Dunántúli Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-30. szám)

1990-01-13 / 12. szám

e Dunántúli napló 1990. január 13., szombat Romboló gonoszság Az egykori szobornak már csak a romjai maradtak meg a pécsi Honvéd téren 1989. szilveszter éjszakájától megcsonkított köztéri köfeszü- let áll Pécs Megyeri Kertváros Honvéd téri játszó- és pihenő­parkjában. A kökeresztröl ezen az éjszakán letörték és dara­bokra törték a megfeszített igazság és szeretet jelképét, Jé­zus Krisztus korpuszát. A kár anyagi értéke kb. 70 000 forint. Nyilvánosságot, ellenőrizhető döntéseket Királyegyházi csatározások Megható, de talán jelképes látvány, hogy a megcsonkított korpusz épén maradt 'bal kéz­feje a szögön elbillent, a mu­tatóujj figyelmeztetően az ég felé mutat. — A kőkeresztek mindig hagyományőrzőén irányt jeleznék. . . A járókelők megílletődve megállnak a megcsonkított fakereszt előtt. Valáki virágcsokrot helyezett el táibazatóra és gondosan mellé tette a korpusz maradványait. 1990 január 5-én délután a kertvárosi Szent Erzsébetről el­nevezett templomban barbár módon letörték a kb. 250 éves barokk fa faragásé Szűz Mária szobor bal kézfejét, elvitték a húsvéti gyertyát, kilocsolták a szenteltvizet és összepiszkítot­ták a templomot. A szobrot egy özvegyasszony adomá­nyozta. Ennyit a sajnálatos tényről. A kőkereszt lábazatán a következő felirat olvasható. ISTEN DICSŐSÉGÉRE SZENT ISTVÁN ÉV EMLÉKÉRE ÁLLÍTOTTA A MEGYERI KERTVÁROS KÖZÖNSÉGE 1938 A feszületet tehát 52 évvel ezelőtt Kertváros közönsége — ma már szüléink, nagyszüleink, dédszüleinik — állítatta Isten dicsőségére a maguk és az utódaik védelmére. Mert szük­ségét érezték. Azóta végigsö­pört egy világháború, forrada­lom, de Kertvárosban áldozat nem volt. Nem esett kára az elmúlt időszak intézményesített istentagadó rombolásaitól, a játszótéri gyerekék csínytevé­séitől, mert jelenléte tekintélyt, szépséget, szeretetet sugallt, Sok ember találta meg a nyu­galmát alatta. 1940-ben Megyeri Kertváros közönsége elhatározta, hogy felépíti a maga templomát Szent Erzsébet tiszteletére. Kéz­ről kézre adták a téglát, gyűj"- íötték a pénzt. A háború vé­géig elkészült a nyers tégla­fal, a betonpadló és a cse­répfedés-torony, karzat és vil­lany nélkül. A háború után a Iközönséq villanyt szerelt, hasz­nált bútorral berendezte a templomot, megszólalt a har­monium. A csonka toronyra bőrgyóri mesterek haranglábat ácsoltak, az első harangot is bőrgyőri falkatosmester készí­tette háborús bomba kúpjá­ból. Ráírta: ,,A béke hangia”. Ezután kitartó belföldi és kül­földi gyűjtés, adakozás kezdő­dött, míg templomunk aprán­ként, 50 év alatt a mai álla­potra elkészült, Pécs egyik szép temploma lett. Hiányzott azonban a templomból Szűz Máriát iéllképező szobor. Elő­ször plébánosunk adományozta szép Mária-lkonját, de azt el­lopták. A jelenlegi szobrot hí­vő üzvcgyasszony adományoz­ta. összegyűjtött pénzen vásá­rdíj egy régi barokk Mária- -szöbrot, omit restauráltak, és így került a templomunkba ­mindannyiunk köszönetére és örömére. De ki volt 52 évvel ezelőtt a város szélén kialakult kb. 1500 lelket számláló Megyeri Kert­város. közönsége? Ipari, első­sorban bőrgyári munkások, iparosok, vasutasok, postások, városi, közlekedési alkalmazot­tak, tisztviselők, tanárok, rendőrök, katonák, Caritas- házdkban sokgyermekes csa­ládók, a Szövetség utcai ma­jorság, bolgár kertészek stb. Szervezett, egymásra figyelő, békés életet éltek. Szellemi és kulturális központjuk a társas­kör volt. Fontosnak tartották, hogy Kertvárosban az Isten di­csőségére és maguk és az utókor védelmére kőkeresztet, templomot állítsanak. Kertvárosnak 1937-től volt papja — első alkalommal dr. Jurányi György nagytekintélyű plébánossal —, akik szervez­ték, tanítottak, dolgozták Isten dicsőségére, az emberek javá­ra. A templom soha nem volt üres, mindig megtelt tarta­lommal. Kertváros közönsége ma is szeretettel övezi. A fe­szület és Szűz Mária szobor csonkításának ténye fájdalma­san érintette P. Móthé Péter plébánosunkat is, aki a sze­retetek a megbocsátást hirde­ti és mindent meqtesz Kertvá­ros szégyennyomainak eltünte­tésére, az új korpuszért és a Mória-szabor helyreállításáért. Visszamaradt a kérdés, ki­nek van joga elvenni Kertvá­ros közönségétől azt, ami az övé, amit közadakozásból és közakaratból épített. Csínyte­vés, vaqányság, szilveszteri ré­szegség? — Nincs magyará­zat. Minden hitet, erkölcsi alapot nélkülöző rombolás go­noszsága. cinizmus és düh az igazsógqal, a szeretettel, az emberekkel szemben? — Ki tudja mi az indítéka az ef­fajta, társadalomba nem illő 'barbár cselekedetnék! Min­denesetre a cselekedet mérhe­tetlen felháborodást okozott — a vallási meggyőződéstől füg­getlen — minden emberben, hiszen intő |ele egy kisiklott, tartás nélküli emberi maga­tartásnak. Csírája a félelem­nek és a bizalmatlanságnak, rákfenéje a társadalomnak. Úgy gondolom, bennünket nem az elkövetővel szembeni gyűlölet, nem rendőrségi ügy vezérel, hanem az, hogy az elkövető gondolia végig a tet­tének súlyát, kövesse meg Kertváros közönséqét és tegye iává az általa okozott anyagi ’kár1:. Ugyanakkor örömmel tapasz­talható egyre nagyobb számú kertvárosi fiatal útkeresése a szeretetben, a hitben. Ez biz­tos reménységgel tölt el a je­lent és a jövőt illetően: a sze­retet megcsonkítása nem ql- talánps, hánem elszigetelt je­lenség, csak kisiklás. A fűben talált korpuszszilón- kot megőrzőm. Merzay László 1989. október 14-én Király- egyházán megalakult a Ma­gyar Néppárt helyi szervezete: munkások, magángazdálkodók, vállalkozók, értelmiségiek — akkor harmincon, ma o pár­toló tagokkal együtt nyolcva­non. Programjuk szerint - egyebek között — „radikális társadalmi reformokat" szor­galmaznak, „a népet szolgá­jának tartó közigazgatási ap­parátus gyökeres megváltozta­tását", „az iskolaszék vissza­állítását", önkormányzatot. Az új párt november 4-én közle­ményt juttatott el a helyi ta­nácshoz, amelyben követeli: „ne hozzon semmilyen határo­zatot a községek közvetlen nyilvánossága (falugyűlés). . . jóváhagyása nélkül". Kifejti, hogy eddig „a községet érin­tő határozatok túlnyomó több­sége a közvélemény teljes ki­zárásával és érdekeik ügyei­men kívül hagyásával történt". A párt megfelelő, telefonnal ellátott állandó helyiséget ige-' nyel. Politikai harc kezdődik te­hát az eddigi közigazgatás és oz új párt között. Magának a Néppártnak is vannak kérdé­sei a helyi vezetőkhöz, de — mint Pusztai Tamás, a párt helyi vezetője mondja —, „az emberek bíztak bennünk, és mi vállaltuk a postás szere­pét; összegyűitöttük a kérdé­seket és továbbítottuk a falu vezetőinek". Nem kevesebb, mint 27 pontot sorol fel a levél, amely november 15-én érkezett a tanácshoz. A párt szóvá tesri, hogy a tanácsta­gok nem tartottak beszámoló­kat, hogy a tanácsülések rém voltak nvílúónosak, hoqv a falu lakóit nem tájékoztatták. Vízügyek, segély-, ingatlan- és teleküqyek. Több ingerült kér­dés szerepel az iskola oktató­munkáiéval és gazdálkodásá­val kapcsolatban. Ezen a napon kelteződik Moharos Géza tanácselnök válaszlevele, akiről ugyan az a hír, hogy nemigen tűrte az ellenvéleményeket, mégis bé- külékeny hangon . írja, hogy „egyetért a párt igényével", ám a közigazgatás átalakító-' sóval vófjanak az önkormány­zati törvényig, s végül: ese­tenként tud helyet adni o pártnak, de állandóan nem, „nehogy a helyiség újra ki­zárólagos pártérdeket szolgál­jon". Másnap falugyűlés, amely a jegyzőkönyv tanúsága szerint általános zűrzavarba fullad. A tanácselnök elveszti a türel­mét és kijelenti: „nem a Nép­pártnak, hanem a falu lakos-, ságónak köteles számot adni". (A mondatot többféle formá­ban idézik a faluban.) Szó esik a 27 kérdésről, többek között a fogorvosi rendelőről, valamint az egészségház és a községi könyvtár helyiségének cseréjéről, amely az utóbbi hónapokban - legalábbis a leveleket és a nyilvános fel­szólalásokat tekintve - a leg­fontosabb téma a faluban. A Néppárt levele azt írja erről a cseréről, hogy „a falu szá­mára előnytelen". 1988 elején Gajdus Istvánná, az iskola, pontosabban az Ál­talános Művelődési Központ igazgatója javasolta, hogy oz iskola mellett lévő orvosi ren-. de'ő, ahol a szentlőrinci gyer­mekorvos havonta egyszer, a védőnő pedig hetente egyszer ■rendel, illetve tanácsot ad, cseréljen helyet az Iskolától mintegy 200 méterre lévő is­kolai könyvtárral. Március 31-én a vb „ésszerűnek és szükségesnek" tartva a cserét, egyhangúan elfogadta. 1989 nyarán az iskola kétségére az átalakítás megtörtént (az igaz­gató tájékoztatása szerint kb. százezer forintért), a tanév ele­jén pedig át is költözött a könyvtár. A nyolcezer kötet és a 145 gyermekolvasó (az isko­lában 170 tanuló van) kedve­zőbb körülWények közé került: lehetővé vált a helyben olva­sás, órákat is lehet itt tarta­ni, a felnőtt részleg pedig külön, az utca-felől is meg­közelíthető. A volt könyvtárban a rende­lő számára bevezették a vizet és a villanyfűtést, az előtér­ben két WC-t alakítottak ki. Az igazgatónő elmondja: a szigevári Köjál először csak fertőtlenítést kért, mivel a he­lyiség nincs nagy igénybevé­telnek kitéve, s maradhatott a parkettái is. Ennek az enge­délynek nincs írásbeli nyoma, de miután a cserét a Néppárt szóvá tette („a támadás után", mondják a tanácson) szakvé­leményt kértek. Noverrtber 13-t dátummal a Köjál ragaszko­dik a mosható burkolathoz (padlózat, fal), az udvarban fel kell számolni az állattar­tást, és a rendelő, váró között meg kell oldani a hangszige­telést. Jelenleg ugyanis har- mónikafal választja ketté a helyiséget, ami nem megfele­lő, mert nem hangszigetelő. Az iskola igazgatója felajánlotta a további átalakítást, de dr. Pass Éva körzeti orvos ezt nem fogadja el. Ragaszkodik az eredeti állapot viszaáflító- sóhoz, mint ahogy szenvedé­lyesen követéli ezt a Néppárt gyűlésének 40 résztvevője is december 20-án. Dr. Bertha Pálné, a megyei könyvtár mun­katársa ezen a gyűlésen a könyvtár mellett érvel. Szak­mai érveit megköszönik, de kijelentik: a könyvtár vissza­megy a helyére, és kész. Idé­zetek a hozzászólásokból: „Nincs szükség a könyvtárra, me/t itt minden szülő megve­szi azt, amit a gyerek el akar olvasni". „A gyerek itt nem alkalmazza a könyvtárat. Fa­lun vagyunk, inkább játszik." Közben tart a vita arról is, hol legyen a fogorvosi rende­lő. A tanács a bírálat után társadalmi bizottságot hív ösz- sze. A Néppárt vezetője „ön- lelmentési akciónak" minősíti ezt, és levélben közli: „tör- vénytelennek tekint minden ha­tározatot, amit a jelenlegi apparátus hoz". November 27-én hangzavarba fulladó ülés, a szavazás eredménye döntetlen. A tanácselnök szá­mol, a Néppárt csalást em­leget. Nem lehet nem felfigyelni arra, hogy a bírálatok nagy része az iskola, a pedagógu­sok és főleg Gajdus Istvánná ellen irányul. Van köztük né­hány nyilvánvalóan igazságta­lan és bántó („Hogy mernek dönteni az ide kijáró peda­gógusok a falu életében?"), s van olyan is, amely tájékozat­lanságáról árulkodik. Iqy pél­dául. felesleges befektetésnek minősítette egy felszólaló az iskolai Videót és a számítógé­pet, míg mások azt követel­ték, hoqy „minden tárgyat szaktanár tanítson". Ideális állapot lenne, de ielenleq az is nagy eredmény, hoqy — el­lentétben a környező iskolák 20—30 százalékos képesítés nélküli arányával. — Királyegy­házán mindenki képesített, még ho kijáró is: a 18-ból 10 pedagógus naponta ingázik Pécsről. A néppártiak össze­számolták, milyen sok gyerek nem állta meg helyét közép­iskolában. Ez valóban minősí­ti az iskola munkaiját, de o minősítéshez alapos szakmai elemzésre és összehasonlítás­ra lenne szükség, amely per­sze, tartalmazná a helybéliek vélt vagy valódi sérelmeit, — Meg kell fékezni az igaz­gatót, minden rajta múlik, mondta egy hozzászóló a de­cember 20-i gyűlésen. Mi áll e goromba megfogalmazás mö­gött? — kérdezem Gajdus Ist­ván nét. — Személyes érdekek, elfo­gultságok, sértődések. És bizo­nyára oz én hibáim, tévedé­seim is. Én az iskolának min­dent kihajtottam: Vb-tag va­gyok, támogatott az elnök is. A falunok, a gyerekeknek sze­reztem. Ha ez bűn, vállalom. Azt vetik a szememre, benne voltam a . hatalomban. Ez Igaz, de enéíkül nem lenne olyan jól felszerelt és beren­dezett az iskola, mint amilyen. — Érzékelem, hogy néhány embert személyes bosszú hajt - mondja Pusztai Tamás. — Ezt mindig szerettem volna tompítani, kaptam is a szeli- debb fogalmazás miatt sok szemrehányást a pártomban. De bosszúhadjáratra nem va­gyok hajlandó. Viszont tilta­kozunk a tanács akciói .miatt: gyűléseket tartanak titokban, vagy csak az utolsó pillanat­ban tájékoztatják a lakossá­got. Nyilvánosságot akarunk, ellenőrizhető döntéseket. — Igaz, hogy már kiszemel­ték a falusi vezetők és a tanácsi tisztviselők utódjait? — Nem igaz. Visszautasítom azt a vádat is, hogy a hata­lomra török. Az övék a hata­lom és a pénz, a miénk az ötlet. Együtt kellene dolgoz­nunk, de Gajdusnéval nem le­het tárgyalni. A tanácstitkár sokkal jobb partner ebben. Dr. Királyné Szabó Rozália tanácstitkár nincs irigylésre méltó helyzetben. Moharos Géza nyugdíjba ment, Király­né viszi dz ügyeket. Tárgyal, vitatkozik, levelez, próbálja összehangolni a különböző véleményeket hol több, hol kevesebb sikerrel. Most, janu­ár első (elében a tanácselnök, választás előkészítése folyik. Pusztai Tamást uqyan a Nép­párt saját jelöltjeként indítani kívánta, de a törvény értelmé­ben az elnök csak a tanács­tagok közül választható. Királyegyházán feszült a hangulat. Az emberek tíz-húsz éves sérelmeket emlegetnek föl, nem szégyenlősek a ma­gánéleti pletykák idézgetésé- ben, s nem kímélik egymás érzékenységét a nyilvánosság előtt sem. A csatározásban könnyen megfeledkeznek a jó- ízlésről vagy a taktikai óvatos­ságról. Hiszen például okos dolog-e a Néppártnak felvet­ni, hogy a tanácselnök nyug­díjba vonulása után szolgálati lakásának jogcím nélküli hasz­nálójává válik, ha erre a ta­nács azzal válászolhat, hogy a Néppárt vezetője ellen, — aki egy szentlőrinci kft. gé­pésztechnikusa, most -folyik bí­rósági eljárás, mert egy ki­ről yeg yh á z i p e da g ág u s la ká s rosszhiszemű jogcím nélküli la­kója. Egyesek nehezményezik, hogy a napközi konyhai hul- ladékján a tanácselnök hizlol disznót, másoknak az tűnik fel, hogy az orvosi rendelő ellen az tiltakozik a leghangosab­ban, aki emiatt nem hizlalhat tovább állatot. Az ember cso­dálkozik, ha azt hallja, hogy a tanácsi vezető kocsmai nyilvánosság előtt MSZP- és néppárti vezetők akasztását javasolja, és csodálkozik, hogy egy jövőért felelősséget érző párt gyűlésén „a könyvvel nem lakik jól a gyerek" véle­ménnyel senki sem vitatkozik a jelenlévő pedagógusok kö­zül. A régj és az új hatolom harca más falvakban is meg­kezdődött, és még sokáig tart. Vajon hány könyvtár, iskola, egészségház, kultúrház, netán vízmű fog ebben elvérezni? Gárdonyi Tamás Az elmúlt Héten szükségmegoldásként, (a fűtőrendszer meghibásodása miatt) a könyvtár szobái is megteltek iskolás gyerekekkel

Next

/
Thumbnails
Contents