Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)
1990-01-15 / 14. szám
1990. január 15., hétfő Dunántúli napló 5 Bélyeg Á hazai első takarék- pénztár 150 éves évfordulójára Megkezdődött Pécsett az egyetemes imahét A Magyar Posta Vállalat január 11-én „A hazai első takarékpénztár ISO éves évfordulójára" elnevezéssel 1 címletű, 5 Ft névértékű bélyeget bocsát forgalomba. A bélyeg Varga Pál grafikusművész terve alapján többszínű ofszetnyomással a Pénzjegynyomdában készült. A bélyeg 1 671 300 fogazott és 5100 fogazatlan példányban, 50 bélyeget tartalmazó ívékben, az ívszélen különböző országok pénznemeinek nemzetközileg elfogadott rövidítéseivel kerül kibocsátásra. A fekvő, téglalap alakú bélyegek perforálásig terjedő mérete 50x30 mm. Az 5 Ft-os bélyeg bal oldalán -, mintegy a tartalékosság szimbólumaként — összezárt tenyérben egy pénzérme látható. A stilizált szimbólum körül „A hazai első takarékpénztár 150 éves évfordulójára" felirat olvasható. A bélyegkép jobb oldalán a „Magyar Posta" felirat megosztva található, közötte az értékjelzés látható. A bélyegkép és oz értékjelzés stilizálva pénzjegyre emlékeztet. A bélyegkép alatt balra a kibocsátó nyomda jele és az évszám, jobbra a tervezőművész neve olvasható. A bélyeg eredetitől eltérő méretű képe: A bélyeget -, egy-egy vásárlónak csak egy példányt kiszolgálva —, a megjelenés napján azok a postahivatalok árusítják, amelyék ellátmányt kapnak. Az első napi bélyegzőt használó postahivatalók a vásárlók kívánságára a megjelenés napján a bélyeget lebélyegzik. A bélyeg fogazva vagy fogazatlanul -, 1990. január 11-től - mindenfajta postát küldemény bérmentesítésére korlátlanul felhasznál hotó. Árusítása 1992. december 31-ével megszűnik. A postahivatalok a készletükben teljes ivekben megmaradó bélyegeket 1993. január 1-5. között szolgáltatják be. Az egyetemes imahét közös megnyitóján a pécsi Székesegyházban Báliké Zoltán evangélikus esperes volt az igehirdető Läufer László felvételei »Hogy lássuk, kik vannak mellettünk...” ségét. Amely nem választ el bennünket egymástól, nem osztja meg az erőt! Mayer Mihály, római katolikus pécsi megyés püspök: — Az ökumené lényege, hogy Jézus 'Krisztus gondolatunk középpontjában legyen, s a különböző felekezetek, akik különböző körökből - nézőpontokból - látják őt, ne csak előre vessenek pillantást, hanem oldalra is. Lássák egymást! S ne csak azt vegyék észre, ami elválasztja őket, hanem főleg azt, ami közelebb hoz, ami összeköt, ffogy lássák, kik vannak mellettük. Többféle értékre találhatunk így, s közte talán a legnagyobbra, legnemesebbre: a jzeretetre. Az ökumenében Így gondolkoztunk évtizedekkel ezelőtt is, az ateizmus nagy nyomása alatt is. A mai életünk pluralizmusa talán nagyobb lehetőséget nyújt arra, hogy az „oszd meg és uralkodj" mondatát az ,,együtt vagyunk" gondolatkörével válthassuk föl. Szénási János református lelkész: — Ma, amikor a társadalomban annyi párt és szervezet próbálja a közösség érdekeit hitelesen kifejezni, nagyon fontos, hogy egymásra is nézzenek, egymás gondolatait tolerálják, szándékait tiszteljék. Én úgy gondolom, hogy nem baj az, hogy a keresztény egyházak között több feiekezet is akad, hiszen ez d látszólagos megosztottság a gazdagság kifejezője. Egyházaink az egyetemes imahéten arról szeretnének szót váltani, amit a Biblia mond oly nagyszerűen, sokszínűén. Az élet gazdag: s könnyen belátható, hogy e gazdagságot egyetlen szóval nem lehet kifejezni. Az emberek, családok között is oly sokféle akad, s e sokféleségben kell megférniük egymás mellett. Az ökumenét így magyarázhatjuk, mint a különbözőségek egységét. Balog Miklós, baptista lelkipásztorA legáltalánosabban és legegyszerűbben úgy fogalmazhatunk, hogy ez a hét a nagy keresztény családon belül egy másik ág megismerése, szeretekben megközelítése. És itt a szereteten van a hangsúly, hiszen manapság sosincs belőle elég. Kozma Ferenc * Az egyetemes imahét országos megnyitó istentiszteletét Budapesten, a Kálvin téri református templomiban tartották meg vasárnap este. Az istentiszteleten részt vett 'Emilio Castro, az Eayházok Világfa-, nácsának főtitkáira, aki Tóth Károly református püspöknek, a Mogyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsa elnökének meghívására érkezett hazánkba. Paskai László bíboros, prímás, esztergomi érsek és Tóth Kórófy református püspök hirdetett igét. Az evangélikus püspök, az Ortodox egyház, valamint a baptista egyház vezetője teljesített szolgálatot. 'Hazánkban az egyházak gyülekezetei — miként a világ keresztényei minden év elején — ezen a héten közös imádságokat, istentiszteleteket tartanak. Deszkadarabokkal fedték le o szobában beszakadt kút maradványait Régi kút a padló alatt? Megnyílt a föld, beszakadt a padló szombaton egy pécsi lakásban, ahol egy család él négy gyermekkel. Horváth Ferencék három hónapja cserével költöztek Komlóról a megyeszékhelyre, az Anna utca 25. szám alatti PIK-lakás- ba. Harváthék pécsi munkahelyükhöz szerettek volna köze- lebb kerülni. A férfi a Keményítőgyárban dolgozik, az asszony a BaromiifeMalgóránál áll alkalmazásban, de most épp gyeden van, és az ötödik gyér mákét várja. Mint elmondták, mór napokkal korábban 'kérték az Ingatlankezelő Vállalatot, hogy cseréljék ki a deszkáikat. A padló alatt húzódó mintegy kétméteres üregről nem tudtak, nem is feltételezték, hogy apró gyerekekkel 'ilyen veszélynek vannak kitéve. A szóba alatt állítólag kút volt, most viszont egy sötét üreg tátong, ugyanokkor a konyhán kivül ez a lakás egyetlen fűthető 'helyisége is. Az udvar hátsó részében található bérleményben nincs 'fürdőszoba és a lakók szerint a tűzfal is leomlani készül, sőt, mint láttuk, a szomszédos épületet is gerendák tartják. Az egésziben az a leg meg- döbbentőBb, hogy mindez alig jkét percnyire található a város központjától. F. D. Báliké Zoltán evangélikus esperes:- A hét központi és legfontosabb témája az egység; nem mintha a különbözőség Isten előtt nem volna kedves. Hiszen ő ajándékozott meg bennünket világunk sokféleségének nagyszerű színeivel, harmóniájával. De a világban időnként ellentét lesz e különbözőségekből, s úgy gondolom, hogy a mai társadalmi-politikai helyzetben - választásokra készül hangosan az ország - talán mi, az egyházak szólhatunk a szó tiszta hitelével a közös ügyért, hogy drága kis Magyarországunkért érezzék a pártok a felelősséget, érezzék az emberek a közös tenni akarás nagyszerűAz ökumené görög szó: egyetemest jelent. Balikó Zoltán evangélikus esperes igehirdetésével tegnap este Pécsett, a Székesegyházban megkezdődött oz az imahét, melyen a különböző felekezetek az ökumené jegyében az egymásra tekintést, a felekezetek közti kézfogást hirdetik. Életünk, mindennapjaink örömei, gyötrődései, aggodalmai közepette mindig is fontos az egymásra találós, s ma, amikor társadalmi életünk oly gyorsan változó perceit éljük, az egymás iránti toleranciát, a megbékélés igényét leghitelesebben az egyházak hirdethetik. A felekezetek prominens képviselőit megkérdeztük: kinek mit jelent e hét, hogyan készül lélekben az imádságsorozatra? Megkérdeztük: mit! jelenthet az ökumené hívőknek és nem hívőknek egyaránt? H pécsi társaság felhívása: Alakuljanak magyar-román és román-magyar baráti körök! A Pécsett működő Magyar—-Román Baráti Kör tagjai felhívással fordulunk honfitársainkhoz: tegyük közös nemzeti ügyünkké a magyar és a román nép történelmi megbékélését. A romániai forradalom győzelme és az annak nyomán kibontakozó demokratikus átalakulás olyan esélyt kínál az évszázados gyűlölködés lángjának kioltására, amilyenre nem volt példa Trianon óta. Történelmi felelősségünk, hogy — megragadva a pillanat adta nagyszerű lehetőséget — baráti jobbot nyújtsunk most a román népnek. Ha elmulasz- lanórl:, joggal kárhoztatná nemzedékünket az utókor. A forradalom tisztító vihara egyaránt megérintette' a román és a magyar lelkeket. Ner^ szabad hagynunk, hogy ezt a katartiikus élményt felőröljék a gondokkal terhes hétköznapok, az esetleg újraéledő gyanalkvásclí, félreér,tésék, előítéletek. Kihasználva tehát az egymás iránt támadt érdeklődést és tiszteletet, alakítsunk ki új Ro- mánia-képet a magyarokban és ú j Magya rország-képet a románokban. Mert lássuk be, hogy nem ismerjük a másikat elég jól, hiába élünk ezer év óta egymás mellett ezen a tájon. Keveset -tudunk egymásról, s amit tudunk, nem biztos, hogy az a való. Mindmostanáig csak a magunkét mondtux: magyar a magyör érveket, rámán a román érveket, s ez nem vezetett sehova. Azt akarjuk, hogy legyen már vége a meddő számonkérésnek: ki, mikor, mit tett és mondott. A sebek újra meg újra íelszalkítása csak a régi keserűségeiket táplálja. Abból a helyzetből induljunk ki, ami most van. 1990 elején. A magyar nép is, a román nép is önerejéből lett független és szabad, önakaratából fogott hozzá a jogállam felépítéséhez és nyitotta meg magát a világ előtt. A történelemben először együttmozognak a politikai óramutatók Budapesten és Bukarestben. Ámde máris hallani hamis hangokat bizonyos rosszul értelmezett nemzeti érdekek védelmében. Ne engedjünk teret a ikútmérgezőknek! Mi, pécsi értelmiségié* a Magyar—Román Bo re: ti Kör megalapításával egyfajta küldetést vállaltunk: megbontását annak a falnak, amelyet a régmúlt és a közelmúlt politikai rendszerei emeltek a két nép közé. Eddig az arcunkba fújt a szél . . . Magányosan, elkeseredetten, meg-megfogyatkozó reménységgel küzdöttünk az értetlenség és a gyanakvás, c leplezet bizalmatlanság ér. a nyílt elutasítás ellen. Most már egyetértő ba-átokra vágyunk itthon és a szomszédban egyaránt! Felhívunk minden európai gondolkodású, nemzeti érzésű magyart és románt, hogy alapítsák meg a barátságot építő és ápoló társaságaikat, s teremtsenek közvetlen kapcsolatot egymással az országhatáron át. A társaságunk Chartájának tekintett Húsvéti Nyilatkozatunkban, amelyben hazánk közvéleménye előtt hitet tettünk a magyar és a román nép barátsága mellett,, „népi diplomáciát” kezdeményeztünk a két ország polgárai között. Sürgettük, hogy jöjjön létre közvetlen kapcsolat magyarok és románok között: ember emberrel, közösség közösséggel, város várossal, nép néppel. Szeretnénk, ha a most megalakuló baráti körök válnának o „népi diplomácia” nagyköveteivé itthon és odaát. Kezdeményezzék, szervezzék, támogassák tehát a jószomszédi kapcsolatok sókoldalú kibontakozását. Nyerjük meg eszménknek az ifjúságot, hiszen minden bizonnyal fiainknak és lányainknak kell majd kiteljesíteniük azt a munkát, amelyet mi — 'felnőttek — most elkezdünk, de a bennünk élő régi görcsök miatt talán nem tudunk igazán véghez vinni. Kívánjuk és reméljük, hogy o magyar—román egymásra- ta Iá lás nemcsak a két ország kapcsolatában nyit új fejezetet, hanem elindítója és ösztönzője lesz a Duna- mentén élő népek rég áhított egyesülésének is. Pécs, 1990 januárja Uj utcaneueinkröl A DN 1990. január 6-i számában Ivasivka Mátyás a cserkészek óhaját tolmácsolva javasolja, hogy Pécsett a közeljövőben nevezzenek el utcát vagy teret Teleki Pál grófról. —< A felvetés történettudományi vonatkozásaihoz nem kívánok hozzászólni; ám néhány névtudományi szempontra ezúton szeretném felhívni az újjászerveződő városi utcanévbizottság figyelmét. Pécsett a korábbi névadási gyakorlattal ellentétben igen magas a személyekről elnevezett utcák száma (297). Ez az utcanevek 37,64%-a. Cseppet sem megnyugtató, hogy más városokban is ez az egyik legtipikusabb utcaelnevezési forma. A személynevekből alakult utcanevek aránya Budapesten 25,7%, Szegeden 25%, Székesfehérvárott 31,3%, Esztergomban 67% (I), Kaposvárott 47,7%, Nyíregyházán 31.5%. Korábban ez nem így volt, hiszen régi utcaneveink mindig közvetlenül utaltak a hely egy-egy részletére. Például Pécsett a Tímár utcában a név keletkezése idején tímárok laktak; a Könyök utca ma is könyök alakú; a Hal téren halat árultak; a Szigeti út Szigetvár felé vezetett stb. Az efféle utcanevek valóságos (közszói) jelentése fontos információkat közöl ma is a város múltjáról. Ezeket a „beszédes”, ón. szóneveket lás- san-lassan felváltották, majd kiszorították a névkincsből a személynévi eredetű utcanevek és az egyéb motiválatlan jel- nevék (Alkotmány u:, Szabadság u.). Legújabb utcaneveink nagy része nincs semmiféle kapcsolatban a tájjal, városrésszel; csupán kegyeleti, emlékeztető funkciót töltenek be. Egy-egy híres személyiség tiszteletét a város nemcsak utcanévadással tudja kifejezni. Ha mégis, és mindenáron a névadástól várjuk a megemlékezéssel kapcsolatos adósságaink törlesztését, érjük be azzal, hogy híres emberekről ne utcákat, hanem intézményeket, létesítményeket nevezzünk el! Kétséges továbbá az is, hogy a nemzet kegyeletét, főhajtását pótolhatja-e egy-egy megkésett, vidéki utcanévadás. Javaslom, hogy az emlékkiállítás elsődleges jogát hagyjuk meg annak a helységnek, ahol történelmünk nagyjai éltek és dolgoztak. Mivel soha nem vezetett jóra, ha oz utcanévadást politikai szempontok határozták meg, (erre sok az intő példa), el kellene kerülnünk, hogy az utcanevek kérdésköre a politikai csatározások egyik céltáblájává váljék. Biztosítani kell, hogy a jövőben az utcanévadás jóváhagyása előtt a helytörténet 'kutatói mellett (és velük egyenrangúan), a névtudomány szakemberei is véleményt adhassanak az utcanévbizottság elé kerülő javaslatokról. Pesti János
