Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-06 / 5. szám

A

Dunántúli napló

1990. január 6., szombat

Akié a kormány, azé a tanács?

Siklóstól kanyargós, szőlő- táblákkal szegélyezett út vezet Villányig, a szőlő és a bcr városáig. ötezer ember él itt és a környező településeken. Mit jelent 07 itt élőknek a tanácsok önkormányzata. miben nyilvánul meg ez, hogyan képzelik el a jövőt«

— Ha a magyar kormány nem a pántok kormányának tekinti magát, hanem a népéinek — és ez igy van —, akkor ez a tanácsokra is érvényes — mondja Maurer György, a Villányi Nagyközségi Közös Tanács elnöke. — Kezünket nyújtjuk a különböző szervezetek felé, egészen addig, míg ez az együttműködés a helyi önkormányzatok érdekfeltáró funkcióit segíti. Viszont nem engedhetjük, hogy a tanács a pártharcok színterévé váljon.

Villány két ellentétes képe: modern sorházak a falu elején ...- ön a tanácsot helyi ön- kormányzatnak nevezte.- Igen, mert ez a legpontosabb megnevezése. Nem mondhatom, hogy kihívást jelentene a tanácsnak az ön- kormányzat bevezetése. Inkább lehetőség. Ha tudunk a testületnek a jövőben is olyan programot adni, amellyel a lakosság is egyetért, támogatják és segítenek a megvalósításában, akkor nem lehetünk messze a helyes úttól.- Milyen pénzekből gazdálkodnak az önkormányzatok?- Január 1-jétől itt marad a településen a személyi jövedelemadó. Ez az összeg kiegészül az állami támogatással és a tanács saját bevételeivel. Ezek az intézményeikből befolyó pénzek, lakások és más építmények bérleti díjai, a területhasználati díjak, tanácsi földek bérleti összege, föld-, ház- és egyéb odók.- Ha a jövedelemadó a helyi tanácsoknál marad, ez oda vezet, hogy kialakul á gazdagodó és az elszegényedő települések ellentmondása.

— Igen. A jobban fejlődők még erőteljesebben fognak gyarapodni, az elmaradottaknak csökken a felzárkózási lehetőségük. Ilyen alapokon kell az egyes falvaknak újragondolniuk a hovatartozásukat, önállóak maradjanak-e, vagy lépjenek be a közös tanácsokba.

— Egyre élesebben vetődik lel a munkanélküliség problémája.

— A munkaerőpiac jelentős változáson megy keresztül, a borvertikumma'l rendelkező üzemek fél lábon állnak. Nálunk is teljesen visszaesett a szőlőoltvány termesztése, pedig mi láttuk el Magyarországot és a Szovjetuniót milliós tételekben. A szőlők újratelepítése is háttérbe szorult. Vannak ipartelepítési elképzeléseink, de egyelőre a hely kijelölése a legfontosabb feladatunk és a kínálkozó munkaerő felmérése folyik. Ha megteremtjük a tőke fogadó- készségét, akkor talán nagyobb esélyünk lesz a beruhá. zók jelentkezését illetően.

... és a nemzetközi hírű pincesor

— Hogyan képzeli el a település jövőjét?

— Napirenden van a Mecsék-villányi közös turisztikái koncepció kialakítása. Közel vagyunk Harkányhoz, ez potenciális lehetőséget jelent a kiránduló-turizmus megteremtését illetően. A villányi népi építészeti emlékek, a tájvédelmi körzet, a szoborpark, a pincesorok, a bormúzeum — mind-mind látnivalót kínál. Szálláslehetőséget, vonzó

programokat kell szerveznünk, és itt tartani a vendégeket nemcsak áprilistól szeptember végéig, hanem egész éven át.

— A tanácsok és az állampolgárok kapcsolata eddig ál. falában a hivatal irányába tolódott el.

— Nálunk ez nem jellemző. Ennek ellenére változnunk kell, tenni valamit azért, hogy továbbra is bízzanak bennünk az emberek. Nem lehet lakossági indíttatás nélkül idegen- forgalmi programot csinálni. Meg kell teremtenünk a feltételeit, hogy a borosgazdák a saját boraikat megfelelő környezetben, jó árért adhassák el. Vállalkozói kedvet kell csinálni a gazdáknak. A lakosság ne csak azt érezze, hogy pénzt vesznek ki a zsebükből, hanem azt is, ha befektetnek, képesek vagyunk jövedelmező feltételeket teremteni.

Villány lakói szeretik környezetüket, ezt bizonyítja az is, hogy nem csökkent a lakásépítési kedv,. bővítették az iskolát, teljessé tették a vízvezeték-hálózatot, utakat, járdákat építettek. Ahol manapság az emberek ennyit áldoznak a környezetükért, az azt jelenti, hogy ott jól érzik magukat. Ehhez elengedhetetlenül hozzájárul az önkormányzat munkája is.

M. Zs.

Boldogító forrás

Ehhez a születésnaphoz isakan szívből gratuláltak. Azok is, akik ott váltak, és azok is, akik csak ismerik Takács Józsefnét. Mindany- nyian őszintén örültek az ő ünnepének, amit nem a 70. születésnap jelentett, sokkal inkább az, hogy ezen a napon vehette kezébe dalaiból szerkesztett füzetét.

Négy regiszteres füzet, rengeteg kazetta, és most már egy kiadvány is őrzi az 1331 dalt, a melyeket Tatár Kiss Erzsébet ismer, és ki tudja, hány generáción átörökítetten édesanyjától, keresztanyjától és tanítójától hallott. Ő a szentlőrin- ci gyerekéknek adja tovább. Citerázni is tanítja őket, mór a második zenekar tagjai járnak hozzá.

*

Micsoda különbség lehet 70 és hetvenéves ember között! ő fürge, serény, derűs és szívélyes. Hol a konyhában, hol a másik szobában tűnik el néhány percre, aztán egy halom papírt magához ölelve tér vissza. Okleveleket, kitüntetéseket, fényképeket, leveleket mutat, s mindegyikhez kötődik valamilyen ertllék, történet. Még az ajtófélfáról és az ablakkeretekről is van mondanivalója, hiszen ő mázolta le valamennyit néhány héttel ezelőtt. Közben üdítőt, süteményt és kávét ajánl.

Se a gyerekkora, se a felnőttélete nem volt köny- nyebb, mint a nemzedékéhez tartozó, megfáradt, megtört, minden reményét elvesztett, vagy már nem is köztünk lévő sok ezer kortársáé. Csak neki állandóan kéznél volt a vigasz, a boldogító forrás, amiből újra és újra erőt tudott gyűjteni, ha nagyon nekikeseredett, ha úgy érezte, hogy nincs tovább. A dal, a zene, amely kisgyerekkorától kíséri, és ma is vele van.

Alföldi tanyán gyerekes- kedett hat testvérével. Kevéske földjük terméséből és vályogvetésből éltek, amit édesapjuk kényszerből tanult ki, miután a leégett tanyájuk helyett újat kellett építeni. Pulykapásztorkodás- sal, jószágetetéssel, legeltetéssel, házi és mezei munkával, meg a , vályogházak, istállók építésénél segítéssel teltek a gyermekkori és fiatalkori napjai. Negyvenöt

évvel ezelőtt kötött házasságot férjével, aki mögött már két házasság volt, öt gyermekkel. A férj szüleihez, Királyegyházára költöztek. Hamarosan jött a katonai behívó, majd a fogság, és a férje csak 1947- ben tért haza. Taikácsné tejkezelőként dolgozott, napszámba járt, harmadosföldet vállalt. Kubikusmunkával, részesa tatással kiegészítve, ezt folytatták azután is, hogy a férje hazatért. Két évvel a fiúk születése utón, 1950-ben fordult jobbra a sorsuk. Csonkamind- szentre költözve — a földművelés mellett elvállalták a tejcsarnók, a bolt és a kocsma vezetését. Négy év múlva Szenti őrincen vettek családi házat. Ma is itt él Takács József né, de rtiost mór egyedül, ment a férje 1981-ben meghalt.

Októberben - Várnai tanár úr ikita rtó ké résére — fel ke re - kedett. Hajlandó volt vele együtt végigjárni gyermek- és ifjúkora alföldi helyszíneit, megmutatva és elmesélve mindent, amihez a mai napig kötődik. Az úttól videofilm készült. Jártak a Tisza-töltés menti egykori tanyán, ahol még az édesapja ültetett diófát, amelyről hozott néhány szem diót. Egyet meg is mutat. Ringló méretű, papirhéjú dió, amit sosem fog feltörni, megenni. Édesanyja és keresztanyja emlékét is ;dé- zi ez az egy szem dió,

akiktől az első dalokat tanulta. Keresztanyját nemcsak nótós kedvéért, hanem kifogyhatatlan türelméért is csodálta. Keresztapját, aki néha nap bortól jókedvűen tért haza, összevont szemöldök és haragos szavaik helyett ezzel a strófával fogadta: Az angyalok is azt mondják ott fönn az egekbe, ó uram, teremtőm ezt a jó borivót vedd a kegyelmedbe... •

Nagyon sok barátja van. A pécsi Barna István eite- rakészítő mesterrel és családjával szinte rokonságban érzi magát. A mester hét citerát adott neki, „csak úgy", azért, hogy a gyerekeket taníthassa. Dr. Várnai Ferenc népzenekutatóhoz pedig több mint évtizedes munkabarátság fűzi. Végtelenül hálás neki azért, hogy rábeszélte a dalok leírására, a kazettára éneklésre, hogy mindig bíztatta és kérte: ne hagyja abba. Legújabb barátnője pedig Kínában él. Tavaly karácsonykor, egy kínai néprajzkutató professzor tolmácsaként járt Takács József ménéi, s azóta leveleznék. Lijuan a követségen dolgozva tanult meg magyarul, Erzsi néni pedig most ismerkedik a kínai írásjelekkel. Lijuan •nem Erzsinek, hanem „Mosolyog mamának" szólítja a leveleiben. Találó keresztnév, hisz Takács Józsefné valóban mindig mosolyog. Egyszer láttam könnyezni. Akkor, amikor elénekelte azt a dalt, amelyik neki ma is a legkedvesebb, s amit attól az árva kislánytól tanult, aki egekor az iskolájukban járva hegedült nekik. Ez a dal nem tiszta, ősi forrásból származik, ezért nem is szerepel a kiadott 40 között. Elénekelte, én pedig továbbadom a szövegét :

Mikor egy-egy romlott,

semmi embert láttok Aki magának is,

másnak is csak átok Akinek sosincs

egy tiszta indulatja Sirassátok meg szegényt,

mert nem volt édesanyja.

S ha mikor szivünk

megtelik jósággal A szemünk könnyűvel,

lelkünk imádsággal Mikor egy-egy nemes

tettet viszünk végbe, Csókoljuk meg édesanyánk lába nyomát érte.

Török Éva

Á baranyai pszichiáter háromórás videofilmét készített

*

jószolgálati úton Izraelben

Fiatalokkal szeretnének kapcsolatot teremteni

A diplomáciai kapcsolatok helyreállítása óta szinte egymást érik a kölcsönös látogatások Izraelben és hazánkban. A közelmúltban a megyei ifjúsági és sportosztólyok és a 1ISZOT tagszervezeteinek küldöttsége töltött egy hetet a Földközi-tenger menti országban. A 15 fős delegációnak baranyai tagja is volt dr. Szabó Péter személyében, aki a szigetvári kórház pszichiáter főorvosa.

*

Háromórás videofilmét készített az útról, attól kezdve, hogy Ferihegy ll-ről felszálltak és megérkeztek Tel-Aviv- ba. Pereg a film. Felidézi azt az országot, amelynek már háromezer évvel ezelőtt Izrael volt a neve, a földet, amelyet az Isten Izrael népének ígért, s amelyet Atyák földjeként, Szentföldként és ígéret földjeként is ismer a világ. Azokat a templomokat, sírker- te két,' em I ékhel yeket, rom ma - radványokat látta, amelyek e nép küzdelmes, tragikus történetét őrzik.

Vendéglátóik — a helyi önkormányzatok szövetségének nemzetközi kapcsolatok osztálya — gondoskodtak arról, hogy megismerhessenek több nevezetességet, a bibliai, történelmi emlék- és kegyhelyeket, a mai mindennapi életet. Jártak Jeruzsálemben, Betlehemben, Jerikóban, a Holt-tenger partján. Voltak protokolláris találkozóik, de elvitték, őket olyan intézményekbe, közösségekbe, ahol baráti légkörű beszélgetéseken tapasztalatokat gyűjthettek.

Az első, a szakmájához közel álló élményt okkor szerezte dr. Szabó Péter, amikor egy este Tel-Aviv egyik új lakónegyedébe látogattak. Ugyanolyan többszintes, tömb- épületes városrészibe, mint amilyenekből itthon is van bőven. Kivilágított teniszpályákat, uszodát, tornacsarnokot mutattak nekik. Mindenütt sokan

voltak, de sehol sem zsúfoltan. Magyarázatként elmondták, hogy szerintük az .'yen lakónegyedekben élők között van a legtöbb hátrányos helyzetű ember, különösen fiatal. Az ő kellemes és hasznos időtöltésüket szolgálják ezek a létesítmények. Csel leng és és baj-keverés helyett ide jöhetnek. Jártak gyermekházban, ahol a számítógép is a játékok között sorakozott. Megfordultak idősek klubjában, ahol a magukat rendkívül jól bíró klubtagok a világot épp most meghódító új táncot, a lambadát járták.

Eljutottak Karmi’el-be, az 1964-ben alapított, ma 10 000 lakosú városba, ahol nemrég egyetem épült. A tanulást, a pihenést, a sportolást, a szórakozást szolgáló különböző létesítmények nagyon jól elkülönülnek egymástól, ugyanakkor építészetileg és funkciójukban harmonizálnak. Magyar hallgatókkal is találkoztak, akik ösztöndíjasként tanulnak itt, s van köztük nem zsidó származású is.

Jártak Maaganban, egy ki- bucbon, amely ugyan hagyományos mezőgazdasági településforma — s itt is közös a vagyon és egyenlő az elosztás —, de az idegenforgalomra, mint „melléküzemágra" specializálódva nagyon szép üdülőfalut építettek. Itt azt látták, hogy legjobb a gyerekeknek és az időseknek, akik teljes szociális biztonságban élnek, az aktív korúak pedig nagyon keményen dolgoznak, és keresik a kibucmozgalom megújulási lehetőségeit. Elmondták, hogy az utóbbi években több jelentős változás volt az életformájukban. Az egyik ilyen, hogy a gyerekeket esténként hazaadják a szülőknek a gyermekházakból, és reggel viszik vissza őket. A másik, hogy volt óvóhelyet diszkó- klubbá alakítottak. A fiatalokat kötelességtudatra, fegyelemre és szorgalomra nevelik. Büszkék arra, hogy a hadsereg a kilbucökban élő fiatalokat szívesen fogadja és diósén. A fiúk három, a lányók két évig katonáskodnak. Az

ismerkedés szálainak szorosabbra f űzési lehetőségeit sorra véve került szóba, a 1 két ország fiatalságának barátko- zása. A vendéglátók azt kérték, hogy lehetőleg a 18 éven ál üllek keressék egymással a kapcsolatot, mert náluk a 18. életévvel jön a katonáskodás, aztán a családalapítás, a munka, és ezekben az években nemiigen jut másra idejük . ..

T. É.