Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-24 / 23. szám

\ é 1990. január 24., szerda Dunántúli napló 3 Az Országgyűlés januári ülésszaka Baranyai képviselők a tanácskoiás szünetében (Folytatás a 2. oldalról) A továbbiakban a törvény- javaslat néhány alapvető ren­delkezését ismertette, jelezve egyúttal azokat a vitás kérdé­seket is, amelyek az egyhá­zakkal és a politikai szerve­zetekkel történt megbeszélé­sek során felmerültek, same­lyek az egyeztetések alapján megoldódtak. A javaslat szerint vallása, meggyőződése és azok kinyil­vánítása, illetve gyakorlása miatt senkit semmilyen hát­rány nem érhet, és semmifé­le előny nem illet meg. Na­gyon fontos előírás az is, hogy állami, hatósági, nyil­vántartásba, vallási és más meggyőződésre vonatkozó ada­tot nem szabad felvenni. Garanciális szabály — szö­gezte fe a miniszter -, hogy a lelkiismereti és vallássza­badság gyakorlásában senkit sem szabad akadályozni. A jog gyakorlásával kapcsolat­ban rögzíti a javaslat, hogy lelkiismereti szabadságra hi­vatkozással - törvényi kivétel hiányában - nem lehet meg­tagadni az állampolgári köte­lezettségek - például a hon­védelmi munkakötelezettség, a közteherviselési kötelezettség - teljesítését. Kulcsár Kálmán szólt arról, hogy a közjogi alanyi jog tar­talmának meghatározásakor több egyház képviselője cél­szerűnek tartotta annak ki­mondását, hogy a vallás sza­bad gyakorlását lehetővé kell tenni a szociális, egészség- ügyi, gyermek- és ifjúságvé­delmi intézményekben gondo­zottak, a büntetés-végrehajtá­si intézetben fogva tartottak és a hadkötelezettség alap­ján katonai szolgálatot telje­sítők számára. A kényszertar­tózkodási helyeken történő vallásgyakorlat „alárendelt” azonban az említett intézmé­nyek, szervezetek működési rendjének, mert az kizárólag azzal összhangban, illetve an­nak sérelme nélkül történhet. A javaslat a szociális, egész­ségügyi, gyermek- és ifjúság- védelmi intézményekben, bün­tetés-végrehajtási intézetben az egyéni és a közösségi val­lásgyakorlat, a katonai léte­sítményben pedig az egyéni vallásgyakorlás lehetőségét rögzíti, emellett azonban ki­mondja: a katonai létesítmé­nyeken kívül a katona vallás­gyakorlásában nem korlátoz­ható. Hangsúlyozni kell — mu­tatott rá a miniszter —, hogy az egyéni joggyakorlat kate­góriájába beletartozik: a ka­tonák, ha azonos hitelveket vallanak, összegyűlhetnek, de szervezett közösségi vallásgya­korlatot nem folytathatnak. A javaslatban foglaltakat tovább részletezve Kulcsár Kálmán rámutatott: a terve­zet a lelkiismereti és vallás- szabadság jogának részeként értelmezi az egyházalapítás jogát. Meghatározza az ala­pítás (a nyilvántartásba vé­tel), a működés és a — meg­határozott törvényi feltételek fennállása esetén biztosított- nyilvántartásból való törlés szabályait. Az állam és az egyházak kapcsolatára vonatkozóan Kul­csár Kálmán kifejtette: az egyházak olyan autonóm szer­vezetek, amelyek ügyeibe az állam nem avatkozik — azok belső törvényei sem szorulnak állami megerősitésre -, a kü­lönböző egyházakat azonos jogok illetik és kötelezettsé­gek terhelik, azaz egyenjo­gúak: és az állam semmilyen belső egyházi szabály végre­hajtásához nem nyújt segítsé­get kényszerítő eszközeivel. A miniszter ezután kitért ar­ra is, hogy az esetben, ha az egyház olyan tevékenysé­get végez, amelyet jogszabály rendez, rá ugyanazon szabá­lyok vonatkoznak, mint más szervezetekre. A javaslat megállapítja: az egyház minden olyan nevelé­si-oktatási, kulturális, szociá­lis, egészségügyi, gyermek- és ifjúságvédelmi tevékenységet elláthat, amelyet magas szin­tű jogszabály nem tart fenn kizárólagosan az állam vagy annak szerve, intézménye szá­mára. A javaslat azt is rögzíti, hogy bármely egyház a ta­nulók, a hallgatók és a szü­lőik kezdeményezésére az ál­lam által fenntartott nevelési és oktatási intézményekben vallásoktatást tarthat, az az oktatás azonban nem köte­lező jellegű, és értelemszerű­en a vallásoktatáson nyújtott teljesítmény a tanuló, hallga­tó tanulmányi eredményébe sem számítható be. Az emlí­tett egyházi tevékenységet az állom normatív módon, meg­határozott költségvetési tá­mogatással segíti. Kulcsár Kálmán kiemelte: az egyházak működésének spe­ciális jogi, állami korlátáit e törvényjavaslat elfogadásával az Országgyűlés végképp le fogja bontani. Tevékenységük megítélése közvetlenül a társadalom, az egyes emberek, közösségek ál­tal történik, majd. Minthogy azonban az országban legna­gyobb szerepet betöltő egy­házak munkájának anyagi fel­tételeit a négy évtizeddel ez­előtti állami intézkedések szét­rombolták, a társadalom kö­telessége, hogy minden lehet­séges módon segítse ennek az igazságtalan és hibás in­tézkedésnek az orvoslását, s ezzel az egyházak működő­képessé váljanak. A miniszter végezetül han­goztatta: lehetővé kell tenni, hogy a kártalanítás nélkül ál­lami tulajdonba vett, egykor egyházi tulajdonú oktatási, egészségügyi, szociális és hit életi célt szolgáló épületeket igényeik szerint ismét az egy­házak használhassák ilyen jel­legű tevékenységre. A prob­léma rendezéséhez szükséges jogszabály előkészítés alatt áll. Kulcsár Kálmán expozéjá­hoz a jogi, igazgatási és igaz. sógügyi bizottság képviseleté­ben Czorna László fűzött ki­egészítést. Az előadó hangoz­tatta: a törvény megalkotásá­val végre minden ember ma­gánügyévé válhat hite, vallá­sa, amivel méltóságát nyerhe­ti vissza, vállalhatóan, min­den félelemtől, előítélettől mentesen. A jogi bizottság vitája so­rán felmerült: a tervezet ér­telmében a Minisztertanács­nak az egyházakkal karöltve 1990. december 31-ig kelle­ne felülvizsgálnia mindazokat a megállapodásokat, amelye­ket a mostani törvény meg­alkotása előtt kötöttek a lel­kiismereti és vallásszabadság­ról. Az elnöklő Jakab Róbertné ezt követően bejelentette, hogy - tekintettel a benyújtott mó­dosító indítványokra - álta­lános és részletes vitára bo­csátja a törvénytervezetet. Roszik Gábor (Pest m„ 4. vk.) evangélikus lelkész; Szent- ágothal János (országos lis­ta); Eke Károly (Csongrád m., 10. vk.); Vona Ferenc (Pest m., 16. vk.); Pregun István (Szabolcs-Szatmár-Bereg m„ 1. vk.); a Görög Katolikus Hittudományi Főiskola rekto­ra; Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.). Az általános, illetve részle­tes vitában felszólalt: Bíró Imre (országos lista) kanonok; Nagy Józsel (Bara­nya m., 6. vk.); Biacs Péter (Budapest, 30. vk.); Tóth Ká­roly (országos lista) reformá­tus püspök; . Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.). Ezután az elnöklő Jakab Róbertné bejelentette, hogy a vitában elhangzott módosító javaslatokat véleményezésre kiadja a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságnak. Glatz Ferenc művelődési mi­niszter ezzel összefüggésben kért szót, s javasolta, hogy a bizottság ne foglalkozzék a Pregun István képviselő által felvetett kérdésekkel, mert sa­ját hatáskörében rendelkezik azokról. Az ülés elnöke délután há­romnegyed 5-kor berekesztette az Országgyűlés januári ülés­szakának első munkanapját. Sztrájk helyett megállapodás Bár a képviselőket az ideérkezésben már nem akadá­lyozta, de a főváros közlekedésében súlyos zavart okozott a BKV dolgozóinak sztrájkja. A szakszervezetek vélemé­nyéről Nagy Sándort kérdeztem;- A személyes véleményemet mondom. Nekem az az ál­láspontom, hogy meg kell kísérelni a tárgyalást, minden­féle eszközt igénybe venni, hogy a szociális, bér-, és egyéb problémák megoldódjanak. A sztrájk csak a leges­legvégső eszköz lehet, mert egy szétterülő, elhúzódó sztrájk a gazdaságot teljesen szétzilálja. Ugyanakkor nem lehet elvitatni az embereknek, szak­máknak azt a jogát, hogy ha úgy érzik, senki sem fog- Iqlkozik érdemben az ügyeikkel, és nem látnak más meg­oldást, a sztrájk eszközéhez folyamodjanak. A Volán és a BKV sztrájkja szerintem törvényes és gondosan előké­szített akció volt, ügyeltek arra, hogy bizonyos minimális szolgáltatást fenntartsanak, és a közvéleményt is idejé­ben tájékoztatták. Mindemellett a következő napokban - hetekben - mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne a- különféle szakmák sztrájkjai kövessék egy­mást, hanem valami elfogadható megállapodással lehes­sen megoldani ezeket a problémákat, úgy, hogy a gazda­ságnak se jelentsen elviselhetetlen terheket. A keretes anyagokat irta: Sóvári Gizella Üresen álló, száraz, 35 m körüli belvárosi helyiséget bérelnénk irattározás céljára: ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR Baranya Megyei. Igazgatósága Pécs, Rákóczi út 44. Ügyintéző: Kásádi Tibor Fogadás egyházi személyiségek tiszteletére Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke kedden, a parlament ülésének szünetében fogadást adott a ma­gyarországi egyházak vezető képviselői tiszteletére, akik a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházak­ról szóló törvény tárgyalására kaptak meghívást. A foga­dáson megjelent Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Ott voltak az országgyűlési képviselők közül az egyházi személyiségek is. Fodor István az Országgyűlés nevében köszönetét mon­dott az egyházaknak és felekezeteknek a törvény előké­szítéséhez nyújtott segítségükért.--------Például— S zerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt TILTAKOZÓ NAGYGYŰLÉS Január 25-én, csütörtökön délután 5 órakor nagygyűlést tartunk a Széchenyi téren azért, hogy tiltakozzunk a dolgozó népet sújtó, szinte hétről hétre bekövetkező indo­kolatlan ár- és adóemelések ellen. Ezeknek ugyanis csupán az a céljuk, hogy a kormány többmiliiárdnyi költségvetési hiányát mérsékeljék. Nem ér­tünk egyet a fizetőképes ke­reslet további csökkentésével, mert ez nemcsak gazdálkodó egységeink válságos, vesztesé­ges helyzetét fokozná, hanem népünk elszegényedését is nö­velné, sőt a hiányos táplál­kozás következményeként egészségét, és ami a legszo­morúbb, ifjúságunk testi és szellemi fejlődését is veszélyez­tetné. Kérjük mindazokat, akik egyetértenek a nagygyűlés fen­ti célkitűzéseivel, megjelené­sükkel fejezzék ki tiltakozásu­kat a nép életszínvonalát súj­tó intézkedésekkel szemben. A Magyar Szociáldemokrata Párt pécs-baranyai szervezete * Felhívta szerkesztőségünket tegnap Sarkadi Kálmán, a ADÓDÓ ADÓ Mecseki Bányászok^ Szakszer­vezeti Szövetsége (MBSZSZ) ügyvezető elnökségének tagja és a következők közlését kér­te : „Az MBSZSZ a Szociálde­mokrata Párt pécs-baranyai szervezetével tiltakozó nagy­gyűlést hirdetett 1990. január 25-én 17 órára Pécsett, a Széchenyi térre, a kormány ár-, lakbér- és kamatadó in­tézkedései ellen. Szövetségünk a rendezvény eredeti céljá­val továbbra is egyetért és tiltakozik az állandó draszti­kus áremelések ellen. Az MBSZSZ január 23-án tartott rendkívüli ülésén úgy döntött, hogy visszavonja a tiltakozó nagygyűlés meghir­detését, mivel tudomásunkra jutott, hogy 'a Szocdem Párt a rendezvényt saját pártpolitikai és választási propagandacé­lokra kívánja felhasználni, nem pedig az eredetileg meg­hirdetett tiltakozásra. így az MBSZSZ a január 25-i nagy­gyűlésre nem mozgósítja a szervezeteit és tagjait, hiszen —, alapszabályának megfelelő­en —, továbbra is pártérdeked tői függetlenül kíván tevé­kenykedni." Március 20-ig, akiket illet, adóbevallást tesznek, és befize­tik a megfelelő összeget a megfelelő hatóságnak. A tévé pé­csi stúdiójának hétfő esti műsorában hallhattunk egy adatot az úgynevezett „láthatatlan jövedelmek" után fizetett pénzekről. E szerint megyénkben 2660-an fizettek — személyenkénti átlag­ban évi 9200 forintnak megfelelő összeget „láthatatlan jöve­delmük" után. Dr. Sasvári Lászlót, az APEH megyei igazgatóhelyettesét kérdeztük a részletekről, közreműködésével jó néhány fontos adatot először közölhetünk: — A hétköznapokban láthatatlan jövedelem elnevezés alatt általában a borravalóra, hálapénzekre gondolnak az emberek. A hivatalos jogi nyelv „fokozott gondoskodásért" járó külön juttatást jelöl meg. A két említett dolog végül is fedi egy­mást. Ezt mutatja, hogy elsősorban benzinkutasok, pincé­rek, magánpraxist végző orvosok, fodrászok, taxisok fizettek nekünk, 19Q8-ban szerzett „pluszjövedelmük” alapján. Mindenekelőtt megemlítem: például a benzinkutasok or­szágos átlagban és havonta 2700 forintnyi pluszjövedelem után fizettek adót, az említett jogcímen. Tudjuk természetesen, hogy nem mindenki adózott, akinek ilyen pluszpénze van, tisztában vagyunk azzal is, hogy sok esetben nehezen nyo­mozható ki, hogy akár egy adott munkahelyen ki, mikor és milyen kapcsolatok alapján jut „láthatatlan jövedelemhez”. Itt jegyzem meg azt is, hogy az adóhivatal nem nyomozó- hatóság, de lakossági bejelentésre vagy konkrét adatok bir­tokában kénytelenek vagyunk vizsgálatot kezdeményezni ezek­ben az ügyekben is. Végezetül szeretnék néhány konkrét adatot ismertetni, a lát­hatatlan jövedelmeket bevalló megyei tényeket.- Az 1988-as bevételek alapján, a megyében jegyzett 277 autószerelő közül 4, az 52 rádió-tévé műszerész közül 1, a magánpraxist folytató 133 orvos közül 51, az 1350 taxis közül 463. az 500 fodrász közül 82 fizetett 3-7000 forint közötti oluszjövedelem után éves odót. Eseteinkben maszekokról van szó. Megjegyzésünk: nyilván az állami cégeknél, a szolgáltatásokban és másutt dolgozóknál is csurran-cseppen vagy forintban, vagy természetben. 1988-as jövedelmek alapján tehát mintegy 19 és fél millió forintnyi adót fi­zettek az emberek láthatatlan jövedelmük után. Már akik fizettek. A pénz ugyanabba a nagy kalapba kerül, ahová a többi adó. A láthatatlan jövedelmek megjelenése persze korántsem adózási kérdés, sokkal inkább gazdasági szerkezetünk hiányosságainak mutatója. SZINDIKÁTUS A Független Szakszervezetek Ligája az elmúlt héten „fel­jelentette" a népnek a SZOT- ot, mondván, Nagy Sándorék a szakszervezeti tulajdont zárt részvénytársaságba akarják át­menteni. Medveczky Antalt, a Szakszervezetek Megyei Kép­viseletének vezetőjét kérdez­tük a részletekről: — Számomra egyelőre sem­mi nem derült ki abból, mit akar a Liga .. . Nem tudom, ki és kit próbál kifosztani a vagyonából. Véleményem sze­rint itt fatális félreértések so­rozatának vagyunk tanúi. Az állítólagos szindikátus-terve­zetről az országos központból semmiféle tájékoztatást nem kaptunk - én egyébként is ól­vitának tartom az ügyet, az egész nem más, mint hangu­latkeltés. Ha ugyanis a SZOT rt.-t alapítana a saját va­gyon forgatására, az csak a tagság érdekeit szolgálná. Er­ről egyébként —. ha van ilyen terv >— csak a március elején sorra kerülő SZOT-kongresz- szus dönthet. Sajnos, Baranya ez ügyben nem érdekelt: a SZOT-nak a megyében sem­milyen vagyona nincs. Bár lenne, és bár forgathatnánk... EGY ZACSKÓ LŐSZER A Baranya Megyei Talajerőgazdálkodási Vállalat egyik szip­pantás kocsijának csövében tegnap -, miközben a Pécs, Tö­rök I. u. 2. szám alatti ház ülepítő aknáját, magyarul pöce- gödrét tisztította -, dugulás keletkezett. Amikor tisztítani pró­bálták, jó néhány, 1932-ben gyártott karabély-lőszer hullott ki belőle, majd a tartály kiürítése után újabb adag töltény került elő. Szerencsére baleset nem történt. Ha nem is mindennapos dolog, hogy világháborús '„emlé­keket" találnak a legkülönbözőbb helyeken, (a szippantások már 1986-ban is kifogtak Pécsett egy kézigránátot), azért az ügyet nemigen lehet szenzációnak tekinteni. Hacsak ... Hacsak azt a tényt nem hagyjuk figyelmén kívül, hogy a történetben szereplő gödröt ezelőtt két hónappal tel­jesen kitisztították. Ráadásul a helyszín biztosítói közül többen úgy vélekedtek, hogy —, mivel a töltényeken korrózió alig fe­dezhető fel —, a lőszerek nem régóta kerülhettek az aknába. Odakerülésük időpontját természetesen tüzetes vizsgálattal le­het csak megállapítani,, de a gyanú felmerült. <

Next

/
Thumbnails
Contents