Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-03 / 334. szám
„Mindannyian Hagyunk a normális eleire” Ugyanarról, másként Éjjeli menedékhely... Pozsgay: A hála nem politikai kategória Berecz: Védekező középpályás vagyok jelenleg ......*.............................- ■ *..................... * Eg yütt, de külön-külön. Külön-külön és egyirósban. A héten Baranyában járt Pozsgay Imre államminiszter, az MSZP elnökségének tagja, a Magyar Szocialista Párt köztársasági elnökjelöltje és iBerecz János, az MSZMP KB volt titkára, az MSZMP mai tagja. A következőkben Pozsgay Imrének, a POTE aulájában és Pécsváradon elhangzott válaszait és a Berecz Jánossal készített interjút olvashatják. Pozsgay Imre — A magvar nép párton ki- vUli olnököt kíván. Ha meg- válasitják köztársasági pináknak, kilip az MSZP-bát? — A törvény szerint a köztársasági elnök nem tölthet be pártfunkciót. Működő demokráciánkban sem zárja ki az elnökség a valamely párthoz tartozást. Franciaországban is lelhet Mitterrand „minden francia elnöke". Én továbbra is az MSZP jelöltjeként kívánok indulni az elnökválasztáson. — Ha mogválasztanák, uralkodni kíván, vagv a népet szolgálni? — Nem hiszem, hogy a jelöltek közül bárki is azt a választ adná, hogy uralkodni kíván. Visszakérdezek tehát: lehet-e őszinte választ adni erre o kérdésre? A válasz őszinteségét a válaszoló hitelességén lehet majd lemérni. — Saját, személyes dolgaira kérdozönok a válási: — Jövőmet nem múltbéli cselekedeteimre építem, jelezni kívánom ezzel is, hogy politikusként élem meg a mai helyzetet: kritikák, bejelentett igények, 'megrendelések világában, de szuverén módon. Mert én o népfelség elvét ismerem el, tisztelem, becsülöm ■népemet, de nem várom el tőle, hogy hálás legyen azért, amit tettem, és jutalmat adjon érte. A hála nem politikai kategória. Eszembe jut mindig, ami Ohurchill-lel történt. Megnyert egy világ-háborút az angoloknak, oztán a fegyverszünet első napjaiban leszavazták. Nem siránkozott, tudomásul vette a döntést, bár a potsdami értekezleten sem vehetett részt. De küzdött, és elérte, hogy újra az ő kezébe adják a kormányrudat. Nem világnézetét akartam megdicsőíteni, csupán egy példát felmutatni arra, hogy így is lehet szuverén politikusként viselkedni. Legfeljebb az árulásokat viselem nehezen, de minden politikai megítéltetést, ami a nép részéről jön, tudomásul veszek. / — Szűrös Mátyás is köztár- saságielnök-jolölt. Megítélése szerint ez mit jelenthetf — Tudomásom szerint Szűrös Mátyás a jelen pillanatig nem igazolt át, tehát -nem tágja a Magyar Szocialista Pártnak. Jelölése valóban jelenthet megosztottságot. Berecz János — A Szabadságban, az MSZMP új lapjában szereplő lizta alapján nem látom a nősét a vozotö testületekben .. . — Igen. Az én kezdeményezésemre alakult sok szervezet, de nem akartam bennük közvetlen vezető szerepet vállalni. Nem szeretnék pártvezető lenni, de országgyűlési képviselőségre pályázom. — Most mivel foglalkozik? — Gazdasági munkákkal. Egy (szabolcsi érdekeket is magában foglaló) kft. megalakításán dolgozunk, amíg viszont ezt 'be nem jegyzik, nem szeretnék róla részletesebben beszélni . .. — A bejegyzésekkel kapcsolatban. Hallottam, hagy agy böki miatt az új(abb) MSZMP bejegyzése is késik .. . — Igen. 'Bár nem a bejegyzési nyilatkozatban volt a baki. Az ideiglenes ügyvezető testület beadta, nekünk nem mutatta meg a működési szabályzattervezetet. Lényegében átmásolták az MSZMP volt szervezeti szabályzatát, amelyben szerepelt a Magyar Népköztársaság kifejezés, ezt sem javították át. Ez volt a hiba. . . Másolni is tudni kéne .. . — Alt hallani, hogy az MSZMP-nek 120 ezer tagja van . . . — Sajnáltam, hogy ezt nyilatkozták, mert nem tudom, milyen szorzószámot alkalmaztak. Hivatalos adatunk nincs, mindent megteszünk azért, hogy a 17-én kezdődő kongresszuson ez is rendelkezésünkre álljon . . . Hivatalos és igazolt számokkal. — On korábban, Ellanlorra- rólam tollal és fegyverről címmel, könyvet jelentetett meg. Váltoiott-e a véleménye a magyar M-rél mostanában . .. — Még ‘84-ben kezdtem hangsúlyozni, (hogy .nemzeti tragédia volt, mert nem tudtuk a dolgainkat magunk rendezni. Céltábla lettünk és magyar vér folyt. Szerintem a hatolom szempontjából ellenforradalom volt, a tömegek demokratikus mozgalma pedig forradalmi tartalommal bírt, a nemzet szempontjából pedig tragédia történt ötvenhatban. Mindenesetre mostanában azt vallom, hogy, ha a történelemben visszafelé nézve akarunk igazságot tenni, akkor mégsem lehet kiegyezés vagy megegyezés, márpedig jövő megosztott nemzettel nincs .. . — Egysiával tehát, hogy jellemezhetné ötvenhatot? — Nem tudok egy szót mondani, mert ha azt mondom, nemzeti tragédia, az is két szó. Azt az értékelést fogadom el, hogy népfelkelést követő ellenforradalom, de ez is hosszabb kifejtést igényelne, mert, ami ‘56 október 24-én történt, abban már benne volt az, ami később kirobbant... — Az ön fia kapus a Volán csapatában, óhatatlanul adódhat a kérdés: Bereci János, a „focipályán" milyen posston látja magát a legszivesebben manapság? — Csapatjátékos vaqyok. Tudok előkészíteni gólokat, és néha talán magam is rúgtam qólt. Erős középpályásnak tartom magam. A jelenlegi helyzetben védekező középpályásnak. Most a védelmet kell erősíteni. — Nagy a kapu, amelyet védeni kell a géltél? — Igen, most nagyon nagy a kapu. Sokat kell védekezni. Ha erősebbek leszünk, akkor viszont jobb, ha támadunk . . . Bozsik László Egyéni elegancia Kiáilífás és vásár a Kisgalériában Másodszor találkozhatunk Pécsett a budapesti Okker Stúdió különleges ruháival. Az öt fiatal iparművésznő a nyári után, most őszitéli kollekcióját mutatja be szombattól szerdáig a Kisgalériában, december 7-9- ig pedig a Helyőrségi Művelődési Otthonban. Az egyhetes vásárt jövő szombaton divatbemutató koronázza meg szintén a HMO- ban. Az Okker Stúdiót Farkas Klára, Fábián Mária, Rideg Györgyi, Sánta Eszter és Szigeti Szilvia alapította 1986-ban. ök öten együtt végeztek az iparművészeti Főiskola textil szakán és hasonló gondolkodásúak lévén továbbra is közösen kívántak dolgozni. Indulásukkor egyet akartak elsősorban, hogy az általuk tervezett öltözék más legyen, mint a butikoké. Ez a másság kollekciójukon első pillanatra érezhető is. Egyéniek, mívesek a ruháik, s nem kullognak a divat nyomában, de legalábbis lépést tartanak vele. Az évek során több vezérelvet állítottak maguk elé: eleinte egy-egy kor, vagy etnikum stílusát használták föl, mint például a középkori puritanizmust, vagy az indiai, a keleti öltözködési módot. Ezekből az irányzatokból mindig maradt valami. mely gazdagította egyszerűségre, eleganciára törekvő stílusukat. A stúdió tagjai már több éve részt vesznek a Nina Ricci és az Air France által, koktél ru hák, estélyi, illetve színpadi ruhák tervezésére hirdetett pályázaton. Tavaly Molnár Zsuzsa, aki később csatlakozott a csapathoz, idén pedig Szigeti Szilvia jutott 'be az első tíz közé, ami nagyon nagy szó. ök többször jártak Párizsban, s a divat fővárosának hatása érződik is a stúdió legújabb munkáin. Idén, a fekete, barna, li- lás-bordó alaphangulatú ruhák, kabátok mellett kötött pulóvereket, sapkákat, s nagyon finom, . gobelin ha* tású betétekkel díszített bőröveket is kínál az Okker Stúdió. Müller Zsuzsanna „Néha olyan büdös vagyok, hogy magaml-ól is undorodok..." Hajnali kettőkor lépünk be az állomás épületébe barátommal. „Nézd csak! Nézd a galambokat" - mondja, s a csarnok mennyezeti része felé mutat. Körben, fenn a fal egy kiugró szegélyén vagy 25-30, szürke, fázós madár pihen. Egyiküknek már csak aszott hullája jelzi egykori jelenlétét a sorban, talán még tavaly télen pusztult el, ki tudja, miért. .. Kint mínusz tíz fok körül lehet, bent alig valamivel nulla fok felett van a hőmérséklet. „Gyere, próbáljunk nem feltűnést kelteni” — mondom, s a pécsi állomásépület nyugati szárnyán lévő pihenő, várószoba részébe nyitunk be. Még jó, hogy hideg van, legalább nem érezzük a szagot. Huszonöt— harmincon lehetnék itt bent is, mint a csarnokrészben a galambok. Ugyanúgy összebújik társával aki teheti, néhányon még csendben duruzsolnak. Valószínűleg ők sem sokáig már, úgy tűnik, utoljára adják körbe a borosüveget. Koszos ól- lomásasztal, fanyar asztalibor. De biztosan melegít. Akik még nem alszanak, azok körében feltűnést keltünk. öltözetünkből egyből látni, hagy nem itt szoktuk tölteni az éjszakát. A megfigyelésnek tehát vége. Beszélgetni kellene. — Jó estét, vagy hát jó éjszakát - fordulok az „asztaliboros” asztaltársaság még ébren lévő tagjához. Zavaros tekintettel néz, bemutatkozom, mire ő közli: — Én meg egy másik ember vagyok. Na, így jó? — Nincs hol aludnia? — Nincs. Hogy mi? Hát hogyne lenne, van nekem lakásom. Pécsváradon. Majd utazom a vonattal - magyarázkodik nekem, a harminc évvel fiatalabbna'k, és közben érzem, hogy a fenébe kíván, mert hazudozásra késztetem. Most elő kellene vennem a fényképezőgépet és le kellene kattintanom azt a két szerencsétlen férfit, akik a kövezeten egymáshoz bújva alszanak. De nem igazán tudom eldönteni, hogy a zár- szerkezet kattogására k'rtör-ea polqtaforradalom. Mellettük egy borostás, koszos, középkorú társuk hanyattfekve, tá- tott szájjal terpeszkedik a pádon. Ó jobb helyet fogott ki. A pádon talán még álmodni is lehet. Hohó! Ez az ember biztosan szóba áll velem. Olyan, mint egy századeleji angol dokkmunkás, sötétkék, talán vasutaskabót, ugyanilyen színű slides sapka, nem tudni, eredetileg milyen színű sál, és egy viszonylag jó állapotban lévő cipő az öltözete. Jó arcú, békés embernek látszik. — Papp István vágyók, nyugodtan kiírhatja a nevemet is. (Csak ne fényképezzen, tudja, a hozzátartozóim miatt.) Én vállalom, hogy ide jutottam, hogy nem tudtam megállni a lejtőn. Kevés o pénzünk, és kénytelenek vagyunk itt tölteni az éjszakát. Négyezer- ötszázhatvonnyolc forint a nyugdijam, amiből 2500-3000 forint albérletet nem tudok fizetni, mert akkor megélhetésre alig marad. — Családja van? — Van, volt, csak felnőttek már, én meg elzüllöttem, és ez lett. A feleségemtől 30 évi .házasság után váltunk el. Voltom én tanácstitkár és tanácselnök egy faluban. Dolgoztam az uránbányáiban 20 évet, aztán lerokkantositottak. Fél tüdőm van. Ami a fél tüdőt illeti, azt bizony kemény megpróbáltatások érik az állomáson. Beszélgetőtársamat gyakran mélyről jövő köhögés kapja el, arcán beszéd közben egy-egy könnycsepp szánt koszos barázdát. „Két hónapja fáztam meg, azóta nem tudok belőle kikeveredni" - mondja. Megtudom, hogy tavasz óta írhatná be személyi igazolványába állandó lakhelyként a vasútállomást, hogy éjjelente . egy-két órát tud ülve aludni, hogy nappal járja a várost, lemegy a piacra, beszélget az ismerősökkel, hogy elég sokat •iszik. Egyszer fél liter pálinkát elfogyasztva úgy aludt el, hogy táskája a feje alatt maradt. Mire felébredt, eltűnt minden Irata. Pedig volt abban a táskában egy cím is, a'hova költözhetett volna. Szó esik részeg napokról, okádákban fetrengő, maguk alá vizelő, és reggel hat órakor már almaborért rohanó lakótársakról. — Mindannyian vágyunk a normális életre, higgye el. — Mikor és hol tudnak fürdeni? — Én, ha már nagyon viszketek, a közfürdőbe /negyek el. De ruhám csak ez az egy van. Néha olyan büdös vagyok, hogy már magamtól is undorodom. Azzal az emberrel, aki azt mondta magának, hogy Pécsváradon van lakása, most együtt próbálunk albérletet fogni. Hátha sikerül olcsót. — Nem gondolt arra, hogy az átmeneti szállásra költözzön? — Hol van ilyen? — kérdezi olyan hitetlenkedve, mint aki sohasem hallott ilyenről. Később aztán elhiszem, hogy így lehet, mert az „öregnek" —. ha mondhatom ezt a hatvanéves, megtört emberről — egyszeriben csillogni kezdett a szeme. Az a szem. amelyről talán már ő maga sem gondolta volna, hogy valami reménysugár felszippanthatja a ködöt. — Hol van? Hol? Most rögtön oda megyek ... — Holnap elmegyünk együtt. Hol találhatom meg? — kérdezem tőle. — Hol, hát itt. Itt lakom ... Én ott új életet kezdenék, biztos. Közben megérkezik a rendőrjárőr. Nem riadnak szét az emberék. Salamon László rendőr-főtörzsőrmester, mint valami nyáját, jól ismerő juhász veszi számba az embereket. Ezt ismerem, ezt is. őt már nem is igazoltatjuk. Nincs velük baj. Mint ahogy azzal a fiatalemberrel sincs, aki a Kertvárosban, egy lakás sze- métiedo'bójá'ba rendezkedett be télire. — Rendesek óm a rendőrök, nagyon rendesek, komolyan mondom — fordul hozzám Papp bácsi. — Na, még ilyet sem mondtak rá ék — így a főtörzs. Végre szeret bennünket valaki. > Váltunk még pór szót a vasúti rendésszel is. Mint mondja, igazán csak akkor van baj az itt alvókkal, ha felsurrarrnak éjszaka a felfűtés alatt lévő és már kitakarított Mecse'k-expresszre. Ha telepiszkitják a kocsikat. És hát persze hogy az első osztályút. Végre egyszer... — De higgye el, nem lenne jobb, ha éjszakára bezárnánk ezt a várót. Már csak azért sem, mert néhányon tényleg utazni akarnak. És különben is emberség is van- a világon. Elköszönünk. Az éjszakai .menedékhely lakói füstös, büdös, gyűrött arcú álomba szenderedtek. A csarnokból még visszanézek. Csak tudnám, hogy maradhatott fenn a mennyezeti szegélyen az a galambtetem. Csak véletlen? Vagy lassan sorban ott maradnak a többiék is? Min akadhatott fenn? Hajnali négykor érek HAZA. Maximumra állítom a gázkonvektor kapcsolóját. Kicsit nehezen alszom el, már 20 Celsius fok van. SZOBAHŐMÉRSÉKLET . . . Balog Nándor vasamapi 5
