Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-09 / 340. szám
e Dunántúli napló 1989. december 9., szombat Magyarok miihói aggódnak Erdélyért. A pusztuló falvakról, menekülőkről szóló hírek hallatán a józan ész kétségbeesve keres kiutat. Egy megalomániás hatalom ellen tüntetünk. Értékek pusztulnak, évszázadok emlékei enyésznek el. Odaát, a határon túl a múlt halálra ítéltetett. S a határon innen? - Itt nem halljuk a buldózerek hangját, a falak roppanását, nem érezzük a. lélek pusztulását? Sajnos, nem tagadhatunk semmit, a rendszer, jól működött és működik ma is a helyi sajátosságoknak megfelelően, a népeik különböző vérmérsékletéhez igazítva. Ott erőteljesebben, itt kicsit másképp. tések embertelenségei, a tsz-szervezések erőszakosságai és a szülőföldről való menekülés. A mi Erdélyünk Ormánság! Falvak hosszú sora Baranya deii részén. Kodolányi János író következőképpen írja le gyermekkori éveinek színhelyét. „Végig a Dráva mentén, Bogdá- sa és Siklós, Görcsöny és Vejti között él az a néptörzs, amely az egyke első kiindulási pontja volt. Ez a nép az úgynevezett Ormánság, ősrégi település, hajdani rengeteg erdők és ligetek között szinte hermetikusan elzárva kifejlesztette azokat a sajátosságokat, amelyek az egész országban különállóvá teszik. Elnevezése a török ormán, erdőség szóból származik. Sok tekintetben hasonló a székelyekhez, nyelvében és népművészetében éppen olyan arisztokratikusan zárkózott, és öltözködése is elüt a környező vidékektől. Valamikor hófehérben jártak asszonyai, férfrai egyaránt, maguk szőtték és szövik nagy részben ma is vásznaikat, maguk faragják bútoraikat s a környéken elterülő nagybirtokok, főképpen alapítványi birtokok között csendesen éldegéltek földjükön. Reformátusok évszázadok óta. Minden, ami tőlük került ki, eredeti és művészi idolog. Az oszrói selyemszőttesek páratlanok, volt kerámiájuk, eredeti ún. talpasházaik csupa romantika és szépség, kecsesség, asz- szonyaik szépek, mint amilyenek máshol alig vannak, a férfiak magasak, csontosak, erősek, iNépköltészetük, nyelvük páratlan. Ma már, ha az ember végigmegy az Ormánság kertek között megbúvó talvain, mindebből alig lát valamit." Irta mindezt Kodolányi 1927-ben. S ma mit lehet látni? Sok lejegyezni való gyűlt össze. Könyvek szólhatnának erről, mi és hogyan változott az idők során a nép életében. Minden falunak megvan a maga története. Az emberi sorsok szövevényeiből elénk járulnak a világháború szenvedései és halottal, az újrakezdés nehézségei, a kitelepíIgazságtalanság lenne azonban csak a nehézségekről írni. A baj mellett volt azért jó is, a szürke hétköznapok közt ünnep. Ez a nép mindig tudott alkalmazkodni. Évszázadok alatt megtanulta, hogyan kell élni a cifra nyomorúságot, megtanulta, hogyan kell vigadni a tor mellett. Ha végigjárjuk az Ormánság földjét, a kis falvak közt kanyargó utakon a mai valóságot látjuk, - egy ellentmondásos világot. A pusztulás és a fejlődés egyenlőtlen keveredését. Láthatunk kulturált községeket, s ugyanakkor öregedő, halódó falukat romos, hulló vakolatú házakkal, gazzal felvert portákkal, elhanyagolt templomokkal. Az elmúlást és az enyészetet segítő nemtörődömség festi szomorúra ezt a képet. Kákics - hol egykoron Kiss Géza, a nagytudósú, népét féltő lelkipásztor élt — poros, . ■>:'.... A pusztulás jelei Bogdásán. Az egykori gazdagság szegénységgé lett... piszkos és elhanyagolt. A templom és a parókia kopott, maliik a vakolat, elvadult, gazos a környezet. A gaz között csapás vezet a parókia bejáratához. A tornác nyitott ajtaja előtt kidobott, esőverte karosszék. Az elhogyatottság, a gazdátlanság jelképe. Az intő szó itt már nem szól. Amerre járunk a pusztulás jeleit látjuk, a lelkek közömbössé váltak. Kiss Géza és Kodolányi szavai nem hatottak. Nagyon kevesen értették meg a jóra és igazra buzdító szavakat, s a lélek egymásért való őszinte rezdülését. A közélet nyíltsága, s általában az élet tisztasága bemocsko- lódott. A hazugság átitatott mindent. A szellemi buldózerek a lélek bástyáit döngették. Ormánság ősi földjétől az egykori gazdák többsége megvált. Elhagyták házaikat, földjeiket, - s egymást, önként mentek vagy mások akaratából. A közösségek széthullottak. A legtöbb kis falunak már nincs gazdája. Központi, körzetesített hatalom rendszabályoz mindent. Jól és rosszul. Eszméhez igazított törvényekkel és szabályokkal. Látszólagos rend uralkodik, ahol az ember, a fiatal és öreg egyaránt háttérbe szorul, és él kisfizetésből, kisnyugdfjból és alamizsnának számító tanácsi segélyből. A falvakat képviselő elöljárók többsége tanulatlan, a szabályozó rendeleteket nem értik, vagy rosszul értelmezik, közösséget egyáltalán nem tudnak szolgálni. Az elvándorolt, elhurcolt őslakosok helyébe települtek nem tudták és tudják átérezni a falu múltját. Pedig a jelent csak a múlt ismeretével lehet és kell megérteni, a folytonosság akaratával, méltóságával, úgy hogy mindig ki lehessen mondani az igazságot. A nép etikai érzésvilágát destruáija sokminden. Destru- álja a hazugság, a kétszínűség mérhetetlen el harapódzó- sa. Hogy nem mutatkozhat annak, ami, hanem annak kell látszania, amit elvárnak vagy megkövetelnek tőle. Hogy nem 'mutatkozhat a maga ősi és természetes valójában; hanem követelményekhez - gyakran érdekekhez szülte követelményekhez — kell szabnia magát. Destruáija egészséges etikai érzésvilágát az, hogy miként kapcsolják bele a politikába, s miként kapcsolják bele a politikát az ő „életébe". A falvakban kialakult, megszokott életforma, életmód felborult. Látszatértékekhez igazított életet élnek az emberek. Min. dennapjaik háttéréiben ott húzódik a rossz politika, s közöttük élnek a végrehajtók is. Sokan sejtették már korábban is, de sokan nem tudták hogyan élhettek volna, ha kezükbe adták volna a lehetőséget, ami sajnos vagy sehogy, vagy csak korlátozott formában jelent meg. A Kiss Géza által jövendőit, álmodott (Dánia gazdálkodásához viszonyított) mezőgazdálkodás egyáltalában nem valósult meg. Az erőszakos té- eszesítés nagyon sok, jól működő kisgazdaságot tönkretett, s családokat szegénnyé. Kedvét szegték a földműveseknek. Otthagyták az ekét, gyári munkásokká lettek. A falu iparosai felszámolták műhelyeiket, s üzemekben végezték — ha lehetett - munkájukat. Más lett, egyszerűbb lett minden. Rend lett. A suszterek politizálni kezdtek, majd hivatalokba kerülve diktálták hogyan kell mezőgazdaságot, ipart s kultúrát csinálni. Sajnos, érezzük és tudjuk, milyen eredménnyel. Az önkritika még várat magára, pedig ezekről az „eredményekről" el kell majd számolni. . Az emberek többsége még hallgat. Nem szólnak az évek 1946-ban még 452 tehén, '4500 sertés és 60—80 pár ló volt a faluban. Azóta gyökeresen megváltozott minden. Az egykori elöljárók helyét körzetesített tanácsi irányítás vette át. Papok s tanítók már régóta nincse nek. Az iparosok műhelye megszűntek, s állatokat is mu tatába látni. Az egykori gaz dagság szegénységgé lett. Évekkel ezelőtt lebontották a valamikor igényesen épített állomásépületet és tönkretették annak egykor szépen gondozott kertes környezetét. Ma tál építkezni kezdett. Totó1 lesz majd hitük egy jobb jó vőéri: dolgozni, hacsak a ie len nem fordul válságosra. írtam mindezt szomorúan sokszor kétségbeesve. Ir hatten volna másképp: nemcsak ál talánosságban jelezve a dől gokat, - nem észre véve ‘ szürke foltokat —, vagy meP nevezve a felelősöket is. hiszem azt, minden egyes of •mánsági faluban tudja min denki, ki mit tett, 'hogy ®l önmagáért' és másokért. Nem hivatásom ítélkezni. & jön az’ idő, talán már itt '■ van, mikor minden cselekedő1 amit a népért vagy elten* tettek, megítélnek. A roS>: politika károkat okozott. ' hazugság láthatatlanul ad Szüléink, s mi az utódok szén vedtük végig, de tehetik1 még arról, hogy a mi gye*5 keink ne érezzék ennek kei* rűséqét. * Idéztem Kodolányit. Had* fejezzem be az ö szavaivO1 mert úgy vélem, hogy a régej leírt gondolatok ma is érv® nyesek: „A Duna-Tisza tál0' két Magyarország van. Egr látható, másik láthatatlan. , látható a láthatatlan orst°\ nevében és helyett beszél. ' látható ül a fórumon, köti f oldja a bel- és külpolitika si° Iáit, adja és veszi az érte keket, irányítja a gyártelepe két és bankokat, szántaija e! bevetteti a földeket, Íratja e kiadja a lapokat, könyveké megnyitja a kiállításokat, °st szeállitja a költségvetéseke mértekeket, behajtja és elk°' az adókat. A láthatatlan Pe dia hallaat, szánt-vet, me*15 tel a gyakorlótéren, izzad gyárakban, műhelvekben, ,r' az újságot s a könyvet, le1 a kiállítások képeit, lara°l szobrait. Ez a láthatatl0,, Magyarország az, ámen pusztul." | Itt az idő, hogy megáll!'5^ a pusztulást! a láthatatlo*1 kell láthatóvá tenni. Az . d mansag, s az egesz ország 1 •jusson Erdély sorsára. Falvai pusztulását meg kell állítana*1 Az embereknek kell, hogy ^ gyen úiból önbecsülésük. V'i**' sza kell adni újból földjeik0 házaikat, s azokat a körüli nyékét, amelyek már évszóz5 dók során is értéket terem'5* tek. A falu legyen újból ^ ott lakóké. A lerombolt kő* épületeket újból fel kell ép1 teni. Az állomást, hogy jó zéssel érkezzen a vonaté leszálló ember. Az . iskola hogy újra legyen bölcsője ^ dósnak, kultúrának, a szü^ föld szeretetének. Legyen ü*, bó1 a falu élén arra mól*8 bíró, tudást hirdető, . oktat5, nevelő tanító, s hitét ép1*8 pap. Azért, hogy a do\gc> hétköznapok után végre a ^ lu népét ünnepre szólító majd a csendülő harangok’ Szatyor Gyötó A pusztulásra ítélt kákicsi templom alatt felgyülemlett sérelmekről, lenyelték dühüket, mert a félelem még mindig hot. A népet megalázták, meglopták, becsapták és hazugságban tartották. Pontosan azok, akik pedig felelősen tehettek volna érte. A bogdásai „vasútállomás” Proksza László felvételei Ormánság nyugati szélén fekszik egy közel 400 lelkes kis falu, Bogdása. Példája keresztmetszet is lehetne, milyen volt és mivé lett a falu. A háború előtt, s alatt a község élén választott bíró állt, helyettessel, négy elöljáróval. A falu gondja, balja az ő vállukra nehezedett. Református és katolikus parókia működött tiszteletessel, .plébánossal vigyázva a hitre, törődve az emberekkel. Két tanító oktatta és nevelte a falu apraját-nagyját. A földművesgazdákon kívül iparosok is dolgoztak: 6 cipész, 4 asztalos, 4 kovács, *4 ■ borbély, 3 szabó, 2 bognár, 2 hentes és 1 kertész, valamint 4 kereskedő és 5 italkimérő élt meg tisztességgel munkájából. egy sorozatban gyártott be- tonbodega várja — gazzal körbevéve — a vonattal érkezőket. Ha tovább megyünk a gödrös országúton, a falu első háza után, a jelenlegi elöljárók által kivágott akácerdő helyén szeméttelep csúfolko- dik. Eladták a tanítói lokást, lebontották az iskolát. Valakinek kellett az anyag. Egyszer és mindenkorra kizárták annak lehetőségét, hogy valamikor itt legyen még tanítás. A hajdani nagygazda portáját a* tsz-elnökség használta, ma alig látni valamit az egykori szépen és praktikusan épített gazdaságból, az évek során lassan széthordták. Eltűnt a pásztorház, s nőnek a foghí- Ijak a házok közt. Kész csoda, hogy a volt községházát még nem adták el. Igazságtalanság lenne elhallgatni azt, hogy mielőtt a hullaház összedőlt volna, újjáépítették. Vízvezeték lis vám már a faluban, a részleteket nyögik a segélyre szoruló nyugdíjasok. Egy dolog örvendetes: néhány szorgalmas fiaA hazugság öl...
