Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)

1989-12-27 / 356. szám

1989. december 27., szerda Dunántúli napló 3 Hazatelepülés? Még nem! Karácsony második napján Sebők Klárát és Héjjá Sán­dort, a két éve Kolozsvárról áttelepült színészházaspárt ke­restük fel a kérdéssel; ők ho­gyan élték meg itt, Pécsett a romániai eseményeiket? Klára asszony a színház délutáni előadásában játszott. így Héj­já Sándort csak fiával és az ünnepekre Münchenből haza­érkezett lányával találtuk ott­hon - természetesen a tévé előtt.- Hihetetlen ami történt - mondja Héjjá Sándor. — De várható vált, s mindnyájan bíztunk benne, hogy bekövet­kezik. A temesvári vérengzés után féltem, hogy Ceausescu majd bocsánatot kér és a ka­tonák leváltásával megússza, de elvakultságában épp az el­lenkezőjét tette. örülünk-e? Persze örülünk, de furcsa, szo­morú ez az öröm. A véreng­zés, az a rengeteg halott. .. Én inkább iszonyodom és na­gyon fel vagyok zaklatva. A televízióban ebben a pil­lanatban kezdődik a Ceau­sescu pályáját bemutató rövid dokumentumfilm. A képernyőre tapadunk, Gábor bekapcsol­ja a videót, minden Romániá­ról szóló híradást felvesznek. A kivégzett diktátor képe utón Hájjá Sándor töri meg a pil­lanatnyi csendet:- Most már csak attól fé­lek, hogy ezt az őrült nacio­nalizmust nagyon nehéz lesz lebontani a lelkekben. Az er­délyi magyarság rettenetesen meg volt alázva, de biztos va­gyok benne, hogy nem fog bosszút állni.- Sikerült kapcsolatot te­remteniük az otthoniakkal?- Sajnos nem. Állandóan telefonáltunk, de nem tudtunk beszélni Marosvásárhellyel. Az én szüléim és a bátyám ott élnek, a feleségem szülei Sep. siszentgyörgyön. Itt volt az unokaöcsém is, aki a nyáron szökött át. Ö, miután egész éjjel az utcai fülkében fagyos- kodott, beszélt a barátnőjével. Aztán rohant föl, hogy baj van, Sepsiszentgyörgyön lőnek. Mást nem tudunk, figyelőre haza sem mehetünk, mert ját­szánunk kell a színházban, de az új évben, mihelyt lesz egy­más után három szabadna­punk, indulunk.- Tudom, hogy túl Iriss még az élmény, de szóba került a hazatelepülés gondolata önök között?- Nem, még nem. Magyar színészek vagyunk és jól érez­zük magunkat Pécsett. S bí­zunk abban, hogy eljön az az idő, amikor jelképesek lesznek a határok, s ugyanúgy szer­ződhetünk egy-egy szerepre Kolozsvárra, mint Szegedre vagy Kecskemétre! M. Zs. Néhány nappal a történtek után, most. amikor kezdem felfogni, hogy valójában mi is történt, azt a hirt kapom kollegáimtól, hogy meghalt egy újvidéki újságíró is. Csak nem az a jópofa göndörha- íjú? Emlékszem amint mesélte a szállodai szobában: „Ne­kem ma disznóölésen kellene lennem. Kapok majd a fele­ségemtől, azt hiszem. Horgos helyett Temesvár. Persze, ha jól belegondolok, disznóölésen vagyunk itt is, nem? Csak még egy kicsit rúgkapál a DISZNÓ. Mint amikor rosszul szúrják le, és még nekiront a kerítésnek." A DISZNÓ, akire ő gondolt, azóta már nem él. Mi pe­dig együtt reménykedünk kol­legáimmal, hogy tőle — aki egyébként sportújságíró — még hallhatunk vicceket. .. Balog Nándor Aradon, a városháza előtt több ezres tömeg élteti a forradal­mat és a szabadságot Nem sokkal később a környező há­zakban megbúvó terroristák tüzet nyitottak a védtelen embe­rekre. Kettőkor Pécsett, tízkor a temesvári pokolban Art hiszem, felesleges a hősködés: ha pénteken dél­ben - a Ceausescu elmene­küléséről, hatalmának össze­omlásáról szóló híradás ide­jén - tudtuk volna, hogy mi fogad bennünket odaát, bi­zonyára kétszer is meggon­doltuk volna, hogy bepakol­junk-e Szundi Gyuri kocsi­jába. Az éjszakai fordulat­ról, a harcok újabb felerő­södéséről azonban maguk az aradiak és a temesváriak sem tudhattak még a dél­után folyamán, így az aradi főtéren igazi ünnepi kaval- kád közepébe csöppentünk a kora esti órákban.- Jaj, Norbert, vagy Nán­dor! Ez nem igaz, egyszerű­en nem igaz, hogy ez a valóság, hogy ez létezik — áradozott örömtől elcsukló hangon egy magyar nemze­tiségű aradi kislány. — Olyan jó, hogy elfogták ezt az ál­latot . .. Olyan jó, hogy ti jöttök és segíttek, hogy most már nem kell félnünk sem­mitől, hogy most már min­dig utazhatunk egymáshoz. Hogy vége a rettegésnek, a hidegnek. Érted, Norbert, vagy hogy hívnak? Ugye te ■s örülsz! Add ide a sáladat emlékül. Ugye nem sajnálod •nekem adni. Ki sajnálna ilyenkor egy sálat. Most, három nappal az aradi népünnepély után mégis amiatt aggódom, va­jon ép-e az a sál. Él-e, nem sebesült-e meg viselője. Ugyanis nem sokkal távozá­sunk után hatalmas golyózá­por zúdult Arad főterére. Igenis szeretném visszakapni azt a piros sálat. Még pedig attól, akinek adtam. Ha csak egy percre is, hogy újra Visszaadhassam. Fehérre meszelt törzsű fák kísértek bennünket Temesvá­rig, ahova este 10 körül ér­keztünk meg.- Kik maguk? Magyar új­ságírók? Akkor azonnal men­jenek valami biztonságos helyre. Menjenek már, nem értik! Itt mindjárt lőni fog­nak - figyelmeztettek a még téren lévő emberek . Kollegáimtól a Temesvár Szállodánál szakadtam el. Fél óra múlva a Libertáte tér virágágyásnyi betonfedezékre mögül menekültünk egy ki­tört kirakaté üzletbe. A föl­dön heverő üvegtörmeléken csak később - amikor né­És lőttek, lőttek és lőttek... hány percre abbamaradt a lövöldözés - vettem észre a karácsonyi dekoráció marad­ványait. Egy pillanatnyi béke volt ez a háború kellős kö­zepén. Egy pillanatnyi, ami a következő lövésekig tartott csupán. — iBiztos, hogy a végén mi győzünk, de ma még vigyáz­nunk kell. Nem tudni meny­nyien vannak a secusok, meg állítólag Kadhafi kommandó­sait is bevetették — adott rö­vid helyzetértékelést Miklós, akinek csak a keresztnevét merem még ma is leírni. Reggel indultam vissza a szállodába. Ketten kísértek, egy pillanatra sem hagytak magamra. — Gyuri, Gabi, Lau! Bo­lyongtam a szállodában meg­húzódó riadt emberek között, míg Läufer Lacival egymásba botlottunk. Rövid összefoglaló­jukból, és a szálloda folyosó­ján lévő golyóütötte lyukak­ból kiderült, velük sem szíve­sen kötöttek volna azokban az órákban életbiztosítást. Órákig hevertünk — újvidéki újságírók vendégeként — az egyik szállodai szoba padló­ján. Pechünkre a harcok át­tevődtek a Temesvár szállo­da előtt lévő térre, így nem kellett más, csak egy kis füg­gönymozdítás, és máris rövid sorozatokkal válaszoltak a szemközti ablakokból. Az éj­szaka folyamán egy francia újságíró lábát kötözték kollé­gáim, amikor egy népszavás kolléga szobájának ajtófélfá­jában ütöttek lyukat a löve­dékek. Szombaton dél körül tartottuk alkalmasnak a pilla­natot a menekülésre. Arad főterén a forradalom mártírjaira emlékeznek Rövid időn belül megszünte­tik a statáriális állapotot Ro­mániában — ezt Ion Iliescu je­lentette be a Román Televí­zióban. A Nemzeti Megmenté- si Front Tanácsának elnöke váratlanul megjelent a televí­zióban az új kormányfővel, PetVe Románnál és a forrada­lom fiatal hőseivel. Az új mi­niszterelnök is fiatalosan, puló­verben volt látható. Iliescu arra hívott fel, hogy most a legfontosabb a nyuga­lom, a rend és a fegyelem helyreállítása. Sok nehézség áll még a vezetés előtt, de ezeket mind megoldja és biz­tosítja az ország demokratikus életének megindulását. Szólt arról, hogy az ellenforradalmi erők mindenképpen szeretné­nek zavart, pánikot kelteni, de a nép összefogásával ezeket meg kell akadályozni. Beje­lentette: Románia szakít a ré­gi struktúrával és új alapokra helyezi az állam működését. Ebben az új hatalmi struktú­rában korlátozzák a tisztség- viselők mandátumának idejét, komolyságra, a szakértelem teljes kihasználására és sze­rénységre hívott fel. Megkö­szönte a forradalmi népnek, elsősorban ifjúságának hősies magatartását, hűségét a hazá­hoz és a népforradalom célki­tűzéseihez. ■.apaeärt«; — Például — Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Közlemény Ülést tartott a múlt héten Pécsett a Pártközi Sajtóbizottság, mert a Független Kisgazdapárt és a Szabad Demokraták Szö­vetsége panaszt nyújtott be, mely szerint a népszavazást meg­előző kampány idején a Dunántúli Napló törvénysértést köve­tett el azzal, hogy nem választotta el egymástól hangsúlyozot­tan az Országos Választási Elnökség közleményét, valamint a Magyar Szocialista Párt hirdetését, és nem tüntette fel, hogy ez utóbbi fizetett politikai reklám. (A bizottság ajánlásokat te­het az egyes sajtóorgánumoknak, kötelező erejű határozatokat azonban nem hozhat.) A Dunántúli Napló főszerkesztője az el­választó ‘ lénia hiányát elismerte, de tiltakozott az ellen, hogy ez törvénysértés lett volna. A FKGP képviselője távozott az ülésről, mert nem látta bizositva, hogy a panaszt jogilag orvo­solják. A bizottság végül megállapította a tévedést, de nem vonta kétségbe a szerkesztőség törekvését, hogy esélyegyenlő­séget biztosit a különböző pártoknak. A bizottság — konkrét esetek tárgyalása kapcsán — az SZDSZ indítványára egyetértett abban, hogy a pártok közlemé­nyeit lehetőleg változtatás nélkül közöljék a rádióban, televízió­ban, sajtóban. A közlemények szakmai-újságírói javítása lehet­séges, de ez nem eredményezhet tartalmi módosulást. Ezután állást foglalt a bizottság abban, hogy a népszavazási kampány főpróbájának tekinthető, a pártok és a tömegkommunikáció együttműködésének igazi próbája a most kezdődő választási harc lesz. A demokrácia adventje Ezzel a címmel közöl a karácso­nyi Népszabadság hosszabb írást Pozsgay Imre államminisztertől. Részlet a cikkből: ..Politikai együttműködésre van szükség . . . Nem a pártharcok és a politikai küzdelmek felfüggeszté­séről, netán beszüntetéséről van 'szó. Naivitás lenne erre gondolni többpárti rendszerben, éppen a vá­lasztási előkészületek idején. Más lehet itt a megoldás. Kiindulni ab­ból kell, hogy nem lehet komo­lyan venni egyetlen olyan pártot, politikai mozgalmat sem, amelynek nincs rövid távra — a súlyos kény­szerítő körülményekkel is számoló — válságkezelő programja és hosszú távra a szociálpolitikát is az újra­termelés részének tekintő gazda­ságpolitikája. Nem igaz ugyanis, hogy a válság kezelése csupán a kormány felelőssége. A válság kö­zös örökség. Ebből adódik o to­vábbi következtetés: mivel sem a kormány, sem a szocialista párt, sem az ellenzék nem oka és elő­idézője a válságnak, hanem örökö­se, ezért a válságkezelésért és tár­sadalmi következményeiért közösen kell viselni a felelősséget. Erre már volt eddig is hajlandóság. Az igazi próbatétel azonban a választási harc lesz. Ekkor dől majd el, hogy a félakaratú, de elefántméretű becsvággyal megvert szervezetek és személyek nem okarják-e majd a könnyebb érvényesülés útját járni, a szociális demagógia nemzetve- szejtő eszközéhez nyúlni. Azt hi­szem, hogy az ilyen kísérletek visszaverésére a felelős, józan po­litikai > erőknek szövetséget kellene kötniük, függetlenül irányzatuktól, világnézetüktől . . .” Anya, mit gondolsz? Lapunk más oldalain rész­letes beszámolókat olvashat­nak a romániai polgárhábo­rúról. Rovatunkban a Pink Floyd együttes, tiz éve meg­jelent, A Fal című lemezén szerepelő Mother (Anya) cí­mű dal saját fordításával emlékezünk a szomszédos or­szágban meghalt több tíz­ezer áldozatra. „Anya, gondolod, hogy le­dobják a bombát, anya, gondolod, hogy szeretni fog­ják ezt a dalt, anya, gon­dolod, hogy kipukkasztják a labdámat, anya fel kellene építenem a falat, anya pá­lyázzak az elnökségre, anya, higgyek a kormányban, anya, a tűzvonalba visznek en­gem, anya, igazán haldok­lók? Csendesebben 'bébim, ne sírj, anya biztos, hogy vala­mennyi rémálmodat rendezi, mama belédtáplálja az ösz- szes félelmét, a mama meg­találja neked az igazi lehe­tőséget a szárnyai alatt. So­ha nem engedi, hogy repülj, azt szeretné, ha inkább éne­kelhetnél, meleget és kényel­meset ígér. Ó, bébi, a mama segit neked abban, hogy fel­építsd a falat. Csendesebben bébi, ne sírj, a mama valamennyi ba­rátnődet ellenőrizni fogja, megkímél mindentől, ami piszkos, fennmarad, míg ha­za nem érsz, mindig ki fog­ja találni, hol voltál. A ma­ma egészségesen és tisztán tart, ó bébi, mindig bébi maradsz a számomra. Mama, ez mindig ilyen magasztos kell, hogy legyen." Díszpolgárok Ha egyszer nekünk is meg­adathatna, hogy díszpolgá­rok legyünk, mélyen magunk­ba néznénk. Büszkén visel­nénk az ezzel járó kézfogást és más elismeréseket, ugyan­akkor elgondolkoznánk, mi is az a diszpolgárság. A diszpolgárság egy álla­pot. A díszpolgárság feltéte­lezi, hogy vannak polgárok, és hát, hogy vannak díszpol­gárok. És mi közéjük tartoz­nánk. Nemrégiben olvashattuk, hogy Czinege Lajos volt mi­niszterelnök-helyettest, hon­védelmi minisztert Karcagon megfosztották diszpolgársá- gától. Nem ám akármiért: Czinege nem tartott igényt a címmel járó sarzsira, sőt... Megértjük Czinegét, ha már ilyen a struktúra, és diszpol- gárságot adnak, akkor elfo­gadom, aztán legfeljebb másfelé jár az utam. Nem értjük a karcagi vezetést, ők választottak annak idején, az ő bűnük is, hogy az egyik díszpolgár elpártolt. Karcagnunk kell. Egészen más. Olvassuk, hogy Ceausescu Disneyland díszpolgára (is) volt... A játékország. Mickey Mouse és Donald kacsa, valamint mások otthona. Ma is. Záhony Az egyetlen határátkelő- hely, ahol a világútlevéllel rendelkező magyar és szov­jet, valamint más országból érkezett emberek átkelhet­nek hazánkból a Szovjet­unióba, több órányi sor után. Záhony. Kis, sáros város. Záhony, félelmet tükröz, a Szovjetunióból érkező piaco­saival, a csak magyarul tudó Kárpátalján élő tízéves fiú­val. Záhony, autók ezrei a ha­tár előtt, szovjet vagy litván rendszámmal. Záhonyról szó­ló helyszíni fényképes ripor­tunkat holnapi számunkban olvashatják. A színész szerepelni akar...

Next

/
Thumbnails
Contents