Dunántúli Napló, 1989. december (46. évfolyam, 332-360. szám)

1989-12-10 / 341. szám

„Evlia Cselebi talált ott először zsidókat" Izraeli múzeum „agya" Pécsről Pécs nem világváros — hittem egészen addig, amíg nem jutottam el Izraelbe. A furcsa megállapítás magyarázata tényszerűen igazolható. Vendéglátóim elsőként a Tel-Aviv-i „Diaszpóra Múze­um" meglátogctását szervezték meg, ahol a világ zsidó­ságával kapcsolatos történelmi emlékeket gyűjtötték össze, illetve ügyes maketteken, használati tárgyakon ismerhetik meg a látogatók a .múltat, egészen a Zsidó Állam jelené­ig. A mellém adott idegenvezető imponáló tömörséggel fűzött megjegyzéseket az érzékletesen megelevenített kor- történeti emlékeikhez és — noha bizonyára sokadszor mondta el a szöveget — legkevésbé sem betanult hada­rással. Egyetlen terem mellett akart elmenni, mondván, bogy ott a múzeum „agya" van, azaz egy számítógép-te­rem. Feltételezte, hogy egy újságírót nem túlzottan érde­kel a modern technika, illetve a száraz tényszerűség. Magam sem tudom mi adott impulzust, de arra kértem, hadd próbáljuk ki: igaz-e, hogy a múzeum „agya" sokat tud a zsidósággal kapcsolatos távoli országok tényeiről is? Az idegenvezető leült az egyik gép elé és kérdezte: „Mi­vel tegye próbára a számítógépes dokumentációt?" Lé­vén pécsi születésű (eredeti nevem Lusztig Miklós), gondol­tam, nézzük meg, mit tároltak a gépbe Pécsről? Az ide­genvezető leütötte a négy betűt: „PÉCS", és néhány má­sodperc imúh/a megjelent az angolul kiadott szöveg. A következtetés: Izrael egy ilyen történeti múzeumában Pécs ilyen vonatkozású történelmét is nyilvántartják. Pálos Miklós Zsidók Pécsett Pécs (németül Fünfkir- ohen) város Magyarország déli részén. Evlia Cselebi, az ünnepelt török utazó ta­lált ott először zsidókat (1663.) A 17. század végén, a katolikus egyház átala­kításának idején, .a török megszállás vége után a zsidókat kiűzték a város­ból. Akkor (1692) a városi tanács ünnepélyes ígéretet tett, hogy Pécs városában többé nem vetheti meg lá­bát zsidó. Egészen 1788-ig nem is engedték meg, hogy zsidók telepedjenek le. Pécsett a megszervezett zsidó közösség 1840-ben jött létre, bár már 1827 óta volt temetőjük. Az első zsi- naqógát 1843-ban, a má-' sodikat 1869-ben építették, az utóbbi, amelyet építé­szeti műemlékké nyilvánítot­tak, még ma is áll. Pécsi rabbik voltak Isra­el Löw (1842—57), Alexan­der Kohut (1872-80), az „Anetzh ha-Shalem” mű szerzője. A. Ports (1889- 1916) az egyik legjelentő­sebb zsidó szónok Ma­gyarországon, és Wallen­stein Zoltán (1923—44). 1840-ben a zsidó lakosság 72. 1850-ben 385, 1910-ben 4126, 1930-ban 4030 és 1940-ben 3486 lélekszámát jegyezték fel. Az I. világháborúig a pé­csi zsidóság jómódú volt, ft I ^ «ft II l ft I • lirrtuotnioMihu *>•9*1 rtrroa arm* nnowo orv rn "rto The Nahum GoMmaon Museum of the Jewish Diaspora incl the Abrahem & t el l- Spegr. Family fkdg köztük számos gyáros, ke­reskedő, vállalkozó, alkal­mazott, kézműves. Az 1938 -39-es magyarországi zsi­dótörvények bevezetése után sokan, akiket meg­fosztottak megélhetésük­től, kétkezi munkások let­tek. A pécsi zsidók részben saját anyagi erejükből, részben a „Wanderfuersor- ge" (segélyszervezet) segít­ségével németországi mene­külteket segítettek. Lengyel- ország német megszállása után számos lengyel zsidó or­vos érkezett Pécsre, akik a len- gyei hadseregben szolgál­tak, őket is a közösség tá­mogatta. Ugyanez év má­jusában a pécsi zsidókat gettókba zsúfolták és júni­us végén szörnyű kegyetlen körülmények között Ausch­witzba deportálták. A há­ború után 411 túlélő tért vissza. 1945-ben újjászer­vezték a hitközséget, amely­nek 1971-ben kb. 500 tag­ja volt. Akadémiai dijat kapott egy pécsi hangszerész A szakma régi eszközeit gyűjti A szétszedhető lélekkulcstól a rizsszemégőig Parányi kis műhely egy pé­csi panelház pincéjében. Itt dolgozik Gál György hang­szerész, akinek egyszer az az ötlete támadt, hogy össze­gyűjti és megőrzi a hangszer­javítók régi, többnyire már elfeledett eszközeit. Később a gondolatot egy újabb tett követte: így született meg egy kihalófélben lévő szakma fényképes dokumentuma. A több mint félszáz olda­las tanulmány első díjat nyert az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottságának 1989. évi pá­lyázatán. Az elismerést és a velejáró pénzjutalmat Gál György szombaton vehette át az akadémiai bizottság évad­záró ülésén. A pályadij oda­ítélésekor a szakemberek azt értékelték, hogy végre akadt valaki, aki nem a hegedűk titkát akarta megfejteni, e helyett egy olyan összeállítás készült, ami eddig még nem volt magyar nyelven. A dolgozatban szereplő tár­gyak nagy része ma is meg­található Gál György műhe­lyében. Az egykori zenetanár­ból lett hangszerjavító asz-, talán és polcán a mai szer­számok mellett jól megférnek a régi eszközök, pedig nem egy közülük már több mint egy évszázada használatban van. Ilyen például az a hang­szerész lámpa, melyet már 150 évvel ezelőtt is használ­tak, és amely a Baján el­hunyt Wetzl Nándor hagya­tékából került a pécsi hang­szerész birtokába. A műhely valóságos kis mú­zeum. A régi kétpofás fúró meglehet vagy 150-170 éves. a parányi, két centiméteres hangszerész ívgyalü első vi­lágháborús sárgaréz töltény­hüvelyből készült. De a máig is használatban lévő menet vágó, a lombfűrész, a véső, vagy az ugyancsak sárgaréz tolómérő is megért már jó néhány emberöltőt. A szétszedhető lélekkulcstól a hibás hegedűk belsejének megviláqitására használt rizs­szemégőig számos apróbb- nagyobb szerszám és eszköz sorakozik a műhelyben, ám mint Gál György elmondot­ta, a gyűjtemény még koránt sem teljes. Igaz, a dolgozat elkészülése óta két újabb da­rabbal gyarapodott a kollek­ció. F- °­F&ílkeszobrok kálváriája Megszépült két fülkeszobor Pécsett. Ismét helyén van a kis Szent Teréz a Sarokház Cukrászda oldalfalában, a Majorossy utcában. Több rács, sűrűbb védőháló fedi, hogy az avatatlanok ne rongálhassanak újból. Még nagyobb kálvá­riát járt be az Elefárrtos-ház Szent Erzsébet szobrocskája, pár év alatt jó párszor össze­törték, elvitték. Legutoljára egy 77 éves pécsi asszony se­gített, aki 42 évet szolgált gyógyszerészként egy katolikus orvosi misszióban Indiában, és kitette dédnagymamája szent szobrát az Elefántos-báz utcai falifülkéjébe. Mondani se kell, de összetördelték valakik. A porcelánszilá bkokkal, egy ré­gi misekönyvvel, valamint fo­tókkal felkereste Szép Lehelt az Iparosház udvarában lévő műhelyében és megkérte, hogy varázsolja újjá a több mint százéves alkotást. A gyakorla­ti, modern tárgyakat készítő iparos keramikus nem ódzko­dott és rövid időn belül tár­sadalmi munkában mesterit, remeket alkotott és munkája idézi a régi mű formáit, szí­neit. Az Elefántos étterem dol­gozóinak a segítségével az Er- zsébet-alak a fülkéjébe került. Vastagabb lett előtte a rács, üvegbetét óvja a romboló ke­zektől. Csokrok, időnként gyer­tyák sorakoznak a fülkék sze­gélyén. Eredeti pompájukban a parányi figurák. Cs. J. Radio mellett... Lapunk egyik cikkében — többek között — megjelent mintegy utalásként, hogy (nevétől eltekintek) X. Y. kő­művesmester belépett az MSZMP-be. Mindenkinek szí- ve-joga belépnie abba a pártba, vagy szervezetbe, amelyikbe csak akar. Sok­féle pártállású, hangú, jelle­gű lap jelenik meg manap­ság hazáinkban, de még so­ha egy sort sem írtak ar­ról, hogy ki, miért lép be manapság egy pártba. Ez így van rendjén. De ez a demokratikus szemlélet so­kaknak nem tetszik és a szó­lásszabadság örve alatt mocskolódáshoz fognak. Az említett cikkre azonnal ér­kezett hozzánk egy levél. Eb­ből idézek: „ ... a történe­lem szemétdombján a göré­nyek és patkányok között talán végre megtalálja mél­tó helyét...” Mármint az MSZMP-tagok között a kő­művesmester. Az utóbbi években elég sok embernek sikerült megutáltatnia ma­gát részemről, talán e levél szerzőjét is közéjük sarol­Ennyi fáradtsággal inkább karácsonyi üdvözletét küld­hetné szeretteinek -, ha egyáltalán ilyen embernek vannak „szerettei”. De nem hiszem. A gyűlölködő már eleve nem kerül közelebb senkihez, nem szerethet sen­kit. Csak ömleszti környeze­tére a szennyet: ehhez — s csakis ehhez - van rendkí­vül kifejlett képessége. Bol­Majd meglátjuk... hatnám, de nem teszem. Az alávaló jelzőket inkább magára a leváliróra testál­nám, aki ráadásul még gyá­va is, hiszen a levél név­telenül érkezett, gondolom azért, mert a patkány vagy éppen a görény nem tudja leírni a nevét. Nem is hoz­nám szóba az ügyet, ha nem tartanám elgondolikoz- tatónak: pszichológusok, vagy szociológusok egyszer tanulmányozhatnák, ml kész­tet egy embert arra, hogy hirtelen fog egy papírt, kóal- kaImatosságot, leül és meg­címez valakinek egy piszko­lódó levelet - név nélkül. dogtalan, szerencsétlen em­ber. Kedden a rádió riportere több járókelőt szólít meg az utcán, várva a választ kér­désére: „Tudja-e, milyen nap lesz holnap?" (Mikulás nap­ja.) Von, aki tudja, van, aki nem, mindenesetre a hall­gató jól szórakozik a hálás riporteri ötleten még ha nem is új találmány. Nos: „Tud- ja-e, hogy milyen nap lesz holnap?" - hangzik el is­mételten a kérdés, mire egy férfi csöppnyi tűnődés után így válaszol: „Talán vasár­nap. Nem vasárnap?” Bol­dog ember. Irigylem. Irigylésre méltó az a bé­kés, nyugodt hangulat is, amely szinte áradt a Nap­közben műsor színhelyéről, Ausztria egyik egészen kis városkájából és lakóinak hétköznapjaiból. A városka lélekszáma mindössze 3500 fő. A polgármester - mond­juk úgy, hogy - „társadal­mi munkában” végzi tisztsé­gével járó feladatait, főállá­sán kívül. Hogy mire büsz­ke? Többek között arra, hogy létesítettek egy gim­náziumot is, tornateremmel, egyebekkel. Megszólal egy beszálló-vendéglő ifjú sza­kácsa is. Harmincágyas a szálló: a vendéglőben fel­szolgáló pincérnő egyben a száló portása is, ám a szo­bák ágyneműit ő cseréli ki alkalmasint. A szakács: be­szerző, előkészítő és termé­szetesen főzi az étkeket. Az egész „vendéglátó egység­ben" összesen öt fő dolgo­zik. És megélnek. A mi ál­lami és szövetkezeti ven­déglátósaink — akik járta­sak az ilyesmikben - ki­számíthatják: hasonló „üzemben" nálunk mekkora a személyzet? Igaz, a mieink is megélnek .., Szeretném, ha elhinnék nekem: néhány hónapja az jutott eszembe, hogyhogy még nem kezdték ki Hor­váth Edét, a Győri Rába Gépgyár vezérigazgatóját? Kikezdték. A gyár mosoni részlege (hajdani Kühne Mezőgazdasági Gépgyár) el akar szakadni Győrtől. A rádió híradásaiból csak né­hány foszlány: „Sztrájkot in­dítunk, ha ekkor meg ek­kor nem ... Horváth miért nem megy nyugdíjba? Hor­váth Edét le kell váltani... ! Diktátor...!” stb. Horváth Ede egy nyugati mintájú munkaszervezést és ügyvitelt honosított meg an­nak idején az üzemben. Munkafegyelem szigorú mér­tékei, jobb kereset, jobb munkakörülmények, fölfele ívelő termelési grafikon, ke­mény valutát szülő jó kül­földi piac. A hazai nehéz­ipar kiemelkedő istene volt Horváth Ede. A szakmában soha nem tudták megfogni. Most mégis kikezdték. Csak úgy. Ez a divat. Elsöpörni mindenkit, és akik nyomuk­ba lépnek? Majd meglátjuk. Önálló informatikai szak­szervezet alakult Szombaton a Közalkalma­zottak Szakszervezete székhá­zában az ország több mint 6 ezer számítástechnikai és in­formatikai dolgozójának meg­bízásából 40 küldött önálló in­formatikai szakszervezetet ala­kított. Az új önálló érdekvédelmi szervezet elsődleges célkitűzé­se, hogy a reálértelmiség e rétegének teljesítménye aktív gazdasági erővé, a társada­lom által megfelelően elis­mert értékké váljon. Az alakuló ülésen a küldöt­tek elfogadták az informatikai szakszervezet programját és a laps za bá I yá t, Irinyii vání to ttok azon szándékukat, hogy részt vesznek a Közszolgálati Szak- szervezetek Szövetségének ja­nuári alakuló kongresszusán. Az informatikai szakszervezet ügyvezető elnökévé Pinczés De­zsőt, alel nőkévé Ughy Tiva­dart választották. Mi kell még? Ez a hölgy belga! Neve: Francoise Segal. Foglalkozása: színésznő. Legújabb főszerepe: Helga, a végzet asszonya cí­mű új tévédrámában. Találó! Az építész Freud December 1-jén Bécsben az Albertinában megnyílt Adolf Loos (1870—1933) építész ter­veinek kiállítása. Az 1990. ja­nuár 25-ig nyitva tartó tárla­tot ajánljuk a modern építé­szet híveinek. A Die Presse szerint Loos olyan meghatáro­zó egyéniség az építészetben, mint Freud volt a lélektan­ban. Hosszú, boldog szombat Gabriel Garzia Marquez: Nehéz szerelmek című regé­nyéből készült Hosszú, boldog szombat című spanyol tévéfil­met a közvéleménykutatók sze rint mintegy nyolcvanötször annyian látták, mint ahányon a világhírű szerző legismer­tebb regényét, a Száz év ma­gányt eddig olvasták. Hja ké­rem, a műélvezetben a ké­nyelem és a látványosság is meghatározó .elem. Dalmát lemez Kivételes közönségsikert ért el Jugoton egyik újabb ko­rongja ,a legszebb, legvérbő- vebb dalmát népzenei váloga­tós hanglemeze. 4 vasárnapi Panoráma

Next

/
Thumbnails
Contents