Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-26 / 25. szám

Dunántúlt napló 1990. január 26., péntek Az Országgyűlés harmadik munkanapja (Folytatás az í. oldalról) nek az előző napon feltett kérdésére, .miszerint a KGB- nelk, illetve a szovjet belügy- rrvinisztéri urrvnak vannak-e ta­nácsadói Magyarországon. Mint mondta, ilyen tanács­adók nem tart ázik ódnak ha­zánkban, itt vannalk azortban képviselőnk, mint ahogy a magyar Be I ügyrriinisztériu m - nak is vannak munkatársai e két szovjet szervezetnél. Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.), annak az álláspont­jának adott hangot: az a tény, hogy a lehallgatási bot­rány kirobbanhatott, annak is köszönhető, hogy a legfőbb ügyész nem állt hivatása magaslatán. Az elnöklő Horváth Lajos kérésére ezután az Ország- gyűlés megszavazta, hogy ne nyissanak újabb vitát a tör­vényjavaslat felett, majd szavazás következett. A szer­daihoz hasonló módon, most sem kapta meg az elfoga­dáshoz szükséges minősített, kétharmados szavazati több­séget a különleges eszközök alkalma zását engedélyező személyre tett két javaslat egyike sem. Ékkor állt fel Németh Mik­lós miniszterelnök, és a kor­mány nevében egy újabb ja­vaslatot tett. Azt indítványoz­ta, hogy arra az átmeneti időre, amíg az új parlament elfogadja a nemzetbiztonsá­gi törvényt, az igazságügy­miniszter legyen az, aki en­gedélyt adhat a különleges eszközök alkalmazására. Mivel merőben új javaslat hangzott el, az elnök a ház­szabályok szerint szünetet rendelt el, s a kérdést ki­adta megvitatásra o jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. A szünet után Fodor István vette át az elnöklést, s - mivel úgy vélte, elhúzódik a bizottság ülése —, javasolta, hogy folytassák a munkát az állami vállalatokra bízott va­gyon védelméről, valamint az Állami Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslatok vitá­jával. iFilló Pál (Budapest 18. vk.), az utóbbiról kívánta vélemé­nyét kifejteni. Az előterjesz­tett törvénytervezet szélsősé­gesen egyoldalú gazdaság- politikai álláspontot képvisel - mondta. Javasolta, hogy azolk a vállalatok, amelyek jelenleg is vállalati tanácsi, illetve közgyűléses irányítás alá tartoznak, kopjanak tör­vényi biztosítékot arra, hogy a vállalat csak akkor kerül­hessen államigazgatási fel­ügyelet alá, ha ezzel a dol­gozói kollektíva többsége egyetért. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bi- har m., 15. vk.) utalva arra, hogy az állambiztonsági ügyék kapcsán Tamás Gáspár Miklós képviselőtársa Né­meth Miklós mértéktartó, határozott és jövőbe mutató hozzászólását minősíthetet­lennek ítélte, annak a véle­ményének adott hangot, hogy a miniszterelnök tételesen va­lóra váltotta korábbi ígérete­it. A most tárgyalt két gaz­dasági törvényjavaslat is en­nék jegyében került az Or­szággyűlés elé. A továbbiak­ban a vagyonügynökséggel 'kapcsolatos törvénytervezetet elnagyoltnak, helyenként szakszerűtlennek ítélte; java­solta, hogy a szakbizottság jogászok bevonásával tár­gyalja meg. Zsidei Istvánná, (Heves m., 5. vik.) helyeselve a vagyon­ügynökség létrehozását, rá­mutatott: jelenleg sem kör­vonalazódott a tulajdonreform törvényi koncepciója, holott éppen ebből kellett volna le­vezetni a kapcsolódó törvé­nyéket, így a vagyonvédele­mét is. A tulajdonreform kapcsán a képviselő fontosnak tartot­ta az alkalmazotti részvény- vásárlást, a dolgozói tulajdon megteremtését. Marx Gyula (Zala megye 2. vk.) támogatta, hogy a privatizáció ellenőrzött folya­mat legyen, s ennek kézben­tartására egy jól szervezett, rugalmas szervezetet tartott alkalmasnak. Debreczeni Józsel (Bács-Kis- kun m., 3. vk.) azt kifogásolta, hogy bár már egy éve tapasz­talhatók a spontán privatizá­ció nemkívánatos hatásai, az e folyamat megállítását célzó törvényjavaslatok mégis csak most kerülnek a parlament elé. A benyújtott törvényterve­zetek pedig — véleménye sze­rint — hézagosak, kijátszhatók, kompromisszumoktól szabdal­tak. Ezért több módosító ja­vaslatot is benyújtott, mert úgy véli, hogy változtatások nélkül e jogszabályok nem érhetik el alapvető céljukat. Szót kapott még Koltai Imre (Pest m., 28. vk.), Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), Bognár Józsel (országos lista). Fodor István az általános vitát lezárva bejelentette, hogy a részletes vitával folytatja munkáját az Országgyűlés. E munkafázisban csak Balia Éva (Budapest, 46. vki) kért szót, aki hangsúlyozta, hogy mind­két törvényjavaslatot támogat­ja. A vagyonügynökség fel­ügyelete kérdésében egyetért a kormány álláspontjával, amely szerint az a Miniszter- tanács alá tartozzon. Benyúj­tott módosító javaslataihoz hozzáfűzve kezdeményezte: rögzítsék törvényben, hogy a vagyonügynökség az állami vagyon elidegenítését vagy ke­zelésbe adását csak kivétele­sen tehesse meg. Ezzel a részletes vita lezá­rult. Ezt követően a Polgári Tör­vénykönyv egyes rendelkezé­seinek módosítása került a képviselőtestület elé. Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) önálló indítványáról, valamint az igazságügyi tárca módosító javaslatairól kellett dönteniük a képviselőknek. A gödöllői képviselő a Ptk. alapítványok­ra vonatkozó rendelkezéseinek módosítására tett javaslatot, miszerint: szűnjék meg az ala­pítványok államigazgatási fel­ügyelete. Az Igazságügyi Mi­nisztérium előterjesztését László Jenő államtitkár ismer­tette, hangsúlyozva: a Ptk. rendelkezéseinek módosítását az teszi indokolttá, hogy az elmúlt ülésszakon elfogadott új lakásgazdálkodási koncep­cióhoz kell igazítani a Polgá­ri Törvénykönyv ide vonatkozó passzusait. A két előterjesztésről együt­tesen határozott a Tisztelt Ház, és mind Roszik Gábor, mind az igazságügyi tárca in­dítványát elfogadta. A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módo­sításáról szóló törvényjavaslat elfogadása után a plénum a Kossuth-díjról szóló törvény tárgyalásával folytatta munká­ját. László Jenő igazságügyi mi­nisztériumi államtitkár rövid előterjesztésében hangsúlyoz­ta: a közélet egyik fájdalmas mulasztása, hogy az utóbbi több mint 40 évben számos kiváló művész, tudós, gazdasá­gi és műszaki szakember mél­tó elismerésére politikai okok­ból nem került sor. E kiváló­ságok egy része hazánkat el­hagyva, jelentős alkotásokat hozott létre, nemzetközi tekin­télyre tett szert, mások itthon nyújtottak kimagasló teljesít­ményeket. A kormány a törvényjavaslat beterjesztésekor a nemzeti megbékélés céljától vezérelve abból indult ki, hogy akkor sincs késő, ha a nemzeti elis­merés már csak posztumusz jelleggel fejezhető ki. Odaíté­lésének időpontjául pedig március 15-ét javasolja. Miután a témában illetékes kulturális bizottság számos módosító javaslatot nyújtott be, az Országgyűlés a tör­vényjavaslatot általános és részletes vitában tárgyalta. Először Tóth János, a kulturá­lis bizottság előadója kapott szót, aki olyan alternatív ja­vaslatot ismertetett, amelyet a bizottság még nem tárgyalt. Nevezetesen azt, hogy a díjat Széchenyi Istvánról neveznék el. Hozzászólt a törvényjavas­lathoz Bognár Józsel (országos lista), Eke Károly (Csongrád megye, 10. vk.), ördög Ferenc (Zala megye, 7. vk.), Cselőtei László (Pest megye, 2. vk.). A törvényjavaslat részletes vitájában senki sem kért szót. Az elnöklő Fodor István a névváltoztatásra vonatkozó ja­vaslatot véleményezésre kiadta a kulturális bizottságnak. Ezután a képviselők rátértek az 1989. évi állami költségve­tés hiányának átmeneti finan­szírozásáról szóló országgyűlé­si határozattervezet megvitatá­sára. A kormány nevében Békési László pénzügyminiszter fűzött szóbeli kiegészítést az előre kiküldött írásos előterjesztés­hez. A miniszter emlékeztetett arra: 1989 lesz az első olyan esztendő, amikor a IV. ne­gyedévi állami költségvetést terhelő kamatkiadások már nem húzódnak át a következő évre. A csomagtervben jóvá­hagyott 21 milliárdos hiánnyal szemben ez a negyedéves át­húzódás körülbelül 30—33 mil­liárd forintos többlethiányt fog 1989-re jelenteni. A vég­ső elszámolásra természetesen a költségvetési zárszámadás keretében kerülhet sor, vala­mennyi vállalati, illetve költ­ségvetési szerv mérlegbeszá­molójának ismeretében, ami a szokásoknak megfelelően, va­lamikor az év közepe táján kerülhet a parlament elé. Ad­dig azonban gondoskodni kell a költségvetés finanszírozásá­ról, a likviditás megőrzéséről. Most tehát nem az 1989. évi költségvetés előzetes hiányá­nak jóváhagyásáról van szó — mondta a miniszter —, hanem a kormány ahhoz kér felhatal­mazást, hogy a zárszámadás törvényének végleges elfoga­dásáig átmenetileg felhatal­mazást kapjon rövid lejáratú jegybanki hitel finanszírozásá­hoz. A parlamentet e felha­talmazás megadására kérte. Técsy László (Szabolcs-Szat- már-Bereg m„ 19. vk.) a mos­tani Országgyűlés eddigi mun­káját úgy összegezte: politikai téren sokat tettek, a gazdasá­got viszont az összeomlás ha­tárához juttatták. A miniszter vitatkozott Té­csy László képviselőnek azzal az állításával, hogy a ma­gyar gazdaság összeomlása elkerülhetetlen. Véleménye szerint ez a gazdaság számos feszültséggel, válságjellel küzd, de a kormány felelős­séggel állítja, az összeomlás elkerülhető. Az idén maxi­mum 10 milliárd forintos hi­ányról leihet szó; a gazda­ság valamennyi előirányzata s programja ennek a célnak a megvalósítását szolgálja. A miniszter arról is szólt, hogy a felhalmozódott költ­ségvetési hiány -, amelynek értéke körülbelül 500 milliárd forint, az 1100 milliárdos összes államadósságiból — nem egyszerűen a belső ál­lami költekerés következmé­nye. Király Zoltán kérdésére a miniszter úgy válaszolt, hogy nincs tudomása semmiféle le­tétről, az államháztartást tel- jeSkörűen mutatta be a kor­mány a parlamentnek. Ezután határozathozatal kö­vetkezett: az Országgyűlés 188 igenlő szavazattal, 40 ellenvéleménnyel és 61 tar­tózkodás mellett elfogadta az 1989. évi állami költségvetés hiányának átmeneti finanszí­rozásáról szóló határozat- tervezetet. Ezt követően Bölcse y György kért szót, hogy a jogi bizottság álláspontját tol­mácsolja Németh Miklós mi­niszterelnök javaslatával kap­csolatosan, miszerint az igaz- ságügymiíniszter felügyelje a belső biztonsági szolgálat te­vékenységét. Bölcsey György elmondta: a bizottság egyet­ért a miniszterelnök indítvá­nyával, és ennék értelmében az erről szóló előterjesztés immár egy harmadik válto­zatban kerül a Tisztelt Ház elé. Felkérte ugyanakkor az Országgyűlésben jelen lévő pártok képviselőit: nyilatkoz­zanak e kérdésben, hogy az­után ne lehessen lépten-nyo­mon megkérdőjelezni, úgy­mond „megtorpedózni" a mi­niszter ilyen irányú tevékeny­ségét. Az egyéni vállalkozásról A szünet után a képviselők az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat vitájával foly­tatták a munkát. A törvény- javaslatot Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter terjesz­tette elő: Elmondta: a mű­ködőképes piacgazdaság megteremtéséhez nélkülözhe­tetlen a tulajdonviszonyok átfogó átalakítása. Lényeges, hogy a gazdaságban növe­kedjék a magántulajdonon alapuló vállalkozások rész­aránya. Mind ez ideig hiány­zik azonban a nem társasági formában működő magán- vállalkozások törvényi szabá­lyozása. Jelenleg Magyaror­szágon 40 ezer magánkeres­kedő tevékenykedik, s a ma­gánkereskedelemben dolgozók létszáma eléri a 72 ezret A kisiparosok száma 164 ezer, s a foglalkoztatottakkal együtt pedig 225 ezerre tehető. A törvényjavaslat elfogadá­sa esetén az egyéni vállal­kozás alanyi joggá válik. A tanácsi szakigazgatási szet- vek a vállalkozásra jogosító igazolványt a vállalkozó be­jelentése alapján mérlegelés nélkül kötelesek kiadni, ha a vállalkozó a törvényben meg­határozott feltételeknek meg­felel. Kulcsár Kálmán azt java­solta, hogy csak április 1- jén lépjen hatályba o törvény, amennyiben azt a parlament elfogadja. Addig ugyanis fel­tétlenül szükséges, hogy meg­történjen a kapcsolódó jog­szabályok felülvizsgálata. Ez a murtka egyébként folya­matban van. Az egyéni vállalkozásról szóló törvényjavaslat emellett a vállalkozások nagyságrend­jét adminisztratív eszközökkel nem kívánja korlátozni. Nem állapítja meg ezért a foglal­koztatható alkalmazottak szá­mát sem. Ennek következté­ben szükséges a társasági törvény azon szakaszainak hatályon kívül helyezése, amelyek kizárólag természe­tes személyekből álló gaz­dasági társaságoknál előírják az alkalmazotti létszámhatárt, s ezt 500-ban állapítják meg - mondotta befejezésül Kul­csár Kálmán. A minisztert követően a re­form ügyi bizottság képvisele­tében felszólaló Morvay László (Bp., 33. vk.) kijelentette: a bizottság az egyéni vállalko­zás átfogó, összehangolt, egységes szabályozását indo­koltnak tartja. Az általános vitában szót kért Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), Varga Miklós (Veszp­rém m., 10. vk.), Balogh László (Pest megye, 29. vk.). A részletes vitában kapott szót Varga Lajos (Pest megye, 26. vk.), Tamás Gáspár Mik­lós (Budapest, 14. vk.), Fodor Erzsébet (Hajdú-Bihar m., 16. vk.). Még az ebédszünet előtt a plénum visszatért a különle­ges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésé­nek átmeneti szabályozásáról szóló törvényjavaslatra azzal a szándékkal, hogy végre meg­szülessék a döntés. Elsőként a parlament politikai csoport­jainak vezetői ismertették cso­portjuk álláspontját arról, hogy kinek a joga legyen a különleges titkosszolgálati esz­közök engedélyezése. Az Országgyűlés csütörtökön határozatot hozott arról, hogy bizottságot állít fel a belső biztonsági szolgálat tevékeny­ségének vizsgálatára. A hatá­rozat szerint a bizottság tag­jai a parlament politikai cso­portjaiból kerülnek ki. így a független képviselők, az MDF, a Magyar Néppárt, az MSZP, az MSZMP, az SZDSZ és a semleges képviselők csoport­jának egy-egy tagja alkotja majd a testületet, amelynek elnöke független képviselő lesz. A bizottság feladata a bel­ső biztonsági szolgálat tevé­kenységének ilcivizsgálása. Vizs­gálatának módszerét, eljárási és működési rendjét maga határozza meg. A vizsgálat so­rán a bizottság által kért ada­tokat — az alkotmány 21. pa­ragrafusának (3) bekezdése alapján - mindenki köteles a rendelkezésére bocsátani, ille­tőleg köteles előtte vallomást tenni. A bizottság munkájá­nak befejezésekor megállapí­tásairól az Országgyűlést tá­jékoztatja. A bizottság feladata to­vábbá — a különleges titkos- szolgálati eszközök és mód­szerek engedélyezésének át­meneti szabályozásáról szóló törvény alapján — az igazság­ügyminiszter által végzett en­gedélyezési tevékenység figye­lemmel kísérése. Az igazság­ügyminiszter köteles munkájá­ról havonta tájékoztatást ad­ni a bizottságnak. A testü­let tagjait e tevékenységük so­rán az államtitkok védelmé­ről szóló jogszabályokban fog­lalt kötelezettségek terhelik. Az Országgyűlés csütörtöki ülésén a bizottság tagjának javasolták Viola Károlyt (Pest megye, 14. vk.), Roszik Gá­bort (Pest megye, 4. vk.), Ta­más Gáspár Miklóst (Buda­pest, 14. vk.), Fodor Lászlót (Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye, 19. vk.) és Solymosi Jó­zsefet (Tolna megye, 4. vk.). A bizottság tagjaira azonban a politikai csoportoknak írás­ban is javaslatot kell tenniük, s ezt Fodor Istvánhoz, az Or­szággyűlés megbízott elnöké­hez kell eljuttatniuk. Ezután vita bontakozott ki arról, melyek azok a napiren­dek, amelyeket a mostani ülésszakon még feltétlenül meg kell tárgyalniuk a képvi­selőknek. Az ügyrendi vitá­ban felszólalt: Vassné Nyéki Ilona (Pest m„ 1. vk.); BánllyGyörgy (Bu­dapest, 4. vk.); Biacs Péter (Budapest, 30. vk.); Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.); Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.). Végezetül a Tisztelt Ház úgy döntött: a földtörvény és a családjogi törvény módosítását a mostani ülésszakon tárgyal­ják meg, míg az átalakulási törvény csak februárban kerül napirendre. Ezután a képvise­lők a Kossuth-díjról és a Szé- dheftyi-díjról szóló törvényja­vaslatról határoztak. Tóth János, a kulturális bi­zottság előadója bejelentette, hogy a bizottság elfogadta Cselőtei László képviselő és Glatz Ferenc miniszter egybe­hangzó javaslatát, és úgy ha­tározott, hogy a korábbi mó­dosításokat is magában fog­laló új szöveget terjeszt a parlament elé. A módosított törvénytervezet értelmében: kü­lönösen kiemelkedő szellemi alkotások jutalmazására Kos­suth- vagy Széehenyi-dij ado­mányozható. (Az utóbbi a ko­rábbi Állami-díj helyébe lép.) A két díj minden tekintetben azonos értékű, és külalakjá­ban azonos jelvényekkel tár­sul. A javadalmazás mértéke is mindkét díj esetében azo­nos. A képviselők nagy több­sége öt ellenszavazattal nyolc tartózkodás mellett elfogadta a módosított törvénytervezetet. Ezt követően rátértek az egyes értékpapírok nyilvános forgalomba hozataláról és for­galmazásáról, valamint az ér­tékpapírtőzsdéről szóló tör­vényjavaslat m e g tá rg y a I á s á r a. A tervezetet iBékesi László pénzügyminiszter terjesztette a képviselők elé, is egyúttal ő ismertette a terv- és költ­ségvetési bizottság állásfog­lalását is. Hozzászólási szán­dékát egy képviselő sem je­lezte, s az értékpapír-törvényt az Országgyűlés elfogadta. Következő napirendi pont­ként a földről szóló 1987. évi I. törvény és a termelőszövet­kezeteikről szóló 1967. évi III. törvény egyes rendelkezései­nek módosítására tett tör­vényjavaslat került a Tisztelt Ház elé. (Folytatás a 3. oldalon) dunántúli 'Regionális vízmüvek pécsi üzemigazgatósága korszerű energia és vízellátási központjába ♦ elektrikus végzettségű DISZPÉCSERT keres. Jelentkezni lehet: a 27-388-as telefonszámon a munkaügyi előadónál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents