Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)

1989-12-20 / 351. szám

2 Dunántúli napló 1989. december 20., szerda Az Országgyűlés második munkanapja (Folytatás az 1. oldalról) egy lehetséges megállapodás körvonalai. A gazdaság működtetése, az átalakulás feltételeinek meg­teremtése az ország alapvető érdeke, és ezért nem kerülhe­tők meg az ezzel kapcsolatos népszerűtlen intézkedések sem. A kormány — mint azt a be­terjesztett program mutatja — felelősséget kíván vállalni az átmenet biztosítására. A fizetésképtelenség miatti közvetlen veszély elhárítható, ám, ahhoz fontos gazdaság­racionalizálási feladatokat kell elvégezni. Szociális olda­lón nagy erőfeszítések szüksé­gesek egyes rétegek leszaka­dásának, további pozíciórom­lásának megakadályozására, és az infláció hatásainak leg­alább részleges kivédésére. E nehéz feladatok felvállalását az igazolja, hogy mai isme­reteink szerint nem látszik más, könnyebb, reálisan bejárható út. E feszültségekkel terhes program nem vállalása súlyos helyzetet eredményez. Gazda­ságunk néhány hónap alatt finanszírozhatatlanná válik, működése ellehetetlenül, eb­ben az esetben súlyos terme­lés- és fogyasztáscsökkenéssel kellene szembenéznünk, és ami még tragikusabb, gazdasá­gunk mély válságba süllyedve hosszú időre elvesztené esé­lyét a kibontakozásra — mon­dotta. Kemenes Ernő kiemelte: úgy látjuk, ma még mindez elke­rülhető, s e programhoz mai ismereteink szerint biztosítható az elengedhetetlen külföldi se­gítség és egyidejűleg minden, az ország sorsa, jövője iránt elkötelezett, felelős politikai erő támogatása is. Ezt követően a javasolt gaz­daságpolitikai program négy meghatározó elemére külön is kitért az előadó. A KGST- együttműködés várható alaku­lásáról és hatásairól szólva elmondta: az egyes országok közismert gazdasági és poli­tikai nehézségei hátráltatják gazdasági kibontakozásun­kat, s ráadásul nem kalkulál­tunk a rubelelszámolású ke­reskedelmi forgalom ilyen mér­tékű visszaesésével. Mindennek hatása alapvetően rázza meg jelentős részben e piacókra épülő gazdaságunkat. Nagy 'jelentőségű számunkra, hogy a legutóbbi magyar-szovjet kormányfői találkozó nyomón biztosíthatónak tűnik az ener­giaellátásunkhoz szükséges szovjet import. Egyidejűleg nagy szükség van a hazai energiatermelés hatékonysá­gának fokozására, az energia­felhasználásnak a javasolt ár­emelésekkel is kikényszerí- tett racionalizálására. Ennek ellenére várhatóan az .import mérséklődése több terü­leten termelési zavarokat okoz, és a kieső rubelimport pótlása terheli konvertibilis devizamér­legünket. — Élelmiszertermelésünk és iparunk szocialista piacokra szakosodott termelőinél ugyan­csak gondot jelent a rubelei- számőlású export jelzett csök­kenése. Számításaink szerint az iparban ez körülbelül 2 százalékot is meghaladó ter­meléscsökkenéshez vezethet; ennyivel kevesebb lesz a meg­termelt és a felhasználható jö­vedelem, és jelentősen megnő a munkanélküliek száma is. A piacváltási kényszer ép­pen a legnehezebb időszakban rak ránik újabb terheket. A termelésben az átállást a gazdálkodó szervezeteknek el­sősorban saját vagyoni, jöve­delmi és szellemi alapjaiban kell megoldaniuk. Az állam azonban nem hagyhatja ma­gára súlyos, helyenként meg­oldhatatlan problémákkal a vállalatokat, hanem megfelelő feltételeket teremtve segítenie szükséges a szerkezeti átala­kulást. Ezután Kemenes Ernő adós­sághelyzetünkről és a gazda­ság külső finanszírozásának kérdéseiről szólt, 1990-ben ka­matfizetési kötelezettségünk közelíti az 1,5 milliárd dollárt, aktuális törlesztési kötelezett­ségünk további, körülbelül 1,9 milliárd dollárt jelent, össze­sen tehát körülbelül 3,4 mil­liárd dollárt kell fizetnünk, ez forintra átszámolva durván 200 milliárdot jelent, ami nemzeti termelésünk mintegy 10 száza­léka. Továbbra is nélkülözhe­tetlenek tehát a külső erőfor­rások és a refinanszírozási hi­telek. A szükséges külső erőforrá­sok, a külső finanszírozás kér­déseiben meghatározó a Nem­zetközi Valutaalap segítsége a gazdaságpolitikai program fi­nanszírozásában, résrben köz­vetlen hitelfolyósításai révén, részben garanciaértékű rész­vétele miatt. A parlamenti vi­tákban, a bizottsági fórumo­kon ezzel kapcsolatban töb­ben felvetették, hogy a kor­mányzati javaslatokban a va­lutaalap diktátuma érvényesül, és háttérbe kerül a gazdaság autonómiája, a kormány ön­állósága. E problémakörhöz kapcso­lódva a Tervhivatal elnöke ki­emelte: a kormányzati javas­latok az ország érdekeit tekin­tik elsődlegesnek, a gazdaság működőképességének megőr­zését tartják a legfontosabb­nak. A Valutaalap és a hite­lezők érdekei hasonló irány­iba mutatnak. Tehát ezt a gaz­daságpolitikát nem a Valuta­alap, hanem az elmúlt évek során felhalmozódott problé­mák kényszerítik ránk. Belső kockázataink egyik leg­veszélyesebbje az infláció el­szabadulása. Ezért a kormány­zat alaptörekvése, hogy a gaz­daság folyamatos irányításá­ban minden területen biztosí­tékokat építsen ki az árak el­szabadulásával szemben. Sze­retném bejelenteni: kemény árellenőrzést kívánunk érvénye­síteni, s ehhez kérjük a tár­sadalmi érdekképviseleti szer­vezetek és a társadalmi nyil­vánosság támogatását is. A kormány javasolt életszín­vonal- és szociálpolitikai tö­rekvéseiről Kemenes Ernő el­mondta :' kedvező esetben - a fogyasztás szinten maradása esetén - is egészen biztosan az eddigiektől eltérően alakul­nak az összes jövedelem kö­rülbelül 60 százalékát jelentő munkajövedelmek. A termelés­ben végbemenő kemény diffe­renciálódás a kereseteknek a megszokottnál sokkal nagyobb szóródását fogja előidézni. A szociálpollitikai program a védtelen rétegek, a nyugdíja­sok, a fiatalok, a munkanél­küliek, a legrászorultabb egyénék, csoportok, hátrányos helyzetűek, elmaradott térség­ben élők biztonságának meg­teremtésére, megőrzésére irá­nyul. E célokat részben az átfogó szociális, szociálpoliti­kai intézményi ellátások - nyugdíj, gyermekneveléshez kapcsolódó ellátások stb. - differenciált emelésével kíván­ja biztosítani. A kormányzat külön figyel­met fordít Budapest és a nagy ipari városok alacsony jövedel­mű és hátrányos helyzetű csa­ládjainak támogatására.- Tisztában vagyunk azon­ban azzal, hogy mindennek el­lenére a családok széles kö­rében nehezednek az életfel­tételek, nőnek a terhek. Ennek elkerülésére 1990-ben azonban nincsenek reális esélyeink és lehetőségeink - mondotta vé­gezetül a napirend előadója, majd kérte a képviselőket, tá­mogassák a programjavaslatot, és hatalmazzák fel a kormányt a program megvalósítására. Az OT elnökének beszámoló­ját követően Gágyor Pál, a re­formbizottság előadója ismer­tette a bizottság álláspontját. A vita során nyilvánvalóvá vált - folytatta Gágyor Pál -, hogy két lehetőség közül kell választani: kemény intézkedé­sekkel megteremteni az ország talpon maradásának feltéte­leit, vagy pedig - kisebb ter­heket vállalva — veszélyeztetni a válságból való kilábalás utolsó lehetőségét. A kormány programja egyértelműen azt a következtetést vonja le, hogy nincs más út, mint vállalni a drákói Intézkedéseket. Ezek nélkül ugyanis az ország mély válságba sodródik. Szót kapott a vitában Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), aki kifejtette: az állampolgárok ma még nem látnak garanci­át arra, hogy megtakarító sárik­kal elkerülhetik az inflációt. Bódi János (Baranya, m., 11. vk.) hangoztatta, hogy az ál­lami szerepvállalás szűkülése egyelőre csak a lakásépítések csökkentésében, a köz-bizton­ság, az egészségügy és az ok­tatás helyzetének romlásában mérhető — mondotta. Egy ko­rábbi javaslatának -igazolását látta abban, hogy a program a társadalmi szervezetek álla­mi támogatásának csökkenté­sét szorgalmazza. Az új kor­mányban — a képviselő sze­vol-na sor a forint árfolyamá­nak leértékelésére, nem -lenne szükség energiaár-emelésre, a költségvetési támogatások gyors lefaragására. Ezután határozathozatal kö­vetkezett. A képviselők elfo­gadták a kormány 1990. évi gazdaságpolitikai programjáról szójó tájékoztatót, s ezzel kapcsolatban határozatot is hoztak. A határozat leszögezi: az Országgyűlés az 1990. évi gazdaságpolitikai programról szóló tájékoztatót, továbbá a Minisztertanácsnak a gazda­sági átalakulás érdekében esedékes teendőit tudomásul veszi. Egyetért azzal, hogy a Nyers Rezső: Lakáskoncepció? Jól hallom? Ez nem lehet igaz! fiat — a jelenlegi tervhivatal és a Pénzügyminisztérium ösz- szevoná-sákral egy -új gazdasá­gi minisztériumot volna cél­szerű felállítani. Kovács Lászlóné (Budapest, 7. vk.), a gyermeket nevelő családok nehéz helyzetére hív­ta fel képviselőtársai figyel­mét. Kócza Imre (Heves m„ 3. vk.) véleménye szerint -nem elegendőek azok az intézkedé­sek, amelyek a kisvállalkozá­sok élénkítését szolgálják. Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.) aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy az agrárágazat termelésében már jövőre visz- szalépéste -lehet számítani. Vö- rösné Csuka Mária (Komárom m., 9. vk.) javasolta, -hogy a kormány rövid időn belül dol­gozza ki széles -körű foglalkoz­tatáspolitikai -programját, ami biztosítja cn tervszerű átkép­zést, a munkanélküliekké vá­lók átcsoportosítását, kisváHal- kozásokba történő bekapcsolá­sát. Dr. Marx Gyula (Zala m., 2. vk.), az IMDF képviselője és Szentátfothai János (országos lista) szenvedélyes hangú fel­szólalásában összességében el­kerülhetetlennek tartotta, hogy az Országgyűlés támogatásá­ról biztosítsa a kormányt, amely az ország jelenlegi ne­héz helyzetében vállalja a fe­lelős döntéseket. Minisztertanács széles körű nemzetközi gazdaságdiplomá­ciai tevékenységet folytasson. Szükségesnek tartja a Nem­zetközi Valutaalappal való hi­telmegállapodást, a Világbank­kal új szerkezetátalakitó köl­csönszerződés előkészítését, az Európai Gazdasági Közösség­gel és a OECD-országokkal a gazdasági együttműködés ja­vításáról, valamint ehhez kap­csolódóan konkrét megállapo­dások és hitelszerződések elő­készítéséről folyó tárgyaláso­kat. Fontosnak tartja a KGST tagországaival kötendő 1990. évi államközi megállapodások létrehozását, az együttműködés piaci feltételeinek kiszélesíté­sét. A lakás­gazdálkodási rendszer reformja Ezután az Országgyűlés át­tért a lakásgazdálkodási rend­szer reformjára és a jövő évi -intézkedésekre tett javaslatok megtárgyalására, valamint a lakás célú állami kölcsönök utáni, 1990. évi adófizetési tör­vényről szóló előterjesztés meg­vitatására. vényjavaslat általános és rész­letes vitáját együttesen foly­tassák le. E napirend előadója a kor­mány részéről ismét Kemenes Ernő volt. Az OT elnöke beve­zetőjében -hangsúlyozta: a nyolcvanas évek végére a la­kásrendszer csakúgy, mint a gazdasági rendszerünk több más területe, olyan válságba került, hogy átalakítása elke­rülhetetlenné vált. A továbbiakban hangsúlyoz­ta: a jelenlegi lakásrendszer szociálisan elfogadhatatlanul igazságtalan, s gazdaságilag sem tartható fenn. A kormány sokoldalúan és rendkívül sok­féle reformjavaslatot mérlegelt. Javaslatának véglegesítésekor olyan kompromisszumokra töre­kedett, amely a lehetőségek figyelembevételével a legköze­lebb visz egy valóban műkö­dő piaci alapú lakásrendszer kialakításához. Kemenes Ernő szerint, ha fennmaradna a mai rendszer, azzal az elfogadhatatlan hely­zettel kerülnénk szembe, hogy a fiatalabb generációknak a jövőben se lenne esélyük az önálló lakás megszerzésére, annál is inkább, mert a költ­ségvetés képtelen lenne finan­szírozni a jelenleg működő rendszert. A kormányzati javaslatok lé­nyege, hogy a lakásrendszer­ben is elkerülhetetlen a piaci viszonyok kialakítása, a való­ságos keresleti és kínálati vi­szonyok megteremtése. Ezzel egyenrangú követelmény, hogy az állam aktív és kiterjedt szerepet vállaljon a jövedelmi és szociális viszonyokhoz iga­zodó támogatások kidolgozá­sában. Mindezek alapján a jövőre nézve a kormány két stratégiát lát lehetségesnek: az egyikben a hangsúly in­kább a klasszikus bérlakáspiac kialakításán, a másikban pe­dig a klasszikus tulajdon do­minanciáján van. A kormány a bérlakásszektor átalakításának alapvető meg­oldását az önkormányzati tu- jadon mielőbbi létrehozásában látja r- folytatta Kemenes Ernő. A (kormány olyan lakbér­emelési megoldásokat szorgal­maz, amelyek igazodnak a la­kás minőségéhez és a lakók szociális helyzetéhez. Nem kí­vánják emelni a komfort nél­küli és a félkomfortos lakások bérét, ám a kiemelt övezetek­ben lévő összkomfortos, jó mi­nőségű lakások bére azonban az átlagot jóval meghaladva növekedne. Ugyanakkor a bér­lők a család jövedelme, az el­tartottak száma alapján dif­ferenciált támogatáshoz is jut­hatnak. A bérlakásszőktor át­alakításának alapvető eleme - mondotta az OT elnöke -, hogy a központi lakbéremelés­sel egyidejűleg a bérlőknek valóságos választási lehetősé­get kínálnak. Dönthetnek ab­ban, hogy a magasabb lak­bért fizetik, vagy megvásárol­ok lak-ísuk tulajdonjogát, il­letve bérlőközösségeket, szö­vetkezeteket alakítanak. A tu­lajdonviszonyok változásával párhuzamosan indokolt elkez­deni az ingatlankezelés mai szervezetének alapvető radio- aalizálását is. A vita befejeztével Kemenes Ernő válaszolt az elhangzott képviselői felvetésekre. Elmon­dotta: egyetértett azokkal a képviselőkkel, akik azt állítat­ták, minden a termelésben fog eldőlni. Kemenes Ernő utalt arra: 1990-ben várhatóan lényege­sen erősödnek a .piaci hatá­sok. A piaci feltételek javítá­sához járul hozzá a tőkepiac fokozatos kiépítése, valamiint a gyorsuló reprivatizáló s. Mindez várhatóan hozzájárul a gaz­dálkodós hatékonyságának ja­vításához, kikényszeríti az eredményesség növelését. A tervhivatal elnöke egyet­értett azzal, hogy az infláció növekedése a gazdaság te­kintetében az együk legna­gyobb veszélyforrás. Valószínű­leg kisebb lett volna a jövő évre tervezett fogyasztói ár­szintemelkedés, ha nem került Az elnöklő Jakab Róbertné javasolta, hogy a lakáskoncep­ciót, valamint a törvényjavas­latot a képviselők együttesen tárgyalják, ám külön-külön ha­tározzanak majd róluk. Ezzel a Tisztelt Ház is egyetértett. Elfogadták azt is, hogy a tör­A kormányzat javaslata sze­rint a lakáshasználati díjak 1990. január 1-jétől átlagosan 50 százalékkal emelkednek. A kedvezményes kamatozású hitelek differenciált átrendezé­séről az OT elnöke indoklás­ként kifejtette, hogy az álla­mi költségvetés az idén 42 milliard forintot fordít kamat- támogatásra. Ha nem változik meg a lakásgazdálkodási rendszer, ez az összeg több mint tízmilliárd forinttal nő jö­vőre, ami évi 5-6 ezer új la­kás értékének felel meg. A kormány teherátrendezési javaslata nem a kamattámo­gatás teljes összegének azon­nali megszüntetését célozza - húzta alá Kemenes Ernő hanem csak azt, hogy 1990- ben a kamattámogatás össze­ge ne haladja meg az idei 42 milliárd forintot. Jelzésként megemlítette, hogy a kormány elfogadhatónak tartja az or­szággyűlési bizottságok vitáin felmerült javaslatot, miszerint ne egységes, hanem a törlesz­tés összegéhez kötött, és ezál­tal megfelelően differenciált kamatadót állapítsanak meg. Az állami kompenzáció kiala­kításánál figyelembe veszik, hogy a 70 évesnél idősebbek, a többgyerekesek, illetve az alacsony jövedelműek terhei ne növekedjenek. Mindez a társadalom leg­rászorultabb rétegeinek - ez a teljes lakosság egyharmadát jelenti — nem okoz többletter­heket, ám az átlagjövedelmet meghaladók esetében - azaz a társadalom kétharmadánál — kétségtelenül növekednek a terhek mind a bérlakásban élők, mind a lakástulajdono­sok körében. Kedvező eleme a rendszernek, hogy a lakás nél­küli fiatal családok 150 ezer forint vissza nem térítendő tá­mogatáshoz jutnak. A kormány nevében kérte a képviselők megértő támogatá­sát. Nagyiványi András az építé­si és közlekedési bizottság ne­vében véleményezte a lakás­gazdálkodási koncepciót. El­mondta: a bizottsági viták so­rán a testület tagjai arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a kormánykoncepció tartalmaz ugyan elfogadható elemeket, de a jövő évi intézkedési ja­vaslatok, elsősorban a lakos­sági terhek nagymérvű növe­kedése miatt elfogadhatatla­nok. 1 Az állami lakásfenntartás mai rendszere korszerűtlen, az érdekeltségi viszonyok ellent­mondásosak, a lakosság álta­lában elégedetlen. A gazda szerepét a jelenlegi ingatlan- kezelő vállalatok nem tudják betölteni. A kialakult helyzet azt bizonyítja, hogy az állami tulajdon monopóliuma a la­kásfenntartásban sem vált be. A lakásfenntartás és -gazdál­kodás területén is átfogó, más területek 'reformintézkedé­seivel összehangolt lépésekre van szükség, amelyek lényege a valóságos tulajdonosi érde­keltség helyreállítása. Ami a lakbéremelést illeti, a bizottság elfogadhatatlan­nak tartja a kormány javasla­tát, s azt ajánlja az Ország- gyűlésnek, hogy a lakbéreme­lés mértéke 1990. február el­sejétől átlagosan 35 százalék legyen. A lakbéremelést dif­ferenciáltan célszerű végrehaj­tani, hogy a komfort nélküli és félkomfortos lakások bére ne változzon, a jobb minőségű lakásoké azonban az átlagos­nál nagyobb mértékben nőjön. A lakbéremeléssel egyidőben indokolt a kiemelt övezetekbe tartozó lakások lakbértöbbleté­nek felső hotárát kétszeresére növelni. A bizottság indokoltnak tartja a kedvezményes kama­tozású hitelek .tóimogafásának fokozatos csökkentését, azon­ban egy olyan megoldást ja­vasol, amely kisebb terheket (Folytatás a 3. oldalon) w KözületeUy figyelem! A Pécsváradi Áfész vas-műszaki boltjába ismét érkezett 5—10 literes és hordós fagyálló. Tel.: Pécsvárad, 66. A/2-es, két szint nyomó DOMINANT OFSZETGÉP eladó Telefon: 52/18-864. Nyugatnémet és holland importból származó használt vegyes ruhaneműk különféle eredeti csomagolásban kis- és nagytételben eladók, viszonteladóknak is. Érdeklődni lehet: Bárdos Sándor hálózatszervezőnél a 185-0232, 185-0298, 185-0406 telefonszámon.

Next

/
Thumbnails
Contents