Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-05 / 4. szám

1990. január 5., péntek Dunántúli napló 3 I Sole a kérdőjel Miből és hogyan gazdálkodjanak a települések? Legutóbb az a jelszó járta, hogy legyenek a tanácsok vál­lalkozó szemléletűek. Most meg: éljenek az önkormány­zatok! Jó, de miből? Az MTA Regionális Kutatá­sok Központjában, Pécsett ke­rekaszta l-megbeszélést tartot­tak Pálné Kovács Ilona téma­vezető elnökletével az önkor­mányzatok és a tulajdonfor­mák kapcsolatáról. Az önkor­mányzati rendszert ugyan még mem vezették be (nem állítot­ták vissza) Magyarországon, de a téma napirenden van és . .. szóval volt már egyné­hány elkapkodott intézkedés e hazában az utóbbi évtizedek­ben. Csak nehogy ez a téma is erre a sorsra jusson. Mert: túl sok még a tisztázatlan kér­dés a majdani önkormányza­tokkal kapcsolatban. íme, az elhangzott vélemé­nyek csokorba gyűjtve: A települések gazdaságos és helyi igényekre épülő üze­meltetése és fejlesztése ugyancsak feszegeti a költség- vetési gazdálkodós modelljét. Az önkormányzat kialakítását olyan tulajdon kell hogy meg­alapozza, amely megteremthe­ti a hatékony gazdálkodást. A takarékos településgazdál­kodás, ha nem is törekszik egyértelmű haszonra, de be­vételérdekelt lesz, és ez azt jelenti, hogy csak annyit költ­het, amennyi pénze lesz. De miből szerezze e bevételeket a minimális költségvetési jut­tatáson és az adóvisszahagyá­sokon felül? A saját tulajdo­nából. Igen ám, de mi és mi­lyen mértékben kerüljön a kö­zösségek tulajdonába, és mi­kori árakon, azaz értéken? És ki legyen a gazdája a közös­ségi tulajdonoknak? Jogilag már úgy-ahogy, de közgazdaságilag még tisztá­zatlan a legtöbb kérdés . . . így meg csak írott malasztaz egész. Az állam már évek óta •nem fedezi a tanácsok ár- emelkedési többletkiadását, így azok eleve rá vannak kényszerítve a takarékosságra. (Ha nem is mindig a közös­ség érdekeit szem előtt tartó és ésszerű takarékosságra.) Tehát együtt szükséges a tu­lajdoni és az önkormányzati reform, mert egyik sem megy semmire a másik nélkül. De sok minden mást is tisztázni szükséges. Az állam feladata­it az önkormányzattal kapcso­latban, mert enélkül az utób­bi csak kívánság marad. Az önkormányzat feladatait a he­lyi adottságokból és célkitű­zésekből. És azt is illő lenne tisztázni, hogy ezeket milyen gazdasági lehetőségek segí­tik. Újraértékelésre vár a ter- melő-elvanó-visszaosztó gaz­daságpolitika, tehát tisztázni kellene, hogy az adott tele­pülésen milyen jövedelmek termelődnek, ebből mi jut az államnak, és mi jut vissza be­lőle az önkormányzatot segí­tendő. Még ennek a lénye­ges kérdésnek sem tisztázott semmiféle garanciális oldala. Az önkormányzati tulajdon célja, hogy a közösség ellá­tását biztosítsa és szolgáltas­son, teremtsen bevételi és mű­ködtetési biztonságot. Ugyan­akkor ott az ebből következő kérdés: az adott vagyon tu­lajdonlása és birtoklása meny­nek meg kell teremteni a sok­A mindannyiunkat egyre in­kább veszélyeztető környezet- szennyezés egyik fő forrása a korszerűtlen közlekedés. Foko­zott erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a köz­lekedésben és annak háttér­iparában egyre inkább előtér­be kerüljenek a környezetkí­mélő megoldások. Sajnos, az illetékes állami szervek az el­múlt években gyakorlatilag semmit sem tettek a közleke­dés által okozott környezet­nyiben befolyásolja a fenntar­tás költségeit? Az önkormány­zati tulajdon tisztán vállalko­zói szemlélettel nem is kép­zelhető el és korlátozandó a vele való gazdálkodás? Avagy az önkormányzati va­gyonnak be kell illeszkednie a piaci folyamatokba, és en­színű tulajdonosi formáját? És vajon hogyan működik a he­lyi társadalom tulajdonosi szemlélete? De ha mégis a tulajdont vállalkozóknak ad­ják haszonbérbe, milyen lesz az önkormányzat és a vállal­kozók kapcsolata? Tehát a majdani tulajdonnál maradva: átmeneti szabályozás kell a végleges rendezésig, mert már jelenleg is „szökik" a vagyon a települések fennhatósága alól. szennyezés csökkentéséért. Ezért a nyolc társadalmi szer­vezet (BME Zöld Kör, ELTE Természetvédelmi Klub, Eszpe- rantista Természetvédők Szer­vezete, Mártírok útjai Környe­zetvédelmi Egyesület, MDF Bu­dapesti Környezetvédő Cso­port, SZDSZ Zöldek, TDDSZ Környezetvédő Csoport, Zöld Párt) képviselőit tömörítő, „Le­vegő” munkacsoport - a Ta- lento Alapítvány és más intéz­mények támogatásával — meg­És mi lesz az olyan tulaj­donokkal, melyek több tele­pülés önkormányzatát is érin­tik? A közösen használt intéz­mények és kommunális szer­vezetek, egységek stb. tulaj­donlása kié legyen és ki üze­meltesse? És a két falutábla közti aszfaltozott útnak ki lesz a gazdája? Vagy kié lesz mondjuk a megyei hatáskörű kórház, levéltár, és egy sor oktatási intézmény, amely nemcsok az adott település diákjait fogadja? Az egy te­rületet lefedő önkormányzat érdeke lehet merőben más, mint a szomszédosé - és őket ki fogja összehangolni? Az is a koordinálás iqényéből adó­dó kérdés, hogy legyen-e ön- kormányzati megye, vagy va­lamilyen más régió, annak mi lesz a funkciója, és ha lesz Ilyen összehangoló szervezet, az a helyi önkormányzatoké legyen-e, avagy az állomé? Abban lényegében teljes volt az egyetértés, hogy az önkormányzat a jövő útja. S jó ideig örülhetünk, ha vál­lalkozó helyett a fenntartói önkormányzat valósul meg. Az is egyértelműen kicsengett a véleményekből, hogy min­den problémát ott kell kezel­ni, ahol az még megoldható. Ha már az önkormányzat bevezetéséről, visszaállításáról folyik a vita és a tervezés, azt sem ártana megnézni, ho­gyan csinálták azt nálunk ré­gen, illetve hogyan csinálják az önkormányzatot külhonban, ahol már igen sok a haszno­sítható tapasztalat. Igény te­hát lenne a jó aazdaként mű­ködő önkormányzatokra, csak a mostani koncepcióban oly sok még a tisztázatlan kérdés. Bevezetését elkapkodni tehát semmiképp sem szabad. rendezi e témakörben az első alternatív nemzetközi konferen­ciát és kiállítást „A környe­zetbarát . közlekedésért” cím­mel. A rendezvényt 1990. ja­nuár 26-tól 28-ig tartjuk Bu­dapesten. Várjuk mindazok je­lentkezését, akik a közlekedés környezetszennyezését csökken­tő megoldásokat, műszaki esz­közöket stb. tudnának a ren­dezvényen ismertetni. Címünk: „EKOTRANS" Budaörs, Pf.: 50. 2041. Telefon: 120-6791. Magyarbólyi falurészlet Murányi László A környezetbarát közlekedésért Komolyan kell vonni a fenyegetőzést, a segélykiáltást! Kimenekvés az életből Legfőbb ok a családi viszály Baranyában tavaly 179 ha­lállal végződő öngyilkossági kísérlet történt. Ebből 124 fér­fi, 55 nő volt. 14 év alatti el­követő három, 15—39 év közöt­ti negyvenhét, 40—59 éves hat- vankilenc, ennél idősebb hat­van. „Kedves szüleim I Neharagudjatok rám. Lehet, hogy nagy fájdalmat okozok nektek halálommal. Nézzétek el nekem. A sors jó volt hoz­zám nem tagadóm. Mégis meghalok (Nagyon szeretném.) Utóirat: Édesanyám legyél szives a Wi'nnetaut-t a könyv­tárba vissza vinni. És ha még­ha lók, a sírkövemre ezt a ne­vet lelvésetni „Winnetou", hogy miért? Azért mert ezt olvasom addig ómig ia szemem örök­álomra le nem csukódik. Ez az utolsó kívánságom. Ha le­het, a temetésemen az Ome­ga zenekar egy száma szóljon, és ne a pap mondjom misét. Pár csepp iméz c. Sokszeretettel Magdi." Az öngyilkosság problémája hazánkban évente több mint 4000 embernék halálos tragé­dia, 30-35 000 túlélőnek drá­ma, több százezer rokon, is­merős számára sokkoló, és számos kívülállónak az eset utánzására csábító élmény. Ép­pen ezért, mint társadalmi je­lenség, a legnyugtalanítóbb demográfiai gondjaink egyike. Pécsett az öngyilkosságot megkísérlő túlélőket a Pécsi Orvostudományi Egyetem Rét utcai pszichiátriai klinikájára szállítják, ahol terápiás keze­lésben részesülnek. Pszichiáte­rék, pszichalógusók, orvosok és ápolók a beteggel, családtag­jaival, hozzátartozóival közösen próbálják meg felderíteni a tett okát, valamiint kiutat ke­resni a problémakörből. Dr. Fekete Sándor pszichiáter sze­rint az öngyilkosság megelőz­hető lenne. — Komolyon kell venni a fe­nyegetőzést! Sok emberben él tévhit, zsarolásnak minősíti az előre bejelentett szándékot, ho­lott arról van szó, hogy a baj­ba jutott nem tudja másként közölni: segítségre van szük­sége. Ha pedig ezt ilyen konk­rétan nem is vallja be valaki, az esetek többségében (70 százalék) jelzéssorozatot ad le. CRY FOR HELP !-segélykiáltás, így nevezik ezt a szakemberek. — Milyen mozzanatokat ta­kar a segélykiáltás? — Nagyon is hétköznapi je­lenségről van szó. Ha hirtelen változás áll be valaki életé­ben, például egy életvidám ember visszahúzódóvá, magá­nyossá válik. Nem tud aludni, érzékeny lesz az illető. Esetleg pohár után nyúl, narkotikum­ba menekül, vagy jelentkezik a körzeti orvosnál, ahol egy­szerű banális dolgokra hivat­kozik. Vannak öngyilkossági hullá­mot elindító, mintát adó sze­mélyiségek, művészek, politi­kusok is. Klinikai tapasztalatok bizonyítják, hogy az első ma­gyar szépségkirálynő öngyil­kossága, majd a róla megje­lent könyv és film után feltű­nően szaporodott a hasonló korú lányok gyógyszer haláltu­sája. Marilyn Monroe öngyil­kossága nyomán 1962 augusz­tusában Los Angelesben 40 százalékkal emelkedett az ese­tek száma, többségében ha­sonló módszerrel. E modellek hosszú sora ismert. A Központi Statisztikai Hiva­tal a megkísérelt öngyilkossá­gok okait is nyilvántartja. El­gondolkoztató adat, hogy a családi viszály az első helyen áll. Hasonlóan nyugtalanítóak a magas alkoholizmus, a rassz iskolai előmenetel és fegyel­mi büntetések, a munkahelyi ok, a betegségek, szerelmi bánatok, öregkor, magány, terhesség miatti szégyen, sors­csapásak. És a lakáshiány. — Ez magában azonban elég felszínesnek látszik - te­szi hozzá a psZiobiáter -, hi­szen sokkal több ember küsz­ködik ilyen és hasonló gon­dokkal, mint aki az önkéntes halált választja. Az alapvető érzelmi biztonság hiányában félnőtt emberek a „veszélyez­tetették”. Ezt gyermekkorban ikell(ene) mindenkinek tapasz­talnia, megtanulnia. Később ez már nehezebb, gyakran csak pszichoterápiás kezelés által korrigálható a sérülékenység. iEz a törődésre váró, figyel­met brutálisan kikövetelő tett tehát a társadalomhoz, vala­mennyi ünik lelki ismeretéhez in­tézett sikoly. Az egészségügy keretein túl a család elsősor­ban az, aki elejét veheti a halált kereső kísérleteknek. Ép­pen ezért kötelességük, hogy olyan szeretetteljes gondosko­dással téli világot teremtse­nek, hogy elképzelhetetlen le­gyen a kiimenékvés az életből. Gyura Barbara — Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Hol vagyunk? Lehet, hogy mások már tudnak valamit. Reméljük, rosszul. A műholdas vétel jóvoltából a tévében figyelemmel kísérhetjük például a Superen az időjárásjelentést. Nézzük, nézzük Európa, különböző égtájaira lebontott, rész­letesebb térképeket is. Közép-Európára tekintünk olykor nagy fi­gyelemmel és nem találjuk hazánk térképét. No, nem is fel­tétlenül az hiányzik, hogy az amúgy is nagyobb térképvárlaton pontosan fel legyen tüntetve valamennyi határszakasz szép rajza. De azért mégis, ebben a forgolódó európai helyzetben nem ártana, ha másutt is tudnánk, hol vagyunk, mi magyaror­szágiak .. . Könyvek a romániai magyaroknak (II.) Maguk alatt vágták - a centit... Nem elsősorban a dolog érde­kessége, pikantériája, nem is volt tisztségviselőkkel szembeni ellen­szenvünk, inkább olvasóink széle­sebb körű tájékoztatása indított bennünket arra, hogy bövitsünk egy, lapunkban tegnap megjelent köz­leményt. A DN is beszámolt (MTI- jelentés alapján) a Czinege-ügy- ben folytatott legutóbbi kihallga­tásokról. A tegnapi országos la­pok saját tudósítói több, más ér­dekességet is megemlítenek: ,,A kiskatonák ez idő tájt hasz­nálatos kimenőkabátját állítólag Czinege Lajos finn vadászkabátjá­ról mintázták. Neki sehogyan sem tetszettek a szakemberek által be­mutatott modellek, és így szólt: Hozzák be a finn vadászkabáto­mat . . .” (Népszabadság) ,,E szövevényes ügyben ijesztően sok anomália kerül felszínre. Mind­ez megtanít minket arra: hogyan nem szabad politikát csinálni egy országban. Meggyőzhet minket ar­ról, hogy nem szabad politikuso­kat kontroll nélkül működni hagyni a hazában . . ." (Népszava) ,, Kárpáti Ferenc (mostani) hon­védelmi miniszter cáfolta a Biszku Béla által elmondottakat, ugyanis nem ö ment hozzá, hanem hivatta a kb-titkár, s kész tények elé ál­lítva — Crinege Lajos jelenlétében — az MHSZ-hez vagy a munkás­őrséghez való áthelyezéséről tár­gyalt vele. „Tudtam, hogy régóta meg akarnak szabadulni tőlem” — figyelmét, hogy az Értelmiségi Klub már december i29-én közzétett egy felhívást o könyvgyűjtésre, s az — mivel több orgánumban megjelent — már eredményt is 'hozott. Több száz könyv és 20 ezer forint gyűlt be eddig, s az akciót folytatni szeretnénk. Attól tartok azonban, ha ez ügyben is fejetlenség lesz úrrá, nem 'tudunk hatékonyan se­gíteni. Kérem a tegnapi felhívás aláíróit, 'keressük egymással a kap­csolatot —, s h>o erre nem hajlan­dók, szívesen átadjuk nekik a te­repet. Akár az eddig gyűjtött ado­mányokkal együtt. A koordinációnak véleményünk szerint sem látná az ügy ■kárát . . . mondta. Ekkor Kárpáti kérte, hogy mentsék fel minden fegyveres szol­gálat alól. Amikor indokai felől érdeklődtek, ,,kipakolt”. így szüle­tett meg egy levél Czinege viselt dolgairól, amelyről tájékoztatták Kádárt is, aki — Kárpátinak iga­zat adva arra kérte őt, hogy ma­radjon továbbra is a hadseregben/ Ám érthetetlen módon Czinege La­jos honvédelmi miniszter ma­radt . . .” (Magyar Hírlap) „Milyen állami funkciót töltött be Kádár János, hogy (akkoriban) ő volt a hadsereg főparancsnoka? — kérdezte a honvédelmi vizsgálóbi­zottság egyik tagja.” Az Elnöki Ta­nács tagja volt — próbálkozott Biszku Béla . . . ,,Igaz-e, hogy Czi­nege Moszkva embere lett volna, s ezért tűrték el? — tette fel a kérdést a bizottság vezetője. „Tud­tommal nincsenek KGB-sek, csak szovjet összekötök” — válaszolta Korom Mihály (. . .) Sebők János ny. tábornok egy történettel is megörvendeztette a hallgatóságot. Tavaly nyár elején (nem tévedés, 1989 elején), távmondatban paran­csot kapott a vezérkartól, hogy két katonáját, egy szakácsot és egy pincért azonnal vezényelje őszig a tihanyi pártüdülőbe. Sőt az üdü­lő igazgatója nemcsak ingyen dol­goztatta a katonákat, hanem még élelmezésüket is a hadsereggel akarta fizettetni . . (Magyar Nemzet) (Hol és mikor lesz ennek vége?) Kenyérkeresés Kenyérkeresönek a családfőt szokták mostanság nevezni. Kénytelenek va­gyunk rájönni: ha családfő az ember, ha nem, kenyérkeresésre kárhoz- tatik széles-e megyeszékhelyen. Szerdán, másfél órával zárás előtt volt szerencsénk néhány üzletet megkeresni, kenyérért, zsemléért, szóval valamiféle lisztes betevő falatért. A Kórház téren lévő mindhárom, egymásmelletti és mindezen áruk ér­tékesítésére hivatott bolt erre való polcai üresek. Majd jön, halljuk a biztatást. A buszunk meg közben megy, az időről nem is beszélve — gondoljuk. A Supermarketben szerencsénk van. Nincs kenyér, de lesz, mondja az egyik eladó épp a pillanatban, mikor a másik megjelenik egy kisebb adag kenyérrel. Kilós, kétkilós, majd később. Ezekután akár várhatjuk a kenyér áremelését is, hiszen: felmegy az ára, tehát kevesebb fogy, tehát lesz folyamatosan. Ugye, milyen egy­szerűi? Csak mire az egész ügy tisztázódni fog, az ember már megeszi kenyere javát. Papíráremelés - lapár­emelés? Bejelentették: az újságnyo­mó papír ára január elejétől 34 százalékkal nő, s az or­szág legtöbb lapjánál ez ter­mészetesen az újság árának emelkedésével jár együtt. Megkérdeztük Molnár György­től, a Baranya Megyei Lapki­adó Vállalat főkönyvelőjétől, emelni fogják-e a Dunántúli Napló árát is, a többi lapé­hoz hasonlóan?- A hatósági .intézkedés nyomán a vállalat többlet- költsége mintegy kilencmillió forint, ezt a jelenlegi gazda­sági körülmények között nem lehet kigazdálkodni, így a Du­nántúli Napló árának emelé­se elkerülhetetlennek látszik. Az áremelést azonban nem akarjuk azonnal végrehajtani - csak akkor, ha olvasóink­nak pluszt is tudunk nyújtani. Erre törekszünk: január 10-től például minden 'héten megje­lenik a DN Plusz, melyben a választási küzdelmekben részt vevő pártok számára széles nyilvánosságot biztosítunk, s a DN Plusz heti megjelenése a hirdetések átfutási idejének jelentős lerövidülését is ered­ményezi. Ez azonban nem je­lenti azt, ihogy a lap árát most emeljük. Tegnapi számunkban jelent meg o „Könyvek romániai magyarok­nak” című írás, melyben a Vörös- kereszt, o DEMISZ és a Művelt Nép Könyvterjesztő Válla lat tudat­ja olvasóinkkal, hogy a Romániá­ban élő magyarok számára könyv- gyűjtési akciót Indít. Délután dr. Horváth Csaba, a Pécs-baranyai Értelmiségi Klub elnöke kereste ro­vatunkat telefonon: — A felkelés első napjaiban a szervezetlenség miatt nemegyszer előfordult, ihogy vér- és kenyérszál­lítmányok romlottok meg. A szer­vezetlenséget elkerülendő ezúttal hívom fel az említett szervezetek

Next

/
Thumbnails
Contents