Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)

1989-12-05 / 336. szám

Hosszú út vezetett a bukáshoz fi pólya szélerői Csak a PMSC maradt talpon • A magyar női kézilabdázás évekkel exelőtt megkezdődött lát­ványos zuhanása a most Dániá­ban zajló világbajnoki selejtezőn befejeződött; az a csapat, amelyet egykor a világ legjobbjai között jegyeztek, szégyenszemre már az első megmérettetésen, a csoport- küzdelmekben elégtelenre vizsgá­zott — csak a svédek ellen tudott pontot szerezni, a hollandok és a keletnémetek ellen viszont vere­séget szenvedett — s ezzel elve­szítette jogát, hogy folytassa sze­replését a vb-döntős részvételért. Pedig már az is figyelmeztető jel volt, hogy 1906-ban, a hollan­diai „A" világbajnokságon, a leg­jobbak mezőnyében a várakozástól elmaradva csak I. lett az együttes. A következő világversenyen, a két évvel ezelőtti bulgáriai „B" vb-n sem sikerült megvalósítani a cél­kitűzést, a csapatnak a 3. helye­zés nem volt elegendő ahhoz, hogy Szöulban olimpiai résztvevő le­hessen. A kudarc utáni kapitányváltást követően Szabó István vezetőedző jól látta, hogy hosszabb távra kell terveznie, s csak úgy érhet el si­kereket, ha mind több lehetősé­get biztosít a legtehetségesebb fiataloknak. Igen ám, de elképze­léseit nem tudta véghezvinni, mert az általa kiszemelt „húzóemberek" már hetek, sőt hónapok óta nem álltok rendelkezésére. S ebben hi­bás a szakember is, mert hagyta elveszíteni Elekes Csillát, Kiss Évát és Géczi Anikót is, akik verseny­zői pályafutásukat az NSZX-4>eli Brémában kívánják folytatni. Ugyan mindhárom játékos, akik közül Ele­kes és Kiss érvényes klubszerző­dést felrúgva távozott külföldre, többször felajánlotta, hogy szíve­sen szerepel a válogatottban, vál­lalja az edzőtáborozásokat, az uta­zásokat. csak ne tiltsák el őket, engedjék játszani új klubcsapatuk­ban. A szövetség vezetése — ál­lítólag külső nyomásra — a ke- ménykéz-politikáját választotta: er­re a kérésre nemet mondott, a szövetségi kapitány pedig szó nél­kül belenyugodott ebbe a dön­tésbe . . . Utánuk aztán kivált a csaknem két évtizedes kézilabdás múlttal rendelkező Gódomé Nagy Mariann, oki úqy érezte, hogy rá, túl a „harmincon", ebben a magyar nemzeti együttesben már nincs szükség. S persze, hogy nem volt vége: vélt, vagy valós sérelmek miatt lemondta a szereplést a Gádoráéhoz hasonló szintű másik két klasszis, György Anna és Rácz Mariann is. A rutinos játékosok így szép sorban elfogytak, s az alakuló, formálódó fiatal csapat ott maradt meghatározó egyénisé­gek nélkül. A felkészülés során még — a különböző tornákon, mérkőzéseken —' igy is tudott jó eredményeket elérni a csopat, amelyet sokan már csak „B" válogatottnak ne­veztek, de akkor még nem volt tét. A világbajnoki selejtezőn, ahova sérülés miatt nem utazhatott el Mezei Hajnalka és a több mint kétszázszoros válogatott, Barna Il­dikó sem, viszont bekövetkezett, omitől tartott a kapitány: a vb- újoncok nem tudták hozni magu­kat, a nagy akarástól, a minden­áron bizonyítás vágyától görcsössé váltok, s nagy lámpalázukban szin­te mindazt elfelejtették, omit az eddigiek során jól, vagy kevésbé jól megtanultak. S erről is tehet a szövetség vezérkara, mert az el­múlt években rendre nem nevezte az együttest a junior (nemzetközi) bajnokságokra, ahol mindenkinek nagyszerű alkalom kínálkozik a világversenyek hangulatával való ismerkedésre. Ez a csapot megmérettetett, s könnyűnek találtatott. Talán hiba volt ilyen összeállításban szerepel­tetni az együttest, mert látni kell, hogy ilyen képességű átlövőkkel, ilyen alacsony játékosok sokasá­gával ma már nem lehet jelentős sikereket elérni. Bár az is igaz, a szövetségi kapitány mindig csak óbból a körből válogathat, omely- lyel a klubokban, az élvonalban találkozik . . . Eltörlik a lest? A Reuter hírügynökség érdekes hírt közölt: elképzelhető, hogy a jövő év júliusától a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) eltör­li a les-szabályt. Erről a tervről Guido Tognoni, a FIFA szóvivője tájékoztatta a sajtó képviselőit. Amennyiben a sok vitát kiváltó szabályt megszüntetik, a jövő mér­kőzésein akár az utolsó hátvéd mö­gött is helyezkedhetnek a csatá­rok, s a labda elrúgásának pil­lanatában sem kell visszahúzód­niuk a legutolsó védő elé. A javaslatot 1990 júniusában vi­tatja meg a FIFA, s amennyiben a tanácskozás résztvevői elfogad­ják a les kiiktatását, ez a dön­tés az összes tagállomra kőtelező érvényű lesz. Tehát korántsem le­hetetlen, hogy a jövő évi olaszor­szági világbojnokságon vitatkozhat­nak utoljára a szurkolók a les megítélésén . . . Két „vasat" tarthatott a tűz­ben Baranya labda rúg ósport- ja a Magyar Kupa nyolcad- döntőjében. Jóllehet a PMSC ímellett ‘kedvező ‘helyzetből tn- duIhatott a ‘legjobbak közé ke­rülődért a mohácsi piros-fehér együttes is, ahogy elmulasz­totta (ehetőségét szerdán Sió­fokon a imohácsi gárda, ‘ugyanúgy csúszott ki a már­káiból a továbbjutás tegnap­előtt Mohácson. A Duna-por- tiak egyetlen kihagyásukkal legnagyobb kupasikerüktől fosztották ímeg magúkat. Nem sikerült szép, maradandó em­léket 'hagyni szurkolóikban a pécsi piros telketeknek sem. Igaz, az Újmecsekalján el­ért döntetlenjükkel — mivel előző szerdán kétgólos győzel­met arattak Mádon - be vere­kedtek magukat a legjobb nyolc közé, a hazai pályán elért 0-0 csak hiányt ‘hagyott a szép számú publikumban.- A ‘PMSC tartalékos együtte­se — lovász, Túri, Bodnár és 'Palaczky sérüléseik miatt hiá­nyozták — képtelenek voltok feltörni a szívósan védekező NB lll-as vendégek védelmét. Igy aztán hiába próbálkozott minden elképzelhető praktiká­val Márton, Bérczy és Lehota, mivel társaik támogatása el­írna radt, bizony nemcsak a csapatok játékosai ‘jártaik úgy, 'mint a módi ‘honpolgár, de a „leszállított" igénytelen játék miatt kielégítetlenek maradtak a szurkolók is. 'Ezek után csők bízhatunk, hogy a több mint 2000 néző nem ezt a 90 per­cet őrzi majd meg emlékeze­tében a tavaszi rajtig, hanem valamelyik őszi ‘bajnoki for­dulóban lejátszottét. Még sze­rencse, hogy megfelelő kíná­lattal szolgálhatnak Lovászék. S hogy mégis mondjunk va­llatni vigasztalót, felsoroljuk, hogy a PMSC kiknek a társa­ságában remélheti a Magyar Kupában való küzdelem foly­tatását. Nos, itt a kínálat: Rá­ba ETO, Újpesti Dózsa, Siófo­ki Bányász, Bp. Honvéd, MTK-VM, Váci Izzó, és a Du­naújvárosi Kohász. K. L. Hiányzott a szerencse Lehetne keseregni néhány sort azon, hogy miként esett ki a Kupából a Mohács — nem érdemes. Sokféleképpen meg tudná mindenki magyarázni — már azok közül, akik látták a visszavágót — miért a Siófok, s miért nem a hazaiak jutottak be a legjobb nyolc közé vasárnap dél­után. Biztos volnának sokan, akik a rutint, néhányon pedig az osztálykülönbséget emlegetnék (ami ugyan egyik meccsen sem látszott, de indokként bármikor jól jöhet.) Valószínűleg vannak olyanok is, akik a krónikással értenek egyet, hogy egyetlen kihagyás okozta a mohácsiak vesztét, de mint általá­ban minden véletlen, ez is törvényszerű volt. A siófoki mérkőzésen 0-2-ről állt fel a 'Mohács, Hazai pá­lyán viszont 0-1-ről sem tudott újítani. Ne keressük az oko­kat. Jó néhány évvel ezelőtt egy NB ll-es csapat már nyert Ku­pát Magyarországon. A Siófok, a Mohács vasárnapi ellenfele. A legutóbbit eggyel megelőző mondat tán sejteti: voltak akik, titkon idén is ebben reménykedtek, hiszen jó adag szerencsével akár sikerülhetett volna 1989-ben is ez. Tán éppen a Mohács­inak. Miért ne? A Duna-partján a lehetőségek is meg lettek volna ehhez. Maradjunk annyiban: egy valami biztos, hiány­zott — az a bizonyos jó adag szerencse, ami nélkül egyetlen Kupában sem lehet siker. (p. zs.) Kosárlabda. Kaposvári Gazdász— PEAC 96-91 (49-48). NB 41., fér­fiak, Pécs. Legjobb pécsi dobó: Búzás (37). Újjáalakult szövetségek. Az el­múlt hetekben több sportág me­gyei szakszövetségében tartottak küldöttgyűléseket, amelyeken az al ábbi elnökök és főtitkárok, ti ta­karok kerültek megválasztásra: ké­zilabda — dr. Buzánsrky Béla el­nök, Radnai László főtitkár; ko­sárlabdában dr. Gyenge András elnök, dr. Várhalmi Zsolt főtitkár, dr. Radochay Imre alelnöki rádió­amatőröknél Böröcz Tamás elnök, Kovács Mátyás titkár; sakkban Ge- recs István, Kis Árpád titkár; ví­vásban Dahcsházy Gusztáv elnök, Gaál Csaba titkár. Labdarúgás. Megyei I. B. osztály utolsó őszi fordulójának eredmé­nyei : Fel sőszentim ártó n—Szabad­szentkirály 7-3, Hetvehely—Villány 2-3, Oonaszekcső—Töttös 4-1, Nagy- ny órád—Kémes 4-3, BöMoösd—Kis- hárságy 2-3, Gázmű—iLippó 2-0, Pécsvárad—Bicsérd 1-2; Olasz~Drá- vafok 2-1. őszi véaeredménv: 1. Drávátok 15 8 6 1 42-18 30 2. Dunaszekcső 15 9 2 4 36-14 29 3. Bicsérd 15 9 2 4 35-16 29 4. Pécsvárad 15 8 3 4 29-22 27 5. Töttös 15 7 4 4 39-21 25 6. Nagynyarad 15 7 4 4 26-32 25 7. Bükkösd 15 6 6 3 35-17 24 8. Felsőszemtm. 15 6 5 4 28-26 23 9. Olasz 15 6 4 5 30-22 22 10. Kémes 15 4 5 6 24-31 17 111. IP. Gázmű 15 4 5 6'16J17 17 12. iLiippó 15 5 1 9 28-52 16 >3. 5z.-szentkirály 15 3 4 8 18-33 13 14. Kishárságy 15 3 3 9 23-41 12 15. Villány 15 3 2110 22-48 11 16. Hetvehely 13 3 2 10 15-36 11 Sakk. A közelmúltban Harkány­ban megrendezett XIU. Tenkes Ku­pa, nemzetközi sakicverseny ered­mény t áb I á z at ónak ma gyár á z at ába n félrehallás miatt elírás történt, mi­szerint .a 7 pontot elért verseny­zők sorában nem Karsa szerezte meg először a nemzetközi meste/i címet — az időközben Zalaeger­szegre igazolt versenyző ugyanis ezt már évekkel ezelőtt is kiér­demelte —, hanem volt klubtársa, Kádár, o PMSC versenyzője örül- hetett a 7 ponttal kivívott nemzet­közi mesteri címnek először. Kosárlabda. A Bázis Kaposvár Kosárlabda Klub legutóbb megtar­tott közgyűlésén döntést hozott, hogy egyesül a Kaposcukor SE-vel. Ennek megfelelően o jövőben a Bázis Kaposvár KK NB l-es férfi kosárlabdacsapata 1990. január 1- jével Kaposcukor SE néves ver­senyez. Kézilabda. A megyei I. osztály férfi csoportjának őszi végeredmé­nye : 1. M.-nádasd 8 7— 1 186-130 14 2. Nagybarsány 8 6 1 1 249-168 13 3. Szigetvár 8 5 1 2 197-196 11 4. KBSK II.* 7 5 — 2 216-122 9 5. PBFSE II. 8 4— 4 179-175 8 6. Mohácsi TE $ 2— 6 210-224 4 7. Sellye 8 2— 6 165-272 4 8. PMSC II.* 7 1 — 6 118-200 1 9. KIOSZ** 8 2 — 6 135-168 1 Egy csillaggal jelölteknél 1; a kétcsillagosoknál 3 pont levonva. Női I. osztály őszi végeredménye: 1. PEAC 8 6 — 2 186-146 12 2-P- 2*°,n«y 8 5 1 2 172-155 11 3. VM Konzum 8 5— 3 189-157 10 4 í!f??2 » 3— 4 155-147 7 5. Siklós 8------- 8 123-220 0 Sú lyemelés. Győrött rendezték a juniorok országos bajnokságát, amelyen o PMSC versenyzői o kö­vetkező helyezéseket érték el: 75 kg: 2. Ferenczi 770 kg; +110 kg: 2. Sziics 255 kg. Tolónyeremények A Sportfogadási is Lottó Igaz­gatóság tóiókoitatósa szerint a totó 48. játékhetére 7 838 115 da­rab síelvén, érkezett be. A nyeremények: 13 plusz 1 találatos szelvény 3 darab, nyereményük egyenként 4 573 257 forint; 13 találatos szelvény 3 darab, nyereményük egyenként 1 523 730 forint; 12 találatos szelvény 246 darab, nyereményük egyenként 24 776 forint; 11 találatos sielvény 3789 darab, nyereményük egyenként 1609 lorint; 10 találatos szelvény 32 841 da­rab, nyereményük egyenként 278 forint. A közölt adatok nem véglegesek, a szelvények ellenőrzése még tart. POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: LOMBOSI JENŐ Főszerkesztő-helyettesek: BÁLING JÓZSEF, GÁRDONYI TAMÁS és MIKLÓSVÁRI ZOLTÁN Kiadja a Baranya Megyei Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: BODÓ LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pécs, 7601 Hunyadi út 11. Pf.: 134 Telefon: 15-000. Szerkesztőség telex: 12-421. Telefax: 22-301. Kiadó telex: 12-320. Készült a Pécsi Szikra Nyomdában. Pécs, Engel János u. 8. 7630. Telefon: 32-177. Telex: 12-211. Felelős vezető: FARKAS GÁBOR Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: bármelyik hírlapkézbesítő postahivatalnál, a hirlapkózbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a hírlapelőfizetési és lapellátási irodánál (HELIR), Budapest XIII., Lehel u. 10/A, 1900, közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj: egy hónapra 105,-forint, negyedévre 315,-forint, egy évre 1260- forint. Indexszám: 25054. ISSM 0133-2007. Dunántúli napló Kinek a bűne a tizenegyedik heiy? Vasárnap késő este a füg­gőjátszmáikat is befejezték a haiifai sakkcsapat Európa-baj- ncukságon. A 8. fordulóból visz- szaimaradt Horváth József- Schlosser (osztrák) parti dön­tetlen lett, így a Magyaror­szág-Ausztria mérkőzés ered­ménye 3:3. Az EB hivatalos végeredmé­nye: 1. Szovjetunió 36, 2. Ju­goszlávia 33, 3. ‘NSZK 31,5, 4. Finnország 31, 5. Bulgária 30,5,. 6. Románia 30,5, 7. Csehszlovákia 30, 8. Anglia 29,5, 9. Izrael „A” 29,5, 10. Franciaország 29,5, 11. Ma­gyarország 29 pont. A magyar válogatott sze­replése és helyezése - ezt nem lehet vitatni — igen gyen­ge. Az első négy fordulóban még állta a sarat a fiatal gár­da, de az angoloktól elszen­vedett vereség után összerop­pant. Az MTI murikatársa hoi- fai szálláshelyén hívta fel Horváth Tamás szövetségi ka­pitányt, hogy értékelje a tör­ténteket. — Természetesen jobb ered­ményre számítottam, sajnos, főleg az első és a hatodik táblán 'mutatott gyenge telje­sítményünk miatt lettünk csa'k tizenegyedikek — imondta a ‘kapitány, aki ikét világverse­nyen, a duzerni csapat vb-n, s most, Haifában irányította a magyar -válogatottat. — Ki hit­te volna, hogy a Luzerniben re­meklő Tolnai most igy össze­omlik, két mínusszal végzett, egyszer sem nyert. De Pintér négy pontja ‘kilenc játszmáiból szintén meglehetősen gyenge, igaz, ő életében először volt éltáblás. Polgár Judit ötven­százalékos teljesítménye a második táblán tulajdonkép­pen nem rossz egy 13 éves kislánytól, bár tőle is többet vártam. A harmadik táblán Polgár Zsuzsa megfelelt, Grószpéter kiemelkedőt produ­kált. Horváth József is -meg­tette a magáét, míg a két tar­talék, Faragó és Horváth Csa­ba csak epizódszerepet ka­pott. Mivel magyarázza a kudar­cot? , — Kényelmes megoldás len­ne mondjuk Tolnai, Pintér vagy Polgár Judit nyakába varrni a -kétségtelenül siralmas szerep­lést, de az okokat máshol kell keresni. A magyar válogatott nem tudja elviselni három legjobb játékosának — Por- tisdh, Ribli, Sax — a hiányát. De még csők azt sem mond­hatnám, hogy távolmaradá­sukkal ők hárman az okai a kudarcnak. Azt kell inkább megvizsgálni, ezek a remek sakkozók, okik éveken, évtize­deken át mindent megtettek a magyar színekért, most miért kerültek olyan helyzetbe, hogy visszalépjenek a válogatottság­tól. Egyébként volt olyan vá­logatott -is, amelyik nagysze­rűen átvészelte, hogy leg­jobbjai „szabadságot" vettek ki. A szovjet és a jugoszláv csapatra, az arany- és az ezüstérmesre gondolok. A sors iróniája, hogy e két váloga­tottat elkerültük, vagyis a két legerősebb csapattal nem is játszottunk, mégis csak ti­zenegyedikek lettünk. Polgár László, a csapat egyik hivatalos kísérője így vélekedett:- Sajnos, a sportban ez az eredmény is benne van, főleg a svájci rendszerű sakkverse­nyeken. Ami a lányaim játé­kát illeti, mindkettőjüktől töb­bet -vártam. Az az igazság, először szerepeltek férfi csa­patversenyen, szokatlan volt még számukra a légkör. De — mit szépítsem — Judit való­ban nem játszott jól. Mennyi­vel kellemesebb lett volna egy olyan csapatban debütál­niuk, ahol például Portiseh, Ribli és Sax játszik az első" három táblán, ők pedig az ötödiken, hatodikon. És még valami: az sem használt so­kat a lelkiállapotuknak, a ver­seny első estéjén Florencio Cam-pomanes, a FIDE elnöke közölte velünk, hogy január elsejétől megszünteti a női vi­lágranglistát - amelynek Ju­dit az első, Zsuzsa a máso­dik helyezettje -, s az összes nőt besorolja a férfiak közé. De akkor miért nem szünteti meg a női sakkolimpiát is? Sopron környékén távozott Magyarországról Nadia Comaneci Újabb részletek kerültek nyílva* nosságra Nadia Comaneci, a Ro­mániából elmenekült egykori tornász olimpiai bajnok szökésével kapcso­latban. Hírügynökségi értesülések szerint Nadiának még arra sem volt ideje és lehetősége, hogy el­búcsúzzon szüleitől, pénzt vegyen magához és csomagjaiba rejtse leg­értékesebb tiszteletdijait, olimpiai bajnoki érmeit. A Mail on Sunday tudósítója azt is megtudta, hogy Comaneci és a vele együtt szökésre vállalkozók a Szegeden töltött éjszakát követően Sopron környékén jutottak át a ma­gyar-osztrák határon, arról viszont Nadia most sem mesélt, miként, ki­nek a segítségével. Nadia és társai román földön nem láttak határőröket, ugyanakkor tisztán hallották a határőrség ku­tyáinak csaholását, igy félelmük csak akkor szűnt meg, amikor meg­látták az első magyar nyelvű fel­iratot. Magyar földre érkezve bal- szerencséjükre nem találták azt a helyet, ahol a szökés szervezője, honfitársuk, Constantin Panait (34) várta őket. Panaitnak hosszú idejé­be tellett, amíg a magyar rendőr­ség illetékeseitől megtudta Coma- neciék tartózkodási helyét, s talál­kozni tudott velük Szegeden a Ko­nyái szállóban. Ezt követően sike­rült megszervezniük a második ha­tárátlépést is. Az Egyesült Államokban úgy tud­ják, hogy Nadia a hét elején Flo­ridába utazik, és Panait családjá­nál helyezkedik el, amely egy ot­tani román közösség kötelékébe il­leszkedik. Elképzelhető, hogy ha­marosan Houstonba utazik, ahol egykori edzője. Károlyi Béla és fe­lesége, Márta, tárt karokkal vár­ják. A legértékállóbb és az egyik legszebb karácsonyi ajándék az ARANYÉKSZER Sellyéi Kultúrcikk-boltunkban most széles fazon- és árválasztékkal várjuk kedves vásárlóinkat. DRÁVA MENTI ÁFÉSZ Kónya (elöl) tviszthelyzetben tisztázza a ritka vendég próbál­kozását, háttérben Vén bizosít

Next

/
Thumbnails
Contents