykutató Intézet 1989. október 26. és november 2., valamint november 13. és 20. Iközött személyes megkérdezésen alapuló kérdőíves közvéleménykutatást végzett 1000 állampolgár körében a köztársasági elnök megítéléséről. A megkérdezettek összetétele reprezentálja az ország teljes felnőtt lakosságát. A Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ aláírás- gyűjtő akcióját követően november 26-án népszavazás döntött a köztársaságielnök- vóilasztás időpontjának és egyben módjának kérdéséről. Az eredményt már ismerjük. Az állampolgárok minimális többséggel amellett foglaltak állást, hogy a következő képviselőválasztások után alakult új országgyűlés válassza meg az államfőt, Az eddigi tapasztalatok ismeretében azonban még mindig nem lehetünk biztosak abban, hogy a jövőbeli események e döntésnek megfelelően alakulnak majd, hisz néhány ellenzéki párt képviselője már most felvetette annak a lehetőségét, hogy a szoros eredmény miatt az új országgyűlés összehívása után az ország közvetlenül válasz- szón elnököt. A különböző politikai pártok képviselőinek és magának a közvéleménynek ezért továbbra is fontos lehet annak ismerete, hogy a lakosság kit támogatna leginkább egy esetleges népszavazás során. ON KIT VÁLASZTANA? E feltételezés birtokában kértük meg válaszadóinkat, hogy az áitalunk megnevezett személyek közül — akik felvételünk időpontjában elnökjelöltként szerepeitek - válaszszák ki azt, akit legszívesebben látnának a köztársasági elnöki székben. Korábbi felvételeinkhez hasonlóan most is Pozsgay Imrét nevezték meg legtöbben, aki hónapok óta stabilan tartja első helyét Kulcsár Kálmán „Ha ezek a jelöltek indulnának, ön kit választana közülük?" (A kopott szavazatok százalékos megoszlása a megkérdezettek arányábon.) Pozsgay Imre 37 Szűrös Mátyás 24 Für Lajos 11 Kulcsár Kálmán 7 Rácz Sándor 2 Nem tudott, vagy nem akart válaszolni 19 A felvétel ideje: 1989. november 13-20. A jelenleg még az ellenzéki politikusok kevés reménnyel vehetnék fel a versenyt az MSZP jelöltjével, hiszen a közvélemény jelentős része körében nevük ismeretlen. Példaként említhető a legerősebb ellenzéki párt elnökjelöltje, Für Lajos. A megkérdezettek fele nem tudta megítélni személyét, nem árulta el, hogy mennyire rokonszenvez vagy ellenszenvez vele (49 százalék). Ugyanakkor az MSZP jelöltjét, Pozsgay Imrét az emberek már könnyebben tud- táík értékelni (92 százalék). Az is nehézséget akozott a kérdezetteknek, hogy megmondják, melyik párt tagja Für Lajos. Az MDF helyett 8 százalék valamilyen más szervezetet jelölt meg, 64 százalék pedig nem tudott válaszolni kérdésünkre. Pozsgay Imre pártállását 9 százaléknyian tévesztették el, s csak 24 százaléknak jelentett problémát a válaszadás. Az új parlament megalakulásáig s az államfő megválasztásáig rendelkezésre állá idő lehetőséget ad arra, hogy a jelöltek egyenlőbb esélyékkel indulhassanak a köztársasági elnöki címért. MILYEN JOGKÖRREL? Sok vita folyik arról, hogy az államlő milyen jogkörrel rendelkezzék, hogy „erős", „közepes" vagy „gyenge"' le- gyen-e. A ^sajtóban megjelenő nyilatkozatok, állásfoglalások úgy fogalmaznak, hogy erősen korlátozott, „gyenge közepes” köztársasági elnökre lenne Szűrös Mátyás szükség, és nem szabad teret engedni azoknak a vélekedéseknek, hogy „majdnem mindegy, ki lesz az elnök, úgysem lesz igazán erős”. A köztársasági elnökkel rendelkező országokban az államfő legáltalánosabb feladatai két területen határozhatók meg. Egyrészt egyszemélyi vezetőként gyakorolja, a „ktasz- szikus" államfői jogokat, így pl. képviseli az államot a külföldi kapcsolatokban, kinevezi a kormányfőt, minisztereket, ő a hadsereg főparancsnoka stb. Másrészt biztosítja, hogy az állami szervek — a parlament, a kormány, a bíróságok — alkotmányos módon működhessenek. Ennek ismeretében október végi felvételünkben felsoroltunk néhány kulcsfontosságú döntési jogkört, s választás elé állítottuk az embereket, szerintük kinek kellene ezeket kezében tartani: a köztársasági elnöknek vagy az Ország- gyűlésnek. (A megkérdezetteknek általában 18-19 százaléka nem tudott véleményt nyilvánítani ezekben a kérdésekben.) Csók nagyon kevesen tartják fontosnak, hogy az általunk felkínált hatáskörökben a köztársasági elnöké legyen a döntés joga. Mindössze a megkérdezettek 16 százaléka 'nyilatkozott úgy, hogy az államfő nevezze ki a Miniszter- tanács elnökét. Ugyancsak kevesen gondolják úgy, hogy a rendkívüli választások kiírása oz ö leiadata legyen (21 százalék). Valamivel többen helyeselték, hogy rendkívüli országgyűlési választásokat Írhasson ki (36 százalék), de még ez az arány is azt jelzi, hogy a közvélemény az egyszemélyi hatalommal szemben szívesebben ruházná rá az Országgyűlésre a döntés jogát. Úgy tűnik, az emberek inkább „gyenge" államiöl kívánnak az ország élére, aki elsősorban reprezentatív s nem hatalmi funkciókat látna el. Für Lajos Nem tekinthető mellékes kérdésnek az sem, hogy milyen emberi tulajdonságokkal rendelkezzen az a politikus, akinek Magyarországot kell képviselnie a világ közvéleménye előtt. A megkérdezettek tizennégy jó és kevésbé jó - de mindenképpen pozitív — tulajdonság közül emelhették ki azt a hármat, amellyel szerintük egy köztársasági elnöknek rendelkeznie kell. „ön szerint milyen tulajdonságokkal kellene rendelkezni a köztársasági elnöknek?" (Az említések százalékos megoszlása a gyakoriságok sorrendjében.) igazságos 60 nagytudású 40 tiszta múltú 38 következetes 37 őszinte > 33 népszerű 24 keménykezű 18 rugalmas * 17 jó szónok 14 jó fellépésű 11 megegyezésre hajló 10 közvetlen 10 jó külsejű 5 nagyvonalú 3 öt olyan tulajdonságot találtunk, melyet viszonylag sóikon várnak el egy leendő államfőtől. Ezen tulajdonságok mindegyike valamilyen belső értéket takar, a külsődleges jegyek fontossága háttérbe szorul. A társadalmi-demográfiai csoportokat vizsgálva kiderül, hogy a leggyakrabban említett jellemvonások közül az általános emberi értékeket, az igazságosságot és az őszinteséget elsősorban az idősek, az alacsony iskolázottságúak és a falun élők emelték ki. Ezzel szemben a nagy tudást, a tiszta múltat és a következetességet, amelyek egy szakemberre, egy politikával hivatásszerűen foglalkozó személyre jellemzők, inkább a felsőfokú végzettségűek és a fővárosiak várják el az ország első emberétől. Kereki Judit Szecsődy Péter Sajtóbeszélgetés az egyházi iskolákról A napokban birtokba veszik új fenntartói a jelenlegi Móricz Zsigmond Gimnázium épületének egyik szárnyát, s hozzákezdenek a Budapesti Református Gimnázium szervezéséhez. Várhatóan szeptember 1-jétől két I. és két II. osztályban megindul az oktatás - hangzott el többek körött azon a beszélgetésen, amelyre Tóth Károly református püspök invitálta a sajtó munkatársait, beszámolva az egyházi iskolák működtetésének lehetőségei ről. Bevezetőjében utalt arra, hogy az állom és az egyház viszonyának demokratizálódása eredményeként olyan helyzet alakult ki, amelyben az egyház visszakér és visszakaphat iskolákat. Az igényeknek megfelelően a Magyarországi Református Egyház történelmi oktatási intézményeit Budapesten, Sárospatakon és Pápán ismét működtetheti. A református egyház legfelső testületé, a zsinat határozatban mondta ki az intézmények jogfolytonosságát, s azt, hogy a békés átmenet érdekében szakaszosan kívánják a visszavételt megvalósítani, még akkor is, ha ez ellenkezik az egyházi közvéleménnyel. Elhatározták azt is, hogy Budapesten elsőként a II. kerületi Lorántffy Zsuzsanna utcai, volt Baár—Madas Református Gimnáziumot állítják vissza (ez a mostani Móricz Zsigmond Gimnázium). Most bizonyos, gyakorlati problémák - a tanári kar szervezése, pénzügyi kérdések, épü- letótalalkítási feladatok — megoldása a legsürgetőbb tennivaló. Elhangzott a beszélgetésen: a budapesti egykori Lányai - ma Szamuely — utcai gimnázium ügye még nyitott, azonban erőteljes az igény a mielőbbi megoldásra. Elvi döntés van a sárospataki és a pápai református gimnázium átvételéről is. Míg azonban a fővárosi iskolák egyházi jellegűek lesznek, meggyőződé- ses református pedagógusokkal és tanulókkal működnek, Sárospatakon a helyi körülmények miatt a jelenlegi állami gllmnázHumot veszi át az egyház, tanáraival, diákjaival együtt. Pápán március 31-ig készítik el az iskola beindításának tervét, s várhatóan 1991-ben indul újra az oktatás. A sajtótájékoztatón többször is felvetődött az iskolák működtetésének anyagi feltétele. Tóth Károly elmondta, hogy a református egyház itthon és külföldön széles körű gyűjtést kezdeményezett, amelynek eredményeként mintegy 17 millió forint gyűlt össze. Ez az összeg egy évre garantálja az oktatás anyagi feltételeit. Reményét fejezte ki, hogy a kormány - felismerve, hogy az egyház a magyar közoktatás-köznevelés ügyét kívánja felkarolni — az állami •intézményekhez hasonló mértékben támogatja az egyházi iskolákat is. Utalt arra, hogy az egyházi intézmények anyagi körülmények miatt kénytelenek állami támogatásra igényt tartani. Az inflációtól ments meg Uram minket! Közkézen forogtak, majd o hivatalos híradásokba is bekerültek a különféle listák a drasztikus áremelésekről. A •hús és a tej, illetve az ezekből készülő termékek döbbenetes drágulását immár tényként kell tudomásul vennünk. Méghozzá úgy, hogy fogalmunk sincs róla, vajon a bérek emelése követi-e majd az árakét? Ami pedig az ügyben a legnehezebben megemészthető: egyáltalán nem biztos, hogy jó, ha követi. Mielőtt az olvasó meglincselés céljából keresné a szerzőt, kérem halI- gattassék - azaz olvastassák- végig. AZ ARAK FELSZABADITASA A januári inflációs hullámnak története van. Szeptemberben a TOT és a MÉM képviselői kérték-követelték a kormány vezetőitől az élelmiszer- árok teljes felszabadítását. Arra hivatkozva kérték ezt, hogy az élelmiszerárak nem piaci árak, hanem szociálpolitikai szempontokat érvényesítenek, s így a termelőknek nem nyújtanak fedezetet sem, a kellő jövedelmezőségre, sem pedig tevékenységük — az élelmiszertermelés - fejlesztésére. A kormány vezetői igent mondtak, hiszen a gazdaságpolitikát és a szociálpolitikát — amit a múlt rendszer vétkesen összemosott — valóban külön kell választani. A megélhetésről nem mesterségesen alacsonyon tartott élelmiszerárakkal, hanem a piaci árak mellett önálló és erős szociálpolitikával kell gondoskodni. Igent mondott az Országos Árhivatal is - de csak elvben értett egyet. Elnöke hangoztatta: az árakat valóban fel kell szabadítani, ám nem minden előkészület nélkül, nem vaktában. Ahhoz ugyanis, hogy a termelők sok évtizedes sérelmeiket mintegy visszamenőlegesen is orvosolva, most ne diktálhassanak irreálisan magas árakat, a fékentartás bizonyos eszközeire van szükség. O Ilyen eszköz lehet mindenekelőtt jelentős árukészletek állami tartalékolása, ami — szükség esetén — módot nyújt a piaci beavatkozásra. Pontosabban arra, hogy ha a termelők irreális árakat diktálnak, akkor az állam olyan mennyiségű árut dobhasson piacra, amennyi enyhe túlkínálatot teremt, vagyis piaci korlátot állít a féktelen áremelés elé. 0 Azt is szükségesnek látta az árhivatal elnöke, hogy másként szabályozzák a termelők exportérdekeltségét. A jelenlegi erős érdekeltség ugyanis szintén akadályozhatja annak az enyhe túlkínálatnak a fenntartását, ami az infláció fékezéséhez nélkülözhetetlen. 0 Szükségesnek tartotta továbbá olyan információs rendszer kiépülését, amely a kormány számára lehetővé teszi a készletek alakulásának napi ismeretét. Bár a kormány vezetői ezzel is egyetértettek, s felszólították a MÉM és a Kereskedelmi Minisztérium irányítóit a piacstabilizáló intézkedések meghozatalára, azok a felszólításnak egyelőre nem tettek eleget. Ezért decemberben az árhivatal elnöke kijelentette: a várható történésekért nem vállal felelősséget, nem hajlandó elrendelni az élelmiszer- árak felszabadítását. A kormány válaszként a MÉM-re ruházta át az árhatósági funkciót, ami ebben az esetben annyit tesz, hogy a MÉM elrendelheti az élelmiszerárak felszabadítását. ESÉLY A VÁGTATÓ INFLÁCIÓ MEGELŐZÉSÉRE És a MÉM elrendelte, a fel- *sza bódítás megtörtént. Több történt, mint az említett közkézen forgó listának a valósággá válása. Több, mert ha a hús, a tej és a kenyér drasztikusan drágul, akkor a mindenki által megvásárolandó termékek többletköltségét kivétel nélkül mindenki igyekszik továbbhárítani. S ha ez mindenkinek sikerül — Így a bérből élőknek is, lévén a bér- szabályozás szintén liberalizált -, akkor bekövetkezhet az, amitől tartani kell, és aminek nem lenne szabad bekövetkeznie: elszabadul az infláció, és ellenőrizhetetlenné, i rányithatatla n ná vá I i k. A vágtató infláció - ha ne adj Isten bekövetkezne - kíméletlenül sújtja a lakosságot. Állandó nyugtalansághoz vezet, Íbiszen az emberek zsebében már nemcsak a nehezen összekuporgatott megtakarítások olvadnak szét, hanem az előző héten, esetleg napon felvett bérek is. Másfelől: ha nem sikerül gátat szabni a folyamatoknak, akkor megszűnik a racionális gazdasági kalkuláció lehetősége is. A gazdálkodókat többé nem orientálják az árak, mert minden árváltozás hatását elmossa az árszínvonal általános és gyors emelkedése. Az ilyen gyorsuló infláció - ha bekövetkezik — aláássa a piacgazdaság természetes szelekcióját: a hatékony és a nem hatékony termelés egyaránt igazolódni látszik. Aki árat akar emelni, annak nem kell bevallani, ha netán rossz munkát végzett, elég arra hivatkoznia, hogy költségei folyamatosan emelkednek. Az infláció ilyen felgyorsulását kívánta megakadályozni az árhivatal — eddig eredménytelenül. Ha a kormány nem teremti meg azokat a beavatkozási lehetőségeket, amelyek lazíthatják a drágulást, akkor csupán egyetlen kiskapu maradhat nyitva: a fizetőképes kereslet fékentartása. Amennyiben az irreális árakat csak nagyon kevesek .képesek megfizetni, akkor a termelők - rákényszerülnek az árak lassabb emelésére, illetve az árak csökkentésére. Bármilyen fájdalmas is tehát, de tény: ha a bérek nem követik azonnal az árakat, csak akkor marad esély az infláció elszabadulásának megelőzésére. Noha ez súlyos megpróbáltatást jelentene a la-, •kosság számára, mégis alighanem kisebbet és rövidebb ideig tartót, 'mint a vágtató infláció, amely végképp elolvasztja a csalódok minden megtakarítását és feldúlja, összezilálja a gazdaság egészét. MÉG REMÉNYKEDHETÜNK... Ez a veszély természetesen csak akkor fenyegeti az országot, ha a kormány nem teremti meg a beavatkozás említett, az árhivatal által javasolt garanciamechamizmusót. Még reménykedhetünk benne, hogy megteremti. Magyarország egyszer, 1946- ban már beírta magát a rekordok könyvébe a világtörténelem legsúlyosabb inflációjával. Akkor viszonylag hamar véget lehetett vetni a pusztító folyamatnak, mert erős, a nép bizalmát bíró kormány volt hatalmon, amely - árutartalékok képzésével, a belső piac valamelyes stabilizálásával — megteremthette, és meg is teremtette a jó pénzt, a forintot. Most nem szilárd a hatalom, labilis a politikai helyzet, megosztott és bizalmatlan a társadalom. Vajon lesz-e erő, amely képes kemény kézzel véget vetni az inflációnak, ha meggondolatlan lépések következtében - netán valóban elszabadul? Gál Zsuzsa
