Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)
1990-01-18 / 17. szám
1990. január 18., csütörtök Dunäntaii napló 3 Tallózás álmok közt — még a valóságon innen Mi leszel, ha nagy leszel? Mi leszel, ha nagy leszel? A képzelet akkor lódul meg először igazán, amikor az ideák még sértetlenek lehetnek, amikor a jövő teleirható még titkokkal. Éppen tizenhárom- tizennégy éves kor táján. A földhözragadt válaszokba azonban becsem-;, pészödik a munkaerőpiac, a foglalkozáspolitika, a demográfiai hullám fogalma. Az indított új osztályok, a kollégiumi férőhelyek bővülése ellenére, különösen a lányok pályaválasztási, továbbtanulási esélyei szűkösek továbbra is. A vállalatok .sem fogadják ma már olyan kitömő örömmel az érdeklődő gyerekeket. — A kevesek közül a kesztyűgyár, a tejipar tartja nyitva a kapuit előttünk, a Bőrgyár videofilmét is hozott — mondja Tamásné Radó Éva, a pécsi Ágoston Téri Általános Iskola igazgatóhelyettese. Három éve foglalkozik a diákok pályaválasztási gondjaival. Mint volt osztályfőnök szívéhez nőtt esetekről beszél. Arról a tanítványáról, aki ötödikes korától mindvégig buszsofőr szeretett volna lenni, s most. szakácstanulóként sem mondott le szándékáról, vogy a joqásznak, színésznek készülő kisdiáidétól, aki egy emeleti öblökből kizuhanva mindenét összetörte, de szelleme, a lelke, szerencséjére makacs elszántsága nem sérült, és ha a képességeihez szerénység is társul, akkor a váavai szerint építhetné a jövőjét. — A szülők közt mindig akad, aki nem fogadja meg tanácsunkat — mondja az igazgatóhelyettes, inkább aggódással, mint nehezteléssel. Ebből a munkáskerületriek tekinthető iskolából mi.nden évben eljutnak néhányon a Nagy Lajos Gimnáziumba, a Leőweybe, a Janus Pannonius- ba. A legnépszerűbbek közé a Zrínvi Kereskedelmi Szak- közÓDiskola tartozik. Nő az érdeklődés a vegyipari szak- középiskola iránt. — Például a lányom maga választotta a kereskedelmit — teszí még hozzá az előbbiekhez. — Én csak a szakközépiskolai formát javasoltam. A fiammal lehet, hogy nehezebb lesz, de nem vagyok kétségbeesve. A lányom is az utolsó pillanatban határozott. Az igazgatói irodában ne- gyedmagammal ülök. A beszélgetésre ajánlkozó három kisdiák közül Simányi Roland a legbátrabb. A fekete hajú, mosolygós szemű Harmat Kati és a csendesebb Fehér Borbála biztató pillantása Rolandon, aki előzékeny elszántsággal kezdi sorolni életének tényeit, mint ahogyan az egy eminens, jól felkészült diákhoz egyébként is illik. Taxivállalatnál diszpécserközpontos édesanyja, szo- bafestő-mázoló mostohapapája, kishúgo mellett az atomenergia kérdéseiben is illetékes nagymama barátsága jelenti számára a családot. Mór jóideje eldöntötte, hogy atomerőműgépészeti mérnök lesz. Paksna, az „atomos” szakközépiskolába készül. Lehet, hogy anyaként elfogult vagyok, de Roland itthon az olvasás mellett is nagyon sokat segít, a 'bevásárlástól a takarításig mindenben. Sőt főzni is tud. És sokat beszélgetünk! A kérdés inkább az, hogyan tudja majd tartani a teljes eredményét a következő féléi/ben. Ugyanis másodállású házfelügyelői állást vállalva tudtam csak nagyobbra cserélni a korábbi másfél szobás lakásunkat, és most, hogy egy rendelettel megszüntették a másodállást, a lakásról is le kell mondanunk! AI bérletbe, költözünk a PIK jóvoltából. Kevesebb a gondja Harmat Katinak, Nagynéniének nyomdokait követi, aki a szabóműhelyébe várja a kislányt. Katalin a Zrínyi Miklós Szakmunkásképzőbe készül. A legnehezebb Fehér Borbálát szóra bírni. Most nemcsak zárkózottaké természetével viaskodik, de az utóbbi időben leromlott jegyeivel is. — A szüleim nagyon sokat segítenek, hogy fizikából^ma- tematikából javítani tudjak. Ha az építőipari szakközépiskola nem sikerülne, marad a gyors- és gépíró szakiskola . . . Csak unszolásomra mondja el, mennyire szeret rajzolni, mennyire szereti az állatokat. — Olyan tervei voltak, hogy állatorvos lesz — mondja az édesanya —, de nem idegen tőle a műszaki pálya sem. És ha nem sikerül, akkor megtanulja a gyors- és gépírást. Én is így kezdtem. Az édesapa véleménye szerint: a pedagógusok is sokkal többet tehetnének a kamaszodó gyerekekért. * ismerkedésünket rendhagyó osztályfőnöki órának szánnám, de mire a komlói Gagarin Általános Iskola tizenvatóhány nyolcadikosának a szándékát, elképzeléseiket hallgatom, beszélgetésre már alig jut idő. Az emlékezetben mindenesetre elraktórozódnak a félmosolyok, a kimondott és elharapott szavak, az említett két fiú szövetkezése, hogy gépjármű üzemeltető szakon tanulnak majd tovább. Berek Zoli kívánsága, aki az erdők mérnökeként szeretné a természetet becsavarogni. Elmékezhet- ni Wendorler Évára, aki gimnáziumba menne, hogy majd gyógyszerész legyen, Gungl Anita megfontoltságára és a derűre is, ami Pintér Alinká- nak szavait követte.- A legfontosabb számomra, hogy eljussak a rendőrakadémiára. Közlekedési rendőr lennék szívesen, de a nyomozói munka is érdekel. Bár ide, édesapám szerint, nem vesznek fel nőket. Hogy elég bátor és talpraesett-e éhhez? Mi lehet erre a válasza a magabiztos kislánynak, ciiit annak idején a gyanútlan édesapa időnként a munkahelyére is magával vitt? Többen, főként a jobb tanulók, elsősorban a célhoz vezető útban bizonytalanok, sokan a célban is. A választott pályát qyakran módosítják a kamaszkor néha kiszámíthatót, lan viharai, az átalakuló családi háttér, és azok a lehetőségek is, amelyek a korábbi vágyakat életre hívták. Csak Baranyában több száz nyolcadikat véqzett kisdiák marad a középfokú iskolák kapuin kívül évről évre, akik ma már munkahelyért is egyre kevesebb helyen kilincselhetnek. Eqyelőre mintha mi is csak rábíznánk magunkat gyerekeink ODtimizmusára, hátha töh'S leleménnyel törnek utat azon a nyomon, amit mi elgazosodni láttunk. Bóka Róbert Sokan folytatják tanulmányaikat a különféle középiskolákban. Felvételünkön:- szakmai gyakorlat a pécsi Széchenyi Gimnáziumban. Fotó: Proksza László Kanadai szakemberek vizsgálják a MÉV jövőjének lehetőségeit Bánya, vagy veszélyes hulladéktemető? (Folytatás az 1. oldalról) cégnek, így szerezhettem széles tapasztalatokat a nukleáris energiahordozó kitermeléséről és felhasználásáról egyaránt Munkatársaim valameny- nyien egy-egy idevágó terű- fel, így a környezetvédelem, a geológia, a gazdaságossági, •illetve szociális vizsgálat elismert szakemberei, számos gyakorlati ismerettel is rendelkeznek. — Volt már önöknek európai, esetleg szocialista ügyfele is? — Tapasztalataink nagynésze az észak-amerikai viszonyokra vonatkozik, vegyesvá Ha latok révén azonban már Európában is, az NSZK-ban és Franciaországban jártunk. — Az itteni első benyomásai alapján milyen különbségeket lát az urántermelő nagyvállalatok között? — Az első, ami szembeöt- • lik, hogy Nyugaton még soha nem találkoztam ilyen nagylétszámú bányavállalattal. Rendelkezésre állnak a magas technikai feltételek, mindenki nagyon keményen dolgozik, de úgy vélem, a vállalat jóval több embert alkalmaz, mint amennyinek közvetlen feladata van az urántermelésben. Adódik a kérdés, vajon szükség van-e minden emberre ahhoz, hogy az évi 500 000 tonna ércet a felszínre hozzák.- önöknél egy érintett térség hogyan éli meg a bányabezárást? — Egy olyan esettel találkoztam, ahol a bánya messze esett minden más lakott településtől, bezárásával egész várost meg kellett szüntetni. Másutt viszont nem tapasztaltam, hogy az érintett vállalat lannyi szállal kötődött volna a lakossághoz, mint a MÉV-nél. Talán az újmexikói és wyomingi példa volt hasonló, ahol bizony, a 'bányák bezárását követően depressziós állapotba kerültek a városok, sokan voltak kénytelenek máshol munkát keresni.- A MÉV esetében lát lehetőséget a továbbműködés- re? — Úgy gondolom, Pécs egyedülálló eset. Van egy város, magas képzettségű munkaerő, és rendelkezésre áll a nemzetközi színvonalú termelési struktúra is. A vizsgálót szerint a megkutatott készletek 15-20 évre elegendőek, viszont megkérdőjelezi a további termelést az, hogy a következő 10 évre az urán kilogrammjának becsült világpiaci ára 50 dollár körül alakul, itt pedig közel a duplája a vállalati költség. Vizsgálatunk kiterjed az ősz- szeg csökkentésének lehetőségeire is, úgy tapasztaltuk, •hogy a helyi szakemberek is •nem egy jó ötlettel állnak elő.- Megoldásként merült lel a bezárt bányatérség veszélyes hulladékok tárolására való hasznosítása. Önök ennék milyen realitását látják? — Az eddig rendelkezésre álló adatok és a geológiai vizsgálatok szerint ennek sem látjuk akadályát. Természetesen nagyon fontos a további biztonsági feltételek megteremtése. A témával világszerte élénken foglalkoznak, mivel eddig az iparilag fejlett országokban sem fordítottak kellő gondot a hulladéktárolás feltételeinek megteremtésére. Ahogy most Nyugaton, úgy itt is jó üzlet lehetne ennek megvalósítása, hiszen az érintett cégek kénytelenek megfizetni az így felmerülő költségeket. A vállalatot érintő gondok humán oldalárnak megoldásáról e téma szakértője, Jeannette C. Boyer szólt röviden. — A legfontosabb az emberekben lévő bizonytalansági érzés megszüntetése. Ehhez természetesen nem elég a vállalat jószándéka, az eszközök megteremtésében nagy szerepet kell vállalnia a térség szerveinek, valamint az államnak is. Folyamatos kapcsolatot kell tartani az érintett lakossággal, meg kell érteni félelmeiket, meghallgatni véleményüket. Végül nagy hangsúlyt kell fektetni a he- lyes döntés elfogadtatására, az emberék meggyőzésére. A kanadai szakértőcsoport az összegyűjtött adatok mértékelése után néhány hét múlva visszatér Pécsre, esetleges megoldási javaslatainak természetesen nyilvánosságot adunk. Kaszás E. —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Gáz-mese „Több mint két éve, 1987. október 8-án kezdődött a kálváriánk. Ekkor alakítottuk meg szomszédainkkal azt a társaságot, mely a gázvezeték kiépítéséhez szükséges. Tizenhármán voltunk, a megállapodás szerint fejenként 30 eíer forintot kellett összedobnunk, hogy behozzák az utcába a gázt. Később kiderült, a 30 ezer nem annyi, hanem 50, ezért kilencen kilépték a társulásból. Nekünk fontos volt, így további bárom csalóddal' együtt vállaltuk a - nem kis - 'külcnbözetet. A négy család számára elegendő lett volna az a 63 milliméteres vezetékrendszer, amit először megvásároltunk, de a Gázmű kötelezett bennünket a 102 milliméteresre, mondván, később a mi rendszerünkre fogják csatlakoztatni az egész utcát... Jó, kicseréltük. A négy családnak egyenként 97 ezer forintjába került az ügy - mi másképp nem tudtuk volna vállalni, kölcsönt vettünk fel. Tíz évre. A havi törlesztés 600 forint volt. A vezeték 'hamar elkészült, novemberben már át is adták, méghozzá úgy, hogy az utat is helyreállítottuk. A következő év tavaszán a társulásból kilépő családok is rákötötték lakásaikat a vezetékre. Igazuk volt: így egyenként, nékik csak 17 ezer forintba került ... Mi meg azóta is fizetjük a különbözet miatt felvett 'kölcsön részleteit. . . Sőt. Most, hogy bevezették a kamatadót, az eredetinek a dupláját. Mit lehet tenni?" A monológot Scheffer Lászlónétól hallottuk tegnap délután. A kérdést nem tudjuk kinek továbbíthatnánk. A szomszédoknak pedig gratulálunk. Igazuk van, ésszel él az ember. Majd' elfelejtjük: a történet a pécsi Jakabhegyi útról való. A klub jövője A Pécs-baranyai Értelmiségi Klub évadzáró rendezvényen vitatta meg eddigi tevékenységét. A decemberi értékelő közgyűlésen elhangzottak iránymutatóak a klub jövőjére nézve is. Erről, s terveikről kérdeztük dr. Horváth Csabát, a klub elnökét. — Az már decemberben is kiderült, hogy a többség továbbra is a klub tagja kíván maradni — hallottuk. - Terveink legfontosabbika, hogy a klubot közösségibbé, öntevékenyebbé formáljuk, s ebben a tagok segítségét kérjük. Kívánatos, hogy a klub szellemi mozgalomként működjön tovább — véleményünket pedig minden esetben a közvélemény tudomására fogjuk hozni. Alapelvünk, hogy o demokrácia és , a tolerancia szellemében kívánunk dolgozni — a közélet tisztaságának megóvásáért. A klub továbbra is a pártérdekek felett kíván tevékenykedni. Az átalakulást ez évi első rendezvénynükön, január 18-án vitatjuk meg, ahol a orogramot is közzétesz- szük. A csütörtöki rendezvényünkön viszont nem csak erre, hanem egy másik „műsorra” is sor kerül: „Libertate! — találkozás a romániai események szemtanúival” címmel. S még néhány szó a tavalyi évről: szeretnénk köszönetét mondani mindazoknak, akik anyagi módon is támogatták a klub 'munkáját. Elsősorban volt szponzorunknak, a K/5Z-nek, a megyei tanácsnak és ennek művelődési osztályának. a Konzum Rt.-nek, a TIT-nek, az MTA Történet- tudományi Intézet Dél-dunántúli csoportjának, a JPTE Történelem Intézetének, valamint a meayei tömeatájékoztatási eszközöknek. A klub fennmaradás* nak érdekében ea'éhként tcvábbra is várjuk szponzorok jelentkezéseit. Az Értelmiségi Klub idei első rendezvénye csütörtökön i9.3D-kor kezdődik a Váradi Antal utcai Vasutas Művelődési Házban. Képviselői pénzek A legkülönbözőbb mendemondák koptak lábra a közelgő választások utáni időszak országgyűlési képviselőiről. Többen tudni vélték, hogy csak főállásban lehet majd valaki honatya, másók a leendő fizetésüket a miniszteri havi bér ötvenszázalékos mértékében vélték megállapíthatónak, és olyon véleményeket is hallottunk, hogy egy közepesen működő megyei mezőgazdasági egység egyik vezetője nem vállalta az esetleges megbízatást, hiszen csupán havi hetvenezer bruttót kasszírozhatna havonta. Felhívtuk Horváth Lajost, az országgyűlés egyik alel nőkét: „Az eddig megjelent vagy szóbeszédben elterjedt vélemények csupán előzetesen mondhatnak Véleményt a dologról, hiszen az Országgyűlés következő, január 23-i ülésén fogad el ezekkel kapcsolatos rendelkezést. Pillanatnyilag a legkülönbözőbb parlamenti 'bizottságok mondanak véleményt az országgyűlési képviselők jogállásának, költségtérítésének és kedvezményeiről szóló, alkotmány erejű törvénytervezetről. Annyit elárulhatok, hogy a törvénytervezetben eredetileg oz szerepel, hogy a leendő képviselők vagy főállásban képviseljék választóikat, vagy — ha nem akarnak lemondani jelenlegi foglalkozásukról — bizonyos apparátusokban akkor sem dolgozhatnak. Most jött Tolna megyéből olyan javaslat is, hogy a képviselő maga választhassa meg, hogy főállásban kíván-e tevékenykedni. Természetesen ugyanez az ülés határoz majd a „fizetésükről" is. Itt, az egyik javaslat szerint havi ötvenezer forint bruttó lenne a tiszteletdíj, ehhez jönne ennek az összegnek a negyvenszázalékos pótléka, ha a képviselő valamely országgyűlési bizottságnak is tagja. De ez sem Végleges, a parlament dönt január 23-án kezdődő ülésén." Dinárügy Idézet a Magyar Szó című, Újvidéken (Növi Sad) megjelenő lap január 15-i számának egyik írásából. (A lap ára január elsejétől, az új, a konvertibilis dinár bevezetésétől 3 dinár.): „Mennyibe ikerül ez a mosópor?" „Tizennyolc dinárba.” „Régi pénzben ez mennyi?” „Száznyolcvamezer , dinár.” „Igen. Tessék a visszajáró, kétmillió, azaz a két dinárt érő húszezres.” „Köszönöm fiam. Tudom, hogy nem maga csinálta ezt a cirkuszt a pénz körül ...” Megkérdeztük (a déli szomszédainknál úgy látszik, nagy port felverő) új dinárral kapcsolatban az utazási irodákat. Kiderült, Magyarországon január óta semmilyen formában (se készpénz, se csekk) nincs dinár. Aki Jugoszláviába akar utazni, nyugati valutát válthat, 'ha van rá még 'kerete. Ez is egy megoldás.
