Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)
1989-12-24 / 355. szám
Siker Moravetz Levente Magas, karcsú, mindenre fogékony fiatalember, akit alkata szinte predestined a zenés, illetve vígjátéki műfajokra. A rendezők szerencsére hamar észrevették ezt (nem volt verejtékes feladat), és csupa ilyen szereppel bízták meg. Egyebek közt a Hawaii rózsája, a Montmartre-/' ibolya c. operettekben, az Imádok lérjhez menni c. zenés vígjátékban. De láthattuk kacagtató és nivósan megoldott prózai szerepekben is (Tévedések vigjátéka). Most pedig hosz- szú évek után, a negyedik pécsi évadában végre igazán testére-lelkére szabott musicalszerepet kapott: Jú- dást a Godspell-ben. Érzékem szerint vérbeli mu- sicalszínész, amit beszélgetésünk is megerősített. Arról kérdeztem: hogyan érzi magát ebben a furcsa, ellentmondásos figura „bőrében"?- Régen foglalkoztat: voltaképp hogyan, „miből" lesz Júdás Jézus elárulójává? A bibliai prófécia szerint ennek így kell történnie. Felsőbb hatalomtól? De hiszen akkor ugyanolyan kiválasztott vágyóik, egyenértékű Jézussal? ... Ezt a keresztény tanok tagadják. Dehát akkor mik a mozgatórugói egy ilyen embernek? ... A darabbéli sorshúzás után, Júdást húzván, én egyetértek Jézussal, hiszek benne, melléállok. Ám a következő pillanatban fölmerül bennem: van-e igazság? Mi az igazság?... Jézus az eszmét hirdeti; Júdás az embereket egyéniként próbálja ebbe az eszmébe „belefoglalni”. Voltaképp az emberek tagadását jeleníti meg. Maga a tagadás, kételkedés, a 30 ezüstpénz már csak az utolsó csepp a pohárban . ..- És mindez egy musicalben jelenik meg . . .- Nagyon közel áll hozzám, „zászlóm" az operett és a musical, és boldog vagyok, hogy most ilyen szerepet játszhatok. Az emberek általában komorak. Ha otthon bekapcsolják "a tévét, a rádiót, akkor is megvan rá minden okuk ... Kifejezetten szórakoztató mű pedig nagyon kevés akad .. .- Van egy zene nélküli stepp-számuk. Ez több, nehezebb az átlagos színpadi táncnál. Hol tanulta?- Szirmai Bélától, a főiskolán. Érdekelt, úgy gondoltam, a musicalhez ezt is kell tudni. Tanárom különórákat adott. Azzal a föltétellel, ha a megmutatott pár lépést „letáncolom" a falon ... Sokáig gyakoroltam, de sikerült. Azután jöhetett a steppelés, további rengeteg gyakorlással, hiszen itta legapróbb ritmikai tévedés miatt már nem stepp az, amit csinálunk... A mostanit véletlen találkozás hozta „össze", illetve hármasban, Tóth Sándor koreográfussal terveztük meg, próbák idején napi 2-3 órai munkával, előadás előtt pedig kb. másfél órai bemelegítéssel. Ide különlegesen laza boka <;Ti"i,cAges. És nagyon szeretnék egyszer úgy steppelni, mint Faludy Laci bácsi a nyolcvanvalahány évével, ma is, a színpadon .. .- Mivel foglalkozik mostanában? — A Bolha a fülbe c. Feydeau-vígjátékban játszom az ifjú csábítót. Szabad időmben pedig egy ausztrál krimisorozat egyik darabját fordítom. Egy CIA- ügynök visszaemlékezéseiről, kalandjairól szól. Nagyon élvezem, most már csak kiadót kéne találni hozzá. Meg a saját kis darabjaimat csiszolgatom . .. W. E. Takáts Gyuláival a Bece hegyen „Óvatosan kell az ördöggel alkudozni...” Beszélgetés Csányi László íróval Egy nyelv, amit a világon mindenhol értének Választható az eszperantó Hozsannák nélkül, csendben ünnepelte tizedik évfordulóját tavaly a Dunatáj, a Szekszár. dón szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat. Mintha Babits szelleméhez is ez illene inkább. A folyóirat sorsa immáron a felelős szerkesztőnek, Csányi László írónak a nevével fonódik össze végérvényesen. A Dante Alighieri és Borsos Miklós Firenzéjében, Goethe és Hölderlin Németországában, Baudelaire és Martyn Ferenc Párizsában egyaránt otthonosan bolyongó esszéíró szellemi szülőföldje tulajdonképpen Pécs, az 1946- ban induló Sorsunk, s vele o Várkonyi Nándor vonzásában kialakult műhely - Weöres Sándor, Csorba Győző, Martyn Ferenc, Takáts Gyula barátságával.- A Dunatáj mint az ország legolcsóbb folyóirata, továbbra is élni fog?!- Máig nincsenek alkalmazottai, a szerzők viszont gyarapodnak! És ezután is megjelenik majd, tanácsi támogatással.- ... és ennek a számtalan újságnak, folyóiratnak sorsa hogyan alakul?- Gondold csak el, az elmúlt századokban például egy Festetich Györgyhöz be lehetett kopogtatni. A gazdag mecénás nem zárkózott el attól, hogy bizonyos értékeket pártfogoljon. Nálunk ezt a szerepet az állam rosszul vette át, a támogatásért ideológiát kért cserébe. De nem szabad mindent a piacra sem bízni! Mert egyrészt nagyon szimpatikus volt, hogy az írószövetség legutóbbi közgyűlésén Németh Miklós és Glatz Frenc elengedve az írók kezét, szövetséget kínált, másrészt aggodalmat kelt a helyzet, mert az irodalom, a művészet nem lehet kiszolgáltatottja a piacnak! Nem az a boj, hogy a fiatalok a Playboyt forgatják, hanem, hogy ez minden mást kiszorít, ha minden más érték helyett, ha Arany János helyett is van. Hadd utaljak erre a botrányos Petőfi-histórriá- ra. Nem az a baj, hogy van egy hóbortos vállalkozó, hanem, hogy elég lett volna csak Illyés Gyulát fellapozni! Nem így nekimenni, ilyen szégyen- teljes butasággal!- Mi a véleményed: mintha az állandónak minősülő értékek világában nem lenne perdöntő szerepe a nyilvánosságnak. — Emlékszem, Németh László Petőfi Mezőberényben című drámáját olvasva Bóka László rendéért kiáltott - Illyés Gyula volt az, aki követelte, hogy nyíltan fogalmazódjon meg az ellenlábas vélemény. Azután például Eörsi István Magvetőnél megjelent könyvéről magam írtam kritikát. Eörsi tehát megjelent! A nyilvánosság hiányát inkább jelezte az, hogy nem voltunk eléggé tájékozottak: Heideg- gert, Jaspert például nem le. hetett magyarul olvasni. És jellemző volt, hogy kiről irtunk, illetve kiről nem irtunk kritikát. Persze az én könyvtáramban is sok olyan munka volt, amit zúzdába vittek volna szívesen. Óvatosan kell az ördöggel alkudozni, az ördög komolyan veszi. — Milyen volt az idei esztendő?- Nem volt igazán termékeny, mindenesetre elkészült a Babits-könyvem, amely az Akadémiai Könyvkiadó gondozásában jövőre jelenik meg. Először és úgy érzem utoljára jártam Görögországban .. . Kötetet készítek Takáts Gyuláról, aki jövőre lesz nyolcvan- éves. Nemrégen másztuk meg együtt a Bece-hegyet Ederics- től, kedves tartózkodási helyétől indulva. A közelmúltban Pákolitz István 70. születésnapját ünnepeltük együtt. Pécsett középiskolai keretek között tanulható az eszperantó az idei tanévtől a Széchenyi Gimnáziumban. — Hosszú évek teltek el, mire elismerték ezt a nyelvet, és lassan-lassan a tanfolyamból fakultáció, majd mostanra második idegen nyelv lett - mondja Németh József tanár. — Könnyen tanítható, egyszerű a nyelvtana, talán a világ egyik legkönnyebb nyelve. Németh József 16 éves korában tanult meq eszperantóul egy nyelvtanfolyamon Vácott. 1969-ben került Pécsre, és itt a Kelamikoj - Pincebarátok - csoportjának lett a tagja, később a titkára. Éveken keresztül részt vett Csehszlovákiában és Olaszországban az eszperantó építő táborokban. 1971-ben középfokú nyelvvizsgát tett. 1975- ben a pécsi műszaki főiskola lektorátusán tanította az eszperantót. Ebben az időben szervezték meg a lengyel- maqyar cserekapcsolatot a diákok között, aminek az eszperantó volt a közvetítő nyelve. Bóbozott a Bóbita együttes eszperantó csoportjában, részt vett a zágrábi bábfesztiválon. 1976-ban került a Széchenyi Gimnáziumba mint műszaki tanár. Rá egy évre már az ELTE eszperantó szakára járt, ahol 1980-ban szerzett tanári oklevelet. — Akkor a városban csak én rendelkeztem ezzel a végzettséggel, ma már tudtommal íhárman vagyunk - mondja Németh József. — Hamarosan indítottam eszperantó nyelvtanfolyamot. Volt olyan tanítványom, aki egy év tanulás uón középfokú nyelvvizsgát tett. Nekem annak ideijén az tetszett az eszperantóban, hogy lehetőséget ad a nyelvi egyenlőségre. Megszünteti az úgynevezett világnyelvek előjogait, mert ezt az angoloknak, németeknek is meg kell tanulniuk. Az eszperantó az élet minden területén alkalmazható. Budapesten például a kibernetikai konferencián az egyik hivatalos nyelv volt. Az eszperantót a Széchenyiben, a német tagozatos első osztály egy része tanulja második nyelvként. — Több nyelvből lehetett választani, amikor jelentkeztünk az iskolába - mondja Gajdos István. - A tanár úr is jelen volt ezen a beszélgetésen, akkor ajánlotta az eszperantót. Megtetszett, mert könnyűnek látszott. Zsifkó Gabi érdekesnek találta, a nyelvtanát meg egyszerűnek, ezért választotta. Szerinte a német nyelv tanulását is segíti. — A tanár úr egyszer azt mondta, hogy néhány perc alatt megtanít nekünk ezer szót - folytatja tovább Kocsis Ági. - Eleinte nem hittünk neki, de aztán kiderült, igaza volt. Eszperantóul a számokat csak egytől tízig kel! megtanulni, utána már csak egymás mellé kell tenni őket, és az ember bármeddig elszámolhat. Végül elhangzik eqy-két eszperantó szó is. A vállalkozó szellemű Kocsis Áqi eszperantóul bemutatkozik, és mond néhány szót magáról. Aztán egy békedalt is elénekelnek közösen. Mindezt alig két hónapi nyelvtanulás után. — Az eszperantó segítségével szeretném, ha eljutnának német nyelvterületre, így eqy- szerre gyakorolhatnák a két nyelvet — folytatja beszélgetésünket Németh József. - Az útlevélszolqálaton keresztül akár eqyénileg is utarhatnok majd külföldre. Ez egy kiadvány, ami tartalmazza a világ ötven országában azoknak az eszperantistáknak a címét, akik inayen elszállásolják a hozzájuk érkező külföldieket. A terveim között szerepel még, hogy a második félévben ellátogatunk Eszékre az ottani Egészségügyi Szak- középiskolába, ugyanis ott is tanulnak eszperantóul. Taqja vagyok az Eszoerantista Tanárok Nemzetközi Szervezetének, és ezen keresztül talán sikerül qoriziai, trieszti és talán máltai levelező partnereket is találunk. A Volán Bartók Béla Kórusában is énekelek. A nyáron Spanyolországban részt vettünk egy fesztiválon: a madridi kórus eszperantó nyelven énekelte a versenyművét. Szalai Kornélia Panoráma Lea az erdélyiekért Lea Bernardi római tánc- dalénekesnő ingyen koncertet adott az Olaszországba került erdélyi magyar menekülteknek. Lea édesanyja ma-, gyár. Meghalt a vak mecénás Dél-Svájcban, 67 éves korában elhunyt Simonkay Nándor aki a II. világháborúban páncélos főhadnagyként harc közben megvakult. Így tanult^ a müncheni orvosegyetemen, majd gazdag fizikoterápiás szakember lett és anyagilag igen sok magyar művészt támogatott titokban. B. R. Radio mellett. „Költségvetés. . ." — „Adórendszer. , ." — „ügyviteli reform. .." — olyan fogalmak, amelyek immár felerősödve szerepelnek a közéleti vitában. Áthatolhatatlan, sűrű dzsungel, amelyben eltéved még a legdörzsöltebb pénzügyi szakember is, bár némelyik közülük úgy tesz, mintha értené, mintha látná az alagút végét. A nagy ipari vállalatok, mezőgazda- sági üzemek vívják a maguk csatáját, jóformán mindegyikről most kiderül, hogy gazdaságtalanul termeltek és a csőd szélére sodródtak. A kisiparosokról, kiskereskedőkről, kistermelőkről kevesebb szó esik, tönkremenetelük legalábbis nem olyan látványos, mint az előbbieké. Pedig sok-sok tízezres létszámúikkal nagyon jelentős szerepük van az ország gazdasági életében. Pedig valamikor — még a nagy „államosítási" vihar előtt — az iparos jól, vagy éppen elfogadható szinten élt, tekintélye is volt, amelyet szakmai hozzáértésével vívott ki magának a településeik lakói körében. Ha jól emlékszem, a negyvenes évek végén talán a pékeket „államosították" először a nagyüzemek után, mondván, hogy a kenyérellátás állami monopólium. Gyermekkorom Kasper-pékje — utcánk végén dolgozott sütödéjében egyetlen inassal — naponta kétszer sütött néhány mázsa kenyeret, eladásra saját készítésűt, vagy amit az asz- szonyok dagasztottak és vitték sütésre fejükre emelt szakajtókban. Az idők folyamán ez megszűnt, már csak emlékeztünk a külvárosi jóillatú pékségekre. Aztán évtizedek után újra nyithattak sütödét többnyire azok, akik a mesterséget még apjuktól mentették át, szívós makacssággal. Az állami szervek — egyfelől — szüntelenül deklarálták a kisiparosok támogatását, másfelől meg iyen-olyan adóval, elképesztően magas sztk-befizetésekkel pedig éppen hogy megfojtották. Nem most — talán négy-öt esztendeje — meséli egy jónevű pécsi pék, hogy rávágtak 140 ezer forint adót. Bemegy az illetékes tanácsi szervhez, mondván, lehetetlen, hogy ennyi adóhátraléka legyen, különben is: csak kenyeret süt, a „termelési profiíja" olyan áttekinthető, hogy egy tízéves gyerek is kiszámíthatja, mizoló kisiparos, hogy a közelmúltban kapott egy felszólítást B. község tanácsától: adóhátraléka van tizenegyezer forint erejéig, amelyet ekkor meg ékkor fizessen be, különben árverés lesz. A kisiparos persze még 1981-ben(!) megszüntette telephelyét B. községben, illetve áthelyeztette Pécsre, azóta itt dolgozik, itt fizet adót rokkantsági nyugdíjba- meneteléig. Mindezt B.-községi Ügyvitel... bői, mennyi jár az államnak, mennyi kell alapanyagnak, mennyi a maradék tiszta haszon. Egy teljes délelőtt rámegy számítgatásra, aztán a Hivatal bevallja: sokat ■számoltak. Csak százezer a követelés. Ez is sok. Egy hét múlva ismét leülnek, ismét vitatkoznak, a Hivatal bevallja: rosszul számoltak, csak nyolcvanezer a hátralék. Ebből is kiderült, hogy az adókivetés, vagy ügyvitel a Hivatal felkészültségén, szakértelmén, vagy éppen kedélyállapotán múlik. Azt mondja egy festő-mátanácsnál is tudják, hiszen annak idején az áthelyezésre ők mondták ki az „áment", de most nyolc év után követelnek. Ki tudja, milyen alapon állnak elő követelésükkel? Az adóügyes most rakott rendet az íróasztalában? Vagy az irattárban? Vagy elszámolták magukat? Vagy így akar a községi tanács plusz jövedelemhez jutni? Eszükbe sem jut, hogy esetleg az adóügyes számol rosszul —, most, nyolc év után. Tízezerért már érdemes pereskedni, de hogy ki húzza ki a gyufát, azt nehéz megjósolni. Hogy adóügyben egy kisiparosnak igaza legyen —, hót erre mérget nem vennék. A bürokratikus ügyvitel meglepő dolgokat produkál. Szintén kisiparos az ügyfél: kis vílkendházát 1980-ban H. községben eladja, többek között azért, hogy iparosi tevékenységéhez felélje utolsó tőkéjét. A tanácsnál megőrzik a tulajdonlapot, amelyre rávezetik az új tulajdonos nevét, címét, következésképpen a továbbiakban már ő fizeti a szükséges adót, a víkendház utón. Évek múlva felszólítást kap az eredeti tulajdonos: fizesse ki az adóhátralékát, mert. .. satöbbi. „Jelenjen meg nálunk, adóhátraléka rendezésének ügyében . . . Megjelenik. Megmutatják néki a dossziéból eíőhalászott tulajdonlapot. Ott a neve, címe, neki kell fizetnie. A kisiparos fogja a lapot — masszív karton — és megfordítva leteszi az előadó elé. Ott olvasható: az új tulajdonos. . . Ennyi volt az egész. Meg kellett volna néznie az előadónak a karton hátlapját. . . vasárnapi Részlet a Godspellböl. Középen Moravetz Levente
